Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Kótszer annyi igény Gondok Eger bölcsődei, óvodai helyzetében Egy örvendetes adat: amíg 1965-ben Egerben 425 gyermek született, addig 1977- ben 1046, több mint kétszer annyi csecsemő látott napvilágot. A szám önmagában is bizonyítja, milyen eredményeik lettek a népesedést támogató intézkedéseknek. Ám ez az örvendetes tény, az egyke csökkenése, a második, de több helyen már a harmadik gyermek megjelenése a fiatal családokban, egyben gondot is hozott. E gondokról tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága két nagyon alaposan átgondolt, a nehézségeket őszintén feltáró jelentés alapján. A gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezéséről volt szó. Az előbbi is nagy gond, de az óvodai elhelyezés gondja megsokszorozódott, hiszen amíg a gyes három évig lehetőséget ad a gyermekek otthoni gondozására, — s elég sokan élnek is ezzel —, addig az óvodai elhelyezés a gyermek hároméves korában már elengedhetetlen. SZÜKSÉG VAN AZ ÓVODÁBA, mert az anyák visszatérnek munkahelyükre, s mert ma már a nagyanyák státusza is alaposan változott, kevés az olyan nagyszülő, aki otthon vállalja, vállalhatja a kicsinyek gondozását, nevelését. A gondokat jelző néhány számadat: Egerben mintegy kétszer annyi gyermek elhelyezését kellett biztosítani a bölcsődékben — különösen a fiatalok által lakott lajosvá- rosi és Csebokszári városrészben — mint amennyi férőhely van, s még igy is el kellett utasítani például az elmúlt őszön több mint kétszáz gyermeket. Már a bölcsődei elhelyezéseknél jelentkezik az óvodai férőhely hiánya is, hiszen a város bölcsődéiben több mint 170, már óvodás korú gyermeket gondoznak. Az óvodákban az előírások szerint 120 százalékban lehet a férőhelyeket kihasználni. Ez a szám jelentené azt, — a hiányzásokat is bekalkulálva —•, hogy a gyermekek elhelyezése, gondozása jó, minden követelménynek megfelelő. Ezzel szemben Egerben a férőhelykihasználás 145— 155 százalék között mozog. Ismét elsősorban a két városrészben fokozott a nehézség. Még az ideiglenes óvodák kialakításával sem (lakásokat alakítottak át átmenetileg óvodákká) megoldott a helyzet, hiszen az egyik városrészben körülbelül 170, a másikban hetven gyermeket kellett elutasítani. Bár valamennyit enyhített a cse- bokszári-lakótelepi gondokon az idén, januárban megszervezett ideiglenes óvoda (itt a száz férőhelyre 145 gyereket vettek fel) a megoldás még várat magára. Nem mondhatjuk azt egyértelműen, hogy nem próbált meg a város felkészülni a nagyobb gyermekáldásra. A negyedik ötéves tervben például a tervezett 480 új óvodás gyerek elhelyezésével szemben 625 óvodás elhelyezésének lehetőségét teremtették meg. Az V. ötéves tervben 350 férőhely épülne, de ebben sajnos már van lemaradás. AZ ÓVODÁK ÉPÍTÉSE KÉSIK, átadása áthúzódik a következő esztendőkre. A felkészülés tehát mégsem volt elegendő. Ha már az óvodák túlzsúfoltságáról ejtjünk szót, beszélni kell a bölcsődei gondozónők és az óvónők túlterheltségéről is. Gyakorlatilag másfélszer, de nem ritkán kétszer annyi gyermek ellátásáról kell gondoskodniuk, mint amennyi kívánatos lenne a megfelelő nevelőmunkához. A gondozó- és óvónők vállalják és vállalták a túlterhelést, igyekeznek a rosz- szabb körülmények között is megfelelően előkészíteni a gyermekeket az iskolára. De ! — és ezt hangsúlyozni kell, az állandó túlfeszített munka anyagi és erkölcsi megbecsülése nemritkán elmarad. Vagy legalábbis nem olyan mértékű, amilyenre rászolgálnak. A gondok léteznek, s mint a két jelentésből kitűnt, a következő 2—3 évben előreláthatóan nem enyhülnek, hanem fokozódnak. Keresni kell a megoldást, mert hosz- szú távon tarthatatlan a helyzet. A városi tanács vb a megoldást egyrészt abban látta — és helyesen —. hogy az illetékesekkel felvéve a kapcsolatot gyorsítani kell az óvodák építését. Gondoltak itt az építőiparra, de a megyei tanács fokozottabb anyagi segítségére is. Arról is szó esett, hogy az üzemek, a korábbiakhoz hasonlóan, vagy talán még fokozottabban vállaljanak valamit a terhekből. Részben társadalmi munkások segítségével, részben nagyobb anyagi áldozattal Indokolja ez utóbbit az is. hogy az egri üzemekbe bejáró dolgozók gyermekeinek egy részét is itt kell elhelyezni. Nem mellékes ez a munkaerő-gazdálkodás szempontjából. Egy sor dolgot T Ars almi SEGÍTSÉGGEL lehet, és kell is megoldani. Egy példa ennek szükségességére: a túlzsúfoltság miatt a tervezettnél jóval többet kell a gyermekek étkeztetésére költeni. E költségek egy részét, az óvodák felszerelésére előirányzott összegből tudták biztosítani. E felszerelések pótlásában viszont nagyon sokat segíthetnek a társadalmi munkások, A gond nem csupán a városi tanács gondja, hanem az egrieké, sőt az Eger környékieké is. Érthetően a megoldást is közösen kell keresni, és megtalálni. Többek közt ezért lehet elfogadni a városi pártbizottság javaslatát: ,.Kössenek szerződést a vállalatok a tanáccsal, az óvodák közös beruházására, fenntartására, bővítésére.’’ A gyerekek és a szülők, a közösség és a családok érdekét ez egyaránt szolgálná. Deák Rózsi Huszonnyolcán vannak. Az egri III. számú Általános Iskola VIII. b oszályá- nak tanulói közepes képességűek, szorgalmuk énnél valamivel jobb. Nyolcvan százalékuk fizikai dolgozók gyermeke. A fiúk-lányok életük első jelentősebb próbatételén jutottak túl: pályát választottak. Tizennégy évesen jövőjükről döntöttek. Az újságíró arra keresett választ, hogy megfontoltan, körültekintően határoztak-e, s ki, miként befolyásolta véleményalkotásukat. \énY éve kezdődőit Uracs István igazgató az előzményekre utalva a tantestület összehangolt munkájából ad ízelítőt. — A fiatalok nem maradtak magukra. Négy esztendő óta rendszeresen tájékoztatjuk őket a lehetőségekről. Megismerhették az egyes szakmák jellegzetességeit, s arra szoktattuk őket, hogy józanul mérlegeljék adottságaikat, képességeiket. Szó esett erről az osztályfőnöki órákon, a szülő értekezleteken. Ellátogattak az üzemekbe, azaz találkoztak a valósággal. A Fi. nomszerelvénygyárral és az Ipari Szakközépiskolával szocialista szerződést, illetve megállapodást kötöttünk. Mindkét helyütt szakkör működik, s az érdeklődő diákok elsajátíthatják a gépi forgácsolás fortélyait. Ez a módszer bevált, hiszen akik a Bervába jártak, valameny- nyien ezt kedvelték meg, s jelentkeztek is a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Szerintem —. s ezzel kollégáim is egyetértenek — ezen az úton kell továbbhaladnunk. Más gyárakkal, vállalatokkal is felvesszük a kapcsolatot. Ezt tesszük a nyomdával is. A diákokkal már többször voltunk ott, s a látottak jó néhányuk érdeklődését felkeltették. Ez rendkívül lényeges, ugyanis ilyen korban csak az szabhatja „ Hangoskodók ■ SZÁL Ai ISTVÁN A televízió gyermekosztálya Új, havonként jelentkező mű sort Indít. A gyermekek zen műveltségét >'átékos form a ®£ww '78. március 12., vasárnap han fejlesztő sorozatot Ba- ázs Árpád Erkel-díjas zene- zerző írta és vezeti. \z adás rendezője Lovass crenc, vezető operatőr Abo- vi Antal. bünkön: Balázs Árpád, ‘'-vezetés közben. (MTI fotó — , iedmann Endre felv. — KS) 1. Keményen tartotta magát a tél, de egy márciusi délelőtt végre mégis megcsordult az eresz. Kása Péter panyókára vetette a bekecsét és komótosan átsétált a kocsmába. — Kétszer két decit, Annus! — szólt az asszonynak, és a mellette álló Sós Pistának a szemébe fújta a füstöt. — Nekem kérted a másikat? Kása felröhögött és a szemrevaló kocsmárosnéhoz fordult: — Hallod, Annus? Még- hogy neki kérem-e a másikat? Mondd meg neki. Annus, hogy nekem mi a szokásom. Az asszony jól ismerte Kása Pétert, azt is tudta, hogy az utóbbi időben nem érdemes vele ujjat húzni, mert nemcsak a tenyere hatalmas, de ölni is tudna, ha megharagszik. Így aztán Sós Pista felé fordult: — Ha nem tudnád, Péter kát pohárral kér egyszerre akkor is, ha egyedül iszik ... — Mire jó ez a marhaság? — rántotta fel a vállát Sós, és jópofáskodva rendelt: — Akkor én háromszor két decit kérek! Az asszony először mosolygott, majd komolyra vált az arca, mert megérezte a közelgő vihart. — Tudhatnám-e, hogy minek neked a háromszor két deci, amikor magad vagy? — morzsolta a szavakat Kása Péter és fordítva leült egy maga elé rántott székre. — Jön még két barátom, ha nem veszed tolakodásnak — és mintha ez lett volna a hívogató, a vendégek nagy ,ió napottal be is nyitottak az ajtón. — Gyertek! Már kikértem. Kezet fogtak mindenkivel, Kása Péterrel is. Sok mindenről szó került, a farsangról, a lányokról, a tavaszról, a mezei munkákról. — Te kapod meg az új Steigert? — kérdezte valaki. — Megígérte az elnök — válaszolt Pista és úgy érezmeg helyesen a sorsát, akit sokoldalúan informálnak. Valóban: az oktatási intézmények ísv válhatnak nyitottá, így közelíthetnek a mindennapokhoz. Ráadásul, ha nem hiányzik az iránytű, akkor az eligazodás se aggasztó gond. Mindenki pályázik Sándor Andrásné osztályfőnök úgy érzi. hogy nemhiába fáradozott. — Senki sem marad otthon, mindenki továbbtanul. A cigány származásúnkkal is megértettük: az általános iskolai végzettség önmagában kevés a boldoguláshoz. Egyikük sem akar segédmunkás lenni, mindannyian szakmunkás-bizonyítványt óhajtanak szerezni. Külön öröm, hogy nyolcadikosaim nem méretezték túl vágyaikat. Tudták: mire képesek, mivel birkóznak meg különösebb megerőltetés nélkül. Tizen- ketten ipari, négyen egészség- ügyi, hárman kereskedelmi szakmunkásképzőbe mennek. Érdekes — városban az ilyesmi meglehetősen ritka —, hogy az egyik kislány zöldség- vagy dísznövénytermesztőnek jelentkezik. Gép- és műszeripari, egészségügyi, kereskedelmi szakközépiskolába hárman szeretnének bejutni. Tagozatos gimnáziumi osztályba ketten, óvónőképző, be hárman pályáznak. Az utóbbiakat próbáltam lebeszélni, de szándékukról nem mondtak le. Ettől függetlenül a megoszlást jónak tartom. Érdemes volt éveken át az egyes szakmákat ismertei ő film- és diavetítéseket tartani, mert valamennyien tudják: mire vállalkoznak, s mennyit bírnak. A család hatása A gyermekek nemcsak azt értékelik, hanem arról is felvilágosítanak, hogy a család, a rokonok hatása is számottevő. Szilágyi Erika nem véletlenül lát fantáziát a mezőgazdaságban. — Édesanyám testvére kertészetben dolgozik. Sokszor felkerestem a munkahelyén, s megtetszett amit csinál. Engem elsősorban az ő példája befolyásolt. Ha végzek, akkor az Egri Csillagok Termelő- szövetkezetben helyezkedem majd el. A kereset se lesz te, illene kérni még egy fordulót. Kása sokatmondóan hallgatott, és egyik telt poharat hozatta a másik után. — Sok lesz, Péter! — súgta oda neki az egyik fordulónál az asszony, mire Péter dühösen kirúgta maga alól a széket — A pénzemért azt hozol, amit parancsolok! A másik három traktoros — nem sok ügyet vetve rájuk — beszélgetett, fújta a füstöt. — Micsoda erő van abban a masinában! — mesélte Sós a többieknek. — A télen szántottam vele vagy két napig, de úgy éreztem, el lehetne vele húzatni a hegyet is. Amikor Kása Péter a púihoz lépett, leverte a teli poharat és a bor végigfolyt; a padlón. — Ugye mondtam, Péter. — Csóválta a fejét a.kocsmá- rosné és seprűért indult, hogy összesöpörje az üvegcserepeket. Pétert megszállta az ördög. — Ne siess úgy, Annus. Törik itt még ma több pohár is, és azon nyomban teljes erejéből földhöz vágta a másik poharat. — Megbolondultál? — nézett rá Sós és megpillantotta a szemében az iszonyú gyűlöletet — Tartsd a pofádat... — sziszegte Péter, és zsebre dugott kézzel megállt Sós előtt. — Tudd meg. hogy te is okozója vagy, hogy a vezetőség kiadta az utamat. Az elnöknek vagytok a fenékrossz, ám ennél is többet jelent az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Zlervó Teréz álma a színház. Előbb azonban érettségiznie kell. Gimnáziumba ment volna, angol tagozatra. Elhatározását azonban az utóbbi napokban módosította. — Meghallottam, hogy Szentesen, a Horváth Mihály Gimnáziumban indul egy irodalmi-drámai osztály. Nem sokat töprengtem, ' hanem azonnal jelentkezetem. Igaz, felvételit is tartanak, s ez bizony komoly erőpróba lesz. mégsem riadok meg. hiszen amennyiben sikerül, megnőne az önbizalmam, s biztosabb leszek abban, hogy valamikor színpadra léphetek. Csak jeles érdemjegyei vannak. Ez nem akármilyen ajánlólevél. Mégis bizonyítania kell, hogy jól énekel, tehetséges versmondó, s fejlett a mozgáskultúrája. Gotyár Jutka egyike azoknak, akik mindenképp óvónők óhajtanak lenni. — Édesanyám is az, s azt vallom: nincs szebb annál, amit ő tesz. A többiekkel együtt a Csebokszári-város- negyedben már foglalkoztam az apróságokkal. Észrevettem : kedvelnek, hallgatnak rám. s könnyen boldogulok velük. Ha szüleimmel ven- dégsébe megyünk, a gyereket mindig rám bízzák. — Mi történik, ha nem vesznek fel? Magabiztosan válaszol, an-' nak a határozottságával, aki mérlegelte az esélyeket. — Akkor megpróbálkozom az egészségügyi szakközépig? kólával, s érettségi után gyermekgondozóként dolgozom majd. így ha kerülő úton is, de csak elérem azt, amit akarok. _ A kérelmek megérkeznek a címzettekhez, a döntés még hátra van. Égj’ azonban már bizonyos: a VIII. b-seknek felesleges izgulniuk. Nem maradtak magukra, a tájékozódásban, az önértékelésben segítettek a nevelők, s így testhez mért szakmákat választottak... Pécsi István nyalói, a föagronómusnak meg még le sem kell tolnia a nadrágját... Úgy koppantak a szavak, mint a jeges eső az ablakon. A kocsmárosné rosszat sejtett és minden üvegholmit elpakolt Kása Péter keze ügyéből. Sóst elöntötte a forróság, de azért a jobbik eszére hallgatott: — Marhaságokat beszélsz, Péter! Te tudod a legjobban, hogy részegen törted össze a drága amerikai gépet. Hányszor kértek, rimánkodtak, ne igyál munka előtt, meg munka közben. Mi mást tehettek volna veled? örülj, hogy ennyivel megúsztad! Kása Péter arca eltorzult, és kezében megvillant a kés. — Te őrült! — ordított fel Sós, és elkapta a legény csuklóját. — Te állat! Magadra hoztad a bajt, és engem, meg mást okolsz? Kása a falnak esett, és megsápadt, mert belecsapta a fejét egy kiálló szögbe. — Dögöljetek meg mind a hárman! — sziszegte, amikor felocsúdott a kábulatból. — Menjetek szántani, vetni az új gépekkel... Én majd leslek, bámullak benneteket Aztán mit gondoltok? Hol vagytok ti érihozzám? Egy nyújtott műszakot nem bírtok tisztességesen kihajtani... De nem baj! Most a talpnyalóknak áll a világ. — Annus! Bort nekem, meg az áruló barátaimnak! (Folytatjuk.) Segít az iskola... A Vili. b pályát választ