Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
í Elnök voltam az érettségin... Felnőttek és úttörők Ervin a „valla<ó”-asztal mögött Nem kedvelem a túlzott ünnepélyességet, a kenetteljesen fellengzős szavat. No, de a rajt előtt így illik, ezért mondom — az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola érettségi előtt álló IV. b-sei- nek — azt, ami elnöki kötelességem. Előttem harminckét díszbe öltözött fiú — te jó ég, milyen melegük lehet ebben a júniusi kánikulában, s ráadásul mennyire izgulnak —, a tételektől riadozva, biztatást remélve. „Négy esztendei munkátokról adtok számot, valameny- nyiünket segítő szándék vezérel. . . Azt szeretnénk, ha képességeitek legjavát nyújtanátok. . Mennyivel egyszerűbb lenne így: — Nyugi, majd, csak boldo- gulunk... o" Ekkor már mennyi mindent tudtam róluk. Szinte valamennyien munkás-paraszt gyerekek, akik nem vágyakoznak felsőoktatási intézményekbe, hanem gyáraknál, vállalatoknál óhajtanak elhelyezkedni. Zömük átlagosnál gyengébb képességű, felkészültségű. Ezt a gárdát négy évvel ezelőtt — helytelenül — szándékosan válogatták így össze. Olvastam írásbeli dolgozataikat. Mi tagadás: egyik sem remeklés. Az elemi hibák sokasága a matematikai ismerétek hiányára utal. Többségük mindössze az első két feladattal birkózott meg, azaz épp hogy elérte az elégséges szintet. Nemcsak nem látják, de nem is keresik az összefüggéseket. Magyarból kissé elszomorítottak az általuk fogalmazott olykor elemi iskolás jellegű, szürke, stiláris tévedésekkel bőven tűzdelt mondatok. Még inkább az, hogy az alkotó, a mű és a kor kapcsolatát nem fedezik fel, s érdemleges megjegyzések helyett általánosságokkal, megkopott sablonokkal rukkolnak ki. Szerencsére —. s ez azért kellemes meglepetés volt — tűrhető, néha egészen jó helyesírással. Mindezért nem ők elsősor. ban a ludasok. A tantervi követelmények — adottságaikhoz mérten — magasak. Kevesebbet könnyebben elsajátítottak volna és sokkalta inkább érezték, értették volna a szépet.. Beszélek, közben sejtem, gondolataik messze járnak, s néhányukat kizárólag az izgatja: szóbelizhetnek-e, nem lett-e több írásbeli munkájuk elégtelen. A jó hírre fellélegeznek, indulhat az az annyiszor beharangozott erőpróba. © Szakmai ismeretek, gyártástechnológia. Ehhez bizony semmit sem értek. Ennek egy előnye azért van: figyelhetem a kifejezőkészséget. , Sokszor megbicsaklanak. Megered egy mondat, ível, majd megtörik, s befejezés nékül hull a semmibe. EtmaGjtmm mi- túlim L, szerda radnak az árnyaló, a pontosító, a színesítő jelzők, az alá- és mellérendelések a szárnyalást szolgáló fokozások, a ritmust adó határozók. Persze a drukk is visszahúzó erő. A nyurga ifjú helyet foglal a „vallató”-asztal mellett. Olyan meghökkent, mintha az inkvizíció elé rendelték volna. Kezében remeg a jegyzet, olyannyira, hogy képtelen olvasni. Szólok hozzá: „Tedd már le azt a papírt!” Megfogadja a tanácsot, most viszont karjai járnak vitustáncot. a tanárnő is gratulál (Fotó: Szabó Sándor) Ismét közbelépek : „Lazíts, pihentess!" Végre aztán oldódik a feszültség, s később megszületik a négyes érdemjegy. Igen, a félsz is csökkenheti a teljesítményt, ezért érdemes minél hamarabb eloszlatni. Esetenként maguk teremtették meg a felszabadult légkört. íme egy példa: A vizsgázónak Petőfi kök tészetéről kell beszélnie. Hamar kiderül: felületesen tanulmányozta át ezt a témát. Feladni azért nem szabad, ketten csak megyünk valamire. Dobom a mentőövet. — Válassz egy általad ismert verset, s azt elemezd! Kis töprengés után következik a cím: — Befordultam a kocsmába. .. Mindenkiből felszakadt a nevetés, s megegyeztünk abban, hogy maradunk a konyhánál, s Bacchusnak csak később hódolunk. Mondjuk a banketten.., & A magyar irodalomtételeken látszik, hogy egy munka- közösség együttes töprengésének termékei. A nyelvtaniak szintén dicséretre méltók. Attól azonban tartottam, hogy ez az osztály nehezen veszi majd az akadályokat. Előérzetem beigazolódott. A tanulók alapjában véve felkészültek, megjegyezték a legfontosabb évszámokat, adatokat, a művek tartalmát, sőt a költemények szerkezeti felosztását is. Ennél tovább — tisztelet a kevés kivételnek — azonban nem jutottak. Hadilábon álltak a lényeglátással. Igaz, sokat is vártak tőlük. Erre említek néhány önmagáért beszélő példát. íme a címek: „A természet és a társadalom Csokonai, Petőfi és Ady egy-egy művében; A hivatalnok megjelenítése a XIX. századi orosz epikában Gogol, Tolsztoj, Csehov munkássága alapján, A szocialista realizmus művészi jegyei a lírában, a drámában és az epikában (Majakovszkij, Gorkij. Brecht)". A stílusjegyeket egyáltalán nem fedezték fel. Gyakorlás kellett volna ehhez, méghozzá esztendőkön át tartó. És érzék is, ami viszont csak hosszú idő alatt fejleszthető ki. Olykor a feladvány is vitatható. Hatsoros idézet alapján ember legyen, aki kideríti, hogy milyen összefüggésben van Radnóti mondatszerkesztése személyes sorsának reménytelenségével Egy biztos: nem a IV. b- seknek való penzum ez... Egy-kettő az általános iskolai pedagógusokat is zavarba hozná. o Két napot töltöttünk együtt. Jól éreztem magam, mert élményekre szomjúhoz- tam, s nem is csalódtam. Megismertem egy jó szándékú társaságot, akik sokkal többre nem lettek volna képesek, akikért nevelőik mindent megtettek. Egy tanulságot célszerű megjegyezni: a követelményeket — akárcsak a birkózásnál — a „súlycsoportokhoz” érdemes méretni. Ezekből az udvarias, figyelmes gyerekekből valószínű, hogy nem lesznek akadémikusok, mégis : idővel igen jó szakmunkás sőt technikus is válhat belőlük. S ezért az életben legalább olyan elismerés jár, mint a TÖRTÉNT PEDIG ez akkor, amikor a „Nem térkép e táj” nevű, szülőföldet, lakóhelyet megismerő játékos, expedíciós mozgalma,! indított el a Magyar Üttörők Szövetsége. A csapat küldöttsége megjelent a tanácselnöknél. Kérték, menjen el hozzájuk, mert beszélgetni szeretnének vele arról, hogy mi minden épül majd városukban az elkövetkező évek során. Mi az, amihez a két kezük munkájával ha egy kicsit is, de hozzájárulhatnának? A tanácselnök ugyanis sok munkájára hivatkozva kitért a válasz elől, s „üres kézzel” bocsátotta el a gyerekküldöttséget. Amikor e történetet hallottam, önkéntelenül is azok a mondatok jutottak az eszembe, amelyeket Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára mondott az úttörővezetők VI. országos konferenciáján: „A politika ma már nem a gyerekek feje fölött zajlik, divatos szóval élve: begyűrűzik az életükbe. Ott zajlik a szemük előtt a falu, a város fejlődése... őket közelebbről érinti az iskolák •körzetesítése, mindennap a sajtóból, rádióból, a televízióA nyári szünidejüket töltő pedagógusoknak érdekes, változatos tematikájú olvasnivalót kínál a Hevesi Művelődés legújabb száma. Cs. Varga István hangulatos írásban búcsúzik korunk neves költőjétől, Nagy Lászlótól. Karczag Szilárdné azt vizsgálja, hogy miként lehet alakítani a matematikai szemléletmódot a középiskolában. A történelem tantárgy és a technika kapcsolatára derít fényt dr. Nagy ból értesülnek a világpolitika eseményeiről. Látják, tapasztalják eredményeiket, észreveszik a gondokat, az ellentmondásokat. Megfogalmazzák — hol jól, hol kevésbé értve — kérdéseiket. Miért ne tudhatnák meg, mi az oka, a célja annak, ami körülöttük forog . .. Rosszul ismernénk a ránk bízott gyerekeket, ha azt gondolnánk: mindez nem érdekli őket”. Nem akarom én megbántani egyetlen falu, vagy város vezetőjét sem. Az elmondott példával csupán azt ecseteltem, hogy a mai gyereket, a mai úttörőt komolvan kell venni. Ügy mint Tolna megyében, ahol Aparhant község tanácstitkára az elmúlt tanévben meglátogatta az iskolát és a nyolcadikosokkal az egyik órán a tanács munkájáról, tennivalóiról beszélgetett. Nemcsak azokról a jó intézkedésekről beszélt, amelyek a falu lakóinak az érdekeit szolgálják, hanem szóba hozta a hiányosságokat, az elhúzódott, el nem intézett ügyeket bajokat is. A május végi tanácsülésre valameny- nyi nyolcadikos meghívót kapott. A többi között az ifjúsági törvény végrehajtásáról la 5. osztályában. A világnézeti nevelés lehetőségeit és feladatait vázolja — a biológia oktatásának keretében — Nagy István. Kovács Béla a Heves megyei Levéltár munkájáról számol be. A hajdani vasár napi iskolák felállításáról emlékezik meg Bácskai László. Bak Jószefné, és Végh Mihály az oktatás és a közművelődés együttműködésének sarudí tapasztalatait összegzi. A cigányszáris tárgyaltak. Ezek a tizen, négy éves, serdülő gyerekek a saját fülükkel hallhatták, hogy még egy ilyen ezeregy- néhány főt számláló kis faluban is mennyi felelősség hárul a község vezetőire. Egy pedagógiai tanulmányban olvastam nem is olyan régen ezt a mondatot: „Ha a serdülő gyermek látja a körülötte élő felnőtt ember jó- ravaló és okos tetteit, az gondolkodásra készteti őt, s igyekszik hasonló módon cselekedni". E mondatban én többszörösen is aláhúzom a „látja” szót. Igen, az iskolából kikerülő, az élet küszöbén álló permeknek látnia, tapasztalnia kell azt, hogy a felnőttek miként cselekednek. Ezért jók az úttörőszövetségnek azok a kezdeményezései, amelyek valóban közelebb hozzák a társadalmat a gyerekekhez. A MAI TIZENÉVES GYEREKEK a nyolcvanas, kilencvenes években a mi kezünkből veszik át a munkát, a vezetés stafétabotját. Ezjért sose feledkezzünk meg arról, hogy olyan lesz a jövő, amilyenné a gyermekeinket neveljük! taglalja Sebestyén János. A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet együttműködését taglalja Jenei Artúrné írása. Tóth Miklósné a pályaválasztás gyermekvárosi tapasztalatait összegzi Ba- gyi Ferenc egy úttörőraj és egy üzemi KlSZ-alapszerve-1 zet kapcsolatát elemzi. A Módszer-tapasztalatcsere rovatban dr. Béky Lo* rangos tudományos vagy egyéb fokozatokért, címekért. A banketten erre emeltük poharainkat... Pécsi István Andorné. Simon Endréné tanulmánya ahhoz ad tippeket, hogy a játék és a játékosság milyen szerepet tölt be a történelem megszerettetésében az általános iskomazású tanulók iskoláztatá-' sának átányi helyzetéről tudósít Nagy Károly. A Megyei Művelődési Központ kiállításainak jelentőségét ráad, Éles Izabella, Csányi Barna és Csányi Barnáné, dr. Veidner Tibor és Czdkó Lászlóné figyelemre méltó munkáit találhatja meg az érdeklődő. KriOLNÄR EtíJEGYZES 37. Gitta felállt, odament Katihoz, felemelte a fejét, belenézett a szemébe. De Kati olyan kifejezéstelen tekintettel bámult rá vissza, hogy nem volt képes belelátni a leikébe, mint ahogy képzelte. De ettől még sokkal sér- tődöttebb lett anyai mivoltában. — összevesztetek? Mit bámulsz, mint a hülye? Mari mozdult volna, hogy enyhítse anya és lánya konfliktusát. Valami olyan volt a száján, hogy fiatalokkal megesik, egyik pillanatban ösz- szevesznek, a másikban kibékülnek; rájuk kell hagyni, az ő dolguk, intézzék el egymás közt. De akaratlanul is vissza kellett pillantania Tiborra, s az olyan szerencsétlenül állt ott a kapuban, hogy az még az ő jól megedzett anyai szívének is sok volt. Ez a látvány belefojtotta az anyát és lányát egymással békíteni szándékozó bölcs szavakat. Gitta is dühösen a kapu felé nézett, hogy hát az a másik mamlasz mit áll ott? Kimászott az ebédlőgödörből, megállt egy pillanatra. Oda mozdult tulajdonképpen Tiborhoz, de azután más jutott eszébe. Az ám, ez a piros trikós huligán, akit Klári hozott ide, Klári, aki éppen a parti alacsony vízben han- cúrozott a kölykeivel. mint egy mintaanya. Legszívesebben az ö torkát kapta volna el. Vagy mégis inkább a fiúéi, akit sanda szándékkal idehozott? Laci, igen, Laci már éppen lusta karmozdulatokkal úszott befelé a Dunába ... Csak vajon úgy úszik-e, mint aki valaminek a következményeitől menekül, vagy úgy úszik, mint akinek semmihez nincsen semmi köze? A két férfi, Barna és Ferenc, még mindig tollaslabdáztak; a két kövér pojáca, őket persze nem érdekli semmi, felőlük borulhat akár az egész eljegyzés; ők ettek, ittak, most szórakoznak. Egyszeriben nagyon gyűlölte őket; a saját férjét elsősorban. Végül mégis csak Tiborhoz ment oda, tőle szokatlan tétova léptekkel, a kapuhoz. Mire odaért, már uralkodott magán, megfogta szelíden a Tibor karját és megkérdezte : — Mi van veletek, Tibor- kám. csak nem veszekedtetek? Tiborban erre a szelíd anyai hangra roppant ösz- sze az eddig nagy nehezen őrzött tartás, s önkéntelenül ráhajolt az anyósi-anyai vállra. Gitta megsimogatta a fejét. Ügy érezte, hogy Tibor a vállán hangtalanul sír. Majd talán már nem is egészen hangtalanul rázza a zokogás. Ezt most már mindenki észrevette; a két férfi is leengedte az ütőt, s csak állt egyik tanácstalanabbul. mint a másik. Lajos, ő éppen vitt egy kannafödőben egy kis vizet a parázsra: biztos ami biztos, hátha nem hamvadt még «1. Mindig le szokta önteni, hogy ha netalán feltámadna valami szél, el ne vigye a parazsat, bele ne kapjon a láng valamibe. Most ugyan semmi ilyen veszély nem lehetett. különben is még kora délután van, és még valamennyien itt vannak; de biztos, ami biztos, átlépett Mari mellett az árkon, rálocsolta a vizet a hamura, már semmi élő parázs nem is volt benne, sóhajtott, kiegyenesedett és körültekintett onnan a magasból birodalmán Lábánál Kati és Mari dermedtek kétoldalt; a kapunál Tibor zokogott Gitta vállára borulva. A füvön a két bajnok leengedte a tollaslabdaütőt, s idétlenül vártak valami eligazításra. Nagymama a nyugágyban aludt, s most a nagy csendben jól hallatszott a horkolása is. Klári a parton a két haramiával viaskodott. És Laci bent úszott a Duna közepén valahol, mintha csak át akarna jutni a másik partra, hogy végképp kimeneküljön valami bajból. — Mi van, Kati? — szólt le a lába mellé. De Kati nem nyilatkozott. — Na mondd el szépen, mi történt, Tiborkám! — simogatta még mindig Gitta a fiú fejét. — Csókolóztak... — suttogta Tibor és nyöszörgő zokogása megint felerősödött. Most jött elő Guszti az épület mögül, észre vette, hogy valami történhetett, megtorpant és észrevétlenül nézett körül. Zavarába«) a nadrágját igazgatta, mintha azt vizsgálná, hogy jól begomból- kozott-e. Barna és Ferenc nevettek volna rajta, megjelenése önmagában olyannyira komikus volt, de nem mertek nevetni, mert maguk is hatása alá ke. rültek a Gitta vállalkozásának, mely egyelőre ugyan csak az eddig boldognak vélt vőlegény érthetetlen összeroppanását eredményezte. De Gitta annál bátrabbnak, komolyabbnak, sőt. fenségesebbnek látszott, minél egyértelműbb volt, hogy Tibor, ez a tudós és komoly ifjú most összezuhanva az ő vállára borult, elismerve ezzel ebben a pillanatban a női, félig-med- dig anyai gondoskodás-beavatkozás kizárólagos jogát és esélyét is. De többet egyelőre nem tudtak. Csak azt, hogy Tibor sír. Akárhogyan vegyük is, ez kétségtelennek látszott. Sír. Vagyis pontosabban: zokog. Legfeljebb sejtések keletkeztek bennük; abból a puszta tényből fakadó sejtések, hogy a vőlegény az eljegyzés napján az anyósa vállára borulva zokog. Klári és fiai is felfigyeltek végre az általános megder- medésre. Mind a hárman nagyon mulatságosnak találták, bár csak a két ifjú haramia fakadt harsány röhögésre. Klári is szívesen kacagott volna; ezt a nyurga gyermeket — Tibort — már önmagában is mulatságos ielensés- nek találta, de így. sírva, még sokkal mulatságosabbnak. Mégis igyekezett fegyelmezni magát; megérezte a helyzet mások számára bizonyára szörnyű voltát. Mari csak ült tovább a helyén. Nem érzett olyasmit, hogy neki most okvetlenül cselekednie kell. Mert mit is tehetne? (Folytatjuk} ] A sikeres vizsgához Fülek! János Változatos tartalommal Á Hevesi Művelődés új száma
