Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
jelenkora Az elmúlt másfél esztendőben mozgásba lendült a magyarországi táncművészeti élet, s bár közel sem tartunk ott, hogy csupa befejezett tényről, eredményről számoljunk be, érdemes e kétszeresen mozgó világ frontvonalait és céljait áttekintenünk. Milyen alapokra támaszkodhatnak alkotó és előadóművészeink terveik kialakításában? Az elmúlt három évti. zedben kialakult a táncművészet intézményi bázisa, s noha ez a bázis ma már kiegészítésre szorul, mégis vívmányok sokaságát jelenti. Mindegy, hogy most az Operaház balettjére gondolunk — ilyen létszámú, felkészültségű, széles repertoárt társulatról a felszabadulás előtt nemigen mertek álmodozni a legjobb szakemberek sem — vagy akár a huszadik esztendejéhez közelgő Pécsi Balettre, amely repertoárjával és stílusával, s még inkább problémafelvetéseivel Táncművészetünk különleges helyet tölt be a hazai kulturális életben. Említhetjük négy hivatásos együttesünket is: az idők során mindegyikük hozzájárult, hogy a néptáncból színpadi művészet váljék, s hogy amit Bartók és Kodály megvalósított a zenében, ahhoz a mozdulat művészete — legalább céljaiban és néhány gyakorlati ponton — felzárkózzék. . Mindig nagy kérdés azonban, hogy az intézmények stabilitása meddig jelent biztos alapot, az egyszer már megszületett értékek hűséges ápolását, s mettől jelentheti a fogékonyság hiányát, az elzárkózást minden friss kezdeményezéssel szemben. Ügy tűnik, az elmúlt másfél-két esztendő ezt a kérdést a korábbiaknál sokkal erősebben állította együtteseink elé, sürgetve a nyitást az új koreográfiái gondolatok és megoldások irányában. A figyelmeztetés persze nem minden alkotóműhelynek szól egyforma erővel, hiszen a Pécsi Balett mindig is híres volt vállalkozókészségéről, s az Operaház balettje is időről időre megteszi lépéseit műsorának korszerű kiegészítésére. Hivatásos folklóregyütteseink vállalkozókedvét azonban nagyban visszafogta az elmúlt évtized forgalmazáspolitikája, ami miatt a folklórműsorok nem egyszer már a szolgáltatás „rangján” kerültek a közönség elé. Ezért fontos és biztató, hogy az évekig „idegenforgalmi életet élő” Budapest Tánc- együttes új szellemű kamaraműsorával is sikeres előadás- sorozatokat rendezett az elmúlt évben, miközben megtartotta korábbi eredményeit, s az új művek kialakításában is a táncfolklórra, a mozdulati anyanyelvre támaszkodott. Művészeti megújulás valóban ritkán képzelhető el önmagában a közönséggel való éltető kapcsolat, kölcsönhatás nélkül. Nem véletlen hát, hogy a közelmúltban újabb bemutatkozási formákon kezdték fejüket törni együttesek és koreográfusok, s nem egyszerűen azért, hogy valamilyen statisztikai bűvöletben csupán a nézők számát emeljék. (Ezen a téren nincs ok nagyobb aggodalomra: az operaházi össznézőszám kisebb csökkenésén belül például évek óta erősen emelkedik a balettek látogatottsága.) Nem, inkább az eddig érintetlen rétegek meghódításáról van szó, s főleg arról, hogy valóban intenzív kapcsolat jöjjön létre előadó és néző között, hogy a táncos ne csak „teljesítse” kötelességét, hanem élményt adjon, hogy a néző sem emésztéses hangulatban, hanem megrendülésre és felemelkedésre készen fogadja a produkciót. De bő tere nyílhat még a táncos ismeretterjesztési formáknak is... A vágyak, elképzelések valóra váltásának igazában még csak kezdetén tartunk (többnyire „táncszínház” néven sűrűsödnek az új fórumot sürgető igények). A Pécsi Balett kamaraműsorai azonban már legtöbbször kiállták a próbát, s jó reményre jogosít a vezető szakszervezeti együttesek erőteljes mozgása is, hiszen éppen nem szokványos műsorösszeállítással, hanem „tartalmat hordozó” korszerű művekkel lépnek közönségük elé, s nagyon nem mindegy, hogy ezek az együttesek egyre gyakrabban lépik át a főváros határait, a sokszor elmarasztalt vidéki közönség pedig feltűnő fogékonysággal, elismeréssel fogadja az új keletű táncalkotásokat. Akad-e gond a megújulás folyamatában? Még veszteség is. A feltételek folyamatos csökkenésével például az elmúlt évtizedben lemorzsolódott a szegedi balett. S a társulat újraalapítását még megjósolni is nehéz, hiszen az otthont adó Nemzeti Színház éppen tavasszal csukja be kapuit. A színházépület felújításának szüksége valószínűleg beleszól a debreceni Csokonai Színház tánckarának életébe is, s ha egyszer elkezdődik a budapesti Operaház rekonstrukciója, hosszú ideig csak az Erkel Színházban láthat balettet a közönség. Igaz, új tervek, alapítások is javítják a mérleget, s várhatóan nemcsak számszerűségben, hanem arculatok frisseségében is. A Népszínház táncos tagozata ősszel már megkezdi felkészülését, s jövő ilyenkor bizonyára már be is mutatkozott első műsorával. Az új győri színház ugyancsak otthont kíván nyújtani egy új balett-társulatnak. Reméljük, ez is sikerül. Maácz László Tekis*uízio Hu ni) iszol »diai j WEÖRES SÁNDOR: — Biztos vagyok benne — mondja szomorúan az apa a tanárnak —, hogy a fiam vizsgája nem fog sikerülni önnél. — Én viszont úgy gondolom, hogy sikerül — válaszol a tanár. — Fogadjunk 500 koronába I O Az apa újságot olvas, de a kisfia ebben állandóan za. varja. — Apa, nézd — mondja hirtelen a gyerek, — Egy pók van a plafonon! — Ha ott van, akkor ta- posd el és hagyj engem végre békén! — hangzik a válasz. O — Terem tőm! Ki hagyta magát így helyben? Az asz- izony ? — Nem. A férj. Rapszódia Behajtom éjre ablakom cs egy kopott bérházról álmodom, lehet Kőbányán vagy Újpesten vagy sehol sincs talán csak álmomba bújva testtelcn-resten. De fölremeg belőlem, hintázik, meleg eletek hajtják, lehelletek ringatják az éjfél ágbogán. Ébrenlétek és álmok szuszogása feszíti a tetőgerendát s nyög mintha értené, fáradtak öntudatlan hangja gondok szünetlen vészharangja vágyakozók szerelmes kínja reménykedők kék baldahinja hintázik gödrök közt az ég felé. Hajléktalannak még itt sincs lakása ahol a lakó befalazva tombol, ahol rossz csapok s vécék csobogása kíséri örök zenével a hintát, zuhog a tenger a falból. Valaki mondja: — Istenei, segíts legyőzni végzetem — Valaki súgja: — Kedvesem ne hagyj el, csak te vagy velem Valaki sírja: — Jaj nekem most rázza ki a láz az életem — Valaki káromkodik: — Istenem hát öld meg minden gyermekem és nem tudják meg sohasem hogy mind e fuldokló meleg beszédes éhes életek egy nagy palotát építenek; lesz annyi szobás mint a bérház és mégse lesz szegényház: aki most éhes, ajakán tiszta méz lesz, fagyos szerető csókja méz lesz, káromló nyelve is csupa méz lesz mily messzi cél, mégis közel ! Már labdázhatnak gyümölcseivel. — Életem legszebb pillanatait a házasságnak köszönhetem. .. — De hiszen, te nem is vagy nős! — Én nem vagyok nős, viszont sok nő van férjnél! — Megbolondultál? Miért adsz a ruhatárosnak egy százast? — Hogyne adnék, mikor ilyen szép, új kabátot kaptam tőle! O Kocsmában hallottuk: — Hol van a feleséged? — Beteg szegény. — Szégyen! ö beteg, te pedig itt töltőd az időt! — De az ő egészségére iszom! O A fiatal menyecske először süt kenyeret. A kész kenyérből leszel egy darabot, megkeni baracklekvárral, és odaadja a szomszéd fiának. Egy idő után a kisfiú visszatér, kezében a kenyér: — Köszönöm szépen a lekvárt, nagyon finom volt. Visszahoztam a tányért. Kórházban hallottuk: — Furcsa ez az élet. Tegnap egy csinos nővel láttalak karonfogva az utcán, ma pedig itt fekszel gipszágyban. — Tudod, a feleségem is látott! /VVVSA/S^AAAA/S/NAAAAAAAAAAA/SAAAAAA^AéVSA^AAA<^AAlAAA/VNA/^A#VVVV>A/\^,wVS/SAAA/NAA/V\AAAAAAAAAAA/VS/VVVVVVVV « Rövid kuriózumok UTASÍTÁS Az egyik montreali bár pultján egy tábla a következő diszkrét utasítást adja: „Ha inni akar, hogy feledjen, kérjük, fizessen előre”. NEM MINDENNAPI „SZOLGALAT” Egy svéd rendőrnek szokatlan „hivatali cselekedetet" kellett végrehajtania. Éppen Malmö egyik elővárosában tartott őrjáratot, amikor egy hölgy kijött egy villából, hozzálépett, és megkérte: „Kérem, segítsen lehúzni a cipzáramat, elakadt: a férjem éppen a sövényt vágja és mérges lesz, ha félbeszakítom a munkában.” A KEZDŐ KÍVÁNSÁGA Egy brüsszeli lapban a következő álláshirdetés volt olvasható: „22 éves gyorsíró, szőke, kezdő, azonnali foglalkozást keres. Kissé dadogó főnökök előnyben.” HÄZTOLVAJOK A nottinghami (Nagy-Britannia) rendőrség tolvajokat keres, akik elloptak egy félig kész házat. Egy kétszintes ház első szintje éppen elkészült, amikor egy banda éjszaka lebontotta a falakat, és mind az 5000 téglát a többi 2000 beton építőelemmel együtt elszállította. A LEGNAGYOBB BENYOMÁS Az egyik londoni színház körkérdést intézett látogatóihoz. Azt akarta tőlük tudni: „Mi gyakorolja önre a legnagyobb hatást a színházlátogatás során?” Az eredmény elképesztő volt. A megkérdezettek fele a következőt válaszolta: „A parkolás!” KIÁLLÁS Az egyik oslói rejtvényműsorban megkérdeztek egy fiatalembert: „Hová mehet egy hölgy férfikíséret nélkül?" Villámgyorsan jött a válasz: „Mindenhová, csak az anya- könyvvezetőhöz nem.” Sznob 'ASIRBERDI KIJRTOV a — Egy nyelven beszélünk, Marat-aga — harsogta a telefonba Karrijev —, és maga még mindig nem képes felfogni, hogy nem tehetem. Folyton csak a magáét hajtogatja. Nem fogok a maga kedvéért törvénybe ütköző dolgot cselekedni. Inkább nevelje meg a csemetéjét, hogy a saját erejéből javítsa ki a ketteseit. Itt az ideje, hogy a kölyök végre megtanuljon szárazdada nélkül élni... Szó sem lehet róla! Dühösen lecsapta a kagylót, aztán kényelmesen elhelyezkedett a díványon, és az újságjába mélyedt, Tekintete megakadt a „Húzz ki a pácból!” című cikken, amely a „szocialista összeköttetéseket”, az elvtelen segítségnyújtást állította pellengérre maró gúnnyal. „Jó, hogy nem adtam be a derekamat’’ — gondolta magában, ami. kor hirtelen felpattant az ajtó, és a felesége zuhant be fel- dultan a szobába. — Jaj nekem! Micsoda szerencsétlenség! — jajveszékelt Durszum.edzse. — Miket zagyválsz itt össze-vissza? Miféle szerencsétlenség? — Szegény kisfi. am... a mi édes gyermekünk... — zokogott az asszony —, a rendőrségre került. ... Elgázolt valakit... Hányszor kértelek, hogy ne vedd meg neki azt az átkozott kocsit! — Azért ne óbé- gass! — mordult rá Karrijev, és feltárcsázott egy számot. — Te vagy az, Mergen- aga? Hogy szolgál a kedves egészséged?... Köszönöm kérdésed, jól vagyunk, csak Orazikkai történt egy kis malőr... Bevitték a rendőrségre.., Na. gyón kérlek, húzz ki a pácból, öreg fiú.. Köszönöm... köszönöm. .. Igazán kedves vagy... Karrijev feltárd zott egy másik s: mot is: — An'.Amanovics? Szál * alejkum! Aman Amanovics, segítsen a szegény rokonon... Nem, nem, csak Ora- ziknak van egy kis kellemetlensége... Valami bámész fa. jankó nekiszaladt a kocsijának... Most bent csücsül a rendőrségen. .. Igazán megtenné? Nagyon hálás vagyok önnek... Még le sem tette a kagylót, betoppant Oraz. — Csakhogy itthon vagy, édes kisfiam! — rohant hozzá Durszum.edzse és tént semmi bajod, amikor az a holdkóros a kocsid alá feküdt. .. — Ugyan, mi jut eszetekbe, nem ütöttem én el senkit — csodálkozott Oraz. — Gépjármű-ellenőrzés volt, műszaki vizsgálatra kellett vinnem a kocsit. Az pedig ugyanabban az épületben van, ahol a rendőrség. — Csak most kapott észbe, hogy miért olyan izgatottak a szülei: — Ahá, hát ezért emlegettétek a rendőrséget! Karrijev mérgesen ráförmedt a feleségé, re: — Látod, milyen pánikot keltettél, te őrült! Én meg jól beugrottam neked, és fölöslegesen háborgattam egy csomó derék embert. Majd még azt hiszik, hogy provokálni akartam őket. A végén még könnyezve átölelte. — megharagusznak, azElengedtek? — Mi van veletek? — álmélkodott Oraz. — Honnan kellett volna, hogy elengedjenek? — Hát a rendőrségről. .. — szipogta az anyja. — Mutasd magad, ugye nem tortán szeretném tudni, ki fogja a drágalátos magzatodat kihúzni a pácból, ha egyszer tényleg a nyakára hajt valakinek?! (A türkmén szerző írását oroszból fordította: Zahemszky László) A címül idézett szóalak nemcsak önmagában, hanem továbbképzett alakjaiban is igen gyakran jut nyelvi szerephez mai nyelvhasználatunkban. Szóban és írásban ezeket a változatokat halljuk és olvassuk: sznob, sznobság, sznobos, sznobizmus stb. Hogy milyen szövegösszefüggésben jelentkeznek, arról ez a példatár tanúskodik: „Egyre több elő- kelösködő, nagyképű sznobbal találkozhatunk társadalmunk minden rétegében” — „A nyelvünkbe került idegen szavak hangoztatásában egyre terjed a kiejtési sznobizmus" — „A sznobizmus egyre inkább az angol szavak, kifejezések terjesztésére irányul, melyek a magyar nyelv hang- és írásrendszerébe jobbára nem illenek bele”. (Kortárs, 1977. 12. sz.). Különösen feltűnő jelenség, hogy a gunyoros, a cinizmussal is telített versekben milyen gyakran ..jut ez az idegen eredetű széisalád versbeli kulcsszerepekhez is. A felsorakoztatott versmondatokból az is kitűnik, milyen változatos jelentéstartalommal és stilisztikai értékkel jut közlő, kifejező szerephez szavunk: „S lám szintúgy odavannak / a szenvelgők, a kiművelt sznobok” (Ladányi: Dicshimnusz). — „Mit tud a középszer? /briliáns futamokat, üres bravúrokat, / szájtáti sznobok bámulatát” (Rónay György Pachmann). — „Legföljebb kölcsönösen morgunk, / fütyülve sznob illemszabályra” (Pákolitz István: A határnál). — „Róluk beszélek... sznobokról, frivolokról / villanyfénynél-mágusokról” (Benjámin László: Nyíló szó). A sznob megnevezés összetételi tagként és továbbképzett nyelvi formaként egészen meglepő versbeli beszédhelyzetekben is jól teljesíti stilisztikai, poétikai szerepét: „Vasárnap délben a híres sznobebéd” (Kertész Péter: Ahol én jártam). — „Itt látható a sznobizmus lovas- szobra.” (Bratka László: Rimbaud-kiállítás). Példatárunk azt is tanúsítja, hogy ez az angolból nyelvünkbe került nemzetközi szó ma már szókészletünknek szinte hiánypótló eleme. Változatos jelentés- tartalmával és használati értékével jól illeszkedik bele ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba: nagyképű, úrhatnám, műveltkedő, elökelős- ködő, szenvelgő, az előkelő társadalom viselkedésformáit majmoló stb. A sznob szó változatos használati módjaiból az is következik, hogy má már nem felesleges ez a nemzetközi szó nyelvünkben. Azt azonban meg kell tanulnunk, hogy mikor helyes,: a vele való élés. Dr. Bakos József lümtyij vVKAAAAfNAAAAAA/VVVWVVVVVV WVWVV^AAAAAAA.
