Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Farkas Istvánnak, a hosszú ideig Párizsban alkotó festő­művésznek alkotásaiból nyílt emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Különös, szürrealista víziókat ábrá­zoló képei közül most a Három hölgy a házban (fent) címűt, és Z. G. grófnő portréját mutatjuk be. Bbben a függólegességben, a balatoni őszeleji fényben fordított felkiáltójel, vagy egy akasztott betyár függök az összességben. Mintha fejsze vágta volna ketté a világot, a fejszeél hasitékában lábujjhegyen, befog a végtelen, satupad a fát, hóhér a betyárt A vers születése ÁGH ISTVÁNi Ebben a függólegességben Van-e tekintetem magasságból mélységig [ i eltűnődnöm? Itthon vagyok-e ezen az őszön? mikor a garda-rajok döngetik a Siót, * j engem is vár a Fekete-tengeri becsapott gardaraj vagyok? Még Afrika is várna , engem, megfeketedik ínségemben. Fejemnél fecskék gyülekeznek, rájuk bízom a gondjaim, 1 disszidáljatok már előlem kis-koporsó-madaraim ! A sirály átváltozik nagy éjszakai zuhanássá, károg a varjú, mintha várná feketére mikor sütik,-, forgatva pörkölik széljelző alkonyati tűzben. j [ Leülök sötétkék kérdőjellé. Senki sem kérdez csak a víz i pontoz körül vakká, i süketté, í elvinne engem is, ahogy sugarat visz, oda a szárcsák kvártélyára, a tó nádasi ingóságára, pirosszárnyú keszegvárba vízszintesen vinne a víz, hogy már valaki jusson át aranyhídján a somogyi partra, jelezvén a Fogaskirályt. A vers születéséről nem szólhatok egyféleképpen, mert mindig máshogyan tör­ténik. Marad csupán a bizo­nyosság, a teleírt lapon, a semmiből való megteremtett világ. Egyszer megnevezhetetlen hangulattal kezdődik, mely­ért a szavak törekednek, máskor pár szó köré kristá­lyosodik, mint ahogy a mad­zagot leengedjük az oldatba, s idő múltán rágömbölyödik, tüskésedik a színes kristály. Mindenképpen a vers te­remti magát. Nem határoz­hatom el, mint az iskolai dol­gozatot: bevezetéssel, tárgya­lással és befejezéssel. Minden eshetőségnek én vagyok a szülője ennek ellenére. Igaz­ságom, gondolkodásom, gyöt­relmem, boldogságom fejező­dik majd ki a megvalósulás­ban, a nyelvben, nyelvem versformájában. A fa fajtá­ja, talaja, klímája, szeren­cséje gyümölcsében. Mennyi minden lehet egy piros al­mának az oka! De az alma csakis alma, más minőség. A vers csakis vers, az élmény csak indíthatja, de meg nem szabhatja létét Ennyi ülozofálgatás után kiválasztom egyik versemet, egyik közelebbit, mert létre­jöttére emlékszem még. Cí­me: Ebben a függőlegesség- ben. Ezt a címet nem azért adtam, mert evvel a sorral kezdődik, inkább, mert nem találtam jobbat az egész cím­beli kifejezésére. A Balaton­nál töltöttünk egy hetet szeptember végén. Az idő­pont fontos. Nincsenek nya­ralók, az üdülők üresek, egy- egy horgász kotyog csónakjá­val, vagy szobrot ül a nádas szélén. Hatalmas ilyenkor a tó, csak a fényben magányo- sodott víz meg a világa; nád, hínár, halak, sirályok, vadru­cák. Ott ültem a parton so­kat, minden olyan vízszintes­nek és függőlegesnek tetszett, s a függőlegesség a vízszin­teset hasogatta. Fájdalmas unalom jött rám, az a meg- fogalmazatlan magány, ami az írás előtt bántja az em­bert, vagy a vonat-várástól, a kellő idő előtti toporgástól szokott ilyen lenni. S az a mindenre figyelés, ami a ra­bok sajátja, s akár a bogár pontokat összekötő útja, úgy kötődnek egymáshoz a gon­dolatok, de olyan esetlege­sen, mint a bogár lábnyomán. Éppen a Balatonról szóló könyvem végén voltam. Te­le az ottani világgal. Betyá­rokról szóló tudósításokkal, a tó életéről íródott kötetekkel. Tanulmányaim az akkori lát­vánnyal így keveredtek. Most már el kellett indulnom a semmibe, haza a papírhoz, a tollhoz. Akkor kezdődik a megvál­tás, amikor munkaeszközöm­höz érek, a magány halálfé- lelmes esöndiéből a partra. S mint a törölközés, mint a pár virsli meg a pohár bor — jóérzésű szabadulás, ha kezdődhet a vers. Jól érzem magam. Mintha már mindent tudnék. Sokszor elgondoltam, ha irkáimat megnéznék, köny- nyen író költőre gondolhat­nának, de mint a szerelem­ben — nehezebb odáig. Hát, fölmentem magam! Aztán megtörtént ez a vers. Csak maga vallhat ma­gáról,több-e vagy kevesebb-e a körülményeknél. Ady igaza Fábry Zoltán Ady-könyyéről f „A halottak élén” — volt-e századunk elsó zérSsühdí ben egyértelműbb emberség, mint ez a vállalás: Európa testét bestiális vérláz verítéke verte ki. A költő te? ét kórok gyötörték, de elméjét e romboló lobogások csak u egtiszti- tották. Ezt a forradalmas tiszta örökséget vállalta Fábry Zoltán. „Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szemeimmel találkozott. Gyerekifjú voltam: tehát a sze­memben valami csodálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú is volt egyben. Nem tudom, mi történt, a gyilkolás­ra kész ember lemondóan intett egyet, és továbbment... Mintha emberré, tudóvá, élővé avatott volna: növekedj I Mintha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án — születtem volna másodszor” — írja Fábry. Fölismerte és vállalta a „korfelelős” író szerepét „a halottak élén”: „Most a mezőn mindenki veszt / S vér-felhők futnak szabadon / S hú csapatomat most leltem meg. / Most leltem meg a csapa­tom, / Az Életből kikényszerültet.” A kapcsolat természetes és adott. Fábry Zoltán említi legújabb kötetének egyik írásában. Az Ady igazát kettős okból jelentette meg a pozsonyi Madách Kiadó: a költő születésének századik, a könyviró születésének nyolcvana­dik évfordulójára. A bevezető tanulmányt és az utószót Turczel Lajos írta. Az összeállítás legnagyobb nehézségét a Fábry-életmü viszonylagos feldolgozatlansága okozza. Ezért a szerkesztő nem is törekedhetett teljességre. De a meglévő anyagot is rostálni kényszerült a könyv korlátozott terjedelme miatt. Hiányérzetünket mégis enyhíti a kötet. Fábry Zoltán egy megíratlan könyvét adták ki. A „stószi remete” 1967- ben így nyilatkozott: „Tragédia, hogy a legnagyobb művem talán ez lenne, az Ady igaza, és betegségem miatt nem ju­tok hozzá, hogy befejezzem, mert mindig újabb és újabb dolgok jönnek, amiket hamarább kell megcsinálni. Ezek felőrlik az ember energiáját.” A kötet így hiánypótló kö­telességteljesítés az íróval szemben. ^ A szerkesztés , és válogatás nehézségeit, buktatóit Turczel Lajos fölismerte, s ezeket bevezető tanulmányában részletezi. Itt cím szerint is említi Az idő igaza esszét, amelyből csak részleteket közöl: a válogatás szempontjából helyénvaló a részletek közlése is, ha a terjedelmi korlátok több lehetőséget nem adnak. Az előszó tanulságosan, a lényeget kiemelve foglalja össze: hogyan fedezte föl magának újra és újra Fábry Zol­tán az Ady-verseket, hogyan változtak e versek értelmezé­sei az író élete folyamán. Első közlésre is vállalkozott Turczel Lajos: a bevezetőben négy jegyzetet közöl. Ezekben az Ady-költeményekkel, a róluk szóló tanulmányokkal, könyvekkel foglalkozó Fábry jegyezte föl gondolatait. A kötet tanulmányai közül Az aktuális Ady gondolati frissesége megragadó. Az 1935-ben keltezett cikk máig megtartotta a címben Zászlóként kitűzött „időszerűségét”, mint ahogy az egykori vitapartnerek — Hatvány Lajos, Schöpflin Aladár, Bölöni György — írásai is a kortársiság elevenségével hatnak. Fábry írásának gondolatmenete vilá­gos: stílusa erőteljes, áthatja pallérozott szelleme, érzé­kenységének finomsága, jellegadó eszmei határozottsága. Fábry Zoltán ebben a tanulmányában egyaránt vitába száll az Adyt támadó és abszolutizáló nézetekkel. Bölöni György könyvéről ír, figyelmet ma is felhívóan: „Ady a másult harcban nem lehet kizárólagos program, de lehet: példa, biztatás, bátor fegyvertárs és közös számonkérés... Ady nem alkudott. Ady, a vállalandó Ady. A mai magyar atmoszférában neve és tette — a bátor és korfelelős állás- foglalás — forradalmi jelentőségű. Az írói bátorság, mely Ady óta újra elveszett, Ady példájában éled fel számonké­résként. Ady él, mert Ady aktuális”. A kötet nem változtatja meg (nem is célja) az eddigi, Fábryt értékelő összegzéseket, melyeknek magját maga az író fogalmazta meg „Emberek az embertelenségben” című könyvében: „a műfaj neve: antifasizmus”. Talán épp ez a „korparancs” teszi ma is élővé az írá­sokat. Ma is aktuális Fábry Zoltán könyve: Ady háború­ellenességét, internacionalizmusát éleszti új igénnyel. A „Rémtől”, a „Tébolytól” való félelem felett a „Gondolat igaza” kell, hogy győzzön. A ránk testált örökséget éppoly híven kell őriznünk, amint erre sugárzó példát adott a kisebbségi létben Fábry Zoltán. Örökségünk a teljes, haladó magyar és egyetemes- kultúra: „a béke elsősorban a kultúra ügye. Ha van egy­mást kiegészítő, meghatározó fogalompár, akkor a kultúra i és a béke az. Béke és kultúra egy jelentőségű fogalmak: a béke védelme a kultúra tudata nélkül elképzelhetetlen. Végső fokon mindkettő egyformán egyazon erkölcsi elkö­telezettség. A béke: a legnagyobb morális teljesség, a kul­túra: a szellem erkölcsi felelőssége.” TÖLTÉSSY ZOLTÁN ’ * 1^iViAV>Vla»*i*i**AAAAAAAAAAA<tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAl l/XAAAAAAAAAAAA'>>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAyvA*AA*AAA*AV>ViV>V Az út mentén Jurij Bondarev! A lány a gerendákon ült Fia­tal, szőke hajú, falusi terem­tés volt, 8 mielőtt ráismertem vol­na, nyomban az jutott eszembe: ez a húszas években lehetett, valahol Oroszországban. Körös-körül mindenütt makulát­lanul tiszta homok, ráhullott a kő­ház árnyéka, a ház magányosan emelkedett az út mentén, a fehér folyami homok közepén, ahol ki­csiny szigetként zöldéit a fű, a hűs bojtorján — és a lány, ez a mezít­lábas falusi szépség, aki a házzal szemközt ült a gerendákon, és a forró napsütéstől hunyorgott, paj­kosan keresztnevemen szólított. Messziről néztem ismerős, mosoly­gó arcát, amelyet félig eltakart csaknem fehérre fakult hajának homlokába lógó tincse — és seho­gyan sem jutott eszembe, ki lehet ez a lány, mi a neve, milyen kap­csolatban voltam vele.. Felocsúd­tam és felötlött bennem egy má­sik, sárgás, már túl világi arc, hát- racsukló fej, tágra nyitottt száj —, s félelem fogott el e két arc össze­hasonlítására, amely egy és ugyan­azon nőé volt, akit én soha az élet­Pillanatképek ben nem láttam fiatalon, de első ízben láttam olyan pontosan és vi­lágosan álmomban, mintha öröm­mel vártam volna, hogy találkoz­zam vele — a huszas években, azon a naptól átmelegedett homo­kos úton, a tágas mező kellős köze­pén magányosan emelkedő ház kö­zelében. A restaurátor A zt mondod, hogy te az égvi- lágon mindent össze túdsz ragasztani? — Nem mindent, paj­tás, nem bizony! Volt egy ismerő­söm, Kolja Losadkin, a nagy resta­urátor. ö aztán az ördög legap­róbb göndör szőrszálát is össze tudta ragasztani, még a galambto­jás héját is úgy összetapasztotta, hogy egyetlen repedést sem lehe­tett felfedezni rajta — arany keze volt, pajtás, no meg ezüstös feje. Egyszer pedig részegen állít be hozzám, látszik rajta, hogy bizony alaposan beszívott, beállít, s csak úgy felöltőben, sárcipőben letelep­szik a konyhában a hokedlire, én meg látom: a sapkájával valamiért buzgón dörzsölgeti kopasz fejebúb- ját, közben pedig könnyet ejt a padlóra. — Mi történt, Kolja? — kérdem és nagyon csodálkozom a kapatosságán. mert hát annyira megrögzött antialkoholista volt, hogy az már illetlenség. — Nem lehet mindent összeragasztani, szívbéli jó pajtásom — feleli Kol­ja, és egyre csak szipog, szipog — elváltam a feleségemtől, én mam­lasz tökfllkó.., Éjszakai beszélgetés A vasúti kocsiban mindenki ~ aludt. A kocsi végén nyitva volt az ablak, a szél felkapta a függönyt, s az csattogott, kopogott a falon, a férfi pedig, akin látszott, hogy jócskán a pohár fenekére né­zett, ott állt a folyosón, a léghu­zatban, egyik kezében tyúklábat tartott, a pizsamájába törölte, má­sik kezével pedig hadonászott, és egy színtelen fiatalember arcába kiáltotta szavait — az meg cipője sarkáról az orrára billegve dülön­gélt és csüggedten csuklóit. — T-ti fiatalok vagytok, nektek több az energiátok, nekünk meg a tapasztalatunk! Ha ezt egyesíteni lehetne, akkor nem volna semmifé­le sz-szálka! Márpedig a mi éle­tünkben akadnak éles szálkák! Az efféle szálka nem sebzi halálra a szervezetet, de fájdalmat okoz! Igaz vagy nem, kérdem én? — Ne porolj, Petya bácsi, kí­méld az idegeidet, a tudománnyal foglalkozz. . és ... kész! Egyél egy kis... cs-csirkét. A másik pedig — arca vörös volt, s mérgében már vékony résre húzta össze a szemét — a tyúkláb­bal a fiatalember mellére bökdö- sött, s heves bosszúsággal, harsog­va bizonygatta: — Nem akarok falni, egyetlen falat se kell! Miről beszélek én ne­ked? A filozófiáról? Te pedig ne­kem? A hasról! Van különbség vagy nincs különbség? Bementek a fülkéjükbe, kop- pant az ajtó, s elfojtotta hangjukat. Értetlenség Cztyepp? Naplementék, haj- ^ nalok, végtelen csönd... És az üröm? Érezte-e valaha az üröm szagát ? Hát azok a nyári vagy őszi éjszakák, amikor a csillagok sok millió kilométernyi tömege ragyog a fejünk fölött! Júliusi hajnalon pedig, ha az ember régi szokás sze­rint lovon indul útnak, amikor a fűből a frissen fejt tej illata árad, amikor az út cseng-bong hű bará­tod, a lovad patái alatt — nincs ennél szebb széles e világon, ez már mesebeli érzés! Langyos szél fúj arcodba, a szépséges tulipánok pedig csinosítják magukat napkel­te előtt: megmosakodnak és leráz­zák magukról a harmatot, felegye­nesednek a fűben, s bólogatnak mindenünnen, és rád mosolyognak meg a hajnalra. Ogy látom, nem hiszi? Pedig nekem elhiheti. Én fél életemet a sztyeppen töltöttem — Én másféle sztyeppre emlék­szem— az szürke, nyirkos, barát­ságtalan. .. — Ilyen nem szokott lenni, bo­csásson meg, kérem... — Még arra is emlékszem: a holdfénytől kékesszürke alkonyai borult a sztyeppre, hajnaltájt pe­dig valahogy egyszerre lehűlt a le­vegő. Én meg unatkoztam. — Unatkozott? Bocsásson meg úgy Játszik, nem értettem jól, hogj miről is beszél tulajdonképpen... Gellért György fordítása i h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom