Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

Az 19TQ. évi Állami és Kossuth-díjasok ■nan r m m ww Tovább no a parádsasvári export II Szigorúbb a mérce II Megszűnőben a gondok (Folytatás a 2. oldalról) KELEN TIBORNAK, a Központi Kémiai Kutató- intézet tudományos tanács­adójának. A Kőbányai Gyógyszeiráru- gyár korszerű, nagyvállalati szervezetének kialakításáért, kiemelkedő vezetői tevékeny­ségéért DR. VARGA EDITNEK, a Kőbányai Gyógyszerárú - gyár igazgatójánaik. 'A szocialista munikaver- senyben és az új termelési rendszerben elért,. kiemelke­dő eredményeikért, megoszt­va. a Zalaegerszegi Ruhagyár ,.József Attila” szocialista brigád tagjainak: TÓTH SANDORNÊ brigádvezetőnek, ANTAL ZSUZSANNÁNAK, BÊRCZES ISTVÁNNÉNAK, BOA MAGDOLNÁNAK, BÖDÖCS JENÖNÉNEK, DÖMÖTÖR JÚZSEFNENEK, ÇEIGER ZOLTÁNNEnAK, HORVATH JÓZSEFNEK, KOCSIS VILMOSNÊNAK, KOSZTOLÁNCZl MIKLÓSNÉNAK, KOVÁCS SANDORNENAK, MILLER SANDORNENAK, ORBÁN JÚZSEFNENEK, TÁNCZOS GYULÁNÉNAK. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, hazánk fel- szabadulásánák 33. évfordu­lója alkalmából. Kossuth-dí- jat adományozott: Klasszikus és modem szín­padi művekben nyújtott szí­nészi alakításaiért DARVAS IVÁN Jászai Mari-díjas színművész­nek, az MNK kiváló művé­szének. . Klasszikus és modern ba­lettek főszerepeiben nyújtott alakításáért DÓZSA IMRE Liszt Ferenc-díias balett-tán­cosnak, az MNK érdemes mű­vészének. Zeneszerzői munkásságáért DUkKÓ ZSOLT Erkel Ferenc-díjas zeneszer­zőnek. A táncművészet korszerű kifejezési formáinak megte­remtésében elért eredmé­nyeiért ECK IMRE Liszt Ferenc-díjas koreográ­fusnak, az MNK érdemes mű­vészének ' Grafikai munkásságáért FELEDY GYULA Munkácsy Mihály-díjas gra­fikusművésznek, az MNK ér­demes művészének. Realista próaaírói munkás­ságáért GALGÓCZY ERZSÉBET József Attila-díjas írónak. Realista elbeszéléseiért és regényeiért GALL ISTVÁN József Attila-díjas írónak. Színházi, film- és televíziós alakításaiért HUSZT1 PÉTER Jászai Mari-díjas színmű­vésznek. Az animációs filmművé­szetben elért eredményeiért, rajzfilmrendezői munkássá­gáért JANKOVICS MARCELL Balázs Béla-díjas rajzfilm­rendezőnek A népi iparművészeti ha­gyományok továbbfejlesztésé­ben elért eredményeiért KÁNTOR SÁNDORNAK, a népművészet mesterének. Előadóművészi tevékenysé­géért KOCSIS ZOLTÁN Liszt Ferenc-díjas zongora­művésznek. Közéleti szobraiért MAKR1SZ AGAMEMNON Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművésznek az MNK ki­váló művészének Előadóművészi tevékenysé­géért RÁNKI DEZSŐ Liszt Ferenc-díjas zongora­művésznek. Filmoperatőri munkássága, ért SÁRA SÁNDOR, Balázs Béla-díjas filmopera­tőrnek, az MNK érdemes művészének. Realista drámíró és regény­írói munkásságáért SZABÓ MAGDA József Attila-díjas írónak. Realista írói és költői mun- füigságáért VÉSZI ENDRE József Attila-díjas író, költő­nek. Kisplasztikái munkásságá­ért, szobraiért V1GH TAMÁS Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművésznek, az MNK ér­demes művészének. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a szocialis­ta kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül, hazánk felsza­badulásának 33. évfordulója alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet adományozta: HAVAS FERENC Kossuth-díjas és Liszt Fe­renc-díjas szólótáncosnak, az MNk érdemes művészének, KAZIMIR KAROLY Kossuth-díjas és Jászai Mari­díjas igazgató-főrendezőnek, az MNK érdemes művészé­nek, KOKAS IGNÁC Munkácsy Mihály-díjas fes­tőművésznek, az MNK érde­mes művészének, KOVÁCS BÉLA Liszt Ferenc-díjas klarinét­művésznek, az MNK érdemes művészének, KURUCZ D. ISTVÁN Munkácsy Mihály-díjas fes­tőművésznek, az MNK érde­mes művészének, LUKÁCS MIKLÓSNAK, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas igazgatójának, az MNK érdemes művészé­nek, MARTYN FERENC Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, az MNK érdemes művészé­nek, MENSAROS LÁSZLÓ Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, az MNK érdemes művészének, SZÖNYI KATÓNAK, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas főrendezőjének, az MNK érdemes művészének, VILT TIBOR Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművésznek, az MNK ér­demes művészének, SEREGI LÁSZLÓ Erkel Ferenc-díjas koreográ­fusnak, az MNK érdemes művészének, SZ1NETÁR MIKLÓSNAK, a Magyar Televízió Kossuth- díjas művészeti igazgatójá­nak, az MNK érdemes művé­szének. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet adományzta: ALMÁSl ÉVA, Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, BAGYA ANDRÁS zeneszerzőnek, BALASSA SÁNDOR Erkel Ferenc-díjas zeneszer­zőnek, BOGÁR RICHARD Liszt Ferenc-díjas balettmes­ternek, BREITNER TAMÁS karmesternek, CSÁNYI ÁRPÁD Jászai Mari-díjas díszletter­vezőnek, CSOMÓS MARI Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, DARGAY ATTILA Balázs Béla-díjas rajzfilm­rendezőnek, FEHÉR TIBOR Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, FORGÁCS JÓZSEF-Liszt Ferenc-díjas szólótán­cosnak, GABOR MARIÁNNE festőművésznek. GARAS DEZSŐ Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, GÖNDÖR KLAR A Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, HAJNAL GABRIELLA, Munkácsy Mihály-díias gobe- l in tervező művésznek, HORVÁTH ÄDAMNAK. h Magvar Televízió Balázs Béla-díias rendezőiének, HÚSZ ARIK ZOLTÁN Balázs Béla-díjas filmrende­zőnek, KATKICS ILONÁNAK. a Magyar Televízió Balázs Béla-díias rendezőidnek. KÖRMENDI JÁNOS Jászai Mari-díjas színmű­vésznek. ■ - ■ . < LEHOTKA GÁBOR Liszt Ferenc-díjas orgonamű­vésznek, MADARAS JÓZSEF Balázs Béla-díjas színmű­vésznek, MARTON FRIGYESNEK, a Magyar Rádió Jászai Mari­díjas rendezőjének, MORELL MIHÁLYNAK, a Magyar Filmgyártó Válla­lat vágójának, MEIZL FERENC Liszt Ferenc-díjas zenekari művésznek, NÉMETH ISTVÁN Munkácsy Mihály-díjas bel­sőépítésznek, NÉMETH JÁNOS Munkácsy Mihály-díjas kerá_ mikusművésznek, NÉMETH JÓZSEF Balázs Béla-díjas fotómű­vésznek, NÉMETH MARIKA Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, PÁLOS IMRE Liszt Ferenc-díjas magánéne­kesnek, PETZ FERENCNEK, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara ütő- hangszeres művészének, RAKSÁNY1 GELLERT Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, SÁROSDY REZSŐ Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, SASS SYLVIA Liszt Ferenc-díjas magán­énekesnek, SZABÓ MIKLÓS Liszt Ferenc-díjas karvezető­nek, SZÉKELY GÁBOR Jászai Mari-díjas igazgató- főrendezőnek, SZILVÁSY NÁNDOR Munkácsy Mihály-díjas gra­fikusművésznek, SZTANKAY ISTVÁN Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, VÁRHELYI ENDRÉNEK, a Magyar Állami Operaház magánénekesének, VASAS KAROLY Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművésznek, DR. VADÁSZ GYULÁNÉNAK, a Nemzeti Színház rendező­jének. Tavaly sem dolgozott ép­pen rosszul a Parádi Üveg­gyár hiszen nyereséges volt a tevékenysége, mi több: a munkája eredményei alapján az idén valamivel nagyobb részesedést fizetett dolgozói­nak, mint korábban. Ám, mi tagadás, az év jobban is si­kerülhetett volna. Bár alig látni nyomát az elkeseredésnek, lépten-nyo- mon kiérződik a sasváriak szavaiból, hogy nemcsak az országos vállalatnál, hanem voltaképpen itt, maguk is elégedetlenek a teljesítmé­nyekkel. Határozottan bántja valamennyiüket, hogy a szereplésük valahogy elma­radt a várakozástól. S amikor ilyenfélékról be­szélgetünk a gyárban, legin­kább az exportot emlegetik. A külföldi szállítások ugyan­is hosszú idő óta meghatáro­zóak termelésükben, gazdál­kodásukban. — 1977-ben 79,2 miilói fo­rint értékű tőkés megrende­lést teljesítettünk — mondja Lóth Ottó tervosztályvezető. Majd gondterhelten hozzáte­szi: — 2,1 százalékkal több ez az előző évinél, de sajnos 10,1 százalékkal kevesebb a terve­zettnél. .. Aztán elmagyarázza, hogy még 1976-ban kezdődtek a bajok. Fő profiljuk, az ólom­kristály kelyhek gyártása iránt az év utolján egyszeri­ben visszaesett az érdeklő­dés. Ügyszólván egyik hétről a másikra megcsappantak az igények. Az exportmennyi­ségnek általában felét vásár­ló angoloknál kialakult gaz­dasági helyzet következtében importkorlátozásokat rendel­tek el, amire bizony Parád- sasváron a legkevésbé sem számítottak. Másrészt várat­lan minőségi reklamációk is rontottát az üzletet. A leg­jobb szándékkal megvalósí­tott további gépesítés, a hi­ányzó munkaerőnek okos, ügyes berendezésekkel pró­bált helyettesítése kevésbé si­került. Szokatlan volt a vál­tozás, ismerkedni kellett a segítséggel — a gyémántko­rongös csiszolással, a gépi sa- vazással —, sa barátkozás nem ment könnyen, gyorsan. Sok volt a hiba. A kelleténél jobban érző Ht egy-egy munkán a gépi hatás, ami — érthetően — zavarta a kéz­műves remekekhez szokott nyugati partnereket. így a tavalyi évet szinte export- megrendelés nélkül kezdték! Később pedig, egy újabb váratlan fordulattal valóság­gal a parádsasváriak nyakába zúdították a kéréseket. Még­hozzá nem is akármilyeneket! .A vevők ugyanis ez alkalom­mal nem kisebbet, mint vá­lasztékmódosítást követeltek a mátrai gyártól. Nem új, de csak kevésbé ismert, s meg­szokott termékeket kívántak nagy sorozatban. Csupa olyant,, amelyekből ezelőtt szinte minimális mennyiség­ben készítettek Sasváron. — Söröspoharakat, korsó­kat, hosszú szárú kelyheket igényeltek tőlünk ólomkris­tályból, aminek következté­ben a megszokottnak talán felére, harmadára futotta csi­szolóink teljesítményéből. Ráadásul megfogyatkoztak az üvegfúróink is, ami a hely­zetet tovább nehezítette — folytatja Lóth Ottó. — Üjabb gondot okozott a forint-dol­lár viszonyának időközben történt alakulása, ami leg­alább hatmilliós árbevételtől, ugyanennyi nyereségtől el­ütött bennünket. S említett problémáink miatt, árémelés- re a legkevésbé sem gondol­hattunk ! — Több intézkedési terv is készült a helyzet javítására — veszi át a szót Magulya László főmérnök. — A selejt csökkentésére, megszüntetésé­re különböző intézkedéseket tettünk. Javítottuk a szerve­zést, az irányítást, technoló­giai módosításokra került sor. Megteremtettük az auomata savazás ideálisabb feltételeit, megtaláltuk a legtökéletesebb csiszolás módját. A minősé­get a korábbinál jobban a világszínvonalhoz igazítot­tuk. Precízebb, jobb munkát követeltünk csiszolóinktól. A hutában kiemelt bérezéssel ösztönöztük dolgozóinkat az értékesebb teljesítményekre, megemelt műszakpótlékokká! biztosítottuk a kifogástala- nabb munkát. Folyamatban van már egy részletesebb, minőségszabályozó rendszer kidolgozása is, amely az egész gyárban újabb eredmények­hez vezethet. Ugyanakkor — mint a fő­mérnök újságolja — további műszaki fejlesztések is napi­renden vannak. A hutában egy NDK-ból átvett módszer, a vasgolyós kehely gyártás meghonosításával, kiterjesz­tésével próbálkoznak máris. A nyárra korszerű kehelyszár- prés, nagy teljesítményű présgép érkezését várják, s a csiszolóüzemek újabB pattan- tó-csiszológépet szeretnének vásárolni a hiányzó munka­erő pótlására. — Az idén már, reméljük, ismét teljesen rendbe jövünk! — halljuk a tervosztály veze­tőtől. Eddigi megrendeléseink háromnegyedévi kapacitá­sunkat kitöltik, s tudjuk, hogy lesz kellő igény a ne­gyedik negyedéves munkánk­ra is. 120,5 millió forintos ár­bevételünkből 85 millió az export. A korábbi, s jelenleg ismét meglévő angol és kana­dai piac mellett Svájc is mind jobban érdeklődik, sőt Dél-Amerikából, Venezuelá­ból rendeltek már az idén tőlünk. Erősödik a kapcsola­tunk az Egyesült Államokkal, s reméljük, hogy ez tartós lesz. Új termékünk, az ólom­kristályból készült csillár- elem az NSZK-ban talált először gazdára. Tavaly még csak kísérleteztünk vele, az idén azonban már komolyab­ban is szállítunk partnerünk­nek. Parádsasváron bizakodnak; S szemmel láthatóan azon vannak, hogy kiköszörüljék a váratlanul esett csorbát! Gyóni Gyula Az egyharmadát se Kell-e a melléktermék...? A furcsa szemlélet miatt sokan nemcsak az újtól ide­genkednek, hanem a régitől is. Itt van például a mező- gazdasági melléktermékek egész sora, amelyeknek na­gyobb hányada évről évre veszendőbe megy. Pazarlás ez, mondják sokan, és igazuk is van. Má­sok viszont helytelenül ép­pen az ellenkezőjéről beszél­nek, mert nagyüzemeink ve­zetői is gyakran úgy fogják fel, ha már melléktermékről van szó, arra csak a „nehe­zebb” helyzetben van szük­ség. Az 1976-os aszály pedig sokat változtatott ezen a helyzeten. Sokan rádöbbentek a méltánytalanul félretett melléktermékek jelentőségé; re. A korábbi megcsontoso­dott szemlélet akkor kimoz­dult a holtpontról, de mégis kevésnek bizonyult. NÖVEKVŐ FORRÁSOK Ennél többre van szükség, ugyanis a pillanatnyi érde­ken túl, minden gazdaságo­san felhasználható mellék- termékből új értéket lehet előállítani. Ennek lehetősé­geit. a mezőgazdaságban dolgozók jól ismerik. Szá­molni kell azzal is, hogy a növekvő élelmiszeripari ter­mékfeldolgozással, az előre- csomagolással ez a forrás csak növekedni fog. Ha minden lehetőséget ki­aknázunk, akkor a nagyság­rend tetemes és érezhető változást hozhat a termelés összetételében. Gondoljunk csak arra., hogy az állatállo­mány fenntartásában évről évre a legnagyobb költséget a takarmányozás jelenti. Ennek ellenére sem sikerült hosszú évek óta zökkenő- mentesen megtermelni a tö­meg-,, a szálas és az abrak­takarmányokat. Bár tavaly Heves megyében is volt ja­vulás, de az állatállomány növekvő takarmányszükség­letét ez nem biztosította. Ép­pen ezért, mint ahogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának legutóbbi márciusi ülésén is aláhúzták, a takar - mánytermelés fokozása mel­lett nagyüzemeink nem mondhatnak le a mellékter­mékek hasznosításáról sem. Becslések szerint országo­san jelenleg kilencmillió tonna kukoricaszár, félmillió tonna takarmányt biztosító zab-, árpa- és borsószalma, valamint 600 ezer tonna ré­pafej és répaszelet áll ren­delkezésünkre. Ennek a mennyiségnek viszont az egyharmadát sem használjuk fel, pedig a mai átlaghoza­mokat figyelembe véve 250— 300 ezer hektár szálas, és lédús takarmánytermő terü­letet szabadíthatna fel. NE LEGYEN DOHOS SZALMA Mindez bizonyítja, milyen nagy tartalék rejlik a mel­léktermékekben. Tavaly pél­dául Heves megyében 14 325 tonna kukoricaszárat takarí­tottak be, ennek ellenére mindössze 3426 tonnát hasz­nosítottak takarmányozásra. Aztán ott van a szalma, melyből több mint húszezer tonnát gyűjtöttek össze gaz­daságaink, ám ennek keve­sebb, mint fele került fel- használásra. A cukorrépa be­takarításakor 9 738 tonna le-. veles répafej gyűlt össze megyénkben, mégis alig több mint kétezer tonnát használtak fel üzemeink ta­karmányozásra. A közös gazdaságok an­nak ellenére, hogy ismerik a melléktermékek jelentősé­gét, hasznosításuk fontossá­gát, mégis idegenkednek tő­lük. Hozzájárul ehhez az is, hogy még mindig nem for­dítanak nagy gondot ezek megóvására. Gondoljunk csak arra, hogy a répafej gyakran, földdel szennyezve kerül be a határból, s így már nem etethető. Vagy a szalmát, ha időben nem hordják be a földekről, rá­esik az eső, gyorsan pené- szedik, dohosodik, ami ete­tésre már nem alkalmas! Hasonlói a gond a kukorica­szárral is, ami szintén gyor­san romlik, ha nem törőd­nek vele. Azért ma már nem ez a jellemző, mert egyre gyak­rabban láthatjuk, hogy álla­mi gazdaságainkban és szö­vetkezeteinkben sokszor le­leményesen, a legkülönbö­zőbb módon dolgozzák fel a ínelléktermékeket és terem­tik meg ezzel az olcsóbb termelés feltételeit. A Mát- ravidéki Cukorgyárakban például a nyers répaszelet hasznosítására melléküzemet hoztak létre. A répaszeletet nagy fehérjetartalmú karba- middal dúsítják, és egyéb ásványi sókat is kevernek hozzá, így készítik az urebe- tin nevű takarmányt. Ezt a szarvasmarha-tenyésztés­ben , tejtermelésre, illetve húshizlalásra hasznosítják. AZ ELVESZETT MILLIÓK visszaszerze-se A cukorgyárak három megyéből, Heves, Nógrád és Szolnokból társult 37 gazda­sággal vannak kapcsolatban az urebetin-termelésre. A kísérletek biztatóak, ennek ellenére megyénkben is gya­kori még, hogy néhány kö­zös gazdaságban idegenked­nek az etetésétől. A közös gazdaságok idei tervfelada­tai szerint megyénkben 18 960 mázsa urebetint hasz­nálnak fel á szarvasmarha­takarmányozásban, ami ol­csó és gazdaságos. Sok gondot okoz a tejipari melléktermék: a savó hasz­nosítása is, pedig rendkívül magas a fehérjetartalma. Erinek ellenére tejüzemeink­ben a naponta felhasznált savómennyiség csaknem fe­lét kiöntik, ami tönkremegy, holott a nagyüzemi és a ház­táji sertéstenyésztésben jól lehetne hasznosítani. Van tehát már kezdemé­nyezés. A melléktermékek ésszerű felhasználására ez azónban még mindig kevés. Üzemeinknek el kell jutniuk oda, hogy valóban ne csak hangoztassák, hű-nem tegye­nek is azért, hogy a mellék­termékekben rejlő értékek visszatérüljenek. Az előreha- ladásban sokat tehetnek a már meglevő termelést rendszerek, illetve a kizáró­lag melléktermékek haszno­sítására létrehozott mar- hahustermelő társulások szervezettebb, ésszerűbb munkával.., Mentnsa Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom