Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
A háziűr gondja Nőrényofa fgtyût A Növényolajipari Vállalat győri gyárában az idén befejeződik a negyvenháremmillló forint értékű beruházás. A rekonstrukciót követően a két üzem éves termelési értéke meghaladja az egymilliárd forintot. (MTI fotó — Matusz Károly felv. — KS) A hosszú távú fejlődés útja: hatékonyság és minőség Furcsa helyzet: nálunk a »leggazdagabb” háziúr az állam. De a lakásokat a tanársok kezelik. Illetve: létrehoztak egy vállalatot, aminek egyetlen feladata a háziúri teendők ellátása. Ezt viszont úgy kell végeznie, hogy ne csak a tulajdonosi érdekeket tartsa szem előtt, hanem a lakókét is. Ez volna a fából készült vaskarika? Furcsa helyzet ez így, ismételjük még egyszer. KÉT ÉS FÉL EZER HIBA A gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalatnak 266 épület majdnem 3400 lakásának és több mint kétszáz közületi bérleménynek gondját kell viselnie. Jókora számok ezek. De enyhíteni látszik a tennivalókon, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a komfortot csupán mintegy 350 lakás kénytelen nélkülözni. Távfűtésbe vagy központi fűtésbe pedig az összes lakásoknak körülbelül a felét kapcsolták már be eddig. Ezek a számok azt mutatják, hogy aránylag nem öreg és még jó karban levő lakások fenntartásáról kell a vállalatnak gondoskodnia. Van ettől sokkal rosszabb is, mondhatnánk megkönnyebbülten. És akkor meglepetve halljuk, hogy tavaly több mint két és fél ezer hibát tettek szóvá a lakók. Két és fél ezer hiba egyetlen évben. Mégsem lehet rózsás a háziúr helyzete. Mert nemcsak a javítást kell elvégeznie, hanem többször a lakókkal is vitatkozni kényszerül: mikor mehet be a lakásba, a költségek egy részét vagy éppenséggel a teljes összegét a lakónak kell vállalnia, különben... Különben?... És ha a keletkezett hiba miatt a szomszédokat kellemetlenség éri, ha őket is veszélyezteti a máshol keletkezett hiba? Ilyenkor egy percig sem szabad vitatkozni a lakóval, aki esetleg nem akarja vállalni a költségek rá eső hányadát. összesen csak négyen panaszolták fel a javítással kapcsolatos észrevételeiket. Ha most ismét a százalékos arányokra figyelünk, nagyon gyorsan kimondhatjuk: szóra sem érdemes töredék. És eszünkbe sem jut arra gondolni, azoknak, akiknek okuk volt a panaszra, önmagában az az egy eset is százalékot tesz ki. Ez igaz, de a nagy számok törvényéről se feledkezzünk meg, ne legyünk telhetetlenek. VARJAK A GÁZT A gondok csak növekednek, ha a teendőket nem a vállalatnak címezik. Messze járnánk a valóságtól, ha tagadnánk, hogy a tatarozásért, a javításokért, a korszerűsítésért kapkodnak az építőipari vállalatok és szövetkezetek. Nagyon sok oka van annak, hogy fanyalogva fognak az ilyen munkákhoz. Ne hallgassuk el azt sem, az ő anyagi érdekeltségük szerint ez nem jó üzlet. Hogy nem lehet vele sokat keresni, embert se nagyon lehet hozzá kapni, azért nem a vállalatokat és a szövetkezetieket kell elmarasztalnunk. Azok a bizonyos szabályozók, a főhatóságok által meghatározott elszámolási rendszerek alakítanak ki ilyen körülményeket. Annak bizonyítására pedig, hogy ezt a gondot nem lehet egy könnyed vállmozdulattal elintézni, egyetlen számot említünk: tavaly hat és fél millió forint maradt elköltet. lenül. Persze, ez a pénz sem veszett el. Az idén a vezetékes gáz bekötése a legfontosabb feladat. Az ingatlankezelő most úgy van ezzel, hogy bár minden előkészület a szokásos formaságok szerint megtörtént, csak akkor nyugszik meg mégis, ha a tanácsi építők jelentik: ők mindennel készen vannak, lehet jönni megnézni és már hozhatják a pénzt is a munka kifizetésére. Mert a gáz bevezetését elvégzi a Jószerencsét utca 2—18. számú házakban a TI- GÁZ, de a kőművesmunkát, a többi belső szerelést a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak kell megcsinálnia. Mi tagadás, ez a munka a sóhajt keltő, ami már csak akkor vezet el a feszültség feloldódásáig, ha a végére oda lehet tenni azt a bizonyos pontot. BEJELENTÉSHEZ HÁZHOZ MENNEK Ha már az előbb említettük, hogy a vállalkozók megtalálása a nagy gond, szóljunk a saját munkájukról is. Nehogy bárki azt higgye, hogy abban minden úgy megy, mint a karikacsapás. Bár itt is lehet szívderítő tényeket felsorakoztatni: hatékonyan működik az úgynevezett gyorskarbantartó csoportjuk. Afféle készenléti szervizszolgálat ez. amely ripsz-ropsz a helyszínen terem a hívás után. Ha minden jól megy, az idén a szerviz- kocsi és az URH-s készülékek segítségével ezt a gyorsaságukat még fokozzák. Mindennap este tíz óráig két szerelő ad ügyeletet. Tehát a lakók, a bérlők a hirtelen támadt hiba megszüntetésére még az aránylag kései órákban is tudnak segítségért szólni. Nem kell várniuk másnapig. Mert, ugye, a csőtörést nem lehet előre beprogramozni. Például. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ingatlankezelőnél is létszámhiány van. A szakmunkások még hagy- ján, azok általában hiánytalanul megvannak, de a segédmunkások ... Tizenkét olyan személy kellett volna tavaly is, aki a szakemberek keze alá dolgozik. Hozza, viszi az anyagot, hogy a szakmunkásnak ne kelljen a drága idejét elfecsérelnie olyannal, amit képesítés nélkül is elláthat bárki. Márpedig a szakember segédmunkás nélkül olyan, mint a tábornok hadsereg nélkül. HIRDETÉSRE SEM Tudják az Ingatlankezelő Vállalat vezetői is, hogy hol kellene javítaniuk a lakások fenntartásával kapcsolatos munkájukat. Nem elfogultak maguk iránt. De más az elhatározás és más a megvalósítás. Mert mit csináljanak, ha a hirdetésükre senki sem jelentkezik. Nincs belső ellenőrük, mert erre a munkára nem kapnak senkit. Nagyon hiányzik náluk a függetlenített személyzeti vezető is, de létszámgazdálkodásuk kerete nem ad lehetőséget ahhoz, hogy önálló munkakörben foglalkoztassanak személyzetist. A gyöngyösi háziúr tehát azt a furcsa helyzetet, hogy egyszerre kell képviselnie a tulajdonos és a bérlő érdekeit, körülményeihez képest igyekszik minél hiánytala- nabbul megoldani, de hát — mint példáink is kifejezték — ez nem könnyű feladat. Mi lenne, ha a lakók is segítenék? Kitaláltak valamit a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet kutatói; különleges ötvözetet visznek fel az ekevasak, a kultivátor-szerszámok élére. Az éltartósításnak elnevezett technológia jelentősen megnöveli az eszközök ún. kopásállóságát, azaz ritkábban kell azokat cserélni, élezni. Van másféle haszon is, kisebb a vonóerő-szükséglet, ennek következtében az üzemanyag-fogyasztás csök-r ken, ugyanakkor a munka minősége jobb, mint korábban. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták — az így készült eszközöket egyebek között a nádudvari Kukorica- és Ipa- rinövény-termesztési Egyesülés több, mint 210 taggazdaságában használják —, hogy egy hektár megművelésénél átlagosan 85 forint megtakarítás érhető el. Nem nagy pénz. És ha beszorozzuk 4,9 millióval? Ugyanis ennyi hektár az ország szántóterülete! SZÁNDÉKOSÁN VÁLASZTOTTUNK kisebb horderejű példát, így kívánva igazolni, a látszatra jelentéktelen jelentőssé nőhet. A ráfordítások abszolút, vagy viszonylagos csökkentése: hatékonyságjavító tényező. Ilyen a technológia, avagy az áru jobb minősége is, ám ez csak kettő a seregből, aminek valamennyi tagja hozzájárulhat a munka társadalmi hatékonysága magasabb fokához, összegeződő hatásokról kell tehát beszélnünk, amikor a hosszú távú fejlődés egyetlen lehetséges útjáról, hatékonyság és minőség ötvöződéséről szólunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozatában ezt olvashatjuk: „Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehetségesnél és a szükségesnél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerkezet kialakításában. Változatlanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási tevékenység. A munkaerő-gazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez és igényeihez.” E tömör sommázat egyben tükör is, a legfőbb feladatokat láthatjuk benne, s nemcsak holnapra, hanem holnaputánra. Tavalyi munkájuk alapján a vállalatok a nyereségből 44,3 milliárd forint fejlesztési alapot képeztek, s ez húsz százalékkal nagyobb az 1976. évinél. E forrás bővebben buzog a tervezettnél, ám a források fölhasználása korántsem vág egybe a kívánatossal. Így például az 1977- ben átadott beruházások mennyisége kisebb volt, mint 1975-ben, a befejezetlen állomány viszont növekedett. A kettő közötti résen — de nemcsak ezen a résen — sok munka és pénz elillan, gurulnak a forintok, de nem a pénztárba, hanem a semmibe. Másfajta vizekre evezve: a Könnyűipari Minisztérium vizsgálata szerint minden különösebb befektetés nélkül az exportnál 15—20 százalékos árnövelést lehetne elérni azzal, ha az adott technológiának mindenkor megfelelő lenne az áru minősége — s nem maradna el, gyakran jelentősen attól —, s ha a gyártók pontosan szállítanának. Lehetőség? Igen, csak éppen a-veszni hagyottak között. S egészen más oldalról közelítve mondandónk mag- vához: tavaly különféle címeken összesen 115 milliárd forint támogatást kaptak az államtól a vállalatok. Ezeknek a támogatásoknak az egy része indokolt, fontos társadalompolitikai célokat szolgál, másik része viszont sajátos gazdasági mentőöv az alacsony hatékonysággal dolgozók számára. FÉNYESRE KOPTATTU’ hivatkozásainkkal azt tényt, hogy a világpiaci v szonyok számunkra kedvezőtlenül változtak, s ezt tartós hatásként kell számításba vennünk. Szó sincs arról, hogy a sokszori hivatkozás a gyakorlatban mindenütt süket fülekre talált, hiszen tekintélyes azoknak a vállalatoknak a tábora, melyek jelentős üzleti sikereket mutathatnak fel bel- és külföldön egyaránt. Példájuk bizonyítja, a hosszú távú gyártás- és gyártmányfejlesztés gyümölcsei folyamatosan beérnek. Mégis, a termelők egy része nem töri magát e gyümölcsök után, s mert kényelme fontosabb számára, mint a tiszta jövedelem, sokoldalú kényszer sarkallhatná őket arra, hogy lépjenek. Ez a sokoldalú kényszer azonban hiányzik, ritkán bukkan fel, következetlenül hat. Mert támogatást szerezni — indokokat gyártani hozzá — még mindig könnyebb, mint versenyképes árut előaállítani, s a mai nyereség némelyekkel feledteti a holnapot. Különféle mércéket alkalmazó vizsgálatok egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy kivitelre kerülő áruinknak körülbelül egy* harmada az, ami gond nélkül — s még így sem könnyen, hanem erős konkurrenciával megküzdve — értékesíthető. A másik harmad eladható így vagy úgy, a harmadik viszont semmit nem hoz, sőt, egy része annak csak visz, veszteséget okoz! Nincs olyan termelőterület, ahol ne léteznének tartalékok, s ha a meglevők kimerültek, ne képződnének újak. Tartalékaink mainál sokkal nagyobb mértékű hasznosítása a hosszú távú fejlődés útjának alaprétege, s e rétegekre simul a hatékonyság, a munka, a termék jobb minősége. Csupán egy százalékkal kevesebb anyag- és energia felhasználása az iparban évente 4,5 milliárd forint megtakarításával •; járna. Az átlagos műszakszám egy tized százaléknyi növelésével milliárdos beruházásokat megspórolhatnánk. Még egy példa: az iparnak kétmilliárd forintjába került az, hogy — 1976-ban — a vevőnek történő szállításoknál eltért az előre megállapított minőségtől és határidőtől. Egyetlen év, egyetlen ágazat, a következtetés már csak számolási készségünkön múlik ... TÜL KÖNNYEN belenyugszunk a középszerbe, s elfogadjuk a gyatrát, holott tudjuk: telne több is tőlünk. Mégis, valahogy mindenki, .a másikra var, kezdje az, lépjenek ott, mi majd aztán,, i. Az idő döntő termelési tényező. S mert az elillant napok. hetek, hónapok vissza- hozhatatlanok, ezért nem mindegy, forrásaink föltárásának mikor, s milyen buzgalommal látunk neki. Mészáros Ottó 1978. május 16., kedd G. Molnár Ferenc ------------------------------------------------------------------------A hol rövid a takaró Régen elmúlt május elseje, az apciak mégsem feledik. A járásból legalább ötezer ember adott egymásnak találkozót- azon a napon, igen látványos, szemet gyönyörködtető volt a páva-körök, táncegyüttesek műsora, az MSZMP Központi Bizottságának küldötte pedig igazán velős, a munkásság nemzetközi ünnepéhez méltó beszédet intézett a nagy sokasághoz. Mondja is, akivel csak összetalálkozunk: Apc sem hátrább való a többi községnél, bármikor megbirkózik ilyen kiemelt esemény rendezésével! Az elismeréssel, méltánylással nem fukar-i kodtak a felettes szervek sem. Mi több, néhány frissen foganatosított intézkedés jó- szerint a demonstráció viszonzásának tűnik. De ne vágjunk a dolgok közepébe, kezdjük az elején, a korábban megoldott községi feladatoknál... ! KICSIBŐL SOKAT Ez a vezérelv irányítja a község pártszervezetének és tanácsának fejlesztési koncepcióját. Vagyis úgy próbálnak gazdálkodni a szűkös költségvetéssel, hogy tovább érjen a takaró, s minél több gondot felszámoljanak Ap- con. Mennyi pénze van erre az esztendőre a helyi tanácsnak? Nem sokkal több négymillió forintnál. S ebből a gyermekintézmények fölemésztenek hármat. Ami mapad, azt aprózsák szét különböző célokra. Járdaépítésre, a közvilágítás korszerűsítésére, tizenhét magára maradott, idős ember rendszeres segélyezésére, csatornázásra. Az Árok és Hunyadi utcák csapadékvizét például csaknem 300 ezer forint költséggel vezetik a Zagyvába, a belterület higanygőzlámpas éjszakai világítására pedig 100 ezer forintot költöttek. Hogyan lesz mégis a kicsiből sok? A társadalom segítsége révén. így kapott betonjárdát a Ságvári, valamint a Sport utca, így visznek villanyt az Árpád utcába, s a helybeli lakosság támogatásával epuj KRESZ-park, továbbá iskolai játszótér a régi temetőnél. KINŐTT CSERETELEP Több esztendős apci panasz az akadozó gázellátás. S a baj nem varrható egyoldalúan a TIGÁZ nyakába Annak idején olyan Kicsire méretezték a cseretelepet, vagy annyira nem számolták a helyi igényekkel, hogy most nincs hol tárolni a községbe erkező szállítmányokat. A helyi tanácsnak kevés a pénze egy komolyabb cseretelep létesítéséhez, ezéit a vezetők többfelé „házaltak” némi forint reményében. A gondot végül a „gazosok” oldják meg, sajal beruházásaik közé sorolva a 300 ezer forint értékű létesítményt. Kivitelezése még az idén elkezdődik, s jövő tavaszra marad az átadás. A kultúra munkásai viszont a művelődési ház állapotáról nyilatkoznak becsmérlően. A pedagógusok is- kolakorszerűsítést sürgetnek. Egyik ügynek .ym mond ellent a tanácselnök. Inkább jogosnak véli a türelmetlenséget, s nyomban hozzáteszi: idei tényleges bevételükből 150 ezer forintot költenek a művelődés hajlékának tatarozására, 400 ezer forintot pedig oktatásügyi célokra tartalékolnak. Ebből elsősorban az intézet épületének úi vizes-blokkját készíttetik el a hatvani szövetkezettel. INTÉZMÉNYEK A KÖZSÉGÉRT A település fejlesztésével kapcsolatban volt egyéb ötlete is a községtervezésnek. Arra az áprilisi találkozóra gondolunk, amelyre elküldte képviselőjét a Qualitál éppen úgy, mint az áfész, vagy a bőrruházati szövetkezet. Mit kérdezett tőlük a tanácselnök? Munkásaitok, s azok fiai hol szórakoznám hova járnak tanulni,. meiyiK utcában laknak, miféle Környezetben élnek, majd amikor azok csak néztes rá tágra nyílt szemmel, rögtön folytatta: itt élnek, itt tanulnak, tehát kötelességlek vállalkozásaink felkarolása! Az érvekre pedig következtek- a megajánlások. Innen ötvenezer forint, amonnan harminc. Legtöbbet persze a legtehetősebb. a Qualitál adott: 300 ezer forinttal segíti a sportkört, tízezret tesz a mű- velődésiház-tatarozás költségeihez, az Apcon élő munkások építkezésével járó kiadásokra pedig 70 ezret irányzott elő. S ugyanezek az intézmé- • nyék nem sokkal később olyan „nagytakarítást” csaptak a faluban, hogy a Zagyva völgye Termelőszövetkezet kocsijainak hatszáz köbméter hulladékot kellett kifuvarozniuk az újonnan létesített, bagolyvári szeméttelepre. FAGY SE FOG RAJTUK A szép remények, a változást ígérő vállalkozások közepette köszöntöttek Apciaa hideg, fagyos májusi éjszakák. Bizony keserves volt a falubeliek ébredése. Különösen a termelőszövetkezet gyümölcsöseiben dolgozo emberek szíve facsarodott ösz- sze, amikor a fák megfeketedett rügyeit, lefagyott virágait szemrevételezték. Ezen a tájon mindig az őszibarack fizetett a legjobban, a közös kasszába onnan vándorolt a legtöbb jövedelem. Néhány nap elteltével azonban csihadtak az indulatok! Egyrészt azért, mert foltokban pusztított május hidege, s napfényes, meleg hóvégi délutánok sok fát lege ncr álhatnak. Másfelől a gazdaság szakemberei mérsékelték a kedélyeket jó szóval, értelmes beszéddel. Legfőbb érvük a „Zagyva vöi- gye” helyesen választott ter- mésszerkezete. Amit Apc környékén elvisz a fagy, szervezett munkával behozható a megerősödött távolabbi búzatáblákon, borsóvetéseken. No, meg a jószágon, aminek legfeljebb kicsit gazdagabban mérik a takarmányt, hogy több hússal és tejjel szolgáljon... . Moldvay Győző
