Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
Egy hét szemnyitogató A vaddisznóktól a pókakig... Hogyan fér össze egy vaddisznó és a neutronbomba? Hogyan lehet egyik pillanatban a pókról, a másikban az emberről vitázni, majd egy ugrással az eget, a levegőt érinteni, aztán ugyanazzal a lendülettel a jóság fogalmát megpendíteni...? Ha valakit érdekel, legegyszerűbb, ha ellátogat a felsőtárkányi KISZ-táborba, és belehallgat a gyülekezőtéren trónoló ötös csoport beszélgetésébe, amely immár csaknem egy órája folyik arról, mi a munka, a becsület, a hazafiság ... Néhánvan a fák árnyékába húzódtak, néhányan iól°sően nyújtóznak a végre-hogy- kisütött napban, de mindannyian nyolc- és hetedikesek, a hatodikosok, sőt még az ötödikesek is rettenetesen figyelnek, igyekeznek hozzászólni a kollektív bölcselkedéshez. A közművelődési tábor lakói valamennyien. S hogy ez mit is jelent pontosan, arról először a szakmai táborvezetötől, Kemenes Jenövétől érdeklődtünk." — Idén első ízben rendezett a megyei úttörőelnökség és a Megyei Művelődési Központ több szerv támogatásával közművelődési tábort általános iskolások számára. A hagyományok a korábbi olvasótáborokban gyökereznek, de a célkitűzés most jóval összetettebb. Azt szeretnénk, ha az érdeklődő gyerekek átfogóbb képet kapnának a világról annál, amit az iskolában kapnak. Afféle szemnyitogató lenne ez az itt töltött egy hét. ösz- szetett ismerkedés a természet, a tudományok, a művészetek és áz ember kapcsolatával. -Beszélgetünk velük filmekről, zenéről, könyvekről. lakóhelyük élővilágáról, történetéről, s természetesen nem maradt ki a programból a sport, a játék, a szórakozás sem. S vajon hogyan tetszik mindez a táborlakóknak? Kérdésemmel legelőször két nevezetes hölgybe botiok bele. A gyöngyöspatai Kerekes Piri és a gyöngyöshalászi Árvái Tünde előző este olyan sötét színben látta a világot, hogy hat ember kellett a megvigasztalásukra. Ezek szerint nem is érezhetik valami jól magukat... — Dehogynem — vágják rá szinte egyszerre, majd Piri bűnbánóan bevallja, hogy inkább csak heccelték egymást tegnap a honvágyósdival. Piri és Tünde a lexikonokat jukba vonszolnak, ott mesélik élményeiket. — Több mint százan vagyunk itt, a megye majd mindegyik iskolájából valaki. De még a szomszédságunkban laknak franciák, csuvasok, meg bolgár gyerekek is, úgyhogy rengeteg gyerekkel meg lehet ismerkedni. Foglalkozások délelőtt, délután vannak, ilyenkor rengeteg mindenről beszélgetünk — hadar Piri. S miközben beszámol arról, milyen érdekes előadást is hallottak két napja a Gregorián-énekekről, Tünde már egy kis füzetet dug az orrom alá. — És voltunk a faluban honismeretet gyűjteni. — Gyöngybetűkkel írott szöveg. „Felsőtárkányon az első házak körülbelül 1200, 1300- ban épültek. Az itt lakók eleinte nomád pásztorok voltak” ... — Ebből fogunk dolgozatot írni — lelkesedik Tünde, aztán kissé lehangoltabban hozzáteszi. — Persze megint kevés időnk marad majd játszani. Hát bizony a program elég sűrű. A kislányok ugyan éppen most elszaladhatnak hintázni, de a könyvbarátokat a hangosbemondó író-olvasó találkozóra invitálja. A vendég Mózes Lajos. A kívtilrekedtek sem maradnak program nélkül. Egy csoport dalt tanulni vonul félre, a többiek pedig gyeGéza a magnóval Ismerkedik — Lehet itt rossza1 érezni magunkat? — mutatnak körbe a fák árnyékában megbúvó apró házakon, a távolabbi sportpályákon, sőt, egy előttem még láthatatlan játszótéren is. amelyet mindjárt bemutatnak, úgy ígérik. Egyelőre azonban a szobáOÆBMÊâ 1978. július. 12., szerda rekdiszkót hallgatnak. Egy kislány a kapu felé rohan, ujjain kedves kis bábok, amelyeket a szüleinek akar megmutatni. Így csak futtában veti oda, hogy tegnap itt volt a Harlekin, előbb játszottak, aztán bábokat csináltak közösen, itt van ni... Kovács Gézát, a tarnaörsi mókamestert is a kapu- körül-sündörgőben csípem el. Hiába, vasárnap van, látogatási idő, és mit lehet tudni, •• . ---- ... -1 I t anulmányozzák (Fotó: Szabó Sándor) — Írtam haza a szüleimnek, hogy nagyon jó itt. Nekem legjobban az tetszett, hogy jött egy rádiós bácsi, és csináltunk mindenféle hangmontázst, meg felvételt. Irtó érdekes volt. Én . már nyolcadikba megyek jövőre, de valahogy még soha nem jutottam el táborba. Most már nagyon sajnálom. De majd igyekszem otthon a többieket rábeszélni — próbál néhány mondatba mindent belesűríteni. — Szerintem' is sűrű a program, de azért nagyon hasznos, teszi hozzá kissé elgondolkodva. — És végül is este azért sokat lehet focizni...! Még megtudom, hogy a hátralevő pár napon várható egy nagy kirándulás, egy izgalmas rajzverseny és kiállítás, na meg a záró tábortűz, de aztán — mivel kezdődik az ebédelés — búcsúra kell fogni. — Jó a kaja is — mondja még Géza, aztán eltűnik a szemem elől, hiába, ezt aztán végképp nem lehet kihagyni...! « Németi Zsázsa Pécsi főiskolások Egerben Rajzosok alkotótábora A rajztáblát és a kis, ösz- szecsukható horgászszéket a hónuk alá csapják és elindulnak, hogy ceruza-, vagy ecsetvégre kapják Eger festői részeit. A Pécsi Tanárképző Főiskola rajz szakos hallgatói közül a legjobbak alkotótáborozáson vesznek részt megyeszékhelyünkön. A 15 diák július 9-től 23-ig járja, bújja és természetesen rajzolja a barokk város házait, a környező tájat, s kirándulnak Feldebrőre és Bélapátfalvára is. A leendő pedagógusok — vagy tán festők, grafikusok — megismerkednek barokk és török kori műemlékeinkkel, s ezeket szakmailag is elemzik, ök a meleg, sárga foltok városaként emlegetik Egert. Az ismerkedés, az anyag- gyűjtés és műelemzés után kezdődik majd a műhelymunka. A Ho SÍ Minh Tanárképző Főiskola rajz tanszéke egy hétre a pécsiek rendelkezésére bocsátotta helyiségeit, hogy zavartalanul dolgozhassanak. A két oktatási intézmény között hagyományos a kapcsolat; a baranyaiak 1973-ban már jártak nálunk. Az alkotótáborban esténként diavetítésekkel egybekötött műelemzések lesznek, melyet mindig egy-egy hallgató tart majd. A téma mindenkor szűkebb pátriánk valamelyik kiemelkedő építészeti emléke lesz. Az elkészült ceruza- é$ tollrajzokból, grafikákból, akvarellekből, linómetszetekből, szitanyomatokból és rézkarcokból az ősszel kiállítást rendeznek majd a pécsi főiskolán. A Tettye alatti város rajzosai nyaranta immáron kilencedik alkalommal táboroznak az ország valamelyik; részén. Ezek a táborozások a tanárképzősöknek nemcsak az alkotói tevékenység gyakorlását, a közös munkát, egymás műveinek elemzését jelentik, hanem megismerkedj hetnek hazánk műemlékekben gazdag tájaival, s az emberekkel is. És nem utolsósorban magával a táborozással, annak vezetésével, hiszen egyszer majd ők irányítják a diákokat. Hiánycikk a rézmozsár Valóban a Dickens-regény- be illő környezet fogadja az embert, amikor belép az üzletbe. Az ódon ritkaságok boltja azonban nem a Viktória királynő korabeli Londonban, hanem ma, az egri vár alatt bújik meg. Hivatalos neve: használtcikkbolt. Régi órák, cserépedények, tulipános ládák, asztali és függőlámpák, porcelánfigurák és ki-tudja-mire-jó üvegek, kacatok között bolyong a látogató, a csöppnyi helyiségben festői rendetlenségben és tumultusban. Fiatal pár nyit be. A kirakatban látható „aranyos kis porcelán elefánt” árát kérdezik meg. Megszeppenve kimennek. Az egyik tányéron Ferenc József pofaszakállas képe, mellette régi pénzek, ezüst cigarettatárca, pipa. Vajon kinek kellenek? Letűnt korokat idéznek. Nagyszüleink használati tárgyai mára keresett ritkaságokká váltak; a rézvasalók, kávédarálók, kancsók, bokájok a lakótelepi szobák „elengedhetelen” díszítőivé lettek. Egy modern konyha szinte már elképzelhetetlen színes népi tányérok, kancsók nélkül. A falvak lakói is ,megtanulták már, hogy semmit sem szabad kihajítani: jön úgyis a „gyűjtő” és kitakarítja” a padlást, a sufnit, vagy a pincét. A „limlomokért” még kevéske pénzt is ad. Faszenes és elektromos szamovárok húzódnak meg az egyik sarokban, a falon pedig ostorok, marhakolom- pok lógnak. Külföldiek számára sokszor „egzotikus” eszközök. Wieviel kostet es? — kérdezi egy német turista, aki családjával böngészik a boltban, Szó nélkül fizetik ki ä fa mángorlót. Nekik megéri a több száz forintot. Széles mosollyal távoznak „kincsükkel”. A különféle porcelán petróleumlámpák szépen restauráltak. Régiek, de még használhatók. Az ódon eszközök gyűjtése-eladása a múlt tárgyainak megőrzése, vagy csupán üzlet? Aki megveszi azokat, számára majdnem mindegy. És a kereskedőnek is. Kamasz fiúk nevetgélnek a kirakat előtt, és később az ajtón is bekiabálnak: Rézmozsarat vegyenek! Az üzlet tulajdonosa már nem dühöng miatta. Megszokta. De tudja azt is, hogy a rézmozsár az egyik legkelendőbb áru. Most is hiánycikk. Józsa Péter N/10LNÄR ZOLTÁN EláJEGISES 43. Vagyis a valóságos partnerek, e különös mozgáslassítás többi szereplői kint várták a parton. Lajos bácsi, aki az imént, de még a Kati távozását megelőző világállapotban, a nagymama kérésére kiabált neki;' Gitta, akiről egyáltalán nem tudta, hogy mekkora és milyen veszedelemre számíthat; és a két lurkó, akik sárgolyóikkal fenekedtek rá. — Jöjjön, csak jöjjön — szólt rá Gitta, mikor már elérte szóval. Minden kétséget kizáró, egyértelműen fenyegető hangon. Erre Klári gyerekei, is biztatást érezve, csatlakoztak: — Jöjjön csak, jöjjön csak! — kiabálták fenyegetően, ők is bár egyelőre közben még őrizték a várépítés látszatát. / Laci semmit sem változtatva mozgásművészeti attrakcióján, látszólag rendíthetetlen lassúsággal közeledett. Klári, akinek esetleges hiányos értesüléseit mindig pótolták kitűnően működő ösztönei, tulajdonképpen menekülésvágyat érzett. Kíváncsisága azonban nagyobb volt. lekuporodott, talán a várépítőkhöz, talán csak a láthatatlanná válás szándékával Vajon mit követhetett el ez a Laci ? Erőszakoskodott a lánnyal? De hát elment a vőlegény és a menyasz- szony is... összevesztek ? Valóság vagy félreértés miatt? Persze ennek a Gittának is olyan lehet a lánya, mint ő maga... — Hát hallja, fiam, hogy mit csinált maga itt nekem? — kezdte Gitta. — Na, miért mászik olyan rettenetesen lassan? ösztönösen visszalépdelt, hogy minél távolabb legyen Kláritól, most már a horog bele van akasztva a fiúba, hátha sikerül elhúzni innen. Laci a lehetőségek közül Lajos bácsit választotta magának. Hiszen ő kiáltott be neki a vízbe. Neki intett hát, lehetőleg derűs arccal. De Lajos bácsi, a Gitta felvonulása láttán, jobbnak látta visszavonulni, ő sem ragaszkodott ahhoz, hogy közvetlen tanúja legyen Gitta és Laci találkozásának. Gittát Laci a gyerekek vára mögött akarta megkerülni. Bocsánatkérően szólt valamit: — Én nem is tudom, asz- szonyom ... izé ... Gitta néni... Tessék parancsolni, Lajos bácsi ! De Lajos bácsinak semmi parancsolnivalója nan Volt. Kérése lehetett volna, vala-* mikor, eredetileg. Hogy a többiek kedvéért meghívja Lacit negyediknek a páros tollaslabdajátékhoz, vagy a nagymama kedvéért kihívja a veszedelmes Dunából... Ám Gitta beavatkozása őt teljesen feleslegessé tette. Egy bocsánatkérő legyintéssel vissza is akart vonulni. De nem tudott. A lelkiismeret megszólalt benne, hogy talán mégsem kellene itt magára hagyni ezt a szegény fiút a Gitta szörnyű karmaiban. Tétován megállt. Gitta viszont azonnal észre vette Lajos bácsi ingadozását, és semmiképpen sem akarta megvárni, hogv humanitárius segélykísérletté fejlődjék. — Csak ne lajosbi'-sizzon most, nagyon kérem! Én akarok magával beszélni! Laci már az épülő vár megkerülésének manőverét végezte, de a két lurkó ezt már mégsem állhatta: — Hátulról meg akarja támadni a várat! Tüzelj az ellenségre ! Felpakolták a maradék sárgolyókat, és a Laci csupasz felsőtestét elárasztották lövedékeikkel. Csak úgy csattantak a sárpacnik a mellén, hátán, karján ... Gitta azonban, aki fenyegetően közeledett hozzá, még veszélyesebbnek látszott, azért oda sem hederített a különben kellemetlen sárbombákra. — Tessék, kérem ..— mondta a lehető legudvariasabban. De ez most úgy hangzott, mint a hitva’ á mindenre elszántsása : itt állok, másképp nem tehetek. Ebben a pillanatban találta el Gittát egv eltévedt sárgolyó. A vállát. A blúza, de még a nyaka és arca is szeplősre fröccsent! — Hát azért ez már mégis... ! — kiáltotta — mocskos kölykei! — Na, menjetek innen! — szólt rájuk halkra fogott ingerültséggel Klári. — Mi csak Lacit akartuk! — jelentette ki Péterke, kezében egy nyilvánvalóan még mindig eldobni szándékozott veszedelmes bombával. — Elmenni! kiáltotta Klári. — Szép kis megfenyítés .. 1 — jegyezte meg a sértett Gitta — elmenni és kész ... ezért olyan jólnevelt-n ezek a gyerekek! — Te csak nekem ne beszélj nevelésről, dráágám . . ! — utasította vissza Klári, aki nem tudta pontosan a Kati esetét, de ennyit megkockáztathatott. — Hallatlan! — Gitta már majdnem sírt — rám uszítia a kölykeit, és még neki áll feljebb . . . micsoda haramiák, istenem ! Laci már meg is ragadta az alkalmat és a vonakodva, de mégis elvonuló ké* várépítő és várvédő hőssel együtt áthúzódott p csónak-, ház irányába. J (Folytatjuk) J / Jön a „gyűjtő"
