Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

âMAMMMAAAAAAAAAAAÀ*A>â«a****>*Aa*^A^«||V(Vy^lV>YirmVWllW i Péntek esti külpolitikai kommentárunk: A harmadik forduló ALIGHANEM TALÁLÓ A MEGÁLLAPÍTÁS: a kétfordulós francia választások után most következik a harmadik. Ez sem ígérkezik kevésbé izgalmasnak, mint amazok: a tét ugyanis jelentős Giscard d’Estaing a jobboldal választási sikerére támaszkodva a jövő hé­ten külön-külön megbeszélést folytat a baloldali pár­tok vezetőivel. Marchais, Mitterrand és Fabre meghí­vását az Elysée-palotában sürgető kényszer váltotta ki. Az urnák előtt ugyanis csak a törvényhozás új összetétele dőlt el, a francia politika irányvonalát pe­dig a parlamenti számarányok önmagukban nem be­folyásolják. Márpedig a Szajna partján is sokan — igaz, sokféle szemszögből — változásokat sürgetnek. Elsősorban pedig azt kívánják, hogy a reformokról sűrűn elhangzott ígéreteket a kormányzat váltsa be. Infláció, munkanélküliség, szociálpolitika — talán ez a három legfontosabb téma, amelyben az új kor­mánytól konkrét intézkedéseket várnak a franciák. Bizonyos jelekből ítélve, az államfő és a három balol­dali vezető eszmecseréje éppen arra irányul, hogy tisztázza: milyen elemeket „ment át” a koalíció a kommunisták, a szocialisták és a baloldali radikálisok programjából. Enélkül ugyanis Giscard elnök elkép­zelése az „ésszerű társbérletről”, vagyis a francia nem­zeti megbékélésről eleve kudarcot vallana. A SZAKSZERVEZETEK VEZETŐI már ezen a héten jártak az elnöknél. Ügy tűnik ezek a találkozók csupán a kölcsönös tájékozódást szolgálták. A jövő * héten sorra kerülő megbeszéléseken már nehezebb fel- £ adat vár az államfőre: a baloldal elvesztette ugyan a választásokat, de aligha mond le arról, hogy a 200 el­lenzéki mandátum birtokában síkraszálljon választói érdekeiért. Ez az a pont, amely éles konfrontációt ígér. Bár a baloldali pártok közös programjának korszerűsíté­séről a műit év őszen megszakadtak a tárgyalások, egyes elemeit azonban a három párt — némileg eltérő módon, az igaz — máiig is magáénak vallja. A mini­málbérektől az árellenőrzésig sok olyan téma kerül majd a jövő heti eszmecseréken napirendre, amely a francia jobb- és baloldal megbékélését kizárja. MEGLEHET, a kormánypártok győzelmet arattak a választásokon, a Giscard d’Estaing által kezdemé­nyezett harmadik fordulóban azonban alighanem kudarc vár a jobboldalra. Az Elysée-palota vendégei ugyanis sok tekintetben eltérő poggyásszal ér­keznek, abban azonban egyetértenek, hogy a jobbol­dal pártjai között koránt sincs nézetazonosság. Fellépé­sükhöz ez a körülmény mindenképpen kellő magabiz­tosságot kölcsönöz. Gyapay Dénes #%*AAAAAWAAAAAAAAA<AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAA/\* * RKP KB­plénum BUKAREST Bukarestben szerdán és csütörtökön kibővített ülést tartott a Román Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága. A plénum főként gaz­daságpolitikai és gazdaság- irányítási kérdésekkel foglal­kozott, valamint előterjeszté­seket és jelentéseket vitatott meg a pártépítés, a káderpo­litika tavalyi alakulásáról, s a párt és állami szervek nemzetközi tevékenységéről. Az ülésen intézkedéseket irányoztak elő a gazdasági­pénzügyi vezetés és tervezés továbbfejlesztésére, a gaz­dasági hatékonyság növelésé­re, a dolgozók anyagi érde­keltségének ösztönzésére. A tervezett változtatások első­sorban azt a célt szolgálják, hogy a vállalatok, a külön­böző gazdasági egységek a saját költségvetésük alapján folytassák tevékenységüket, növekedjék a vállalati önál­lóság. Ezekkel összefüggésben bevezetik a dolgozók telje­sítménytől függő nyereség- részesedését. Elhatározták azt is, hogy a vállalati nyereségből külön­leges alapokat képeznek la­kásépítési és egyéb szociális költségek fedezésére. A pártépítésről szóló je­lentésből kitűnik, hogy az RKP taglétszáma a tavalyi év végére 2 millió 747 ezer fölé emelkedett, ami az or­szág munkaviszonyban álló lakosságának csaknem 27 százalékát jelenti. A kb ülésén beszédet mon­dott Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára. A beszédet később hozzák nyilvánosság­Colombóban megkezdődött Sri Lanka Kommunista Pártjának X. kongresszusa. Felvételünk kön Dieter Keuneman, a párt főtitkára látható. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hogyan lehet megerősíteni Izrael biztonságát? A pénteki The New York Times szerkesztőségi cikket szentel Begin és Carter tár­gyalásainak. Értékelése úgy foglalható össze, hogy „mind az izraeliek, mind az ameri­kaiak számára az volt a kér­dés, hogyan lehet megerősí­teni Izrael biztonságát”. E kérdésben azonban — más kommentárok szerint — nézetkülönbségek is mutat­koztak a felek között. Így Begin továbbra sem ismeri el Izraelre kötelező érvényűnek a Biztonsági Tanács 242. ha­tározatát, ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael nem számolja fel, sőt gyarapítja a meg­szállt Ciszjordániában a zsidó településeket. Nem fogadta el Begin a washingtoni kormány közel- keleti repülőszállítási „cso­magtervét” sem: Izrael „biz­tonságának” szempontjára hivatkozva tiltakozott az el­len, hogy a csomagterv Egyip­tomnak és Szaúd-Arábiának is juttat korszerű harci re­pülőgépeket. A pénteken hazatérő Be- gint válsághangulat várja — írják a nyugati hírügynöksé­gek. BRÜSSZEL „La Libre Belgique” az egyik legtekintélyesebb kon­zervatív belga napilap, pén­teken „Menahem Begin ön­gyilkos politikája” címmel vezércikket közöl. S ebben élesen elítéli az izraeli kori mányt. — A libanoni események nyugtalanító vakságról tesz­nek tanúságot, — írja a toJ vábbiakban a lap. A palesz­tin akcióra adott válasz elfő-; gadhatatlan: elpusztítottak! számos muzulmán települést, menekülésre kényszerítettek! tízezreket, felidézték a poH gárháború veszélyét. BEJRUT Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök felszólította az arab országokat: tartóz­kodjanak attól, hogy az iz-! raeliek elleni harc folytatá­sához önkénteseket és fegy­vereseket küldjenek a palesz-J tinai harcosoknak. Keresik Morét Az olasz rendőrség, amely Aldo Moro keresztényde­mokrata vezető és elrablói után nyomoz — úgy tűnik — még mindig a sötétben tapo­gat Egy nyomozótiszt szavai szerint: még remény­kedünk, bár most ismét elöl­ről kezdhetünk mindent. Ez­zel arra utalt, hogy a nyo­mozás már két biztosnak vélt „szálon” is kudarcot val­lott. Újabb reményt keltett az, hogy Milánóban csütörtökön este letartóztatták egy szél­sőbaloldali szervezet vezető­jét, a 39 éves Giuseppe Zam- bont. örizetbevétele pillana­tában a férfi majdnem le­nyelt néhány nála levő pa­pírt. Űfabb olaj a tengervízbe Az illetékes francia ható­ságok fontolóra vették, fel­gyújtják a Bretagne-i par­tok közelében hajótörést szenvedett Amaco Cadiz óriás tartályhajó roncsában maradt, körülbelül 50 ezer tonna nyersolajat, hogy így akadályozzák meg a tenger további szennyeződését. A szocialista magyar társadalom születése [2.] 0 szocializmus útján 1948—49-ig tehát jelentősen átalakult a magyar társada­lom szerkezete. A volt ural­kodó osztályok jórészt elvesz- ;ették osztályjellegüket, előbb a földbirtokosokat, majd a tőkéseket kisajátították. A munkásosztály vált a politi­kai hatalom birtokosává, és jelentős részben a szocialista szektorban volt foglalkoztat­va. Erőteljesen csökkent a mezőgazdasági proletariátus száma. A lakosság legszámo­sabb csoportját a kisáruter- melő parasztság alkotta, amely belsőleg differenciált volt. jóllehet 1945. után egy mvellálódási folyamat indult meg. A 4—5 százalék gazdag parasztság mellett fele-fele arányban oszlott meg a sze­gény- és középparasztság. A foglalkoztatottaknak még vi­szonylag jelentős részét al­kották a városi kisáruterme- lők. (1948. végén 180 000 kis­iparos volt, alkalmazottaik száma is körülbelül ugyan­annyi.) Az alkalmazottak és értelmiségiek aránya jelen­tősen nem emelkedett, azon­ban részint a népi kollégiu­mok rendszerében megkez­dődött egy úi munkás-pa- raszt származású értelmiség kinevelődése, részint pedig jelentős munkás- és paraszt­tömegek értelmiségi és veze­tő funkcióba emelődtek. (Pél­dául az államosítások során a vállalatok felében munkás­ból lett az új igazgató és 1948 végére minden tizedik mun­kást. körülbelül 60 000 főt magasabb funkcióba emel­ÜJ DIMENZIÓK ÚJ KETTŐSSÉG A változások során jórészt megszűnt és felszámolódott a tőke és bérmunka ellentéte. A nemesi-úri társadalomveze­tés a demokratikus átalakulás során, a földbirtokos osztály pedig a földreformmal eltűnt a magyar társadalomból. A tőkésosztályt kisajátították, azonban a kelet-európai el­maradottság következmé­nyeit nem lehetett ilyen gyorsan likvidálni. Azt lehet­ne mondani, hogy a magyar társadalom kettősségét a „vá­rosi” és a „falusi” struktúra sajátos kettőssége váltotta fel. A „városi” struktúrában a munkásosztály vezető szere­pe valósult meg. A munkás- osztály legjobbjai vezető funkcióba kerültek, és az ál­lami tulajdon túlsúlya érvé­nyesült. Ugyanakkor a városi struktúra részét képezték még a kispolgárság, és az át­alakulás útján meginduló ér­telmiségi-alkalmazotti réte­gek. A „falusi” struktúrát alap­vetően a kisárutermelő me­zőgazdaság4 termelés jelle­mezte. Vitathatatlan tény, hogy a szocialista és a kis- árutermelői tulajdon domi­nanciájának eltérése mellett a falu és a város között je­lentősek voltak a kulturális, civilizációs különbségek is. Társadalmi szempontból azonban a kétfajta struktúra, a szocialista termelési viszo­nyok közé lépő munkásosz­tály és a kisárutermelő pa­rasztság eltérése jelentette az alapvető differenciáló té­nyezőt. A fordulat éve után ebben a vonatkozásban is jelentős változásom következtek be. Egy olyan társadalom — és gazdaságfejlesztési stratégia — alakult ki, amelynek kö­zéppontjában a feszített üte­mű iparfejlesztés állott. A szocialista fejlődés sóján kel­lett megteremteni azt a gaz­dasági, ipari bázist, amely a szocialista fejlődésnek ma­gának is előfeltétele. Többek között e feladat hatására ala­kult ki — a többi szocialista országgal hasonló módon — egy olyan társadalomirányí­tási rendszer, amely minden rendelkezésre álló társadalmi és gazdasági erőforrást köz­vetlen a központi irányítás­nak rendelt alá. E fejlesztés forrása pedig — ahogy az abban az időben is megfogal­mazódott — az ipari önkölt­ség csökkentése, a mezőgaz­daság erősebb adóztatása és az áruforgalom lefölözése. A társadalmi struktúra szempontjából mindennek óriási hatásai voltak. Az iparban erőteljes centralizá­ció indult meg a kisipari ter­melés gyors visszaszorításá­val; a mezőgazdaságból a terméktöbblet és a munka­erő intenzív iparba áramol­tatása kezdődött meg; az élet­színvonal és a lakossági fo­gyasztás viszonylag alacsony szinten tartásával nagyobb beruházásokra volt lehetőség; így a nők munkába állásának — az emancipációs igényeken túli — gazdasági szükségsze­rűsége is kialakult. A SZOCIALISTA VISZONYOK GYŐZELME \ E folyamatok eredménye­képpen rendkívül gyorsan nőtt az iparban foglalkozta­tottak száma 1948—54 között 364 000 fővel, 55 százalékkal nőtt a munkások, illetve 143 000 főve1 140 százalékkal emelkedett az alkalmazottak száma. A mezőgazdaságban ellenkező irányú folyamat játszódott le. Az erőteljes adóztatás, a kialakított ár­rendszer és az erőltetett tsz- szervezés hatására 1948—52 között 300 000 fő távozott a mezőgazdaságból. 1953 után ez a folyamat lelassult, majd az ötvenes évek végétől ismét gyorsabbá vált. A társadalmi struktúra szempontjából döntő jelentő­sége volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amely az ötvenes évek elejé­nek önkényes és sikertelen kísérletei után 1958—62 kö­zött demokratikus módsze­rekkel, a paraszti önkéntes­ségre építve zajlott le. Ennek eredményeként a kisáruter­melő parasztság egy része termelőszövetkezeti taggá, másik része ipari munkássá vált. A falun is győztek a szocialista termelési viszo­nyok! A fordulat évétől a hatva­nas évek elejéig tehát újabb gyökeres változások játszód­tak le hazánk társadalmi struktúrájában. Az iparban és az építőiparban foglalkozta­tott munkások es alkalmazot­tak létszáma a feszített üte­mű, extenzív iparfejlesztés következtében közel megdup­lázódott. A közlekedésben, kereskedelemben és a nem termelő szférákban dolgozók száma minimálisan emelke­dett, és alapvetően csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma és aránya. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaságban gyökeres fordulatot hozott a kisárutermelő paraszti gazda­ságok szocialista nagyüzem­mé való átszervezése. Kisebb részben a gazdag gi fejlődés és nagyrészt a társadalmi változások következménye volt, hogy a szellemi dolgo­zók száma és aránya is je­lentősen emelkedett. Egy új értelmiség nőtt fel, amely-, nek tagjai jórészt a munká­sokból és parasztokból, illet­ve azok gyermekeiből verbu­válódtak E folyamatok természetsze­rűleg jelentős társadalmi át- rétegződéssel jártak együtt. A fizikai munkából a szellemi munkába és a mezőgazdaság­ból az iparba történő mobili­tás jelentősen átalakította mind az értelmiség, mind pe­dig a munkásosztály társa­dalmi összetételét. A KSH 1963-ban végzett felmérése szerint a szellemi foglalkozá­súak apja 71 százalékban fi­zikai foglalkozású volt és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók 52 százalékának az apja még a mezőgazdaságban dolgozott. Ha nem is ilyen mértékű, de jelentős mobili­tási arányokat kapunk akkor is, ha az 1963-as foglalkozást az egyén eredeti foglalkozá­sával hasonlítjuk össze. Az 1963-as értelmiségiek 58 szá­zaléka eredetileg nem értel­miségi volt, az egyéb szelle­miek 63 százaléka eredetileg fizikai dolgozó volt, ill. a szakmunkások 20, a betaní­tott munkások 45 és a segéd­munkások 58 százalékának első foglalkozási területe a mezőgazdaság volt. Ezek az adatok azonban már azt is jelzik hogy fizi­kaiakból lett szellemiek, vagy nem értelmiségi pályára ke­rültek, vagy a gazdaságpoli­tikai vezetés értelmiségi dol­gozóivá váltak, ugyanis a fi­zikai származású értelmiségi­ek nem egyenlően oszlanak meg az értelmiség különböző rétegeiben. Hasonló a hely­zet a paraszti származású munkásoknál is, akik első­sorban a kisebb kvalifikációt igénylő területekre törtek be tömegesen. Több vizsgálat adatai szerint a betanított és segédmunkásoknak több mint fele paraszti származású, á szakmunkások közül azonban csak minden ötödik. Kolosi Tamás (Következik: 3. MOBILITÁS ÉS STRUK­TURÁLIS VÁLTOZÁSOK) Eddig mintegy 170 ezeí tonna kőolaj ömlött ki a tat. tályhajó gyomrából és tt ilfc r szét szőnyegként a Bretagne-i, partok menten. A mentési szakértők kételj kednek benne, valóban se­gít-e valamit a maradék olaj 0. felgyújtása: a kockázat nagy, mivel az egész hajó felrob­banhat. A tenger szennyeződése ellen csütörtökön több mint ezer diák tüntetett a bresti kikötőben. Párizsban egy környezet.' védő társaság húsz tagja egy órára elfoglalta a Shell olaj- társaság hivatali helyiségeit, hogy így tiltakozzék a bale­set következményei ellen: az Amaco Cadizt ugyanis a Shell bérelte. A tüntetők kö­vetelték: az olajtársaság kár­talanítsa a katasztrófa súj­totta Bretagne-i halászokat. A francia kormány, mint ismeretes, gyorssegélyként öt­millió frankot utalt ki a Bretagne-i halászok kártala- rjjtására. ★ A legfrissebb hírügynök­ségi jelentés szerint péntek reggelre az Amaco Cadiz törzse kettétört a hullámve­résben, és a maradék, nagy mennyiségű olaj is a tenger­be került. lapros nemzetközi tantól Beköltöztek a szocia'ista országokból érkezett űrhu os. jelöltek a részükre épült új lakóházba Csillagvárosban \ bolgár, kubai, lengyel, ma­gyar, mongol, román űrha ős- jelöltek számára már meg is kezdődött a rendszeres ki­képző munka. A kiképzés időtartama mintegy má-fél év — ebben az időszakban az űrhajósjelöltek elsősorban az általános ismereteket szerzik meg és fizikailag is felké­szülnek várható munkájuk­ra. Ezt követően kerül he* wr a speciális gyakorlásra, az egyes űrhajók szeméiv^elé­nek konkrét felkészítésére ahhoz, hogy begyakoroliák a számukra megszabott kísér­leteket, feladatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom