Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

'*‘A^*****AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Májusi remények Ezekben a napokban az érdeklődő-aggódó ember úgy érezheti, van alapja a reményre. Miközben egy­mást követik a békehónap eseményei, tágabb térsé­gekben és magas szinteken is egymást követik a leg­alábbis biztató hírek. Újra bebizonyosodik, hogy a nemzetközi közvélemény társadalmi világtevékeny­ségben megnyilvánuló békeakarata találkozik a szo­cialista országok hivatalos diplomáciájának legfonto­sabb célkitűzéseivel. Néhány bizonyíték, csak a legutóbbi órákból: 1. A belga fővárosban — éppen a NATO székhe­lyén — felhívást fogadott el az Európai Biztonságért és Együttműködésért Küzdő Nemzetközi Bizottság ülésszaka, amelyen húsz európai ország és tizennégy nemzetközi szervezet képviselői hallatták az emberi­ség — és az emberség — hangját. Kijelentik, hogy valamennyi állam legfontosabb (tehát nem egyik, ha­nem a legfontosabb) feladata erejéhez mérten min­dent megtenni a fegyverkezési hajsza megfékezésére. 2. A brüsszeli határozat már a hónap végén New Yorkban sorra kerülő, a leszereléssel foglalkozó ENSZ-ülésszak közvetlen előkészítésének tekinthető. Ráadásul mind világosabb, hogy a tagállamok több­sége ezt az ülésszakot fontos lépésnek tekinti a Szov­jetunió által javasolt leszerelési világkonferencia megvalósulása felé. 3. Világszerte százmilliók érzik úgy, hogy a küszö­bönálló konferenciákhoz a legértékesebb hozzájáru­lás a legszömyűbb fegyverekkel foglalkozó SALT-II. megállapodás aláírása lenne. A közvélemény lebírha- tatlan nyomását Washingtonban is nyilvánvalóan ér­zik. Ennek jeleként értékelhető az a nyilatkozat, amit Paul Warnke, a Carter-kabinet leszerelési és fegyver­zetellenőrzési hivatalának vezetője tett. Bár Warnke emlékeztetett arra, hogy a nézeteltérések még jelen­tősek, úgy fogalmazott, hogy „a hadászati fegyverkor­látozási egyezmény pontjainak nagy többségében” már létrejött a megegyezés. Egy ilyen okmány aláírása aligha megy egyik nap­ról a másikra. A siker azonban biztos, ha Washing­ton a SALT-II. ügyben éppúgy, mint például a bécsi haderőcsökkentési tanácskozások során — végre ma­radéktalanul elfogadja az egyetlen megfelelő alapot, az egyenlő biztonság elvét. Harmat Endre 'WWAMMA\áAMAWNAAA/W\AWVVWVAWVWWWWVWVWWWW7« Ülésezik a Svájci Munkapárt kongresszusa Genfben szombaton meg­nyílt a Svájci Munkapárt XI. kongresszusa. A svájci kom­munisták legmagasabb szintű tanácskozásán 150 küldött vesz részt, 14 testvérpárt kép­viselői vannak jelen. A napi­renden a központi bizottság beszámolója, a központi re­víziós bizottság jelentése és a párt vezető szerveinek megválasztása szerepel. A központi bizottság be­számolóját Armand Magnin, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára terjesztette elő. A svájci külpolitika elem­zésekor Magnin hangsúlyoz­ta az ország hagyományos semlegességének jelentősé­gét. „Jelenleg folyamatban van Svájc ENSZ-tagságának tanulmányozása. A semleges­sége politika értelmében Svájc az ENSZ-ben minden körülmények között a népek önrendelkezési jogának érvé­nyesítése, az enyhülés, a le­szerelést célzó intézkedések, a békés egymás mellett élés mellett fog síkraszállni, de addig is aktívabb álláspontra kell helyezkednie e kérdések vonatkozásásában. El kell ítélnie például a neutron- fegyver gyártására vonatkozó terveket. Követelnünk kell kormányunktól: akadályoz­za meg, hogy a svájci bank­körök továbbra is pénzügyi támogatásban részesíthessék a latin-amerikai reakciós rendszereket, közöttük a chilei katonai juntát A belpolitikai problémákat émtve Magnin rámutatott, hogy a gazdasági helyzetben bekövetkezett pangás első­sorban a dolgozókat sújtotta. Az elmúlt három évben Svájcban 350 ezer munka­hely szűnt meg; ennek első­sorban a külföldi munkások, a nők, a fiatalok estek áldo­zatául. 220 ezer külföldi munkást valósággal kidobtak az országból. A Svájci Munkapárt — mondotta befejezésül Ar­mand Magnin — a svájci dolgozók élcsapata. Szilárdan tartja magát az internacio­nalizmus, a nemzetközi mun­kásszolidaritás elveihez. So­rait olyan politikai, szerve­zeti elvek alapján tömöríti, amelyek biztosítják tevé­kenységének hatékonyságát. A párt zászjgja alá gyűjti mindazokat, akik készek har­colni a békéért, a népek jó­létéért, a szocializmusért. Leone olasz köztársasági elnök és felesége megkoszorúzta Aldo Moro sírját (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ceausescu Pekingben tárgyal Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára, köztársasági elnök hét­főn délelőtt hivatalos baráti látogatásra a Kínai Népköz­Áz ideológiai harc frontjain A „lélektani hadviselés és az enyhülés Az Egyesült Államok pro­paganda-apparátusának át­szervezési termeiben, ame­lyekről most folyik a vita, nagy hangsúlyt helyeznek a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország elleni „ideológiai párviadalra”, a kommunista világnézet elleni harcra. Kétségtelen, hogy amíg a földön különböző társadalmi rendszerű államok léteznek, pontosabban szólva egymás mellett élnek, addig az e rendszerekre jellemző néze­tek, eszmék ideológiák is megmaradnak, s azokat sem­miféle megállapodásokkal nem lehet megszüntetni. Az egymás mellett élés és az enyhülés éppen ezért nem, hogy feltételeznek, hanem teljes mértékben kizárnak bármiféle beavatkozást egy­más belügyeibe. A szocialista országok elle­ni „lélektani hadviselés” szer­vezői azonban teljes mérték­ben figyelmen kívül hagyják az enyhülésnek ezt a múlha­tatlan feltételét. AZ ENYHÜLÉS MANIPULÁLÁSA A „békés egymás mellett élés” kifejezéssel manipulál­va az antikommunizmus stra­tégái sem többet, sem keve­sebbet nem akarnak elérni, mint a burzsoá és a kommu­nista ideológia, a polgári és a szocialista demokrácia, a burzsoá nacionalizmus és a proletár internacionalizmus, a termelési eszközök magán- és társadalmi tulajdona, a polgári életmód és a szocia­lista életmód, vagyis merő­ben összeegyeztethetetlen ér­tékek békés egymás mellett élését. d.-Néimm 1978. május 1<L> kedd 4 burzsoá stratégák mégis megmaradnak álláspontju­kon, a Szovjetunió és a többi szocialista ország állampol­gárainak ideológiai megdol­gozására számítva. A nyugati propagandisták az enyhülés közepette most távolról sem utolsó szerepet szánnak a két világrendszer „céljainak egy­ségéről” és „feladatainak azonosságáról” szóló divatos elméleteknek, amelyek volta­képpen a „konvergencia-el­mélet” korszerűsített változa­tai. A szocializmus és a kapi­talizmus „közeledésének” és „egymásba olvadásának” szükségességét ezek a teoreti­kusok azzal indokolják, hogy a békés egymás mellett élés, a tudományos-műszaki forra­dalom viszonyai között az emberiség előtt egy sor közös feladat vetődik fel, amelyeket együttesen kell megoldani. Ennélfogva az emberiség ide­ológiájának is közösnek kell lennie. RENEGÄTOK felhasznälAsa Olykor igen magas tisztsé­geket betöltő burzsoá szemé­lyiségek között akadnak olya­nok, akiknek meggyőződésük, hogy a Szovjetunióval kap­csolatos ügyekben a kérdést csakis így szabad felvetni : ha hiteleket akarnak kapni a szovjetek gazdaságuk fejlesz­téséhez, akkor tegyenek en­gedményeket a kapitalizmus­nak az ideológiában; ha tech. nológiát akarnak kapni, ak­kor visszakozzanak a kapita­lizmusnak nem megfelelő szovjet törvényeket illetően ; ha kereskedni akarnak az Egyesült Államokkal, akkor engedjék meg a belügyekbe való beavatkozást. Ha pedig az ilyen „üzletekbe” a Szovjet­unió és más szocialista álla­mok nem mennek bele, ak­kor ez csupán a kommunis­ták „rugalmatlanságát” jelen­ti. Mindenesetre éppen így vélekednek Jackson szenátor és hívei a kongresszusban. A nyugati stratégák mos­tanában nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy valamifé­le „belső ellenzéket” találnak a szocialista országokban. W. Leonhard, az Egyesült Álla­mok Yale Egyetemének pro­fesszora a Deutsche Welle rá­dióállomásnak nemrég adott interjújában egyebek közt ki­jelentette, hogy Nyugatnak aktívan kell propagálnia a különféle „disszidenseket” a szocialista országokban a kommunista pártok vezető szerepének aláásása, a mar­xista-leninista ideológia diszkreditálása, a nacionalis­ta tendenciák szítása és a szocialista közösséghez tarto­zó országok egységének meg­bontása végett. Leonhard azt ajánlotta, hogy ezt a propa­gandát „a nyugati rádióállo­mások adásainak fokozása” révén aktivizálják, különösen orosz nyelven. INFORMÁCIÓK SZABAD ÁRAMLÁSA? Az a jelentés, amelyet a külföldre irányuló rádióadá­sokról nemrég a kongresszus elé terjesztettek, kimondja, hogy a rádióállomások, köz­tük a nyíltan felforgató, a helsinki megállapodásokkal homlokegyenest ellenkező propagandát folytató Szabad­ság Rádió (SZR) és a Szabad Európa (SZER) tevékenysége „ama kötelességünk egyik as­pektusa, hogy gondoskodjunk az információk és eszmék szabadabb áramlásáról”. Kö­rülbelül ugyanezekkel a sza­vakkal fogalmazza meg az Egyesült Államok elnökének nemrég nyilvánosságra ho­zott üzenete is az információ­val és kulturális cserével fog_ lalkozó jövendő ügynökség feladatait. Ha ezen a „gon­doskodáson” a különféle re­negátoknak és a CIA közvet­len ügynökeinek szóló köz­vetlen utasítások {élis rejtje­lezett formában való továb­bítását, a szovjet valóságról festett rágalmak terjesztését, a Szovjetunióban fennálló rendszer elleni fellépésekre való nyílt bújtogatást értik — és mindezt a szocialista or­szágok népeivel kialakítandó „konstruktív dialógus ösztön­zésének” nevezik —, akkor mit ér az Egyesült Államok vezetőségének az a kijelenté­se, hogy az enyhülési politika folytatására törekszik?! Ami pedig a Szabadság és a Szabad Európa Rádió zava­rását illeti, amit az antikom- munisták szeretnek a szocia­lista országok szemére vetni, erre vonatkozólag nekünk megvan a szilárd álláspon­tunk. TISZTA VIZET A POHÁRBA! Mi nem félünk a kapitalis­ta Nyugattal való információ- cserétől. Mi emellett va­gyunk. Ámde minden együtt­működéshez hasonlóan az ilyen cserének is teljes mér­tékben ki kell zárnia a szuve­rén szocialista államok bel­ügyeibe való beavatkozást. S ha már a helsinki megállapo­dásokból fakadó kötelessé­gekről van szó, akkor okvet­lenül fel kell hívni a nyugati országok vezetőinek figyel­mét arra, hogy náluk vagy elhallgatják, vagy meghami­sítják az igazságot a szocia­lizmusról, a szocialista közös­ség országainak eredményei­ről. Forgalomba hozzák a kommunistaellenes közpon­tok, a CIA, valamint a Sza­badság és a Szabad Európa Rádió információs irodájának termékeit Ha ez a „termék” csupán hazai fogyasztásra ke­rülne, egyszerűen csak saj­nálni lehetne nyugati fo­gyasztóit. Ámde az teljesen tűrhetetlen,. hogy ezt a ter­méket mindén eszközzel igye­keznek a szocialista orszá­gokba eljuttatni. A szocialista államok nem tűrik az ügyeik­be való ilyen beavatkozást és Helsinki szellemében minden lehetőt megtesznek azért, hogy megóvják állampolgá­raikat a rágalom és gyűlölet mérgétől, mivel a „lélektani hadviselés” és az enyhülés összeférhetetlen. V. Bolsakov APN — KS társaságba érkezett. A román vendéget a pekingi repülőté­ren a kínai párt- és kormány vezetői fogadták, köztük Hua Kuo-feng pártelnök és mi­niszterelnök, Teng Hsziao- ping és Li Hszien-nien, a KKP KB alelnökei, minisz­terelnök-helyettesek és Hu­ang Hua külügyminiszter. A román államfőt és kíséretét több mint százezer kínai üd­vözölte a pekingi Tienanmen téren és az ahhoz vezető út­vonalon. Hétfőn délután Hua Kuo- feng pártelnök és miniszter­elnök tárgyalást folytatott Nicolae Ceausescuval, a ro­mán párt- és állam vezető­jével. Kínai sajtóközlemény szerint a tárgyalás légkörét az őszinteség, az udvariasság és a barátság jellemezte. Hétfőn este a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága és a kínai államta­nács díszvacsorát adott az Országos Népi Gyűlés foga­dási termében Nicolae Cea­usescu és kísérete tiszteleté- A vacsorán Hua Kuo-feng és re. Nicolae Ceausescu mondott pohárköszöntőt. Mindketten hangsúlyozták pártjaik, né­peik és országaik együttmű­ködésének és kapcsolataik sokoldalú fejlesztésének fon­tosságát. (MTI) Súlyos csapás a kormány csapataira Zairében A Kongói Ne.űzeti Eelsza- badítási front (FNLC) vasár­nap Brüsszelben nyilatkoza­tot tett közzé a zairei Shaba tartományban, a volt Kntan- gában péntek óta ártó har­cokról. A nyilatkozat szerint a Mobutu-rendszer ellen fel­kelt csapatok a lakosság tá­mogatásával súlyos csapást mértek a kormány erőire: megsemmisítettek öt vadász­bombázót, két helikoptert, valamint hat csapatszállító repülőgépet, és a zsoldosok­ból és idegen katonákból álló ellenségnek súlyos vesztesé­geket okoztak. A front elnö­ke, Nathaniel M. Búmba tá­bornok felszólította azokat az idegen hatalmakat, amelyek­től a kinshasai kormány tá­mogatást kért, hogy tartóz­kodjanak az ország oelügyei- be történő beavatkozástól. Hírek szerint a felkelők el­foglalták Kolwezi és Mu- tshatsha városának legjelen­tősebb részeit. A kingshasai kormány több katonája átállt a felke­lők oldalára. Visszavonja lemondását a libiai kormány Az összes bejrúti lap hét­fői kiadásában arról számol be, hogy Szárkisz libanoni köztársasági elnök és Al- Hossz kormányfő felhagy a politikusokból álló új kor­mány megalakítására irá­nyuló erőfeszítésekkel, és is­mét a jelenleg ügyvezetőként működő „technokrata” kabi­netet bízza meg az ország kormányzásával Az An Nahar című lap „véglegesnek” nevezi az el­nök és a miniszterelnök dön­tését, s úgy tudja, hogy Al- Hossz két napon belül az ügyvezető kabinet rendkívüli ülésén jelenti be a kormány lemondásának visszavoná­sát. Mint ismeretes a kormány lemondását a legkülönbözőbb politikai erők követelték. Azóta azonban bebizonyoso­dott, hogy a jobboldal a ha­ladó politikai erők kirekesz­tésével képzeli az ország to­vábbi irányítását, amit a je­lenlegi libanoni erőviszonyok nem tesznek lehetővé. A bejrúti lapok egyébként pártállásuktól függően kü­lönbözőképpen kommentál­ják a technokrata kormány felélesztésének lehetőségét, egyben azonban valamennyi hírmagyarázat egyezik: neve­»■} zetesen abban, hogy sem a baloldal, sem a jobboldal nem fog túlságosan lelkesed­ni ezért a döntésért, mivel ez a kormány változatlanul kép­telen lesz a sürgető problé­mák megoldására. Polgári közigazgatás váltja fel a katonai tanácsokat Afganisztánban Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság forradalmi tanácsa új kormányzókat ne­vezett ki az ország 27 tarto­mánya közül 20 tartomány­nak az élére. A TANJUG jugoszláv hírügynökség ka- buli jelentése szerint az új kormányzók a forradalmi ta­nács által korábban kineve­zett katonai körzeti parancs­nokoktól veszik át hivatalu­kat. Várható, hogy a közel­jövőben új kormányzókat neveznek ki a többi hét tar­tomány élére is, amelyek a tudósítás szerint az ország legnagyobb és legnépesebb tartományai. A jelentésből kitűnik, hogy tovább folytatódik az egész közigazgatás, különösképpen a minisztériumok, állami vállalatok megtisztítása az antidemokratikus, ellenfor­radalmi elemektől. A TANJUG jelentése sze­rint a kinevezett új kor­mányzók valamennyien az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt tagjai. Kineve­zésüket a jelentés úgy érté­keli, mint a polgári kö igaz­gatás megteremtésére tett el­ső intézkedést. Az új rend­szer — mint az intézkedés­ből következik — konszoli­dálja hatalmát, és folytató­dik a helyzet normalizálódá­sa az országban. A TANJUG hírügynökség egy másik jelentésében be­számolt arról, hogy a hatal­mon levő népi demokratikus párt megkétszerezte taglét­számát, és széles körű akciót indított abból a célból, hogy tömegeket vonzzon a népi demokratikus forradalom so­raiba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom