Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-19 / 91. szám
I,Keresem az értelmet!” Diákköri konferencia Németh László munkásságáról A Csaj ko vszki j -est Egerben Dr. Nagy Sándor Diákköri konferenciát rendeztek kedden délelőtt az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, amelynek témája Németh László munkássága volt. Az eszmecserét dr. Nagy Sándor, az egri főiskola irodalomtörténeti tanszékének Tematikus kiállítás, amelynek nem is titkolt célja szerfölött gyakorlatias: ráébreszteni az embert arra, hogy elérkezett a cselekvés huszonnegyedik órája. Ha azt akarja, hogy eddigi természeti környezete továbbra is biztosítsa az emberi lét feltételeit, vigyázzon erre a környezetre, óvja és védje, méghozzá annak legnagyobb kártevőjétől, magától az embertől. Túlságosan nyakatokért logikai sornak tetszhet ez így az első hallásra, pedig ez a lényeg. Éppen a technikai fejlődés okozhatja a természet, az emberi lét előfeltételének a pusztulását- Folytassuk . Két fiatal ember, Mázán Géza és Varga András tehát dokumentumokat készített a fényképezőgépük segítségével, hogy megkongassák a vészharangot, riadót fújjanak fotó-harsonáikkal. Persze, ha csak kattintaná- nak a masinájukkal, azzal még nem érnék el jól meghatározott céljukat. A technika csupán eszköz a kezükben. A látvány esztétikája is fontos nekik, mert hatni akarnak, véleményüket akarják elfogadtatni és ennek segítségével minden nézőjüket a jó ügy cselekvő részesévé szeretnék tenni. Ezért a kiállítás is a gyöngyösi művelődési ház klubpresszójában, amiről summá- san azt mondhatjuk: jó szemű fotósok kezében szorgoskodott a készülék. Mi magunk is végigjárhatjuk most a Duna deltájának aránylag kevésbé ismert, a szokásos turista utak lehetőségével 2000 pénzérméi talált Csaknem ' kétezer régi pénzérmét talált Hegyes Ferenc szakolyi lakos csatornaásás közben. A lelet 6 tallért, 30 dénárt és több mint 1900 garast tartalmaz. A legrégebbi tallér 1548-ból, a legkésőbbi 1578-ból való. A feltevések szerint vagy a törökök elöl, vagy Szakoly 1578-ban bekövetkezett pusztulásakor rejtették el a pénzérméket, amelyek a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményét gazdagítják. ÇïfNëwwo La 1978. április 19., szerda megnyitóját tartja (Fotó: Szántó Györgyi vezetője nyitotta meg. A résztvevők köszöntése után röviden vázolta az író életútját.. szólt fontosabb műveiről, hangoztatva, milyen fontos küldetést vállalt magára az az írónemzedék, amelynek egyik legkiemelnem nagyon megközelíthető tájait, lápos, vizes, ingoványos rétjeit, madárszállásaít és emberlakta részeit. Láthatjuk a belső tavakat Tulicea környékén, beavatottjai lehetünk az ottani halászoknak. együtt búsulhatunk a csértelepek pusztulásán a madár-biológussal,. gyönyörködhetünk a kormo- ‘ ránok csapatos röptében, meglepetten csodálkozhatunk rá az ártéri erdők göcsörtös famatuzsálemjeinek mesebeli szörnyeket idéző formáira, átengedhetjük magunkat a lapály-erdők napfényt szűrő lombernyője alatti séták hangulatának, és a múltba révedező tekintettel bámulhatjuk meg a térdre rogyó öreg faházat. Tájak, emberek és az élet megannyi érdekes része, változata, bizonysága, megnyugtató és megkavaró jelensége. 1 Élvezi, mikor így rádudálhat a biciklistákra, azok meg szétspriccelnek előtte. — Az úristenit — mordul föl. — Csak ne büntetnének meg érte, de rá mennék a csizmájukral A sok marhája, megy mr*t bolond. Jól bepiálnak, aztán azt hiszik, övék az országút. Fogalmuk sincs arról, mi a KRESZ... — Ha elénk kanyarodna — tűnődik a fiú —, tán nem is büntetnének meg érte... Baltekiné figyelmezteti: — Vezetés közben nem beszélünk a sofőrhözl No, ez az előzés most kikedőbb alakja Németh László volt. A megnyitót felolvasások követték. Elsőnek Filrj Katalin, az egri főiskola hallgatója olvasta fel dolgozatát Németh László Puskin-kéoe címmel. Ezután Gábor László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója beszélt a Németh László-i értelmiségi modellről. Fűzi László, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem diákja Németh László „Szörnyeteg” című drámáját elemezte, főként a Szerző gondolkodó alkatát kiemelve. A felolvasások sorát Albert Anikó, egrj főiskolás zárta. aki Németh László drámaszemléletének lényeges vonásait ismertette. A délutáni program nyilvános diákköri találkozóval folytatódott. Itt Czine Mihály irodalomtörténész mondott bevezetőt, majd a találkozó résztvevői teltek fel kérdéseket Németh Lászlónénak, az író özvegyének. Csak meg kell állni a falra felrakott képek előtt. Meg kell előttük állni és engedni kell, hogy a látvány hathasson ránk. Apró fogás, de hasznos kis trükk: egy üveges szekrényke védelmében megnézhetjük azokat a madarakat, természetesen kitömött preparátumukat, amelyek ennek a Du- na-deltának a tájain élnek, és amelyek a fényképek egy részének a főszereplői lettek. Nem nagyon titkolt, de mindenképpen hasznos pedagógiai fogás ez. Mintha a felkiáltójel szerepét töltenék be egy erőteljes felhívást tartalmazó mondat végén. Ezt a felhívást pedig — hatásos művészi eszközökkel — a két kiállító intézi hozzánk. Abban reménykedve, hogy nem csak süket fülekre találnak. Ez az optimizmusok sodró, mozgósító erejű. (gmf) csit rosszul sikerült. Balteki későn vette észre a szembejövő kocsit, hirtelen kellett bevágnia a Trabant elé. az meg dudál, mint az eszelős. Balteki két ujját szarvként mutatja neki. Mit jön az országúira, aki fél?! — A szarláda — dühöng a fiú. — Még dudál is! — Ami igaz, az igaz — sóhajt az asszony —, elég meredek volt. Balteki felüvölt: — Mi az, hogy meredek volt? Mi volt meredek? Tessék, mondd meg, mi volt meredek! — Hát ez az előzés... — Mi az, hogy meredek? Most azonnal mondd meg Az Országos Filharmónia hangversenysorozatában hétfőn este a Gárdonyi Géza Színházban a Miskolci Szimfonikus Zenekar adott Csaj- kovszkij-műsort: a D-dúr hegedűverseny és a hatodik, az úgynevezett Patetikus Szimfónia került bemutatásra. Csajkovszikj muzsikáját igen gyakran hallani a rádióban, pódiumokról. Népszerűsége nem lankad, az a nagyszerű zene, amely annyi romantikát, dallamot és lírát ad közönségének, ma is megtalálja az utat a hallgatósághoz. Pedig Csajkovszkij — bár érzelmekben gazdag — nehéz monológokat, csaknem azt mondanánk, panaszokat közöl a világgal. Egyéni sorsa és lelke is tele van a magányosság és az elgondolkozás nehéz pillanataival. A külső történések és az élet mozzanatai késztetik őt vallomásokra, mert alkotói kényszere űzi őt kifejezni azt, ami belül végbemegy. És, hogy ezek a külső formák, ezek az alko_ tások milyen sokszínűek, milyen sokrétűek, gyakran attól is függenek, milyen indítékok és szándékok vezetik a zeneszerző lelkét. A D-dúr hegedűverseny csupa bravúr, csupa csillogás, lírával és nosztalgiával ötvöz. nekem, hogyan kell előzni! Mit ír erről a KRESZ?! Az asszony ijedten összetöpörödve makog: — Előzni úgy kell... Előzni úgy. hogy .. .én igazán nem tudok vezetni! Balteki a fiához fordul: — Szerinted is meredek volt? — hatalmasat sóhajt, megállítja a kocsit. —Kaptok egy percet. Ha addig megmondjátok szépen, szabályosan, hogy miért voltam „meredek" — jó. Ha nem: kiszállni! A másodpercmutató lassan körbefordul. Nem kell nekik kétszer mondania, pissz nélkül kiszállnak a kocsiból. Balteki elhajt. Idegesen dobol a kormányon. A fene egye meg, egy rádiót is szerezni kéne, ne legyen olyan csönd. De mikor az is olyan sokba kerül, s rádiót igazán nem lehet az utcáról hozni. Tíz perc eltelt, lassan visz- szamehet értük. Elmenni úgyse mernek, csak azt látná meg! Lassít, hirtelen fordul, mögött'e tülkölés. Nem tudta egyből szedni a kanyart, keresztben áll az úton. Bogárhátú Fiat fékez csikorogva, legalább hatan szoronganak a talitarkára mázolt kocsiban, szakállas, tor- zonborz hippik. Bulgáriái-* n bezzeg kopaszra nyírják őket ! És milyen pofátlanul dudálnak Balteki kipattan a kocsiból, odalép a kis Fiathoz, feltépi az ajtaját. — Jó napot — mondja vészjóslóan. — Történt va~ lám i? — Mit