Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
t Képzőművészeti tárlat középkori környezetben Másodszor rendeznek tár. latot Miskolcon — a diósgyőri várban — az amatőr képzőművészek. Az idei vártárlat, ra a miskolci szakkörök fia. tatjain kívül Budapestről, Szentendréről, Özdről, Szé. kesfehérvárról érkezetek if. jú képzőművészek. (MTI Fotó — Kerényi László felvétele — KS) Versek, regények, lemezek közt Könyves brigád — A Moldova-könyv már elfogyott. De talán ajánlha- hatok mást is. Itt van például Balázs József Szeretők és szerelmesek, című regénye. Higgye el, érdemes elolvasni — bíztat kedvesen egy vevőt a fiatal eladó lány az egri Gárdonyi Géza könyvesboltban. Könyvheti nyüzsgés, forgás. Néhány kötet pillanatok alatt elfogy, s utána az eladón is múlik, hogy a vevő ne menjen el üres kézzel. — A Moldova-könyv megvan? — fordult egy fiatalember újból az elárusítólányhoz, aki nem veszti el türelmét. Felhívja a figyelmet egy másik könyvre, még rövid ismertetőt is mond. — Már olvasta? — kérdezem Kerekes Margitot, a • holt eladóját. or — A könyvhét előtt átnéztük az előzetes ismertetőket. Felmértük, hogy mi fogyhat el majd gyorsan, 9 mit ajánlhatunk azoknak, aiknek már nem jut a könyvheti „slágerekből”. Jól lehet van, akinek sovány a vigasz, s azon dohog, miért nem küldtek több példányt egy-egy könyvből, akad, aki nem bánja meg, hogy hallgatott az eladóra, s megvette a kínált művet. A „könyvek birodalmámeg kell emelni naponta. És a brigádban egyetlen férfi sem dolgozik. A sokszor nehéz fizikai munka ellenére azonban alig van elvándorlás. A fiatalok szívesen maradnak itt. Közülük többen járnak szakiskolára, nyelv- tanfolyamokra. Verseskötetek, hanglemezek, regények között dolgoznak. Ismerni kell a magyar- és a világirodalmat, fel kell figyelni az újdonságokra, érteni kell valamicskét képzőművészethez, zenéhez és a napi politikai eseményekét is szemmel kell tartani. És, ügyesen kell létrára mászni. A felső polcon lévő köteteket csak úgy lehet elérni. Ha egy vevőnek pedig pontosan az a könyv kell, egy eladó már mászik is föl. — Hány ember fordul meg itt naponta? — kérdezem a boltvezetőt, Borbás Lászlónét. — Ügy 200—300 vevő. — Mennyi könyvet adnak el egy évben? — Tízmillió forint felett van az éves forgalmunk, ami megközelítőleg 260 ezer könyv. A könyvesbolti munkán kívül azonban brigádunk író-olvasó találkozókat is rendez, segít az üze*z egyik brigádtag: Kerekes Margit A Gárdonyi Géza köny- /esbolt kiváló munkáját bizonyítja az a tény, hogy egyedül ők kapták meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat bolthálózatán belül a kiváló brigád címet. Vajon a vásárlók is elégedettek? Egy középkorú assz- szony megy oda az egyik eladóhoz: — A Moldovakönyv megvan? — kérdi Később három másik könyvvel távozik. Csakugyan, miért nem kapható Moldova? Józsa Péter A siker titka az emberismeret Egy országos első díj nyomában Erdőtelken Először a lakásán kerestük Kádár Gézát, az erdőtelki könyvtár vezetőjét. Nem találtuk otthon, felesége azonban készséggel útbaigazított. — Most is a könyvek között tölti az idejét, pedig nem szabadna dolgoznia, hiszen két hete esett át egy meglehetősen súlyos agyműtéten. Korholom, figyelmeztetem, kérem, de hiába. Meghallgat, egyetértőén bólogat, aztán veszi a kalapját és indul. Mit tehetek, belenyugszom, végtére is ez a hobbija. Mindig azt mondja: „Fiam, én csak addig bírom amíg hasznot hajtok. A magam örömére, s a mások javára”. Lehet erre valamit válaszolni ? Hűség a faluhoz Az utcán találkoztunk, éppen hazafelé kerékpározott Sikeréhez gratulálunk, hiszen elsősorban neki köszönhető, hogy a település bibliotékája megkapta az Olvasó munkásért pályázat egyik országos első díját. Nem mindennapi igyekezetét is tisztes pénzjutalommal méltatták. A még csak lábadozó beteg azonban így hárítja el a jogos elismerést. — Én ebben semmi különöset nem találok. Igaz, a kitüntetés jóleső érzés, mégis furcsállom, mert csak azt tettem, ami a kötelességem volt, amit másutt tevékenykedő kollégáimnak is csinálniuk kellene. Ezérí jár a tiszteletdíj, s ráadásul szeretem is ezt a munkát. Ellentmondunk neki: eredménye ugyanis valóban átlagon felüli, s ő csak azért tartja természetesnek, mert egész életében a népművelés megszállottja volt. A pélyi fiatalember Egerben végezte el a tanítóképzőt, s mindjárt Erdőtelekre került. Nem vágyott máshová, megszokta a környezetet, s látta: itt bőven akad számára tennivaló. — Az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebb gazdasági fejlődés bontakozott ki. A termelőszövetkezet mind jobb megélhetést biztosított tagjainak. A lakosság anyagilag gyarapodott, villának is beillő házak épültek, sokan vásároltak személygépkocsit. A művelődés iránti igény azonban nehezen jelentkezett. Ezért vállaltam — később az iskola igazgatója lettem, s erről a posztról mentem nyugdíjba két esztendővel ezelőtt — pedagógiai tevékenységem mellett a népművelői feladatot is. Harminc évig vezettem a művelődési házat. Nemegyszer nekikeseredtem, mert megtorpanásokkal tarkítva, igen lassan haladtunk előre. Aztán rájöttem: felesleges a türelmetlenség, mert a kultúra gyümölcsei se máról holnapra érnek be. Mindenki tanítvány Búcsúzott kartársaitól, arra azonban nem gondolt, hogy hűtlen legyen a köz- művelődéshez. Az új megbízatás felvillanyozta. Az sem zavarta, hogy gondok regimentjével kell majd megbirkóznia. Terhes örökséget vett át. Kevés volt az olvasó, s azok zöme is a diákokból tobor- zódott. Ez nem véletlen, hiszen őket a legkönnyebb megnyerni. Ha másképp nem, hát adminisztratív úton, nevelői ráhatással. Igen, így is kedvezővé formálódhatnak a statisztikai mutatók, ő azonban nem a látszatra törekedett, hanem a lakosság mind szélesebb rétegét óhajtotta megnyerni. — Amikor idejöttem, mindössze tizennyolc kétkezi munkás és egy szocialista brigádtag kopogtatott rendszeresen. Ebbe semmiképp sem nyugodhattam bele, hiszen a szabad időt — télen és ősszel errefelé is akad bőven — az igazán értékes könyvek forgatásával lehet leghasznosabban eltölteni- Hozzáfogtam a szervezéshéz, s ment is minden mint a karikacsapás. Ennek alapvető titka az, hogy több mint négy évtizede itt élek, s ismerek mindenkit: tanítottam az idősebbeket és a fiatalabbakat is. Nem küldözgettem meghívókat, hanem személyesen kerestem fel az embereket. Beszéltem a közép-, a brigádvezetőkkel, s rávettem őket: küldjék el beosztottaikat, majd én szót értek velük. Egyik sem vonakodott, sőt örömmel fogadták ezt a lehetőséget. Támogatott a tanács és a párt- szervezet is, s így háborítatlanul dolgoztam. S hadd mondjam el: én is jól jártam, hiszen annyi évi sok más irányú elfoglaltság után, végre annyit olvashattam, amennyit csak akartam. Ötletes ... módszerek Amit elért, figyelemre méltó. Pillanatnyilag kétszázhatvanhárom mezőgazdasági és ipari munkás rendszeresen be-be tér, s nemcsak kölcsönöz, hanem belelapoz az újságokba, a folyóiratokba is. Áruljunk él most néhány bevált jó módszert, annál is inkább, mert ezek másutt Is hasznosíthatók. — Nagyon sok múlik az/ első köteten. Az ajánláskor be kell tartani a fokozatosság elvét. Aki nem tud úszni, azt nem szabad azonnal rtíély vízbe szorítani. Ebből* a szempontból szintén sokat jelent az, hogy tudom: ki, milyen képzettségű, meddig terjed érdeklődési köre, melyek azok a művek, amelyek leginkább tetszenének neki. Először ehhez alkalmazkodom, s a könnyebb fajsúlyú alkotásokat is odaadom. Legközelebb égy lépéssel tovább megyünk, s így jutunk el a Szépség birodalmába. Ez persze csak akkor valósítható meg, ha pontosan számon tartom: lei, hol tart. Ezt az alapelvet követi, az író-olvasó találkozók szervezésekor is. Azokat a szerzőket hívja meg, akik.-jól ismerik a falusi valóságot, • s írásaikban ezt ábrázolják. — Legutóbb Fekete Gy.ii* Iával beszélgettek el a helybeliek. Tetszett nekik ^téma, a közvetlen modor, az őszinte hangvétel. Ezt követően mintegy százan iratkoztak be. A péknél sorban állók is az élményekről tájékoztatták azokat, akik nem voltak ott. Évente x kétszeé —, s ez a próbálkozás életképessé vált — olvasó-olvasó összejövetelt rendezek. Ilyenkor a részt vevők az általuk áttanulmányozott regényeket és elbeszéléseket vitatják meg, s közben felkeltik mások kíváncsiságát is. íme az erdőtelki recept. Hatásos voltát tények igazolják, mindenekelőtt az a rangos kitüntetés, amellyel kevés könyvtár büszkélkedhet. Pécsi István NylOLNÁR ZO LTÄM • ■* BIDEGfZES 17. ban” persze nemcsak a könyvhéten ilyen nagy a forgalom. — Egyik legnagyobb erőpróbánk az augusztus, szeptemberi tankönyvidény — mondja az üzlet tíztagú brigádjának vezetője, Horváth Sándorné. , — Ilyenkor több mázsát is 1 (Tudósítónktól) A gyöngyösi szabadtéri ; színpadon június 11-én 19 órától népzenei est lesz. Az ktkári, az Egri Csillagok Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, a gy önéy ösoroszi. . gyöngyössölymosi, I GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ, a \ gyöngyöspatai, valamint a Sí, nagyfügedi népdalkörök, a ! felnémeti citerazenekar, az egri Központi Néptáncegyüttes és a viszneki gyermek- tánccsoport adnak egymásnak randevút. .» Josif Kobzont és 18 tagú fegyüttesét, a világhírű szovQMmwm *78. június 11., vasárnap mi könyvbizományosoknak, könyvvásárokat szervez. Most, az ünnepi könyvhété^ pedig a munkaidő után kimegyünk a könyvsátrakhoz, hogy láslsuk: miből mennyi fogyott el, milyen a forgalom és esetleg tanácsot is adjunk az ottani eladóknak. jet dzsessz-együttest június 27-én este 8 órától hallhatja a közönség. A gyöngyösi ifjúsági park júniustól szombatonként, 18 —21 óráig várja a szórakozni vágyó fiatalokat. A zenét a Wastaps, a Sirokkó, a SyConor és a Horoscope együttesek szolgáltatják. A gyermekek tartalmas szórakozásáról is gondoskodtak a programszervezők. Június 28-án délelőtt 10 órakor „Zengő ct’rnahangra” címmel a Lyra együttes mutatja be műsorát. A nyári utazások hangulatát előlegezik a színes, diaképes ismeretterjesztő esték péntekenként. Juhász András kalauzolásával Párizs nevezetességeivel, Svájc természeti csodáival ismerkedhetnek a résztvevők. Patkós Magdolna — Na... ? — Egyelőre csak ennyit mondott. De már ebben a kérdő düny- nyögésben is benne volt a kételkedés, és ha netalán szükség lenne rá, a megbocsátásra való hajlandóság is. — Meghívta a Tibor szüleit is Lajos bácsihoz. — Hm... És Lajos... mit szól hozzá? — Lajos, Lajos ... Tudod, hogy ő mit meg nem tenne a kedvedért! Csak tesséje, kérem! Majd főzök birkát! Vagy halat! De mikor végre egy nyugodt napot akartunk kint tölteni, a csónakházban. Mondtam Katinak, hogy igazán megkérdezhette volna. Mikor te még tollaslabdát is vettél.. . Hogy jobban megismerkedjünk, azt mondja... — Hát nézd, Anyu.. ■ tulajdonképpen igaza van. Nem árt, ha találkozunk velük. Majd őket is befogjuk tollaslabdázni. Az is pihenés. Vagy téged zavarnak? — Engem, engem.,. En terád gondoltam. — Semmi baj, majdcsak élleszünk. Még jobb is, ha ilyen helyen találkozunk, mintha mondjuk itthon. Kötetlenebb. És olcsóbb — gondolta v Gitta —, különösen, ha Lajos magára vállalja az ebédet. Ez így egyelőre elég is volt. Gondolta, hogy ha magát a találkozást Ápu már így elfogadta, akkor az eljegyzéssé fejlesztését hét közben már ő maga is kitalálhatja. Esetleg, mint egy takarékossági ötletet. Másnak — nem is várt vele tovább — már másnap ezzel fogadta a munkából fáradtan megtérő férjeurát: — Tudod, mit találtam ki? Ha már úgyis ott leszünk együtt Lajosnál, egy füst alatt ezt éppen el is nevezhetjük eljegyzésnek, nem kell még egy cirkuszt rendezni. Most jut eszembe, hogy nyafogott ez a lány egyszer valamit erről, hogy eljegyzés. Hát ha már odahívta őket, legyen meg az eljegyzés! Nem a pénzmegtakarítás miatt mondom, csak a hercehurca... de ha meg. gondolom, még anyagilag is... ez se utolsó szempont. — Ahogy akarod, drágám. ... — mondta Barna ájtatosan, s homlokon is csókolta, mintegy hálából, s természetesen szeretettel. ★ Dem még nem esett szó Gusztiról. Vagyis Gusztiék- ról. Ezt Gitta akkora falatnak ítélte, hogy erre nem egy napot akart hagyni, hanem legalább kettőt. Barnának csak kell egy kis időt adni két megemésztenivaló között. De ehhez váratlan segítséget kapott Katitól. Kati másnap vacsora közben ugyanis megkérdezte: — Anyucikám, megbeszélted már Apuval az eljegyzést? fJHncs kifogása ellene? — De látva az igenlő válaszra készülő arcokat, rögtön oda is fordult Apuhoz: — Mit szólsz hozzá, Apu, nem jó ötlet? Egy füst alatt megtartjuk a kézfogót! Csak azt akarom nektek mondani, gondolkoztam a dolgon, ha már eljegyzés lesz, akkor nem hagyhatjuk ki Guszti apát sem, nehogy megsértődjék. .. nem igaz, Apu? S hosszasan, figyelmesen csüngött Apu ajkán, onnan várva a bölcs kinyilatkoztatást. — Nem vagyok benne olyan biztos, kislányom, — szólalt meg Anyu, mert egy kissé bizonytalannak látta a férjét, s ellentmondásra akarta ingerelni. Sikerült is. — De miért, Gittám, azaz miért nem? Katinak ebben teljesen igaza van. Csak tie teremtsünk sértődést alkal. makat. Ha nem muszáj. Titokban ugyan azt remélte, hogy Gitta a maga ragyogó érvelésével most mindjárt bebizonyítja, hogy ezúttal igenis muszáj, s mindjárt mond egy-két olyan érvet, amire ő eddig nem gondolt, s ezzel elhárítja a Guszti rész. vételének bosszantó árnyékát. Igazán nagyon szívélyes, majdhogynem baráti volt a viszonya feleségének első férjéhez, de szeretni nem szerette, s bár megítélése szerint ezt elég jól sikerült lepleznie, titokban már a puszta megjelenése valahol önmagában is idegesítette Sőt, még csak az említése is. De igazán, ezt már éppen ő semmiképpen sem mondhatja Katinak. De csak addig reménykedett, amíg Gitta meg nem szólalt. — Gondolod, drágám? — kérdezte meg Gitta, és h sz. szasan, fürkészően nézet* rá, — Ha nagyon ragaszko ok, az én kedvem ugyan azzal sem tudja elrontani, ha éppen ott lesz. ■ __ fFolytatjuk) ftÉPDALKÓRÖK TALÁLKOZÓJA — JOSIF KO^ ION KONCERTJE — IFJÚSÁGI PARK — NYÁRI GYERJ EK- SZÍNHAZ — LAKBERENDEZÉSI KIÁLLÍTÁS , Tallózás a júniusi gyöngyösi műsorban