Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
mvin--------- ** S ZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: j Indokolt borúlátás NINCS BÉKE AZ OLAJFÁK ALATT. Hányszor $ leírtuk már, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk: sok- i szór leírjuk még a mondatot. Miközben a Közel-Kelet 5 két térségében: Libanonban és a két Jemen határán ( rendkívül feszült a helyzet, az egyiptomi—izraeli $ különbéke előkészítő tárgyalásai sem adnak okot túl- i zott derűlátásra azokban a körökben, amelyek a > megoldásnak ezt a kockázatos változatát támogatják. < Szadat elnök és az izraeli ellenzék vezére: Peresz i Bécsben — a kiszivárgott hírek szerint — lényegében > nem jutott előbbre az álláspontok közelítésében — | nem hozott frontáttörést a Szocialista Internacionálé > közvetítési szándéka sem. Kreisky kancellár és Brandt, í a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap részt > vett az egyiptomi és az izraeli politikus találkozóján, < de ez sem győzte meg a feleket: a közvetítő javaslat > szemlátomást egyik oldalon sem oldotta föl a kéte- < lyeket. $ Bár a Szocialista Internacionálé javaslatában a pa- 5 lesztin probléma megoldása is helyet kapott, a szán- < dék jóhiszemű, ám meddő kísérletnek tűnik, hogy j megtörje az izraeli vezetés makacsságát. Szadat ok- | kai jelentette ki: nem különösebben derűlátó a Lón- 5 donban sorra kerülő külügyminiszteri tanácskozás ki- < menetelét illetően. j A LÉNYEG az egyiptomi elnök — szóvivője ál- 5 tál ismertetett — nyilatkozatából világosan kiderül, j Eszerint: Egyiptom késznek mutatkozik a béketár- 5 gyalások fölújítására, ha Izrael „új elemeket” terjeszt j elő. Ilyeneket viszont aligha készített elő Londonra 5 Begir kormánya. Erre utal az izraeli külügyminisz- I tórium jogi tanácsadójának nyilatkozata., miszerint ; Kairó újabb javaslatai negatívak, sőt számottevő < visszakozást jelentenek a korábbi egyiptomi állás- í ponthoz képest. Folytatódik tehát a kötélhúzás, pereg a közel- í keleti film, amelynek kockáin a véres események és \ a meg-megújuló tárgyalások váltják egymást. Egy ( azonban bizonyos — sa közelmúlt napok nyilatko- j zatdömpingjében is örvendetes hangot kapott —, < hogy a kivezető út a bonyolult labirintusból mégis' ; csak Genf, vagyis a térség valamennyi érdekelt álla- ‘ ma képviselőjének tárgyalása. ; MEGLEHET, előbb vagy utóbb mégis a svájci j városba tér vissza hosszú és kimerítő kitérő után a ! közel-keleti rendezés témája. Igazolva a szovjet ál' < láspontot, amely kezdettől fogva ezt a formát tartót" < ta célravezetőnek, s bizonyítva a haladó arab erők < tiltakozásának jogosságát mindenfajta különbékével < szemben. Gyapay Dénes < Fogódzó az egyiptomi—izraeli tárgyalásokhoz Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: A jelek szerint a Szocialista Internacionale — Willy Brandt és Bruno Kreisky által kidolgozott és nagy általánosságban fogalmazó — közel-keleti békejavaslata fogódzót jelenthet mind Egyiptom, mind Izrael számára ahhoz, hogy tárgyalásaik újabb intenzív szakaszát megkezdjék. Erre mutat legalábbis az, hogy a július 17-én kezdődő egyiptomi— izraeli—amerikai külügyminiszteri tárgyalások előtt nyilvánosságra hozott javaslatot lényegében pozitívan fogadta Kairó és nem utasították vissza az izraeli lapok első kommentárjai sem. Szaad Zaglul Nasszar, az egyiptomi elnöki hivatal sajtótitkára nyilatkozatban közölte, hogy „komoly, s mélyreható tárgyalásokra” van szükség és az elnök mindig is azt hangoztatta, hogy kész tárgyalni (ez természetesen Szadat—Begin találkozót jelent), ha „új elem merül fel”. A Szocialista Internacionale javaslatának egyes pontjaival foglalkozva saüó- titkár közölte, hogv a Biztonsági Tanács 242. számú határozata ‘elutasítja az erővel való területszerzést, „de az elnök kész tárgyalni a térség valamennyi országa biztonságának a megóvásáról”. Ibrahim Kamel külügyminiszter, aki Khartoumban tartózkodik, ugyancsak nyilatkozott. Közölte, hogy a „nemzetközi b**6 vr-ó' nom lehet tárgyalni” Nemzetközi határként fogható'fel Izrael határa Libanonrl'>l. Egyiptommal), de tette hozzá a küiügvminiszter — „k.seoo változások történhetnek a nyugati partot illetően”. Legfrissebb jelentésünk a spanyolországi katasztrófáról A spanyolországi tömegszerencsétlenségben . elsősorban érintett nyugat-európai országok felajánlották, hogy sürgős segélyszállítmányokat indítanak a katasztrófa színhelyére. Belgium naev meny-, nyiségú gyógyszert és orvosi segítséget ajánlott fel. Amint azt a belga külügyminisztérium szerdán beie'entette, az égési sebekre speciaiizált orvosok a helyszínen működnek közre a sebesültek ellátásában. Sin me Veil francia egészségügyi- és társadalombiztosítási miniszter bejelentette, hogy Franciaország sürgős segélyszállítmányt küld a spanyolországi üduionelyre. Giscard d’ Estain? francia ál_ lamfő megbízta Olivier Tirn külügyi államtitkárt, hogy a helyszínen állapítsa meg miben lehetne Franciaország a spanyol hatóságok segítségére. Nyugat-Németország kü- lönrepülőgépeken szállítja el saját és más nyugati országok állampolgárait, hogy ezzel is segítse a spanyol hatóságokat a sebesültek mielőbbi ellátásában. Spanyol részről ugyanakkor közölték, hogy a nyugat-európai országok részéről felajánlott nagyarányú orvosi-egészségű évi segítségre egyelőre nincsen szükségük, mivel spanyol kórházak is gondolkodni tudnak a sebesültekről. A spanyol idegenforgalmi minisztérium szerdán bejelentette, hogy megtalálták „Los Alfaques” kemping lakóinak névsorát tartalmazó listát. Az azonosítások szempontjából igen fontos irat megtalálásáról értesítették a külföldi képviseleteket. A legutóbbi jelentések szerint a katasztrófa áldozatainak száma több mint 170. A hírügynökségi jelentések szerint ez a szám az elkövetkező napokban tovább emelkedhet, mivel a különböző kórházakban reménytelenül súlyos égési sebekkel több, mint száz személyt ápolnak. „ (AFP, UPI, Reuter) Több száz halottja és sebesfiltje van a spanyolországi San Carlos de la Rapita üdülőhely melletti kempingben bekövetkezett robbanásos tűzvésznek. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Röviden HAVANNA A havannai Kari Mars kongresszusi palotában ünnepélyes keretek között betette a VIT-esküt a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozóra delegált kétezer kubai küldött. LISSZABON „Mars—78” fedőnévvel hadgyakorlatot tartanak július 17-től 29-ig Portugáliában. A gyakorlaton a portugál hadsereg, valamint az amerikai, a nyugatnémet és a spanyol légierő mintegy , tízezer katonája vesz részt. Mint hivatalosan közölték, a gyakorlat célja az, hogy a portugál hadsereg akcióképességét a NATO követelményszintjére emeljék. PEKING , A kínai külügyminisztériJ um sajtóosztálya szerdán kiadott nyilatkozatában tagad, ja, hogy július 8-án kínai katonai repülőgépek megsértették a Vietnámi Szocialista Köztársaság légterét és harminc kilométeres mélységben behatoltak viét.nami terület fölé. A vietnami külügyminisztérium július lo.én Kína hanoi nagykövetségén keresztül — mint ismeretes — erélyes tiltakozását fejezte ki az ország légiterének megsértése miatt. WASHINGTON Az amerikai szenátus ka-' tonai kiadásokról szóló újabb törvényjavaslatot hagyott jóvá. A törvényjavaslat szerint a Pentagon szükségleteinek kielégítésére 36 1 milliárd dollárt fordítanak. A pénzösszeget részben a tömegpusztító fegyverek újabb tíousainak — mozgó indítóállású rakéták. „Trident” típusú atomtengeralattjáró- rendszerek és szárnyasrakéták — kidolgozására használják fel. A szenátus hadügyi bizottságának javaslatára az amerikai törvényhozók további 1,9 milliárd dollá-os hitelt szavaztak meg egy úiabb atommeghajtású repülőgép-anyahajó gyártására. Ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus Begin izraeli miniszterelnök izraeli egyenruhában, maid a Kataib jelképeként egyik kezéből a másikba adja a hatalmat Dél-Libanonban. (Az Al-Ittihad karikatúrája) Nyugtalanság Baszkföldön Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Egész Baszkföldön feszült a helyzet. A tüntetések és az összecsapások a rendőri erőkkel Bilbaóra és Viktóriára is átterjedtek. A baszk főtanács ülést tartott San Sebastianban és nyilatkozatban ítélte el a rendőri erők fellépését és fegyverhasználatát mind a pamplonai. mind a San Se- bastian-i események kapcsán. Egyidejűleg azt követelte, hogy a madridi kormány a rend fenntartását adja át a főtanács hatáskörébe. Pamplonában a helyzet viszonylag nyugodt, de végérvényesen bejelentették hogy nem folytatják a fiesta ünnepét. Az események kapcsán adott nyilatkozatában Felipe Gonzalez, a Spanyol Szocialista Munkásnárt főtitkára a történtekért Navarra tartomány kormányzóját és a belügyminisztert tette felelőssé és lemondásukat követelte. Santiago Carrillo, az SKP főtitkára kijelentette: az egyetlen megoldás az, hogy a közrend védelmét auj— a baszk főtanács illetékességébe. Nem látok más megoldást — tette hozzá —, mint azt, hogy maguk a baszkok legyenek felelősek a közrendért egy olyan rendőrség révén, amely alá van rendelve az. autonóm intézményeknek. Az SKP főtitkára kijelentette, hogy hétfőn erről a témáról megbeszélést folytatott Martin Villa belügyminiszterrel, aki nem vetette el ezt a megoldást. NpnüLtSti. 1978. július 13., csütörtök Bej rút központjában — mint korábban már annyiszor — ismét ágyúk dörögnek, gránátok robbannak, rakéták sivítanak. A sokat szenvedett közel-keleti ország újból a polgárháború küszöbén áll, pedig az 1975-ben kirobbant súlyos összecsapások nagymértékben szétrombolták Libanont. Ez nemcsak a tízmilliárd dollárra becsült háborús károkra vonatkozik, hanem az ország helyzetére is, arra a kulcsszerepre, amit a 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Svájca”), információs, turisztikai centruma betöltött. Ma úgy tűnik, hogy Libanonban mindenki mindenki, vei szemben áll. A már „megszokottnak” tűnő palesztin—jobboldali összecsapások mellett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres összeütközésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagyrészt Szíriáinkból álló ..Arabközi Békefenntartó Erők” tűzpárba- jairól. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott politikai-hatalmi kérdéseket, amelyek azóta is parázsként szunnyadnak, csak egy újabb válság szél járására várva. Lényegében változatlanul működik a franciáktól örökölt parlamenti-állam, igazgatási rendszer, nap mint nap újjáteremtve azokat az ellentmondásokat, amelyek a kivételezett helyzetű maroni- ta keresztény uralkodó réteg és a muzulmán tömegek között fennállnak. A központi hatalom, a beirúti kormány keze rövid, a különböző politikai csooortok az egves országrészekben kiskirályokként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan központi erő, amely a jobboldali vezetők „magánhadseregéi, vei” szemben érvényre juttatná a bejrúti kormány akaratát. A maronita jobboldal a polgárháborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztatta. Noha a lakos, ságon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadsereg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés szinte teljesen a jobboldal ellenőrzése alatt áll. KÉNYES EGYENSÚLY Mi bontotta meg az 1975- ös polgárháború után kialakult kényszer-egyensúlyhelyzetet? A mérleg nyelvét Tel Aviv billentette ki. Izrael minden eszközzel — a nyílt fegyveres agressziót is beleértve — arra törekszik, hogv széttördelje Libanont, csatlós államává tegye, szétzúzza a palesztinokat, meggyengítse szövetségeseiket, a nemzeti hazafias erőket. Áe idén tavasszal azért lendült mozgásba az agresszor hadi- génezete. hogy leszakítsa Dál- Libanont, ahol azután a fa- langisták alapíthatnának államot. A másik oldalról nézve a libanoni falangisták elérkezettnek látták az időt, hogy az izraeli szándékokat meglovagolva. a jobboldalon belül is leszámolianak vetélv- társaikkal. A cédrus országában a főként maronita ke- keszténv nagy családokból, törzsekből, bankárokból, földesurakból. kereskedőkből összetevődő erőközpontok hosszú idő óta éles harcot vívtak a hatalomért és csak a nalesztinok. a nemzeti hazafias csoportok felléoése bír. ta rá őket. hogy — félretéve belső ügyeiket — 6zembegyökerei szánjanak a közös ellenféllel, a haladó nézeteket vallókkal. TONY HALÁLA Három,, nagy hatalmú Öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyeiben. Pierre Dzsemajel a falangisták, a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke. s végül az északi rész csa_ ládi-törzsi szövetségét Szu- lejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, látva az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kötött, közös politikai szervezetet hoztak létre, a Libanoni Frontot. Ez persze nem jelentette azt, hogv „az asztal alatt nem rugdosták többé egymás bokáját”, hogy felhagytak a suba alatti „bizánci” intrikákkal, a korrumpálástól kezdve egymás politikai híveinek a meggyilkoltatásáig. de nagyobb szabású leszámolásra a másikkal szemben egyik sem merészkedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén, egv júniusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvet. te Tony Frandzsié (Szulej- mán Frandzsié fia) házát és nehézfegyverekkel, Iövegek- kel, aknavetőkkel néhány perc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát. Tony Frandzsié. felesége és hároméves kislánya, a testőrökkel. a személyzettel együtt halálát lelte a romok alatt. Apia válasza nem késett, néhány napra rá több tucat falangista vezetőt hurcoltak el a Frandzsié-fegyveresok, s Baalhek mellett eav erdőben halomra lőtték őket. Szüléimén Frandzc'é bosszúvágyát még ez sem elégítette ki. kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié ezúttal is komolyan gondolja amit mond, azt bizonyítja, hogy 1957-ben, az ellenségeskedések fellángolásakor. Camille Samun egyik párthívét családostól ■ együtt a vasárnapi misén géppisztolyoztatta le. A BŰNÖK. BŰNE De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedését. A valószínű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agresszió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (esetleg fegyveresekkel) átvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt egy interjúban kijelentette: családja támogatja az arabközi békefenntartó erőkét, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ' ítélet megpecsételését — írja a londoni Events hírmagazin —, mert a Frandzsiék nem csatlakoztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv által szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők szemében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegyezésre készült Rasid Karami- val (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők oldalán állott.) A falangisták és Samun liberálisai megrettentek a gondolattól, hogy az északon erős pozícióid Frandzsié az ugyancsak északi hatalmi bázisú Karamival egyezségben kiszakíthatja ellenőrzésük alól Libanon fel- ső részét. S egy további körülmény, ami nem mellékes: az Izraelre támaszkodó libanoni jobboldali köröknek: mind Karaminak, mind Frandzsiénak, jó kapcsolatai vannak Szíriával. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié-fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellenőrzést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a falangistákkal szövetséges Haddad-csapatok kezére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bejrútban megjelenő A1 Szafir — egybe- 'vág Izrael elképzeléseivel, mert az újabb polgárháború kirobbantásával, majd Dzsemajelék és Samunék hatalomra juttatásával, az országban a haladó erők felszámolásával mindenekelőtt Tel Aviv nyerne. 4 Dunai Pétéi: Î
