Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
r  tanács és az OTP együttműködése nyomán Több lesz a kedvezményes értékesítési! lakás ötéwel ezelőtt építette fel az OTP Heves megyében az első munkáslakásokat. A kedvezményes értékesítésű lakások érthetően „népszerűek” lettek, hiszen mindenki jól járt. A vállalatok egyszerűbben megoldhatták a dolgozóik lakáskérdéseit, másrészt az építési feladatok megoszlottak : nemcsak a tanács gondja lett többé a lakásépítés. Az első esztendőben 139 munkáslakást adtak át a megyében : Egerben 68-at, Gyöngyösön 61-et, Hatvanban pedig 10-et. Azóta 469 új lakásba költözhettek be a boldog tulajdonosok. Az elmúlt évben újabb 90 lakás építését szervezték meg az OTP szakemberei. Ezek a lakótömbök a három városban, valamint Sírokban, Lőrinciben, Füzesabonyban és Hevesen épülnek majd fel részben az idén, részben pedig a következő esztendőben. r I I AZ ÉPÍTŐK PÉLDÁJA 'A kedvezményes munkás- lakás-építési akció a közelmúltban némileg módosult Eddig ugyanis az OTP által, épített lakásokat is a tanács nyilvánította munkáslakássá, a vállalatok ugyanis a tanáccsal tartották a kapcsolatot. Most viszont az OTP köt szerződést az érintett vállalatokkal, s az igényeknek megfelelően tervezi meg a lakásépítést. A közelmúltban a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a siroki Mátravidéki Fémművekkel, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal kötöttek szerződést. Egerben a napokban adták át azt a tömböt, amely ennek a szerződésnek a nyomán épült fel a Lenin út és a Pozsonyi út sarkán. Ebben az akcióban épülnek majd további lakások az egri Csebokszári-lakótelepen, a gyöngyösi Kálvária-parton és a Mátrai úton, illetve Sírokban, Füzesabonyban, Hevesen. KIEMELIK A NÉVSORBÓL A vállalatok által igényelt keret lehetővé teszi, hogy az egyes üzemek gazdasági és tömegszervezeti vezetői azokat jelöljék ki a lakásvásárlók közül, akiknek a legnagyobb szükségük van az új otthonra, illetve, akire a vállalat hosszú távon számít. Az így elkészült névsort egyeztetik a tanácsnál meglevő listán szereplőkkel, s kiemelik az érintetteket a sorból, miután a vállalattól hamarabb kap lakást, mint a tanácsi úton. Így viszont a tanácsi listán levők is „előbbre léphetnek”. Az OTP a közeljövőben újabb vállalatokkal kezdi meg a tárgyalásokat, így várhatóan több lesz a kedvezményes akcióban épülő lakások száma. A tervek szerint egy-egy épülettömböt eleve munkáslakásként építenek, s a vállalati és a tanácsi egyeztetés után a különböző támogatást élvező munkások költözhetnek majd be. A munkáslakás-építés új formájáról egyébként minden érintett vállalat szak- szervezeti bizottságát értesíti a takarékpénztár, így a lakásra várók közvetlenül az üzemben is tájékoztatást kaphatnak. (szilvás) Anyanyelv, irodaion), nemzeti hagynmányok Interjú a Heves megyei szlovák nemzetiség helyzetéről Első ízben tárgyalta önálló napirendi pontként a Hazafias Népfront megyei elnöksége a megyénkben élő nemzetiségiek helyzetét. További súlyt ad a kérdésnek, hogy a magyarországi nemzetiségiek szövetségei ez év őszén tartják soron következő VI. kongresszusukat. E két fontos tényező kínált jó alapot ahhoz, hogy a Heves megyei nemzetiségiek helyzetéről kérjünk interjút Páti Jenőtől, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkárától. A nemzetiségi politikát pártunk és kormányunk fontos elvi kérdésnek tekinti. E politika megvalósítása hogyan, milyen eredménnyel történik Heves megyében? — Elöljáróban elmondhatom. hogy hazánkban mintegy 150 ezer főre tehető a nemzetiségiek száma, nemzetiségi kulturális igénnyel pedig mintegy félmillióan lépnek fel. Nemzetiségi politikánk egyik sajátossága, hogy a nemzetiségi lakosok szétszórtan, a magyarokkal és más nemzetiségiekkel is keveredve élnek. Politikánknak megfelelően alapvető célunk az volt, és az is marad, hogy a különböző nemzetiségű lakosok a magyarokkal egyenlő jogok és kötelességek alapján vegyenek részt a szocialista társadalom építésében, éljenek alkotmányos jogaikkal, a kölcsönös bizalom és barátság legyen a kapcsolatok fokmérője. Természetesen megyénkben is arra törekszünk — véleményünk szerint sikerrel —, hogy ezek az alapelvek minden szempontból maradéktalanul érvényesüljenek. Annak ellenére tekintjük ezt igen fontos és szívesen vállalt kötelességünknek, hogy megyénk területén csak kevés szlovák nemzetiségű lakos található, akik a gyöngyösi járás területén, ott is mindössze néhány településre koncentrálódva élnek. Mátraszentim- rén — tavalyi adatok szerint — a 800 lakosból 560 szlovák nemzetiségű. A török hódoltságot követő időszakban Márkáz, Domosz- ló és Kisnána szintén szlovák települések voltak, de ezek az erőteljes asszimilációs folyamat következtében szinte majdnem teljesen magyar településekké alakultak át. Olyannyira, hogy ezekben a falvakban hagyományként is alig tapasztalható szlovák nemzetiségi tevékenység. A nyelvet például már csak az idősebbek, ők is csak elvétve beszélik. Kisnánán ennek ellenére ma is több jele található a nemzetiségi hagyományoknak. Legerősebb a szlovák hagyománytisztelet, a közös származás, a nyelv, a kultúra és a szülőföld által meghatározott tradíciókhoz való ragaszkodás Mátra- szentimrén, illetve a hozzá tartozó településeken. A nyelv és a szülőföld hagyományainak ápolása tehát alapvető. Elmondhatjuk-e, hogy ennek érdekében minden lehetséges intézkedést megtettünk? — Véleményem szerint igen, a megyénkben élő szlovák nemzetiségiek helyzete tovább javult. A nemzetiségiek és a magyar lakosság helyzetét egyaránt azok a politikai, gazdasági és kulturális folyamatok határozzák meg, amelyek az elmúlt években megyénkben végbementek. A szlovák nemzetiségű lakosság életkörülményeire — csakúgy mint a magyarokéra — jövedelmük fokozatos növekedése, lakás- kultúrájuk gyors ütemű fejlődése, műveltségi színvonalának emelkedése jellemző. Mind a nemzetközi, mind a belpolitikai kérdésekben állásfoglalásuk pozitív, megegyezik megyénk dolgozóinak véleményével. A nemzetiségiek és a magyar lakosság együttélése megyénkben zavartalan. Ami az anyanyelv és a szülőföld kultúráját, ápolását illeti, elmondhatjuk, hogy sajnos nem a legjobb. Az az igazság, hogy o nemzetiségi fiatalok jelentős része — az iparosodás, a falu szocialista átalakítása, a vegyes házasságok, stb. következtében — nem használja az anyanyelvét. Gyakran még azok sem beszélik az anyanyelvűket, akik azt egyébként különböző nemzetiségi iskolákban az utóbbi években irodalmi szinten elsajátították. Jelentős a száma azoknak is, akik, jóllehet nem magyar nemzetiségűek — mégis annak vallják magukat. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy társadalmi és állami szerveink helyes módszerekkel ösztönözzenek a nemzetiségi jogok gyakorlására, és teremtsék meg annak objektív és szubjektív feltételeit. Ezen a téren példás eredménynek mondható az, hogy Mátraszentimrén 1975-ben sikerült megteremteni a nemzetiségi népművelés eredményes gyakorlásának feltételeit. Hasonlóképpen ez a község jár élen a szlovák nemzetiségi hagyományok ápolásában és megőrzésében. Népi együttesük például sikerrel szerepelt a televízióban és bemutatkozott az egri Gárdonyi Géza Színházban is. HasonlóképA hivatal, a járási hivatal a gyöngyösi Főtér egyik impozáns épületében található, amelynek udvari részében néhány évvel ezelőtt új szárnyat emeltek, és itt alakították ki az elnök és a helyettes irodáit. Az elnök szobája tágas, világos helyiség, modern, kényelmes bútorzattal. Itt beszélgetünk Szekszius Mihállyal, aki másfél éve tölti be a tisztségét a megyei tanácstól kapott kinevezése révén. — Ha minden meghívásnak eleget tenne, idejének milyen részét tölthetné értekezleteken, gyűléseken, tanácskozásokon, különböző ünnepségeket? — pendítjük meg témánk alaphangját. — Munkaidőm kétharmadát — hangzik a válasz. — De miután ez több okból is lehetetlen, így az időm egy- harmada telik el a különböző rendezvényeken való részvétellel. Amiből kiviláglik, hogy a hivatal, a szorosan vett hivatali teendők ellátása olykor az idővel való hatékonyabb gazdálkodást követeli meg Szekszius Mihálytól. Hogyan lehet ezt a mindennapok gyakorlatában megvalósítani, ezt szeretnénk megtudni. A végső válasz sok szálon át jut el a megfogalmazásig. ■ a ■ Választott tisztsége csak a járási pártbizottsághoz, illetve annak végrehajtó bizottságához köti. Egyfelől úgy, hogy a saját írásbeli előterjesztését kell összeállítania, mint ahogy ez megtörtént nemrég. „Könnyű dolguk” volt, miután az éves munkaterv ismeretében már januárban hozzákezdhettek a felkészüléshez. Ne soroljuk most az egyes részleteket, összegezve annyit mondjunk el erről: hogy az előterjesztés tényleges időpontjáig eltelt öt hónap éppen elegendő elfoglaltságot hozott. Pedig a járási hivatal többféle beosztású munkatársa is letette a maga részét ehhez az előterjesztéshez. Ha csak mint a párt-vb tagja kapja kézhez az írásbeli anyagot, akkor egy délutánját köti le a jelentés átJlz elnök: Szekszius Mihály olvasása. Közben széljegyzeteket készít, kérdéseket ír fel és véleményt fogalmaz meg. De gyakran megteszi, hogy a helyszínre is kiruccan, személyesen akar látni, megnézni bizonyos dolgokat, vagy tájékozódni egyes részletekről. Mint tette ezt akkor, amikor az apci Qualité! került a párt-vb elé. — Véleménye szerint mennyire érzékelhető bizonyos mértékű kozmetikázása a kérdések lényegének, egyes esetekben tapasztalható-e a valóság szépítése? — Meggyőződésem, hogy a tájékoztatás, az írásbeli jelentések alaposak, őszinték, a gondok mélységét is nyíltan feltárják. Vezetőink felelősséggel látják el teendőiket és informálják a járás szerveit. Olykor személyi kérdésekben fordulhat elő bizonyos szubjektivitás, hajlam arra, hogy a realitásokat másként értékeljék. — Előfordult olyan eset, amikor nagyon kényelmetlen volt a szükséges intézkedés megtétele? — Sajnos, igen. Az egyik tanácsi vezetőnk esetében, aki már két és fél évtizedet töltött el a munkahelyén. Tulajdonképpen egészen jelentéktelennek tetsző anyagiak miatt kellett nagyon határozottan fellépnünk. Pedig a huszonöt évi munka, ami a háta mögött volt, az egyéni tehetsége látszólag a megértő magatartást követelte volna meg tőlünk. De hát az ilyen lépéseket nem akkor tesszük meg először, amikor a végső szót kimondjuk. Jóval korábban. Talán azon kellene elgondolkoznunk, hogy a kezdet kezdetén legyünk szigorúbbak, amikor még egy emberi sors kisiklása volna elkerülhető. Az eset is, a hozzáfűzött megjegyzéssor is alkalmas arra, hogy továbbgondoljuk ezeket. Van miért. Senki sem születik a járási hivatal elnökének. De azt sem állíthatjuk, hogy Szek- szikus Mihály útja kivétel lenne. Hozzá hasonló és még nagyobb „karriert” sokan bejártak, befutottak nálunk az utóbbi évtizedekben. Herédről indult el, édesapja annak idején a nagybirtokon kereste meg a család kenyerét. Egyetlen fia alig volt két és fél éves, amikor a cukorrépa betakarításakor megfázott, és röviddel ezután a legyengült szervezet nem tudott ellenállni a kórnak. Félárva lett Szekszius Mihály 1937-ben. Ezért is kellett már tizennégyévesen a lőrinci erőműben munkát vállalnia. Aztán következett Petőfibánya, ahol csilletologató lett a feladóállomáson, majd a gépműhelyben talált munkát, ahol szakmát is szerzett: villanyszerelő lett. Már csak leltárszerű felsorolásban: ifjúsági szervezet, aztán tanácsi hivatal, középiskola, majd felső fokú technikum, pártbizottság, járási tanács mezőgazdasági osztálya, aztán pártfőiskola, közben Cány és Hatvan és végül Gyöngyös. Herédi lányt vett felségül, akiről úgy beszél most, hogy nagyon sokat köszönhet neki, mert mindig megértő és támogató felesége volt, nélküle aligha tudott volna tanulni. — A feleségemről, Erzsikéről csak a legjobbakat mondhatom — halljuk tőle az összegezést. Arcvonásai szinte ünnepélyes komolyságává simulnak ugyanakkor De mindjárt mosolyra is nyílnak, amikor a kislányát említi. — Szilvia most végezte el a nyolcadikot, a gimnáziumba készül. A nagy célja pedig a színművészeti főiskola. De ha mégsem sikerülne, akkor óvó néni vagy tanító néni szeretne lenni. / És a hobbikért a Sárhegy alján és az autó és a főzés otthon, aminek apró kudarca a rosszul sikerült palacsinta, de a büszkeség forrása a többi finom étel, aminek a feleség is, a kisány is szívből tud örülni. És a könyvek és a festmények, a szép lakás és a hét végi ha- zaruccanások Herédre, a nagyszülőkhöz, és a terv nyári hajdúszo- boszlói egy hétre, mindez kü- lön-külön, hogy együtt megsejtessen valamit egy család életéről. ■ ■ ■ Ha a huszonegynehány községet vesszük, mindegyiknek azonos módon kell szerepelnie az elnöknél. Mégis, elképzelhetetlen, hogy legyenek szívesebben látott helyek is közöttük? Pillanatnyi tűnődés után hangzik a válaszban a Mát- raalji Szénbányák, a Gagarin Hőerőmű Vállalat, a detki és a gyöngyöspatai tsz neve. A munkások közé tanulni megyek szívesen — magyarázza a felsorolást a járási hivatal elnöke. — Nyíltszí- vűséget, helytállást, felelősséget láthatok náluk. A két tsz-ben pedig a példás igazolását annak, hogyan kell és lehet a több gazdaság egyesülését végrehajtani. A legfrissebb események közül is hallunk egyet. A csányit. A hivatal már operatíve nem avatkozhat bele egyetlen gazdálkodó szerv munkájába sem. De bizonyos kérdéseket köteles megbeszélni. így például azt, hogy a csányiaknak a dinnyetermesztést kellene fokozniuk, miután erre minden adottságuk megvan. Ha pedig azt is figyelembe veszik, hogy a négy és fél ezer hektárhoz mennyi ténylegesen dolgozó taggal rendelkeznek, ebből az is kitetszik, hogy csak a másokkal való összefogás oldhatja meg a jelenlegi gondjaikat. Így került szóba a szomszéd község, Hort neve. Azóta a kezdő lépéseket is megtették már a gazdasági vezetők. Aztán arra is rá kellett döbbenniük, hogy Domoszló fejlesztését nem a község jelentőségének megfelelő mértékben szorgalmazták eddig. Gyöngyöstarjánban pedig az új négytantermes iskola megépítése a soron levő feladat. — Azokat a milliókat, amelyekkel rendelkezünk, nagyon körültekintően kell szétosztanunk a járás községei között, és ez sok-sok vitát, elemzést követel meg tőlünk. Ha már itt tartottunk, megérdeklődtük, milyen a munkakapcsolat a pártbizottsággal, de a hivatalon belül is. — A helyettesemmel nagyon őszinte és nyílt. Olyaor egészen kendőzetlenül fogalmazunk, ha ennek szükségét érezzük. A járási pártbizottság első titkára sokáig dolgozott a járási tanács vezetőjeként, ami nagyon sokat jelent most, és ezért tőle is sokat tanulhatunk. Feladataink végrehajtásában sok segítséget kapok Pethes Istvántól. Ügy érzem, ez elvtársi és személyes kapcsolat is köztünk, ami a köz ügyének szolgálatában kamatozik. Itt, ennek a beszélgetésnek a végére ki is tehetjük s pontot. pen sikeresen... ápolják 3 szlovák hagyományokat Kis-. nánán. Az iskolák és a 'települések könyvtáraiban megtalálhatók a szlovák irodalom alkotásai, elegendő szlovák nyelvű könyv áll az olvasók rendelkezésére. A gondot inkább az okozza, hogy a nemzetiségi nyelven beszélő lakosság nagy része nem érti és így természetesen nem is beszéli a szlovák irodalmi nyelvet, így a szlovák nyelvű könyvek iránt csökken az érdeklődés. A nemzetiségi politika érvényesülésének egyik fő területe a nemzetiségi közoktatás. Megyénkben mi a helyzet ezen a téren? — Kisnánán és Domoszlón nincs szlovák nyelvű oktatás, mivel az 1970-es népszámlálás alkalmával egyetlen lakos sem vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. A most véget ért tanévben Mátraszentimrén 31 alsó tagozatos Mátrafüreden 24 felső tagozatos tanuló volt. Ezeken a helyeken az anyanyelvi oktatás személyi feltételei biztosítottak. Mindkét iskolában kétnyelvű oktatás folyik, a szlovák nyelvet elsősorban beszélgetés formájában, kisebb részben pedig irodalmi és nyelvtani feladatok feldolgozásával folytatják. A nyelv használata nem jelent elkülönülést a lakosság magyar ajkú részétől, sőt a magyar nyelvet beszélő szülők közül többen ösztönzik gyermeküket a szlovák nyelv tanulására. Mátraszentimrén évek óta működik nemzetiségi óvoda, ahol heti két alkalommal tartanak szlovák nyelvű foglalkozásokat. Igen jó kapcsolataink alakultak ki a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségével is, és ennek alapján joggal értékelhetjük pozitívnak a nemzetiségi politika megyénkben történő megvalósítását. Ebből származik további feladatunk is, nevezetesen az, hogy hasonló ambícióval dolgozzunk a jövőben azon, hogy a szlovák nemzetiségű lakosság még jobban használja ki nyelvének, kultúrájának, nemzeti hagyományainak ápolását, hogy népeink ' között még mélyebbé, még teljesebbé váljék ez a nagyon közeli, testvéri barátság — fejezte be nyilatkozatát Póti Jenő. B. Kun Tibor ' Ot hónap: 3 millió külföldi Az év első öt hónapjában 3 millió 300 ezer külföldi járt hazánkban, 33 százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Mintegy egy- harmaduk májusban lépte át az országhatárt. Az Országos Idegenforgalmi Tanács gvors- mérlege szerint a külföldiek több mint fele túristaként étkezett Magyarországra, s csak egynegyedük volt átutazó. A szocialista országokból 22 százalékkal többen keresték fel fővárosunkat és más idegenforgalmi nevezetességeinket. Különösen Jugoszláviából jöttek sokan, 60 százalékkal többen mint a múlt év első öt hónap jában. A tőkés országokból 28 százalékkal fogadtunk több turistát, kirándulót, átutazót. Mindez jelentősen növelte az idegenforgalomból származó devizabevételeket is. Ebben az időszakban külföldre 1,3 millió magyar állampolgár utazott, 16 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. Közülük 88 ezren tőkés országokba látogattak. MspuisÖÉ SS G, Molnár Ferenc 1978. június 25., vasárnap
