Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

I Tájékoztatás — f a társadalom Javára IL A POLITIKAI tájékozta­tás alapvetően betölti felada­tát megyénkben is, a párt­tagságot, a pártonkívüliek tömegeit széleskörűen tájé­koztatja a világ, az ország, a megye eseményeiről. Külö­nösen jelentős a szerepe a helyi politika, a gazdasági és kulturális élet helyzetének és céljainak bemutatásában, a megye politikai és gazdasági feladatainak megvalósítására történő mozgósításban. Eb­ben a megyében is rendel­kezésre állnak azok a lehető­ségek és eszközök, amelyek­kel a Politikai Bizottság ide vonatkozó határozatait meg lehet valósítani. A pártbi­zottságok, pártvezetőségek ma már irányító munkájuk szerves, elválaszthatatlan ré­szének tekintik a párttagság és a párton kívüli dolgozók folyamatos politikai tájékoz­tatását. Tájékoztató tevé­kenységük része a párt esz­mei-politikai munkájának, elősegíti a párttagság szem­léletének, magatartásának formálását és cselekvésre késztet. A párton belüli tá­jékoztatás sokszínű, gazdag eszközei mind ezt szolgálják. A rendszeresen megtartott taggyűléseken — amelyeken a párttagság 85—90 százaléka vesz részt — megismerhetik a központi, a megyei — ál­talában a felsőbb pártszer­veik — határozatait, a helyi feladatokra vonatkozó hatá­rozatokat és azokat a tenni­valókat is, amelyek egy-egy párttag személyére vonat­koznak. A határozatok, a döntések, az állásfoglalások megismerése. —- a tájékozta­tás tehát — mint a munka elvégzésének egyik feltétele, biztosított. Helyes azonban, ha a tájékoztatás nemcsak a határozatok, a döntések is­mertetésére szorítkozik, ha­nem szóljon a megszületés szükségességéről, körülmé­nyeiről, indokolja, hogy mi­ért ez a döntés született, és konkrétan, személyre szóló­an szabja meg az egyes kom­munisták feladatait is. AZ UTÓBBIBAN még van tenni, javítani való. A mun­ka összhangjának és folya­matának, de az ellenőrzés­nek is szükséges feltétele, hogy a taggyűlés ne csak a felsőbb szervek, a titkári és a reszortfelelősi tanácskozá­sokon elhangzottakról tájé­kozódjon, hanem a pártcso- portok, az alapszervezeti ve- ■.etőség tevékenységéről is. Ellentmondásnak tűnik ta­lán, de mégis van benne igazság, hogy a tájékoztatás fórumainak mennyisége nem mindig párosul a megfelelő tájékozottsággal. A tájékoztatás egyik és egyre jelentősebb fóruma a pártnapok rendszere, ame­lyet megyénkben évente ál­talában két alkalommal szerveznek. A 120—170 he­lyen szervezett pártnapokon 15—20 ezer párttag, illetve pártonkívüli vesz részt. A pártnapok általában elérik céljaikat, gond azonban, hogy kérdés vagy vélemény rit­kán hangzik el ezeken. Ösz- szefügg ez azzal is, hogy túl általánosak az előadások, alig vannak közvetlen kap­csolatban a helyi tapasztala­tokkal. Helyes lenne, ha a pártszervezetek az országos „témák” mellett olyan kérdé­seket is megtárgyalnának pártnapon, amelyek az adott terület párttagságát, lakos­ságát foglalkoztatják, tehát ha ezt a tájékoztatási for­mát jobban a helyi Rolitika szolgálatába állítanák. Gyön­gyösön például még a na­gyobb vállalatok, intézmé­nyek pártalapszervezetei kö­zött is akad olyan, amelyik csak a felsőbb irányítás ha­tására szervez esetenként egy-két pártnapot. A tájékoztatás új formájá­val, a „Politikai vitakör” szervezésével és irányításá­val rendkívül hasznos esz­közt találtak pártszervezete­ink a tájékoztatásra, az egy­séges értelmezésre, a politi­kai munkára és a cselekvés­re. A megye pártszervezetei­ben 1977—78-ban a 333 tan­folyamon mintegy hatezren vettek részt és ennek több mint a fele párttag. De ezt mondhatjuk el a pártoktatás egészére, amely nagy lehető­séget biztosít, hogy viszony­lag gyorsan, egyszerre nagy tömegeket tájékoztasson. (Az 1977—78-as pártoktatási év­ben a párt- és tömegszerve­zeti oktatásban, 2813 tanfo­lyamon 71 865 hallgató vett részt és ebből 13 804 volt a párttagok száma.) A párt- és tömegszervezeti oktatásban nem kevesebb, mint 3465 jól felkészült propagandista — ezek közül 2458 a párttag — tevékenykedett. Csak a pél­da kedvéért: a KlSZ-tanfo- lyamokon és -előadássoroza­tokon a 998 propagandista közül 358 volt a párttag és 510 a nők száma. A pártok­tatásban a fontosabb köz­ponti és megyei határozato­kat mindenkor feldolgozzák, a propagandistákkal to­vábbképző tanfolyamokon tárgyalják meg az anyago­kat, hogy a tájékoztatás, az értelmezés egységesebb le­gyen, és így a hallgatók is az egységes értelmezést vi­szik magukkal környezetük­höz. Nagy haszna még a pártoktatáson belüli tájékoz­tatásnak az is, hogy ezek a szűkebb körű megbeszélések lehetőséget adnak az aktív véleménycserére, a tisztázat­lan kérdések megvilágításá­ra. TÁJÉKOZTATÁSI rend­szerünk gerincét az írásos formán közül az országos ki­adványok, a központi, a me­gyei, az üzemi és mozgalmi lapok alkotják. A párt or­szágos lapja, a Népszabadság 30 ezer példányban jut el a megyébe, a Népújság, a me­gyei pártbizottság lapja 35 ezer példányban jelenik meg. A 14 üzemi, mozgalmi lap 1977-ben 155 alkalommal je­lent meg, 450 ezer példány­ban. Ugyancsak növekvő ten­denciát mutat a párt elmé­leti folyóiratainak olvasott­sága is. Jól szolgálja a tá­jékoztatást a megyei pártbi­zottság propaganda, és mű­velődésügyi osztályának ki­adásában időszakosan meg­jelenő Heves megyei propa­gandista című kiadvány, amelynek 1970-től mintegy 50 száma jelent meg, csak­nem 170 ezer példányban. Az országos pártlapból és folyó­iratokból, a megyei lapból és a helyi kiadványokból a megye közössége tájékozta­tást nyerhet a világ, az or­szág, a megye politikai, gaz­dasági, elméleti, kulturális, stb. életéről. A megyei lap­ban a megye vezetői gyak­ran tájékoztatják a megye párttagságát, lakosságát a legfontosabb kérdésekről, a megye előtt álló célkitűzé­sekről. A lap rendszeresen tájékoztat a megyei, járási, városi stb. testületek tevé­kenységéről, igyekszik hű krónikása lenni a megye hét­köznapi, dolgos történelmé­nek. Az üzemi és mozgalmi lapok rendszeresen írnak te­rületük életéről, tevékenysé­géről, s mint a megyei párt­lap is, megszólaltatnak poli­tikai, gazdasági vezetőket, hangot adnak a munkások véleményének, és így egysé­ges párbeszéd alakul ki a megyei és a helyi vezetés között. (Folytatjuk) Papp János Élen a Dunántúl Több tejet ad a mezőgazdaság Az év első felében az el­múlt év azonos időszakához képest — kereken 8 száza­lékkal nőtt az állami tejipar felvásárlása A tejüzemek mintegy 60 millió literrel na­gyobb mennyiségű alapanya­got dolgoznak fel. mint 1977 első hat hónapjában. Az állami tejipar mara­déktalanul kielégítette az év első felében a lakossági igé­nyeket, sőt kisebb mennyi­ségben exportra is futotta készletéből: főleg sajtot szál­lítottak külföldre. Az elmúlt 6 hónapban a legerőteljesebben Veszprém­ben, Nógrád és Győr-Sopron megyében nőtt a tejmennyi­ség, míg a legk: cbb mér­tékben Pest, Szolnok és Ba­ranya megyében. Mindez azonban még hozzávetőleges tájékoztatást sem ad. hiszen például a most első helyen végzeu megyékben tavaly csak kisebb mértékben nőt­tek a hozamok. A tejipar szakemberei szívesebben használják az 1972—77-es évek összehasonlító statisz­tikáját. Ennek annál inkább bizonyító ereje van, mert 1973. január 1-én hirdették meg azt a 'kormányprogra­mot, amely a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését ösztö­nözte, s így az ötéves perió­dus elemzése már sokkal va­lósabb képet mutat. Ezek szerint 1972—1977 között a legjobban Szabolcs-Szatmár megyében bővült a tejter­melés, a második helyre Csongrád, a harmadikra pe­dig Borsod megye került. A további két helyet Békés és Pest megye foglalja el a sta­tisztika összesítésében. Amennyiben ezt az ötéves adatsort egybevetjük az első félév eredményével, úgy ki­tűnik. hogy például Pest me­gye. amely az elmúlt hat hó­napban viszonylag a legki­sebb hozamnövekedést érte el. tulajdonképpen nem kö­vetett el „hibát”, hiszen 5 év alatt rendszeresen jól dol­goztak tehenészei, amit a statisztika 5. helye is bizo­nyít. Az egy hektár mezőgazda- sági területre eső tejterme­lés, amely az ágazati kon­centrációról ad képet, a du­nántúli megyék elsőségét bizonyítja: az első helyen Vas megye áll, a második Győr-Sopron, a harmadikon pedig Zala, s a további két helyezést, a 4. 5. helyet szin­tén dunántúli megyék, Ba­ranya és Tolna érte el. (MTI) Az első munkahelyen Ki hinne, hogy a furatot i« Ich"* köszörülni. Bizonyít Bukta Mária. Ir’ BCcalaka — banEs, berédí módra — Kétszer iszunk áldo­mást. Ha egyenesben vannak a falak, meg amikor fölkerül a cserép a házra ... öt méter magasból a mes­ter, Tóth Sándor intézi hoz­zánk' e szavakat, miközben tizen-tizenöten szorgoskod­nak körülötte. A „tulai” Szekszius József, ö építtet Azaz építkezik. Mert reggel hat óta családjával együtt itt dolgoznak ecsédi munka­társai, valamint három sógo­ra, feleségestől. — Kalákában megy, mi­ként ez felénk már régi-régi szokás. Tavaly tavasszal fog­tunk hozzá, s ha minden jól megy. ma este megisszuk az első áldomást. Velünk tart­hatnak. Lesz rizling, kőbá­nyai, meg fekete. Előre lefő­zött az asszony vagy kétli- ternyit. Szabadkozunk, hiszen még nekünk is akad mára tenni­valónk. Inkább a portán né­zünk körül, a felfutó falakat gusztálgatjuk. Ügy tűnik, lesz benne legalább négy szoba, s a félkönyékkel a A házépítésben segít a csa­lád apraja és nagyja, no meg a barátok és a komák is. (Fotó: Szabó Sándor) szőlődombra támaszkodó épület földszintjén kap he­lyet a gazda kocsija, barká­csolóműhelye. Szekszius Jó­zsef az ecsédi termelőszövet­kezetben ágazatvezető, fele­sége konzervgyári szakmun­kás. Most éppen gyesen van a második gyerekkel, akit Gergőként jegyeztek az anyakönyvbe. — Tíz esztendeje gyűjtö­gettünk, míg az elmúlt esz­tendőben nékivághattunk. Persze kölcsönökkel! A taka­rék 140 ezret adott, a gyár 40 ezer forintot. Mert az is segített rajtunk, az asszony munkahelye ... Hogy miért haladunk lassacskán? Kímél­jük a pénzt, amit zabái egy ilyen építkezés. Sóder, mész. tégla, falazóblokk, gerendá- zat. mind rengeteg forint, s ki kell fizetni a TÜZÉP-nek. A kétkezi munkán lehet ta­karítani valamit! Így hát csak vasárnaponként dolgo­zunk, de akkor istenigazá­ban. Nem lát itt lazsálást Néha még a nasvobbik fiúnk. Józsika is odaáll mal­tert kavarni. A gazdaságból Gyurikovsz- ky Lajos, Ács István, Nagy Ferenc jött el ezen a vasár­napon. Fiatalabbak Szekszi- usnál jó néhány esztendővel, de azért valamikor ők is oda jutnak, hogy lesz család, s födelet kell föléje húzni. — Akkor majd a Jóská­nak szólnak, hogy jöjjön visszasegíteni — mondja a betonkeverőtől Gyurikovszky — Tudja, olyan bank ez a kaláka, amelyikbe most be­adjuk az energiánkat, aztán pár év múlva megtérül. Ki­nek mikor lesz pénzmagja az induláshoz. És kockázat nin­csen. A falusi dolgos ember szíve nem bírja a becstelen­séget. Amit segítségként ka­pott, viszonozza, ha belege- bed is. Vagy állít maga he­lyett mást. A mester, aki szintén só­gora az ágazatvezetőnek, rosszallóan tekint ránk, mi­közben az utolsó simításo­kat végzi a falak tetején. Pillantásából kiérzik, sokall­ja a beszélgetéssel elfecsérelt időt. Pedig közelben a gléjt- ni-fa, ami jelzi, hogy minden egyenesben, jövő vasárnap átvehetik a terepet az ácsok Valaki odébb már rőzsetüzet is gyújtott szalonnasütés cél­jából. Kell az „alap” a megérde­melt áldomáshoz. (moldvay) Tarjáni Gyula, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola tanulója, másfél hónapja dolgozik a gyárban, mint köszörűs. I.ám. mit jelent, ha valaki a gyakorlatot is meg­ismeri. (Perl Márton képriportja) Uj szálloda épül Egerben Elkészültek Eger új „B” kategóriájú szállodájának a tervei. A kétágyas, fürdőhe­lyiséggel is ellátott szobák­ban kétszáz vendéget fogad­nak, s a létesítményben száz­személyes étterem is várja majd az idelátogatókat. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói a következő év első felében kezdik meg az építési mun­kálatokat, s a tervek szerint 1980 végétől igényelhetnek szállást az új szálloda első vendégei. (MÊÊ£Mj©\ 1973. július 13., csütörtök £

Next

/
Oldalképek
Tartalom