Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

Borbély Sándor Hoves megyében Ünnepélyes szerződés nélkül Láthatatlan társulások A TÁRSULÁSOK LÉTREJÖTTÉT valamilyen érdek ve­zérli. A*leghasznosabb dolog, ha ez az érdek közérdek, m nt ahogy például közérdek az, há kel-három termelőszövetkezet azért társul, hogy többet, jobbat és gazdaságosabban termel­jen. Heves megyében az élelmiszer-gazdaság területén hat tár­sulást hozlak létre az utóbbi esztendőkben a termelőszövet­kezetek. Van két olyan társulás is. amely a szövetkezeti kereskedelmet erősíti. Ezek a társulások jelentik ez idő szerint az üzemek közötti együttműködés legfejlettebb for­máját, természetesen idesorolva azokat a gazdásági együtt­éléseket is, amelyek egy-egy iparszerüen termelő rendszeren belül erős egymásrautaltságot hoztak létre. Ezeknek a tár­sulásoknak — hasznosságukon kívül — van egy jól kivehető, közös ismertetőjegyük. Mégpedig az, hogy látható társulások. A társult gazdasági egységek nyilvánosan kötnek egymással különböző megállapodási szerződéseket, amelyek betartását hitelesített okmányok, írásban lefektetett szabályok garan­tálják. Ezek a „látható” társulások egyeduralkodónk az élel­miszer-gazdasági mezőgazdasági üzemek között. Sajnos. Sajnos, csak olyan társulásokat tart a szakmai közvéle­mény igazi társulásoknak, amelyeknek alapokmánya, esetleg igazgató tanácsa is van. Pedig milyen közérdekű haszqn származhatna a láthatatlan társulásokból is. Az olyan meg­állapodásokból. amelyeket nem kell ünnepélyes szerződésbe rögzíteni, csak két szomszéd falu tenne!őszövetkezeti elnö­kének leülni tíz percre és megbeszélni, hogy a növényvédő szakmérnök — mondjuk így — kapacitása túlnő az üzem méretein, és a szomszéd község ne keressen újabb szakmér­nököt, és ne kelljen újabb szolgálati lakást építeni, mert itt van öt kilométerre az a szakember, akit keresnek, s a két szomszédvár úgy jár a legjobban, ha közös megoldást talál. Mint ahogy közös megoldást kellene találni nyaranként az aratási szezon csúcsán az alkatrészkergetés kérdésében is. Olyankor futnak a termelőszövetkezeti furgonok, róják az országutakat és a kilométereket egy-egy nehezen beszerez­hető, pótolhatatlan alkatrész után. A termelőszövetkezetek fize­tik a napidíjat, fizetik az autók használódó alkatrészeit. Kü- lön-külön. Ahelyett, hogjr a szomszédos községek gazdaságai egy körtelefonnal megbeszélnék, hogy kinek mi kell, és hat he­lyett egy gépkocsi fogyasztaná a benzint, a gépkocsivezető­anyagbeszerző pedig a napi díjat. Persze ilyenekről írni, úgy tűnik', nem éppen hálás dolog, hiszen rögtön felmerülhet az annyiszor emlegetett jogos vád: hogy az újságíró minek üti olyan dologba az orrát, amihez nem ért, valamint könnyű tanácsot adni és okosnak lenni, kívülről. Sokkal hálásabb dolog olyasmiket írni, hogy jobban ki kell használni a belső tartalékokat, hogy rugalmasabban kell alkalmazkodni a gazdasági nehézségekhez, hogy bátrabban kell kezdeményezni, satöbbi. Nem árt azonban néha hozzátenni, hogy konkrétan hol lehet rugalmasabban megoldani valamit, hogyan lehet job­ban kihasználni a belső tartalékokat. PÉLDAKÉNT ÁLLT CSUPÁN néhány „láthatatlan” öt­let a jegyzetfüzetemben. « Sz. A. Ismerkedés a kiskörei (Folytatás az Î. oldalról) téti János igazgató Krasznai Janösné, a pártbizottság tit­kárának társaságában fogad­ta, majd tájékoztatta Borbély Sándort az üzem életéről. Szó esett a tájékoztatóban, azök- rál a tervekről is, amelyek nyomán az Izzó gyöngyösi gyára az egész vállalaton be­lül is jelentős bázisa lesz a hazai elektronikai ipar fejlő­désének, illetőleg azokról a sikerekről, amelynek nyomán számos területen már most is azzá lett ez az üzem. Számok és szakkifejezések röpködtek, „mikroprocesszus”-ok, „csip”- ek, „bit”-ek váltották egy­mást a tájékoztatóban, de a csepeli nagy gyár egykori pártbizottsági titkára, a KB titkára számára köznyelvi „szintű” volt mindaz, amit az újságíró még leírni is csak nehezen tudott.' Nemhiába, hogy ez az üzemlátogatás is arról győzhette meg Borbély Sándort és kíséretét, hogy ebben a gyárban a XXI. szá­zad van születőben, ha már meg nem született. Borbély Sándor végigjárta az üzemet, megnézte az egri Fmomszerelvénygyár által kikísérletezett és itt tovább­fejlesztésre kerülő, 23 műve­letre képes aűtömatikát, a különböző modern gépsoro­kat, az ampulla, és képcső- gyártó automatikákat. Elláto­gatott az üzem legmodernebb, több mint 600 millió forintos beruházással létesült részle. duzzasztómű gébé, ahol az integrált áram­köröket készítik rendkívül precíz körülmények között, jobbára asszonyi kezek, és ahol 300 ember termel egy esztendőben 500 millió forint értéket. Borbély Sándor min­denütt megállt, érdeklődött, szót váltott, tanácskozott, őszintén lelkesedett, hogy új­ból kérdéseket tegyen fel, hol a vállalat igazgatójának, hol a gépekkel, vagy a gépek mellett dolgozóknak. Bokk Zoltán, a gépgyári próbate­remben, Szilágyi Gábor a kí­sérleti üzemben, az optikai szennyezettségvizsgáló mel­lett, Nagy Ferencné az integ­rált áramkörgyártó szerelő és mérő üzemben válaszolt töb­bek között a kérdésekre, adott szakterületéről, munká­járól a minden után érdeklő­dő KB-tit.kárnak részletes felvilágosítást. makettjével. (Fotó: Szántó György) Mondani sem kell, írni se: a „program” itt is tovább csúszott. ★ Borbély Sándor és kísére­te a délutáni órákban Kiskö­rére utazott, ahol megtekin­tette a duzzasztóműt; és öntö­zőrendszert, majd ellátogatott Hevesre, a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezetbe. A mai nap programja: részt vesz, és előreláthatólag felszólal a Heves megyei pártbizottság ülésén, majd találkozik a vá­rosi pártbizottságon a pártbi­zottság vezető munkatársai­val. Az újságíró, aki erről az. útról tudósított, meg van győződve arról, hogy a fen­tebbi néhány sor „protokoll” valójában, még szűkszavúan is újabb néhány hasábot tölt­hetne meg lapunkban. Gyurkó Géza A vendégek gyűrűjében Nagy Ferencné, az integrált áram­körgyártás szerelő- és mérőüzeméhen. amint éppen a „fel- forrasztás”-ra készül Környezetvédelem a vasútnál Száműzik a gőzmozdonyokat A szakértők véleménye szerint hazánkban a levegő- szennyeződés 30—35 száza­léka közlekedési eredetű (az iparilag fejlett országokban fez az arány .50—70 százalék) s ehhez sajnos kisebb-na- gyobb mértékben a vasút is hozzájárul — állapították meg szerdán a MÁV vezér­igazgatóság első vasúti kör­nyezetvédelmi ankétján. A tanácskozáson — ahol a té­mához illően egyébként va­lamennyi résztvevő mellőzte a dohányzást — számbavették a vasút eddigi környezetvédel­mi intézkedéseit, ismertet­ték, hogy mit kívánnak ten­ni a közlekedési ártalmak további csökkentésére. Oroszváry László vezér­igazgató-helyettes beszámolt arról, hogy a vasút az elmúlt években fokozatosan ..kitil­totta” a vonatfüstöt a fővá­rosból. A MÁV országos hálózatában is sokat tész a levegőszennyeződés csökken­tésére. A szémély-. és a te­hervonatok 34 százalékai villamos. . és : dízelmozdo­nyok' továbbítják, .8 a tolatás több mint -76 százalékát is d'z.elesítették. A következő években száműzik a vasút hálózatá­ból a gőzmozcíon.yokat. Szé­les körű feltáró vizsgálat alapján törekednek arra hogy a dízelmozdonyokból rfünél kevesebb káros anyag jusson a levegőbe. Bar a. vasút zajforrásait nem a MÁV „állítja elő” gé­peinek. berendezéseinek be­szerzésénél a követelmény­szintek előírásával igyekszik befolyásolni a gyártókat, s részt vesz mindazon a hazai és nemzetközi fórumon, amelyeken a közlekedési zaj csökkentésének módszerein munkálkodnak. (MTI) berakása rakodótargoncával (Laczkó Ildikó felv. — KS) csijai szállítják az árut az egész vidékre. Általában úgy választják meg, hogy milyen rakodás­fejlesztési igényt támogassa­nak anyagilag, hogy a befek­tetett összeg egyúttal más népgazdasági célt is szolgál­jon. Ha például egy állami gazdaság, vagy egy téesz több vasútállomásra szétszórt ra­kodását egy helyre koncent­rálja, ahová más létesítményt is építhet, esetlég agrokémiai telepet, kukoricaszárítót, ser­téstelepet, — biztosan számít­hat az állami támogatásra, mért ezzel más állomásokat tehermentesít és jelentős élőmunkát is megtakarít. MTLVFN Gépek et vásároljunk? Ha már megvan a pénz, a szállíttatóknak rendszerint az is gond, hogy milyen rakodó- berendezéseket vásároljanak meg. A pályázóknak a Köz­ponti Szállítási Tanács tit­kársága erre nézve is ajánla­tot tesz. Ott ismerik, hogy az adott műszaki feltételeknek milyen gépek felelnek meg leginkább. A hazai rakodó­gépgyártás csekély, főleg a KGST-országokból szerzik be a gépeket. Áz alap. csak na­gyon kivételes esetekben nyújt támogatást a tőkés pi­acról való beszerzéshez. hűtőszekrény konténerben Hosszan lehetne sorolni azokat a szállíttatókat, me­lyek az elmúlt években anya­gi támogatást kaptak az aiapból. Jelentős beruhá­zással korszerűsítették a Bor­sodi Ércelőkészítő Művek ra­kodását, a Baranya és Vas megyei Állami Építőipari Vállalat központi anyagfoga. dó telepeit korszerűsítették, a Bólyi Állami Gazdaság és a Kaposvári Cukorgyár együtt­működésével korszerű ter­ményfeladóhelyet létesítettek. Hozzásegítették a Jászberényi Hűtőgépgyárat ahhoz, hogy konténerekben szállítsa a hű­tőszekrényeket Angliába, a szegedi és nagykőrösi kon­zervgyárak szállítási gond­jain is enyhítettek, az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát mályi palackozó­üzemének vasúti szállítását megoldották, támogatást ka­pott a Gabonatröszt számos vállalata az ország minden részében, CÉL: A FOLYAMATOS RAKODÁS A rakodásgépesítessel nem-’ csak olyan előnyök járnak, hogy az áruk gyorsabban jut­nak el a felhasználókhoz; vagy a vasúti kocsik forduló... idejének csökkentésével . je­lentősen nő a szállítókapacitás, hanem az ipari üzemek kor­szerűbb feltételek mellett terű mékeiket éjjel-nappal, folya­matosan rakodhatják. Csök­ken a törés, az árukár is. A mezőgazdaságban — a cukor­ipar példája bizonyítja — a rakodóhelyek koncentrálásá­val lehet a legjobb eredmé­nyeket elérni. Hermann István Miért tart gyakran napo­kig, amíg egy vállalatnál, vagy téeszben az árut vasúti kocsikba rakják, miért vesz­tegelnek sokszor hosszan a- vagonok kirakásra várva, a felelet bizony bonyolult. Tény, hogy a ki- és berako­dás több időt vesz igénybe, mint a vasúti fuvarozás az ország egyik részéből a má­sikba. Kevés a munkaerő, rossz a munkaszervezés, gyakran az áru helytelen csomagolása is oka lehet a. késedelemnek. A megoldás egyik kulcsa: a rakodásgépe­sítés. Hét évvel ezelőtt, 1971-ben erőteljesen felemelték a vas­úti kocsik állásidejéért járó bérösszeget, most már sehol sem kifizetődő raktárnak használni az áruval megra­kott vasúti kocsikat. Akkor is hangsúlyozták a régi igaz­ságot, hogy a vasútnak nem kocsiálláspénzre, hanem új­ból berakható, üres kocsikra van szüksége. A kocsiálláspénz nem a MÁV bevételét gyarapítja, hanem ebből is támogatiák a vállalatok. mezőgazdasági űzetnek rakodásgépesítési tö­rekvéseit. Nem kis összegről — évi 250—700 millió forint odaíté­léséről— van szó. melyet ki­zárólag ■ olvan fejlesztésre szabad fordítani, ami a vas­úti rakodási kapacitás növe­lését.. a rakodási idők csökű kentését: — idő és fáradtság — megtakarítását teszi lehe­tővé. PÁLYÁZNÁK A PÉNZRE 1971-t.ől a műit év végéig mintegv másfél milliárd fo­rint veit a rnkodásfeiles7tést alan hevítető. Könnend Szállítási Tanács a szakrni- nisztéHpmok bevonásával dönt. hogv a pSlvázr) vállala­tok. téeszek között miiven aránvban osszák fel a fai- leszfési alannt. Fontos felté­tel, hogy a rakodógépek meg­Fedett vasúti kocsik korszerű vásárlásához, a rakterületek burkolásához, a térvilágítás megépítéséhez a pályázóknak legalább 50 százalékos arány­ban saját költségkeretükből hozzá kell járulniuk. A rako­dásfejlesztési alap olyan ál­lami támogatás, melyet nem kell visszafizetniük a vállala­toknak. a vállalatok a vizs­gált hét év alatt saját pén­zükből kétmilliárd forintot fordítottak erre .a célra, ösz- szesen tehát 3 és fél milliár- dot költöttek a vasúti kocsik ki- és berakásának gépesíté­sére, a rakterületek kiépíté­sére. Ez hatalmas összeg, de a szükségletekhez képest mégis kevés. Azelőtt minden kis állomá­son végeztek rakodást. Az erőket, ez szétforgácsolta, a munka hatékonyságát csök­kentette, hiszen kezdetleges módon, kézzel végezték a ne­héz munkát. A i-akodóhelye- ket koncentrálták, kialakul­tak az un. körzeti állomások, kiépítették a közutakat, a leg­több helyre rakodógépeket telepi! ettek és ezzel meggyor­sították a vasúti kocsik ra­kodását. — a körzeti állomás­ról pedig a közúton, legtöbb­ször a Volán tehergépko­Három es fél milliard —- rakodâsgépesitëse

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom