Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

Gyermekvédelem Veszélyeztetettek GYERMEKVÉDELEM... A mai felnőttek, középkorúak, vagy idősebbek élményanya­gában jobbára Twist Olivér, szerű alakok, móriczi Árvács­ka-képzetek társulnak a fo­galomhoz. Nehezen szabadu­lunk olvasmányélménye­inktől, képzeletünket meg­mozgatja az egykor volt ke­serves gyermeksorsok visz- szaidézése. Azon a tanácskozáson, amelyen néhány hét­tel ezelőtt meghívott ven­dégként részt vettem — Ár­vácskákról egyetlen szó sem esett. Pedagógusok és taná­csi szakemberek, intézményi vezetők cserélték ki gondola­taikat: a Pedagógusok Szak­szervezetériek elnöksége tár­gyalta meg a gonddal készí­tett. felmérő jellegű összesí­tést a hazai gyermekvéde­lem helyzetéről, a tenniva­lókról. A jelenre talán elég any- nyi adatismertetés: több, mint 35 ezer gyermek él ál- ’ lami gondozásban. Több ezer gyermek nevelőszülőknél, családias környezetben tar­tózkodik. Családi segélyt is jó néhány ezer otthonba jut­tat el az állam gondoskodá­sa, a veszélyeztetett gyerme­kek sorsának felügyeletével pedig a pedagógusokon kí­vül, a tanácsi gyámhatósá­gok foglalkoznak rendszere­sen. Sok-e, avagy kevés a 35 ezres szám? Laikusnak ön­magában véve keveset mond. S ha azt vesszük, hogy ha­zánkban jelenleg egymillió­nál több az általános iskolás korú, félmilliónál nagyobb létszámú a 14—18 évesek korosztálya, most az óvodás korúakról nem is beszélve — tulajdonképpen nem látszik rossznak az arány. Tegyük hozzá, azt is, hogy az állami gondozottak jelentős hánya­da nem is kell, hogy tizen­nyolc éves koráig intézetben nevelkedjék. Ha a szülők családi körülményei javul- nakt életviszonyaik rende­ződnek, esztendőről eszten­dőre sok gyermek kerülhet vissza a szülői házba. Ami azonban megkülönböztetett figyelmet igényel, az a saj­nálatos körülmény, hogy a korábbinál több a veszélyez­tetett környezetben élő. te­hát különleges figyelmet igénylő gyermek, fiatalkorú. ENNEK A JELENSÉGNEK aggasztó magyarázata sok he­lyütt a családi keretek la­zulásában, a helytelen élet­vitelben keresendő. A veszé­lyeztetettséget előidéző okok között toronymagasan vezet az apa, ritkábban az anya alkoholizmusa, esetenként a munkakertilő életmód, ennek minden nevelési fogyatékos­ságával. Roppant nagy fele­lősséget, gondok, teendők sorát hárítja mindez a gyám­ügyi hatóságokra. Munkájuk ugrásszerűen gyarapodott az elmúlt időszakban. Már biz­tatóbbak a tapasztalatok a családi segélyek megítélésé­ben. Olyan családok ezrei kapták meg ezt az anyagi tá­mogatást, amelyek tisztesség. Irodalmi udvar nyí Hatvanban (Tudósítónktól) : A gyöngyösi irodalmi gyermekszínpad vendégjáté­kával, illetve az utána kö­vetkező játékos foglalkozás­sal megnyitották a napokban a hatvani Ady Endre városi Könyvtár irodalmi udvarát. A szeptemberi iskolakezdé­sig két helyszínen — az új­hatvani és a központi könyv­tár udvarán — lesz lehe­tőségük szerdánként vidám szórakozásra a gyermekek­nek, időnként a felnőtteknek is. Fellép majd itt a boldogi tánccsoport, találkozhatnak az érdeklődő gyerekek Var­gha Balázs és Marék Veroni­ka íróval, s vendégszereplés­re érkezik majd a Fővárosi Gyermekszínpad is. Bemu­tatják Saint-Exupéry regé­nyéből összeállított műsoru­kat a Kis herceg és társai címmel. Később a batikolást Közművelődési együttműködés Együttműködési szerződést kötöttek a Tatabányai Szén­bányák és Bicske közműve­lődési vezetői, KlSZ-bizott- ságai. A szénbányák számos bicskei lakost foglalkoztat­nak. Az ő szellemi gyarapítá­suk az együttműködés fő cél­ja. A tatabányai bányász köz- művelődési intézményekben például tapasztalatcsere-le­hetőséget teremtenek a bics­kei népművelőknek. A 200 tagú bányász művészegyüttes rendszeresen tart bemutató előadásokat a nagyközségben- A bányász képzőművészkor és a fotókör tagjai Bicskére viszik legújabb munkáikat. A tatabányai bányász körzeti könyvtár átadja a nagyköz­ségi könyvtárnak azokat a módszereket, amelyeket a szocialista brigádok segítésé­re vezettek be. OSwmjúb 1»W. június 14., szerda kedvelőknek tart foglalko­zást Takács Erzsébet, majd pedig Muzsay András elő­adóművészt látják vendégül az irodalmi udvar törzskö­zönségének tagjai. Szó esik majd a VIT-ről, a színek vi­lágáról, a csillagászatról, s bemutatkozik az új-hatvani irodalmi udvaron a Népszín­ház társulata is. A könyvtár egyébként nyári olvasó- és rajzpályáza­tot hirdetett a gyermekek részére. Az olvasónaplókból, valamint a legsikerültebb rajzokból kiállítást szervez­nek, itt adják majd át a dí­jakat is. Baranyi Imre gél, becsülettel nevelik gyer­mekeiket, csak éppen a szű­kös anyagi helyzet, a beteg­ség, másutt haláleset s más bajok megrendítették az anyagi biztonságukat. Árnyalt, sokrétű — és né­hány vonatkozásban to­vábbfejlesztésre váró munka — a gyermekvédelem. Na­gyobb gonddal kell fejlesz­teni a jobbára elavult intéz­ményeket; tovább kell ku­tatni azokat a családokat, amelyek igencsak rászorul­nak a különleges törődésre, de — sokszor szemérmesség­ből. sokszor pedig nem is­merve a segítség mai for­máit — még nem kértek elegendő támogatást. Nyolcvanezer veszélyezte­tett gyermeket tartanak szá­mon jelenleg az országban, közülük hatvanezret vidé­ken. Feltehető egyébként, hogy ennél is többen van­nak: kallódó, csellengő, csa­vargó kisebbek és tizenéve­sek, s egyikük-másikuk szü­lei el is utasítják a segítsé­get! A nevelőszülők „tábora” is rászorul a gyarapításra. Gyakran tapasztalható, hogy jobbára idős, gyenge, a mun­kában már nagyon megfá­radt emberek jelentkeznek azzal: állami gondozott gyer­meket kémének. A háttér­ben sokszor húzódik meg az egyébként megbocsátható szándék : gondozót, segítsé­get szeretnének kapni a gyermek, az állami gondo­zott személyében. Csakhogy a nevelőszülői intézménynek nem ez a célja. SZÁZ ÉS SZÁZMILLIÓ FORINT kerül esztendőről esztendőre abba a „kasszá­ba”, amely a gyermekvéde­lem anyagi hátterét egybe­gyűjti. Nem takarékosko­dunk — csak éppen sok he­lyütt szűkös az építőipari kapacitás, a kelleténél las­sabban lehet felújítani öreg épületeket. Mégis, amit csak lehet, megad nekik a társa­dalom. Amit nehezebben te­hetünk — s ahol elsősorban a szűkebb környezet és az is­kolák, nevelők segítségére utalt a gyermekvédelem há­lózata: lépésről lépésre ten­ni azért, hogy ne több, ha­nem kevesebb legyen a ve­szélyeztetett gyermek. Tár­sadalmi méretű gondunk mindez : közös tennivalót, együttes erőfeszítést kíván a megoldása is. Várkonyi Margit Kiállítás a folklór­centrumban A Fővárosi Művelődési Ház­ban június 7-én nyitották meg a hagyományos nyári népművészeti kiállításokat. A több hónapon át megte­kinthető kiállításokon Heves megye népművészetével, ifj. Fazekas Lajos nádudvari fe­kete-kerámiával és különbö­ző népi bútorokkal ismer­kedhetnek meg a látogatók. A képen: festett népi búto­rok az emeleti kiállítótcrem- ben. (MTI Fotó: Fényes Tamás felvétele — KS) Németh József gyűjteményes kiállításáról Bő két évtized szigorúan válogatott termésével lép elénk a Hatvani Galéria legújabb kiállításán Németh József háromszoros Munká- csy-díjas festőművész. Ez a rá jellemző önszigor feltét­lenül növeli, a legjobbak közé emeli az anyag rangját, miközben figyelemmel van a tematikai sokoldalúságra, így láthatunk a falakon az indulás idejének stílusát fölidéző. Nagy István szelle­mi atyamesterségére utaló tájképeket, mint például a Naplemente, amely a vörös és a mélyzöld ellentéte, egy­mást besugárzása révén kelt varázslatos hangulatot a né­zőben. Ezért teremti meg a munka apoteózisát Kaszás emberének szikár, magasba növesztett, verejtékben fürdő figurájával. Érdeklődése a Vásárhelyi madonna kontú- ros, nagyobb színfelületek­ből összerótt kettősségében az anyaság tartalmi, formai ábrázolása felé viszi a festőt. A Hindu köszöntés távoli tájak rítusainak világát lop­ja a terembe. Egyetlen iga­zi Aktjának szemérmes, el­nyújtott asszonyalak ja az em­beri test meleg harmóniáját vetíti elénk, önarcképe pedig arra utal. hogy a pszicho- logizáló hajlam és kifejezés­beli kézség sem idegen elem Németh művészetében, fes­tői életművében. Kérdezhetjük : hagyomá­nyosan szépek, tetszetősek a kiállítás képei? Ügy vélem, hogy különösen a figurális kompozíciók esetében ellent kell mondani az ilyen mi­nősítésnek. S a művész szán­déka, belső igénye is ereden­dően más. A monumentális formák, a vízszintes és füg­gőleges ritmusok összecsengő ereje, színtömbjeinek kimun­kálása, rusztikussága arról a szegényparaszti miliőről val­lanak hitellel és tiszta em­berséggel, ahonnan kiszakadt az alkotó, s ahová nem rest visszanyúlni ma sem, ha üt­köztetni akarja gondolatisá­gát a jelenkor ellentmondá­saival. Keményen következe­tes, férfias Németh József piktúrája. S minden manir- tól mentes, sallangtalan áb­rázolásmódja olyan összege­ző, egy egész társadalmi ré­teg közérzetéről hitelesen tudósító portrékat teremt, mint többi közt a Szántó Kovács! Amelynek határo­zott vonalvezetése, színeinek visszafogottsága látványos indulati kitörések nélkül is híven elénk vetíti a múlt századvég parasztvezérének hánvatottságát, életbíró mél­tóságát. Vagy nézzük subás öreg­emberét, nézzük gereblyés fiúját, ahol Németh József jellemző mítoszteremtő ere­jének frappáns megnyilvá­nulásaiba ütközik a szemlélő. Ez megint újabb festői esz­köz, újabb erény. A népi hiedelmek, az ősi ornamen­tika irányába nyit ablakot a festő. Ám a képek stilizált- sága, dekorativitása sohasem külsődleges eszköz nála! In­kább kötés a plebejusi ihle- tettség és a korszerű között, s feloldása mindannak a Ha­zug formakincsnek, felszínes ábrázolásmódnak, amely a felszabadulás utáni évtized kérdőjeles realizmusát jelen­ti. Bátran ide sorolhatjuk persze az alkotó egyéb kiál­lított műveit is. Hogy mást ne mondjak: tartalom és for­ma egységében, a művész hittel és hitellel vállalt hu­manizmusában kristálygömb a Betlehemesek, amely jócs­kán több valami népszokás élénk színekben megfestett tablójánál. Amennyire a hie­delemvilágban gyökerezik ez a kép, annyira a mester szándéka szerint való utalás jövendőnkre, amiből sohasem veszhet ki az igaz ideálok iránti mély, emberséges von­zalom, amelytől sohasem le­het idegen a jóságba, tiszta­ságba vetett hit, s az a ter­mészeti környezettel való mitikus harmónia, mely Né­meth emberközpontú realiz­musában lépten-nyomon tet­ten érhető. Lehet persze vitatkozni a művész felvállalt útjáról, eszmeiségéről. Akadnak is szépen, akik az egész mai magyar realizmust a művé­szettörténelem szemétdomb­jára vetnék, holmi bauha- uszos neo-avantgard jel­mondatok lobogtatása köz­ben. Kritikusi klikkek szer­veződnek, tagadván min­den hagyományt, s felma­gasztalva az újsematizmust, a gyökértelen utánérzést. Én az időre anellálok. Várjuk meg rostáját... ! Moldvay Győző "kaolmár ZO ELDEGfZES 19. Hát ha Katit nem érdekli! Az ő eljegyzése. Az már csak. szombaton délután jutott eszébe, hogy ha esetleg valóban HÉV-vel jönnek, s a sok gyaloglástól elromlik a kedvük, az meg­nyilvánulhat majd a hozo­mány iránti közömbösségük­ben is. Fél négy volt, amikor mégis felhívta őket. Természetesen Klárika je­lentkezett. — Te vagy, drága Gittám? Hogy közlekedési gondunk? Igazán nagyon kedves vagy, figyelmes. . . de szereztünk egy rokoni kocsit. .. remé­lem nem haragszol, szóval egy fővel többen leszünk. Eggyel, igen, csak egyetlen­eggyel. Nem, nem az öcsém a feleségével, nincsenek ide­haza, beutalták őket valahová, de a kocsijuk itt­hon van és a sógornőm öcs- cse rendes fiú, nagyon kész­séges. .. tud, persze... hát nincs nagy gyakorlata... de legalább gyakorolja a veze­tést. .. nem, nem, vigyázunk, drágám... megmondom... én is, vagyis mi is... puszil­lak, Gittám... Ez persze árokba vihetne, drágám — gondolta Gitta —, de azért ne ezen az úton. Majd utána, vagyis főleg az­után, amikor a hozomány- rés?t már leszurkoltátok... Mindenesetre egy jobb mint kettő, s még az az egy sem iszik. ★ Ha már benne volt a telefonálásban, egy nagysó- hajú elszánással felhívta jö­vendő nászasszonyát is. — Mondták a gyerekek, hogy beszélni akartál velem, de ne haragudj, nem volt egy lélegzetem. Gondoltam, hogy hiszen holnap úgy is ta­lálkozunk. Ugye megértesz? — Gittám, én csak a költ­ségek miatt — mondta Ti­bor mamája minden teketó­ria nélkül — azt gondoltam, hogy ezt igazán a két félnek kellene megrendezni. Először „kellett volná”-t készült mondani, de még időben fordított a fogalma­záson. Ha „volna”, akkor már belenyugodott. S volta­képpen nagyon szívesen be­le is nyugodott volna, de ak­kor szinte már majdnem természetessé válik, hogy a lagzit meg majd ők vállal­ják. Gyanús is, hogy ez a ro­mantikus kis Gitta nem ter­vezte-e meg, hogy az egészet eleve így alakítsa? Hogy kétség ne férjen az ő állás­pontjukhoz, részletesebben is kifejtette: — Az a véleményem, hogy anyagiakban ne szemérmes- kedjünk egymás előtt! Csak a legteljesebb őszinteség. Mindent viseljünk csak ará­nyosan egyformán, minden költséget, eljegyzést, ha már ezek a gyerekek mindenáron eljegyzést akarnak — ezt nem hagyhatta ki, ezt a szú­rást —, lakodalmat, mindent. Megértesz. .. Ez nem kérdés volt, ez a „megértesz”, inkább azt fe­jezte ki, hogy elvárja tőle hogy megértse. — De angyalom — búgta Gitta — hova gondolsz? Mi nem vagyunk olyan kicsi­nyesek, hogy a filléreket szá­molgassuk. .. Nem vagyunk ugyan krőzusok, de a lá­nyunk. .. a fiatalok boldog­sága. .. semmi más nem fon­tos. .. egyáltalán ne legyen gondod erre az eljegyzésre! Esetleg valami italt hozhat­tok, ha mindenáron meg akarod nyugtatni a lelkiis­meretedet. — Jó, Gittám, viszünk italt. De azt már előre meg­mondtam, hogy jóval az es­küvő előtt össze fogunk ül­ni, és mindent töviről hegyi­re megbeszélünk. — Töviről hegyire, per­sze. .. Most már igazán meg volt elégedve magával. Még arra is volt gondja, hogy szombat este idejében térjenek nyugovóra, tekintet nélkül a televízió műsorára; Apunak korán kell felkelni, hogy megnézze a kocsit, ne­hogy az utolsó pillanatban legyen valami baj. — De Gittám. minden rendben van, indulásra ké­szen a ragyogóan tisztára mosott, minden alkatrészé­ben ellenőrzött csodálatos Z sig u ci. — Mindenesetre jól alud- juk ki magunkat, ez mégsem akármilyen nap lesz. . Kati különösen. .. sipirc az ágyba! Nem tűrt ellentmondást. Még egyszer kiment a kamrába, ellenőrizte az ita­lokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit Barna vá­sárolt, szépen lebőgnének. Így a sajátjával együtt elég lenné. De most meg már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a nászék is. Persze nekik maguknak kell első­nek megérkezniük; minden­képpen nekik illik, ám most már azért is, hogy amint megérkeznek. berakják az italokat a Lajos sufnijába, aztán megjönnek Tiborék. amit hoznak, azt már csak kívülre tudják tenni, s ami­kor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saiát boruk meg marad; annyi ital csak nem fogy; s ezt majd alkalomadtán haza is lehet hozni. Megmarad esküvői tartaléknak. Gondolkozni kell, kérem, tervezni, és mindent a leg- diplomatikusabban. De ezekről természetesen még apunak, meg Katinak sem szólt egy szót sem. ★ — Hé. álomszuszékok! ^ Reggel Gitta akarta éb­reszteni a családot, de Apu tulajdonképpen már ébren volt, s az első szóra ítészség- gel tápászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdőszobából visszakérve köpenyben ült a tükör előtt, és önmaga szemlélésébe . vol* elmerülve. [E oly faljuk) 3 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom