Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

I Kapcsolatok Falra hányt borsó a kedvezmény fiz áru jön, a pénz megy NEM TUDNI. KI TALÁL. TA KI, s hányán bábáskod­tak a javaslat megvalósulá­sa felett, tény, hogy a nagy textilüzem egyik szövőgyá­rának három szocialista bri­gádja autóbuszra ült, s meg sem állt az ország túlsó feléri lévő fonógyárig. Ott illendő­en, a megbeszélés szerint várták őket; nem terített asz­tallal, hanem zúgó gépekkel, nyersanyagbálákkal, műveié­it leírásokkal, fonalszállító lá­dák piramisával. Amiről beszéltek, az nem valami kellemes társalgási téma volt, hanem a szövőnők örök réme, a szálszakadás, s ami attól elválaszthatatlan, a fo­nalminőség. Az eszmecsere nélkülözött mindenféle for­mális udvariaskodást, oly­kor a vita sem hiányzott. Végül, a búcsúzáskor mégis úgy érezte valamennyi részt­vevő, közös nevezőre jutot­tak. s azt a cérnaszálnyi ka­paszkodót, melyet a látogatás órái sodortak a fonodái meg a szövődéi kisközösségek kö­zött, érdmes, szükséges erő­síteni. Mosolyogtató naivitás len­ne azt remélni, egy csapásra megszűnik most majd a szö- vödeiek mindenféle gondja, ám a kapocs olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudták a többiek helyze­téről,' küszködéseiről. Feltéte­lezhető, akiknek agyából ki­pattant az ötlet, semmit sem hallott az üzemszocioiógia friss eredményeiről, s közü­lük arról, hogy — amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű terme­lőhelyeken gyorsan növekszik a kiscsoportok egymásra utaltsága, kapcsolataik jelen­tősége. A javaslattevő ráér­zett valamire a mindennapi munka gyakorlatából, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e valami fontos­ságát, nyélbe ütötték a talál­kozót. Amit most újabbak követnek, mert a kezdemé­nyezést örömmel karolta fel a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa, s valamenyi gyár­nak, gyáregységnek, telep­helynek figyelmébe ajánlotta­Csodaszerre leltek a texti­les kollektíva tagjai? Csu­pán fölismerték annak szük­ségességét, hogy a termelés szervezeti rendje úgy válik igazán hatásossá, ha átitató­dik az emberi, azaz szemé­lyes kapcsolatok nemes anya­gával, ha a különböző körül­mények között dolgozók rész­leteiben megismerik azt a feltételrendszert, amely mindannyiuk tevékenységét meghatározza. Ezt a feltétel- rendszert legtöbbször ugyan­is csak általánosságban veszi szemügyre egy-egy kisebb közösség, kiválasztva belőle a reá vonatkozó tényeket, s így akaratlanul részekre darabo- lódik az. ami összefügg, ami­nek értelme az egység. Törvényszerű, hogy a tu­datosság — a munkabeli tu­datosság — magasabb fokára elérő közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismereteket már nem tartja elegendőnek, azaz hi­ányérzete támad. Pontosab­ban szeretné tudni, miféle kisebb és nagyobb tényezők hatnak munkafeladataikra, s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevékenysége mi módon illeszkedik másoké­hoz. Nem véletlen, nem egyéni lelemények tükröző­dése, hogy a szóban forgóhoz hasonló tapasztalatcserékre egyre több termelőhelyen éreznek okot, hogy a terme­lési feltételek változásának következménye az ún. komp­lexbrigádok számának nö­vekedése is. ÖSZTÖNÖS KEZDE­MÉNYEZÉSEK is rávilágít­hatnak tudatos cselekvési irányok lehetőségére, s a cér­naszálnyi kapaszkodó — ahogy azt a textiles találkozó egyik résztvevője tréfásan el­nevezte — tekkintélyes ter­heket hordozhat. A termelői szervezetnek sokféle lehetősé­ge van a célok egyeztetésé­re. az érdekazonosság kife­jezésére —, ami az egy te­lephelyű vállalatoknál is el­engedhetetlen, de még in­kább szükséges a több egy­ségből álló cégeknél —, ám az egyetértés még nem azo­nosulás! Az emberi, a szemé­lyes kapcsolatok, viszonyok ezt az azonosulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyorsabban. hatásosabban, mint a különféle hivatalos értekezések, rendelkezések. Ezért mindkét formának vi­tathatatlan a szükségessége, a jogosultsága. . Veress Tamás Utak, hidak épülnek Hatvan körzetében Mindig döntő jelentőségű egy település kulturális ar­culata szempontjából a köz­utak minősége, s hogy azok miként kápcsolják össze a környező városokkal, közsé­gekkel. Hatvan és a , hozzá tartozó ‘ falvak közútjainak rendszere tíz esztendővel ez­előtt még eléggé szánalmas volt, az utóbbi évek azonban általános fejlődést hoztak, amiben a KPM Egri Közúti Igazgatósagának van kiemel­kedő szerepe. A megye úthálózatának csaknem 7 százaléka tartozik már Hatvanhoz. Ebben 23 kilométer főútvonal! Az al­sóbb rendű, de mindenütt pormentes, szilárd burkolatú utak Boldog, Heréd, Nagykö­kényes, Túra irányában 54 kilométert tesznek ki. Évi karbantartásuk meghaladja a hárommillió forintot. Az • igazgatóság Hatvan körzeté­ben végzett legutóbbi mun­káiból a boldogi bekötő út a hatvan—atkán út egy sza­kasza, az ifjúsági táborhoz vivő bekötő út megépítése, felújítása, valamint a város központjában létesített elekt­romos. forgalomirányító rendszer emelkedik ki fon­tossága, értéke miatt. Csak a lámpa rendszerre három és fél milliót költött a KPM. Az idei esztendő további gyarapodást ígér a városban és környékén ! Első helyre kívánkozik ennek kapcsán a hatvan—selypi összekötő út, aliól 83 ezer négyzetmé­ternyi szélesítést, kiegyenlítő hengerlést, valamint felületi bevonást végeznek el az igazgatóság szakemberei, gé­pei. Hatósági jogkörénél fog­va törődik az igazgatóság a közutak jogszerű használatá­nak biztosításával, a forgal­mi rend megfelelő kialakítá­sával is. Ilyen szempontból különleges feladatot jelent a termelőszövetkezetek. egye­süléséből adódott helyzet. Ezért a Hatvan, Boldog, He­réd, Nagykökényes térségé­ben megváltozott szállítási igényeket a legsürgősebben felmérik, új forgalmi rendet alakítanak ki, a közutak te. hermentesítese végett pedig újabb földutak, hidak építése válik szükségessé a belső üzemi szállításokhoz. Sok ve­szélyt rejt a 3-as főútvonal Hatvan—Kerekharaszt kö­zötti szakasza. A KPM Egri Közúti Igazgatósága most itt egy kerékpárút építésének lehetőségét is megvizsgáltat­ja. Nem megyei feladat, de hatvani „illetősége” miatt szólnunk kell néhány olyan idei munkáról, ami az autó­pálya építésével függ össze, így még 1978-ban megkezdik a 21 -es fő közlekedési út cso­mópontjába^ tervezett felül­járó, a Salgótarjáni MÁV- vonal, a Zagyva folyó és a Bér patak feletti hidak épí­tését. S ugyanígy hozzáfog­nak a verseg—hatvani és a kerekharaszt—herédi út híd­jának munkáihoz. (m. gyj Hazánkban 1977-ben nem kevesebb, mint 133,8 millió tonna — a korábbinál há­rom tonnával több — áru kerüli elszállításra vasút- jainkon. A szakemberek vé­leménye és az eddig feladott megrendelések szerint a ta­valyi rekordnak máris meg vannak számlálva a napjai. A becslések szerint ugyanis az idén minden eddiginél több áru vár majd elszállításra. Megyénkben a budapesti, a miskolci és a debreceni igaz­gatóság dolgozóinak kell majd elsősorban néhány „la­páttal rátenniük” eddigi munkájukra. Mindezt maguk is jól tud­ják, s mint a Heves megyei szállítási bizottság legutób­bi egri ülésén a három igaz­gatóság képviselői elmondot­ták : valamennyi állomásu­kon felkészültek az idei szál­lításokra, megtették a szük­séges intézkedéseket a terv­szerű, a zavartalan munka érdekében. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a siker nemcsak rajtuk, a vasutaso­kon múlik. A megérkezett áruk gyors kirakása és el­szállítása ugyanis a megren­delőkre, a fuvaroztatókra tar­tozik elsősorban. Inkább fizetnek Üzemeink, vállalataink, szövetkezeteink tetemes ősz- szegeket takaríthatnának meg azzal, ha egyrészt ki­használnák az úgynevezett előszállítások kedvezményeit, másrészt, ha éjszaka, vala­mint a munkaszüneti napo­kon is szállíthatnának és gondoskodnának a megren­delt áruk átvételéről. A MÁV, valamint a Volán Tröszt részéről felajánlott szállítási kedvezmények többsége azonban változatla­nul falra hányt borsónak bi­zonyul. Sőt! Nemhogy javulna, ha­nem az utóbbi időben tovább romlott a íuvaroztatási fe­gyelem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy 1977- ben a budapesti Igazgatóság területéhez tartozó üzemek­nek több mint hat, a miskol­ciakkal és a debreceniekkel szállíttatóknak pedig több mint egymillió forintjukba került a késői árukirakás, a megérkezett áruk „elfelejté­se”. Csak példaként említjük, hogy a bélapátfalvi cement­gyár több mint 220, a TÜZÈP 314, a Gagarin Hőerőmű 203^ az Országos Érc- és Ásvány­bányák 176, a Mátravidéki Fémművek pedig 218 ezer forintot ..utaztatott el” árui késői átvételével. Egészen biztosak vágyunk benne, hogy okosabb, értelmesebb dolgokra is el tudták, él le­hetett volna költeni az állás- pénz címén kifizetett százez­reket Az igazsághoz tartozik ugyanakkor az is, hogy bár az utóbbi években igen' je­lentős összegeket költöttek a nehéz fizikai munkát meg­könnyítő szállítások gépesí­tésére. de ma is változatlanul kevés gépe van a vasútnak, a Volánnak is, és gyermekci­pőben jár még a konténeres szállítás is — elsősorban anyagiak miatt — hazánk­ban. Jön a szezon Nyáron és ősszel Heves megyében ugrásszerűen meg­nő az elszállítandó aruk mennyisége. Ezért is hangsú­lyozta egyebek mellett a me­gyei szállítási bizottság, hogy az eddigieknél jóval szoro­sabb kapcsolatot kell kiala­kítaniuk a szállíttatóknak a szállítókkal. Egymás pontos és reális informálására ugyanúgy ' elengedhetetlenül szükség van, mint az éjszakai és a munkaszüneti napokon történő szállítások szorgal­mazására, fokozására, a va­gon- és a gépkocsipark ha­tékonyabb, ésszerűbb kihasz­nálására. Sok ezer ember milliard z- kaf érő munkája függ úttól, hogy a legyártott, a megter­melt áru mikor és milyen minőségben juí el rendelte­tési helyére. Nemcsak nehéz és sok a szállítók és szállítta­tok .munkáia. tehát, hanem a felelősségük is igen nagy, Mert elsősorban rajtuk mú­lik, hogy a gyárakban, az üzemekben, a földeken vég­zett munka végül is hogyan kamatozik. A vasúti, a közúti szállí­tás népgazdaságunk egyik igen fontos és nélkülözhetet­len ágazatává fejlődött az el­múlt években. És elsősor­ban azért, mert milliók, milliárdok mehetnek kárba, ha munkáját rosszul, szerve­zetlenül végzi. Szerencsére már nem ez a jellemző, de mint az elmondott példák is bizonyítják: van min változ­tatniuk, javítaniuk a szállí­tóknak és a szállíttatóknak is. Koós József Kalászol a búza és az árpa a Tisza mentén (Tudósítónktól) Május hónapban több mint 130 milliméter csapadék hullott Tisza menti földek­re. Vízzel teli az ártér, és ha kora tavasszal nem voltak belvizek, most bőséggel akadnak a poroszlói Magyar —Szovjet Barátság Termelő­szövetkezet földjein. Mint Szalag István főagronómus elmondta: 200 hektár kuko­rica maradt vetetlen az eső­zések miatt. Belvizek hátrál­tatják a lucerna kaszálását, és a cukorrépatáblákön is megjelentek a kisebb-na- gyobb belvízfoltok. Az időjárás csupán a szö­vetkezet halászainak kedve­ző, akik bőséges zsákmányt fognak ki nap mint nap az árterületről. Sok dolguk akad ezekben a napokban is a Iucernábetakarító gé­peknek, fűkaszáknak. Ezer hektár lucernatábláról ka­Fotó: Tóth Gizella) Kék alapon fehér kérdőjelek Könnyebb megtalálni e,: tűt a szalmakazalban, mim parkírozóhelyre lelni Eger belvárosában. A személygép­kocsik számának növekedő sével a helyzet egyre romlik és ez a tendencia lényegéten évek óta tart Kérdés: lehet-e jobbra várni? Válasz: nem. Vagyis: nem nagyon. A leginkább illetékesek, á városi tanács műszaki osz­tályának e kérdéssel foglal­kozó dolgozói szerint kevés a remény. Igaz, a 25-ös út új szakaszának belépése várha­tóan 10—12 százalékkal eny­híti majd a megyeszékhely közlekedési gondjait. De nem oldja meg. Attól sem lehet sokat várni, hogy az általá­nos városrendezési terven belül a belváros rendezése külön fejezet. A helyzet ugyanis adott: szűk utcák, műemlék házak. Az előbbiek nem tágíthatok, a műemlé­kek sérthetetlenek. A helyzet tehát egyértel­mű: nem lehet megoldani a belváros parkírozási gondja­it. Ezzel szemben viszont : meg kell oldani! Már-márott tartunk, hogy fából vaskari­ka, de szerencsére nem azért találták ki a dialekti­kát, hogy ilyen „csekélysége­ken” fennakadjunk. A témával foglalkozó ter­vezők már tudják, hogy a Kertész utca—Almagyar ut­ca—Mekcsei utca—Bástya ■utca és a várállomásnál a Cifrakapu utca jó kiegészítő útvonala lesz a majdani 25- ösnek, és ez szintén egyféle könnyítést jelent majd a közlekedésben, s valamelyest enyhítenek a közlekedési, il­letve a parkírozási gondo­kon. Mindezek mellett a szak­emberek második lépcsőfok­nak tekintik a belvárosi for­galom megoldását. Az ÛTIN- FORM-nál most készül a forgalomrendezési terv, melynek eredményeként ki­alakul majd a „sétáló” bel­város, ami azt jelenti, hogy a szűk utcákból kitiltják a gépkocsikat (csak a célfuvart engedélyezik), néhány utcá­ban egyirányú forgalmi ren­det alakítanak ki, és a vé­dett belváros körül, majd ké­sőbb egy nagyobb körben lé­tesítenek parkírozóhelyet, így á városba áramló gépko­csik végeredményben kívül maradnak a „bűvös” belső körön, az Egerbe látogató turisták kisebb-nagyobb sé- taúton juthatnak el a belvá­rosba. S ezzel be is zárul a kör: kész a fából vaskarika, A távprognózis körvonalai ki­bontakoztak, melyből meg­tudhatjuk, hogy találkozás a végtelenben. Vagyis a belvá­rosi közlekedés és parkíro­zás gondjai ugyan meg nem oldódnak záros határidőn belül, de enyhülnek majd (vajon mikor?) — valame­lyest. A szakemberek szerint sokkal hamarabb kellett vol­na foglalkozni ezzel a kér­déssel. Mit mondjunk: szerintünk (ku-m a szálják folyamatosan az idei termést, melynek egy részét kazlazzák, a többiből pedig lucernalisztet készítenek. A közeli napokban még 300 hektár rét- és legelőterület szénatermésének betakarítá­sa vár rájuk. A szövetkezet gépműhe­lyében már az aratásra ké­szülnek a gépjavítók. Tizen­hét kombájn kijavítva vár­ja már a nagy munkák kez­detét, ezenkívül szerződést kötöttek egyik határ menti szlovák termelőszövetkezet­tel is. A szerződő gazdaság öt kombájnt küld Poroszló­ra az aratás kezdetére, s utána pedig a poroszlaiak ezt a gépi segítséget vi­szonozzák. A sarudi Tisza mente Ter­melőszövetkezetben még az esőzések előtt, időben befe­jezték a tavasziak vetését. A sok eső és a rendkívül ké­vés meleg belvizek kialaku­lásához vezetett, amely a kikelt kukorica, cukorrépa fejlődését is hátráltatta. Je­lenleg több mint 500 hek­tárnyi területet sújt a bel­víz. A szövetkezet dolgozói a lekaszált lucerna egy részét fűvel és melasszal vegyítve silózzák. s ily módon 120 va­gon jó tápértékű silótakar­mányt állítanak elő. Talaj­ba kerültek a paprika, a pa­radicsom, a káposzta és a dinnye palántái a gazdaság 37 hektáros kertészetében. A növényvédők a 26 hektá­ros almáskertben végzik a rovarkártevők elleni perme­tezést. Védekeznek a bur­gonyabogár ellen is. A ku­korica gyomirtó vegyszere­zését 400 hektáron repülő­gép végzi el, mivel a sáros, felázott talajon az erőgépek nehezen mozognak. Kihányta kalászát az ár­pa és a búza, amely a jelek szerint az idén ismét jó ter­mést ígér. Ezerötszáz hek­tár aratnivaló betakarításá­ra készülnek fel itt Saru­don. Kevés híján befejezték a 11 kombájn javítását, most végzik a raktárak, terménytárolóhelyek tisztí­tását, fertőtlenítését. Javít­ják a balázó, a szalmalehúzó gépeket, és a szállítást vég­ző járművek, pótkocsik egyaránt felkészülten vár­ják a nagy munkák kezde­tét. Császár István Uiimsőa€í 1978. június 1- csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom