Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

Hétfő esti külpolitika] kommentárnak: A szegfű négy esztendeje A HÍRÜGYNÖKSÉGEK JELENTÉSE szerint, a portugál legfelsőbb forradalmi tanács nyilatkozatban ítélte el a reakciós erők fokozódó támadásait az ország demokratikus alkotmánya és intézményei ellen. Mond­juk ki kereken: jóval több ez, mint hétköznapi ru­tinhír. A rövid jelentés a jéghegy csúcsa — ami alat­ta van, az nem kevesebb, mint egy sokat szenvedett ország jelenlegi helyzetének rendkívül bonyolult prob­lematikája. És van valami jelképes abban, hogy ez az intő kiáltásnak is beillő nyilatkozat, éppen Portugá­lia újabbkori történetének legfontosabb, vízválasztó évfordulója előtt hangzott el. Pontosan négy éve, 1974. április 25-én, kontinensünk egyik legrégibb, legsötétebb zsarnoksága omlott össze Portugáliában. Azon a négy évvel ezelőtti, feledhetetlen napon vörös szegfűk kandikáltak ki a munkások, parasz­tok, diákok gomlyukaiból és a katonák puskacsövei­ből. A vörös szegfű mozgalma példátlan egységbe tömöritette a haladás híveit. Az eredmény az volt, hogy Európa nyugati szélén az ötvenéves salazari épületet valósággal felrobbantva, a tömegek megte­remtették Nyugat-Európa mindmáig legdemokratiku­sabb alkotmányát. Olyan keretet hoztak létre ezzel a 1 portugál tömegek, amelyről ők maguk tudták a leg­jobban, hogy nem lesz könnyű igazi, tartós tartalom­mal megtölteni. A portugál porondon azóta is ezért I folyik a harc, rendkívül nehéz körülmények között. A szocialista párti kabinet kiélezett helyzetekben in- ,, kább jobbra, mint balra kacsint, és nem ritkán ve- < szélyes rastaurációs törekvéseket is segít. Másrészt: e pillanatban — immár sokadszor — a kormány újra 750 millió dolláros hitelt kér a nyugatiaktól, akik is­mét — megint csak sokadszor — megkérik az ilyen támogatás nagyon is busás politikai árát. EZ A KÜLSŐ NYOMÁS alaposan hozzájárul ahhoz, hogy számos államosított üzem és földbirtok vissza­került a régi tulajdonosokhoz, hogy az ország haladó erőinek most nem újabb vívmányokért, hanem a négy éve kivívottak megtartásáért kell harcolniuk! És har­colnak is: a szegfű nem hervadt el Portugáliában. Harmat Endre Moro éleiéért fogolycseréi javasolnak a terroristák Sitiid Endre, az MTI tu­dósitója. jelenti: Aldo Moro elrablói, a „vö­rös brigádok”, hétfőn délben újabb, 8. számot viselő köz­leményt juttattak el a I>a Republics című lap milánói szerkesztőségéhez. A közle­ményből kitűnik, hogy a ke­reszténydemokrata párt már­cius 16. óta ismeretlen he­lyen tartott elnöke még él. A másfél oldalnyi közle­ményben a terroristák tizen­három nevet sorolnak fel azok közül, akiket Moréért cserében, ki akarnak szaba- díttatni a börtönből. Követe­lésük teljesítésére nem szab­nak újabb határidőt, de úgy írnak à kereszténydemokra­ták eddigi reagálásáról, mint­ha ez utóbbiak elfogadták volna fogolycserére vonatko­zó követelésüket és hajlan­dók volnának kicserélni a „politikai foglyokat”. A „vörös brigádok” jelzik, hogy hajlandók igénybe ven­ni a Caritas Intemationalis nevű jótékonysági szervezet közvetítését, de csak abban az esetben, ha a keresztény- demokrata párt hivatalosan felhatalmazza ezt a szerve­zetet, hogy nevében eljárjon. A terroristák többek kö­zött kérik a Torinóban perbe fogott Renato Curcónak és társainak kiszabadítását, to­vábbá annak a Christoforo Pianconének a szabadon bo­csátását, aki április 10-én, többedmagával agyonlőtt egy milánói börtönőrt. (A bör­tönőrnek még sikerült meg­sebesítenie egyik támadóját, akit a rendőrség letartózta­tott és kórházban gyógyke­zelnek.) A terroristák közleményük­ben megismétlik, hogy ha nem fogadják el követelésü­ket, végrehajtják az „ítéle­tet” túszukon. Ma kezdődik a Komszomoi kongresszusa A Lenini Komszomoi kedden megnyíló XVIII. kongresszusán a részt vevő küldöttek közül több mint háromszázan szomba­ton a televízió új műszaki központjának építkezésénél segít- kezteb. A központ mely fölött a Komszomoi vállalt védnök­séget, az olimpiára készül el. (Népújság telefotó: — TASZSZ — MTI — KS) Szombat óta Moszkvában vannak a kongresszus kül­döttei, akik között olyan ki­emelkedő személyiségek U ta­lálhatók, mint a világrekor­der űrhajóspáros, Jurij Ro- manyenko és Georgij Grecs- ko.'A kongresszusi küldőitek szombaton valamennyien részt vettek az országos kom­munista szombaton: a szov­jet főváros olimpiai építke­zésein dolgoztak. A Komszomoi XVIII,' kongresszusára érkezett kül­földi küldöttségek, köztük a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség delegációja, amelyet Maróthy László,' az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ-kb első titkára vezet, hétfőn koszorút helyeztek el a Vörös téren, a Lenin-mauzóleumnál és le­rótták kegyeletüket az isme­retlen katona sírjánál. Délután valamennyi kül­földi delegáció megtekintette az „Alkotó ifjúság” címmel, a moszkvai állandó népgaz­dasági kiállítás területén megnyílt nemzetközi kiállí­tást, amely a fiatal feltalá­lók, újítók — közöttük He­ves megyei fiatalok — alko­tásait mutatja be. A külföldi vendégek hét­főn este a központi sportpa- lotában rendezett sportünne­pélyt tekintették meg. A szovjet sport kiválóságai : Európa-, világ- és olimpiai bajnokok, szpartakiádok győztesei adtak tartalmas műsort a kongresszusi kül­döttek és a meghívott ven­dégek tiszteletére. (Pék Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti): Ma délelőtt 10 órakor, csaknem 5000 küldött és több mint 100 országból érkezett delegáció, köztük a KISZ í küldöttsége jelenlétében, a Kreml kongresszusi palotá­jában megnyílik a Komszo­moi XVIII. kongresszusa. A hagyománynak megfe­lelően, a kongresszus mun­kájában részt vesznek az SZKP és: a szovjet állam ve­zetői is. À központi bizottság és a központi revíziós bizott­ság beszámolója, valamint a felszólalások után, a kong­resszus nyolc szekcióban ülé­sezik majd. Űjabb részletek a libanoni megegyezésről A Bajkál-tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke sza­kállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fiúk nagy gazdagságot gyűj­töttek össze szorgalmukkal, jóságukkal. Megszámlálha­tatlan volt a kincs, amit a környező hegyekből nap mint nap hoztak. De a kincs gyorsan fogyott, mivel volt az öreg Bujkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, köny- nyelmüségével, költekezé­sevei sok bánatot okozott. A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete si­rályok érkeztek, akik el­mondták, hogy él a hegyek mögött, a végtelen tajgán túl egy szép ifjú, kinek a neve Jenyiszej. Bár Angara az ifjút soha­sem látta, az elbeszélés alap­ján rögtön beleszeretett. Sze­relme olyan erős volt, hogy azon nyomban elhatározta : eljut Jenyiszejhez. Legyőzte a hatalmas hegyeket, melye­ket az öreg Bajkál gördített eléhe. Egyetlen éjszaka el­jutott hozzá: a találkozásból szerelem lett, a szerelemből házasság, nagy család. A csa­ládot egész Szibéria ismerte, tudták mikor, merre vándo­rolnak, és hogy vándorlásuk során eljutottak egészen a tengerig.. Bajkál, a mesebeli öreg harminc millió éve gyűjtö­geti saját és az emberek va­gyonát, a vizet . Olyannyira, hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz szá­zaléka. Pedig a tékozló lány, Angara másodpercenként kétezer köbméterrel pazarol­ja szét a nagy vagyont. fàMémsw ADIS, április 25* kedd Csodálatos, titokzatos ez a táj. Már a tó méretei is me­sébe illők. A víztükör 636 ki­lométer hosszan, néhol 70 kilométer szélesen ragyog a szibériai éjszakában. Az ed­dig mért legnagyobb mélység 1620 méter, versenyre kel tengerekkel, óceánokkal. Különös errefelé az éghaj­lat is. Mintha a természet újabb és újabb titkokat állí­tana az emberek elé, nem ad­ja meg magát egykönnyen. Június végén csak olusz négy fokos a tó vize, de a legme­legebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. Talán ez is a magya­rázata annak, hogy a tó vize olyan tiszta, hogy minden tisztítás nélkül is iható. Ha az ember a Duna, vagy a Balaton vizére gondol, elszo­rul a szive, és úgy tűnik fo­lyó- és állóvizeink olyan szennyezettek, mint a Rajna, amelyben elpusztultak az élővilág utolsó hírnökei is! A Bajkál-kutató intézet múzeuma érdekesen mesél a környék természet- és állat­világáról. Az érintetlen erdők vad, talán ember nem járta fenyveseiről, az omulról, a tó egyetlen elevenen szülő haláról, a cobolyról, a nyest- ről és az ezüstrókáról, A kikötőben éppen leszál­lásra készen várnak a búvár­harangok. Segítséget nyújta­nak a tengernyi tó mélysé­ges mélyen lapuló titkok ki­bogozásához. Csak télen tér­nek mély álomra, mert fél­esztendőn át jégpáncél pa­rancsol megálljt a kutatói kí­váncsiságnak, amikor a met­sző szélben csak a baj káli fókák kiabálása hallatszik. A hatalmas erejű szélviha­rok, a Szárma és ’a Górni pe­dig elsimítják a méteres hó­ban a medvék, farkasok nyo­mát. Azonban e hideg, vad vi­lág elcsendesedik a vastag­falú, fekete faházak szobái­ban, ahol teát kortyolgatva kellemes elnyúlni, élvezni a, tea és az áfonya illatát, hallgatni a fák jajongását és gyönyörködni az ablak mö­götti, jégpusztasággá válto­zó Baj kaiban. Libanon vezető jobboldali politikai pártjainak és val­lási csoportosulásainak va­sárnap létrejött, és az or­szág legsúlyosabb problémái­nak megoldására kidolgozott megegyezését hétfőn csak a jobboldali vezetők magasztal­ták. A baloldal és a Paleszti­nái felszabadítási szervezet egyelőre elzárkózik a mege­gyezés kommentálásától. Hétfőn további részletek szivárogtak ki a hatpontos megegyezésről, amelyet az azt létrehozó pártok az új kormány programjának is szánnak. A megegyezés sürgeti a li­banoni szuverenitás helyre- állítását az Izrael által meg­szállt Dél-Libanonban, min­den „palesztin és nem palesz­tin” fegyveres akció meg­szüntetésére szólít fel Liba­non területén és a libanoni törvényes hatóságokon kívül megtiltja minden más fegyve­res erő létrehozását az ország­ban. A megegyezés célul tű­zi ki a libanoni hadsereg új­jászervezését és a libanoni gazdaság helyreállítását is. Bár bejrúti megfigyelők ál­lítása szerint, a megegyezés Kurt Waldheimnek, az ENSX főtitkárának és Jasszer Ara- fatnak, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökének a kö­zelmúltban folytatott meg­beszélései nyomán jött létre, egyre több kétség fér ahhoz, hogy a palesztinok tevékeny­ségét teljességgel korlátozó és Kairóban 1969-ben létre­jött libanoni—palesztin meg­állapodást lényegében sem­missé tevő megegyezés a PFSZ jóváhagyásával szüle­tett volna. A jelek szerint a libanoni jobboldal elsősorban a pa- lesztinai felszabadítási szer­vezetre igyekszik hárítani a felelősséget a Bejrútban, kö­zelmúltban lezajlott összetű­zésekért és a megegyezés csaknem egyforma jelentősé­gűnek tünteti fel a palesztin erők lefegyverzésének kérdé­sét az izraeli agressziós csa­patok Dél-Libanonból törté­nő kivonásának ügyét. (AFP, AP, Reuter) Empain báró kártyái PÁRIZS: (Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti:) Noha csaknem egy hónap telt el azóta, hogy elrablói szabadon engedték Edouard Empain bárót, az egyik leg­gazdagabb nyugat-európai iparmágnást, az ügy újra és újra visszatér a francia lapok címoldalára: először a báró­nak elnök-vezérigazgatói tisztségéről való lemondása, majd egy újabb bandita le­tartóztatása, a hét végén pe­dig a báró által szabadon bocsátása előtt aláírt három kötelezvény ügye indokolta a sajtó érdeklődését. À legújabb lapértesülések szerint — amelyeket a rend­őrség a hét végén megerősí­tett — a bárót fogságban tartó banda tagjai Alain Ca- illol. az egyik gengszter le­tartóztatása és a börtönből Empain szabadon bocsátásá­ra szólító felhívása után úgy gondolták, nem adják fel a játszmát. Elhatározták: mi­előtt szabadon engedik, kö­telezvényt íratnak alá a báró­val, hogy a 40 millió frankot, a kialkudott váltságdíjat sza­badon bocsátása után kifizeti majd. Az adóslevelet három példányban aláíratták a bá­róval és kijelentették: ha nem fizet, három ismeretlent lelőnek és az adósleveleket holttestükre erősítve bizo­nyítják majd, hogy Empain báró ígéretének megszegése miatt végeztek velük. Mindazonáltal aligha fér kétség ahhoz, hogy Empain báró távozása 130 ezer em­bert foglalkoztató iparbiro­dalmának éléről összefügg az ügy által feltárt tényekkel, játékszenvedélyének széles­körű „propagálásával”. A francia rádióban hétfőn reg­gel például arról a feltevés­ről is szó esett, hogy a báró elrablása annak következ­ménye, hógy nem fizetett ki — állítólag — egy 10 millió frankos kártyaadósságot. A kéz megcsonkítása a közép­korban a hamiskártyások büntetése volt — emlékeztet­tek más lapok. H'rek kerin­genek arról, hogy a báró most eladja Foch sugárű+i lakását, amelv m millió trau- kot ér 'M'itfV Az édesvizü tenger

Next

/
Oldalképek
Tartalom