Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
árván maradi öregek Társadalmi összefogással a bűnözés ellen Ügy belém vésődött az a kép, hogy bizonyára nagyon sokáig nem tudom elfelejteni. Egy öreg néni lakott a szomszédunkban, nem tudom, hány éves lehetett, de nagyon öreg, és fájdalmasan tehetetlen volt, és ősztől tavaszig nem is láttuk, csak a lakásból kihallatszó jajgatást hallottuk időnként. Mozdulni sem tudott, minden moccanásra mindene fájt, és jajgatott szegény, jajgatott. Tavaszról tavaszra újra láttuk aztán: vesszőből font kivénhedt karosszékben ült a napfényben fürdő verandán a néni, fehér arccal, fekete egyenruhájában a lassú elmúlásnak. Aztán — egy napon feltűnt, hogy nincs a hangos, mégis oly gyenge jajgatás, csak a május. Az elmúlás döbbeneté be- lesajdult akkor a szívünkbe, de a szorongást enyhítette a tudat, hogy hosszú élete végéig otthona volt az elmenőnek, hozzátartozói körében peregtek lassú napjai. Ápolták, gondozták, talán szerették is, amit lehetett, mindent megkapott. Mennyien vannak azonban, akiknek nem adatik csak kölönc lehetsz. Sorra veszed a lehetőségeket, és a sor végén egy marad — reménytelen remény —, a szociális otthon. Ám otthonaink száma kevés, és az igénylők sokasodnak. Az utóbbi öt évben csupán Egerben 255-en kérték szociális otthonba való felvételüket. Az idei, első félévi mérleg: 40 kérelmező — eddig 14 kérés teljesítve. Sok az eszkimó... Tudja, és meg is érti ezt az ember. Mert természetesen van sürgősségi sorrend, van szociális helyzet, van ... egy sereg feltétele a bejutásnak, megkapja a saját sorszámát mindenki, s ha rákerül a sor — ő következik. Nincs jobb megoldás, tuäo- másul kell venni. De ki magyarázza meg annak, akinek két keze helyén csak csonk van, hogy csak saját kezűleg aláírt kérvényt vesznek az igényjogosultság elbírálásakor figyelembe... ? ! Ki magyarázza meg annak, aki vénsége minden nyűgé- vel-bajával egyszál egyedül maradt ezen a világon magával tehetetlen öregnek, hogy helyét egy pár még jó kondícióban levő, éppen csak nyugdíjas, egészséges, javakorabelinek mondott férfi vagy asszony foglalja el. Akihez látogatóba vállalati kocsival vagy maszek Merőivel megy vasárnap látogatóba a gyerek...? Régi nóta: a társalgóban, a parkban ilyen „sokra vitte” fiákkal dicsekednek egymásnak a valóban rászorultaknál sokkal szerencsésebb öregek. Nem ők a hibásak, hogy a szigorú szabályok ellenére így is lehet könnyebbé tenni az életet. A hiba, úgy érzem bennünk van, sorban messze mögöttünk következőkben, s csak ha majd közelebb kerülünk a korban, csak akkor gondolkozunk el, s rettenünk meg igazán, hogy erre a sorsra ne jussunk: ne legyen belőlünk árva öreg! B. Kun Tibor A közelmúltban fejeződött be Zakopánéban a szocialista országok kriminológusainak nemzetközi kongresszusa, amelynek témái között a bűnözés elleni társadalmi küzdelem is szerepelt. E rendkívül fontos és érdekes témáról dr. Molnár József kandidátussal, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk. — A magyar kriminológusok szerint a bűnözés nem számolható fel kizárólag a büntető jogszabályokban foglalt tilalmak útján. Aki bűncselekményt követ el, meg kell büntetni, ez törvényi alapelv. — Kétségtelenül így van. Minden ország számára nélkülözhetetlenek azok az állami és társadalmi szervek, amelyek a bűnözés gazdasági, demográfiai, szociáliskulturális, valamint egyéb okainak és feltételeinek fokozatos megszűnését készítik elő. Különösen így van ez a szocialista országokban, ahol a bűnözés felszámolását szolgáló adminisztratív és társadalmi megelőzés (prevenció) eddig nem ismert formái és lehetőségei bontakoznak ki. Talán éppen az ilyen tapasztalat adott alapot olyan távlati nézetek kialakítására, hogy „a szocialista átalakulás eredményeképpen a jog szabályozó szerepe fokozatosan csökken”. Mindezt objektív törvény- szerűségnek tartják, ami azzal van összefüggésben, hogy az állampolgárok öntudata, erkölcsi felelőssége, fegyelme minőségi változáson megy keresztül és egyre inkább szükségtelenné teszi a jog tiltó, fegyelmező beavatkozását. — Létezik más álláspont is? — Igen. Az említettel ellentétes felfogás a bűnözés társadalmi megelőzését a jogi szabályozásban látja megoldhatónak. Azaz: ki kell dolgozni egy olyan jogszabályt, amely megfogalmazná a bűnözés megelőzésének föladatait, eszközeit. Véleményem szerint a végső cél: meg ez az öregkor! Érzelmekre érzéketlen kimutatásaink szerint az ország lakosságának egyötöde elérte, túlhaladta a nyugdíj- korhatárt, s megyénkben is ez a helyzet: sok az öregünk. Nem baj ez, persze, nem baj, mert annak csak örülhetünk, hogy hazánkban emelkedik az átlagéletkor — körülményeink, életünk egyértelmű javulására utal ez. De tudjuk, gyakorta magában hordozza a rosszat a jó, az árnyékban megbúvik és elő- előjön az elszomorító: az emberi kornak ezt az alkonyát csak keveseknek járja át az otthon, a családi han tónia jó melege, nem mindenkinek adatik meg a* békés, nyugodt életkor. Sok az egyedül maradt, az árva öreg. És a megdöbbentő éppen az, hogy árván maradni úgy is lehet, hogy életerős testvére, hozzátartozója van az elöregedettnek. De a gyerek, az ifjabb testvér, a fokon már nem vállalja vagy ha igen, csak mostohaként! — s ilyen miliőben az élet, az aggkor már-már elviselhetetlen. Mind több keserűséget okoznak, súlyosabbá, szomorúbbá válnak az évek. Elérkezik a nap, rádöbbensz, hogy többé már nem tudsz gondoskodni magadról. Egyedül vagy, pedig lehet: van felnőtt fiad, s talán a szeretet sem veszett ki belőle, de családja, munkája nyűgjét viseli — számára fl Nmmm ' A » JW78, iúlius 27., csütörtök ajdnem véget ért augusztus, amikor a strandon észre vette, hogy Zita ott hasal egy törülközőn a medence szélén. Három évig jártak egy osztályba, de azalatt nem tűnt fel neki, hogy Zita ennyire szép. Most mintha a medence betonja is hullámozna alatta, nemcsak a víz, amibe a karját lógatja. Feri gyorsan Zita mellé hasalt, egész délután együtt napoztak, úsztak, beszélgettek. Este elkísérte haza. s másnap reggel a lakótelep sarkán állt, nézte az egyforma blokkokat. Mennyivel izgalmasabb az ő régi, zegzugos utcájuk, egy- egy kopaszodó fával minden udvaron, mint ez az új negyed. Örült, hogy nem itt laknak. Pöttyös strandzsákját lóbálva végre megérkezett Zita. — Ezt neked hoztam — mondta, és a pöttyös zsákból kivett egy borítékot. — Mi van benne? — Nézd meg! — mondta Zita. Feri kinyitotta a borítékot. Kép volt benne. A kicsit formátlan, csámpás vázában nagyfejű, sárga virágok álltak. — Milyen virág ez? — kérdezte Feri. — Nem virág. — Hát? — Napraforgók. Ez van Gogh Napraforgó,k című képének reprodukciója. A kedvencem. Azért adom oda. hogy a te kedvenced is ez legyen. Jó? — Jó — mondta Feri és Zitát nézte. — Nagyon szév. — Ö, az eredeti ennél sokkal szebb lehet! — csapta össze a tenyerét a lányka. — Tudod, a nyomdában elvész a színekből. Van Gogh egyébként, holland festő és grafikus volt. a nap szerelmese. sziifetett ezernvolcszáz- ötvevhárom, meghalt ezer- nyolcsrázkile nevén. — Tényleg, fakó o§u kiZelei Miklós: Hét a csit — csodálkozott Feri. — De ha nem mondod, észre sem veszem. Honnan tudod, hogy mikor született van Gogh? — Az anyukám mondta. Meg egy csomó mást is. Van hét nagy lexikonunk, abból nézi ki nekem. A képeket is ő adta, de nemcsak van Goghtól ám! És azt mondta, hogy válasszak mindegyik festőtől egy képet, mert a jól nevelt ember művelt, és vannak kedvenc képei. Csontvárytól is van kedvenc képem. — Tényleg? Az ki? — Született ezernyolcszáz- ötvenhárom, meghalt ezer- kilehcszáztizenkilenc. Magyar festő, eredeti foglalkozása gyógyszerész, Magányos cédrusa a kedvenc képem. — Könnyű megjegyezni. Akkor született, amikor van Gogh és akkor halt meg. amikor a Tanácsköztársaság — mondta vállrándítva Feri. — Igen, van mihez kötnöm, mondta az anyukám. Már egy csomó dátumot tudok. Az anyukám néha kikérdezi, nehogy elfelejtsem. A kedvenc képeimet is ki szokta kérdezni. — Nem unalmas? — Egyáltalán. Azt mondta az anyukám., most elég, ha csak a dátumokat tudom. Ha megnövök, meg kell majd ismerkednem szenvedélyes életükkel is. A kedvenc zeneszerzőm Mozart. Te mit hallottál Mozarttól? — Én? Semmit. — Rirhar Wagnertől se? — Attól se. — Nahát, ez elég baj. Nem tudod, milyen élményektől fosztottad mef) magad. napon — Én? — kérdezte Feri. — Igen, te — mondta Zita, sötétedő felhők mögül nézve Ferire. — Ennek véget kell vetni. Majd holnap felírom neked az összes dátumot, amit én már tudok, és megtanulod őket. Rendben? — Igen — válaszolta gondterhelten Feri, és a nadrágba gyömöszölte az ingét. — Ne vegyél csak belépőt — szólt Zita a pénztár előtt. — Mi bérelünk kabint. Addig is kell valami, amíg meglesz a víkendházunk. — Megéri? — Hogyne érné meg. Bármikor lőhetünk. Én is, gondolta Feri, de nem szólt semmit. Ez a sok friss furcsaság jobban lekötötte annál, semhogy meg tudjon szólalni. — Lesz házatok? — kérdezte végül. — Persze, lesz. — Még ezen a nyáron? — Hát azt nem tudom. Lehet. hogy még soká. Majd örökölni fogunk a nagymamitól, azt eladjuk, és abból vesszük a víkendházat. Csak megy föl az áruk. Évről évre drágább az ilyesmi. Rémes. — De hát ahhoz a nagymamádnak meg kell halnia — mondta piros arccal Feri. Zita csodálkozva nézett rá. Madármelle megmozdult a kicsi trikóban, ahogy odafordította a fejét. — Mindenkinek meg kell halnia. Erre lehet számítani. Feri nem tudott mit mondani, bólogatott, mintha értené, miről van szó. Talán értette is, és ezért nem tudott mondani semmit. az emberek mindennapi életének olyan irányú befolyásolása, hogy azok a törvényeknek megfelelően viselkedjenek. A törvényességben egyre nagyobb szerep jut a kulturáltságnak, s ez az állampolgárok mindennapi ka^solataiban, viselkedésébe.* jogilag nem szabályozható. — Kielégítőnek tartja-e a bűnözés társadalmi megelőzésének mai helyzetét és szervezettségét hazánkban? — Nem teljesen. Véleményem szerint még a lehetséges szabályozáson belül sem tettünk meg mindent a különböző állami és társadalmi szervezetek ez irányú együttműködésének összehangolására. Nincs ténylegesen funkcionáló, koordináló erő a gazdasági, politikai, ideológiai, demográfiai, szociális-kulturális és egyéb intézkedésekben. amely lehetővé, sőt, kötelezővé tenné a bűnmegelőzési feladatok végrehajtását. Sajnos, a bűnözés megelőzésének még nincs szervezete Magyarországon. Mindössze az országos és helyi, állami és társadalmi szervezetek és mozgalmak szabályaiból, intézkedéseiből, törekvéseiből alkothatunk képet. — A büntetőjogi és igazgatási jellegű Intézkedéseken kívül Igen nagy a jelentősége annak, hogy a törvénytisztelő állampolgárok is részt vesznek a megelőzés realizálásában. — Valóban, de nem lehet elválasztani az előbbiekben említettektől. Abból indulok ki, hogy a büntetőjogi felelősségre vonást például csak akkor szükséges alkalmazni, ha más eszközök elégtelenek. — Közbevetőleg : az egyes bűn- cselekmények elbírálásába nem lehetne-e bevonni a társadalmi bíróságokat, vagy más szerveket? — Ez nem állna összhangban az „igazságszolgáltatás kizárólag a bíróságok útján” elvével. Természetesen nem jelenti a társadalmi szervezetek kirekesztését a bűmőu zés elleni küzdelemből. A társadalmi bíróságok például — annak ellenére, hogy bűn- cselekményt vagy szabály- sértést nem bírálhatnak el — jelentős szerepet töltenek be a bűnözés elleni küzdelemben. A büntetőjogi megelőzés fontos összetevője a jogszabályalkotás demokratizmusa is. — Az össztársadalmi megélő. zés tehát széles körű közreműködést feltételez? — Igen. Az össztársadalmi bűnmegelőző feladatok megvalósításában számos olyan intézmény, szervezet, vagy mozgalom — Hazafias Népfront, szakszervezet — vesz részt, amelyek tennivalói egy kissé távol esnek a büntetőjogi feladatoktól. Fontos feladatot töltenek be a gyermek- és ifjúságvédelmi szervezetek és intézetek, továbbá a büntetésből szabadultak utógondozásával . foglalkozó hálózat is. Ami nagyon fontos: az általánosan jónak elismert belső gazdasági és társadalmi körülmények megteremtik a lakosság jó közérzetét. A társadalmi megelőzés hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a közvélemény. Az általános bűnmegelőzés hatékonyságának jelét látjuk abban a tényben is, hogy a tízezer lakosra jutó elkövetők száma az utolsó fél évtizedben — minden hullámzás ellenére — csökkent. A bűnelkövetők száma az egész lakosság számához viszonyítva mindösz- sze 0,7 százalékot tesz ki. Jelentősen csökkent például a hivatalos személy elleni erőszak, valamint a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények aránya is. A bűnözésnek, mint társadalmi jelenségnek a felszámolása csak a társadalmi, erők fokozott egybehangolásával valósítható meg, Hazai tevékenységünket most a kongresszus után külföldi tapasztalatokkal is gazdagíthatjuk. Der Ferenc — Itt vagyunk — állt meg Zita a 72-es számú kabin ajtajában. Leguggolt, a nyakában lógó kulccsal kinyitotta a nem éppen kicsi Tutolaka- tot. — Várj meg, hamar elkészülök, azután jöhetsz te is, és megyünk a napra. Mintha várkaput őrizne, Feri olyan komolyan állt az ajtó elé. Egy hét is eltelt, vagy talán még több. Zita már megmeghívta hozzájuk Ferit, s Feri megtanult tizenöt dátumot. Azért ennyit, mert a nyolcadik festő élt még, s így a neve mellől egyelőre hiányzott a vonatkozó évszám, — Ez él még! — csoládko- zott Feri. — Az nem baj. Annyival is könnyebb a dolgod — válaszolta Zita. — Csak egy dátumot kell megtanulnod. Bejött Zita mamája, és Terefere süteményt tett eléjük. — Parancsoljatok. — Köszönöm szépen, de én ezt nem szeretem — mondta Feri. — Mit szeretsz?, ^ — Ilyenkor a zsíros kenyeret! Zita mamája szótlanul ment át a nagyszobába, rózsaszín pongyolája úgy úszott utána, mint egy fakuló királynői palást a kelléktárból. Csak akkor jött elő megint, amikor Feri az ajtóban állt menésre készen. — Mielőtt elbúcsúznánk, kisfiam. arra szeretnélek kérni, hogy ezután ritkábban gyere, mert megkezdődött a Gimnázium és Z itukának meg kell alapoznia a nevét. Sokat kell tanulnia. — Nekem, is kell tanulnom — mondta értetlenül és mosolyogva Feri. — De neked sokkal kevesebbet, mert csak iptanos vagy — érvelt Zita. — Én pedig gimnáziumba járok! Feri elvörösödött, az arcáról eltűnt a mosoly. — Jó — mondta, és kifordult az ajtón. Zsebbe dugta a két öklét és futott. Forró ökle m«**; érezte a papírt. Kivette —* vigyorogva osszetepte. M*g huszonhat dátum volt railh
