Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
Kádár lános beszéde a (Folytatás az 1. oldalról.) debreceni aktívaülésen nek: amikor elindulnak és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigádvezetőkkel, nagyon hasznos, tartalmas gondolatokat vetettek föl. Általában, munkásoktól, parasztemberektől, értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, ami szocialista társadalmunk közös kérdéséit érinti. Valamennyiükből ügyünk előrevitelének szándéka sugárzott. De másképpen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az emberek gondolkodásában bekövetkezett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópontja a nemzeti összefogásnak, 'mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzelfoghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista ösz- szeforrotíságának további erősödését. Óvnunk és gyarapitanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát, egységét, népünk egyetértését. Ez à legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban es a földeken, a tudományos életben, a közoktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töretlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összefor- rottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is. a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban alkalmazzuk-azt a gyakorlatban, mint eddig. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a megye munkásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig igy is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el jog fogyni. Nép- gazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a. munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezét változtatását, a beruházások ésszerűbb gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az. adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás —, biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani. a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval. a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. > Központi Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták. a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. így van ez a mosta-' ni áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy 'elgondolkodtatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell. mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem,! tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkulturáltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb, végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelési szerkezet- változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak van egy ellenpárja: mégpedig az. hogy a rosszul dolgozó kollektívákat vagy egyáltalán nem kellene csak szerényebb mértékben tánrogatnunk. Még akkor .sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesz- szük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták, a szocializmus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz köny- nyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket alacsonyabbra kell. a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon, béremeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan, ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában r is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy háromöt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a pár* becsületes és aktív hareósai. akik szívvel-léle k kel képviselik politikáját, és' szövetségeseink is, akik velünk együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is igy kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy mint az életszínvonai- politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. Dfe ehhez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —, ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal aló a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista—leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a varsói szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeséihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak. a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három —, de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes! társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi vizsonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országai is, de kapitalista partnereink is akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki ingadozásoknak. Éppen, mert számítanak ránk, bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehetjük, hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede irányvonalunkhoz, s tartunk ki a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar —amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta. hogy megkötése a két ország-viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése ,,a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben”. Rámutatott arra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar né'p bizalmát és támogatását, és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még böi- kottáltak bennünket. S mi ezt a politikát folytatiuk, a szerződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak -, .tett . . engedmény vagy ‘ szívesség . a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő , politjkánk része, egyenes; következménye. — Persze, az emberek találgatnak — Nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződéstől ? A magyar-r-ame- rikai gazdasági kapcsolatok növekedését várjuk, hisz annak aránya ma a magyar külkereskedelemnek mindösz- sze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét félnek előnyösen növelni a jelenlegi csekély forgalmat. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve, kifejtette: Kína belső helyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint belügyeibe nem is kívánunk beleavatkozni — mondotta. — A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egy- ko* léoett. s találja meg nemzeti boldogulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmat, feilődő állami együttműködést. amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mutatott rá a Központi Bizottság első titkára, hogy úgyszólván minden nemzetközi poltikai lépésünknél szembe találjuk magunkat Kínával. Nekühk — mondotta — megvannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunkból, elvi politikánkból nem engedhetünk. Mert az nemcsak kommunista meggyőződésünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a magyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szovjetei- lenesség határozza meg. Ku- ba-ellenes, újabban Vietnamellenes. Együttműködést épít ki a NATO körökkel, a Közös Piac tagállamaival, fenntartja diplomáciai " kapcsolatát Pinochettel, a chilei ellenforradalmár katonai rezsimmel, s hasonló politikát folytat a világ más térségeiben is. Mi a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok. Kuba. Vietnam szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De hogy ez mikor, hogyan következik be, nem rajtunk. hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai célunk egy új világháború kirobbantásának megkkadálvo- zása. A nemzetközi feltételek biztosítása népünk szocialista építőmunkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sarkalatos kérdése, s természetes, hogy őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jogait. függetlenségét, azt az elhatározását, bogy szocialista társadalmat épít. Ennek megfelelően dolgozunk az enyhülés • megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és , az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás. Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a •neutronbomba rendszeresítése ellen, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. A haladás erői gyarapodnak. ' Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja le- térífeni útjukról a szocialista országok népeit. S nem fognak már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak Vagyunk harcukkal. És ezek a népek —, amikor végre az önrendelkezési jog birtokába jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. Nemrég jártak hazánkban mozambiki elvtórsaink, akik tíz esztendeig harcoltak a sok száz éves portugál gyarmati iga lerázásáért, s hazafias frontjuk első kongresz- seusán kimondták: marxista-leninista párttá alakulnak át és szocializmust akarnak építeni. Gondjaik persze — mint nekünk is — bőven vannak. De bizakodnak, mert az ő meggyőződésük szerint sincs más útja a nép fölemelkedésének, a nemzet virágzásának, mint a szocialista társadalmi rendszer. De hallani kellett volna őket, amikor hazánkban szerzett tapasztalataikról beszéltek: hej, ha ők már itt tartanának! Gondoljunk hát elvtársak ezekre a népekre, ha saját gondjaink terhe nyom bennünket. A szoçializmus ma már világrendszer, három világrészére terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit,, hanem olyan ’ hatalmas tényezővé növekedett, amellyel az imperialisták is kénytelenék számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje miatt van reális lehetősége egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőn-; két érezve bizakodva ‘ekint. hetünk tehát a .jövőt 'e. 'o- vább kell dolgoznun ar- cotnunk. Még gyermekkoromé au égy öreg falusi bácsi — egyszer azt monota: fián, tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dolgozni kell. Így lett ő az én első marxista tanítóm. Régen történt, a társadalmi ’-enc- szer azóta megváltozott, s még mindig dolgozunk. -> hadd fűzzek ehhez még egy személyes emlékei. Amikor megismerkedtem a .gvönvö- rű forradalmi dalunkkal, ez Internacionáléval, s eljutot- lam ahhoz a szakaszhoz, hogy .,ez a harc lesz a végső” azt mondtam magamban. de jó lesz. Ezt azóta már sokszor énekeltem, énekeltük de úgy tűnik, egynéhány csata még hátra van. De mióta ez a dal felcsendült, a világ megváltozott, s változik továbbra-is úgy ahogyan az utóbbi hatvan esztendőben, s hogy az emberiségnek nem az ön- gyilkosság perspektíva iával kell szembe néznie, azt ennek a hatvan éve volt Októberi Forradalomnak, a szocialista világrendszer létének köszönheti. S annak, hogy egyetértésben, összefogva harcolnak a békéért, a szocializmus, a társadalmi haladás erői. A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis, ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét illetően, a nemzetek élvonalában halad. Külpolitikai törekvéseink is a szocializmus és a béke következetes harcosainak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért. a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. így. ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának. S szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai cpítőmun- kában elértünk. Akinek eredményei vannak. annak a szavára odafigyelnek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, -az- becsületesen- végezze el munkáját. Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné, annak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményes építése, egész népünk > javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és segítséget a nép széles tömegeitől, mert mély meggyőződésünk : a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és ■jobb jövője legyen. így, tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk pártonkívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saját magunktól követelünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményeket fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó, hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért végéta megyei, aktívaülés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — kétnapos Hajdú-Bihar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre. (MTI) 1978. június 9., péntek
