Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

„Komoly, őszinte számvetést készítettek a fiatalok..." Beszélgetés Köpf Lászlónéval, ‘h a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárával Ritmusváltás nélkül.., Negyvenhéfnsillié forint a tét Bébiruhák készülnek a kötőgépen, Kollár Miklósné munka közben Adácsi Borbála varrónő keze alól kikerülő, ruhadarabot ellenőrzi Benga Anna meós. , (Fotó: Szabó Sándor) Eredményes mozgalmi évet -Artak az alapszervezetek — így mondatban így lehetne summázni azt a munkát, amelyet a 920 KISZ-alapszer. vezetbe tömörült, csaknem 26 ezer Heves megyei ifjúkom­munista végzett az utóbbi esztendőben. A tömör meg­fogalmazás önmagában szá­raznak tűnik, ám egészen ‘ - más a kép, ha egy kicsit ' részletesebben megnézzük, hogy mi is jellemezte a fia­talok mozgalmi tevékenysé­gét, miként álltak helyt, ho­gyan valósították meg eddig a IX. KISZ-kongresszus ha­tározatait. Ezért kértük meg egy beszélgetésre Köpf Lász­iónét, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárát. — A 26 ezer ifjúkommu­nista munkájának a meg­ítélésekor mindenekelőtt ab­ból kell kiindulnunk, hogy le­zárult a KISZ-kongresszust követő időszak első félideje. Ez alatt az idő alatt bizo­nyos átfogó és részfeladatok megoldása várt az alapszer- vezetekre, a fiatalokra. Gon­dolok itt a szocialista élet­mód fejlesztésére, ezen belül például arra az alapkövetel­ményre, mint a munkában, a tanulásban, a magánéletben való helytállás. Vagy a másik nagy, önként vállalt feladat­ra, a gazdasági építőmunká­ba való, fokozott bekapcso­lódásra. Ami pedig konkrétan az elmúlt mozgalmi évet illeti, egy sor részfeladat került az alapszervezetek akcióprog­ramjába: a 60. évfordulóval kapcsolatos politikai munka, az „Edzett ifjúságért” moz­galom eseményei, a VIT-re való készülődés. — Volt hát miről számot adniuk a januártól napjain­kig tartó beszámoló és veze­tőségválasztó tag-, illetve a területi küldöttgyűléseken a megye ifjúkommunistáinak. Arra kérem, vonjunk párhu­zamot: mi reprezentálja leg- kézzelfoghatóbban az ered­ményeket, s mik voltak a hiányosságok? — A KISZ-fiatalok helyi és területi számvetését, ön­■ maguk munkájának a meg­ítélését mindenütt a komoly­ság, a nyílt, őszinte párbe­széd jellemezte. Sokat segí­tettek ebben a patronáló ■ pártszervezetek, amelyeknek a képviselői szinte valameny. |; -nyi tag- és küldöttgyűlésen ott voltak, odafigyeltek a ■ j tevékenységükre. Ezután a I „kézzel, fogható” eredménye­.1 inkről: a megyében négy bi­zottság kapta meg a KISZ- kb vörös vándorzászlaját. Az fi Egri Dohánygyár, a gyöngyö­si Berze Nagy János Gimná­zium, a hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet és a Mátra- alji Szénbányák ifjúkommu- n^táinak munkáját ismerte el ezzel a központi bizottság. Két ifjúsági brigád, a do­hánygyári Karikás Frigyes, illetve a petőfibányai Ságvá- ri Endre nevét viselő kollek­tíva a KISZ-kb jubileumi ok­levelét érdemelte ki. Természetesen nem lenne teljes a kép — s ez a má­sik oldal —, ha nem szóltak volna a számvetéskor a fia­talok a mozgalmi munkájuk hiányosságairól is. Csak né­hány ezek közül. Még sok­szor nem tudják megfogal­mazni a gazdasági építőmun­kában ránk váró feladato­kat. Konkrétabban: beszé­lünk az üzem- és munkaszer­vezésről, de sok esetben nem találtuk meg azokat az esz­közöket és módszereket, ame­lyekkel a legjobban hozzájá­rulhatnánk a termelési aka­dályok, hátráltató tényezők, 1 megszüntetéséhez. Talán ez- j zel is összefügg a követke- ; zö gondunk, miszerint itt-ott még döcög a fiatal mérnö­kök és közgazdászok tanácsá­nak a munUája, nem elég el- • terjedt az „Alkotó ifjúság” pályázat, s hogy jobban oda kellene figyelni a KISZ-ra- dar „Oldd meg!” mozgalmá­ra, mert ez még nehézkesen bontakozik ki. De hogy ne 1 csak a termelőmunkában dolgozókat vegyük, hadd em­lítsem meg, hogy a taninté- ! zeti területen még nem si­■ { került teljes egészében meg­valósítani az átfogó tanul­mányi mozgalmat. S hogy nagyon sok helyen nincs meg a lehetőség az „Edzett ifjú­ságért” mozgalom egy-egy programjának a teljesítésére. Van tehát tennivalónk bő­ven, s tulajdonképpen ezek­ről esett szó a közelmúltban lezajlott városi és járási kül­döttgyűléseken is. A június 17-én megtartandó megyei küldöttértekezleteknek is az lesz a feladata, hogy meg­állapítsa, meddig jutottunk, jó úton haladunk-e a célja­ink megvalósításában? — Említette az előbb, hogy a beszámoló és vezetőségvá­lasztó taggyűléseken őszinte és nyílt értékelés folyt. Mit jelentett ez az egyes KISZ- tagok munkájának megítélé­sét illetően? — A KISZ-tagok zöme be­csületes, kiemelkedő munkát végzett, teljesítette az egyé­ni vállalását. Ezt minden esetben értékelte is a veze­tőség, illetve maga a kollek­tíva. Néhány KISZ-tag azon­ban nem tett eleget a már említett alapkövetelmények­nek, tehát nem élt ifjúkom­munistához méltóan, baj volt a tanulásával vagy a munká­jával, esetleg nem teljesítet­te az önként vállalt felada­tait. Ezeket a fiatalokat — szám szerint 330-at, a megyei taglétszám egy százalékát — hosszabb-rövidebb időre ki­zártuk az alapszervezetekből. — Ha már a KISZ-en kí­vüliekről esett szó, kapcsoló­dik a kérdés: milyennek íté­li meg az ifjúsági mozgalom vonzását, van-e hatása a nem KISZ-tagokra? — Feltétlenül van Két pél­dával is bizonyítom ezt. Ha egy üzemben fiatalokat érin­tő probléma, gond van, ak­kor nemcsak a KISZ-esek fordulnak az ifjúsági vezető­höz, hanem a szervezethez nem tartozók is, hiszen a KISZ-t a fiatalok érdekkép- viselőiéként ismerik és tart­ják számon ők is. A másik példa : egy-egy jelentősebb, nagy tömeget mozgósító ren­dezvényünkre — „Edzett if­júságért” sportnap, VIT-mű- sorok, politikai rendezvé­nyek, dalestek — számtalan KISZ-en kívüli fiatal is el jár. — Szóba került az imént a VIT. Megyénk ifjúkommu­nistái miként készülődnek erre a nagy, nemzetközi se­regszemlére? — A kubai VIT-re való fel­készülés már az elmúlt moz­galmi év elején megkezdő­dött. Szó volt az alapszer­vezeti taggyűléseken, az if­júsági klubokban a VIT-ek történetéről, Kubáról és a kubai ifjúságról. Vetélkedő­ket rendeztek, pályázatokat hirdettek megyeszerte, sike­res volt a Heves megyei fia­talok VIT-műszakja, amely­nek eredményeként —- a ter­vezett 350 ezer helyett —jú­lius végéig egymillió forintot fizethetünk be a VIT-alapra. Június végén kerül sor a megyei kis VIT-re, amely­nek színhelye Eger és Felső- tárkány lesz. Természetesen megfelelő útravalókkal lát­juk majd el a Havannába utazó küldötteinket, a petőfi­bányai Herle Istvánt, az eg­ri Czeglédi Lászlót, a hatva­ni Józsa Pált, a gyöngyösi Kőhalmi Erikát és PatócS Lászlót, Kiss Sándort, a KISZ volt megyei első tit­kárát és a viszneki kiváló úttörőt, Csörgő Tibort, akik bizonyára sok-sok élmény- beszámolóra való emlékkel térnek majd haza. Számítunk az ott szerzett tapasztalataik­ra, s mindazokéra, akik va­lamilyen formában segítsé­get nyújtanak a következő mozgalmi év munkájához. Köszönöm a beszélgetést. Tízmillió forintba került, de sokkal többet ér! A hat­vani Háziipari, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet elnöke, Kiss László fogalmazott így, amikor a napokban fölkeres­tük a Tabán utcában épített új üzemházat, ahová a vá­rosban szétszórt hét külön­böző üzemrészt, műhelyt vonták össze két hónapja. Hogy miért ér többet tízmil­liónál? Erre gyors terep­szemlénk s a műhelyben dolgozó lányok, asszonyok — véleménye adott egyöntetű választ. — Tágas, levegős, szociális létesítményekkel jól ellátott az új üzemház, öröm itt dol­gozni — mondotta például Agócs Mihályné, aki nyugat­német exportra készülő ru­hákkal volt elfoglalva. — Korszerű gépek segíte­nek — toldotta meg szavait Adácsi Borbála a konfekciós műhelyben. S azt is hozzá tette, hogy a megváltozott munkahelyi körülmények hatására immár kétezer fo­rint fölé emelkedett a havi jövedelme. A szövetkezet vezetősége természetesen mindent elkö­vet, hogy az idei, 47 millió forintos termelési terv telje­sítése mellett tovább fokoz­za 130 bent dolgozó kényel­mét, s állandó keresetet biz­tosítson csaknem hatszáz bedolgozónak. Gondoltak ar­ra, hogy összefognak a rövi­desen üzemelő tisztítóte­leppel, a szomszédos építő­ipari szövetkezettel, és or­vost alkalmaznak dolgozóik rendszeres egészségügyi ellá­tása végett. Megszervezik a különben szépen kivitelezett konyha, illetve étkező mun­kába állítását, segítséget kér­ve a Lenin Termelőszövetke­zettől, amelynek konyhája elbírja még ezt a terhelést. — Azonkívül profilt bőví­tünk! — fűzi eddig szerzett tapasztalatainkhoz a maga mondanivalóját' Kiss László. — Uzemházunk utcai front­ján ügyfélfogadót nyitot­tunk, ahol megrendelésre egyéni kötöttáruk gyártását jegyezzük elő. A régi, elavult divatbolt helyett pedig Üj„ Hatvanban nyitunk üzletet, ötödében saját gyermekeik- keinket dobva piacra... Az ilyen évközi átállás mindig kizökkenti ritmusá­ból az üzletet, ipart. A hat- vani Háziipari, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet már­ciusi költözködése, úgy tű­nik, kivétel lesz. Mindmáig tartják az előirányzott 1 ter­melési szintet, s első negyed­évi nyereségük is megközelí­tette a tervezett egymillió forintot. Hogy kiket dícsér az eredmény? Nem írjuk egy­értelműen az új üzemház, a megváltozott munkaviszo­nyok javára. A termelt ru­hákban, cipőkben, a szép nyereségben benne van a ré­gi vezetők gondos előkészí­tő munkája éppen úgy, mint a leányoké, asszonyoké, akik most naponta odaülnek a gé­pekhez, vagy családi ottho­nukban gyarapítják a közös 'vagyont. (m. g y.) Szilvás István Á népfront és a közművelődés Á több tudás — életszükséglet A HAZAFIAS Népfront közművelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társadalom minél több tagja .érezze életszükségletnek mű­veltsége folyamatos gyarapí­tását. Ez nem .egyszerűé, művelődési cél, hanem sza­kadatlan törekvés arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról, jóban értse a politika, a gazdaság, a kultúra alapkér­déseit és összefüggéseit. E cél érdekében a népfront­mozgalom kezdeményező mó­don közreműködik a szocia­lista kultúra terjesztésében, a közösségi emberré neve­lésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb ki­bontakoztatásában. Milyen módon? Az elmúlt három eszten­dőben több száz művelődési munkaközösség alakult az országban. Bizonyára sokak­ban felmerül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfrontmozgalom keretén bélül a művelődési munka- közösségek megalakítására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bizottság, az ipari üzemekben és a ter­melőszövetkezetekben kultu­rális bizottság, a művelődé­si házakban pedig társadal­mi vezetőség működik? Eb­ben az esetben azonban nem illetékes állami és társadal­mi szervek újabb bizottságá­ról, hanem a művelt és mű­velődni vágyó, a mások mű­velődését is elősegíteni aka­ró társadalmi érdeklődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik leg­főbb feladatuknak, hogy a kultúra az . országban való­ban tömegessé váljék. Ennek érdekében azon munkálkod­nak, hogy a dolgozók sokasá­gához eljusson népünk és az emberiség múltjának, jelené­nek minél több haladó szel­lemi értéke. Feladatuknak tekintik a tanulási, a tovább­tanulás és az olvasási kedv felkeltését, a művelődési igé­nyek lehető legjobb kielégí­tését. Segítenek a szocialista ízlés, életmód, magatartás, az igényes emberi élet álta­lánosabbá válásában. A NÉPFRONTNAK, mint a legszélesebb politikai tö­megmozgalomnak, fontos fel­adata a politikai ismeretter­jesztés. Százezrek vesznek részt egy-egy esztendőben ilyen rendezvényeken. A szí­nes és változatos formák kö­zött a fórum jellegű rendez­vények bizonyultak eddig a legeredményesebbeknek, ahol az emberek kérdezhettek és feleletet kaptak, az országos célokat helyi tennivalókban fogalmazták meg közösen, s a tettre váltás lehetőségeit is kidolgozták. Így a helyi igé­nyeknek megfelelően igén sok településen foglalkoztak a /terület mezőgazdasági, ipa­ri, kereskedelmi vagy éppen környezetvédelmi kérdéseivel- Másutt fórumokat szerveztek az áruellátás, a szolgáltatá­sok, vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzetéről. Me­gint másutt a politikai vita­körök biztosítottak jó lehe­tőséget az eszmecserékhez. A politikai ismeretterjesz­tés mellett a népfrontmozga­lom támogatja és szorgal­mazza a közművelődés beváll formáit. Az évenként meg­hirdetett krónika-helytörté­neti pályázat nyomán ma már sok ezer pályamű ta­lálható a megyei levéltárak­ban amelyek nemcsak egy- egy település múltját örökí­tik meg, hanem az eltelt há­rom évtized hiteles történe­tét is. És nem csupán fal­vak, nagyközségek történe­téről készültek ilyen pálya­művek, hanem feldolgozták már sok ipari üzem és ter­melőszövetkezet történetét is. A kertbarát- és kisállatte­nyésztési körök száma orszá­gosan meghaladja az ezret. Gazdája szinte mindenütt a helyi népfrontbizottság, amely minden lehető segít­séget megad e népgazdasági- < lag is hasznos hobbi műve­léséhez. Akárcsak az értel­miségi, a népfront, illetve a népfront-tanácstag klubok működéséhez. A népfrontmozgalom azon­ban nemcsak a közművelő­dés bevált formáit haszno­sítja és szorgalmazza, hanem felkarol és támogat minden új, hasznosnak Ígérkező kez­deményezést. A legjobb pél­da erre az olvasótáborok létrehozása. Hogy mi az ol­vasótáborok célkitűzése, lé­nyege? Olvasóvá nevelni a munkás- és parasztfiatalokat. Felkelteni bennük az önmű­velés iránti igényt. Megta­nítani őket a könyvtár hasz­nálatára. Az olvasáson ke­resztül ösztönözni őket a tár­sadalmi valóság megismeré­sére, azaz: amikor egy-egy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életút­ját kisérjék figyelemmel, ha­nem tanuljanak meg törté­nelmi-társadalmi fejlődés­ben gondolkodni. így jobban megérthetik saját életüket, fölmérhetik képességeiket és tennivalóikat, kiegyensúlyo­zottabb egyéniségekké vál­hatnak, s ez megkönnyíti be­illeszkedésüket a felnőttek társadalmába. EZ A MOZGALOM hat esztendővel ezelőtt kezdő­dött Felsőtárkányban. Akkor csupán ez az egy volt. Ta­valy viszont már nyolcvan olvasótáborban ismerkedett az olvasás szépségeivel több mint háromezer fiatal. És nem csupán az olvasótábo­rok Száma növekedett a népfrontmozgalom támogatá­sának eredményeként, egyre sokszínűbbé vált munkájuk is. Ma már az irodalmi tá-- borok mellett képzőművé­szeti, helytörténeti, néprajzi közművelődési, sőt nemze* ségi nyelvművelő olvasói borok is működnek. Mindez jól szemlélteti: a népfrontmozgalom kezde­ményezője, támogatója az önművelés legkülönbözőbb formáinak. Rendhagyó iro­dalmi és művészeti órákat szerveznek a szakmunkás- képző intézetekben. A ha­gyományos író-olvasó talál­kozókat igyekeznek újszerű­én megrendezni, azaz klub­szerűén : vitaindítóval, pár­beszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kismama klubok megala­kítása is. S bár ez a mozga­lom sem tekinthet vissza két-három esztendőnél hosz- szabb időre, annak ellenére már több száz működik or­szágszerte. És a népfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódóit az egyik legújabb közműve­lődési forma, a Mindenki iskolája szervezésébe is. Csoportokat szerveztek a programok közös meghallga­tására, hallgatókat toboroz­tak és toboroznak ma is. A DOLGOK lényege : ál­talánosságok és régi recep­tek helyett a jelenlegi való­ságnak megfelelő megoldá­sokat keresnek és találnak is mindenütt a népfrontbi­zottságok a közművelődés hatékonyabbá tételére. Ter­mészetesen ennek a sokszí­nű munkának az eredmé­nyei nem jönnek létre eg’’ k napról-hónapról, a mási a, de amint azt az olvasói o- rok példája is igazolja: oiz- tosan előbbre vezetnek. t Prunkner Pál ] L.u. június 11., vasárnap L. í -

Next

/
Oldalképek
Tartalom