Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kairói csomagterv Lesz-e Londonban hármas külügyminiszteri talál­kozó? A közel-keleti kérdéssel foglalkozó szakértőket ez a kérdés foglalkoztatja most, különös tekintettel Egyiptom újnak nevezett javaslattervezetére. Szadat elnök Mondale amerikai alelnökkel közölte elsőként a kairói csomagtervet, amelynek lényege: Izrael visz- szavonul a megszállt CiszjordániáBól és a Gázai-öve- zetből, valamint Jeruzsálem keleti feléből, s ezek a terülétek egyiptomi, illetve jordániai fennhatóság alá kerülnének. Bár a kairói elképzelés nem sietteti Tel Avivot a megszállt területek kiürítésére — öt évet irányoz elő —, az izraeli vezetés nevében Begin miniszterelnök már a múlt héten ' mereven elzárkózott a leglényege­sebb pontok teljesítése elől, Bármennyire igyekszik is Washington befolyásolni Izraelt, úgy tűnik, Tel Aviv makacsul visszautasít mindenfajta engedményt. Enél- kül pedig sem a kétoldalú párbeszéd folytatására, sem a békés megoldás feltételeinek megteremtésére nincs kilátás­Szadat eddig alighanem elment a végsőkig. Minde­nekelőtt abban, hogy a palesztin kérdést nem arab keretek között, hanem úgy kívánja megoldani, hogy a megszállás alól felszabaduló területeken az ENSZ felügyelete alatt tartandó népszavazás döntene a Pa­lesztinái arab nép sorsáról. Aligha valószínű, hogy Szadatnak ez az elképzelése megértésre talál palesz­tin körökben, amelyek már eddig is hevesen bírálták ügyük elárulása miatt. Figyelemreméltó változás viszont az egyiptomi ál­láspontban, hogy legalábbis az A1 Ahram szerint — a végső rendezés nemzetközi keretéül a genfi konfe­renciát jelöli meg. Ügy látszik, Szadat belátta, hogy más úton nem közelíthető meg a békés kibontakozás, csakis az érdekeltek öt évvel ezelőtt félbeszakadt, a Szovjetunió és az Egyesült Államok társelnöksége alatt folytatott béketárgyalásán. Meglehet, a Szocialista Internacionálé elnökének, Willy Brandtnak a kezdeményezésére a hét végén Bécsbe tervezett Szadat—Peresz találkozó is hozzá­járulhat a holtpontra jutott egyiptomi—izraeli külön- béke-tárgyalások felújításához. Az egyiptomi elnök és az izraeli ellenzék, a munkapárt vezére egyszer már tanácskozott Salzburgban, s a februári eszme­cserét is akárcsak a küszöbönállót, a palesztin prob­léma megoldásának szentelik. Bécsi forrásokból olyan értesülések is napvilágot láttak, hogy Szadat netán Carter elnökkel is rövid megbeszélést folytatna, mielőtt az amerikai politikus Brémába utaznék a július 13-i csúcstalálkozóra. Mindenesetre a július 17-re vagy 18-ra tervezett londoni hármas külügyminiszteri találkozó sorsa egyelőre bizonytalan. Az Izraelből érkező értesülések nem kecsegtetőek Gyapay Dénes i MAAAAAAAMAAAAAAAAMAAAAMAAMAMAAAAAAWsAAAVsAA/SAA/VSAAAWI Púja Frigyes beiejezie ausztriai látogatását (Folytatás az 1. oldalról) zumkényszer feloldásáról szóló kormányközi egyez­mény ünnepélyes aláírására. A Púja Frigyes és dr. Vilii- bald Pahr kézjegyével ellá­tott okmány rendelkezései 1979. január 1-én lépnek ha­tályba. Az aláírást követően mondott rövid beszédeikben a külügyminiszterek méltat, ták a kétoldalú kapcsolatok építésében elért jelentős eredményeket. Hangsúlyoz­ták, hogy a magas színvonal megőrzésén túlmenően töre­kedni kell az együttműkö­dés további bővítésére. Erre mindenekelőtt gazdasági, 'kulturális . és tudományos téren nyílik lehetőség. Púja Frigyes az aláírt egyezmény jelentőségét méltatva rámu­tatott arra, hogy bár eddig is zavartalan volt a két or­szág közötti turistaforgalom, az utazási feltételek további könnyítése még szélesebb tö­megek számára teszi lehető­vé egymás jobb megismeré­sét és megértését. Púja Frigyes külügymi­niszter ezután ebédet adott vendéglátója, dr. Willibald Pahr tiszteletére. Púja Frigyes külügymi­niszter szerda délután befe­jezte hivatalos ausztriai programját és kíséretével együtt visszautazott Buda­pestre. Az 1978. július 3—5. kö­zött Bécsben sorra került magyar—osztrák külügymi­niszteri tárgyalásokról közös közleményt hoztak nyilvá­nosságra. Visszatért a földre a második nemzetközi űrpáros (Folytatás az 1. oldalról.) Moszkvai idő szerint 10 óra­kor vett búcsút egymástól a két űrpáros: vendéglátók és vendégek forró öleléssel bú­csúztak egymástól. Ezt a je­lenetet a repülésirányító köz­pontban Moszkva közelében is jól lehetett látni : a Koz- movízió közvetítette az utolsó együtt töltött perce­ket. 10.07 perckor Ivancsenkov ellenőrzésével zártáit le az űrhajó és az űrállomás ösz- szekötő ajtaját. A két sze­mélyzet ettől kezdve már csak rádiókapcsolatban állt egymással. Az űrkomplexum ekkor nagyjából Kamcsatka fölött haladt. A Szojuz 30. személyzete bekapcsolta az űrhajó ener­giatelepét, ellenőrizte a her- metizálást és felkészült a szétkapcsolásra. A különböző ellenőrzési munkákat az űr-' hajón és az űrállomáson egy­aránt elvégezték, és az irá­nyító központ is mindent fe­lülvizsgált a földről. 13.12 perc volt moszkvai idő szerint, amikor a két űr­objektum elvált egymástól. „A viszontlátásra’’ — bú­csúztak egymástól rádión az űrhajósok. A következő fordulatot az űrhajó már új pályán tette meg. Közben Klimuk és Her- maszewski megebédelt, majd felvette a visszatérés­hez szükséges szkafandert. 15.47 perckor kapcsolták be a fékező-hajtóművet, amely az űrhajót pontosan a leszálló pályára vitte. 16.02 ’ perckor vált le róla az a két rész, amely nem tér vissza a föld­re. megsemmisül az atmo­szférában. Két perccel ké­sőbb a nemzetközi szefhélyzet visszatérő kabinja belépett a föld légkörébe — innen már az atmoszféra fékezte. A föl­di központban a feszült vá­rakozást az sem csökkentet­te, hogy már megszokott műveletről volt. szó. Ilyenkor ugyanis a. rádiókapcsolat jó- néhány percen át szünetel. Nagy öröm fogadta, ami­kor a leszállás légterében cirkáló különleges repülőgé­pekről megérkezett a jelen­tés: látjuk a kabint. Rövid­del később a repülőgépek és készenlétben álló helikopte­rek már a rádiókapcsolatot is felvették az űrhajósokkal. Kinyílt a fékező ernyő, majd a fő ejtőernyő és a kabin — immár helikopterek kísére­tében — lassan leereszkedett a földre. A leszállás pontos helye Celinográdtól mintegy 300 ki­lométerre nyugatra, az északi szélesség 51 fok 07 percén, a keleti hosszúság 67 fok 11 percén volt. Az űrhajó puha talajú szántóföldre ereszke­dett le. Az űrhajósok az előzetes programtól eltérően csak igen rövid időt töltenek a fogadó állomáson. A terv sze­rint már csütörtökön vissza­térnek Csillagvárosba, és még ezen a héten sajtókonfe­rencián számolnak be az együttes munkáról, az elvég­zett kísérletekről, tapasztala­taikról. Magas kitüntetésben ré’ szesítette a Szovjetunió Leg’ felsőbb Tanácsának Elnök­sége a Szojuz 30. űrha.ú kéttagú nemzetközi személy zetét. Pjotr Timuk ezredes, aki már korábban két ízben kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, s az Arany’ csillagot, — ez a kitüntetés " harmadik alkalomrhal nem ítélhető oda — Lenin ren­det kapott, Miroslaw Hei" maszewski ugyanezért meg’ kapta a . Szovjetunió Hőse címét, az Aranycsillagot, va­lamint a Lenin rendet. Az elnökség erről szóló rendele' tát. Leonyid Brezsnyev írta alá. Nincs siker az olasz elnökválasztáson Az olasz elnökválasztás szerdán megtartott 10. és 11. fordulója sem hozott ered­ményt. Ugo Ha Malta, a köztársa­sági párt vezére, akit ugyan­csak jelöltek az államfői tisztségre, eddig még nem nyerte el à szocialisták tá­mogatását, ezért sem a ke­reszténydemokraták, sem a kommunisták nem szavaztak rá. Az OKP vezetősége szer­dán Berlinguer elnökletével értékelte a politikai helyze­tet. Hármas találkozó Londonban? À jelek szerint sikerül ösz- szehozni Londonban az ame­ri kai—izrael i—egyiptomi hármas külügyminiszteri ta­lálkozót, bár Izrael végleges döntésére a kormány vasár­napi üléséig várni kell. Erre utalnak azok az izraeli kor­mánytisztviselők részéről szerdán elhangzott első, még nem hivatalos megjegyzé­sek, amelyek a Samuel Le­wis amerikai nagykövet ál­tal Dajan külügyminiszter­hez eljuttatott esvintomi ja­vaslatokhoz fűződtek. A kor mány tisztviselők szerint az egyiptomi javaslatok „kemé­nyek” ugyan, de nem tartal­maznak előzetes feltételeket, amelyek megtorpedóznák . a tervezett londoni összejöve­telt. Izrael részéről azonban a nem Hivatalos megnyilatko­zásokhoz sürgősen hozzáfűz­ték: a javaslatok önmaguk­ban nem elfogadhatók, de re­Itáliai úíiképek Rimini A Forli repülőtérnél, még meglehetősen egyhangú a táj. Aztán elénk tárul a tűzpiros és. narancs színekben pompá­zó-, napernyők szegélyezte Ad­ria és Rimini. Az üdülővá­ros főutcáján szinte hangta­lanul siklanak a troli- és autóbuszok, vagy 30 megál­lón át az óvárosig. A több mint 100 ezer la­kosú Rimini Emilia Roma- gnia tartományban van, amelynek polgármestere kommunista. Először itt szi­lárdította meg helyzetét az OKP. Nyilván ezért is neve­zik Itália-szerte Riviéra Rossá-nak — Vörös Riviérá­nak — a Ravennától Pesarió- ig húzódó tengerpartot, amely viszonylag a legol­csóbb az országban. Itt még a .munkáscsaládok is meg tudják fizetni a üdülést, ter­mészetesen nem a Grand Hotelban, vagy a Waldorf- ban. Rimini korzóját még éj­szaka is ellepik a legkülön­bözőbb nemzetiségű sétálók. Bár már éjfélre jár, mi is el­vegyülünk nézelődni a szí­nes kavalkádban. Csábító az árubőség, de mi nem csá- bulunk el. Ugyanis már út­közben elhangzottak a szo­kásos és nagyon is megszív­lelendő tanácsok. S aki adta, őróla a későbbiekben még írnék néhány szót, mert ilyennek kell lennie az ide­genvezetőnek. ÉMMfgg, 1978. július 6., csütörtök Tehát a tanácsok: az egész évben nyitva tartó megbíz­ható üzletekben vásároljunk, az óvárosban. A tengerparti bazársor csak idény jellegű, itt szép számmal kihasznál­ják a turisták tapasztalatlan­ságát, s a legjobb esetben — mondjuk — csupán félig telt a már többször kipróbált haj­lakkos flakon. De előfordul­hatnak egyéb csalódások is... Azt viszont meg kell álla­pítani, hogy az üzletek ra­gyognak a tisztaságtól. Tu­lajdonosok és alkalmazottak a nap minden szakában fé­nyesítik a kirakatokat, töröl- getik a portékát, amely így még inkább kínálja magát. A Viala Vespuccin végeste­ien végig szállodák, penziók, üzletek, bazárok és virágos teraszok sokasága — de köz­tük nincs két egyforma. Per­sze, turistaszemmel nehéz megítélni egy ország népé­nek életszínvonalát. Az min­denesetre tény, hogy az át­lagkereset lakbérre, kosztra, — szükség esetén — orvosra, öltözködésre még itt Észak- Olaszországban sem elegen­dő. San Marino — álom az államban Buszunk mintha légpárnán haladna a Riminitől 24 kilo­méterre levő San Marino felé. Nevét egy kőfaragóról örö­költe, aki itt telepedett le és dolgozott. A mesterember ki­nézte magának a Titanus he­gyet, s annak 940 méter ma­gas csúcsán és lejtőin alapí­totta meg 301-ben a róla el­nevezett kis meseországot. San Marino területe 61 négy­zetkilométer. Hivatalos nyel­ve az olasz. Lakosainak szá­ma 19 ezer, s az autóké — 24 ezer. Ám ez ne tévesszen meg senkit. Az itteni családok Olaszországba elszármazott tagjai mind visszatérnek autót vásárolni, mivel az itt adómentes. Így hát Itália- szerte szép számmal furikáz­nak az RSM •— Republica San Marino — jelzésű autók. A kis köztársaság Olaszor­szág szívében van; ennek el­lenére egészen más szokások, törvények honosak. Így pél­dául San Marinóban még min­dig nem lehet válni. A fér­fiak nem katonáskodnak, s ha mégis akadna köztük olyan, aki ezt is végig akarja csinálni, le kell jönnie Olasz­országba. De úgy mondják, ezért nem nagy a tülekedés. Persze, azért San Marinónak is van hadserege, létszáma 20 fő, (a rendőröké pedig 60). Kivétel nélkül délcegek és világoskék nyári egyenruhá­juk a fehér trópusi sisakkal nagyon mutatós. A kis országnak van saját pénze is, a D San Marinó-i líra. Ezt azonban inkább csak a numizmatikusok gyűj­tik már, mert a fizetőeszköz itt is az olasz líra. A 19 ezer lakos különben olyan, mint egy nagy család. Mindnyájan rokonok, közelebbről, távo­labbról. Mivel nem könnyű az embernek a saját család­jában igazságot tenni, a rend­őrfőnök meg a bíró nem le­het San Marinó-i. Ezeket Olaszországból „importálják”. Nincs sok dolguk, mert az Itáliában elharapódzott bű­nözés, terrorizmus San Ma­rinóban nem jellemző. A kis köztársaságnak azért van egy börtöne, s annak három éve mindössze egy lakója, aki bo­Rimini látképe rítékot hajtogat és bélyege­ket ragasztgat. Egyébként igen szépek a bélyegek — ez az egyik fő pénzforrása az országnak — a gyűjtők na­gyon szeretik. San Marino évszázadok óta nem háborúzott, de a második világháborúban 100 ezer olasz menekültnek adott helyet és élelmet. Vasúti alagutakat rendeztek be szá­mukra (Akkor még volt vasúti összeköttetés' Itáliával, ma már csak a sztrádán le­het felmenni a hegyre). Annak idején a tévedésből ledobott angol bombák 60 ha­lálos áldozatot követeltek San Marinóban és nagy volt az anyagi kár is. Ezt Anglia később megtérítette, de ma­napság is. úgy beszélnek az itt élő emberek a bombázás­ról, mint annak tanúbizony­'(Fotó: KS) ságáról, hogy az angolok még azt sem tudták, hol kezdődik és hol végződik Olaszország. San Marinónak tehát érde­kes a múltja, kedves a jele­ne. Az országkapu szimboli­kus, határőrség, vám nincs. Parlamentje viszont van, 60 képviselővel. Tagja az ENSZ- nek és az UNESCO-nak, 32 országgal tart diplomáciai kapcsolatot. Végezetül: úgy érzem, vé­tenék az újságírói etika el­len, ha nem közölném az ol­vasóval, hogy aki mindezt megismertette velünk, — s akit figyelő tekintetünk csak még jobban doppingolt, — a napsütötte bőrű magyarok közt az egyetlen sápadt arcú : T. Erika idegenvezető. László Márta . mélik, hogy „a kapcsolatok fenntartása London után folytatódik”. Az ellentmondás állásfog­lalások hátterében Izraelnek az a szándéka húzódhat meg, hogy a kontaktusok fenntartására irányuló óhe' jának hangoztatásával és a londoni találkozón való eset' leges részvételével a meg­egyezési készség és a ruga ' másság látszatát keltse es eleve Egyiptomra hárítsa a felelősséget a várható ku’ darcért. NflTO­Eioholmányok A The New York Times szerdai számában olyan írás jelent meg, amely arról ta­núskodik: a NATO stratégai nemcsak az afrikai sivata­gokban látnak délibábokat, hanem légkondicionált dol­gozószobájukban is —, írja a TASZSZ kommentátora, Natalja Zinovjeva. Az ame­rikai lap cikke szerint „szov­jet—kubai előrenyomulás” folyik Eritreában, nagy lét­számú szovjet légiflotta és hadihajók állomásoznak Massawában, szovjet hadiha­jók horgonyoznak Assab ki­kötőjében is Bár ezeknek az állítások­nak semmi alapjuk sincs, NATO-körökben „óriási je­lentőségű hadmozdulatok­ról” beszélnek, amelyek állí­tólag a Perzsa-öbölből a nyu­gati országokba induló olaj és a stratégiai jelentőségű a - rikai nyersanyagok szállítá­sának útvonalát veszélyezte­tik. A The New York Times hasábjain megjelent legújabb koholmánynak — éppúgy, mint korábbiaknak — az a célja, hogy elvonja a figye - met a NATO-országok afri­kai beavatkozásáról, ame'y korántsem csak a képzelet bi­rodalmában létezik. Nagyon is valóságos beavatkozásról van szó, mint amilyennek pél­dául Afrika szarván lehet­tünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, amikor a nyuga'i sajtó szovjet jelenlétről szóló koholmányokat kezd terjesz­teni, az minden esetben újabb nyugati beavatkozást készít elő. Bejrúti jelentés A harmadik tűzszünél őszi szeomlása óta újabb 35 halá­los áldozata és több mint '0(i sebesültje van a szerdán !a folytatódott, hevességükéi Y azonban némileg csőkké1- ) összecsapásoknak a libanoni fővárosban. Az arabközi biztonsági prő'-i szerdán megerősítettét pozi; cióikat a váron keleti negye­dében. 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom