Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
Nêvényt#rm©$ités a magyar mezőgazdaságban 1, Eredményes búzatermesztés Ptiapral&észen a selypi cukorgyárban A növénytermesztés helyzete, alakulása sok tekintetben meghatározza az egész mezőgazdasági termelést. Nemcsak azért, mert a két ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közül a növénytermesztés képviseli a nagyobb (55 százalékos) arányt. A növénytermesztés termékei, a takarmánynövények erőteljesen befolyásolják az állattenyésztés alakulását is. 1977-ben hazánkban a növénytermesztés — változatlan áron számolva — az előzetes adatok szerint 11.8 százalékkal nagyobb értéket termelt, mint 1976-ban, az állattenyésztés pedig több mint 9 százalékkal növelte a termelést. A népgazdaság idei terve, amely tavalyhoz képest a mezőgazdasági termelés egészének 2—3 százalékos növelésével számol, szintén a növénytermesztés számára ír elő nagyobb fejlesztési ütemet. Többek között azért is, mert az anyagi, műszaki és beruházási lehetőségeket figyelembe véve a növénytermesztés lehetőségei változatlanul nagyobbak. A NÖVÉNYTERMESZTÉS SZERKEZETE A hazai növénytermesztésen belül a zöldségtermelés, a szőlőtermelés, valamint a gyümölcstermelés mellett a szántóföldi növénytermesztés játssza a fő szerepet. Az 1977- ben elért mintegy 72 milliárd forintos növénytermesztési értékből a szántóföldi növénytermesztés 51,6 milliárd forinttal részesedett. A meghatározó szerepet tehát a szántóföldek játsszák, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érdemelnek nagy figyelmet az ellátásban és az exportban egyaránt fontos többi, főként kertészeti ágazatok. Ha csak 1960-ig pillantunk vissza — amikor is már befejezés előtt állt a mezőgazdaság szocialista átszervezése —, akkor is kitűnik, mennyire jelentős a haladás a növénytermesztésben. Változatlan áron számolva akkor a növénytermesztés nem egészen 47 milliárd forint értékű terményt adott az országnak, 25 milliárd forinttal kevesebbet, mint tavaly. Csaknem két évtizeddel ezelőtt a zöldségtermesztés 2,9, a gyümölcstermesztés 3,3, a szőlő- termesztés _ pedig több mint 4 milliárd forintos termelési értéket képviselt. Tavaly a zöldségnövények mintegy 2,2, a gyümölcsök 3,1, a szőlőültetvények pedig 2.3 milliárd forint értékkel adtak többet — szintén változatlan áron számítva — mint 1960-ban. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a növénytermesztés minden ágaznia számottevően fejlődött. A növénytermesztés belső arányai — ami a termelési értékadatokat illeti — nem módosultak különösebben. Ilyen törekvés az idén sincs, bar az természetes, hogy a termelés bizonyos részletei egy-eg.y évben jobban előtérbe kerülnek. Ilyen az idén a kukorica termőterületének növelése, a szőlő- és gyümölcsültetvények telepítésének gyorsítása. A sok adat olvasmánynak nehéz ugyan, de a legegyszerűbben az adatok igazítanak el az arányok között, segítségükkel érzékelhető legjobban, minek mi a súlya, hol a helye a nagy egészben. Egyáltalán nem jelenti persze ez azt, hogy egy-egy részlet időnként ne kerüljön előtérbe. Erre rendszerint akkor kerül sor. amikor az adott területen — mint két-három évvel ezelőtt a zöldségfélék esetében — ellátási gondok vannak. S ez érthető, már csak azért is. mert a termelés egyik legfőbb célja a hazai fogyasztói igények kielégítése. Még az arányoknál maradva: tavaly szántóink több mint hatvan százalékát a gabonafélék foglalták el. A terv szerint ezek területi aranya az idén a tavalyihoz képest tovább nő, s az össztermést is nagyobbra. 13 millió tonnára terveztük. A gabonaféléket mindenekelőtt két növény képviseli szántóföldjeinken: a búza és a kukorica. GYORSAN NŐTT A BŰZA TERMÉSÁTLAGA Bizonyára a szakemberek közül is sokan kételkedtek volna I960 táján, ha azt hallják: másfél évtized múltán a magyarországi búzatermés átlaga eléri hektáronként a negyven mázsát. Akkoriban legfőbb kenyérgabona-növényünk 18 mázsa körüli terméssel fizetett hektáronként. Tavaly pedig az átlaghozam 40,5 mázsa lett. Olyan termés ez, amely már nemzetközi mércével mérve is elfogadható. A mi mezőgazdaságunk 1,3 millió hektár körüli területen termel búzát. A világ azon országai között, amelyek egymillió hektáron felüli területen foglalkoznak búzatermesztéssel, a 40 mázsás hektáronkénti átlag az első tíz közé tartozik. A nagy búzatermelők közül a hozamokat tekintve a franciák 45—46 mázsás hektárátlaga tekinthető kiemelkedően jónak. Számunkra — miután termőföldjeink területe nem gyarapítható, sőt csökken — rendkívül fontos a hozamok, a területegységre jutó termés növelése. A búzatermesztésben elért eredmény nemcsak azért örvendetes, mert így biztonságosan előteremthető, import nélkül, az ország kenyere, s mert a, felesleg exportbevételeinket tetézi, hanem azért is, mert kézzelfogható bizonyságul szolgál: ha valamelyik nálunk termeszthető növénnyel komolyan, tudatosan foglalkozunk, akkor szocialista mezőgazdaságunk képes a hozam erőteljes javítására. Hosszú ideig tartott az, amíg mezőgazdaságunk búzából elérte a 20 mázsás hektáronkénti szintet. A század- forduló előtti évtizedben 1891 és 1900 között 12,3 mázsás búzatermést tart számon a statisztika. 1938-ban egy- egy hektárról 16,6 mázsát takarítottak be. Nem sokkal — hektáronként 20 kilogrammal volt nagyobb az 1960-as év országos búzatermésátlaga. A húszmázsás hektáronkénti búzatermést a hatvanas évek közepe táján, a szövetkezeti átszervezés után sikerült hazánkban először elérni. A nehezebb feladat, a 20-ról a 30 mázsás szintre emelkedés, már nem egészen egy évtized alatt megtörtént. Gazdaságaink először 1971-ben arattak hektáronként 30 mázsa fölötti (30,7 mázsa) búzatermést. Rá hét esztendőre pedig 40 mázsa fölé nőtt a hozam. MEGSZILÁRDÍTANI, MAJD NÖVELNI AZ EREDMÉNYT A búzátermés növelésének módját lehetetlenség néhány sorban részletezni. Tény az, hogy az új és újabb fajták, a termelés anyagi-műszaki feltételeinek javulása, a szakmai hozzáértés növekedése, a búzatermesztésben dolgozók fegyelmének javulása mindmind részese a sikernek. A legfontosabb azonban mégis az a szemlélet, amely ma már egységben vizsgálja a termelésfejlesztés különböző ténye, zőit, s nemcsak az úgynevezett mennyiségi tényezőkre, hanem egyre jobban az aprónak tűnő részletekre is ügyel. Ez a fajta szemlélet a haladás legfőbb feltétele. A negyvenmázsás hektáronkénti szintet tartani, azt túlszárnyalni csak a búzatermesztéshez kapcsolódó összes tevékenység minőségének javításával s még teljesebb összhangjával lehet. Ma már nem kétséges egyetlen esztendőben sem, hogy megterem-e az ország kenyere. A kérdés csak az, hogy az adott év terméséből mennyi kerülhet exportra, a külföldre eladható búza mennyisége megközelíti-e, eléri-e az egymillió tonnát? Ezt figyelembe véve kelt formálni a hazai búzatermesztést, kell kihasználni a fejlesztésben rejlő lehetőségeket, amelyek a jelek szerint a jövőben is utat nyitnak a hozamok növeléséhez, s a termelés gazdaságosságának javításához. A. I. Hálódiagramos tervek alapján végzik a javítási és karbantartási munkálatokat a Mátra vidéki Cukorgyárak selypi gyárában. Ennek eredményeként naprakészen oldhatják meg a különböző munkafolyamatok eredményességének ellenőrzését, a hibák javítását s a végzett munka regisztrálását. Ebben a folyamatban, amely lényegében már az év elején megkezdődött és a répakampány beindulásáig tart. háromszáz munkás vesz részt. A cukorgyár termelési értékének 6 százalékát, összesen 42 millió forintot fordít erre a fontos feladatra, melynek során többek között sor kerül a répahitelesítő karbantartására, a bepárlók, a centrifugák, a vákuumberendezések javítására, az elektromos berendezések vizsgálatára, szükség esetén történő cseréjére — különös tekintettel a munkásvédelemre. Mindez Kovács András műszaki vezetőnek és munkatársainak jelent kiemelt feladatot, melynek legfontosabb fázisait alábbi képriportunk mutatja be. Pesti Mihály és szerelőtársai a bepárlósor nagyjavításj közben. (Fotó: Szabó Sándor) — Nem akarok nagy szavakat használni, de egyszerűen képtelen vagyok másképpen fogalmazni: a munka énnekem az életem. .. Bele- születtem, gyerekkorom óta kísér. Kis kölyök voltam, amikor apámék rendszeresen erre-arra kértek a ház körül, s kivittek magukkal a határba is. Lovat vezetni, terményt hordani. Mikor, mi jött sorra. Hosszú esztendőktől tart vonzásában a föld, legényfejjel is csak traktorosnak álltam, sokáig nem tudott másfelé csalni a fiatalos kíváncsiság. S miután egyszer azért magam is csak felkerekedtem, hogy jobban szétnézzek a világban, üzembe szegődtem, egyre visszajártam a szüléimhez. Iga/., hogy akkoriban talán már nem is annyira a földnek szólt az érdeklődés, hanem inkább a két öregnek, akik mindjobban rászorultak a támogatásra. Minden esetre szívesen mentem minduntalan, s eszembe sem jutott. Vallomás a munkáról hogy a gyári műszakok után fáradt is lehetek. Huszonöt évesen, 1954. áprilisában kerültem a Selypi Cementgyárba, s magánúton még ugyanennek az esztendőnek az őszén levizsgáztam a géplakatos szakmából. Kezdettől a karbantartók között dolgozom, a mi dolgunk rendben tartani az egész berendezést. Nem könnyű a feladat, hiszen a régi üzem gépei is öregek, kopottak, hol itt, hol ott szorulnak javításra, az új csőgyárban pedig annyira szokatlan minden, hogy a tennivalók bizony még mindig számtalanszor próbára tesznek bennünket. Többnyire nagy darabokkal, 50—60 kilós géprészekkel, alkatrészekkel, tartozékokkal kell baj- lódanunk, eléggé sokat cipe- kedünk. S minduntalan azt várják tőlünk, hogy a leggyorsabban végezzünk, mert ekkora érték, mint aminek a gondozását ránk bízták, nem állhat haszontalanul! Egyszerűen lehetetlen, hogy hosszabb üzemzavarok akadályozzák a termelést, cementből, vagy csőből jelentősebb adósságot csináljunk. .. Havonta egyszer mindannyiunkra rákerül a hét végi ügyelet, ami azt jelenti. hogy az illető szombaton délutántól hétfő reggelig készenlétben áll. Ha dolga van. bennmarad két óra után is. ha pedig éppen nincs mit tennie, hát odahaza várja, hogy esetleg szólítsák, berendeljék. Ilyenkor aztán hiába még az ünnep is. nem mehet sehová, még csak nem is ihat. nehogy valami baj legyen belőle. No, de ki lehet bírni ezt is, eszembe nem jutna, hogy rosszul választottam! Szóval, a karbantartóknál vagyok már majdnem negyedszázad óta. Géplakatos szakmám, után szereztem bi•zonyítványt ív- és lánghegesztésből is, s lestem el többet, kevesebbet mások tudományából. A satupad, a hegesztöapparát mellett jó barátom már az esztergavagy éppenséggel a gyalugép is, így ahhoz állok, ahová a leginkább szükséges. Jo ideje, hogy brigádot kaptam, rám bízták a karbantartók felének vezetését, s tulajdonképpen nem is kellene fizikai munkát végeznem. Elég lenne, ha csak irányítanám a társaságot. Erről azonban hallani sem akarok! Minden bajom lenne, ha letenném kezemből a szerszámot, ami felnőtté, emberré formált! A legtermészetesebb, hogy magafn is újra, meg újra beállók a sorba, s a legközvetlenebb módon részt kérek a mindennapi feladatokból. Nem is tehetném másképp, hiszen éppen a szerszám kapcsol leginkább ezekhez a fiúkhoz, ez tett a társukká, barátjukká. Mert, nyugodt szívvel mondhatom, hogy igazi haverok ezek itt a csapatban vala- menyien! Nem mondhatunk egymásnak olyat, amit meg nem értenénk, nem kérhetünk egymástól olyat, amit ne teljesítenénk! Ha a szükség úgy kívánja, zokszó nélkül egymás helyére lépünk, osztozunk azzal, akinek valahogy több jutott a munkából, könnyitünk azon, akiknek nehezebb. Ide- benn is. odakirtn is. Összetár- tó, jó társaság ez a huszonnégy ember, aki közül tizenkilenc törzstag. S másképpen nem is lett volna a „bobó István’’ szocialista brigád aranykoszorús, az országos vállalat kivaló együttese! Sokra, igen sokra becsülöm a munkát. Értéket teremt, megszépíti az életet, A munkatársakból barátokat formál,” a legigazibb, legőszintébb szálakkal fűzi egymáshoz az embereket. Mit mondjak? A brigádtagok a legjobb barátaim. Jóban rosszban velem vannak. Mindig számíthatok rájuk. Többnyire ők segítettek még a házépítésemben is, visszaadván a magam korábbi szívességét. Mert, hogy el ne felejtsem: házat is építettem már a munkából és a munkámmal. Több mint fele részben a ke- ' zem erejével készült. Kicsit talán megkésett, csupán 46 esztendős koromra költözhettem bele, de mondhatom: igazi, korszerű, kényelmes, szép családi otthon! Természetesen: van kertje is. Szőlőt, Zöldségfélét termesztek benne, mivel a földtől máig sem szakadtam el. Ha kimegyek a lakásból, ha megtérek a gyárból, nincs nagyobb örömem, mint amikor például a soroló borsót látom, lelecsíphetek egy-egy paprikát, paradicsomot, vagy a szüretre emlékeztetnek a bogyósodó fürtök! ‘ Megbecsült ember vagyok a cementgyárban, többször kaptam már jutalmat, kiváló dolgozóvá avattak, s 80 ezer forintos kamatmentes kölcsönt adtak a házamhoz. S ez mind-mind az üzemhez, munkatársaimhoz, barátaimhoz köt. Nem is tudnék már màsh Jva menni!. A gyárban dolgozik a feleségem is. Húszéves lányom vegyipari iskolát végzett, most Szolnokon asszisztens. Egyik fivérem állattenyésztő. a másik fűtő, és lànÿtest- véreim is mind a hárman munkából, hosszú szolgálatból mentek nyugdíjba. Csoda-e ha azt vallom, hogy a munka kitölti az egész életemet... ? Elmondta: Lukvoszki Mihály Lejegyezte: Gyóni Gyula Illés Gyula vákuumsze’ep- cserét végez (fent balra). Feljavított conlrifugadob beemelése kezdődik. A ..súlyos** munka. Aranyi Gyula. An- dács István és Redő Tibor feladata (fent jobbra). (Fotó: Szabó Sándor) Pártmunkások továbbképzése A városi-járási pár!bitóit-* ságok propaganda- és művelődésügyi osztályainak munkatársai és az üzemi, községi pártbizottságok titkárai részére kétnapos továbbképzés kezdődött kedden Felsőtár- kánvban. A továbbképzés témái között szerepel a tömegpolitikai munka időszerű kérdéseinek elemzése a XI. kongresszus határozatainak tükrében ; erről dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást Előadást tartanak részükre ezenkívül az. egyházpolitika időszerű kérdéseiről és a gazdaságpolitikai agitációról, A tájékoztatáspolitikái agitációról Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese, A nemzetközi ideológiai harc és az. MSZMP politikája címmel pedig Pálos Tamás, a Központi Bizottság osztályvezető- helyettese tart előadást. rNWUSiS Q 1978. május 3., szerda , ,
