Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

rr Munkastílus és politika Szezon idején a Hatvani Konzervgyárban Nincs könnyű dolga a targoncásnak- Varsa Istvánnak, hi'-z naponta több mint százezer üveget mozgat meg ügyes kis gépével. } (Fotó: Szabó Sándor) Állandóan napirenden le­vő kérdés a pártban — az irányító szervekben éppúgy, mint az alapszervezetekben — a munkastílus, a munka- módszer fejlesztése. Persze, viszonylag ritkán kerül terí­tékre önálló napirendi pont­ként, inkább a mindennapi munka menetében, a pártszer­vezetek előtt álló feladatok megoldása közben foglalkoz­nak vele. S ez így is van rendjén, hiszen a munka módszereit, stílusát nem le­het elválasztani a tartalmá­tól. (Ez éppenséggel munka­stílusunk fogyatékosságairól tanúskodna.) Mindez azon­ban nem jelenti azt, hogy olykor ne lenne célszerű a témán önmagában véve is el­gondolkodni, a tapasztalato­kat általánosított formában elemezni. Amikor valamely párt­szerv ezt teszi, mindig abból indul ki — és csak ebből in­dulhat ki —, hogy a mun­kastílus szorosan összefügg á politikával. Lényegi jegyeit a politikai irányvonal hatá­rozza meg, a módszerek azoknak a céloknak megfe­lelően alakulnak ki, amelye­ket a párt maga elé tűz. De minthogy a forma vissza is hat a tartalomra, s bizonyos értelemben maga is tartalmi funkciókat lát el, úgy a munkastílus is hat a politi­kára. S ezt azért is fontos átlátni, mert a politika tar­talma és a munkastílus kö­zött nem automatikusan ala­kul ki az összhang. Jó poli­tikát is el lehet torzítani rossz módszerekkel. É(ipen ez indokolja, hogy a munkastílus, a munkamód­szer olykor önmagában véve is reflektorfénybe kerüljön. Mivel nincs automatikus összhang, nem nyugodhatunk meg. hogy a helyes politika önmagától is csupa helyes módszert szül. A stílust, a módszert tehát folyamatosan gondozni, csiszolni, tökélete­síteni kell — éppen a politi­ka következetes érvényesü­lése érdekében. Sokféle összefüggése, el­ágazása van ennek a kér­déscsoportnak. A politika és a munkastílus kapcsolódásai közül az alábbiakban csupán hármat kívánunk kiemelni. Konkrét és áítalános Az MSZMP politikájának alapvető vonása, hogy a szo­cializmus általános törvény­szerűségeinek érvényesülését a hazai valóságnak megfele­Hazánk legfontosabb vasúti átrakó csomópontja a záho­nyi. Vasúton itt érkezik a Szovjetunióból az áru Ma­gyarországra. Évente 14,5 millió tonnát kell a széles nyomtávú kocsikból a ma­gyar vagonokba átrakni. Na­gyon jelentős a Szovjetunió­ba irányuló forgalom is. Záhonyban több mint hat és fél ezer ember dolgozik az átrakókörzet munkahe­lyein. A különböző termékek, nyersanyagok, a vasérc ra- \ kodása nagyrészt már gépe­sítve van. A legkorszerűbb daruk, emelőberendezések segítik az embert. A hatal­mas vágányhálózaton rádió segítségével irányítják a munkát. A gépesített átrakás mel­lett a kézi munka is jelentős. Számos olyan áru érkezik, amit nem ■ lehet géppel át­rakni. A sok fogyasztási cikk követeli meg azt, hogy erős v emberek fogják meg a mun­ka végét. Télen és nyáron ez a legnagyobb erőfeszítést kö­vetelő tevékenység a záhonyi átrakókörzetben. Az itt dol­gozó műszakiak állandó fel­adta a legnehezebb fizikai lő módon, a konkrét ma­gyarországi körülményeket messzemenően szem előtt tartva törekszik előmozdíta­ni. Abból indulunk ki, hogy az általános törvényszerűsé­gek és a konkrét sajátossá­gok nem választhatók el és főképpen nem állíthatók szembe egymással, hanem ezeket egységben kell vizs­gálni és szem előtt tartani. Ahhoz, hogy ez ne csak szándék legyen, hanem tény­leges^ valóság, ennek meg­felelő munkastílust kell ki­alakítani. Olyan munkastí­lust, amelynek lényeges je­gyei közé tartozik a marxiz­mus—leninizmus elveire épü­lő tudományosság, s az el­mélet és gyakorlat szerves egysége. Tudományos igényű valóságlátás és elemzés nél­kül ugyanis nem ismerhetők meg alaposan a társadalom fejlődéstörvényei, a külön­böző folyamatok összefüggé­sei. és mozgatórugói. Csakis a marxista—leninista tudomá­nyosságra építve lehetséges elvi alapon általánosítani, elemezni a politikai gyakor­lat tapasztalatait. Ezek az elemzések. általánosítások azonban nem lehetnek öncé­lúak, hanem hatniuk is kell a gyakorlatra, érvényre kell jutniuk benne. Ehhez pedig nagyon fontos a valóság tisz­telete, az olyan elfogulatlan, tárgyilagos elemzés, amely képes szembenézni a szá­munkra kedvezőtlen, eredeti szándékainkkal nem egyező vagy azokat egyben-másban nem igazoló tényekkel is. Csakis az ilyen munkastílus biztosíthatja, hogy a marxiz­mus—leninizmus igazolt alap­tételei a konkrét feltételek­nek, körülményeknek megfe­lelőn jussanak érvényre po­litikánkban. Kétirányú bizalom Alapvető fontosságú voná­sa politikánknak a törekvés a párt és a nép szoros kap­csolatának fenntartására és állandó erősítésére, a legszé­lesebb dolgozó tömegek meg­nyerésére politikai céljaink megvalósításához. E törekvés sikere természetesen elsősor­ban a politika tartalmától függ. Ám nem lebecsülendő szerepe van benne a politi­kai tevékenység módszerei­nek, stílusának is. Hogy 1956 után sikerült a párt és a nép kapcsolatait újból helyreállí­tani és mind harmonikusáé­ba tenni, abban nagymérték­ben közrejátszott, hogy az MSZMP a meggyőző, felvilá­gosító tevékenységet tekinti munkák gépesítési módsze­reinek kidolgozása. Jó ideje az egyik legigé­nyesebb munka a Szovjet­unióból érkező személyautók átrakása. Minden egyes jár­művet le kell kormányozni a speciális kétszintes vasúti kocsiról és a MÁV ún. pőre­kocsijára felvezetni. A záhonyi átrakókörzet forgalma a nagyobb európai tengeri kikötők forgalmával vetekszik. Irányítása színvo­nalas szervező munkát kíván, s nem egyszerű a forgalom nyilvántartása sem. Már je­lenleg is van több korszerű adatfeldolgozó gépük, de a gond igazán csak 1980-ra ol­dódik meg. Záhonyban ugyanis már épül a számító- központ, melynek munkája mind a rakodás tervezését, mind a szállítmányok nyil­vántartását is jobbá teszi. A záhonyi átrakókörzetben dolgozók nehéz, felelősségtel­jes munkát végeznek. Ez is indokolja, hogy az ott dolgo­zók számára egyre jobb élet- feltételeket biztosítanak — munkásszállójuk a legjobb szállodákkal vetekszik —. s jelentősen változnak az az alapvetőnek a társadalom irányítása során, s nem az adminisztratív szabályozást. A párt munkastílusának lé­nyegi elemévé vált, hogy a politika kidolgozásától kezd­ve a gyakorlati megvalósítá­sig együtt gondolkodik és cselekszik a tömegekkel. Ki­kéri, meghallgatja, figyelem­be veszi véleményüket, so­ha nem nélkülük dönt ró­luk. Minden vezetőtől, tiszt­ségviselőtől, valamennyi párttagtól igényli a beosztot­takkal, a választókkal, a kör­nyezetükben élőkkel és dol­gozókkal való személyes kapcsolatot. Kétirányú biza­lomra törekszik a tömegek és a párt között, s ennek ré­szeként nem titkolja el a közvélemény előtt a gondo­kat, a nehézségeket, a si­kertelenségeket sem. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha az MSZMP munkastílusában nem honosodnak meg ezek a vonások, ma aligha lehet­ne olyan viszony a nép és a párt között hazánkban, mint amilyen a gyakorlatban ki­alakult. Végül említést érdemel pártunk politikájának az a vonása is, hogy mindig tö­rekszik idejében megoldani a társadalmi fejlődés megérett problémáit, feladatait. Ez csak akkor lehetséges, ha a munkastílust — az előbbiek­ben említett tudományosság mellett — operativitás és gyakorlatiasság jellemzi. Vagyis a pártszervezetek nemcsak elemezni képesek hozzáértően a helyzetet és a teendőket, de ugyanilyen hozzáértően képesek meg­szervezni azok végrehajtását, is. Munkastílusunknak ezt a lényeges elemét a jövőben még jobban erősítenünk szükséges, éppen azért, hogy még következetesebben vál­janak valóra pártunk XI. kongresszusának határozatai. Ebben segít bennünket a lenini munkastílus olvan vo­nása. mint a „döntő lánc­szem" megragadása minden szakaszban. A módszerrel élve határozta meg pártunk Központi’ Bizottsága is áp­rilis 19—20—i ülésén hogy a kongresszusi határozatok megvalósítása érdekében most a munka különböző te­rületein milyen konkrét fel­adatok megoldására kell összpontosítanunk erőfeszíté­seinket. Munkastílus és politika te­hát sok szálon kapcsolódik egymáshoz. Politikai céljaink elérését segíti, ha a pártszer­vezetek a következő időszak­ban tovább fáradoznak mun­kastílusuk tökéletesítésén. egészségügyi, kulturális ellá­tás feltételei is. A Magyarországra irányuló szállításokon kívül Záhonyon halad keresztül a szovjet tranzit nagy része is. Nem jelentéktelen a nyugati szál­lítmányok mennyisége sem. A Szovjetunióba irányuló ma­gyar exporttal és tranzitszál­lítmányokkal évente 17—18 znilllk tonna árut fogadó, és örvendetes jelenség, s té­nyek sora igazolja, hogy kö­zös gazdaságaink nemcsak megértették a zöldségprog­ram jelentőségét, hanem módjuk szerint, igen sokat tettek annak következetes végrehajtásáért. Gondoltak a lakosság ellátására, az élel­miszeriparra, s az eredmé­nyes termelés érdekében kor­szerű gépeket vásároltak, jól képzett szakembereket bíz­tak meg az irányításukkal. Az is megnyugtató ugyanek­kor, hogy az esetenkénti kedvezőtlen tapasztalatok .el­lenére sem léptek vissza szándékuktól a szövetkezetek, állami gazdaságok. Az idei étkezési borsó fel­dolgozása, a „szezon” június tizenhatodikén kezdődött meg a Hatvani Konzervgyár­ban, áhóf a. munkálatokat, már az indulástól nyári szün­idejüket töltő középiskolás diákok segítik, pótlandó a helyenként mutatkozó kézi- erőhiányt. A start óta eltelt két hét. S az itt folyó tevé­kenység néhány lényeges, de korántsem aggasztó gondra hívja fel a figyelmet. A GYÁR FELKÉSZÜLT • Az igények, mint hallottuk, egyre gyarapodnak. Készáru- megrendeléssel jelentkezik a hazai piac. de külföldi part­nerekben sincs hiány. Leg­többet vesz a Szovjetunió és 1600-as gépkocsik (Gaái Béla felv. — KS) továbbító Záhony, így ha­zánk valóban egyik legfonto­sabb közlekedési központja. Jövője is nagy: a vasúti szál­lítás mellett már tervezik a közeli Tisza hajózásának modernizálását, ezzel is.gyor­sítva és olcsóbbá téve a ha­talmas tömegű áru továbbí­tását ______"Sí.1 f ~ (bürget) a Német Demokratikus Köz­társaság. Őket követi Cseh­szlovákia. ám vásárol ' most már Spanyolország, vásárol­nak a Benelux államok, leg­újabban pedig a Közel-Kelet országai. Valamennyien ter­mészetes módon kiváló mi­nőséget, korszerű csomago­lást várnak, s megkívánják a legkörültekintőbb higiéniai követelmények betartását. Különböző nyugati, tőkés ál­lamok cégei erről gyakorta a helyszínen győződnek meg, Hatvanba utaznak. Többi között emiatt áldoz­tak jelentős összeget, vaskos milliókat utóbb a gyártelep fejlesztésére. A jó ütemben haladó rekonstrukciónak kö­szönhető, hogy elkészült im­már a 3400 négyzetméter alapterületű, ötszáz vagon készáru tárolására alkalmas új raktár, s időközben svájci automata zárógépet vásárol­tak e művelet meggyorsítá­sára. Érdemes megjegyezni: amíg a régi masinák percen­ként nyolcvan dobozos bor­sót zártak le, az új három­százra helyez zárófödelet. Nemkülönben a (mir felké­szültségét, gondosságát tanú­sítja, hogy a bázisgazdasá­gokkal előre kötött szerző­dések értelmében mindenhová szaktanácsadók látogatnak, menet közben is segítvén az esetleges gondok megszünte­tései, EGYOLDALÚ TÜRELMETLENSÉG A nyersanyag a zöldborsó kicsépelve, szemes állapotban érkezik a gyártelepre, s a szállítmányokat az első na­pokban majdnem feleslege­sen várta az ipar. Emiatt ele­inte mindössze húszszázaié-* kos kapacitással tevékeny­kedhetett a Hatvani Kon­zervgyár. Mi volt a szállítási lemaradás oka? Egyrészt akadozva indult a betakarí­tás, a partnerek elketintettek a szerződéses határidő felett, de ugyanakkor kellő megér­tést sem tanúsított több gaz­daság. Nem számoltak azzal, hogy az ötletszerű nyers­anyagellátás fölbillentheti a gyár egész menetrendjét. Amennyire káros ez a lema­radás, legalább ennyire za­varja a feldolgozást a túl­ütemezett szállítás. Amikor nekirugaszkodnak a földeken, s mielőbb betakarítva a ter­mést, vagon vagon után kül­dik a borsószefnet, amelynek / fogadására képtelen az üzem. Érthető a gazdaságvezetők igyekvése, jóhiszemű türel­metlensége. De a téma kap­csán azt is szóvá kell ten­nünk, hogy az alkalmi nézet- eltérések elmaradtak volna, ha a mezőgazdasági szakem­berek nem feledkeznek meg a fajtaválasztásról, a szerve­zés pontosságáról, az egyen­letes menetről, szorgoskodás- ról. És egyben tudomásul kell venniük — ez a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium álláspontja is, hogy nem mindent és minden áron vesznek át az üzemek, hanem kötelességük ragaszkodni a szerződésből fakadó ütemhez. Ez egyaránt érdeke a nép­gazdaságnak és a fogyasztó­nak! A LEGJOBBAK Sajnálatos módon az egye­sült hatvani Lenin Termelő­szövetkezet sem tartozik a konzervgyár jó partnerei kö­zé. Harminc vagonra szer­ződtek. s igen rendszertele­nül végzik a cséplést. a nyersanyag beszállítását a gyárba. Szemléiéi kérdése lenne? Nem hisszük. A gyár­vezetők véleménye szerint s kicsit több figyelmet kelle t volna fordítani a szövetkezet­nél erre a kultúrára, s akkor nincs a kölcsönös bosszanko- dás. A negativ példa melleit jócskán akadnak viszont me­zőgazdasági üzemek, ahol minden rendjén halad! A Nagygombosi Állami Gazdasí g például kétszáz, a vácszént- lászlói termelőszövetkezet kétszázhúsz, az egyesült „Zagyvavölgye” pedig ki­lencven vagon borsóra szer­ződött, s eleddig nem esett csorba a hagyományos egyet­értésen. Felmérték mit vál­lalnak, s állták a szavuké \ megteremtve ennek mindé i feltételét. Hogy ezekben a körzetek­ben nem izgulnának? Szó sincs róla. Mielőbb végezni kívánnak a betakarítással, cie ugyanakkor számolnak a má­sik fél helyzetével, megértik annak a gondját-baját. Így kellett volna cselekedni egye­bütt is, a mostani állapot le­gyen figyelmezetés a jövőt illetően. AZ ÜGYESKEDŐK I A konzervgyár termelésé­nek fokozott felfutását, az üzem menetét, rentabilitását tehát elsősorban a nyers­anyag biztosítja. S nem csu­pán a késedelem, vagy a ré­gi partnerek rendszertelen, ötletszerű szállítása tud eb­ben zavart kelteni. Bőven akadnak ügyeskedők, olyan- gazdaságok, amelyek töbo csatornán keresztül kívánják értékesíteni portékájukat, s oda visznek, ahol több pilla­natnyi előnyt élvezhetnek. Mint mondják gyári látoga­tásunk alkalmával, ez a gya­korlat utóbb elharapózott. Hátránya pedig a feldolgozó- iparban csapódott le. Mint az idén is már! Több spekuláló szövetkezet, gazdaság „meg- utaztatta” portékáját, s ami­kor hüvelyesként nem tudta sem Pesten, sem Salgótarján­ban. vagy Miskolcon értéke­síteni nagyobb pénzért, a gyárkapun zörgetett. Mit tehet ilyenkor az ipar’’ Temészetesen a szerződött fe­lekel részesíti előnyben, azoknak a nyersanyagát, zöldborsóját, máskor paradi­csomát veszi ál. Ez azonban nem végleges elutasítás. Mert kellő kapacitás esete­ben a gyári lehetőségekhez mérten, az ügyeskedők áru­többletét is feldolgozzák, és­pedig abban a reményben, hogy legközelebb megszűnik a többfelé kacsingatás. EPILÓGUS Ügyeskedés ide. ügyeskedés oda, ettől függetlenül a ter­melés most már teljes erő­bedobással folyik a Hatvani Konzervgyárban. A dolgozók, mint minden szezon idején, három műszakban látják el feladatukat, s a vezetés fi­gyelemmel van a szociális körülményekre. A családos, több gyermekes anya például nyilván, egy. legfeljebb két műszakban dolgozik, s vasár­napjai szabadok. A többi ilyenkor is „gyűri az ipari" és azért töri magát, hogy a tervezet szerinti 1350 vág' t üveges, dobozos zöldborsó- konzerv mielőbb a népgazda­ság vérkeringésébe iusson. ímoldvay) (imüsösiGí 1978. július 5., szerte Gyen es László Záhony — szárazföldi kikötőnk Érkeznek a Lada

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom