Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Á hét— címszavakban : HÉTFŐ: A kőolajexportáló országok miniszteri tanácsában úgy döntöttek, hogy az olajárakat ez év végéig nem változ­tatják meg — Véget értek a választások Peruban, az ..aprista" párt győzött — Sziad Barré Szomáliái államfő Bonnban tárgyalt KEDD: Tito elnök beszédével megnyílt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa — A kínai kormány fel­szólította a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányát, hogy szüntesse be három főkonzulátusának a tevékeny­ségét SZERDA: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormánykül­döttség érkezett Varsóba — Szovjet—török kormányfői eszmecsere Moszkvában — Az olasz kereszténydemokraták főtitkárukat, Zaccagninit jelölik köztársasági elnöknek CSÜTÖRTÖK: Hivatalos amerikai válasz a szovjet sajtóban közölt állás­foglalásra — Szovjet kormánynyilatkozat a nyugati hatal­mak afrikai tevékenységéről — Amerikai küldöttség érke­zett Angolába PÉNTEK: Kádár János és a magyar párt- és kormányküldöttség be­fejezte varsói tárgyalásait — Budapestre érkezett Muam- mar al-Kadhafi, Líbia vezetője — ítélet a torinói terrorista perben SZOMBAT: Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó Hamburgban — Neto angolai elnök Bissau-Guineában találkozott Eanes portu- gárelnökkel — Közzétették a befejeződött JKSZ-kongresz- , szus dokumentumait . } l A hét 3 kérdése Keresztyén békevilággyülés Prágában tanácskozik az V. keresztyén békevilággyülés, 95 ország 600 képviselőjének részvételével. (Népújság telefotó — CTK — MTI — XS) dolláros tomahawk A magyar és lengyel párt­vezetők varsói találkozása, a két ország párt- és kor­mányküldöttségének tárgya­lása nemcsak nálunk és len­gyel barátainknál állt a fi­gyelem középpontjában, ha­nem a világközvélemény is felfigyelt a nemzetközi állás- foglalásokra. Mit kell ki­emelnünk Kádár János és Edward Gierek megnyilatko­zásaiból? A szovjet—amerikai vi­szony alakulása változatlanul izgalmas és gazdag a fordu­latokban. Különösen fontos a kérdés, hogy a további szov­jet-amerikai tárgyalások le­hetőségét hogyan látják Moszkvában és Washington­ban? Közben a nyugat-európai országok diplomáciája is na- gvobb sebességre kapcsolt. Egymást érik a csúcsszintű találkozók, mivel júliusban élőbb a közös piaci országok vezetői, majd Bonnban Car­ter elnök és a leggazdagabb tőkés országok állam- és kor­mányfői tárgyalnak gazdasá­gi. de politikai kérdésekről is. Hogyan rendeződnek a nyu­gat-európai sorok? 1. Mit kell kiemelnünk Ká­dár János és Edward Gierek külpolitikai meg­nyilatkozásaiból? A varsói tárgyalásokon a két párt, a két kormány ál­láspontja azonosnak bizo­nyult a nemzetközi helyzet minden alapvető kérdésében. Kádár János hangsúlyozta, hogy a világ népeinek egye­temes érdeke az enyhülési folyamat fenntartása és ki­terjesztése a katonai terület­re is. Edward Gierek rámu­tatott, hogy a tartós békét csak a fegyverkezési hajsza megfékezése, a szocialista or­szágok által előterjesztett le­szerelési program biztosítja. A magyar delegáció vezetője elmondotta, hogy nyugtala­nít bennünket bizonyos erők aktivizálódása az USA-ban és egyes NATO-országokban, amelyek arra törekszenek, hogy az Egyesült Államok keményítse meg a Szovjet­unióhoz való viszonyát, és fokozni kívánják a varsói szerződés és a NATO orszá­gai közti szembenállást. Ká­dár János kijelentette, őszin­tén reméljük, hogy az ame­rikai és a nyugat-európai gazdasági és politikai élet reálisan gondolkodó tényezői nem engednek a nyomásnak. Mindkét pártvezető szólt a kínai vezetők politikájáról. Kádár János megállapította, hogy a kínai vezetés objek­tíve a szélsőséges, reakciós imperialista erők törekvéseit támogatja. Edward Gierek szintén úgy fogalmazott, hogy a béke és a szocializmus nyilvánvaló érdekeivel szem­ben az enyhülésellenes impe’ rialista és antikommunista fjMnüism 1978, június 25., vasárnap erőket támogatják a kínai ve­zetők, akik változatlanul folytatják szovjetellenes po­litikai vonalukat. Kádár Já­nos ugyanakkor hangoztatta, hogy akárcsak a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a magyar nép is baráti érzé­sekkel viseltetik a kínai nép iránt. A Kínai Népköztársa­sággal változatlanul rendez­ni kívánjuk viszonyunkat, szorgalmazzuk az államközi kapcsolatok fejlesztését és azt kívánjuk, hogy a kínaiak ta­láljanak vissza a haladásért és a békéért küzdők közös útjára — elvi politikánkból azonban nem engedhetünk! A nemzetközi kommunista és a munkásmozgalom egy­ségének előmozdítása mellett tettek hitet a varsói találko­zó résztvevői. Kádár János kijelentette, hogy minden pártnak joga és kötelessége a marxizmus-leninizmus ta­nításainak alkotó alkalma­zása, az adott ország sajátos­ságai és történelmi hagyo­mányai alapján. Ugyanakkor fontos feladat egyeztetni a nemzeti és nemzetközi érde­keket. Törekedni kell az ösz- szefogásra a kölcsönös szoli­daritás, az elvtársi együtt­működés szellemében. Gie­rek hangsúlyozta, hogy a berlini értekezlet határoza­tainak talaján erősödik az európai testvérpártok inter­nacionalista szolidaritása és együttműködése. 2. A további szovjet—ame­rikai tárgyalások lehető, sege hogyan alakul? A szovjet lapokban a múlt hét szombatján megjelent és az amerikai külpolitikát bí­ráló cikkre az Egyesült Álla­mokban sűrűn reagáltak: Vance külügyminiszter pél­dául hétfőn a kongresszus­ban, kedden Atlantic City­ben beszélt az amerikai— szovjet viszonyokról, szerdán aztán a külügyminisztérium külön is nyilatkozatot adott ki. Vance láthatóan igyeke­zett a vita hangnemét mér­sékelni — nem úgy, mint Brzezinski, az elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója és a washingtoni „kemény vo­nal” képviselője tette. Vance azt bizonygatta, hogy az USA minden téren fejleszteni kí­vánja az együttműködést a szovjetunióval. Szerinte a Carter-kormányzat minél előbb megállapodásra szeret­ne jutni a hadászati fegyve­rek korlátozása terén. Kétségtelen, hogy a SALT- tárgyalások egyes amerikai „héják” szándéka ellenére sem szakadtak meg. Szerdán például újabb találkozó volt Genfben a hadászati táma- dófegyver-rendszerek kor­látozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség kö­zött. Ami pedig egy újabb Gro- miko—Vance találkozó lehe­tőségét illeti, az amerikai diplomácia „nagy öregje”, Averell Harriman, New Yorkban kijelentette, hogÿ úgy tudja: júliusban valószí­nűleg Genfben ismét tár­gyalóasztal mellé ül a két külügyminiszter. Harriman annak a véleményének is hangot adott, hogy „igen kö­zel van” az új SALT-megál­lapodás ! 3. Hogyan rendeződnek a nyugat-európai sorok a júliusi csúcsértekezletek előtt? A dátum: július 16—17., a színhely: Bonn. A résztve­vők: Carter, a japán kor­mányfő, a Közös Piac leg­nagyobb országainak vezetői, továbbá a kanadai minisz­terelnök. A téma: a nyugati gazdasági válság elhúzódása ellen szükséges intézkedések, közös gazdaságpolitika, kö­zös valutapolitika, közös energiapolitika kialakítására teendő kísérletek. S termé­szetesen politikai kérdések is: kelet—nyugati viszony, egyhülés vagy feszültség? Tekintettel arra, hogy a vendéglátó az NSZK, a sorok rendezésének feladatát Schmidt kancellár vállalta magára. Már tárgyalt And­reotti olasz, Thorn luxem­burgi miniszterelnökkel és nem hivatalos látogatás so­rán, Hamburgban fogadta Giscard d’Esting francia köz- társasági elnököt is. A nyu­gatnémet kancellár számára személyes ambíciója alapján és a bonni belpolitikai hely­zet miatt, ugyancsak jól jön, hogy ilyen fontos szerephez jut. (Mellesleg a Közös Piac rendje szerint, hogy tudniil­lik, minden félévben más or­szág adja a „kilencek” taná­csának elnökét, július 1-től éppen az NSZK a soros, Schmidt tehát a nyugat-eu­rópai tőkés integráció sza­vát is hallathatja a magáé, az NSZK-é mellett...) Július első napjaiban Brémában ülnek össze a közös piaci csúcsértekezletre a „kilen­cek” állam- és kormányfői kevesebb, mint két hét múl­tán, Bonnban sor kerül a még fontosabb nyugati gaz­dasági csúcskonferenciára. A kimenetelén múlik, hogy sikerül-e enyhíteni a tőkés világban még mindig jelen­tős arányú, sok zavart oko­zó infláción, tudnak-e újabb munkaalkalmat teremteni a súlyos munkanélküliség el­leni küzdelemben? Politikai következményei a nemzetközi életben szintén érezhetőek lesznek, bármi le­gyen a bonni „csúcson” ho­zott döntés: valamelyest be­folyásolni tudja-e Nyugat- Európa az USA-t, vagy ellen­kezőleg, a carteri N kormány­zat maga mögé sorakoztatja a Közös Piac országait? Az Egyesült Államok tárgyalási helyzetét a Szovjetunióval (vagy akár Kínával szemben) módosíthatja az, ami majd Bonnban történik július kö­zepén. Egymillió „Gyönyörű, elbűvölő!” — kiáltották az amerikai tisztek szerdán valahol, a New Me- xico-i sivatagban, amikor először mutatták be a nyil­vánosság előtt az amerikai haditengerészet tomahawk- ját, közkeletű, de technikai­lag indokolatlan elnevezéssel „cirkáló szárnyas rakétáját”. Nem így vélekedtek a látvá­nyosságról New York-i ENSZ-körökben, ahol néhány nappal a leszerelési ülésszak befejezése előtt fonák hatást keltett a rosszul időzített erődemonstráció. A 700—800 kilométeres óránkénti sebessségű, pilóta nélküli repülőtest a New DAR ES-SALAAM: Az Afrikai Egységszerve­zet felszabadítási bizottsága Dar es-Salaamban tartott öt napos ülésének befejeztével, pénteken elítélte a Nyugat- Afrikában végbemenő im­perialista katonai interven­ciót és tiltakozott az úgyne­vezett afrikaközi erő felállí­tása ellen. „Megdöbbenéssel szereztünk tudomást arról a javaslatról, hogy pánafrikai erőt állítsa­nak fel kontinensünkön bi­zonyos Afrikán kívüli erők támogatásával. Egy esetle­York Times tudósítója sze­rint „kulcseleme lesz a nem­zet stratégiai fegyvertárá­nak a nyolcvanas években”. Harold Brown hadügyminisz­ter úgy nyilatkozott a be­mutatóra meghívott, mintegy nyolcvan újságíró és fotóri­porter előtt, hogy „igyekez­tünk hű képet adni az Egye­sült Államok katonai képes­ségéről”. Nyomban hozzáfűz­te, úgy gondolja, hogy a Szovjetunió jobban tájéko­zott erről a képességről, mint az amerikai közvélemény ... A darabonként egymillió dolláros költségű tomahawk- ok ikertestvérei repülőgép­ről, merülésben levő tenger­ges afrikaközi erőnek afri­kainak kell lennie, és annak felállításáról az afrikai egy­ségszervezetnek kell dönte­nie” — hangzik a többségi szavazattal elfogadott hatá­rozatban. A Dar es-Salaamban elfo­gadott dokumentum elítéli az imperialisták, afrikai la­kájaik és zsoldosaik új sze­repét. Leszögezi : „eltökélten szemben állunk bármilyen külföldi erő beavatkozásával, ha ezek az erők akciói Afri­ka érdekeivel ellentétesek”. alattjáróról, felszíni hadihaj jóról egyaránt indíthr ils lesznek. A szerdai kísérleti- T az amerikai haditengerésze ti légierő egy A—6-os mintájú gépéről indították a „cirkáló rakétát”. Harold Brown jelezte, hogy nem figyelmeztetésnek szánták a bemutatót a Szov­jetunió számára, de hozzá­tette, hogy „nem árt emlé­keztetni őket”. A jelenlegi amerikai tervek szerint a B—52-e^ bombázók egy ré­szét 1982 végén szerelnék fel a „cirkáló rakétákkal”, amei lyeknek „levegő—föld” vál­tozatából 3000 darabot szán*, dékoznak gyártani, 1980-tól kezdve. Ismeretes, hogy a SALT-' tárgyalásokén az amerikai pilóta nélküli repülőtest kér­dése az egyik nagy vitatéma volt. A „cirkáló szárnyas rag kéták” Nyugat-Európában el­helyezve, meglehetősen labi­lissá tennék a hadászati egyensúlyt és ezzel még ne­hezebbé válnának a fegyver* korlátozási megállapodások! Washingtonnak számolnia kell azzal is, hogy a szovjet részről hasonló típusú repü­lőtestek hadászati változatai­nak rendszerbe állítására kényszerülnek — válaszkép­pen az amerikai lépésre, ez súlyosan érintheti a légvéde­lem szempontjából nem túl felkészült Egyesült Államo­kat. Peking Tokiótól? Pálfy József Mit akar PEKING SZAVAIT és cse­lekedeteit elemezve, nem­csak Japánban, hanem má­sutt is keresik a választ, a kér­désre: vajon a kínai vezetők csakugyan az általánosan el­ismert, nemzetközi jogi el­vek alapján kívánják-e meg­kötni Tokióval a béke és ba­rátsági szerződést? Nos, a jelek arra utalnak, hogy Pe- kinget egészen más „elvek” vezérlik. Kína minden áron rá akar­ja erőszakolni a japán fél­re a „hegemónia közös el­ítéléséről” szóló tételt, amely­nek éle egyértelműen a Szov­jetunió ellen irányul. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió nemzetközi te­vékenységében, az együttmű­ködés fejlesztéséért, a köl­csönös bizalom erősítéséért száll síkra, fejti ki erőfeszí­téseit. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy Kína követelése Japán­nal szemben a pekingi veze­tés általános 6zovjetellenes irányvonalának alkotóeleme: Tokiónak olyan szerepet szán, amely teljesen idegen Japán nemzeti érdekeitől. Kézzel fogható bizonyíték er­re, hogy Teng Hsziao-ping, kínai miniszterelnök-helyet­tes nyugati politikusokkal ta­lálkozva, nemegyszer két szovjetellenes tengely kiala­kítását sürgette. Az egyik tengely Nyugat-Európa és az Egyesült Államok, a másik pedig Kína és Japán lenne. A koncepció földrajzi iránya több, mint nyilvánvaló. Ám ez az eszme nem aratott osztatlan sikert. A józan gondolkodású washingtoni, tokiói és nyugat-európai ál­lamférfiak nem lelkesednek az ötletért, sőt Peking min­den „figyelmeztetése” ellené­re — ha nehezen is — folyik a párbeszéd az újabb SALT- megállapodásról a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között, tárgyalnak a közép­európai haderők csökkenté­séről Bécsben és a szovjet- japán kapcsolatok sem tor­pantak meg. AZ ENYHÜLÉSI FOLYA­MAT nyilván nem elégíti ki a pekingi vezetők igényeit- érdekeit, ezért igyekeznek meggátolni a nemzetközi légkör javulását. Ebből a szemszögből kell vizsgálni a szenkakui incidenst is, ami­kor, mint ismeretes, felfegy­verzett kínai „halászhajók” , jelentek meg Japán parti vi­zein. Peking ezzel demonst­rálta Tokiónak, hogy milyen módszerekre kész a vitás kérdések megoldása érdeké­ben. Tokióban jogosan vető­dött fel a kérdés: ha a kínai vezetők most, a „barátsági szerződés” megkötése előtt is nyíltan megsértik az ország területi integritását, hogyan fognak viselkedni majd ka­tonai megerősödésük után? Érdemes emlékeztetni arra, hogy Peking régóta kacsint­gat a japán szigetekre. Már Mao elnök utalt arra, hogy Kína néhány év múlva fel­készül egy nagy partraszál­lásra Japánban. Ez a kije­lentés nem kerülte el a vi­lágsajtó figyelmét, hiszen Mao az. Egyesült Államokat és a Fülöp-szigeteket is az expanzió céljaként jelölte meg. Más esetekben —Thai­földet, Burmát is, vagyis a volt elnök hódító ambíciói nem ismertek határt sem ke­leten, sem nyugaton. A mai pekingi vezetés el­határolhatná magát ezektől az elgondolásoktól, ehelyett azonban nemzetközi lépések­nek alapját lényegében a saját akarat -erőszakolása, és a zsarolás képezi. A thaiföl­di kormányfőre például — legutóbbi pekingi látogatása idején — akarták ráerősza­kolni a kínai vezetők a há­rom világ elméletét, azt hangsúlyozva, hogy a délke­let-ázsiai országok fő felada­ta a Szovjetunió elleni harc. A thaiföldi küldöttség azon­ban ebbe nem egyezett bele, sok más ázsiai vezető is szembehelyezkedett a Peking által erőszakolt, szovjetelle­nes koncepciókkal. A gyákor- lat azt mutatja, hogy Peking — a szovjetellenesség zász­laja alatt — lényegében más népek felett szeretne ura'- kodni, élezi a nemzetközi élet ellentmondásait és alá­aknázza a nemzetközi biz­tonság pilléreit. A SZOVJETUNIÓ A KÖ. ZELMÛLTBAN Japánt is figyelmeztette erre a veszély­re; Kína _a „hegemónia közös elítéléséről szóló záradék erő­szakos elfogadtatásával szov­jetellenes és egyúttal haladás­ellenes irányvonalra kívánja téríteni Japánt. A Szovjet­unió, nyilatkozatában ter­mészetesen határozottan utalt arra is, hogy ha Japán tel­jesíti Peking követelését, a szovjet fél is kénytelen ^sz levonni a szükséges köve ’z- tetéseket és módosítani o- litikáját Tokió irányában j I A. Fr.« .O» I (APN — ÄY J-------------------------------■" .... ■ ■ — A z Afrikai Egységszervezet ülése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom