Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

vánné és Csörgő Tiborné, a felsős csoport vezetője — magyarázza, egyben be is mutatva a két utóbb meg­nevezett segítőtársat. — Én ugyanis még össze­vissza harmadik esztendeje állok a katedrán, képesítés nélkül. Igaz, már csak egy esztendő hiányzik a diplo­mához, ám ezzel a feladattal nehezen birkóztam volna meg a kartársak segítsége nélkül. .Tanuárbap kezdtük el a próbákat, s azóta szinte nem volt olyan alkalom, hogy valaki ne érdeklődött volna, hogyan is állunk, te­het-e valamit, gyakran meg­Csörgő Tiborné Tavaly a bábosaikról hall­hattunk. Az idén a népi tán­cosok, majd az irodalmi színpadosok értek el sikere­ket, méghozzá nem is akár­milyet, hanem megyei első I helyezést... És ez csak a ! „jéghegy” csúcsa. Ha fölla­pozzuk az idei járási úttörő­szemle jegyzőkönyvét, ha- I mar kiderül, hogy a viezne- ki pajtások tizenegy kategó­riában indultak, s kilenc arany, egy ezüst és egy bronz helyezést értek el. De győztesként tértek vissza a megyei vetélkedőről azok is, akik nem művészeti ágban, i hanem térsadalomkutatás- i ban jeleskedtek..■„ Î Honnan ez a hatalmas I lendület? Ezt kutattuk a helyszínen. A sok kínálkozó j lehetőség közül egyet vá­lasztva, az irodalmi színpad vezetőjét kérdeztük, mi a . titok nyitja. I — Az egyikről rögtön be­számolhatok — mondja Sí­pos Györgyné, akiről az el­ső pillanatban látszik, hogy szinte mindig mosolygós az arca. Igaz, engem neveztek meg a kiscsoport vezetője­ként, ám a munkát lényegé­ben egy egész kis csapat irá­nyította. A táncbetéteket például ifj. Csombok József kolléga tanította be. az éne­keknél Sánta Mihály segéd­kezett. A műsor összeállítá­sában, betanításában pedig a csapatvezető, Maksa Ist­Maksa Istvánné nézték, hogyan haladunk, mit lehetne még igazítani. Ez a segítőkészség persze nemcsak a színpadra vonat­kozik, — És persze nem csak ne­ked — igazítja ki a csapat­vezetőnő, — hanem egymás­nak is. Általában közösen megy itt minden munka, — akár a tanított szakoktól is eltekintve — mint egy nagy családban. Teljes szívvel fi­gyelünk egymásra, drukko­lunk a kollégák sikeréért, nem pedig rivalizálunk. Ennek egyik ékes bizonyí­téka, — s ezt már a króni­kás fűzi hozzá, — hogy a színjátszókat a megyei ve­télkedőre majd a fél tanári­kar elkísérte. Ilyen lelkesí­tésre ritkán akad példa. Ugyanúgy mint arra Is, hogy egy irodalmi műsort jórészt a matematika-fizika szakos pedagógus állítsa össze. Maksáné egy szerény mo­sollyal válaszol — természe­tes —, s inkább másfelé ka- nyarítja a beszélgetést. — Azt hiszem, a másik ti­tok abban van, hogy a gye­rekekkel, a- szülőkkel, a fa­luval is nagyon jó a kapcso­lat. A szót Csörgő Tiborné ve­szi át, az irodalmi színpado­sok másik fő irányítója. Ne­ki van ezen a területen a legtöbb tapasztalata, hiszen idestova tlzertftt esztendeje tanít az iskolában, s na­gyobbrészt színjátszó cso­porttal is foglalkozott. — Általában — s ezúttal is így történt — nagy bele­szólásuk van a gyerekeknek abba, hogy milyen darabot is válasszunk ki, hogyan ál­lítsuk össze a műsort. Volta­képpen azt is ők kérték, hogy a saját mindennapjai­kat dolgozzuk föl, az 6 éle­tüket vigyük színpadra. Ez bizony nem kis dolog. Hiszen ebben az iskolában is panasz ugyanúgy mint min­denütt, hogy az úttörő-szín­játszáshoz, a rendezéshez kevés a segédanyag, nincse­nek, vagy csak nagyon gyé­ren szakmai megbeszélések, továbbképzések. — Mivel mindent együtt találunk ki, nagyon jó a hangulat — fejezi be Csör- göné, s bizonyítékképpen máris rögtönzött próbára invitál az egyik terembe. A padok pillanatok alatt hátra szorulnak, a dobogó pódiummá alakul át, s mar pereg is előbb a nagyok, az­tán a kicsik műsora. Olyan fegyelmezetten, ügyesen tör­ténik minden, mintha már napok óta egy váratlan lá­togatóra vártak volna. Láto­gatóra, aki azonban hiába hogy idegen, mégsem feszé­lyez senkit, még az apróbba­kat sem. Kecskemétre, 11-én a szín­padosok, 27-én pedig a tár­sadalomkutatók háromtagú kis csapata megy Zánkára. S mivel, amit az előzőek­ben a zsürizők a műsorban kiiga2ítandónak találtak, már kiigazíttattak és a ta­nulmányi vetélkedőn indu­lók még többet tanultak, csak egy marad hátra: sok sikert mindannyiuk- nakl Németi Zsuzsa Sipos Györgyné — Szinte pendelyes koruk óta hozzá vannak szokva a színpadhoz, a nézőkhöz — mondja Csörgő Tiborné. — Hiszen szerepelnek már óvo­dás korukban is, aztáh hogy bekerülnek hozzánk, szinte állandóan. A falu vezetői minden egyes alkalommal műsort kérnek tőlünk, ápri­lis negyedikén, közgyűlések­re, vagy november 7-re. Ilyenkor zsúfolásig meg­telik a kultúrház, — amelyet szintén otthonuknak éreznek a gyerekek — sa produkció végén fergeteges taps lelke­síti a szereplőket. A sikert mindenki a magáénak érzi. hiszen egész esztendőben se­gítették az iskolát. És nem­csak a szülők, hanem az egész falu. Éppen most, egy tornatermet építenek a ta­nulóinknak közösen... , — Egyébként ez a sok sze­replési lehetőség a magyará­zata annak is, miért nem féltékenyek egymásra a színpadosaink — fűzi hozzá Maksa Istvánné. — A máso­dik helyezett felsős csoport ugyanis ismét bemutatja műsorát, kárpótlásként azért, hogy nem ők mehet­nek Pécsre, az országos fesz­tiválra. Mert bizony, itt van már annak az időpontja is. Júni­us 5-én a táncosok indultak Nyaralunk Az emberek többnyire nyáron veszik ki a szabadságu. kát, és ilyenkor pihenik ki fáradalmaikat. Hazánk csodálato­san szép tájai, a szomszédos országok hegyei, tengerei mind­megannyi lehetőséget kínálnak a kellemes, gondtalan pihe­néshez. A pihenés, a vakáció erőgyűjtést jelent a következő évi munkához, tehát feltétlenül szükség van rá. — Hová mennek? — Gyulára ! De, tudja, én nem szeretem a meleg vizet és a vérnyomásom... — Akkor miért ide? — Ide kaptunk beutalót! — Hová szeretett volna menni? — a hegyekbe 1 Mondjuk Lillafüredre. És most helyette Alföld és meleg víz. — Miért nem próbálják meg jövőre! Most Inkább más programot szervezhetnének? — Egye fene! Ha már így van, legyen így! Szóval, ez a nyaralás nem a legjobb előjelekkel Indulj mert milyen nyaralás, pihenés, gondmentes kikapcsolódás az, amikor az ember nem oda és akkor megy, amikor és ahová akar. ' — Maguk merre indulnak? — Autóútra! Egy éve készülünk rá. Csodálatosan beje­lölt térképeink vannak, az IBUSZ segített és mindent meg­tettünk ahhoz, hogy minden a szándékaink szerint történjék. — Tehát nincs akadály? — Volt több is, de úgy intéztük a dolgainkat, hogy egy se maradjon belőlük. A gyerekeket biztonságba helyeztük, » nagymamáról gondoskodtunk, meg aztán a ... Igen. Szervezés! Elvégre egyszer nyaral egy évben az ember és ezt az, egyet legalább illik alaposan előkészíteni. — ön hová megy? — Két hétre eltűnők a BÜkkbe! Nomád életet élek.' Gomba, málna, szamóca, bográcsban főzött ebéd, friss, tiszta forrásvíz. — Nem túl egyszerű, hogy is mondjam, igénytelen prog-L ram ez? Nevet, — Ogy beszél, mintha nem tudná, hogy ez lesz száJ momra az igazi kikapcsolódás. Én egész évben utazom! Ez a foglalkozásom. Most gyalogolok. Keresem a csendet, a nyu­galmat és őszintén megmondom, kerülöm a sok embert.’ Szénégetőkkel és mészégetőkkel akarok beszélgetni, velük akarok szalonnát sütni és forrásvízben hűtött sört Inni; Üvegből ! — Közös barátunk nem tart önnel? — Nem! ő a Balatonra megy. Emberek közé vágyik; szórakozni akar. Azt mondja, hogy ő nem bújik el a hegyek közé. Számára a Balaton jelenti a kikapcsolódást. Az utcán beszélget két asszony a nyaralásról: — Hová mentek, szívem? —- Az idén sehová! Itthon próbálunk majd pihenni á festés után. Tudod, az idén rendbe akarjuk kapni a lakást. Erre kell a sok-sok pénz! De majd jövőre... — És ti? — Megjött az autónk! Azt fizetjük ki. Talán annyi pénzt össze tudunk majd hozni, hogy bejárassuk az új kocsit. Ne­künk most ez a boldogság... Kinek ez, kinek az! Kinek így, kinek úgv, A legfonto­sabb, hogv mindenki gondtalanul kikancsolódion és azt te­hesse. amit szeret, amihez kedve van! Amire egy évig vissza lehet majd emlékezni... Szalav Uhván Diákkórusok hangversenye Ritka alkalom, hogy * Gyöngyösön a város énekka­rai, közülük is a kisdiákok kórusai ilyen ünnepi hang­versenyen szerepeljenek, I mint amilyen volt ez a leg­utóbbi, éppen a pedagógusok napja tiszteletére. A két tény egybeesése még csak fokozta az alkalom ünnepé­lyességét. Hogy örömünket ennyire hangsúlyozzuk, annak nem csupán a rendezvény maga az oka, hanem az is, hogy kellemes zenei élményt kaphattunk, amiből soha nincs elég, az énekkarok ál­tal nyújtható Ilyen élmény­ből ‘pedig ugyancsak kevés akad ebben a mátraalji vá­rosban. Pedig gyakrabban is lehetne, erre a kórusok felkészültsége Is adhat In­dítékot. de az énekkarok pódiumigénye is ösztönöz­hetné a felügyeleti szerve­ket. Magáról a hangversenyről sok jót mondhatunk el. Kezdésnek mindjárt illik helyesbítenünk a cím meg­állapítását, mert az általá­nos iskolák együttesei mel­lett felléptek még a zeneis­kola legkisebb tanítványai­nak csoportja és a Muzsi­kus Céh Kamarakórus, amelynek nem csupán a rendező irodához, hanem a QJIMíiSS> 1978. június 9., péntek gimnáziumhoz is köze van és a pedagógusok énekkara. Mindösszesen tehát az isko­lák keretein belül maradtak a szereplők, még úgy is, hogy az énekesek egy része az Iskolák nevelői közül ke­rüli ki. De ha már ez a kö­rülmény ilyen hangsúlyt ka­pott, egy megjegyzés még ide kívánkozik, inkább csak kér­dőmondat formájában: a többi gyöngyösi iskolának nincs éneklő csapata? A produkció tartalmi ér­tékeit sokáig lehetne sorolni. Közülük is kiemelkedőnek tetszik az az általános vo­nás, hogy magas énekkultú­ra megnyilatkozása volt a hangverseny. Minden együt­tes nagy fegyelmezettséggel, jó hanganyaggal, kimunkált előadással, tudatos szerkeze­ti építkezéssel, érzelmekkel gazdagon színezve értette és érezte a műsorát, és azt megfelelő hőfokon tudta közvetíteni a hallgatósághoz. Ebből az általánosan ma­gas színvonalból is ki kell emelnünk az I. sz. iskola Heves megyei népdalcsokrát, vezényelt Vetula Gyuládé. arrnlv nagvon szénen szóit, a ITT. sz, iskolások Kodály Békedaláért a précizitásuk miatt érdemelnek elismerést. Vezényelt Major Zsuzsa. Nagyszerű hangulatot tud­tak teremteni az V. sz. Is­kolások Vidám rse.h nénhal- ladáinkkal. vezényelt Vára- dy Istvánná. a VT. sz. isko­la kisdohosai redis Juhász Andrásné vezényletével a Magyar népdalcsokorral ra­gadták magukkal a közönség get. Nagy György irányítot­ta a VI. sz. iskola énekkarát, akik Kodály Gergelyjárását szólaltatták meg nagyon szép hangzással, intonálással és artikulációval, a Karai Bari­kádra című művével pedig vastapsra ragadtatták hall­gatóikat. A járási-városi Pedagógus Kórus jó hang­anyaggal rendelkezik, Tóth Antal vezetésével azt bizo­nyították be, hogy képzett értói a kórusművészetnek. A Muzsikus Céh Kamarakó­rusa érett, szépen hangozó előadásban Kodály Ave Mártájával tette emlékeze­tessé szereplését. Vezényelt Gácsiné Holló Erzsébet. Be­fejezésül Bárdos Napfényes utakon című kompozícióját adta elő az egyesített ének­kar Nagy György vezetésével, fegyelmezetten, szépen, si­kerrel. Ez a hangverseny méltó keretet adott a pedagógus­napnak, ahogy azt már je­leztük. de arra is Jó figyel­meztetés, hogy Gyöngyösnek van fejlett énekkari kultú­rája még a legfiatalabbak körében is, közös éneklés pedig nemcsak kitűnő ne­velési lehetőséget teremt, hanem vonzó alkalmat a művészet iránt fogékony kö­zönségnek is. Maradjunk az alkalom ad­ta lehetőségnél: most a sze­replők és a rendezők tanév végi bizonyítványába a mi­nősítő érdemjegy csak a jé­les lehet. G. Molnár Peron NzlOLNÁR ZO1TÄN EL3EGIZES 15. — Szólok neki, jó? Meg­mondom: a kérdés döntésre érett! Fel is ugrott, talán, hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének, de talán azért, hogy félbeszakítsa az ilyen részletekbe való esetleges be- lemerülést. Elsétált a köny­vespolc mellett az ablakig, kipillantott, visszafordult, s akkor akadt meg a tekintete a szoba egyetlen képén, mely a belépő elől szinte rejtve volt, a könyvespolc ablak fe­lőli oldalán, csak innen visz- szafordulva lehetett látni. Fényképnagyítás, egyszerű nyersfa keretben. Mikor meg­látta, már tudta is, ki van a képen. Fiatal lány volt, talán vele egykorú, zártnyakú blúzban, egyszínűben, kissé giccses egy szál virággal; nem volt szép, csak tiszta, okos tekintetű, biztosan a szemé­be szeretett bele Lajos bácsi, a magas homlokába; volt benne valami mosolynélküli derű. Nem néztek hátra, s Kati zavartalanul tanulmányoz­hatta a halott asszony leány­kori kéDét. Azt talán meg lehet belőle érteni, hogy La­jos bácsinak, amilyen már akkor is lehetett, éppen ez a kissé apáca-nyugalmú nő kenhetett, de a három évtize­des furcsa hűséget, azt nem lehetett a fénykép alapján felfogni. Apa szólalt meg, kezében még mindig a feketés csészé- vél, — hogy ihatja hidegen azt a kávét? — anélkül, hogy megfordulna: — Én tulajdonképpen még alig ismerem ezt a .. .TiboA. — Most legalább majd ta­lálkozol vele.., egy egész na­pon ét... Ugye azt már el­mondtam, hogy csak ideig­lenesen van abban a gyári laborban... Nagyon tehetsé­gesnek tartják, el fogják vin­ni kutatóintézetbe. Komo­lyan én is azt hiszem, vala­mi nagyon nagy tudós lesz. Aranyos pofa. Nem, Lajos bácsi? — De igen, hogyne... — hagyta jóvá Lajos bácsi. Az­tán még hozzátette: — per­sze, így szemre apád is látta, én azt hiszem, azt másképpen gondolta, hogy nem Ismeri eléggé. — Persze, persze, értem én. Hát majd beszélgess vele, Apa! Ott a csónakházban ugye, mindenre lesz alkalom. Apának, bár megfogal- mazatlanul, valami olyasmi jutott az eszébe, hogy vala­mikor egy leány, de még egy fiú is megkérdezte volna a szülei véleményét a házassá­ga előtt, vagy éppen a bele­egyezésüket kellett kérni. Vagy még azelőtt, amikor a szülők választottak, ö maga is. ugye, a szülei mélységes egyetértésével vette el-annak Idején Gittát. De mi haszna, lehet mondani, mégsem volt rajta istenáldás, azon a há­zasságon. Klárival meg ugye sikerült. Sikerült? Nem igen szokott ezen töprengeni. Csak most itt hármasban, éppen a lánya házassága előtt. Talán óvni kellene, nehogy elha­markodja De van-e neki er­re jogi vagy erkölcsi alapja? Megint egyszer Kati kapta fel a fejét: —■ Természetesen Apa, azt nem is kell mondani, Klári nénit is, természetesen, Anyu a lelkemre kötötte, hogy kü­lön említsem meg, bár egé­szen feleslegesen, hogy azt ugye úgy vesszük... de hát ezt azt hiszem, mondani sem kell... Nem volt éppen ragyogó szónoklat: le is ült rögtön zavarában, de most nem oda Lajos bácsi mellé, hanem egyenesen szembe velük. Apa homlokán mintha egy kis felhő suhant volna át. Bánat? Felelősség? Lel- kiismeretfurdalás? De meg­nyugtatóan mondta: — Hogyne, persze, nagyon fog örülni. Minek is fog örülni? Lajos bácsi meg szokta érezni, hogy mások min töp­rengenek; hallgatott. Vissza­rakott mindent a tálcára; egy kicsit mintha ő is zavar­ban lett volna; kivitte a feke­tés készletet a konyhába. Kati fejében is megfordult: lehet, hogy Apa és az ő Klááárikáia között sem min­den tökéletes... ★ Kati, bár maradt benne egy kis nyugtalanság, mert nem értette az apjának és talán Lajos bácsinak is a be­szélgetés végén mutatkozó elmélázását, voltaképpen tele volt diadalérzettel. Ö most már aztán mindent elvégzett. Beszélt Tiborral, Tibor köz­vetítésével elintézte Tibor szüleit is, s főképpen immár beszélt Apával is; ez látszott a Iegnehezébbnek. De ő ugye ügyesen, szinte zseniálisan előadta, amit kellett; semmi ellenállás...- (Folytatjuk) Jji H ,Jéghegy** meg ez elfe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom