Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Aranygyapjú Bolya Péter: S Petőfi fája Dömsödön — az öreg faluban, ahol a téli hétvégéké töltöm, hiszen Karácsony idején a falu a falu, ét nen üdülőtelep — nos, a Ounadg partján áll egy hatalmas fa- s alatta a tábla, amely a KÖLTŐ RE emlékezik; (ez a fa már akkor is élt, amikor Petőfi Dömsödön járt, István öccsénél). A fa alatt piros padok állanak, ott üldögélek néha. üres órákon, tiszta magányban, amit csak a falun született, a városban megbetegedett, és gyógyulni falura vissza- tért ember érezhet. S a Punaág túlsó partjáról vizenjáró léptekkel érkezett a költő, Petőfi Sándor. » — Isten hozott, Sándor — mondtam, de nem álltam * fel, régi ismerősök vagyunk. » — Adjisten, öcsém — mondta (pedig tudta a koro- v mat, s ó csak huszonhat éves, de « mellébe futódott dzsida feljogosította a fölényeskedésre. No, meg az is, hogy a vers mestere telepedett a félhülye 1978-iki prózista mellé). —■ Hogy s mint vagytok? — dünnyögte. (., .Ezt nyilván Ist- vántól is így kérdezte, verse tanúsága szerint.) — Jól — mondtam, és láttam Sándoron, hogy nem érdeklődik igazán a köznapi dolgok és a szakállam iránt, hiszen égő szemekkel figyeli a túlpartot: talán a jövőt látja, a márciusi utcákat, a nemzetőri szalagot, a riadó verssorokat, Júlia nyugodt és közömbös tekintetét. Bem előremutató kezét, s végül a segesvári mezőt, ahol „potom- ság”-nak minősíti a feléje közeledő kozákokat. — Te, Sándor.,, — kérdeztem, — Érdemes? Rám nézett. Azonnal elértette, amit kérdeztem. — Másképpen élnem, egy öcsém, nem is lehetett — mondta. — Polgár böfögése, nagyurak dölyföesége, barmok igája... Nem nékem való. Szél emelgette fehér inggallérját. — No, komám, isten áldjon — állt fel, — ',. .Aztán ne feledd, itt vagyok közietek. Lassú, biztos léptekkel indult át a vizen, a túlsó pari feli. En sem maradtam sokáig. * *1 • ' t Az égi bárány, a bibliai tájon legelésző birkák, a görög mitológia aranygyapjas kosa, Jó Fölöp burgundi herceg aranygyapjas rendje, a a mesés aranygyapjú, amelyért Euripidész, Kallima- khosz, a Aíszkhülosz hősei indultak el a távoli Kolkhiszba, a versek címei, a pásztorénekek mind-mind arra utalnak, hogy a csodálatos gyapjat adó — az ősi ruhák, s a modern öltözködés alapanyagát egyaránt alkotó — birkák mindig emberközelben voltak, s képzeletünk különös szállal kötődött hozzájuk. Az ártatlanságot megjelenítő bárány, a búsuló juhász alakja ma is élő, s a közelmúltban még a filmvászonra is felkerülő „égi bárány” is Szeretem őket — mondja Törőcsik Pál, a juhász arra utal, hogy ennek a négylábú jószágnak a sorsa valami módon nagyon közel került hozzánk. — Én itt vagyok velük. Nem választok mást, szeretem őket Sokan azt mondják, hogy a juhász nem csinál semmit, csak áll, leszúrva a botját, és unatkozik, meg kó- dorog. Ezek az emberek nem értenek az állathoz, nem szeretik, nem tudják, mi az juhásznak lenni. Talán ezért is nem választottam masamnak párt. A szüleimnél lakom, negyvenkét éves vagyok Nagyon jól érzem magam itt kint velük. Van három szamaram. Itt tarthatom őket a telepen. A tsz megengedi, hogy etessem őket a közöséből Persze, amikor kell, befogom kocsiba és fuvaroznak. Van itt 20 birkám, ami még a fizetésen felüli járandóságom A fizetésem is 4500 forint. Elégedett vagyok. Törőcsik Pél a nevem. Engem is Törőcsiknek hívnak. Tudja, majdnem mindenki Törőcsik a faluban. Itt ez a név volt a divat, vagy mit tudom én, hogy van ez. Ugyanúgy van, mint a birkával. A faluban azelőtt régen nagyon sok juhász volt. Nekem az volt az apám is, meg a nagyapám is, és itt van a telepen a fiam is. Örülök neki, hogy ezt választotta. Szép dolog ez Most már majd ki lehet hajtani, ha az Idő úgy engedi. Jó is lesz. Hosszú volt ez a tél, megviselte az állatokat is, az embert is. Majd jön a nap, kihajtunk innen, a Páskomból a legelőre. Mindenkivel megy a kutyája, és hajtja a nyáját. Az az igazi. — A kutyáról jut eszembe. Amikor ez a telep megújult és fölépültek az új hodályok, akkor úgy gondolták, hogy itt most már nem kell kutya. Azt hiszem, egy hétig voltunk meg kutya nélkül. Tovább nem ment. Amíg birka lesz, addig kutya is kell. Mert az ember kiszaladgál- hatná a lelkét még a fejesnél is, és mégse menne oda a birka, ahogyan kellene. A kutya meg fordul egyet, meg belekafíog a fogával a bundájába, és már ott is van, ahová az ember akarja. Juhász nincsen kutya nélkül. Nem is volt, meg nem is lesz soha. Nekem is van. — Bogár. Hol vagy, Bogár? Gyere ide, kiskutyám. A finom kis telepes számológépen kigyulladnak, felvillannak a számok rajzolatai. A pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet irodáján Ariné Mészáros Melinda központi agronómus közli a kívánt adatokat A tsz-nek kilencezer-ötszáz birkája van. A kisbárány Törőcsik Pál és Ennek csaknem a fele anyajuh. A bárányszaporulat 6100 darab évente. A juhhús nagy üzlet. Kétszáz híján háromezer mázsát exportra küld a pélyi gazdaság. Felvásárolnak a környező tsz-ekből is bárányokat, de még Kaposvárról is hozatnak aprójószágot, hogy felhizlalva, expressz pecsenyebárányként értékesítsék. A húsból tízmillió forintos bevétele volt a termelőszövetkezetnek. A gyapjú két és fél millió forintot jelentett, s kisebb tételt, 250 ezret a juhtej, amelynek literét 12 forintért vásárolják fel. A juhtenyésztés tehát gazdaságos. Csak nagyban, ipar- szérűén kell foglalkozni vele. A termelőszövetkezet 1980- ra hatezres anya*gjuhlétszá- mot kíván elérni. Az iparszerű tartásnak és tenyésztésnek továbbra is a páskomi telep lesz a központja, ahol öt új és öt régi zsindelyes ho- dályban már négy-öt ezer juhot tartanak. — Nézze meg. Elengedem és rögtön megtalálja az anyját. Pedig mind egyforma és mégis, olyan még nem volt, hogy összetévesztette volna valamelyik birka a bárányát másikkal. Törőcsik Zsigmond 10 éves. Igazi mai fiatal. Még a lo- boncos hosszú haj sem hiányzik. Csak a foglalkozása nem tipikusan mai fiatalhoz illik; juhász. — Mi ez egyáltalán? Szakma, hivatás, foglalkozás, vagy életforma? — Én ezen nem sokat gondolkoztam. Nekem az édes- apámék és az édesanyámék családjában is még a déd- nagyapám is juhász volt. Nekem az természetes, hogy birkák vannak körülöttem. Már kiskoromban megszoktam őket. Arra emlékszem, hogy nagyon szerettem belemarkolni a bundájukba. — Úgy gondolja, hogy egész életén keresztül megmarad ebben a szakmában? — Igen. Most majd elme« Törőcsik Zsismond karjaiban gyek katonának, de itt fogom folytatni. Majd nekem is lesz egy kutyám, ugyanúgy, mint édesapámnak. Már otthon neveljük a kiskutyát. Remélem, olyan lesz, mint Bogár. — Nem kívánkozik el az iparba dolgozni? Nem irigyli az ottani munkakörülményeket? — Miért kívánkoznék? A fizessem jó A juhokkal való bánást szeretem. Ismerem a szokásaikat, tudom, hogy mikor szomjasak, ha kint vagyunk, tudom mikor kell behajtani őket, megtanultam fejni. Igaz először elhúzott a birka amikor próbáltam megfejni. Majd remélem, ha azt hozza sora, az asszony is szeretni fogja a birkákat. Meg ha egyszer lesz fiam, akkor biztosan kis bárány lesz az első ajándéka. Én is azt kaptam az édesapámtól. Miért szép? A hodályban csend van. A bágyadt tavaszi nap ferde sugárpászmája bekalandozik az ajtón. Odabent villák suhognak, szórják az aranysárga szalmát a magasból. Fenn, a pótkocsi tetején, a fiúk csak szórják az aranyesőt, odalent, vastagszik, egyre gyarapszik a ropogós friss alom, a szalmapor finom fátyla hosszan lebeg az ajtók közti huzatban, A birkák kint matatnak a vályúk körül. Néha lökdösődés támad közöttük, a csordából egy-egy kíváncsi kivág, és nekilát a leszórt silót enni. Ilyenkor Bogár odavágtat, visszakanyarítja a nyájba a ki húzót. Amikor a hodályban friss alom és takarmány várja a jószágot, a kutya egy megfontolt félkörrel és két-három vakkantással betereli a csordát. Odabent a gyapjas hátak nekifeszülnek egymásnak, ahogy a juhok némán, komolyan és rendíthetetlen nyugalommal esznek. Miért szép? Bárány Húsvéti bárány. Égi bárány. Miért foglalkoztatja az embert ennyire a gyapjasok tömör rendje? Talán még őrizgetjük a sok tízezer éves emEn is Törőcsik vagyok... Törőcsik Miklós csapatvezető. (Fotó; Tóth Gizella) léket, hogy először a gyapjú adott meleget az ember testének, ha fázott? Talán az egyik legnagyobb ősi ellenség, a hideg ellen védett meg bennünket, és ezért vált legendává az aranygyapjú? És az aranygyapjas rend? És a versek? Elmúlt, lejárt romantika az egész. A birkát iparszerű technológiai rendben fogják tartani. s már tartják is, mint minden mást. Néha még felbukkan egy érzelem. a városlakó még nagy ritkán így szólhat a kisfiához; Nézd csak, egy kisbárány. És néha, ha nagyon ősi dolog fogja az embert rabul, akkor leír két-három ilyen verssort Hajtom a nyájam egyre távolabb tőled Nyírt juhok közt magam is kopaszán, Mert a gyapjam karjaid közt hagytam, Szigethy András SZINTE SUTTOGÓ, meghatott tisztelettel, meleg emlékezettel őrzi a család a gyermek szaporodó „elsőit". Az első bölcsődei, óvodai, iskolai napot. Az első hosszú nadrág, vagy báli ruha emlékét. Az órára is emlékeznek, amelyet először csatolt a karjára a gyermek. Am úgy -tűnik, mintha mindennél szürkébb, fakóbb eseménynek számítana az a nap, amikor a gyerek először indul munkába. Az érettségi, a diplomaátadás nagyobb ünnep, összegyűl a rokonság, eljönnek a család jó barátai, dí- nomdánorrima! köszöntik a napot. Iilltk ilyenkor szép és drága ajándékokat hozni. Mindezért senki nem akar száraz fanyalgással szemrehányást tenni, de a szokás töprengésre ad alkalmat. Mert végül is minden előző „első”, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az érettségi, a diploma csak a munkára való felkészülés egy-egy lépcsőfoka volt. Hogy munkálkodó. alkotó, dolgozó felnőtté váliék az ember, hogy felnőtt. felkészült felnőtt lehessen a gyermek. A fiatalok belépése a munkába, a termelésbe a felnőtté válás folyamatának, a társadalmi beilleszkedésnek legjelentősebb állomása. A TÁRSADALOM, a „hivatalos” közösség érzi ezt, és azt tartja, hogy az ifjúság- politika eevik kulcskérdése a pályakezdés, a munkahelyi beilleszk-dés elősegítése. Nem véletlenül foglalkozik ezzel kiemelten az ifjúsági törvény is, amely többek között előírja, hogy a gazdálkodó szervek személyzeti és munkaügyi szervei az első munkába lépéstől számított öt évig folyamatosan, kiemelt figyelmet kötelesek fordítani a fiatalok beilleszkedésére. Nem kényeztetést követel, hanem illő és méltányos gondoskodást, lelket és testet illetően. Hogy ki ne hunyjon az if- jont.j lelkesedés, tettrevágvás, úiat akaró lobogás. Ne kösse gúzsba őket. ne okozzon keserűséget a rideg közöny, a nemtörődömség, a bürokratizmus. Ne gátolja őket az, hogv a lehetségesnél kevesebbet juttatnak nekik az anyagi iavakből, akkor, amikor otthonteremtés, család- staoNn élőit á"oak. Hogv fo«*adia be é« seeí+se őket a kollektíva még akkor is. ha természetes módon az Ú1 generáció gondolkodása, szokásvilága. öltözködése, modora el is tér az idősebbekétől, viszont a célok, a törekvések, egyazon úton vannak. Az Állami Ifjúsági Bizottság a kormány ifjúsági bi: zottsága, amely közvetlenül a Minisztertanács szerve, nemrégiben vizsgálódva mérlegelte, hogy milyen a pályakezdés állapota, milyen i pályakezdők helyzete. A Győri Vagon- és Gépgyárban, a Csepel Vas- és Fémművekben a szakmun-. kástanulók az üzemi gyakorlatukat a leendő munkahelyükön, a befogadó szocialista brigád patronáló »* mellett végzik. A kohó- es gépiparban, a nehézipar legtöbb vállalatánál beszámít a törzsgárdatagságba a szakmunkástanulók iskolai ideje. Az Egyesült Izzóban „mérnökóvoda” van, részletes terv alapján foglalkoztatják a kezdő mérnököket. A miskolci postaigazgatóságon a tanítómester-mozgalom keretében készülnek az első évben a fiatalok a kötelező munkahelyi vizsgákra As Óbuda Termelőszövetkezetben nyugdíjasok tanítják a pályakezdő fiatalokat. A Székesfehérvári Könnyűfémműben patronálási rendszer van. A Tiszamenti Vegyiművek megbízottal felkeresik a leszerelés előtt álló fiatalokat, leszerelési segélyt adnak át és tájékoztatják a rendelkezésre álló munkakörökről őket. A Videoton a pályakezdők lakáshoz juttatása érdekében bérlőkijelölési jogot vásárol a tanácstól, kamatmentes kölcsönt ad négynyolc lakásos társasházak építéséhez. Ennyi jó példa után talán nem is illene azt mondani, hogy a tapasztalatok szerint a pályakezdő fiataloknak mindössze egyharmada kap intézményes segítséget a kőtelező patrónusi rendszertől.' Ez az egyharmad általában egy-két hónappal előbb sajátítja el a szükséges szakmai fogásokat, mint az a kétharmad, amelyik csak úgy bedobatott a mélv vízbe FONTOS TEHAT. hogv az üzemek, gyárak, intézmé- -’k vezetői különös gonddal, kiv telességszerűen vizsgálják rendszeresen: a fiatalok munkabeosztása megfelel-e kém zettségüknek, képességüknek ? A díjazásuk arányos-e felkészültségükkel, végzett munkájukkal? Biztonságos, egészségre ártalmas munkakörökben dolgoznak-e? Megfelelő-e a munkahelyi beilleszkedésük? Biztosított-e szakmai, politikai fejlődésük, meg tudják-e szerezni a kellő tapasztalatokat? Nem általános vizsgálatok kellenek, hanem személyes figyelem minden egyes fiatalra, pályakezdőre. Cikkünk azt kifogásolta az első bekezdésekben, hogy a munkába léoést nem ünnepli oly bensőséges melecség- gel a család, a társadalom, mint más kisebb eseménvt. Lehet, hogy nem is az ünneplések számát kellene szaporítani — inkább a kétkftz- napok, a munkás napok tartalmát vonzóbbá tenni * Soltész István < Az első
