Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
Időkéregetők Harmatgyenge kabarétréfaként fütyülné ki a közönség a szerző elképzelte jelenetet, amint néhány vállalati vezető áll az utcán, s kérleli a járókelőket, adakozzanak, csak néhány ezer munkaóra kellene a szegény vállalatnak, csak néhány ezer... A szerző: az élet, s a jelenet nem kabarétréfa, hanem maga a valóság. Annyi különbséggel, hogy az irányító posztok betöltői gyárkapun belül maradnak, s ott, onnét kérnek, óhajtanak, követelnek létszámot, munkaerőt, teszik ezt távolabbi tervek kialakításakor éppúgy, mint napi termelési programok egyeztetésénél. Teszik, annak ellenére, hogy adakozó — hosszú ideje — nincsen. Mert hátha, talán, mégis; csoda történik. Még 1976-ban, a vállalati középtávú tervek értékelésekor állapíthatta meg az Országos Tervhivatal, hogy a termelőhelyek többsége irreális létszámszükséglettel társította termelésfejlesztési programját. Mégis, bár tavaly, az esztendő végén az iparban 15 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint 1975- ben — ezen belül a fizikai foglalkozásúak táborának fogyatkozása 23 ezer főt tett ki, az eltérést az alkalmazottak számának bővülése magyarázza —, a termelés növekedett. A legjobban siránkozó vállalalatoknál is, s a helyzetet tudomásul vevők_ nél még inkább. Látszólagos, vagy tényleges ellentmondás az előbbi? Nem az egyenes válasz kerülendő, hanem a valóságot tiszteletben tartó feleletünk az, hogy is_is. A vállalatok egy részénél nincs semmi elfogadható indoka az időkéregetésnek, hacsak nem tart_ juk oknak a laza fegyelmet, a szervezettség alacsony színvonalát, az élőmunka pazarló fölhasználását. A termelőhelyek egy másik csoportjánál viszont valóságos a munkaerőhiány, s csak különleges erőfeszítésekkel, többlet ráfordítások^ kai, tartalékaik teljes fölélésével tudták azt ellensúlyozni, ami hosszabb távon aligha kínál biztonságos haladást. Van tehát munkaerő, de nem ott, ahol — a munka társadalmi hatékonysága szemszögéből — a legeredményesebben dolgozhatna, illetve rossz hatékonysággal működő cégek a teljesítményhiányt a létszám duzzasztásával vélik mérsékelni, ami szintén járhatatlan út. Igaz, nem a lelkes elhatározás, hanem a tárca kezdeményezése nyomán a Nehézipari Minisztérium vállalatainak többsége felülvizsgálta a létszámfejlesztési, munkaerő-gazdálkodási terveit. Amint e munka minisztériumi összegezésekor kiderült, éppen a dinamikusan fejlődő az átlagos mértéken felüllevő termelőegységek határoztak úgy, hogy beérik kevesebbel az eredetileg számítottnál, új feladataikat munkaerő-átcsoportosítással oldják meg cégen belül. Az óhajok újrafogalmazása meg azoknál a vállalatoknál volt tapasztalható, ahol a tevékenység egésze akadozik, gondot bajt követ, s bajt nehézség. Ez is, más tapasztalatok is arra intenek, nagyon lassú a kívánatos változások Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk hosszú távú fejlesztésének irányelveiről szólva — előadói beszédében így fogalmazott : „Céljaink elérése döntő mértékben függ a munkaerőgazdálkodás színvonalának javításától. Az előttünk álló feladatok különösen szükségessé teszik, hogy a munkához való jog és a szabad munkavállalás változatlan biztosítása mellett szigorúbban érvényesüljön a munka- viszonyból adódó kötelezettségek betartása, az e kötelezettségüket nem teljesítők anyagi és erkölcsi elmarasztalása.” Az egyetértéstől azonban a cselekvésig hosz- szú az út, s ott a baj, hogy a termelőhelyeken amilyen gyorsan létrejött az egyetértés általánosságban, annyira lassan körvonalazódnak a konkrét helyi intézkedések. Sőt, gyakran azt tapasztalni, a cégek egymásra mutogatnak, kezdjék ott, csinálják ők, bár kézenfekvő, mindenkinek a maga portáján kell — kellene — körülnéznie. A gazdasági növekedés mai szakaszában törvényszerűen csökken az iparban a munkaidőalap, s ez tartós folyamat. Az időkéregetés nem más, mint menekülés a tények tudomásul vétele elől, azaz olyan önáltatás, aminek következménye a késedelmes cselekvés. Amennyivel halasztódnak a vállalati intézkedések, any- nyival mérsékeltebben működnek az eredményforrások; s a remélt haladás helyébe gondok, lépnek. Ha csendben, ha mérlegbeolvasztásokkal, szervezeti összevonásokkal rejtve is, de néhány tucat kisebb és közepes cég létével fizette meg ennek árát; példájuk figyelmeztet. Kérdés, eléggé messzehangzó-e esetük, vagy másfajta módon is — elsőként az ösztönzés és kényszerítés ésszerű elegyítésével — erősíteni szükséges a példákban rejlő következtetéseket? Meggyőződésünk: másfajta lehetőségekkel is élni kell a figyelem növelésében, mert az időkéregetés nem ok, hanem okozat, egyike a sokféle bizonyítéknak arra, hogy hatékonyságnövelő tartalékainknak általában kevés a becsülete. Veres Tamás SZILÁRDSÁGI VIZSGÁLATOK. A Budapesti Műszaki Egyetem acélszerkezetek tanszékén laboratóriumi vizsgálatokat végeznek a könnyűszerkezetes építési kormányprogram jegyében. Tizennégy, különböző típusú csarnok egy-egy aeél keretszerkezetét különleges berendezésekkel „vallatják”. Az országban egyedülálló mérőberendezés a hó és szélnyomás hatásán kívül a csarnok többi tartóelemének a merevségre gyakorolt befolyását is vizsgálja és értékeli. \ nagyszabású méréssorozat célja, olyan méretezési eljárás kidolgozása, amelynek alkalmazásával a könnyűszerkezetes csarnokok kevesebb acél felhasználásával építhetők fel. (MTI Fotó: — Csikós Gábor felvétele — KS) Tizenharmadszor „kiváló” a Hatvan és Vidélcç ÁFÉSZ K Hétfőn este a városi művelődési központban ünnepi termelési tanácskozást rendezett a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ, amely 1977-es gazdasági, szövetkezetpolitikai munkája elismeréseként tizen harmadszor részesült a „Kiváló Szövetkezet” kitüntetésben. Bocsi László igazgatósági elnök beszámolójából megtudtuk, hogy a szövetkezet összes árbevétele, tavaly megközelítette a féL milliárd forintot, taglétszáma pedig az egyesülés folytán meghaladta a 10 ezer főt. A takarékos gazdálkodásra vall ugyanakkor, hogy a szövetkezet nyeresége immár 18 millió forintra rúg. Mindezen eredmények megvalósulásában döntő szerepe volt a szocialista brigádmozgalomnak, amely megmutatkozott az ünnepségen kiosztott elismerésekben is. A nagyáruház textilosztályán dolgozó Ság- vári Endre brigád így jutott aranyéremhez, a Gárdonyi és József Attila brigádokat a mozgalom ezüstérmével tüntették ki, s további négy brigád szerzett bronzérmet. A kitüntetésekkel egyidejűleg 470 szövetkezeti dolgozó részesült anyagi elismerésben, aminek az összege 203 ezer forint volt. Az előző évi tapasztalatokról Az élelmiszerek minősége Heves megyében Az élelmiszertörvény szellemében és iránymutatásainak megfelelően 1977-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, amely Heves megyében is ellátja az ellenőrzési feladatokat, fokozott erőfeszítéssel tett eleget a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottsága által meghatározott feladatoknak. Hevesben tavaly az intézet munkatársai az élélmiszer- termelő üzemekben 195 ellenőrzést tartottak, a nagykereskedelmi raktárakat, a kiskereskedelmi és vendéglátó hálózatot 155 esetben ellenőrizték. Ezek során 1475 tételt vizsgáltak meg, melyek közül Mi, hatvaniak...! A. G. Akimoeskin: Felidéztük a nehéz napokat. (Fotó: Szabó Sándor) Zongoraművész, esetleg utazó nagykövet. Csak a diplomatatáska hiányzik a kezéből... Első pillantásra ez a benyomása az embernek Andre) Georgievics Akimocs- kinról. s nehezen képzeli el, hogy finom, hosszú ujjai gépágyúra tapadtak, máskor tüzet vezényeltek a Hatvanért vívott csatából visszavonuló német csapatokra. Ennek lassan harmincnégy esztendeje, az ősz mérnök-ezredes, a Kujbisev Katonai Akadémia tanára azonban most is pontosan. emlékszik a különböző mozzanatokra. — Huszonkét éves voltam, £ «lázadparancsnokként bízták rám a város megtisztítását. Jászberény felől támadtunk, az első kemény összecsapásra pedig a temetőnél került sor. Ott esett el egyik kedves bajtársam, Dorosenko főhadnagy is, akinek nevét azóta felvette az új-hatvani áfész-áruház szocialista brigádja, s tudtommal névadójához híven dolgozik. Miként kerültem most ide, a hatvani tanácselnök szobájába? Sora van! Tavaly a Komszomol- szkaja Pravda cikket közölt a városról, emlegetve Doro- senkót és a felszabadító egységet. Írtam a tolmácsoló Csongovai Pétemének, aki levelemről értesítette a pártbizottságot. S íme, meghívtak a felszabadulás évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre ★ Hogy milyennek látta Akimoeskin százados á régi Hatvant, s mit érzékel az elmúlt jó három évtized történelemformál ó eseményei nyomán ? Egy hetet töltött ezúttal a városban, számtalan helyen megfordult, ilyenformán tud összehasonlítani. — Annak idején a harc, a csata volt a kenyerünk, nem nézelődhettünk, nem köthettünk emberekkel szorosabb barátságot,. pedig apró megnyilvánulásaikból éreztük, hogy az itt élő nép nem azonos a háborút provokáló vezető réteggel. Egyszer átsétáltam azonban a magas vasúti hídon, ahonnan elébem tárult a háború minden borzalma. Romba dőlt épületek, föNzaggatott sínek, megmaradt vagyonkájukat mentő emberek! Akkor fölmerült bennem, vajon talpra áll még egvszer ez a hatalmas pályaudvar, felépülnek a környékén földdel egyenlővé tett lakóházak, begyógyulnak a szeretteiket sirató asszonyok, gyermekek lelki sebei? Romon virág. Harmincnégy esztendő múltán ezt tudom mondani a városról. TJj gyárak nőttek ki a földből, százmillió forinton felül termelt tavaly a Lenin nevét viselő termelőszövetkezet, több ezren laknak széln parkírozott telepeken, s hallottam zenekarukat. leánykórusukat, amelyek gyönvörködtetően szóltak az évfordulós ünnepségen. Jó volt mindezt látni, miként meghatottság vett rajtam erőt, amikor virágot helyezhettem a Dorosenkóék fölé emelt. obéliszk lábához, vagy belelapozhattam az újhatvani szocialista brigád naplójába. A pusztítás nem ölte ki a hatvaniak tettvágyát, alkotó akaratát, szocialista módon újjáépítették mindazt, ami valamikor martalékká vált. ★ Ahogy bogozzuk a múlt szálait, kisvártatva mégis bukkannak föl a távolból olyan események, amelyek emberi oldaláról világítják meg a kort, a felszabadulás első napjait élő várost. — Látja, valamiről megfeledkeztem eddig! Pedig nem érdemtelen dolog. Egységparancsnoki tisztem közepette gondolnom kellett sebesültjeinkre, akiket a mostani tanácsháza épületében berendezett hadikórházban kezeltek. Ott dolgozott ápolónőként feleségem, Vera Jakov- levna Knyazikova is, akit a krasznodari csata után vettem nőül, hogy Prágáig, a német fegyverletételig kövessen a harcban. Vera Jakov- levna mellett magyar önkéntes ápolónők is gondozták sebesültjeinket, közülük az egyikkel, Vladár Mihályné- val, találkoztam, a héten. Felidéztük a nehéz napokat, s fájlalta, hogy szólóban jöttem,. De hát mit tegyünk? Ilyen a sors. Készült nagyon a feleségem is az útra, de indulás elölt par nappal belázasodott, nem váltatta az utazást Majd egyszer, amikor újra lehetőségünk nyílik ra! Egyébként hadd mondjam el. hogy a felszabadító harc erősen megtizedelte századomat Hatvan környékén. Az eltelt három évtized során is többen távoztak körünkből. De mi, akik megmaradtunk, lehetünk . most, tizen-tizenketten, a győzelem napján, május kilencedikén mindig összejövünk Moszkvában. Emlékezni, emlékeztem. S azóta, hogy sok áldozattal elfoglaltuk ezt a magyar várost, kiűzvén falai közül a nácikat, csak úgy nevezzük magunkat : mi, hatvaniak ... 4r Hogyan alakult Andrej Georgievics Akimoeskin életútja a kivívott győzelem után? Vitézül verekedett Budapest alatt, amiért a Szovjetunió Hőse címmel tüntetnék ki. később pedig felvették a Kujbisev Katonai Akadémiára. Sikerrel diplomázott, hadmérnök lett. majd oktatónak, később tanárnak nevezték ki. Azon az akadémián, ahol tanult! Közben házasságukból leánygyermek született, aki pár esztendeje zenét, éneket tanít. Feleségénél, lányánál kit szeret jobban? A kérdésre titokzatos arccal motozni kezd belső zsebében, levéltárcát vesz elő, s egy fényképet tart szemünk elé. Szöszke, háromnégy esztendős leányfej mosolyog róla. — Egyetlen Szem unokánk, életünk folytatója. Most már érte vagyunk, s amikor napi munkánk közepette fáradtan megállunk néhány pillanatra, mindig rá gondolunk. Rögtön derűsebb lesz a világ, könyebbnek tűnik a gond. az előttünk tornyosuló akadály ... Zongoraművész, esetleg utazó nagykövet. Egyik sem. Harcokat viselt,' egyenes tartásé katonatiszt. S nagyapa, ami fölér Andrej. Georgie- vicsben a mérnök ezredes- séggel. Moldvay Győző 160 nem felelt meg a Magyar Szabvány előráéainak. Az előző évhez képest a termékek minősége 3,7 százalékkal javult. Az összesítő elemzés szerint jobb volt a bor-, az édes-, hűtő-,konzerv-, növényolaj-, sör-, szesz-, sütő-és üdítőital-ipari termékek minősége. A minőségjavulást a kedvezőbb alapanyag és a korszerű feldolgozási műveletek bevezetése tette lehető, vé, amit főleg a megye legjelentősebb tartósítóipari tevékenységet folytató vállalatainál,, a Hatvani Konzervgyárban és az Eger—Mát-a 'vidéki Borgazdasági Kombinátnál lehetett tapasztalni. Nagyobb minőségi hiányosságok a cukrászipari termékek körében voltak, elsősorban a fagylaltoknál, a nem megfelelő összetétel és súlyhiány, a cukrászsüteményeknél súlyhiány, a presszókávénál a nem megfelelő szolgáltatási érték miatt. Az előállítóknál vagy a nagykereskedelmi raktáraknál végzett termékminősítő munkán túl a vizsgálatok kiterjedtek a kiskereskedelmi hálózatban és a vendéglátásban forgalmazott termékek minőség- ellenőrzésére is. A kereskedelemben és a vendéglátó- iparban vizsgálták a terméktárolás körülményeit, a szavatossági idő betartását, a választék alakulását, a szeszes italok, a presszókávé mennyiségi és minőségi összetételeit. . A leggyakrabban tapasztalt hiányosság a lejárt szavatossági idejű termékek forga'- mazása térfogat és súlyhiányos kiszolgálás voit. A vizsgált presszókávék 31.8 százalékát, a kimért italok mintáinak 83.3 százalékát hibásnak találták a hatósági ellenőrök: A nem megfelelő termékét előállítók és forgalmazók elleni megelőzést biztosító hatósági . intézkedések szama több volt mint az élőm évben. Az elmúlt érben új módszerként vezették be a vállalatok egyszemélyi felelős vezetőjéhez név szerint címzett figyelmeztetéseket, me! v 9 kifogásolható technológiái összefüggésekre utalt és a minőség javítását eredményesen segítette. 1978. április 25., kedd
