Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

Heti külpolitikai Összefoglalónk • Á hét — címszavakban : HÉTFŐ: Államcsínyt kíséreltek meg a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaságban, leverése nyomán kivégezték az addi­gi köztársasági elnököt, Szálem alt Rubiát. az új elnök Mohammed ali Nasszer lett — Az izlandi parlamenti vá­lasztások balratolódást eredményeztek a kis NATO-állam belső helyzetében KEDD: ismét a szovjet—amerikai viszonyról nyilatkozott sajtó- konferenciáján Carter elnök — Kadhafi Berlinben tárgyalt — Schmidt nyugatnémet kancellár afrikai kőrútjának el­ső állomásán, Lagosban a nigériai vezetőkkel folytatott eszmecserét SZERDA: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Izraelbe látoga­tott — Merényletsorozat baszk földön — Kínai küldöttség érkezett Olaszországba CSÜTÖRTÖK: Véget ért a KGST ülésszaka, Vietnámot felvették a ta­gok sorába, hosszú távú célprogramokat dolgoztak ki — Megkezdődött az olasz elnökválasztás — Eritreai gerilla­szervezetek bejelentették, hogy készek tárgyalni az etióp kormánnyal PÉNTEK: Fölemelték a genfi leszerelési bizottság taglétszámát, Franciaország is részt vesz munkájában, Kína — egyelőre elméletileg — ugyancsak — Madagaszkár államfője a Szov­jetunióban tárgyal — Schmidt kancellár Zambiában foly­tatta afrikai tárgyalásait SZOMBAT: Giscard d’Estaing francia elnök befejezte spanyolorszá­gi látogatását — Mondale, az USA alelnöke Izraelben és Egyiptomban tárgyal a közel-keleti válság újabb megoldá­si kísérleteiről A hét 3 A héten kellett véget ér­nie az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszereléssel foglalkozó ülésszakának. Ne­hezen jutottak el a befeje­ző aktusig, hosszabbításra is szükség volt. A végén a genfi leszerelései bizottság kibővítését határozták el, helyet hagyva Franciaor­szágnak és Kínának, bekap­csolódik-e ez a két ország a leszerelési erőfeszítések­be? — vetődik fel a kérdés. Olaszország eljutott a köz- társasági elnökválasztásig, a tény aláhúzandó, hiszen el­képzelhető lett volna, hogy egy újabb terrorhullám el­odázza a pártok alkudozá­sát. Elnyúlik-e a nagyvá­lasztók szavazássorozata? — kérdi az Itáliára figyelő vi­lág. A múlt hét végén Észak- Jemenben, e hét elején Dél- Jemenben voltak véres ese­mények. Mind a két ország­ban életével fizetett a köz- társasági elnök, de nem ez a döntő az Arab-félsziget délnyugati térségében tör­téntek elemzésekor, hanem az. hogy a két állam politi­kai vonalát megszabó té­nyezőkben történt-e válto­zás? BrU'aprsolódik-e Francia­ország és Kína a leszere­lési erőfeszítésekbe? A nagyhatalmak közül — sokak számára talán hihe­tetlenül hangzik a tény — eddig csak Franciaország és Kína tartotta távol magát a ■ ------------------------------------------------------------—— A z Egri Dohánygyár érettségizett fiúkat mechanikai műszerész­tanulónak Y©SZ fel­Tanulmányi idő két év. A tanulmányi időre a vállalat ösztöndíjat biztosít. Sikeres vizsga letétele után az elhelyezés biztosított. Jelentkezés: az Egri Dohánygyárban. I978, július 2-, vasárnap kérdése leszerelési tárgyalásoktól. Pe­dig Párizsban sokszor és sokat ostorozták a világot a fegyverkezés miatt. .. A Kí­nai Népköztársaság termé­szetesen addig, amíg a nem­zetközi elismertetése vára­tott magára, nerr. ülhetett a tárgyalóasztalhoz: az USA és a többi nyugati hatalom megakadályozta ebben. Ké­sőbb aztán a maói politika torzulása nyomán Kína ön­magát zárta ki a leszerelési tárgyalásokból. Franciaor­szág esetében a De Gaulle-i politika tiltotta meg a lesze­relési alkudozásokban való részvételt: a tábornok-elnök valahogyan azzal érvelt, hogy egyfelől a francia tár­gyalási pozíció nem elég erős mindaddig, amíg nem alakult ki az ország atom­ütőereje, másfelől pedig az­zal vádolta a leszerelési tárgyalásokon részt vevőket, hogy nem is törekednek igazi leszerelésre Most fordult volna a kocka? Párizsban nyilván­valóan, hiszen az Elysée- palotában az a nem gaulle- ista Valéry Giscard d’Es­taing ül, aki az idei tava­szon a nemzetgyűlési vá­lasztásokon az őt támogató képviselőknek a Bourbon- palotába való bejutása ré­vén megszabadult attól a kötelezettségtől, hogy tisz­teletben kellene tartania a gaulle-ista hagyományokat. Ugyanakkor a francia kor­mány folytatja azt a politi­káját, amely a hadiiparnak nyújtott támogatásban, a fegyverek exportjának szor­galmazásában jutott kifeje­zésre eddig is. Vannak, akik cinikusnak mondják ezt a párizsi álláspontot: szavak­ban a leszerelés szükséges­ségét hangoztatni, s ime, tárgyalóasztalhoz is ülni, gyakorlatban viszont foly­tatni a fegyvergyártást és eladást. Kína még nem siet a meg­nyilatkozással: egyáltalán be akar-e kapcsolódni a genfi leszerelési tárgyalásokba, ahol most már számára fenn van tartva a hely, s ha igen, akkor mikor? Egyelő­re a pekingi vezetők is csu­pán a fegyverkezési, fegy­vervásárlási szándékaikat hangoztatják. Nincs hét, hogy valahol fel ne bukkanna egy kínai ka­tonai küldöttség, s ne érdek­lődnék a helyi fegyyerszállí- tási lehetőségek felől... Ki­nek, minek vásárol fegyvert Kína? Egyes vélemények szerint a saját népének sakk­ban tartásához kellenek a fegyverek, más vélemények szerint a kínai terjeszkedési törekvések egyre több ázsiai irányban bontakoznak ki — Délkelet-Ázsiától akár Japá­nig is. Elnyúlik-e az olasz köz­társasági elnökválasztás? Erre a kérdésre sem köny- nyű felelni, nemhogy a ké­zenfekvőbbre, hogy ki is lesz, ki is lehet hát az Olasz Köz­társaság következő elnöke. A két kérdés, persze, összefügg: ha a pártok hamar meg tud­nak egyezni a megválasztan­dó személyben, akkor nem kel sok szavazás... Az 1011 úgynevezett „nagyválasztó” kétharmados többségét nyil­vánvalóan senki sem szerez­hette meg az első fordulók­ban, viszont a negyedik sza­vazástól kezdve, amikor már elegendő az abszolút több­ség, elméletileg a keresztény- demokraták és a kommunis­ták közös jelöltje nyomban megszerezhetné az elnöki mandátumot. Kétségtelen kompromisszumra lesz szük­ség az elnök személyének ki­jelölésében. A kölcsönös en­gedmények jellege, iránya a kérdéses csupán. Mindenesetre nem lehet ta­gadni az olaszországi elnök- választás jelentőségét: a kor­mányfő kinevezésének jo­gával, a parlament feloszla­tásának jogával az elnöki funkció igen fontos a hata­lom gyakorlása szempontjá­ból. S mert hét esztendő az elnöki megbízatás időtarta­ma, elképzelhető, hogy az új elnöknek a Quirinale-palotá- ban töltendő évei alatt kerül­het sor olyan történelmi je­lentőségű politikai döntésre, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. Történt-e változás a két Jemen politikai vonalában és az azt meghatározó té­nyezőkben? A múlt hét végén Észak- Jemen elnökét, a Szaúd- Arábia csatlósaként elköny­velt Ghasmi alezredest meg­ölték ... A merényletért a nyugati propaganda és a re­akciós arab rendszerek ve­zetőit tették felelőssé. Az or­szágot kormányzó nemzeti front központi bizottsága ösz- szeült, hogy megtárgyalja a vádak visszautasításának módját, amikor a Kína-barát- ságrói ismert államelnök Sza- lem ali. Rubia (aki távolma­radt az ülésről), államcsíny­nyel megpróbálta magához ragadni a hatalmat. A puccs­kísérletet leverték, Szalemali Rubiát kivégezték. A nem­zeti front közleménye sze­rint az elnök „individualista akciókat” hajtott végre, — diplomáciai megfigyelők ezt a megfogalmazást úgy értel­mezik, hogy Szalem ali Ru- biának része lehetett az észak-jemeni elnök elleni merénylet megszervezésében. A nemzeti front közleménye azt is hangsúlyozta, hogy „Szalem ali Rubia kétségbe vonta a szocialista közösség országaival, elsősorban a Szovjetunióval való, elvileg megalapozott kapcsolatok he­lyességét.” Nyilvánvaló, hogy Dél-Jemen vezetői (a köztár­sasági elnök az a Mohammed ali Nasszer lett, aki- hazánk­ban is járt hivatalos láto­gatáson) a jövőben fokozot­tabban támaszkodnak a szo­cialista közösségre és a Szov­jetunióra. Észak-Jemenre Szaúd-Ará­bia nyomása továbbra is rá­nehezedik. Érdemes emlé­keztetni arra, hogy a koráb­bi észak-jemeni államfő, Ib­rahim al-Hamdi ezredes, megpróbált szabadulni a sza- úd-arábiai befolyástól, mire 1977 októberében eltették láb alól. Ghasmi alezredes, aki 1978 februárjában lépett a helyébe, engedelmes szol­gája volt a rijadi elképzelé­seknek. Négy hónap múltán beteljesedett rajta a végzet, számos arab lap ugyanis őt sejtette az al-Hamdi elleni merénylet mögött... Aki karddal támad, kard által vész... A két Jemen körüli küz­delem korántsem érhet egyik napról a másikra véget, A két kis ország geopolitikai, stra­tégiai szempontból jelentős: Aden, a brit támaszponthá­lózat egykori fontos láncsze­me az Indiai-óceán sarkában, a Vörös-tenger bejáratánál, Afrika szarvával szemben fekszik. Szomszédságában pe­dig Észak-Jemen, amelyet az imperialista stratégák szeret­nének megőrizni és felhasz­nálni. Pálfy József Glosszák Polgári jogok A nem sok eredményt hozó plakát (Fotó: KS) N éha kisebb dolgokban is tetten érhető, mi­ként szól bele az amerikai mindennapokba a fegyverüz­letben érdekelt nagytőke. Ez­úttal azonban nem ágyúról, ra­kétáról. neutronbombáról ol­vasok. Egy képviselőházi vi­ta és szavazás gondolkodtat el. A lőfegyverek gyártóit egy képviselő javaslata sze­rint kötelezhették volna arra. hogy kivétel nélkül minden lőfegyvert számozzanak meg. A fegyverkereskedő a szám­törzslapra köteles lett volna azt is feljegyezni: ki a vá­sárló. A javaslat 80 igen­szavazatot kapott, ellene 314 képviselő szavazott. A bűnö­zés, a gengsztervilág felszá­molásában nyilván nem kis segítséget jelentő javaslat el. lenzői szerint az efféle nyil­vántartás „jogkorlátozásnak” tekintendő... Micsoda korlát­lan tisztelete ez a jognak! Az utcai támadó és a fegyve­res rabló jogának például... NACIONALIZMUS Ki tagadná, hogy a ma­gyar múltban, történelem­ben, irodalomban fontos, nem egyszer döntő szerepe volt olyan magyaroknak, akiket Ady szavával szólva, „pa­rancs, sors, szándék, alka­lom” tett magyarrá. Különös, furcsa érzés olyan munkát olvasni, amelyben visszape- relik a magyarrá lettet... A minap egy olyan kötetet ho­zott a posta, amely a XIX. század magyar történelmének jó néhány nagyszerű alakját akarja elvenni népünktől, s németnek nyilvánítani. Egy Gabriel Adriányi nevű NSZK-beli szerző írt tanul­mányt a magyar kultúrához való német hozzájárulásról. Adriányi németként emlege­ti Rózsavölgyi Márkot, a ze­neszerző-hegedűművészt, Fáik Miksát, a publicistát. Lände­rer és Heckenast nyomdász­könyvkiadókat. Pollack Mi­hályt. Hild Józsefet, Ybl Miklóst, Steindl Imrét, az építészeket, Kogutowicz Ma­nót, a magyar térképészet egyik nagy alakját, Hermann Antalt, aki Hunfalvyval együtt a Magyar Néprajzi Társaság megalapítója volt, Herman Ottót, a természet- tudóst, hogy éppen csak né­hányat emjítsek a sokból... A legmeglepőbb azonban Toldy Ferencnek, Bajza és Vörösmarty barátjának visz. szanémetesítése. Schedel bu­dai, majd pesti postatiszt Fe­renc fia valóban csak az is­kolában tanulta először a magyar szót — ám éppen azt a Toldy Ferencet németnek mondani, aki a magyar na­cionalista ideológia egyik ér­vényesítője volt korszaknyitó irodalomtörténeti munkássá­gában — ez már csak a né­met nacionalista szemlélet balfogásaként értékelhető. Mindenesetre tanulságos pél­dája, merre visz. milyen tév­útra a nacionalizmus. A HAGYOMÁNY EREJE Vajon valóban olyan kon­zervatív az angol gondolko­dás? Már vagy négy jelen­tést olvasok arról, hogy nö­vekszik a „tömegmozgalom” a régi mértékegységek védel­mében Angliában. Egy üzlet­emberekből álló csoport alá­írásgyűjtést tervez, egymillió aláírásra számítanak a font, a pint, a mérföld, a láb, a hüvelyk védelmében... A kor­mányzat hiába adta ki a csi­nos. fiatal hölgyet ábrázoló plakátot, amelynek a milli­méterben megadott mellbő- ség-, derékbőség-, csípőbő­ségadatokkal — ez az esz­ményi nő! — kellene arra szoktatni az angolokat, hogy méterben, centiméterben gon­dolkodjanak? Mérföld kettő is van, a szárazföldi, ez 1609, és tengeri, ez 1852 méter. A mérföldenként! benzinfo­gyasztást mindenki gallon­ban számolja — egy gallon 4,55 liter. Ha benézünk a pub- ba, azaz a kocsmába, egy pint. azaz 0.568 liter sört ké­rünk. egyébként a tejesüveg is 0.568 liter űrmértékű. Szö­vetet még mindig yardban kér az ember, egv yard 91.44 centiméter. A hüvelyk 2.54 centiméter, úgyhogy az esz­ményi alakú hölgy adatait is így kell mondani: 35—24— 36 . .. Lehet, hogy Gladstone- nak volt igaza? A politikus 1854-ben (tehát nem tegnap) azt mondta egy alsóházi vi­tában: „Ügy látszik, egyelő­re nincs hajlandóság a la­kosságban. hogy áttérjen a tí­zes számrendszer szerinti mértékegységekre.” Tényleg. KÁRTÉRÍTÉS Denis Valet urat nyilván­valóan úgy emlegetik majd a dohányzás elleni küzdelem kis világtörténetében, ha ezt egyáltalán megírja valaki, mint egy új harci szakasz el­ső emberét. Nyilván nem azért, mert Monsieur Valet az elnöke annak a francia egyesületnek, amely a nyil­vános helyeken meg akarja tiltatni a dohányzást. Mások is felléptek már ezért. Valet urat a lyoni per hőseként kell emlegetni. Helyjegyet vásárolt a párizs—lyoni ex- presszre, nemdohányzó-fül­kébe persze. S amikor a ka­lauz a vállát vonogatta arra a felszólítására, hogy távo­lítsa el a nemdohányzó-sza­kaszból az ott cigarettázó utast, Valet úr cselekedett. Meghúzta a vészféket. A vo­nat megállt ugyan, de Valet urat 500 frank pénzbünte­téssel akarták sújtani. „Ok nélkül húzta meg a vészfé­ket. Ez büntetendő — olvas­hatta volna a vészfék mel­letti táblácskán is” — így a vasút. Valet úr pert indított a vasút ellen. Ezer frank kártérítést követelt, ponto­sabban fájdalomdíjat: nyug­talanította, hogy a dohány­zó szomszéd „veszélyezteti az egészségét”, kénytelen volt hát meghúzni a vészféket. Idegzete, nyugalma szenve­dett kárt, ezért a követelés. A lyoni bírák neki adtak iga­zat. Megítélték a a követe­lést, hiszen a vasútnak „pon­tosan, ígéretének megfelelő­en. jó egészségben” kell el­juttatni az utast a célállo­másra.” Megnyugtat, hogy a lap, amelyben Valet úr tör­ténetét olvasom, figyelmez­tet: még a jogi precedens alapján sem tanácsos a Pá­rizs—lyoni vonalon kívül má­sutt is meghúzni a vészfé­ket ... De mindenesetre, a ríikotinellenes csaták új le­hetőségei bontakoznak ki Monsieur Valet ötlete alap­ján ... Konferencia a ameiriíi-szovjet kapcsolatokról Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak jelenlegi állásával és' jövő­jével foglalkozott az a kon­ferencia, amelyet a Wiscon­sin állambeli Racine-ban rendezett az amerikai kül­ügyminisztérium és a Wis­consin-Milwaukee egyetem nemzetközi kérdések intéze­te. Megnyitó beszédében Ca- rol Baumann, a Wisconsin- Milwaukee egy< n nem­zetközi kérdések intézeté­nek igazgatónője kifejtette: a konferenciát azzal a cél­lal rendezték meg, hogy az amerikaiak jobban megért­sék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tait, a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról szóló egyezmény mielőbbi megkötésének szükségességét. Az Arab Liga és a jemeni kérdés Az Arab Ligához tartozó országok külügyminiszterei szombaton Kairóban rend­kívüli ülést tartottak a Je­meni Arab. Köztársaság kor­mányának kérésére. Azokat a vádakat vitatják meg, amelyek szerint Al-Ghasmi észak-jemeni államfő meg­gyilkolásához köze volt Dél- Jemennek. Az ülésre tizen­hét ország küldte el diplo­máciai vezetőjét. Az úgyne­vezett elutasítási front tag­jai — Dél-Jemen, Líbia, Algéria, Ir'N js a PFSZ — eddig nem válaszoltak a li* ga meghívására. Sanaa a szövetséghez kül­dött jegyzékében azt állí­totta, hogy „dokumentációs bizonyítékai” vannak Al- Ghasmi államfő meggyilko­lásának körülményeiről, « ezek az adeni kormányra nézve terhelő adatok. A Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság a ligához inté­zett memorandumában ha­tározottan elutasította eze­ket a vádakat és leszögezte: semmi köze a merénylethez. TEXTILIPARI PROBLÉMA Friedrich Meier svájci kép­viselő (Schaffhausen kanton) a probléma egy mellékes ré­szére tapintott, de úgy tett, mintha az lenne a lényeg. „Ha ez az irányzat folytató­dik, az egyáltalán nem jelen­téktelen hatással lehet a tex­tiliparra!” Maga a probléma egyébként érdekes fejlemé­nyeket eredményezett. Igv a svájci parlament képviselői, ha Bernbe indulnak, ülésre, most már fürdőnadrágot, is visznek. „Fehér, nap-sohase- látta-arcú urak jelentek meg a strandon, eddig nem voltak a nyilvános fürdők vendé­gei” — számol be egy tudó­sítás a döntés keltette moz­golódásról. A problémaki­váltó döntés az egyik berni bíróságon született. A berni bírák úgy határoztak: nem lehet megbüntetni azokat a hölgyeket, akik nemcsak a hátukat akarják lesüttetni a nappal, azaz csak fürdőnad­rágot hordanak, egyébként „oben ohne”, fönn semmit. A berni rendőrség sem bün­tet már, mint tavaly; aki a bikini felső,részét a strandtás­kában hagyja, ám tegye. Egyelőre még sokan vitat­ják, törvényes-e a döntés. Más svájci városokban, több jóval szemérmesebb kanton­ban hevesen bírálják a berni határozatot. Egy bizonyos: a belső idegenforgalom fellen­dült, sokan utaznak stran­dolni a fővárosba. Mindig úgy tudtam: ha prüdériá- ban világversenyen indul, a svájciak az élmezőnyben lesznek. Lehet, hogy ez is változik? A legjobban Meier képviselő úr fellépése tetszik: lám csak, az álszemérmet textilipari szövegbe is lehet, csomagolni ! Oárdns Miklós M A á I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom