Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Tanyák, falvak, városok Szorosabb kapcsolatot a települések között! A város- és községpolitikai feladatok gyakran szerepelnek a népfront különböző fórumain. Az emberek — éljenek városban vagy falun — életkörülményeit nagymértékben befolyásolja, hogy milyen a helyi szolgáltatás, közlekedés színvonala, mennyire egészséges környezetük, milyenek a művelődési lehetőségek, tiszták-e az utcák, megfelelő-e a közbiztonság ? Olyan kérdések ezek, amelyek a közéleti, a politikai témák iránt kevésbé érdeklődőket is vonzanak, véleménynyilvánításra késztetnek, a népfront településpolitikai fórumain. Nem valamiféle igénybenyújtó tanácskozások ezek, nem is panasznapok, hanem a döntés-előkészítések, a fejlesztési alternatívák kidolgozásának nélkülözhetetlen eszközei. Ezeken a tanácskozásokon azonban nemcsak a helyi ügyek kerülnek szóba, hanem azok az elvi-politikai kérdések is, amelyek egy-egy településkategória — a tanyától az ipari centrumig — jövőjével és az Ott élők sorsával, törekvéseivel függnek össze. EMBERI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A helyes szemlélet következtében ma már sehol sem erőltetik a tanyák felszámolását, de aki rászánta magát, hogy beköltözik a közeli városba, községbe, azt támogatják. Folyamatosan készülnek a tartósan fennmaradó területék rendezési tervei. Erőfeszítések történtek arra, hogy akik továbbra is ezt az életformát választják, emberi körülmények között élhessenek. Ahová lehet, elvezetik a villanyt, az elnéptelenedő iskoláikat a*klubélet, a kózrmn-dióiles faijaira hasznosítják!* szilárd burkolattal látják et’"> tanyákat összekötő fontosabb utakat. A népfront sokat tesz aftnak tudatosításáért is, hogy a tanya nemcsak lakóhely, hanem gazdálkodó egység is. Népgazdaságunk — a jelenlegi viszonyok között — nem nélségek közül sok olyan kis területi centrummá válhat — a nagyközségeknél ez a» folyamat már magától értetődő —, amely lakóinak csaknem mindazt az előnyt képes lesz nyújtani, mint a város. Átgondolt, előrelátó intézkedésekre van itt szükség, akárcsak a székhelyközségek és a társközségek együttműködésének szabályozásában, amely ma még korántsem mentes a problémáktól. Mindehhez a népfront nyílt településpolitikai fórumai nélkülözhetetlenek, amelyeken nemcsak jó javaslatok születnek, hanem a szükséges anyagi, társadalmi erőforrások megajánlása is megtörténik. A lakóhelyi fórumok bizonyos fokig a társadalmi ellenőrzés szerepét is betöltik abban a tekintetben, hogy a különböző tájak közötti fejlődési különbségek csökkenjenek. Az elmúlt télen lezajlott falugyűlések is jó szolgálatot tettek. Az üdülő- és ki- rándulójellegű tájakon például felvetették: ne csak a villanegyedeket fejlesszék, gondoljanak az őslakosságra is. Sok helyen azt sem tartják igazságosnak, hogy az adott üzem vagy termelőszövetkezet csak azt a községet támogatja, ahol működik, a szomszédos településeket már nem, holott dolgozóik nagy hányada onnan jár be. Azt is felvetették több falugyűlésen: a vezetékes ivóvízhez már néhány éve hozzájutottak, de a csatornázást senki nem szorgalmazza, holott a talajviz- szint emelkedik, ami nagy kárt okozhat a lakóépületekben, a közművekben. AZ EZREDFORDULÓRA VÁRHATÓ A magyar településhálózat legdinamikusabban fejlődő elemei a városok. Jelenleg a népesség több mint 50 százaléka él hazánkban városokban, az ezredfordulóra várhatóan ez az arány 70 százalék lesz. Ez a folyamat gondokkal jár együtt, amelyek megoldása úgyszintén követeli a társadalmi segítséget és a kontrollt. Már eddig is ezt szolgálták a népfrontnak — más szervezetekkel közösen — rendezett olyan tanácskozásai, amelyek például a városközpontok kialakításával, a városok vonzásában levő települések helyzetével. a közműellátottsággal, a köztisztasággal foglalkoztak. Újabban a népfront város- és településpolitikai bizottságai a lakótelepeken élő emberek problémáira is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Hisz újabb és újabb tízezrek életformájának lesz kerete évente a lakótelep, és nem mindegy, hogy „befelé fordulás” jeílemzi-e a családokat, vagy sikerül-e bekapcsolni óikét is a helyi politika, a közéleti munka áramkörébe? Amint a vizsgálódások jelzik: a „befelé fordulás” nemcsak emberi magatartás, vagy szemlélet következménye. hanem gyakran a körülmények késztetnek erre. A közösségi összejövetelekhez nem mindenütt állnak rendelkezésre például megfelelő helyiségek és arra is tekintettel kell lenni, hogy az új lakás megszerzése, berendezése jelentős anyagi erőfeszítést követel a fiatal házasoktól. Megfigyelhető: a városok és községek egy része — bár adottságaik nem jobbak, mint a többieké — mégis gyorsabban szépül, gyarapodik. Egyszerű magyarázata van ennek:, a tettrekészség, amely a népfrontíórumok révén is a felszínre tör a lakóhelyüket szerető emberekben. Építenek arra a nagy erőre, amelyet úgy hívnak, hogy lokálpatriotizmus. Keserű Ernő Négy évszak a fitotronban Jobb oldali felvételünk a laboratóriumban készült. Martonvásárott, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetének fi to trónjában egyszerre programozhatják be négy évszak időjárását. A különböző klímakamrákban a technika segítségével mesterségesen elő lehet állítani a legzordabb telet és a legmelegebb nyarat. A fi to trón nagymértékben meggyorsítja a kutatók, növénynemesítők munkáját. f f i. öntözik a növényeket, (MTI fotó — Ruzsonyi Gábor felv. — KS) külözheti azt a termékmeny- nyiséget, amelyet a tanyán élők állítanak elő. A TÁRSADALOM MOSTOHÁI? Amíg az Alföldön a tanyák, addig a Dunántúlon .és Észak-Magyarországon a puszták, illetve az apró falvak jelentik a településhálózat legkisebb egységét. Évekkel ezelőtt, amikor megindult a körzetesítés, a tsz-egyesí- tés, sokan azt gondolták: eszeknek a településeknek is meg vannak számlálva a napjaik. Az eltelt időszak nem ezt bizonyítja: e települések elnéptelenedésének a vártnál sokkal lassúbb folyamatával kell számolni. Vagyis, még hosszú évtizedekig élnek családok ezeken a településeken és ezért társadalmi feladat, hogy az ő életkörülményeik is javuljanak, a legfontosabb szolgáltatásokat igénybe vehessék, minimális kulturális igényeik kielégítést nyerjenek. Vagyis, ne érezzék magukat a társadalom mostoháinak. Ehhez például arra is szükség van, hogy ne húzzák a településekre válogatás nélkül az „elsorvadó” jelzőt, mivel ez gyakran azzal is jár, hogy 20—30 családot tömörítő pusztán vagy 50—60 családot számláló apró faluban már építési engedélyt sem adnak, A statisztikák azt mutatják hogy az ezer főnél több lakosú, sőt az ezer lakoson aluli településeknek is mintegy 15— százaléka fejlődik. A köz* Azt mondták a halásziak Méghogy falugyűlés. Aztán mi történik? Néhány ráérő ember, aki mindenre kíváncsi, elmegy, hogy elüsse az idejét, néhány felvágott nyelvű asszony elmond ezt, azt, és... ! Mi történik ezután? Ne szépítsük, bizonyára többen is gondolkoznak így vagy még ígyebbül a falugyűlésről is talán más tanácskozásról is. Lehet, hogy a közvélemény előítélettel terhes? Ebben az ügyben Gyöngyöshalászra mentünk ki. o o o o Akkor, egy évvel ezelőtt, március 7-én száznegyvenen mentek el a község 2675 lakosa közül a művelődési ház nagytermébe. Közülük több i mint tízen kértek szót és fogalmaztak meg közérdekű kérdéseket. Házi statisztikánk szerint az útépítés ügye vitte el a pálmát. Hadd soroljuk fel, hogy Szalui Józsefné, Bódi Miklós, Vernyik György, Ács László és Kovács Istvánná foglalkozott azzal, hogy szerintük melyik utcában kellene a szilárd burkolatot megépíteni Az csak természetes, hogy nem volt két személy, aki ugyanazt az utcanevet mondta volna. Mi volt még az útépítésen kívül? Például' az, hogy Vernyik Györgyék környékén gyakran nem égnek az út mentén a lámpák. Zimány Antal pedig azt kifogásolta, hogy a tsz borospincéjének a homlokzata már elég régóta csúfítja a környéket. Kovács János a házaknál levő istállókból hiányolta a szarvas- marhákat. Sehogy se tudta megérteni Tóth István, hogy miért túrnak össze minden utcát a tsz erőgépei, miért járnak arra, amerre éppen a vezetőjüknek a kedve tartja, és miért teszik tönkre még a járdák szegélyét is? Ki kellene jelölni az útvonalukat, tanácsolta a felszólaló. Nincs megszervezve a szemétszállí* tás, tette szóvá Hegede Illés. A belső Mérges-patak fölé gyalogjáró hidat kért ács László. A fólia alatti zöldségtermesztést ajánlotta a község lakóinak Juhász László. Sehogy sem volt kibékülve azzal a furcsa állapottal Kocsis Gábor, hogy az ÉMÁSZ körzeti szerelője Jászárok- szállásról érkezik meg, ha az oszlopon a biztosítékot kell rendbe tenni, és nem Gyöngyösről, amely egy kőhajítás- nyira van csak a községtől. Aztán volt még a nagy kastély ügye: le kellene bontani, amíg baj nem lesz, javasolta Szalai Józsefné is. Kivonatosan ennyit arról a gyűlésről Mondhatjuk, jól feladták a leckét a község vezetőinek az emberek. Igaz, csak az útépítés emelkedik ki a sorból, mivel ehhez kellene a pénz, méghozzá onnan, föntről. Az is igaz. önmagától egyik gond sem szűnik meg. o o o o A mostani falugyűlésre már kétszáztízen mentek el a közben majdnem száz személlyel többet számláló lakosság köréből A változások tényei önmagukban is derűlátásra adnak okot. Még olyan következtetés megformálására is ösztönözhetnek bárkit, hogy a gyöngyöshalásziaknak jó tapasztalataik vannak a közügyek intézésének eredményességéről. Különben nem fokozódott volna az érdeklődésük a legutóbbi falugyűlés óta. A községi tanács elnöke, Lévay László adott számot mindarról, ami az egy évvel azelőtti tanácskozáson felmerült. Az útépítés ügyében nem sok történt. A községnek „saját” tanácstagja van a megyénél, Sipos Lászióné, aki ott fel is szólalt a gyöngyöshalásziak nevében, kért egymilliós „kereten felüli” támogatást, de... Kapott a megyei tanácstagi alapból a község százezer forinttot. Ebből a Kossuth Lajos utcában már elkezdett útépítést fejezik be. Aztán nincs tovább. — Alig van olyan utcánk, amelynek szilárd a burkolata — mondja Lévay László — A földutak aránya nagyon magos. Ezért kerül napirendre minden tanácskozásunkon az útépítés ügye. Pedig a halásziak minden alkalommal hozzáteszik a kérésükhöz, hogy ők maguk társadalmi munkával segítik az útépítést,- ha elkezdik. Ahogy azt a bizonyos gyalog- járó-hidat is úgy tudták megcsinálni, hogy a nyolcezer forint értékű anyagot a község biztosította, a munkát pedig a lakosok végezték, mégpedig húszezer forint értékben. A halásziak nem csak a tenyerüket nyújtják. o o o o Tételesen soroljuk csak fel, mit tettek egy év alatt. A nagykastély lebontását tíz személy vállalta, szerződés keretében. A lebonyolítás irányítója a beruházási vállalat. Az így felszabadult területen három telket mérnek ki. Az egyiknek a tulajdonosa a bontók közül kerül ki. Az utcai lámpák működését az ÉMÁSZ szakemberei azóta gyakrabban ellenőrzik. Az a bizonyos körzeti szerelő egyelőre marad Jász- árokszálláson, mert a változtatáshoz átszervezés kellene és arra csak 1980 táján kerülhet sor. A borospince homlokzatát rendbe teteti a tsz, legkésőbb jövőre. Az erőgépek útvonalának kijelölésére viszont nem vállalkoztak, mert azt a tsz vezetősége nehezen megoldhatónak minősítette. \ község tanácsának elnöke újból előterjeszti majd ezt a javaslatot Hogy pont egy ilyen semmiség miért kerül két évbe is, mire megoldd ják?... Szerte a világban úgy van, hogy a lakóterületeken és a fő közlekedést utak mellett kijelölik a mezőgazdasági gépek nyomvo-i nalát Pont Gyöngyöshalászon ...? Már tíz szarvasmarhát hízJ lalnak a ház melletti istállóban. Megalakult a zöldség- termesztő szakcsoport, amely tavaly már több száz mázsa zöldségfélét termelt meg es értékesített a Gyöngyszövön keresztüL A szemétszállítás gond a még megmaradt, a városi tanács üzeme nem tudott erre vállalkozni, mert se gépe se embere nincs hozzá. Talán a tsz-szel együtt sikerül valami megoldást találniuk. o o o o Az elmondottakból kiderül, hogy a falugyűlésen nemhiába mondták el az észrevételeiket tavaly a gyöngyöshalásziak. Persze, az út... Még csak nem is a legcsekélyebb -észe a gondjaiknak. Ez a. dió neg feltöretlen. A halásziak oi- zonyára nem sokáig hüm- mögnek majd miatta és körülötte, hanem a lehetőségeik szerint tesznek, is . azért, hogy a feneketlen sárba ne vesszen bele a kocsijuk. ök is szeretnének olyan tempóban tovább hajtani, mint a környező településes lakó’ G. Molnár Ferenc Mmm£} 1978. március 12., vasáruatf J V
