Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

amk témája  munkaszervezés A VÁLLALAT új, korszerű berendezést vásárolt, és a munka jó megszervezésével sikerült elérnie, hogy a gép beszerelése alatt a termelés átmenetileg sem esett vissza. A dolgozókat már az átállás­sal egyidőben megtanították a gép kezelésére, az új mun­kamódszerekre. Nincs ebben semmi rendkívüli, hacsak az nem, hogy az ilyesfajta meg­oldások még nem mondhatók általánosnak. „Ez a szervezés” — mond­juk, ha arról hallunk, hogy valahol jelentős megtakarí­tásokat értek el új gépek üzembe állítása nélkül, „csu­pán” a munkafolyamatok jobb összehangolásával. De ezt állapítjuk meg akkor is — persze egészen más hang­súllyal —, ha az üzemben akadozik az anyagellátás, ha a lebontásra ítélt irodahelyi­séget előbb még kifestik és Új bútorokkal látják el' vagy amikor a frissen elkészült útburkolatot azért kell fel­szedni, mert a közművezeté­keket még nem helyezték el... Szervezés ez is, legfel­jebb roász szervezés. A pél­dákat, — jókat, rosszakat egyaránt — hosszasan tudná sorolni bárki. Még évek múl­tán is beszédtéma az a mun­ka, melyet svájci szervezők végeztek a Zalaegerszegi Ru­hagyárban. Külön-külön nem nagy változásokról volt szó — ám az ésszerű megoldások tömeges alkalmazása kiemel­kedő eredményt hozott. A szervezés a termelés ele­mei — emberek, gépek, anya­gok — közötti összhang megteremtésének az eszköze. A cél, hogy minden, amire a termelésben szükség van, ak­kor, ott, olyan mennyiségben és minőségben álljon rendel­kezésre, amely a legkedve­zőbb működést, az elérhető legjobb eredményt biztosítja. A szervező munka fejleszté­sének középpontjában azok­nak az ésszerűsítési lehetősé­geknek a keresése áll, me­A NEB megvizsgálta... Gyümölcsöző szervezettség a hatvani cipőüzemben Fiatal üzem a Duna Cipő­gyár hatvani egysége, éppen ezért tartotta fontosnak a népi ellenőrzési bizottság, hogy megvizsgálaja a mun­kaszervezés helyzetét. Ha az indulás évei jót mutatnak, bízhatunk a jövendőben, az immár hatszáznál több em­bernek kenyeret nyújtó ipar­telep termelésének fejlődésé­ben! Kiterjedt, mintegy nyolc esztendő minden perió­dusára figyelmet fordító el­lenőrzést végeztek a bizott­ság társadalmi munkatársai, • s örömükre szolgált, hogy különösebb problémával nem találkoztak’ a vizsgálódás napjaiban. Mi több: a ren­delkezésre álló - mutatókból megállapíthatták, hogy a ter­melési tervek dinamikus tel­jesítését —. a többi gyáregy­séghez hasonlítva — a leg­alacsonyabb költségráfordí­tással érték el a hatvaniak. 1 Miben gyökerezik a gyü­mölcsöző szervezettség? El­sősorban a központ és a gyáregység összehangolt, alaposan megvitatott éves tervében, amit szükség sze­rint féléves, illetve tíznapos operatív programra bonta­nak. Így szinte naponként fi­gyelemmel lehet kísérni a tervek teljesítésének állá­sát, s úgy korrigálják mun­kájukat. elképzeléseiket, ahogyan az új helyzet meg­kívánja. Termelési vonalon ezt jelentette például a kézi munkák kisgépesítése, mint­egy negyven asszonyt érintő munkaszervezéssel. A talp­bélés-beragasztást, bőrszél- festést, közbélés-beragasz- tást tudták csekély ráfordí­tással termelékenyebbé tenni. Hasonlóan hasznos üzem- szervezési „sakkhúzás” volt a gyártelepre érkező félkész és kellékanyagok megfelelő napi előkészítése, amihez központi fogadó raktárát lé­tesítettek. S a nyersanyag fo­lyamatos biztosítását szolgál­ja egy háromnapos, úgyneve­zett biztonsági készlet, ame­lyet szintén külön tárolnak. A szervezettebb munka ugyanékkor nem választható el a szocialista brigádmozga­lomtól, amely vállálati szin­ten folyik. Továbbá a tech­nológia fejlődését kapcsolat­ba hozhatták a NEB munka­társai az újítómozgalommal, ami fellendülőben van a ko­rábbi évekhez képest. A továbblépés lehetőségei­nek vizsgálatáról sem feled­keztek meg a népi ellenőrök. Ilyen szemszögből feltétlenül az 1978-as esztendő szerve­zettségi színvonalemelkedé­sét hozza majd a kézi rako­dás gépesítése, a szállító- csúzda meghonosítása. S ter­vezik a készáruraktárak ösz- szevonását, ami gyorsabbá, könnyebbé teszi az itt készü­lő csizmák, cipők útját az üzemtől a fogyasztóig. Egyéb­ként eddig a legtöbb mun­kaszervezési gondot komo­lyabb beruházás nőik ül ol­dottak meg a gyártelepen. És ha valamit furcsának tar­tunk: az így elért eredmé­nyek kapcsán mindmáig sen­ki sem részesült anyagi, vagy erkölcsi elismerésben Kerek- haraszton ... (moldvay) lyek alapvetően a termelő­erők jobb kihasználását ered­ményezik és csak kisebb mértékű kiegészítő beruhá­zásokat tesznek szükségessé. Nyilvánvaló, hogy a szerve­zés nem önmagáért és önma­gában — a vállalat egyéb te­vékenységeitől elszakítva — tölti be funkcióját. Szoros összefüggésben áll a techni­kai, gazdasági és szubjektív tényezőkkel. Ha például egy munkahelyen rendszeresen több szerszám törik a megen­gedettnél, nem biztos, hogy a nem megfelelő minőség az oka. Lehet hibás a technoló­giai előírás, a munkások be­tanításának hiánya, az érde­keltség torzulásai, stb. A vártnál nagyobb szerszám­fogyasztás egy idő után min­den bizonnyal fennakadást eredményez, és az adott mun­kahely a termelés folyama­tában, mint szűk kereszt- metszet jelentkezik. A fel­színen ez szervezési problé­ma, de az is látható, hogy a szerszámellátás jobb meg­szervezése csak személyi és technikai feltételek együttes mérlegelésével, a kedvezőtlen tényezők kiszűrésével való­sítható meg. A vállalati üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítéséről •szóló 1971-es párthatározat megjelenése óta megélénkült a vállalatok szervezési tevé­kenysége. Sorra alakultak a szervezési osztályok, a gyá­rakban egyre több szakember foglalkozik szervezéssel. Ez persze nem mindig jelenti azt, hogy a szemléletben is változás következett be. A szervezési javaslatok meg­valósításánál akadnak még nehézségek: többségüket el­fogadják, ám sok javaslat bevezetése késik, vagy telje­sen elmarad A további fejlődés FELTÉTELE, hogy a vállalati vezetők jobban igényeljék a szervezők közreműködését a tartalékok feltárásában, a veszteségidők csökkentésé­ben. Föld S. Péter Kombájnok bevetés előtt Ex is ünnepi pillanat A felvásárlótelepen kisebb ben, hanem nagyon is valő­Nagy nap ez a mai, bár látszólag semmiben sem kü­lönbözik a többitől. A gyöngyöspatai főutcán lévő tsz-központ tárva-nyit­va álló kapuján ki-be haj­tanak a különböző motorok és személygépkocsik. Tágás parkoló ad nekik helyet odabent. Néhány méterrel árrébb a buszmegállóban ki­sebb csoport várakozik. Bő­röndök és kézi kosarak, sportszatyrok között álldo­gálnak, csendesen beszélget­nek. Egy aránylag fiatal férfi ül a pádon, a lábánál majd­nem borjú nagyságú kutya. Mellettük a benzinkút: Benzin elfogyott! Aztán a zöldségesbolt, az ajtaján táb­la: Zárva. Odébb a nagyob­bacska üzlet, kirakatában néhány blúz és ing árválko­dik a Tavaszi ajánlatunk plakátok között. A másik ki­rakatban szinte csak néhány tányér, a sarkon túli üveg­felület pedig korsót és mű­anyag kannák tucatjára nyit' ablakot csoportban várakoznak a sorukra néhányan. Nyúlket- recek árulkodnak arról, mi dolguk lehet itt. A túloldalon az egyik ház élőkért j ében félmeztelenre vetkőzött férfi kapálgat a vi­rágok között. Egy Zaporozsec indul el a porta elől, fiatal asszony integet a kocsi hát­só ülésén helyet fogláló em­berkének. Néhány cseh rendszámú autó vonul el az úton. o o o o A tsz-központot nemrég bővítették. Most már a tele­fonjuk is olyan, hogy köz­vetlenül lehet hívni őket Gyöngyösről és minden­honnan máshonnan, ahol a távhívás lehetősége adott. Egy kicsit fennhéjázva úgy is megfogalmazható ez a stá­tusz, hogy „bekapcsolódtak az ország vérkeringésébe” a telefon segítségével. Az megint más, hogy a hí­vásra a legtöbbször a foglalt jelzés a felelet. Az épületben is állandó a Garamszegi János és komba,jnostársai a nemrég vásárolt Claas-Dominátor kombájnok átvételét végzik ságos formában. Az aratás a kenyérnek va­ló betakarítása. Hogy is mondták valamikor? Vágták a rendet, behordják az éle­tet. És itt a szó: élet — azt fejezte ki, hogy ha jut a búzából elég, lesz kenyér is elég, lesz tehát élet is. Nagy nap tehát ez a mai. o o o o Mosolyognivaló lenne^ ha nem véletlen szervezte vol­na úgy, hogy három sze­mélygépkocsi suhanjon egy­más után a patai úton a kö­zeli tanya irányába. Az el­nök ment a magáéval, piert neki még Egerbe is elvitt az útja, aztán a párttitkár fuva­rozta a másikban dr. Nagy Jánost, a tsz műszaki osz­tályának a vezetőjét, minden gépek felelősét, majd az új­ságíró következett. Micsoda „flancolás” mond­hatnánk, pedig semmi más nem történt, mint a szükség kényszeréből szervezett tú­raautózás, hogy lássuk, mi­ként készült fel az aratásra a Mátrai Egyesült Tsz. Hiába, a mai élet már a gépek nélkül el sem lenne képzelhető. De a mai mező- gazdaság sem. Itt érzékeljük es ebben a furcsa helyzet­ben, hogy mennyire igaz: az autó nagyon sok embernek a munkaeszköze is. És ez a képzettársítás kicsit . sem erőltetett a mostani té­mánknál. Mert az is ennek a nap­nak a krónikájához tartozik, hogy amikor eljött az ebéd­idő, motorok, autók tucatjai kanyarodtak ki fürgén az utakra a különböző telephe­lyekről, hogy a szerelőt, a raktárost, a brigád vezetőt ebédelni vigyék haza. — Nem kell messzire men­niük — magyarázta Németh András tsz-elnök. — A negyven perces ebédszünet­ben vígan megjárják az utat. Pedig a gazdaság meleg Ebédet is ad annak, aki erre igényt tart. A határban dol­gozóknak a helyükbe viszik az ennivalót, a porciózást is a tsz egyik dolgozója végzi. — Az aratásban részt ve­vők másfél adagot kapnak Első a közérdek Készül az egri viadukt Elkezdődtek a 25-ös számú út egri szakaszának legérde­kesebb és minden bizonnyal legnehezebb építési munká­latai. Egerben a Vörösmarty utca végétől a Ráckapu té­rig. a Kisvölgy utca és kör­nyékén tereprendezést, föld­munkát végeznek, előkészí­tik a nagy közúti híd építé­sét. Ez lesz Eger és a kör­nyék legnagyobb hídja. Az útépítést elodázni már nem lehet, mert Egerben egyirányú ugyan a Széchenyi és a Knézich Károly utca forgalma, mégis maholnap lehetetlen átvergődni a me­gyeszékhely szűk utcáin. Végre épül az új út és Eger legnagyobb hídja! A lakos­ság többsége örül, de egyesek vitatkoznak. Kik és miért? A Kisvölgy utca, a Barta- los, a Balázs Ignác, a Vörös­tüzér utca és a Ráckapu tér lakói közül többen haborog- nak. mert az új híd és a 25- ös út egy szakasza házuk, kertjük, vagy udvaruk he­lyén épül. Bármennyire is iparkodtak a tervezők, a ré­gi kis utcák helyén nem fél­éi az új út és híd. Más baj is akad. A Vörösmarty utca végétől a Kisasszony-temető­ig, sőt még azon is túl, újabb pincéket találtak. Az építke­zések előtt a régi pincéket meg kell szüntetni, amelyi­ket lehetséges, betonozással, téglafallal megerősítik. Több lakást lebontanak, sok ezer köbméter földet mozgatnak meg, hogy jobban lehessen közlelsedjai és lakni a városban. Bizony, az épít­kezés, a kisajátítás sok kelle­metlenséggel jár, különösen akkor, ha egyesek megnehe­zítik a közösség és az egyéni érdek egyeztetését. Előfordul, hogy egyesek túlzott makacssággal ragaszkodnak régi otthonuk­hoz, még akkor is, ha a ta­nács lakást ad a lebontott helyett, ha megfizetik az építkezéssel okozott kárt. Az út-, hídépítés, valamint az életveszélyes pincék meg­szüntetése sürgős és feltétle­nül közérdekű feladat. Eze­ket a munkákat1 senki sem akadályozhatja. Külön jog­szabály intézkedik a közérde­kű építkezések miatt szüksé­gessé váló kisajátításokról, kártalanításokról és a Mi­nisztertanács 12/1977. számú rendelete külön szabályozza a különösen nagy kárt okozó pincebeomlásokkal érintett területeken szükséges intéz­kedéseket. Eger város területén körül­belül 2000 pince található. Ezek közül egyre több omlik be. akadályozva az építke­zést, vagy veszélyeztetve a régi lakásokat, több esetben a lakosság vagyonát és testi épségét. Az általános jogsza­bály szerint a veszély elhá­rításáról. rríások vagyoni és testi épségének megóvásáról az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles gondos­kodni. Ám több pincét már régen elhagytak, ezek sem a telekkönyvben, sem a térké­pen nem szerepelnek. De ha ismert is a tulajdonos, ma­gánszemély aligha kötelezhe­tő több százezer, esetleg több millió forintos helyreállítási munkára. Ezért a jogszabály úgy rendelkezik, hogy ha az építési munka elvégzése köz­érdekből szükséges, azokat, az e célra rendelkezésre álló pénzügyi fedezet terhére, a helyi tanács vb végezteti el. Viszont az építési munka el­végzését a tulajdonos és a használó tűrni köteles. Mi történik akkor, ha a veszélyes pincét, vagy annak egy részét állami költséggel megszüntetik? A költségeket az állam viseli, viszont a tu­lajdonost (használót) kárté­rítés nem illeti meg. Ám az is előfordul, hogy a pincét víztelenítik, megerősítik, vagy helyreállítják. Ilyen esetben jogos, hogy az épí­tési munka elvégzését köve­tően a tanács megállapítja a pince tulajdonosát (kezelő­jét) terhelő költséget, illetve költséghányadot, azt megfi­zetteti, vagy közadók módjá­ra behajtja. Államunk, tanácsaink mil­liókat költenek utak, hidak, lakások építésére. Védik az állampolgárok érdekeit, kisa­játítás esetén kártérítést fi­zetnek és az elmúlt, években 280 millió forintot költöttek az. egri pincekárok elhárítá­sára, megelőzésére. De nem lehet, csak a jogokat követel­ni. A kötelezettségeket is tel­jesíteni kell A közérdekű munkákat minden állampol­gár tűrni köteles. A régi meg­szokotthoz, a saját tulajdon­hoz nem lehet olyan csökö­nyösen ragaszkodni és nem szabad olyan túlzott anyagi követelménveket támaszta­ni, hogy bárki akadályozza, vagy késleltesse a város fej­lesztését. F. t; iÄPIPPi Z/ Varró Sándor gépműhely vezető (jobbra) átadja az új gépet Özse János kombájnosnak (Fotó: Szabó Sándor) ki-be járás. A titkárságon az egyik fiatal nő a gép előtt ül, a jogtanácsos diktál neki. A másik az íróasztalnál mé­lyed bele a munkájába, ha idegen érkezük, csak egy pillantást vet rá, azzal méri fel, kiféle, miféle lehet az il­lető. — Az elnök? — Kint van a párttitkár­ral a határban. Próbaara­tást tartanak. Most derül ki, lehet-e már vágni az őszi árpát. Nagy nap tehát ez a mai, bár látszatra sémmiben sem különbözik a többitől. Az sem szokatlan, hogy az el­nök és a párttitkár egymás mellé ül be a kocsiba, hogy közösen nézzenek meg vala­mit, de ez most, ezen a na­pon, az aratás „kóstolgatásá­nak” napján mégis jelez va­lamit. Az elnök és a párttit­kár. Ha valaki megrendezte vol­na, hogy a két ember együtt- léte hangsúlyt kapjon, akkor sem lehetett volna ezt job­ban érzékeltetni. Jó is az, hogy így van. A gazdasági és politikai vezető, a két fe­lelős személy együtt dönt. A kenyérről van szó, és most nem csupán átvitt értelem­annyi pénzért, amennyi egy adagért jár — jegyzi meg az elnök. Ez a tény. Ha tetszik: össz­komfortos aratás. Még az ital sem hiányzik, mert a szódavizes ballon ott áll a tábla szélén, a hűvösben, a szerelőkocsi mellett. Ha a kombájnos vagy a teherau­tós megszomjazik, nem kell keresgélnie a vizeskupát. — Hát... nagy ritkán egy üveg sör is kerülközik — vallja be kis húzódozás után Kozák István, aki ma a próbaaratáskor a Claas- Dominátort irányította. Nem szabályos? Hogy mer ilyet tenni? Igaz, de hát az aratás mégsem mindennap- munka. Sőt! Annak aztán csakugyan vannak ünnepi pillanatai is. Az egyik ilyen: elsőnek beállni a táblába. Ezért nem olyan ez a nap. mint a többi, itt. Gyöngyös­patán, 1978. július 4-én. (Folytatjuk) G. Molnár Peren« 1978. július 6., csütörtök. * L V".

Next

/
Oldalképek
Tartalom