Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

/ KÉPERNYŐ EL0TT Földlink és vidéke Gyermek olvasók találkozója az íróval 4 Az ünnepi könyvhét programsorozatának legkedveltebb rendezvényei minden alkalommal * az író-olvasó találkozók. A megye több könyvtárában a fiatal könyvforgatók Marék Veroni. ka írónővel, munkáival ismerkedhettek meg. Nemcsak azt mondta el, hogyan születik a mese, hanem egy rajztáblán megjelenítette a kedves történetek hőseit is, mert az írónő könyveiben, gyermeklapokban maga rajzolja illusztrációit, mesefiguráinak kalandjait. Ké~ pünkön: egri olvasóival. (Fotó: PUIsr E.) WEjrsrFTF Karinthy Ferenc „apró­ban” — mondanánk. Kolozs­vári Grandpierre Emiltől kölcsönkérve a kifejezést, ha élményünk ezt a lakonikus választ váltaná ki belőlünk. A tévé-újság előzetese sze­rint az író szabálytalan té­véjátékot írt saját korábbi írásaiból, karcolataiból, ötle­teiből, hogy képernyőre ke­rüljön egy része azoknak a zamatos írásoknak, amelyek annyira sajátságosán és ele­venen őrzik ezt az írói egyé­niséget. A szabály azonban itt is áll: más az írott szöveg és megint más a képekben el- mondiiató, megjeleníthető bölcsesség, humor tapasztalás. Karinthy írásai úgy terem­tenek atmoszférát, hogy el-' beszélő-csevegő mondatai bevezetnek minket valahová, akár egy négyszemközti be­szélgetésbe, vagy egy apró monológ meghallgatására és szinte várjuk, hogy valami­lyen ötlet, kópéság, várat­lan fordulat, vagy csattanó jókedvre derítsen minket. Az olvasókat, akik szívesen el­kísérjük az írót Leányfalura is, a kék-zöld Floridába is, a Gellérthegyre is, annak bár­melyik hajlatára álmodozni. Ez a forgatókönyv mozgal­massá akarta tenni a másfél órás irodalmi anyagot, így hát futott többfelé is, több­ször is a Zasztawa, játszotta is Sinkovics Imre az író cam- mcgóan ható járását, meg­elevenedtek az író találkozá­sai, amik között inkább a nők szoktak szint kapni, mi­velhogy egy férfi akkor is hódítani, hatni akar, ha ne­Az Egri Szimfonikusok — a jubileumi év Házimuzsiká­jának keretében — vasárnap délelőtt Bach-hangversenyt rendeztek a művelődési köz­pont kamaratermében. Ez al­kalommal fokozott érdeklő­dés nyilvánult meg az egri zenei esemény iránt, mert a műsor első két számában Kocsis Albert hegedűművész lépett fel. A világjáró szó­lista Bach É-dúr hegedűverse­nyét és a d-moll partitából a Chaconne-t játszotta. Kocsis Albert stílusát az egri közönség jól ismeri, hi­szen nemcsak az Országos Filharmónia által rendezett hangverseny-sorozatokban kedves vendégünk évek óta, de szoros barátság fűzi őt az Egri Szimfonikusokhoz is, akikhez évenként visszatér egy-egy műsor erejéig. Az Egri Szimfonikusok alapvető programja volt és maradt a barokk muzsika megszólaltatása és ebbe a programba kiválóan beleil­lik Kocsis Albert zenélése. Az orgonadarabjaiban oly fenséges hangulatokat, motí­vumokat ébresztő Bach az E-aur hegedűversenyben is, de még inkább a Partitában a zene virtuózaként jelenik meg és úgy fogalmazza han­gokba jellemét és szellemét, hogy a késői utókor is csak hálával gondolhat rá arra. aki ennyi őszinteséggel és harmóniával tudott élni. Ezt a harmonikus és zárt szelle­mi és lelki rendet osztotta meg most közönségével Ko­csis Albert, aki keményen fér­fias hanghordozással szólal­tatta meg mindkét műben Bachot. Az V. brandenburgi ver­senyben Asztalos Lóránd (fuvola), Radnóti Tibor (he­gedű) és Kalmár Gyula (csembaló) működött közre. A ÉlpníliTfífí 1978. májas 30„ kedd tán íróvá formálta a sorsa. Dobot Vilmos, aki megírta a forgatókönyvet és rendezte is ezt a tévéjátékot, érti az író által teremtett világot. De nem elég csak érteni, szeretni ezeket az írásokat, valami olyan összefűző szá­lat és kötőanyagot is kellett volna találni ezekhez az ap­ró életképekhez, amely na­gyobb összefogó erővel sűrí­tette Volna egybe ezeket a parányi, de az íróra nagyon is jellemző eseteket. Pedig a rendező visszanyúl az ama­tőrfilmig is, ahol Karithy Frigyes, az író apja avatko­zik 'közbe abba a nagy küz­Már a korábbi egri kamara­zenei műsorokban is fellépő egri szólisták dicséretére elmondottuk, hogy az egri zeneiskolai tanárok — köl­csönhatásban az Egri Szim­fonikusokkal — egyre gaz­dagítják azt a zenetörténeti kört, amelybe az egri közön­séget bevezetik. Most úgy tűnik, hogy Kalmár Gyula személyében olyan zongorista került ebbe a művészi és baráti együttesbe, aki újabb impulzusokat adhat ehhez az értékes és kitartó mű­vészi munkához. Radnóti Ti­6. Lajos bácsi egy pillanatig latolgatta, hogy megemlít- se-é a Gitta és Guszti vala­mikori házasságát, hogy bi­zony, nem az eljegyzésen, h-nem már esküvőn, sőt gyereken is réges-régen tűi egyszer csak kiderült... De mit se keserítsen egy anyát ilyen gondokkal az egyszem kedves lánya esküvője előtt. Inkább megpróbálta meg­tudni, hogy milyen szerepet szán neki Gitta ebben az egész nyilvános, vagy látvá­nyos micsodában. Sikertelenül. Gitta még nem tudta, csak azt, hogy Lajos bácsira szük­sége van. De hogy mire? Miképpen? — Lajoskám, köszönöm, hogy segítettél kitalálni. Va­gyis, hogy te kitaláltad. Mert nélküled... ! Tudod, mekkora biztonságot ad ne­kem, ha veled megbeszélhe­tek valamit... Hogy hogyan delembe, amely fiai és a fiák barátai között folyt le, úgy 1930. táján. A pergő képek ritmusát úgy kellett volna megszabni, hogy az író mon­datnyi petárdái egy-egy je­lenet végén magasra felvil­lanjanak: a hosszú beveze­tés és várakozás utáni poén — főképp, ha már olvastuk és megjegyeztük azok leg­többjét —, nem hoz nagy ne­vetést, nagy hatást, ünnepi érzést. Vagy kevesebbet, mint amit vártunk. És ebben nem az író a hibás! bor és Asztalos Lóránd lírai egyéniségek, a zenében a hangulatokat, az érzéseket hangsúlyozzák. Kalmár Gyu­la férfias temperamentum, a fiatalság erőteljes dinamiká­ja érvényesül benne és játé­kában. Ebben a Bach-ver- senyműben is azt éreztük, hogy vele és játékával szí­nesebbé, gazdagabbá vált ennek a műnek a megszólal­tatása, amellyel egyébként a három szólista és az együttes részt vesz az idei kamaraze­nei fesztiválon. kezdjem el, azon pejrsze még töprengeni kell. Melyiknek mondjam először? A fér­jemnek? Tudod, ő egy icipi­cit nehézkes. Guszti bará­tod? Korrekt, mondom, de nem is tudom, ő talán még­sem. .. Azt sem tudom pon­tosan, hogy kiket kellene meghívni... A lakás, ugye, közönségesen ,éppen elég nagy, de egy nagyobb társa­ság oda mégsem fér el. — A csónakház. Lajos bácsi halkan, de ha­tározottan ezt mondta. A csónakház. Gitta előtt felködlött La­jos bácsi csónakháza. Ré­gebben — bizony, elég régen —, még Gusztival, gyakran megfordultak ott. De ebben az utóbbi két évtizedben bi­zony alig. Tudta, hogy van ott valami fészerszerű épít­mény is, ahova eső elől be­húzódhat akár egy nagyobb társaság. De különben össz­komfort éppen nincs. Komfort nincs, de van A Pályaőr — Franz Hi es el rádiómonológja — a kisember egy napjának története. Igaz, ennél több is, mert egy társadalom életé­nek tükrévé szinesült Szabó Gyula értő előadásában. Milyen a pályaőr termé­szetrajza? Bécstől 120 kilo­méternyire naponta bejárja a rajont, amelyen minden van: alagút, két híd, töltés, ka­nyar, drótok. „Ha a vezeté­kek között szél jár, az olyan mint a muzsika, benne szól az egész világ.” Pedig szűk, kis világ ez, s csak az a re­ményteljes, hogy utána egy másik pályaszakasz kezdődik egy másik pályaőrrel. Ez és ők hálózzák be az egész vi­lágot, országokat, földrésze­ket. Sok millió lépést tesz meg a pályaőr: „Léphetnék kisebbeket is, azátn azt hin­né a forgalmista, hogy mi­lyen szorgalmas vagyok. És ha nagyokat lépnék? Ha bo­lond volnék? Mindjárt kap­nék még egy rajont.” Vonatok suhannak el mel­lette: az olajvonat, a reggeli személy, szén- és brikettvo­nat, a gimnazista-expressz, utóbb a Wiener Walzer, egy- egy kocsi, ami Sztambulba rohan, vonatok, amelyek ál­lamférfiakat szállítanak, akik folyton utaznak a béke érde­kében. Emlékek suhannak el mellette a gyermekkorokról, a málnacukorról, anyjáról, egy elrepedt sín okozta ria­dalomról, kitüntetéséről. Gyermeke nincs, mert a fele­vadregényes miliő... Lajos bácsi nyilván hajlandó meg­főzni valami pompás .ételt. Vagy lehet kivinni különle­ges szendvicseket^ italt... Tudja az ördög. Elmélázott. Persze, kocsi kell. Azaz kocsik kellenek. Akkor meg itt is van mindjárt egy kellemetlen­ség; Apu nem ihat semmit. Nem mintha olyan nagy ivó volna, de a megfelelő han­gulathoz ez mégis... Azt sem lehet tudni, hogy a Tibor szülei, hogy fogják fel az egészet. Nem ismerte még a táplálkozási és ivási szokásaikat. Kocsijuk van, bár csak egy ócska Volks­wagen, látta egyszer, ütött- kopott, mint Noé bárkája; nem kelt valami jó benyo­mást. Jó benyomást, de hát ki­ben? Gusztiékban . például. A Guszti feleségében, elsősor­ban,. Bár az nagyon kétsé­ges, mi indítja meg erőseb­sége nem kívánt gyermeket. Szombaton esténként bará­taival üldögél a Szarvasban, egy pohár bor mellett, ahol újra és újra ugyanazt a tör­ténetet mesélik a háborúról és arról, hogy amikor az oro­szok bejöttek, akkor minden­ki egyenlő volt. Szorgalmas, jó ember. Megbízhatóbb mint a komputer. „Mert ugyan észrevette volna-e azt a repe­dést a sínen?” Az anyag el­fárad, az ember sohasem. Még a forgalmistának sem kíván rosszat, esetleg egy kis tüdőgyulladást vagy hólyag­hurutot. Felelget a kakukk­szóra, fütyörészve sétál a sínek mentén, szelíd derűvel figyeli a fenyves szélén kö­tekedő rókákat. Útját nem jelzik tragédiák és váratlan események, azon­ban a szerző a műfaj lehe­tőségeit felhasználva a mo­nológot társadalomrajzzá for­málta. A kiszolgáltatottság, kihunyó vágyak és a remény­telenség képei mögött feliz­zanak képzelt katasztrófák, lehetőségek és a keserűség: „Csak mi, pályaőrök nem ben, mikor érzi nagyobb vál­lalásra kötelezve magát, ha több, vagy ha kevesebb ki­látás van az ifjú párnak. A vér szerinti apa státuszát ő is tiszteli. Klári — így hív­ják a volt férje mostani fe­leségét — egyszerűen nem teheti, hogy ne gondoljon a saját gyermekeire; neki is lesz még várnivalója az ő elvált férjétől. Ehhez nem árt neki, ha erkölcsi alapot szerez. Ha majd azt mond­hatja, hogy ők is ugye, a fér­je első házasságából ottha­gyott leány hozományából igazán szépen kivették... vagy, hogy is... odatették a lészüket. Ezt ez a Klári per­sze hirdetni is fogja. Annyi baj legyen, inkább hirdesse, csak adjanak. De hol is tartott? A Volks­wagen; a közlekedés. Aludni olt nem lehet, azon az in- diántelepen, semmi esetre sem. Még, ha szombat esté­ről maradhatnának vasár­nap reggelre, akkor sem. Ha­csak nem sátrakban: Lajos persze még ezt is kitalálhatja. De nem, azt nem! Akkor pe­dig valakinek, azaz valakik­nek haza kell vezetni a ko­csikat. Gusztiéknak meg nincs is kocsijuk. Tudnak-e maguk gondoskodni róla, vagy se­gíteni kell nekik? (Folytatjuk) tartunk össze. Innen van minden nyomorúság. Ha a pályaőrök összetartanának, az rettentő hatalom volna. A forradalom szunnyad ben­nünk” — mondja kételked­ve és reménykedve. ★ Az Energia minde­nütt — energia 2 0 0 0- b e n, a hétfői ismeretter­jesztő órák egyike a Láng Gépgyárban egy sokat vita­tott kérdésre, az energiagon­dokra, a felhasználás eszte- lensegére irányította a hall­gatók figyelmét. Van-e és lesz-e elegendő energia az ezredfordulón? A hiedelem szerint néhány évtized alatt elfogy a föld szénkészlete, kimerülnek az olaj- és földgázlelőhelyek, kihűlnek a lakások, leállnak a motorok, s az emberek ta­nácstalanul álldogálnak majd az utak mentén. Biza­kodhatunk, mert a 6zénva- gyon még 250-300 évig, az olaj 100 évig elegendő. De nem is az a probléma hogy miből mennyi van, hanem, hogy előállítása, felszínre ho­zása mennyibe kerül. Az urán mennyisége sem szá­mottevő, mégis a napenergia mellett az emberiség remé­nye, mert a tengervízben kor­látlan mennyiségben áll ren­delkezésünkre. Igaz, hogy az atomerőművek építési költsé­gei jóval meghaladják a ha­gyományos erőművekét, de az üzemeltetés költsége igen alacsony. Igaz, az is, hogy a napenergiát felhasználó üze­mek létesítése hatalmás föld­területeket vonna el a ter­mőtalajból, de a világűrben létesített szateliterőművek anyagigénye minimális. A beszélgetések nyomán világossá vált, hogy az embe­riség szükséglete és legna­gyobb gondja ma nem az energia, hanem az élelmi­szerhiány. A rádiós ismeretterjesztés-* nek ez a kérdésre-feleletre épített formája nemcsak azért szemléletes, mert prob­lémák és téveszmék homá­lyának eloszlatását teszi le­hetővé, hanem azért is, mert közelségbe hozza a jövő táv­latait. lehetőségeket, hitet az ember alkotó fantáziájában és teremtő erejében. Pl. azt a tényt, hogy a földön kb. 10 milliárd évre elegendő ener-' gia van, a föld időtartama viszont ennek durván a fe­le. Nyersanyagoldalról tehát; nem lesz probléma. j Ebergényi Tiboij FARKAS ANDRÁS Vasárnapi házimuzsika ! Az Egri Szimfonikusok Bach-hangversenye (f. a.) “MOLNÁR ZOLTÁN ELUEGfZES

Next

/
Oldalképek
Tartalom