Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

I I KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: i Egy szavazás háttere BEFEJEZŐDÖTT az Olasz Köztársaság történe­tének második népszavazása. Az elsőre négy évvel ez­előtt került sor. A téma akkor a válás volt, de a tét jj iova! nagyobb. Annak kellett eldőlnie, vajon megma­radhat-e az iparilag fejlett Itáliában egyfajta intéz­ményesített, majdnem középkori szemlélet, vagy pe­dig Nyugat-Európa egyik legjelentősebb országa vég­re túlléphet ebben a kérdésben is a saját árnyékán. Az eredmény közismert: a jobboldal minden erőfeszítése ellenére akkor az olasz nép a változásra szavazott. A mostani nénszavazái tematikailag kettős volt: arról kellett dönteni, megmaradjon-e két, már létező törvény. Az egyik a pártok állami támogatását sza­bályozza. a másik, amely Reale volt igazságügymi­niszter nevéhez fűződik a korábbinál valamivel ke­ményebb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben A SZÉLSöBALOLDAL mindkét — voltaképpen bevált — törvényt szerette volna semmissé tenni, ezer* kénvszerilette ezt a referendumot Itáliára. Az időpont nem akármilyen. A pártok állami támogatá­sa nem utolsósorban azért érdekes téma most, mert jelenleg az Olasz Kommunista Párt is az ötpárti par­lamenti többség tagja. Egy, a pártok állami támoga­tásával kapcsolat«.s ..zavarórepülés” siker esetén al­kalmasnak tűnhetett arra, hogy újra felborzolja a Kedélyeket, újra megnehezítse a parlamenti együtt­működést., amely — minden természetes nehézség ebenere — mindmáig a legnagyobb akadálya mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb törekvéseinek. A másik téma, a közbiztonsági törvény megtar­tása még sajátosabb időpontban került terítékre: az Olaszországot és a világot is felkavaró Moro-ügy utón. Ennek fényében az eredmény különösen tanul­ságos. A lényeg az, hogy mindkét törvény megmara­dására szavazott a többség — de nem olyan elsöprő arányban, amilyet a helyzet részben indokolttá tett volna. Bár a szélsőbal és a szélsőjobb közös kísérletét újra meghiúsította az olasz nép, jogos a kérdés: miért nein voltak a számszerű arányok még meggyőzőbbek, még impozánsabbak? A HELYZET BONYOLULT, a válasz nem köny- nyü. De azért nem is lehetetlen. Az olasz élet igazán jó megfigyelői világszerte körülbelül így felelnek erre a kérdésre: bár mindkét szóban forgó törvény helyesnek bizonyult, az eddigi végrehajtás során sok volt az elkedvetlenítő motívum. A pártok állami tá­mogatásával kapcsolatban a kereszténydemokraták­nak nem egyszer túlságosan is maguk felé hajlott a kezük, a terrorizmus elleni törvényről pedig nyilván számtalan szavazónak az jutott eszébe, mennyi kínos kardőjel volt — és maradt meg — a Moro gyilkosai után folytatott nyomozár terén. Harmat Evdre Vance-nyilatkozat A Elkésett és kötelezettségeivel ellentétes ígéret Tüntetés volt New Yorkban, az Egyesült Államok ENSZ- missziója előtt. A demonstráció résztvevői a fegyverkezési hajsza megfékezését és a nukleáris fegyverek betiltását kö­vetelték. (Népújság telefotó — UPI — MTI — KS) A TASZSZ megállapítja: minden valószínűség szerint e hivatalos amerikai nyilat­kozat közzétételekor figye­lembe vették az atomfegy­verrel nem rendelkező or­szágok pozitív reagálását ar­ra a szovjet nyilatkozatra, hogy a Szovjetunió az atom­fegyver alkalmazása ellen lép fel és hogy csak rendkí­vüli körülmények másik atomhatalom részéről a Szovjetunió és szövetségesei elleni eszközéhez folyamod­jék. Megérti a fejlődő orszá­goknak az aggodalmát, ame­lyek elégedetlenségüknek adnak hangot. Az atómha- talmak ugyanis arra akarják kényszeríteni őket, hogy mondjanak le az atomfegy­ver kifejlesztéséről. Maguk részéről azonban nem szíve­sen ígérik meg azt, hogy nem alkalmaznak ilyen fegyvert ellenük. Az amerikai hírügynöksé­gek úgy vélik, hogy Cyrus Vance nyilatkozata semmi­féleképpen sem tükrözi az Egyesült Államoknak a NATO-val, Dél-Koreával, Tajvannal és más szövetsé­geseivel szemben vállalt kö­telezettségeit. WASHINGTON: Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter újságíróknak adott nyilatkozatában kije­lentette: az Egyesült Álla­mok nem fog atomfegyvert alkalmazni ilyen fegyverrel nem rendelkező országokkal szemben, ha azok aláírták az atomsorompó-szerződést vagy olyan kötelezettséget vállaltak, hogy nem vásárol­nak nukleáris robbanóesz­közöket. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit nukleáris hatalommal szövetséges or­szág támadja meg. Ceausescu Londonban Kedden délben négynapos hivatalos látogatásra Lon- "donba érkezett Nicolae Ceau­sescu, a Román Államtanács Meghalt Kuo Mo-zso Június 12-én, nyolcvanhét éves korában elhunyt Kuo Mo-zso, a kínai tudományos akadémia elnöke, az országos népi gyűlés állandó bizottsá­gának alelnöke. A neves író, költő, történész és közéleti személyiség halálhírét Pe­ringben még nem jelentették be hivatalosan, kínai kül- ügyminisztériumi források azonban megerősítették. Kou Mo-zso 1891-ben szü­letett a Szecsuan tartomány­beli Losanban. A tokiói egye­temen végzett. 1954 óta volt tagja a kínai országos népi gyűlésnek és alelnöke a népi gyűlés ál­landó bizottságának. A fel- szabadulás óta töltötte be a kínai tudományos akadé­mia és a kínai országos iro­dalmi és művészeti szövet­ség elnöki tisztét. Az 50-es években tevékenyen részt vett a nemzetközi békemoz­galomban, illetve a kínai— szovjet baráti társaság mun­kájában. 1951-ben nemzetkö­zi Lenin-békedíjjal tüntették ki. Kuo Mo-zso egészen halá­láig a kínai tudományos, kul­turális és politikai élet tevé­keny résztvevője volt. 1018. június 14., szerda elnöke. A látogatásra elkí­sérte felesége, Elena Ceau­sescu, a Román KP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottsá­ga Állandó Irodájának tag­ja, az RKP PVB tagja, Ge- orghe Oprea, a miniszterel­nök első helyettese és Stefan Andrei külügyminiszter. Ceausescu különgépe a gatwicki repülőtéren szállt le. Ceausescu és kísérete kü- lönvonattal folytatta útját a londoni Victoria pályaud­varra. II. Erzsébet angol ki­rálynő itt üdvözölte ünnepé­lyes külsőségek között a ro­mán államfőt. Ceausescu szerdán talál­kozik James Callaghan brit kormányfővel, dr. David Owen külügyminiszterrel és Edmund Dell kereskedelmi miniszterrel. Fogadja a brit üzleti élet számos képvise­lője. A brit—román tárgya- . lásokon várhatólag áttekintik a kétoldalú kapcsolatokon kí­vül a kelet—nyugati vi­szonyt, a közel-keleti és af­rikai kérdéseket. Több ál­lamközi megállapodást ír­nak alá. Megölték Frangié fiát Is Heves harcok a libanoni jobboldali frakciók között BEJRUT Kedd hajnaltól órákon ke­resztül heves harcok dúltak Libanon északi részén — Tripoli és Zghorta vá­rosok körzetében az egy­mással rivalizáló jobboldali frakciók között. Frangié volt libanoni elnök hívgi és ellenfelei csaptak össze, mindkét fél aknavetőket, ágyúkat, vetett be a harcok­ban. amelyeknek — nem hi­vatalos források szerint — húsznál is több halottjuk van. Életét vesztette Frangié fia, Tonv Frangié parlamenti képviselő, valamint felesége és két kiskorú gyermeke is. Az egész családot a fa'angis- ta párt fegyveresei gyilkol­ták le. behatolva Ehden hegy­vidéki településén levő nyaralóiukba. A bejrúti rádió közölté, hogy a harcok hírére az Brüsszeli konierencia a Mobutu-rezsim megsegítésére Kedden délelőtt a brüssze­li Egmont-palotában meg­kezdődött az a nemzetközi konferencia, amelyet Zaire — pontosabban a Mobutu-kor- mány — megsegítésére hívtak össze. A konferencián az NSZK, Kanada, az Egye­sült Államok, Franciaország, Irán, Olaszország. Japán, Hollandia, Nagy-Britannia és Belgium küldöttsége vesz részt, és jelen van a zairei kormány delegációja is. Hi­ányzik viszont Szaűd-Arábia képviselője: az arab ország brüsszeli nagykövete beje­lentette, hogy „nem kapott pontos utasításokat kormá­nyától.” A nagykövet min­denesetre kérte, hogy tájé­koztassák a konferencia me­netéről, és hogy Szaúd-Ará- bia távolléte nem jelenti azt, mintha nem lenne érdekelt Zaire gazdaságának rendbe hozásában. A konferenciát Henri Si­monét belga külügyminisz­ter nyitotta meg. A belga külügyminiszter kijelentette: a konferencia nem hoz lét V semmiféle új szervezetet, vagy segélyezési mechaniz­must, csupán megvizsgálja, hogy a fennálló keretek kö­zött — a világbank révén — hogyan lehetne fellendíteni a zairei gazdaságot, amelynek erre sürgős szüksége van. Az MTI tudósítójának ér­tesülése szerint a kétnapos brüsszeli konferencia sem­miféle határozatot sem hoz, csupán ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket az érintett ti­zenkét kormány és három nemzetközi szervezet elé ter­jeszt majd. Cedenbal Prágában Jumzsagijn Cedenbalnák, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága el­ső titkárának, a Nagy Népi Hurai Elnöksége elnökének vezetésével mongo« part- es kormányküldöttség érkezett kedden délelőtt hivatalos baráti látogatásra Csehszlo­vákiába. A CSKP KB. a « csehszlovák köztársasági ei-.J nők és kormány meghívásá­ra érkezett küldöttség tagjai között van Zsambin Bat- mönh miniszterelnök, Csői Dó­rin Szűrén miniszterelnök­helyettes és Mangalin Dü-. gerszüren külügyminiszter isi A mongol vendégek ünne­pélyes fogadtatására a prágai repülőtéren megjelent ' Gus- táv Husák. a CSKP KB fő­titkára. köztársasági elnökj Lubomir Strougal kormány­fő, valamint számos más magas rangú csehszlovák párt- és állami vezető. A küldöttség csehszlovák vendéglátók kíséretében a repülőtérről a prágai várba hajtatott, s itt a főváros la- lakösságának képviselői me­legen köszöntötték a mongol vendégeket, maid Cedenha* és Husák fogadta a várőrség díszalakulatának tisztelgését. Nem sokkal ezután Jum- zsagiin Cedenbal és Gustáv Husák rövid megbeszélésre ült, össze A találkozó szívé­lyes elvtársi légkörben folyt.’ Hua Ankarában A hivatalos látogatáson Törökországban tartózkodó Huang Hua kínai külügymi- niszer Bülent Ecevit török miniszterelnökkel és Gunduz Okcun külügyminiszterrel or­szágaik közötti kapcsolatok­ról és nemzetközi kérdések­ről tárgyalt. Hua ezt követő­en a tiszteletére adott esté­lyen beszédet mondott,' amelyben megismételte a kí­nai vezetés ismert szovjet- ellenes vádaskodásait. A kínai külügyminiszter szélsőséges megnyilvánulá­saival szemben Gunduz Okcun török külügyminiszter beszédében mértéktartó han­got ütött meg és síkreszá’lt a hatékony nemzetközi el­lenőrzés segítségével megva­lósítandó általános leszere­lés mellett. Huang Hua kedden dél-’ előtt ismét tárgyalt török, kollégáiéval, és a nap folya­mán fogadta őt Fahri Korú-, türk államfő. Hua csütörtö­kön fejezi be törökországi lá­togatását. »» Che” arabközi békeíenntartó erők több egységét átvezényelték az érintett körzetbe, a rend helyreállítására. Szárkisz li­banoni elnök rendkívüli kor­mányülést hívott össze. 1975-ben a falangista Ka- taeb párt volt Frangié — az akkori elnök — legerősebb szövetségese a libanoni jobb­oldal és a nemzeti hazafias erők valamint a velük szö­vetséges Palesztinái ellenál­lási mozgalom között ki­robbant véres polgárháború­ban. Akkor támadtak köz­tük ellentétek. amikor Frangié behívta az országba a Szíriái irányítás alatt álló arabközi békefenntartó erő­ket. A falangista párt heve­sen ellenezte ezt a lépést, és ennek nemesak nyilatkoza­tokban adott hangot, hanem azzal is. hogy fegyveres har­cot kezdett az arabUözi erők ellen. Olyan hihetetlen! Ernesto „Che” Gueva- varát, hogyha élne, ma még csak ötvenedik születésnapján köszöntenénk. Ráadásul, mos­tanában a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó küszöbén 122 ország fiatalságában elevene­dik fel újra a guevarai életút. A nevét, sze­mélyét övező legendák a maga idejében a magasságokba röpítették. Ernesto Guevara liberális polgári nézete­ket valló család gyermekeként 1928. június 14-én látta meg a napvilágot Argentínában, Rosario városában. Orvosnak tanult, de szak­mája mellett rövidesen mind erősebben a forradalmi-politikai tevékenység vonzotta. Asztmája már akkor súlyos volt, amikor jó­részt gyalogszerrel bejárta Latin-Amerika sok országát, s a szörnyű nyomor és kizsák­mányolás láttán egy ösztönös forradalmár eszével-szívével végképp elhatározta, hogy életét az emberi betegségek helyett a társa­dalmi bajok gyógyításának szenteli. Először 1954-ben Guatemalában kapcsoló­dott be a polgári demokratikus forradalom­ba. Amikor amerikai közreműködéssel a re­akció erői leverték azt, Mexikóba utazott, ahol megismerkedett és egy életre szóló ba­rátságot kötött Fidel Castróval. Ettől kezdve Guevara életének és az űj erőre kapó kubai forradalomnak eseményei szinte együtt pe­regnek. 81 forradalmár oldalán 1956 novembe­rében Mexikóból a Granma hajó fedélzetén maga is Kubába indult. A partraszálláskor azonban súlyosan megsebesült. Az árulás, a kudarc mégsem törte le a forradalmárokat: az akció 12 túlélője — köztük Guevara — újból megkezdte a szervezkedést a Batista- diktatúra megdöntésére. Guevara ebben a küzdelemben mindvégig hihetetlen bátorságával és akaraterejével tűnt ki. Bajtársai, maid később a kubai tömegek csak „Che”-nek nevezték — „barátom, őre­gem”, talán így lehetne lefordítani ezt az Ar­gentínában használatos kis szócskát. így hív­ták őt Bolíviában is, ahová nyughatatlan hite hajtotta, hogy fölébresztheti a latin-amerikai népek felmérhetetlen forradalmi ereiét. A fiatal Kuba is nehéz helyzetben volt. Che Guevara úgy vélte, ha még egy helyen győz a forradalom, az a szigetország létét is köny- nyebbé teszi a kontinensen. Ezért aztán 1965 végén minden tisztségéről lemondott Kubá­ban, és egy gerillaegység élén megkezdte a harcot Bolívia elnyomói ellen. A halál Bolíviában érte 1987. október 7- én — gyilkosok keze végzett vele... Kubá­ban 1968-ban egy esztendőn át az egész sziJ getország fogadott fia emléke előtt tisztel­gett. De a XI. Világifiúsági és Diáktalálkozó sem múlik el anélkül, hogy a részt ve '«k le ne rónák kegyeletüket a forradalom már­tírjai előtt — iúlius 31-én Havannában tárJ saival együtt Che Guevaráról is megemlékez zik a világ ifjúsága. J k. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom