Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
. Ámít a piac igényel Élelmiszereink határainkon túl... A markaziak piros aranya nekik kellene? Nem úgy van ez, hogy bemegyek az üzletbe és kiméretek száz kiló cukrot. öten, százfelé szaladtak Markazról. Ha a föld alól is, de palántát kell szerezniük. Ez volt a feladatuk. Nem valami kellemes dolog bekopogtatni ide is, oda is, és azt mondani: szánjatok már meg minket, emberek, ha marad ki palántátok, adjátok ide nekünk. Ha már kérni kell... A nemet, a visszautasítást senki sem hallgatja szívesen. Erdőtelken mondták, ők géppel palántáznak, az eső miatt még erre várniuk kell, az eddig kifejlődött palántáikat ők átadhatják, majd megnő a többi is, mire nekik kell. Hatszázezer palántát indítottak el Erdőtelekről. Az Egri Csillagok Tsz-ben csupán húszezer palánta volt. amivel a markaziakon segíteni tudtak. Ha ezekhez hozzáadjuk a tarnaméraiak 330 ezer palántáját, már el is számoltunk minddel. Az eső pedig csak esett, de az akkor még szinte jól is jött, mert legalább a vizet nem kellett kiszállítani a földre. Ennyivel is kevesebb lett a markaziak tennivalója. Öt napba tellett, mire minden palánta földbe került. Ugyancsak nagy menet volt, még ma is nagyot fújnak, ha felidézik azokat a kapkodós napoka* © O © Családi művelés. Mármint a paprikában. A hetven százalékát így ápolják, gondozzák. A fő felelősség Kovács Ferenc kertészeti üzemágve- zetőt terheli, de a mindennapi munkában Fritz József kertész őrködik azon. hogy minden rendben legyen. Mert a családi művelés nem azt jelenti, hogy mindenkire ráhagyják, akkor csinálja a soron lévő munkát, amikor akarja. Szépen lennének! Még a két szőlészbrigád, a Tóth József és a Juhász Gyula vezette csapat is ott serénykedik a paprikaföldön. Azt a bizonyos harminc százalék közöst az ő szorgalmukra bízták. Ha pedig még több munkás kell, akkor az istenme- zeji emberek is ott vannak még. Naponta 40—50 személy ül fel a márkázd tsz autóbuszára Istenmezején. Mert szükség van a dolgos kezükre. Kérdem Halasi János elnököt, mit fizetnek az alkalmi munkásoknak. Kitérne a válasz elől a szíve szerint, mert azt mondja, a hazaiak időnként felszisszennek, amikor valaki szóba hozza, hogy a „vendégmunkások” naponta százötven forintot kapnak. Akár esik, akár fúj, A helybelieknek pedig a teljesítmény után mérik ki a bérüket. Szóval. .. De, ha nem lennének az alkalmi munkások, megállna a tudomány a Mátravöl- gye Tsz-ben. Ha egyszer nincs elegendő ember otthon, akkor onnan keli hozniuk, ahonnan hajlandók jönni. Az pedig mindig úgy volt, amióta világ a világ, hogy annak kell alkalmazkodnia, akinek kérnivalója van. O O 0 Számolgatunk, amiben már Gadó Ferenc főkönyvelő segít. Mert azt firtatjuk, hogy a szakmai büszkeségen túl van-e valami gyakorlatias értelme is annak, hogy a paprikával bajlódjanak. Már mondja is, hogy az árbevétel 1,2 milliót tesz ki paprikából. Pritaminból az átlagjuk eléri a 240—300 mázsát, az ipari vörösből pedig a 230 mázsát hektáronként, ami miatt sokan néznek nagyot, ha ezeket a számokat hallják. Ki az, aki nem büszkélkedne a jó átlaggal? Aztán említik a valutát is; mivel a paprika ezt is eredményez, hiszen szívesen vásárolják sokfelé. Nem hagyhatják ki a zöldségprogram- ra való hivatkozást sem. A kötelesség számukra is kötelesség. Pedig rizikó is a piros arany termesztése. Érzékeny a fagyra az érés idején is, és a színezettségétől is függ, milyen értékkel lehet piacra vinni. Persze, minden egészen más jelentést kap, ha az ipari vörösről van szó. Szuper, elit! A magját így minősítik, mondják olyan áhítattal, mintha a közönséges halandó valami csodálatos jelenséget emlegetne. Ha nem is csodálatos, de a szép szakmai eredmény mégiscsak felvillant valamiféle kis fényforrást a markaziak szemében. Ilyen és ehhez hasonló örömök, sikerek nélkül még az élet sem olyan, mint amilyennek lennie kell. G. Molnár Ferenc Megjelent a megyei műszaki hí radó Földünkön csaknem négy és fél milliárd hektár területet tartanak nyilván, mint mezőgazdaságilag művelt szántót, kertet, ültetvényt, rétet és legelőt. Ebből Magyarországon kevesebb mint hétmillió hektárt művelünk, ami az egésznek mindössze 0.15 százaléka. Ezen a területen a világ mezőgazdasági termelésének 0,7—0,8 százalékát adjuk. MAGASABB SZÍNVONALÚ MUNKA Mindez területileg kicsinek tűnik, azonban hazánknak mégis nagyobb jelentősége van a világ mezőgazda- ! sági termelésében. Ebből kö- I vetkezik, hogy a gazdálkodás 1 sok területén magasabb szín- ! vonalú a munka, mint a világ mezőgazdaságában általában. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar teljesítőképessége folyamatosan nő, és különösen az utóbbi néhány évben számottevően i bővült Néhány mezőgazdasági termékünk már a korábbi századokban is túljutott határainkon. A felszabadulás előt- : ti években a kivitel hatvan ■százalékát az agrárgazdasági termékeink adták. Ez az ■ arány most 23—25 százalék. Ha összehasonlítjuk más or- ; szágokkal, akkor látszik, hogy ; hazánkban milyen nagy jelentősége van a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek exportjának. Dánia például 33, Hollandia 24, Olaszország 8,7, Franciaország 16, Csehszlovákia 4,6, ! Lengyelország 8,7 százalékkal részesül a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjából, r Mezőgazdaságunk nemzeti ! termelésünk egyharmadát ad- : ja és a nemzeti jövedelemből való részesedésének csökkenése ellenére, a jövőben is hasonló aránnyal számolunk. A termelés 1938—1977 között 75 százalékkal nőtt. Jelenleg egy mezőgazdasági dolgozó 11 ember élelmét termeli meg Magyarországon. A háború előtt csupán 4 ember élelmének termelésére volt képes egy földművelő. Mint Hammer József, me- í zőgazdasági és élelmezésügyi ! miniszterhelyettes legutóbbi sajtótájékoztatójában elmondta, tavaly nyers vagy feldolgozott állapotban exportra került a búzatermés minden hetedik, a zöldség minden hatodik mázsája, a bor minden hatodik hektolitere, minden második vágómarha és minden ötödik sertés. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk tavalyi kivitele a népgazdaság összes exportjának csaknem 25 százaléka volt. SERTÉSHÚS, LIBAMÁJ ÉS BOR A szocialista országokba mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékeink közül élő állatot, húst és húskészítményeket exportáltunk, melyeknek kivitele 35 százalékkal meghaladta a tervezettet. A túlteljesítés alapja a nagyobb vágottsertés- és szalámikínálat volt. Kertészeti termékekből hat és fél százalékkal többet, gyümölcsökből viszont a vártnál kevesebbet értékesítettünk. A tőkés országokba főleg élő állatokat, húst és húskészítményeket szállítottunk, melyek közül a hízott- sertés-felvásárlást szárnyaltuk túl. Tavaly növekedett a házinyúl-, a toll- és a libamájexport. A tőkés országokba kiszállított alma háromnegyed része ipari rendeltetésű volt. Jelentősen, csaknem 21 százalékkal emelkedett borexportunk, ami főleg a választék gazdagodásával és a jobb minőséggel magyarázható. Ebben fontos szerep jutott az egri és a mátraalji i szőlős gazdaságoknak is, to^ vábbá a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaságnak, valamint az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnak, melyeknek termékeit messze földön jól ismerik és szeretik. Különösen a vörös borok, közöttük a bikavér iránt nőtt meg ugrásszerűen az érdeklődés. Tőkés gabonaexportunk elmaradt a várakozástól. Ennek oka, hogy 1976—77-ben kevesebb termést takarítottak be nagyüzemeink, így kevesebb volt a felvásárlás is. A növényi olajok közül főleg a repceolaj exportja növekedett, melyhez a magas világpiaci árak mellett az is hozzájárult, hogy csökkent a kínálat napraforgóolajból. HIÁNYOS ÉS TÁROLÁS Amellett, hogy hazánk tavaly jelentős exportot bonyolított le a szocialista és a tőkés országokba, nem kisebb jelentőségű volt a külföldi országokból behozott áruk mennyisége és értéke sem. A szocialista országokból főleg finom szeszt, sört és vetöburgonyát importáltunk, a tőkés országokból fehérjét, déligyümölcsöket, fűszereket, kávét és kakaót. A növekvő hazai állatállomány fehérjeigénye tavaly tovább fokozódott, ami a behozatali igényeket több mint hét százalékkal növelte, ugyanakkor a fehérje világpiaci ára több mint 10 százalékkal emelkedett. A kávé és a kakaó ára is tovább nőtt, ami jelentősen rontotta devizaegyenlegünket. A múlt évi export- és importmunkánk amellett, hogy jelentősen hozzájárult eredményeinkhez, számos kívánnivalót hagyott maga után. Különösen élesen vetődött fel a feldolgozás és a tárolás hiányossága. A feszített munkatempó nem kedvezett az exportra alkalmas áruk jó minőségű gyártásának, új termékek bevezetésének, illetve a szállítási határidők betartásának. Gondot okozott a külkereskedelemnek az is, hogy az év közi termésbecslések nem voltak mindig reálisak és megalapozottak. Az előrelátás hiánya miatt a legtöbb probléma a friss zöldség- és gyümölcs-, főleg az almaexportnál jelentkezett. Az utób. biból a vártnál ugyanis lényegesen több termett, mint tavaly. A nagy tömeg elhelyezése a romlásveszély miatt nem volt megfelelő. A múlt évi kedvezőtlen helyzet is bizonyította, hogy az almatermelés gondos előkészítést, magas fokú szervezettséget és megfelelő technikai felszerelést igényel, főleg a tárolásnál. JAVULÓ MINŐSÉGET Exporttermékeink piacai közül tavaly a szovjet piac jelentősége nőtt. A többletként jelentkezett sertéshúst, baromfit, zöldséget és bort itt helyeztük el, többnyire dollárfizetés ellenében. A közös piaci lehetőségeink csak szerényen javultak a szarvasmarha-szállításban. Növekedett viszont a közel-keleti exportunk, főleg baromfiból, konzervfélékből és az egyesült államokbeli dobozos sonka szállításával. Az idén a külkereskedelmi munka színvonalának lassú fejlődését várhatjuk. Ennek oka, hogy a technikai feltételek is lassan javulnak. Szállítóeszközökből és tárolókból alig lesz több mint tavaly. Mindez még nagyobb feladatot ró a termelőkre és az exportot irányítókra. Az akadályozó tényezők hatásának csökkentését, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok, valamint a szállítók összehangolt, jól szervezett munkája segítheti elő. A növekvő exportfeladatok teljesítésére éppen a múlt évi kedvezőtlen tapasztalatokat szem előtt tartva, arra kell törekedni, hogy tovább javuljon termékeink gazdaságossága és takarékosabban bánjunk a drága importárukkal. Üzemeink segítsék elő, hogy tovább javuljon a minőség! Ésszerű piackutatással termékeinket jobb feltételek között értékesíthetjük. Fontos, hogy a piac igényei eljussanak a termelő vállalatokhoz, és hogy a szükséges szállítóeszközök időben rendelkezésre álljanak. — — f, Ív Nem te akármilyen paprika ez. A pritamin eléggé közismert de az ipari vörösről még csak nagyon kevés ember hallhatott. Ennek az újabbnak az lesz a feladata, hogy a gépi rendszer növénye legyen. — Tavaly mennyi paprikájuk termett? ■— Semennyi. Elvitte a jég. Meg kell állni ezután a válasz után, hogy egy jó mélyet lélegezhessen az ember. A szavak mellbe vágtak. Ez is a paprika útja, sorsa, élete, de az idei kilenc hektárnyi díszlő terület is. Biztosra* soha sem lehet venni semmit a mezőgazdaságban, bölcselkedhet az ember nagyokosán, pedig ez a közhely — alaptétel. © O © A Kertészeti Kutató Intézetben kísérletezték Id az ipari vöröst. A termést a nagyrédeiek veszik meg, a csumát a magokkal visszaadják a markaziaknak, akik aztán egy kis géppel kicsépelik, majd szárítják és úgy értékesítik a kutatóintézetnél. A termesztésében a gépesítés játszik majd szerepet, ha annyi mag gyűlik már össze az ipari vörösből, hogy nagyüzemi módszerekkel lehet nevelni a paprikát. Korábban érik, mint más fajták, az értékesítése nem gond itthon sem, külföldön sem. Érthető, hogy a markaziak büszkék a piros aranyukra. Mégiscsak más az, valami újat adni, az új elterjesztésében részt venni, mint maradni a már megszokott körülmények között. Igaz, ad néha nem kívánt izgalmat is az újjal való bajlódás. Mert, ha például jön ősszel a fagy, akkor addig szinte megáll az élet Markazon, amíg az ipari vörös kint van a földön. Még a szüretet is mellőzik. © O © Itt volt ez a mostani tavasz is. A tarnaméraiak vállalkoztak arra. hogy a palántát majd ők nevelik a markaziaknak. A megrendelők tisztességesen megfizetnek nekik ezért a munkáért. De hát ez sem csak az akaráson múlik. A palánta nem úgy sikerült, mint szerették volna. A markaziak paprikaföldje azonban nem maradhatott üresen. De honnan vegyenek egyik napról a másikra annyi palántát, amennyi A Gépipari Tudományos Egyesület egri, gyöngyösi és siroki szervezetének időszakos folyóirata legújabb számában is nagy érdeklődésre számot tartó írások jelentek meg. A napokban megjelent folyóirat a szakemberek szűkebb körét érintő tanulmányok, cikkek mellett, figyelemre méltó írást közöl a DH-munkarendszerről. A szerző, dr. Bóna Gyula, az Egri Dohánygyárban szerzett tapasztalatokból von le következtetéseket. Műszaki, Automata tűzőröket állítottak munkába a Szegedi Textilművek kártolójában. A rendkívül érzékeny jelzőberendezés akkor is működésbe lép, ha valaki a gép mellett cigarettára gyújt. Ilyen fegyelmezetlenség természetesen nem fordulhat elő, annál nagyobb tűzveszélyt jelentenek a gépek, berendezések súrlódási hője szikrák vagy más technikai okok. Minden gépnél elhelyeznek ilyen készüléket, mégpedig a gyapothulladékot elszívó csővezetékben. A véletlenül lángra kapó gyapot legcsekélyebb füstjét „megérző” készülék, kicsinysége ellenére, nagy hatáskörrel rendelkezik; fényjelzéssel és technológiai újdonságokról szól dr. Szűcs László kohómérnök, főiskolai főigazgató / tanulmánya a szerszámacél- ötvözetekről, Andó János ve. gyészmérnök cikke a fémfelületek tisztításáról. Wachtler István gépészmérnök, főiskolai adjunktus írása a borászat témaköréből. A megye műszaki életét, üzemeink fejlesztési eredményeit reprezentálják Várhelyi Ferenc, Taskár Károly, Kádár István és Répás Sándor cikkei. kürtszóval riasztja a tűzoltóságot. Ugyanakkor „intézkedik” a tűz terjedésének megakadályozásáról : azonnal lezárja a veszélyes csőszakaszt, így az égő gyapot nem juthat az összefüggő elszívórendszerbe. Az automata tűzőrséget a következő napokban bemutatják a pamutipar szakembereinek, s a tapasztalatok alapján, az egész iparágban bevezetik a hasznos módszert. .Nwüsâiffà 1978. június 11,« vasárnak Nemesítés a kutatóintézetben A szója, a borsó, a napraforgó és a repce felhasználása napjainkban mind nagyobb szerepet kap az emberi táplálkozásban es az állati takarmányozásban. Az alapkutatáson és az agrotechnikai kísérteteken kívül e növények nemesítése alkotja a gerincét annak a munkának, amit az iregszemesei Takarmánytermesztési Kutató Intézetben végeznek. Képünkön: a napraforgó mesterséges beporzása. .(MII Foto — KS) . Automata tűzőrök
