Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-02 / 78. szám
Az 19TQ. évi Állami és Kossuth-díjasok ■nan r m m ww Tovább no a parádsasvári export II Szigorúbb a mérce II Megszűnőben a gondok (Folytatás a 2. oldalról) KELEN TIBORNAK, a Központi Kémiai Kutató- intézet tudományos tanácsadójának. A Kőbányai Gyógyszeiráru- gyár korszerű, nagyvállalati szervezetének kialakításáért, kiemelkedő vezetői tevékenységéért DR. VARGA EDITNEK, a Kőbányai Gyógyszerárú - gyár igazgatójánaik. 'A szocialista munikaver- senyben és az új termelési rendszerben elért,. kiemelkedő eredményeikért, megosztva. a Zalaegerszegi Ruhagyár ,.József Attila” szocialista brigád tagjainak: TÓTH SANDORNÊ brigádvezetőnek, ANTAL ZSUZSANNÁNAK, BÊRCZES ISTVÁNNÉNAK, BOA MAGDOLNÁNAK, BÖDÖCS JENÖNÉNEK, DÖMÖTÖR JÚZSEFNENEK, ÇEIGER ZOLTÁNNEnAK, HORVATH JÓZSEFNEK, KOCSIS VILMOSNÊNAK, KOSZTOLÁNCZl MIKLÓSNÉNAK, KOVÁCS SANDORNENAK, MILLER SANDORNENAK, ORBÁN JÚZSEFNENEK, TÁNCZOS GYULÁNÉNAK. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, hazánk fel- szabadulásánák 33. évfordulója alkalmából. Kossuth-dí- jat adományozott: Klasszikus és modem színpadi művekben nyújtott színészi alakításaiért DARVAS IVÁN Jászai Mari-díjas színművésznek, az MNK kiváló művészének. . Klasszikus és modern balettek főszerepeiben nyújtott alakításáért DÓZSA IMRE Liszt Ferenc-díias balett-táncosnak, az MNK érdemes művészének. Zeneszerzői munkásságáért DUkKÓ ZSOLT Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek. A táncművészet korszerű kifejezési formáinak megteremtésében elért eredményeiért ECK IMRE Liszt Ferenc-díjas koreográfusnak, az MNK érdemes művészének ' Grafikai munkásságáért FELEDY GYULA Munkácsy Mihály-díjas grafikusművésznek, az MNK érdemes művészének. Realista próaaírói munkásságáért GALGÓCZY ERZSÉBET József Attila-díjas írónak. Realista elbeszéléseiért és regényeiért GALL ISTVÁN József Attila-díjas írónak. Színházi, film- és televíziós alakításaiért HUSZT1 PÉTER Jászai Mari-díjas színművésznek. Az animációs filmművészetben elért eredményeiért, rajzfilmrendezői munkásságáért JANKOVICS MARCELL Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőnek A népi iparművészeti hagyományok továbbfejlesztésében elért eredményeiért KÁNTOR SÁNDORNAK, a népművészet mesterének. Előadóművészi tevékenységéért KOCSIS ZOLTÁN Liszt Ferenc-díjas zongoraművésznek. Közéleti szobraiért MAKR1SZ AGAMEMNON Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek az MNK kiváló művészének Előadóművészi tevékenységéért RÁNKI DEZSŐ Liszt Ferenc-díjas zongoraművésznek. Filmoperatőri munkássága, ért SÁRA SÁNDOR, Balázs Béla-díjas filmoperatőrnek, az MNK érdemes művészének. Realista drámíró és regényírói munkásságáért SZABÓ MAGDA József Attila-díjas írónak. Realista írói és költői mun- füigságáért VÉSZI ENDRE József Attila-díjas író, költőnek. Kisplasztikái munkásságáért, szobraiért V1GH TAMÁS Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, az MNK érdemes művészének. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül, hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet adományozta: HAVAS FERENC Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szólótáncosnak, az MNk érdemes művészének, KAZIMIR KAROLY Kossuth-díjas és Jászai Maridíjas igazgató-főrendezőnek, az MNK érdemes művészének, KOKAS IGNÁC Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, az MNK érdemes művészének, KOVÁCS BÉLA Liszt Ferenc-díjas klarinétművésznek, az MNK érdemes művészének, KURUCZ D. ISTVÁN Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, az MNK érdemes művészének, LUKÁCS MIKLÓSNAK, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas igazgatójának, az MNK érdemes művészének, MARTYN FERENC Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, az MNK érdemes művészének, MENSAROS LÁSZLÓ Jászai Mari-díjas színművésznek, az MNK érdemes művészének, SZÖNYI KATÓNAK, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas főrendezőjének, az MNK érdemes művészének, VILT TIBOR Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, az MNK érdemes művészének, SEREGI LÁSZLÓ Erkel Ferenc-díjas koreográfusnak, az MNK érdemes művészének, SZ1NETÁR MIKLÓSNAK, a Magyar Televízió Kossuth- díjas művészeti igazgatójának, az MNK érdemes művészének. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet adományzta: ALMÁSl ÉVA, Jászai Mari-díjas színművésznek, BAGYA ANDRÁS zeneszerzőnek, BALASSA SÁNDOR Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek, BOGÁR RICHARD Liszt Ferenc-díjas balettmesternek, BREITNER TAMÁS karmesternek, CSÁNYI ÁRPÁD Jászai Mari-díjas díszlettervezőnek, CSOMÓS MARI Jászai Mari-díjas színművésznek, DARGAY ATTILA Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőnek, FEHÉR TIBOR Jászai Mari-díjas színművésznek, FORGÁCS JÓZSEF-Liszt Ferenc-díjas szólótáncosnak, GABOR MARIÁNNE festőművésznek. GARAS DEZSŐ Jászai Mari-díjas színművésznek, GÖNDÖR KLAR A Jászai Mari-díjas színművésznek, HAJNAL GABRIELLA, Munkácsy Mihály-díias gobe- l in tervező művésznek, HORVÁTH ÄDAMNAK. h Magvar Televízió Balázs Béla-díias rendezőiének, HÚSZ ARIK ZOLTÁN Balázs Béla-díjas filmrendezőnek, KATKICS ILONÁNAK. a Magyar Televízió Balázs Béla-díias rendezőidnek. KÖRMENDI JÁNOS Jászai Mari-díjas színművésznek. ■ - ■ . < LEHOTKA GÁBOR Liszt Ferenc-díjas orgonaművésznek, MADARAS JÓZSEF Balázs Béla-díjas színművésznek, MARTON FRIGYESNEK, a Magyar Rádió Jászai Maridíjas rendezőjének, MORELL MIHÁLYNAK, a Magyar Filmgyártó Vállalat vágójának, MEIZL FERENC Liszt Ferenc-díjas zenekari művésznek, NÉMETH ISTVÁN Munkácsy Mihály-díjas belsőépítésznek, NÉMETH JÁNOS Munkácsy Mihály-díjas kerá_ mikusművésznek, NÉMETH JÓZSEF Balázs Béla-díjas fotóművésznek, NÉMETH MARIKA Jászai Mari-díjas színművésznek, PÁLOS IMRE Liszt Ferenc-díjas magánénekesnek, PETZ FERENCNEK, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara ütő- hangszeres művészének, RAKSÁNY1 GELLERT Jászai Mari-díjas színművésznek, SÁROSDY REZSŐ Jászai Mari-díjas színművésznek, SASS SYLVIA Liszt Ferenc-díjas magánénekesnek, SZABÓ MIKLÓS Liszt Ferenc-díjas karvezetőnek, SZÉKELY GÁBOR Jászai Mari-díjas igazgató- főrendezőnek, SZILVÁSY NÁNDOR Munkácsy Mihály-díjas grafikusművésznek, SZTANKAY ISTVÁN Jászai Mari-díjas színművésznek, VÁRHELYI ENDRÉNEK, a Magyar Állami Operaház magánénekesének, VASAS KAROLY Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, DR. VADÁSZ GYULÁNÉNAK, a Nemzeti Színház rendezőjének. Tavaly sem dolgozott éppen rosszul a Parádi Üveggyár hiszen nyereséges volt a tevékenysége, mi több: a munkája eredményei alapján az idén valamivel nagyobb részesedést fizetett dolgozóinak, mint korábban. Ám, mi tagadás, az év jobban is sikerülhetett volna. Bár alig látni nyomát az elkeseredésnek, lépten-nyo- mon kiérződik a sasváriak szavaiból, hogy nemcsak az országos vállalatnál, hanem voltaképpen itt, maguk is elégedetlenek a teljesítményekkel. Határozottan bántja valamennyiüket, hogy a szereplésük valahogy elmaradt a várakozástól. S amikor ilyenfélékról beszélgetünk a gyárban, leginkább az exportot emlegetik. A külföldi szállítások ugyanis hosszú idő óta meghatározóak termelésükben, gazdálkodásukban. — 1977-ben 79,2 miilói forint értékű tőkés megrendelést teljesítettünk — mondja Lóth Ottó tervosztályvezető. Majd gondterhelten hozzáteszi: — 2,1 százalékkal több ez az előző évinél, de sajnos 10,1 százalékkal kevesebb a tervezettnél. .. Aztán elmagyarázza, hogy még 1976-ban kezdődtek a bajok. Fő profiljuk, az ólomkristály kelyhek gyártása iránt az év utolján egyszeriben visszaesett az érdeklődés. Ügyszólván egyik hétről a másikra megcsappantak az igények. Az exportmennyiségnek általában felét vásárló angoloknál kialakult gazdasági helyzet következtében importkorlátozásokat rendeltek el, amire bizony Parád- sasváron a legkevésbé sem számítottak. Másrészt váratlan minőségi reklamációk is rontottát az üzletet. A legjobb szándékkal megvalósított további gépesítés, a hiányzó munkaerőnek okos, ügyes berendezésekkel próbált helyettesítése kevésbé sikerült. Szokatlan volt a változás, ismerkedni kellett a segítséggel — a gyémántkorongös csiszolással, a gépi sa- vazással —, sa barátkozás nem ment könnyen, gyorsan. Sok volt a hiba. A kelleténél jobban érző Ht egy-egy munkán a gépi hatás, ami — érthetően — zavarta a kézműves remekekhez szokott nyugati partnereket. így a tavalyi évet szinte export- megrendelés nélkül kezdték! Később pedig, egy újabb váratlan fordulattal valósággal a parádsasváriak nyakába zúdították a kéréseket. Méghozzá nem is akármilyeneket! .A vevők ugyanis ez alkalommal nem kisebbet, mint választékmódosítást követeltek a mátrai gyártól. Nem új, de csak kevésbé ismert, s megszokott termékeket kívántak nagy sorozatban. Csupa olyant,, amelyekből ezelőtt szinte minimális mennyiségben készítettek Sasváron. — Söröspoharakat, korsókat, hosszú szárú kelyheket igényeltek tőlünk ólomkristályból, aminek következtében a megszokottnak talán felére, harmadára futotta csiszolóink teljesítményéből. Ráadásul megfogyatkoztak az üvegfúróink is, ami a helyzetet tovább nehezítette — folytatja Lóth Ottó. — Üjabb gondot okozott a forint-dollár viszonyának időközben történt alakulása, ami legalább hatmilliós árbevételtől, ugyanennyi nyereségtől elütött bennünket. S említett problémáink miatt, árémelés- re a legkevésbé sem gondolhattunk ! — Több intézkedési terv is készült a helyzet javítására — veszi át a szót Magulya László főmérnök. — A selejt csökkentésére, megszüntetésére különböző intézkedéseket tettünk. Javítottuk a szervezést, az irányítást, technológiai módosításokra került sor. Megteremtettük az auomata savazás ideálisabb feltételeit, megtaláltuk a legtökéletesebb csiszolás módját. A minőséget a korábbinál jobban a világszínvonalhoz igazítottuk. Precízebb, jobb munkát követeltünk csiszolóinktól. A hutában kiemelt bérezéssel ösztönöztük dolgozóinkat az értékesebb teljesítményekre, megemelt műszakpótlékokká! biztosítottuk a kifogástala- nabb munkát. Folyamatban van már egy részletesebb, minőségszabályozó rendszer kidolgozása is, amely az egész gyárban újabb eredményekhez vezethet. Ugyanakkor — mint a főmérnök újságolja — további műszaki fejlesztések is napirenden vannak. A hutában egy NDK-ból átvett módszer, a vasgolyós kehely gyártás meghonosításával, kiterjesztésével próbálkoznak máris. A nyárra korszerű kehelyszár- prés, nagy teljesítményű présgép érkezését várják, s a csiszolóüzemek újabB pattan- tó-csiszológépet szeretnének vásárolni a hiányzó munkaerő pótlására. — Az idén már, reméljük, ismét teljesen rendbe jövünk! — halljuk a tervosztály vezetőtől. Eddigi megrendeléseink háromnegyedévi kapacitásunkat kitöltik, s tudjuk, hogy lesz kellő igény a negyedik negyedéves munkánkra is. 120,5 millió forintos árbevételünkből 85 millió az export. A korábbi, s jelenleg ismét meglévő angol és kanadai piac mellett Svájc is mind jobban érdeklődik, sőt Dél-Amerikából, Venezuelából rendeltek már az idén tőlünk. Erősödik a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal, s reméljük, hogy ez tartós lesz. Új termékünk, az ólomkristályból készült csillár- elem az NSZK-ban talált először gazdára. Tavaly még csak kísérleteztünk vele, az idén azonban már komolyabban is szállítunk partnerünknek. Parádsasváron bizakodnak; S szemmel láthatóan azon vannak, hogy kiköszörüljék a váratlanul esett csorbát! Gyóni Gyula Az egyharmadát se Kell-e a melléktermék...? A furcsa szemlélet miatt sokan nemcsak az újtól idegenkednek, hanem a régitől is. Itt van például a mező- gazdasági melléktermékek egész sora, amelyeknek nagyobb hányada évről évre veszendőbe megy. Pazarlás ez, mondják sokan, és igazuk is van. Mások viszont helytelenül éppen az ellenkezőjéről beszélnek, mert nagyüzemeink vezetői is gyakran úgy fogják fel, ha már melléktermékről van szó, arra csak a „nehezebb” helyzetben van szükség. Az 1976-os aszály pedig sokat változtatott ezen a helyzeten. Sokan rádöbbentek a méltánytalanul félretett melléktermékek jelentőségé; re. A korábbi megcsontosodott szemlélet akkor kimozdult a holtpontról, de mégis kevésnek bizonyult. NÖVEKVŐ FORRÁSOK Ennél többre van szükség, ugyanis a pillanatnyi érdeken túl, minden gazdaságosan felhasználható mellék- termékből új értéket lehet előállítani. Ennek lehetőségeit. a mezőgazdaságban dolgozók jól ismerik. Számolni kell azzal is, hogy a növekvő élelmiszeripari termékfeldolgozással, az előre- csomagolással ez a forrás csak növekedni fog. Ha minden lehetőséget kiaknázunk, akkor a nagyságrend tetemes és érezhető változást hozhat a termelés összetételében. Gondoljunk csak arra., hogy az állatállomány fenntartásában évről évre a legnagyobb költséget a takarmányozás jelenti. Ennek ellenére sem sikerült hosszú évek óta zökkenő- mentesen megtermelni a tömeg-,, a szálas és az abraktakarmányokat. Bár tavaly Heves megyében is volt javulás, de az állatállomány növekvő takarmányszükségletét ez nem biztosította. Éppen ezért, mint ahogy az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi márciusi ülésén is aláhúzták, a takar - mánytermelés fokozása mellett nagyüzemeink nem mondhatnak le a melléktermékek hasznosításáról sem. Becslések szerint országosan jelenleg kilencmillió tonna kukoricaszár, félmillió tonna takarmányt biztosító zab-, árpa- és borsószalma, valamint 600 ezer tonna répafej és répaszelet áll rendelkezésünkre. Ennek a mennyiségnek viszont az egyharmadát sem használjuk fel, pedig a mai átlaghozamokat figyelembe véve 250— 300 ezer hektár szálas, és lédús takarmánytermő területet szabadíthatna fel. NE LEGYEN DOHOS SZALMA Mindez bizonyítja, milyen nagy tartalék rejlik a melléktermékekben. Tavaly például Heves megyében 14 325 tonna kukoricaszárat takarítottak be, ennek ellenére mindössze 3426 tonnát hasznosítottak takarmányozásra. Aztán ott van a szalma, melyből több mint húszezer tonnát gyűjtöttek össze gazdaságaink, ám ennek kevesebb, mint fele került fel- használásra. A cukorrépa betakarításakor 9 738 tonna le-. veles répafej gyűlt össze megyénkben, mégis alig több mint kétezer tonnát használtak fel üzemeink takarmányozásra. A közös gazdaságok annak ellenére, hogy ismerik a melléktermékek jelentőségét, hasznosításuk fontosságát, mégis idegenkednek tőlük. Hozzájárul ehhez az is, hogy még mindig nem fordítanak nagy gondot ezek megóvására. Gondoljunk csak arra, hogy a répafej gyakran, földdel szennyezve kerül be a határból, s így már nem etethető. Vagy a szalmát, ha időben nem hordják be a földekről, ráesik az eső, gyorsan pené- szedik, dohosodik, ami etetésre már nem alkalmas! Hasonlói a gond a kukoricaszárral is, ami szintén gyorsan romlik, ha nem törődnek vele. Azért ma már nem ez a jellemző, mert egyre gyakrabban láthatjuk, hogy állami gazdaságainkban és szövetkezeteinkben sokszor leleményesen, a legkülönbözőbb módon dolgozzák fel a ínelléktermékeket és teremtik meg ezzel az olcsóbb termelés feltételeit. A Mát- ravidéki Cukorgyárakban például a nyers répaszelet hasznosítására melléküzemet hoztak létre. A répaszeletet nagy fehérjetartalmú karba- middal dúsítják, és egyéb ásványi sókat is kevernek hozzá, így készítik az urebe- tin nevű takarmányt. Ezt a szarvasmarha-tenyésztésben , tejtermelésre, illetve húshizlalásra hasznosítják. AZ ELVESZETT MILLIÓK visszaszerze-se A cukorgyárak három megyéből, Heves, Nógrád és Szolnokból társult 37 gazdasággal vannak kapcsolatban az urebetin-termelésre. A kísérletek biztatóak, ennek ellenére megyénkben is gyakori még, hogy néhány közös gazdaságban idegenkednek az etetésétől. A közös gazdaságok idei tervfeladatai szerint megyénkben 18 960 mázsa urebetint használnak fel á szarvasmarhatakarmányozásban, ami olcsó és gazdaságos. Sok gondot okoz a tejipari melléktermék: a savó hasznosítása is, pedig rendkívül magas a fehérjetartalma. Erinek ellenére tejüzemeinkben a naponta felhasznált savómennyiség csaknem felét kiöntik, ami tönkremegy, holott a nagyüzemi és a háztáji sertéstenyésztésben jól lehetne hasznosítani. Van tehát már kezdeményezés. A melléktermékek ésszerű felhasználására ez azónban még mindig kevés. Üzemeinknek el kell jutniuk oda, hogy valóban ne csak hangoztassák, hű-nem tegyenek is azért, hogy a melléktermékekben rejlő értékek visszatérüljenek. Az előreha- ladásban sokat tehetnek a már meglevő termelést rendszerek, illetve a kizárólag melléktermékek hasznosítására létrehozott mar- hahustermelő társulások szervezettebb, ésszerűbb munkával.., Mentnsa Károly