Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

Nemzetközi szobrásztakor Siklós közelében, a Szársomíyó-hesrven május közepén nyílt meg a nemzetközi szobrász szimpozion. Az Európa-szerte is­mert alkotótelep immár tizenegyedik alkalommal fogadja a hazai és külföldi művészeket. Az idei szimpozion sorárt érdekes kísérlet kezdődik, amely a betonprogram nevet kapta. A készülő szobrokat Pécs új lakótelepén állítják majd fel. A képen: Gaubek Péter magyar- országi szobrászművész már elkezdte a munkát. (MTI fotó — Bajkor József felv. — KS) A Béke és Szocializmus májusi száma A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékozta­tó folyóirata májusi számá­ban megemlékezik Marx szü­letésének 160. évfordulójá­ról. A béke híveinek mozgal­ma immár három évtizedes múltra tekint vissza. Romes Csandra, a Béke-világtanács Magyar művészek a nagyvilágban Magyar együttesek részvé­telével számos európai és több japán város hangver­senytermében, színpadán rendeznek koncerteket és műsoros előadásokat a kö­vetkező hetekben. Az Éder- vonósnégyes Bulgáriába láto­gat: a szófiai zenei hetek ke­retében június 3-án Bartók, Mozart és Goleminov müvei­ből ad hangversenyt. Fábián Márta, Elek Tamás és Sztankovics Béla cimba­lomművészek az NSZK-beli ludwigsburgi várjátékokon június 10-én Vivaldi, Blavet, Telemann művei mellett magyar szerzők — Szokolay, Kocsár és Láng — szerzemé­nyeit szólaltatják meg. A Kodály-vonósnégyes 12 koncertből álló japán kőrút­ján június 15-től naponta más-más városban — közöt­tük Tokióban, Kyotóban és Sapporóban — szólaltatja meg Beethoven, Mozart, Schubert és Schumann. Dvo- rák és Kodály műveit, a Bartók vonósnégyes pedig június második felében egy fellépésre az NSZK-beli Ber- gendorfba látogat. A HVDSZ Bihari János Táncegyüttese Hollandiában vendégszerepei, a Rajkó­együttes jugoszláviai, az Ál­lami Népi Együttes pedig olasz turnén vesz részt. A Bihari táncegyüttes az évente megrendezésre kerülő holland fesztivál keretében, június 2-től 10 holland nagy­városban bolgár és román népi táncegyüttesekkel közös műsort ad. A KISZ Körponti Művészegyüttes Rajkó zene­kara és tánckara a hónap közepétől Belgrádba és Újvi­dékre látogat, s további 12 városban is előadja egész es­tét betöltő folklórműsorát Jugoszláviában. Az Állami Népi Együttes 100 tagú tár­sulata június 27-től olasz városokban — Bolognában, Modenában, Via Reggióban, Torinóban, Parmában, San Marinóban, Mantovában és másutt — mutatja be hagyo­mányos folklórműsorát. (MTI) CMIwwm , 1978. június 1.. csütörtök elnöke ebből az alkalomból ismerteti a békemozgalom eredményeit és feladatait. Shafic Jorge Jandal, El Sal­vador Kommunista Pártja KB főtitkára a forradalmi harc demokratikus, antiim- perialista és szocialista fel­adatai között levő szoros bel­ső összefüggést elemzi cikké­ben. „A gazdaság és a poli­tika dialektikája a társada­lom forradalmi átalakításá­ért vívott harc időszakában” címmel rendezett nemzetkö­zi tudományos-elméleti kon­ferencia anyagának folytatá­sát is megtaláljuk a folyó­irat májusi számában. Az előző részt a márciusi szám tartalmazta. A tőkés válságról folyó eszmecsere keretében Benjá­min Degen, a Svájci Munka­párt KB tagja arra a kérdés­re válaszol cikkében, hogy van-e Svájcban politikai és gazdasági válság. A politikai függetlenség kivívása után a gazdaságilag fejletlen orszá­gok legnagyobb gondja az elmaradottság leküzdése. Kinghoma A. Malima, Tan­zánia Forradalmi Pártja KB tagja Tanzánia tapasztalatai és fejlesztési sratégiája alap­ján szói hozzá a sok ország­ban időszerű témához. A Né­met Szocialista Munkáspárt agrárpolitikáját elemzi „Erő­södik a munkások és parasz­tok szövetsége” c. cikkében Gerhard Grüneberg, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja. Évről évre erősödnek és gazdagodnak a KGST-tagor- szágok sokrétű kapcsolatai, mind hatékonyabb formákat ölt közös gazdasági tevé­kenységük. Szemléletes képet ad erről Pjotr Lomakónak, az SZKP KB tagjának, a Szovjetunió színesfémkohá­szati miniszterének cikke és az a három riport, amelyet a Béke és Szocializmus szer­kesztőségének felkérésére lengyel, csehszlovák és mon­gol újságírók írtak országúk egy-egy nagy építkezéséről. „A neonácizmus és a neo- fasizmus ma” c. cikkben egy osztrák és egy amerikai új­ságíró azt boncolgatja, mi­lyen formákban szerveződik és tevékenykedik a szélső- jobboldal a különböző orszá­gokban, és ez milyen veszélyt jelent. (KS) Vándor Sándor énekkari szemle Szűk körű, ám színvonalas megyei találkozó... Immár hagyományossá vált a háromévenként- visz- szatérő rendezvénysorozat, amelyen az ország munkás- és ifjúmunkáskórusai Ván­dor Sándor — a régi mun­kásdalosok kiváló kórüsveze- tője és zeneszerzője — nevé­vel fémjelzett találkozókon vesznek részt, hogy bemutat­hassák kórusmunkájuk ered­ményeit. A napokban Egerben, a Megyei Művelődési Központ­ban rendezték meg ennek megyei szintű bemutatóját, melyen 10 kórusunk vett részt. Ez a szám viszonylag kevés, ha arra gondolunk, hogy másutt a nagyszámú jelentkezés miatt még a já­rási szemlék selejtezőire is szükség volt. A bemutató során kitűnő műsorral lépett dobogóra, a közönség és a neves szakem­berekből álló zsűri elé, a leg­utóbbi 1976-os minősítésük során diplomás arany foko­zatot szerzett Füzesabonyi ÁFÉSZ Tinódi Kamarakórus, Köröskényi Lajos vezetésé­vel. A férfiakból álló kama­rakórus manapság ritka. Ve­zetésük igen gondos és céltu­datos felkészültséget igényel. Kidolgozott műsorukat jó diszpozícióban, nagy átélés­sel, vezénylés nélkül oldot­ták meg. Oj karnaggyal mutatkozott be a sikeres múltra visszate­kintő Hevesi Járási Pedagó­gus Kórus, Szabó Tivadar után most Ferenc Sándor ve­zényletével. Nagyon tetszett puha, bársonyos, könnyed hangvételük, de hiányoltuk a precízebb kidolgozást és mű­sorukból a XX. századi kó­rusmuzsikát. Kissé megilletődve énekelt a Kompolti Hámán Kató Női kar Tóth András vezény­letével, pedig falusi kórus mivoltuk lehetőségeit figye­lembe véve igen dicséretes produkcióval léptek pódium­ra. A nemrég alakult egri Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa első -• komo­lyabb bemutatkozása kitűnő­en sikerült. A többnyire ál­talános iskolai énektanárok­ból álló együttes tagjai él­vezték a kórusban való dalo­lás örömét, így valóban rendkívül muzikálisan éne­keltek. Néhol meglepően szép hangszíneket hallhat­tunk — így például Mozart Noktürnökje második darab­jánál is —, ám mégis, ha tö­mörebb hangzásra töreked­nek, feltétlenül erősíteni kell a férfiszólamokat. A kama­rakórus Tar Lőrinc karnagy kezében nagy lehetőségek birtokában van, várjuk a biztató kezdet folytatását. A szemle legnagyobb kö­zönségsikerét kétségtelenül a Kömlői Május 1. Mg. Tsz. Férfikara aratta, Éles Imre vezetésével. A komoly ha­gyományokkal rendelkező kórusnak már a megjelené­sében is van valami lenyű­göző, ami megfogja a hallga­tóságot, ráadásul ezek a többségükben idős, Ő6zbe- csavarodó fejjel éneklő egy­kori cselédek, summások több szólamban énekelnek Kodály- és Karaí-műveket és ez valami nagyszerű! Egészséges, tömör, férfias hangzás jellemezte a 40 tagú kórus éneklését, amely fellé­pésről fellépésre érzékelhető fejlődésről tesz tanúbizony­ságot. A további előrelépés érdekében arra hívnánk fel figyelmüket, hogy a dinami­ka adta lehetőségeket jobban használják ki a művek ki­dolgozása során. A megye egyik legrango­sabb vegyeskara, az egri Építők Heves megyei Kóru­sa, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György vezénylésé­vel, hírnevükhöz méltó, igen gazdag, változatos műsorral léptek a közönség elé. Egyre jobban kiteljesedik a régi, egri kórusmúlt hagyománya­it méltóan továbbvivő együt­tes tevékenysége, amely már több ízben az országhatára­inkon túl is megbecsülést szerzett a magyar énekkari kultúrának. Kiegyenlített hangzás, széles skálájú dina­mizmus jellemzi éneklésü­ket. Műsoruk választékos. Magyar szerzők mellett, ná­lunk alig ismert szerzőktől is hallunk, így például: Uiboi Tájkép c. kórusművétj amelynek előadása különöj sen szuggesztív volt. Az ifjúsági kórusok közül kitűnt az Egri Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola Kossuth Zsuzsa kórusa és az egri 212. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet Ének- kara, Ocskay György ülj Kisgergely Mária vezetésé­vel. Jó felkészültség, üde, friss hangszín és fiatalos lendület jellemezte előadá­sukat. Kisebb intonálási és tempóbeli problémák ellené­re is dicséretesen szerepeli) az egri Mezőgazdasági Szalt~ iskola Leánykara Bodnár Zitl ta vezetésével. Viszont kissé meglepetést keltett a hatvani 213. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet Énekkaraj Bakki Magdolna irányitásáj val 11 fiatal igyekezett hősij esen helytállni, amely léU számát tekintve még kama­rakórusnak is alig felel megj Az esemény közös dalj énekléssel, az oklevelek ea pénzjutalmak átadásával^ valamint a kórusvezetők száj mára tartott értékeléssel záj rult. A kórusszemle általába^ színvonalasnak mondható néhány igen jól felkészüli! együttes jóvoltából, de ügyi érezzük, hogy ez a mozga-’ lom számunkra csak akkori lehet igazán eredményes^ hogyha minél többeket moz-í gósít és a megye énekkarai valóban kihasználnák ezt a szervezett és rangos országom mozgalom adta lehetőséget. Nagy Miklós l Római kori település Római kori edénytöredé­kekre, földbe mélyített ke­mencékre és három helyiség­ből álló épület alapjaira bukkantak az elmúlt hetek­ben Árpáson a győri Xantus János Múzeum régészei. A Rába és a Marcal között fek­vő római településről, Mur- selláról, egy útleirás említi, hogy az Arrabnnátói Sava- riáig vezető út egyik állomá­sa volt, és a második szá­zadban városi rangot kapott. Feltárását három évvel eze­lőtt kezdték meg. Egyebek között találtak itt két körte alakú kemencét^ érdekességük, hogy rostélya­ik is agyagból készültek. A kemencéket valószínűleg központi munkagödörből fű­tötték. Gazdag díszítésű ró­mai kerámiákat, korsó- é3 csészetöredékeket is felszín­re hoztak. Ezenkívül kiástáls a korábban megtalált, villa toldaléképületének épen ma. radt alapjait. A későbbiekben a kora ró-' mai települést szabadtéri rom kertté alakítiák. amelvet a turisták is látogathatnak. (MTI) i “K/10LNÄR ZOLTÁN EUBEGVZES 8. Kapott égy igazi csókot a szájára. — Mindenesetre te is megpedzhetnéd a szüleid­nek. .. vajon ők mit szólná­nak hozzá? Mégis hát egy ilyen eljegyzés... Nélkülük meg... hát... vagyis... — Természetesen ! Majd szólok. Nem hiszem, hogy kifogásuk lenne. — Nekik is biztosan volt eljegyzésük... annak idején. — Biztosan, persze. — Lehet, hogy még tetsze­ne is nekik a dolog. — Hogyne, miért is ne tet­szene? Kati tudott volna egy-két dolgot mondani, amik miatt nem biztos, hogy az eljegy­zés ötlete okvetlenül tetszik majd Tibor szüleinek. De ezt már igazán jobbnak lát­ta, ha ráhagyja. Különben is, lehet, hogy még Tibornak magának is el kell mondania néhányszor, hogy valóban bejusson a dolog abba a tu­dós pici kis agyába. Lajos bácsi nem az az ember volt, aki ha rászánta magát valamire, sokat této­vázott a következő lépésen. : Egyszerűen felhívta Katit, * jöjjön ki a csónakházba, I nézzen körül, milyen előké­születeket látna szükséges­nek. t Kati persze semmit. A tűz köré ülők lábát ép­pen befogadó, kör alakú árok, felette körül durva deszkaülőkkel, gyeptégla- háttámlával. Itt még akár náluk nagyobb társaság is elférne a tűz-szalonnasütő- bográcstartó áldozati oltár körül. Két-három ócska nyugágy, melyben megpi­henhetnének az idősebbek. A sűrű lomb a csónakház mögött, melyben rigó fütyül, vagy szél susog, a Duna habjainak alkonyati lágy csobogása. Az egész annyira egzotikus, hogy kitalálni sem lehetne különbet. — Ha már meg kell csinál­ni az öregek kedvéért, ak­kor már legalább itt, a ter­mészet kigyeptéglázott ölén tegyük. Jobbat nem lehet ki­találni. Lajos bácsi éppen csak észlelte, hogy anya a lányá­nak, lány az anyjának, vagy az „öregek”-nek tulajdonít­ja az óhajt, az eljegyzés kez­deményezését. Csak észlelte, nem tette szóvá. — K .lat főzzek, vagy bir­kát? — Ennyit kérdezett. — Ô, olyan aranyos vagy, Lajos bácsi! Szerintem ez annyira csodálatos hely. hogy itt a zsíros kenyér is tökéletesen megfelel! — Jó! Zsíros kenyér lesz. — Hagyta rá Lajos bácsi. Kati ettől meg is ijedt egy kicsit; mert Lajos bácsi ké­pes arra, hogy szaván fogja az embert. Na, de hát ilyen alkalommal !... Egy kis dör- gölődzéssel gyorsan kien­gesztelte. Aztán megnézte a csóna­kot is — vagyis a hajót —, mely hatalmasan, cölöplá­bakra fektetve trónolt a fő­helyen, a betonfalú, hosszú épületben, melyhez könnye­dén csak odatámaszkodott a lécfalú fészer, amely alatt viszont az emberek lelhettek alkalomadtán menedéket. Itt halomba rakva a néhány nyugágy és kertiszék, meg egy kinyitható asztal, vala­milyen utolsó eshetőségre számítva, ami sohasem kö­vetkezhetett be, mert a fő­zés-étkezés mindenkor az áldozati oltár körül történt. — Lajos bácsi, a nőket is mindig idehívtad? Nem a la­kásodra? Hiszen az egész életedben, mint egy aggle­gény ... Lajos bácsi bölcsen, hall­gatagon, némán ránézett, megsimogatta a fejét. — Katikám, kislányom — sóhajtott —, a nőket... — Elmosolyodott. — Mit szeret­nél hallani? A magányos fér­fi éppúgy szabad préda, mint a magányos nő. Ha nem vi­gyáz magára, juj ■ ■. — Vigyázni kellett ma­gadra? — Kellett? Még most is kell. Valaki elkap és ... De nekem feleség nem kellett másik ... megőrzőm annak az egy valamikorinak az em­lékét. Ez annyira elképesztően hangzott, hagy Kati belebor- zongott. — ... nő meg különben... van elég. Éppúgy, mint férfi. Keresni se kell. Csak éppen olyan nincs még egy. Ez valahogy őrült, ez a Lajos bácsi. Bár szerencsére. Ha nem volna őrült, már szóval így a maga módján, nem is hív­na ide minket eljegyzést tar­tani. Meg még főz is, te jó isten ! — Vagyis akkor ... csak olyan pillanatnyi... Hát, eb­ben a paradicsomban ... — Nem, Katikám ... Vala­mikor mi itt töltöttük a mé­zesheteket, ahogy mondják. Én ide soha azóta más nőt nem hoztam. Van elég hely Pesten. A lakásom is. — Azt mondják, ott ven­déget nem fogadsz. — Vendéget nem. — Vagy éppen azért, hogy ne zavarjanak? • — Nem éppen azért. Csak így alakult. — Furcsa vagy, Lajos bá­csi. — Minden ember furcsa. Te is. kislányom. Még nem tudhatod. Saját magát na­gyon nehezen ismeri meg az ember. — Ó, én már mindent tu1, dók magamról... Elhiszed? Lajos bácsi nevetett) Széttárta a karját. — Ha akaróig, elhiszem. Mogyoróvesszőket vágott a te’ek sarkában: bicskával szép kúpos-hegyesre faragta. — Kevés a nyársam, hátha több nyársra lesz szükség. Kati tudta, hogy nem lesz szükség nyársra egyáitalán. Lehet, hogy bizalmas dolgai említése még Lajos bácsit is zavarba hozta? Faragással leplezi. A fészer egyik sarkában, két kampóra fektetve hever­tek az öreg, szaionnazsírral jól átitatott végű nyársak. Odarakta közéjük az újakat is. A fűszertartó a falba volt beépítve, kinyitotta a két kis kulcsra nyíló ajtót, ellenőriz­te. hogy van-e elég minden­ből. — No, mire lesz még szük­ségünk? — Én nem tudom, Lajos bácsi. — Hát akkor amit nem tu­dunk, az nem lesz. , Kati csak vállat vont. ' — Akinek valami nem tet­szik, az utána majd elmegy vacsorázni. Itt az lesz, ami lesz. — Zíros kenyér. — Ha zsíros kenyér, hát zsíros kenyér. j Most valahogy, itt Lajoá bácsinál, a természe' nagy csendjében. minder lyan egyszerűnek tetszett. >Int- ha minden töprengé 'evç felesleges volna. J (Folytatjuk), *

Next

/
Oldalképek
Tartalom