akar? — kérdezi a szakállas kölyök döbbenten. ve, hiszen ez a magányos lélek bizonyára vágyakat érzett a nagy forgatagok, az élet lázasabb iramú lüktetése iránt is. Menyi ebben a muzsikában, ebben a hegedűversenyben a csillogás, a technika, a bravúr es hol hangsúlyosabb a líra, az a vallomás, amely minduntalan vezérmotívummá lep elő?! A kérdés csak látszik kény. szeredettnek, vagy netán erői- tetettnek. Mindig is úgy tűnt, hogy egy-egy mű megszólaltatása és az előadás egyik érdekessége azon múlik, hogyan szűri át magán az előadóművész az alkotást, hová illeszti az általa a művön belül elképzelt és lehetséges hangsúlyokat, mit akar kiemelni, hogy mégis az eredeti mű szólaljon meg azokkal az egyéni, értelmezési jegyekkel, amiket a virtuóz még hozzátesz önmagából. Eduard Gracs hegedűművész (Szovjetunió) ezen az es. tén inkább a romantikus mű csillogását emelte ki. Legfőbb gondja talán az volt, hogy a mai közönségnek ne legyen túlhangsúlyozott az érzelmi telítettség, a szláv lélekre jellemző lírai áradás, ne takarja el egészen azt a mindmáig ható dallamgazdagságot, amely Csajkovszkij zenéjét mindenki másétól elkülöníti, széles ívelésű zene— Azt kérdezem, miért dudál? — Hogyhogy miért dudálok? — a szőke lányok hülyén vihognak hátul, az anyjukat. — Azért dudálok, mert keresztbe állt az úton, és majdnem magába mentem. .. — Nem azért jöttem ide, hogy oktatást tartson. Azt kérdeztem, miért dudál? Vigyázzon, ne jeszegesse a po- fonosládát! A szakállas kiszáll a kocsiból : — Uram, hát nem érti. Azért dudáltam, mert a maga hülyesége folytán... Balteki táskás szemei beszűkülnek. — Mit mondtál?! Tudod, hány éve vezetek, te buzigyerek? Szerencséd, hogy jó kedvemben vagyok, különben kiütném a fejed a füleid közül!... A szakállas hökkenten áll, aztán ökle szinte akaratlanul lecsap Balteki gyomrára. Balteki összegörnyed, a következő ütés az állát találja. Rongycsomóként elszáll, egy nyögéssel összenyekken. Hever az úton. összeszorult tüdővel levegőért tátog. A kis Fiat ronda, beteges hangon indul. A szakállas összeszorított szájjal figyr» A másik fiú szeppenten hallgat, a lányok hátul vihognak. — Azért mégis — kacagja az egyik Aztán elkomolyodik. — Feltétlenül kellett ez? A szakállas összevonja a szemöldöké* : — Nem meg~ mondtam, hogy vezetés közben nem pofázunk a sofőrhöz?! Megint ki akartok szállni?! Csönd lesz (Befejező rész (Fotó: Szántó György) kari változatában éppúgy, mint a szólóhangszernek írt formáiban. És a közönség azért is volt e hegedűverseny előadása közben és után is érdekes hangulatban és egy érdekes élménynek a rabja, mert a Miskolci Szimfóniku- sokat vezénylő Németh Gyula inkább az érzelmek felé irányította a zenekart, amely plasztikusan es a dirigens szándékának megfelelően kitűnően látta el feladatát. így adódott egy bizonyos feszültség az előadóművész „mentalitása” és a zenekari kíséret, közreműködés között. (Ezért szokták mondani a zenebará. tok; nem szabad kihagyni egyetlen hangversenyt sem, mert mindig akad valami újszerű, valami csemege ami az élményt megfűszerezi.) Eduard Gracs sikere indokolt, hiszen egy mai modern ember zenélését hallhattuk tőle a virtuózok mesteri tudásával. Ezek után misem természetesebb, hogy a Patetikus Szimfónia Németh Gyula elgondolása szerint érzelmileg kimunkált, szenvedélyességé, ben, érzelmi bonyolultságában is kitűnő előadást hozott. A műben elrejtett gondolati elemek eggyéolvadtak azzal a panaszkodással, amely ezt a magányos embert igyekezett megszabadítani szorongáj saitól, azoktól a félelmedtől, amelyek benne és a korban rejlettek. Németh Gyula szenvedélyesen vett részt a zenében és talán ezért is tudta olyan jól vezettett átmenetekkel eljuttatni a negyedik tétel végén az akkordokat ahhoz a csendhez, amely ennek a szimfóniának így részévé válik. Érdekes művészegyén íségrií találkozása volt ez az est, amelynek művészettörténeti bevezetőit Pávái Mariann mondotta el. ________ _ {jarr.asi Fotók a falon \ Fényképezőgéppel a Duna deltájában
