Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
Próba a várban Nemcsak a turisták szokásos hada, hanem a végvári teátris- ték is megszállták az egri várat ezekben a napokban. A gótikus palota előtt fölépített színpadon ugyanis megkezdődtek az Agria Játékszín próbái: estéről estére formálódik az előadás, érik a siker. íme Gyapai Márton mesterember, a feleségféltő gyáva lélek és Szemerei, a csinos Rosina kedvese, azaz Szabó Gyula érdemes művész és Maros Gábor. A r eielenil'éltök egyik jelenetében. Ez pedig Gyapai Mártonné, vagyis Psota Irén Kossuth-díjas, érdemes művész az esti próbán. (Fotó: Perl Márton) Vonzó tárlat Már Kubában vannak Már Kubában vannak azok a fotók, plakátok, képző-, ipar- és népművészeti remekek, amelyek hazánk fiataljainak üzenetét tolmácsolják a művészetek nyelvén — a kubai világifjúsági és diáktalálkozó résztvevőinek. — Ügy véljük — mondották a KISZ Központi Bizottságán —, hogy vonzó tárlatokat állíthatunk össze. Olyanokat, amelyek a művészet eszközeivel hírt adnak életünkről, vágyainkról, pártunk, kormányunk békeooli- tiká’áról, nemzetközi tevékenységének eredményeiről. S arról, hogy a magyar kommunista ifjúsági mozgalom a világ haladó nemzetközi ifjúsági mozgalmának szerves QMrnsia 1978. július 6.. csütörtök része, fontos tényezője a békéért, a haladásért, a népek barátságáért vívott küzdelemnek. A VIT-en önálló épületben kap helyet a magyar nemzeti klub, amely reprezentatív kiállítással fogadja majd a belépőket. „A magyar ifjúság a fejlett szocialista társadalom felépítéséért” című fotókiállítás nemcsak mai életünk, törekvéseink képekbe fogalmazása, áttekintést ad Magyarország történelméről is, a honfoglalástól napÍ£>'nkig. Szemlélteti, hogy honnan indultunk, s milyen óriási utat tettünk meg hazánk felszabadulása óta. A klubban fiatal művészeink festményei, grafikái is láthatók. A fesztiválon bemutatjuk a „Magyarország — ifjúság 78” című fotókiállítást is, amelyen művészi életképeket villantunk fel fiataljaink életéből. - . Többet tenni a mozgássérültekért Az egri főiskolások is Négyezer dalos 15 ezer országból Debreceoben Tizenöt ország csaknem négyezer dalosát és szakemberét várja Debrecen a július 5—15-e között lezajló nyolcadik Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre. Minden jel arra mutat, hogy az idei lesz az eddigi legnagyobb szabású kórus- verseny, hiszen a benevezett kórusok száma — 23 külföldi és 47 magyar — közte az egri főiskolások! — messze felülmúlt minden eddigit. A magyar közreműködők mellett érkeznek énekkarok a Szovjetunióból, Lengyel- országból, Romániából, Angliából, Franciországból, Hollandiából, az ' NSZK-ból, Svájcból. Dániából és Finnországból. Az Agria-programsorozat idején nemcsak a színházi rendezvények várják az Egerbe érkező látogatókat, de számos más rangos eseményt is kínál a város. Csak júliusban négy érdekes kiállítás megnyitójára kerül sor a megyeszékhelyen. Így július 12-től a városi tanács aulájában lesznek láthatók Keleti Éva fotóművész színházi felvételei, ahol is a közönség ismét találkozhat pódiumról ismert kedvenceivel, ' s fölidézheti az elmúlt évadok legmaradandóbb pillanatait. Egy nappal később a Dobó István Vármúzeum képtárában nyílik tárlat Halicsi ikonok címmel. A Przemys- li Vajdasági Múzeum a Heves megyei múzeumigazgatóságnak az elmúlt esztendőben a lengyel vajdasági székhelyen megrendezett kiállítását viszonozza most e bemutatóval, amely annál is érdekesebb, mivel a halicsi Szerény kis információ adta hírül a közelmúltban lapunkban, hogy a mozgássérültek ügye Heves megyében is kimozdult végre a „holtpontról”: Egerben önálló szervezetet alakítottak azok,~ akiket sorsuk egy életre hátrányos helyzetbe kényszerí- tett. Az első közgyűlés régi kívánság beteljesedése, s minden bizonnyal jóval több ember számára emlékezetes marad, mint amennyien valójában ott, akkor megjelentek. „Szűkebb hazánkban” ugyanis sajnos meglehetősen sok testi hibás él születési rendellenességet, régi betegség vagy váratlan baleset nyomát hordozván, könnyeb- ben-nehezebben elviselve terhét. Ahányan vannak, szinte annyiféle történetet, jobbára pedig talán keserű élményt őrizikonok különleges helyet foglalnak el az orosz, ukrán és kelet-lengyel festőművészeti alkotások között. A mintegy negyven táblakép, amely égy hónapon át lesz látható, a XV—XVI. századi művészetet képviseli. Schéner Mihály Munkácsy- díjas festőművész tárlatát az elmúlt hónapban nyitották meg az egri Megyei Könyvtárban. Alkotásai július 17- től lesz megtekinthető ismét, ekkorra fejeződik be ugyanis a könyvtár nyári felújítása. A bemutató augusztus végéig látható. Fénygrafika. Az izgalmas fotótechnikai eljárásról keveset tud még a közönség. Akit azonban érdekel, mi mindent lehet kifejezni e modern módszerrel, bizonyára szívesen nézi majd meg Várnai László alkotásait, amelyek így készültek. A megnyitóra az egri kisgalé- riában kerül sor 22-én. nek, hiszen a társadalom sokoldalú gondoskodása elle, nére is lépten-nyomon érzik a különbségeket, amelyek másoktól elválasztják őket. Ennélfogva szükségszerűen igénylik azt a közösséget, amelyben egyformábbak lehetnek, s amely egyformábbá teheti őket sorsközösségükön kívül is. Nos, a Mozgássérültek Eg. ri Egyesülete — mint a hihetetlen lelkesedéssel, nagy aktivitással dolgozó fiatal elnöktől, Király Józseftől megtudtuk — iparkodik is megfelelni a várakozának. A napokban tartott második összejövetelük alkalmával már a konkrét munkatervről tárgyaltak. Seregnyi elképzelés, terv foglalkoztatja a vezetőséget. Rendszeres találkozásokra gondolnak, hogy erősítsék az együvé tartó, zást: fogadónapokról, tanácsadásról, felvilágosító, ismeretterjesztő, egészségnevelő előadásokról, sportról, kirándulásokról van szó. Torna- termi gyakorlatok lehetőségét kutatják, nyáridőben szeretnék egy-egy estére megkapni a strandot, hogy mindenféle kellemetlenségtől, kisebbségi érzéstől mentesen élvezhessék ők is a vizet, a fürdőzés örömeit, Hycomat- jaikkal pedig kollektív autóstúrákra mennének. Megpróbálják kijárni, hogy a gépkocsitulajdonosok — akik számára úgyszólván az autó jelenti az egyetlen, igazibb, szabadabb mozgást — várakozási engedélyt kapjanak a városban olyan helyekre is, ahol egyébként most még nem szabad megállniuk, parkírozniuk. Aztán iparkodnak módot teremteni ezeknek a járműveknek az esetleges soron kívüli javítására is, s megérdeklődik : valamelyik Heves megyei üzemben akadnának-e vállalkozó brigádok a Hycomatban beférő tolókocsik kialakítására — amelyre egyébként már van praktikus megoldás másutt, minta pedig Egerben is. Egyszóval: okos, hasznos időtöltésről kívánnak gondoskodni sorstársaiknak, s á legmesszebbmenőkig akarják érdekeiket képviselni a különböző területeken. Az a céljuk, hogy az a bizonyos rehabilitáció, amelyet a mozgássérültekkel kapcsolatban is annyit emlegetnek, itt, Heves megyében is gyakorlattá váljék. Többet jelentsen például egy-egy telefonköz- pontost állás biztosításánál, a legértékesebb emberi képességek kibontakoztatásával — tanulással, továbbképzéssel — a mostaninál sokkal jobban segítse a ma még hátrányos helyzetben levők beilleszkedését szocialista társadalmunkba. Mindezek valóra váltásánál | azonban — sajnos — ma is gond, hogy nincs egyetlen ; helyiségük sem a szervezeti 1 élet megfelelő kialakítására, s a kilátásaik a legkevésbé biztatóak. Pedig igazán nincsenek túlzott igényeik: egyetlen, parányi kis irodának is szívből örülnének, nem utasítanák vissza a társbérletet sem, s összejöveteleiknél megelégednének egy szerényebb bérleménnyel, vagy akár kölcsönkapott teremmel, ha rendszeresen számíthatnának rá. Csak föld- ', szintes legyen, ne akadályoz- j zák lépcsők a közlekedésü- t két... Dr. Kovalkovics István, a ; megyei kórház sebészfőorvosa és dr. Papp Kálmán, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője —, hogy csak kettejüket említsük a jó szándékkal közeledők, a , patronálok közül — már a kezdet kezdetén támogatásukról biztosították az új, : maholnap esetleg megyei mé- retüvé váló szervezetet. Segítségük azonban — a legjobb szándék ellenére is — nyilvánvalóan kevés. A nemes vállalkozás feltétlenül szélesebb körű, nagyobb erejű összefogást igényel. S ez — remélhetőleg — ta- Ián nem is marad el! GvónI Gyula Fénygrafika, színházi fotók, ikonok Négy kiállítás Egerben MOLNÁR ZOLTÁN : gg, ElSEGfZES 38. Menjen ő is oda és Gittával együtt, vagy Gitta helyett vigasztalj^, babusgassa a fiát? ö még annyit sem tudott a dologról, mint Gitta, mert ő nem hallotta a Tibor suttogását, hogy „csó- kolóztak”. Várt. Valamit a jelekből neki is sejtenie kellett. De a házasság összeomlásának a veszélye korántsem rendítette meg. Ha a fia így akarta, beletörődött, de ha meggondolja, annál jobb, amilyenek a a benyomásai eddig a lányról és a családjáról. A lélek sebei? Begyógyulnak, ö maga nem tartotta a fiát daliának, de ismerve szívósságát a tanulásban, célratörését a munkában, s eleve beletörődve abba. hogy a magánéletben kissé esetlen és kiszolgáltatott marad, felkészült az esetleges csalódások elviselésére. Lajos bácsi szerette volna Katit megfaggatni egy kicsit ott ült ugyan a lába alatt, de Mari mama a közelükben volt, éppen őelőtte nem lehetett. Otthagyta hát a tűzhelyet, úgyis kihamvadt már a vízzel leöntött parázs. s óvatosan a part felé húzódott, hátha közelebb férkőzhetne legalább Lacihoz, akit az előbb úszni látott, s kicsalogathatná, megkérdez, hetne tőle valamit. A jelek valahogy azt mutatják, nem lehetetlen, hogy éppen ő sejt vagy talán tud is egyetmást a feltételezett történtekről. De hiába tiblábolt a parton, felfedezni is alig tudta Lacit, aki bent úszkált valahol a Duna közepén. Elindult hát, meg mindig tétován, a tollaslabdázók megkerülésével Gitta és Tibor felé. Mert Barna és Ferenc, jobb híján, s mert úgysem tudtak alkalmasabbat kitalálni, végül is folytatták a tollaslabdát: gondolták, ráérnek mindent megtudni, ha már az asszonyok valami módon mindent elintéztek. — Egészen jól megy! — szólt oda elismerő hangon Lajos bácsi. Nem udvariasságból, valóban úgy érezte, hogy megérdemlik a dicséretet. — Nem szállsz be? — kérdezte Barna, de csak illemből. — Nem akarom egyikötőletol sem elvenni. — Van a csomagtartóban pingpongütő... — talált megoldást Ferenc — a múltkor vittük valahol, benne- maradt... azt hiszem, azzal is lehet... játszhatunk párost. Guszti felé intett, de nem jutott eszébe a neve. — Ha neked is volna kedved. Nem érzett ellenállást, így rögtön el is szaladt a kocsihoz az ütőkért. A kezdeményezés, a tevékenység, az ütők, az új játékosok bevonása bizonyos megnyugvással töltötte el. Ferencnek semmi kedve nem volt a fiataloknak valami szerelmi bonyodalmaiba, veszekedésébe beavatkozni. Törjek csak a fejüket az asszonyok. Különösen a saját fia kétségtelen gyámoltalansága idegesítette. Bár némileg az is, hogy úgy látta, egyelőre csak Gitta avatkozott bele a dologba, Mari kihúzza magát. Hát ha ő olyan kényelmes, akkor én minek nyugtalankodjam ... Beállt Guszti és Lajos, így egyelőre a páros mérkőzés szabályainak a kidolgozásá- ba-megvitatásába merültek. — Szegény Tiborkám — vigasztalta Gitta a fiút —, nem valamilyen hülyéskedést értettél félre? Ez a Kati olyan éretlenül tud néha viselkedni. Hiszen többek között éppen azért örültem meg annyira neked, mert azt reméltem, hogy te majd okosan, ügyesen kihozod belőle a valójában benne szunnyadó jó vonásokat... hiszen olyan jóindulatú különben ... és téged nagyon szeret. Ebben bizonytalan volt egy kicsit, hogy hivatkozhat-e éppen most erre, hogy Kati mennyire szereti Tibort, de végül úgy ítélte, hogy meg kell kockáztatnia. Nem éppen a legjobban sikerült. Tibor még buzgóbban bugyborékoló zokogásba esett; ebből Gittának be kellett látnia, hogy már maga e felderítés is összetettebb művelet, és főleg a lányával való eszmecserére van először szükség. — Ülj le, Tiborkám, itt a ház mellett a jó kis napocskára, én meg előveszem Katit, kiszedem belőle, hogy mi van itt, remélem, idejön hozzád bocsánatot kérni. Tibor nem hitte, hogy Kati bocsánatot fog kérni, de azt sem tudta elképzelni, hogy ha netalán Kati mégis bocsánatot kér, akkor ő valóban megbocsáthat. Egyáltalán a lehető legkilátástala- nabbnak látta a helyzetet, de nem tehetett mást, szót fogadott Gittának és letelepedett a csónakház sarkán egy zsámolyul szolgáló fatönkre, mártírként nézett az ég kékjébe és sűrűn sóhajtozott. Gitta határozottan odament a lányához, magával vonta a part felé, közben illően szólva Marinak, hogy : — Bocsáss meg! — Amire Mari csak karja széttárásá- val válaszolt. Kati nem nagyon akart menni, húzatta magát, de aztán belátván, hogy előbb-utóbb mégis meg kell az anyjával beszélnie a dolgot, végül is hagyta magát, elment vele. A nedves fövenyen sétáltak, a lehető legtávolabb Kláritól és egymásra éppen dühösen vizet csapkodó gyermekeitől. Ez a látvány mindenki számára megnyutató- nak látszott. Azt a benyomást kelthette, hogy bármi történt is, az ügy valószínűen leglényegesebb szereplője most már a felnőtt bölcsesség kétségkívül legilletékesebb képviselőjével, saját anyjával tárgyal, s ez a tény mindenki mást felment bármiféle cselekvési kényszer, vagy a cselekvés elmulasztása miatti kényelmetlenségi érzés alól. Mindenki mást. vagyis a felnőtt férfiakat, akik semmiféle hajlandóságot nem éreztek arra. hogy bonyolultnak látszó lelki dolgokba avatkozzanak bele. Barnának csak arra volt gondja, hogy az éppen feltalált páros toí- laslabdajátékban Lajos legyen a párja, akit eleve ügyesebbnek ítélt; na meg Gusztival azért mégsem akart egy párban játszani. _______(Folytatjuk) 4
