Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
MtAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAS j j Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: i Carter kudarca CARTER ELNÖK GONDTERHELT ARCCAL Ki- SÉRTE ki vendégét a Fehér Házból, a közös közleményt későbbre halasztották, Vance a tőle megszokott diplomatikus nyilatkozat helyett nézetkülönbségeket emlegetett — mindez arra utal, hogy Begin izraeli kormányfő washingtoni látogatása kudarccal végződött. Voltak, akik derűlátóan tekintettek a tárgyalások elébe, abban bízva, hogy az amerikai kormányzatnak sikerül jobb belátásra bírnia Izrael „héjáit”. Ám ezúttal a borúlátók jövendölése vált be: Begin tapodtat sem engedett álláspontjából. Mindez aligha érte váratlanul azokat, akik a tettei alapján helyesen felmérték a jelenlegi izraeli kormány működését. Különösebb engedékenységgel a korábbi, munkáspárti kabinetet sem lehetett vádolni, a Likud- tömb választási győzelmével azonban Tel Aviv rátért a még merevebb politika útjára. Ma már úgyszólván teljesen szétfoszlottak a remények, hogy Izrael megértéssel tárgyaljon az arab területek visszaadásáról és felfüggessze a széleskörű ellenkezést kiváltott telepítéspolitikáját. ÜJ VONÁS, hogy még a washingtoni nyomással is dacol az izraeli kormányzat. Egyelőre nehéz lenne felmérni, miként lép Carter a sikertelen Begin-látogatást követően. Annyi bizonyos, hogy a „Pax Americana”, vagyis az USA kedve szerinti rendezés terve zsákutcába került a Közel-Keleten. Emiatt Kairó is szükségesnek tartotta, hogy némi késéssel kormánynyilatkozatban ismertesse álláspontját. Szadat nem meri nyíltan bírálni Izraelt a libanoni katonai akcióért, viszont még mindig reményeket fűz a külön tárgyalások felújításához. , Valójában vajmi csekély az esély arra, hogy a történtek után Begin hajlandóságot mutat a párbeszéd folytatását akadályozó körülmények megváltoztatására. Az egyetlen lehétséges módot : a hadianyag-szállítások leállítását az amerikai kormányzat nyilvánvalóan nem mérlegelte az izraeli kormányfővel folytatott eszmecseréken. Begin tehát voltaképpen győztesen távozott Washingtonból. Elérte, amit akart: megvédte álláspontját az amerikai vezetők előtt és nem feszítette túl a húrt, vagyis a továbbiakban is számíthat az Egyesült Államok támogatására. Tárgyalásain nem az ő, hanem Carter koncepciója szenvedett kudarcot. Egyszersmind tovább bonyolódott a közel-keleti helyzet, csökkent a békés rendezés esélye, növekedett a feszültség. CARTER ARCÄN SZOKATLAN BALJÓS KOMORSÁG a washingtoni elképzelések csődjét tükrözte. G Y APAI DÉNES ’VAAAAMAAAAAAAWWNAAAAAAAWVSMAMAAAAWVAAAAAíWWWVWWiA/V, Koszigin-Iátogatások Aleksze) Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden látogatást tett Orenburgban. Megtekintette a város környéki földgáz-lelőhelyeket, beszélgetéseket folytatott a dolgozókkal és a mérnökökkel. A körzeti pártbizottság épületében a szovjet miniszterelnök eszmecserét folytatott párt- és gazdasági vezetőkkel, gázipari szakemberekkel. Alekszej Koszigín ellátogatott a nyugat-szibériai kőolaj,- és gázkitermelő körzet két városába, Nyizsnyevar- toszvszkba és Szurgutba, majd Tyumenybe érkezett. Libanoni harcok BEJRÜT, TEL AVIV: Egy palesztinai gerillaszóvivő közölte, hogy az Izrael által egyoldalúan bejelentett tűzszünet második napján az izraeli tüzérség szórványosan lőtte a dél-libanoni Me- tulla környéki palesztinai állásokat. A palesztinaiak viszonozták a tüzet. Ezen kívül Tyr város körzetében partizánakciókat hajtottak végre az izraeli vonalak mögött és megsemmisítettek egy izraeli páncélost. Kinek szólt Carter kardcsörtetése? — Carter amerikai elnök észak-karolinai beszéde újabb lökést adott az Egyesült Államok egyes körei által szított szovjetellenes hullámnak, — állapítja meg az APN szovjet sajtóügynökség kommentárjában, hangsúlyozta, hogy a szovjet közvélemény újabb amerikai katonai programként fogadta a Wake Forest-i beszédet. Az elnök azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy katonai erejét a helyi viszályokba való beavatkozásra igyekszik felhasználni Ezzel összefüggésben bejelentette: az amerikai kormányzat átértékeli katonai stratégiáját. Beszédéből ismeretessé vált, hogy a kormányzat egy-két hónapon belül bejelenti: megkezdi a nyugat-európai NATO-orszá- gokban elhelyezendő neutron-robbanófejek gyártását és a Fehér Ház hamarosan döntést hoz újabb atommeghajtású repülőgép-anyahajók építéséről. Nem ismeretes, hogy Carter elnök valóban elhiszi-e. hogy az Afrika szarván történt „szovjet fenyegetésnek” minősített események ténylegesen indokolják-e a tervezett intézkedéseket. Feltételezhetjük azonban, hogy az amerikai elnök — már csak tájékozottságánál fogva is — nem hisz a „szovjet fenyegetésben”, miután nagyon jól tudja, hogy a nukleáris és a hadászati fegyverkezési hajsza megfékezéséről, a nemzetközi feszültség enyhítését célzó szovjet politikában nem történt semmilyen változás. Ha már az Afrika szarva térségénél tartunk, beleértve az etiópiai—Szomáliái viszály kimenetelét is, Washingtonban tudják, hogy a Szovjetunió a legnagyobb mértékben tartózkodott a konfliktusban való közvetlen részvételtől, és a legnagyobb fokú mérsékletet tanús-'totta. Azt is tudják, hogy az állítólagos szovjet katonai fenyegetés tényét nem igazolja az, hogÿ bizonyos amerikai körök aa agresszort támogatták eg vesztettek. Amerikai és nyugat-eurcM pai megfigyelők szerint CaH ter kardcsörtetése nem any- nyira a Szovjetuniónak, min* inkább az Egyesült Államok katonai ipari komplexumát nak, az úgynevezett veszély-« bizottságban helyetfoglalá héjáknak szól, akik a fegyverkezési hajsza fokozása# követelik a Fehér Háztól. Szolidaritás Bhuttóval Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök szülővárosában, Dabuban ezer tüntető vonult a rendőrség épülete elé és kétórás küzdelemben kikényszerítette a múlt héten halálra ítélt politikus fogva- tartott híveinek szabadon bocsátását. A felvonulók Bhuttót éltető jelszavakat^ kiabáltak, kövekkel dobálták a rendőrőrsöt Később a bírósághoz vonultak és felgyújtották az épületet. A volt pakisztáni miniszterelnök ellen hozott halálos ítélet miatt az ország más városaiban is újabb tiltakozó tüntetések voltak. Sind tartomány legfelsőbb bírósági ügyvédi kamarája egyhangú határozattal utasította el a külföldi államférfiaktól Bhutto halálos ítélete .ellen érkezett kegyelmet sürgető nyilatkozatokat. Több neves politikus, főként az iszlám államok vezetői, köztük Kadhafi líbiai, és Szadat egyiptomi elnök tiltakozott a Bhutto ellen hozott halálos ítélet ellen. Moro sorsa nyugtalanságot kelt a Szovjetunióban azonosították a terroristák egyikét **y, ym******* y,"i WgüiUOlM A hadsereg és a csendőrség alakulatai ellenőrzik az olasz fővárosba vezető útvonalakat ' (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Aldo Moro elrablóinak rejtekhelyét még mindig nem találták meg. Lapértesülések szerint azonban Brunhilde Pertramernak, a „vörös brigádok” egyik ismert és régóta körözött tagjának szerdai letartóztatása után a nyomozók újabb lépést tettek: azonosították a Morót elrabA szocialista magyar társadalom születése [1.] Súlyos örökség — hogyan tovább? Magyarország társadalmi struktúráját a felszabadulás előtt elsősorban a tőkés fejlődés elmaradottsága határozta meg. Az 1930. évi nép- számlálás adatai szerint a keresőknek csak 23 százaléka dolgozott az iparban és 51 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatta. A népesség közel egyharmada kisáru- termelő volt és a bérmunkából élőknek a fele az agrárproletariátushoz tartozott. A TÁRSADALMI STRUKTÚRA KETTŐSSÉGE Az uralkodó osztályban egyaránt jelen volt a feudális eredetű nemesi-nemzeti elem és a főként a kiegyezés (1867) után kialakuló polgári társadalom részét jelentő tőkésosztály. A társadalom- szerkezet másik pólusa a már differenciálódás jeleit mutató parasztság, valamint a polgári társadalom szervesebb részeként a kezdetekkor jelentős részben külföldről bevándoroltakból verbuválódott és a háborús előkészületek hatására jórészt a parasztságból feltöltődött —, de arányát tekintve még mindig viszonylag kicsiny — ipari munkásság helyezkedett el. A rendkívül nagy számú aprárproletariátus Magyarországon nem csupán a tőkés fejlődés terméke Jfênfifrgg 7 19781. március ZU péntek volt, hanem történeti előzményei már a feudális időszakban kialakultak. Jóllehet a magyar agrárszerkezet kapitalizálódásának következtében osztályhelyzetét tekintve lényegében bérmunkás volt, eredete és egy részének orientációja azonban magán viselte a paraszti jelleget, és így a társadalom szerkezetében sajátos, sémákban nehezen megragadható helyzetet foglalt el. Végül az elmaradott struktúra sajátosságát jelentették a középrétegek; egyik oldalon a városi kisárutermelők, a másik oldalon pedig jórészt az úri társadalomvezetés hagyományaihoz kötődő értelmiségiek és hivatalnokok. Mindez együtt azt jelentette, hogy a felszabadulás előtti magyar társadalom struktúrájában keveredtek a tőkés és feudális elemek, s így a tőke és a bérmunka alapvető ellentétét szinte keresztbe szelte — Erdei Ferenc terminológiáját használva — a nemesi-nemzeti társadalom és a polgári társadalom kettőssége. Hazánkban a történeti örökségként átvett, viszonylag alacsony gazdasági fejlettségi szinten belül az egyes gazdasági ágazatok és ágak szélsőséges különbségei léteztek. Ez a helyzet rendkívül nagy differenciálódást idézett elő az eltérő fejlettségű termelőeszközökhöz kapcsolódó rétegek, csoportok között. Különösen a termelési szervezet és termelési kultúra, a fogyasztás struktúrája, a kultúrszínvo- nal, a politikai tudatosság és az életmód tekintetében. Még a kapitalizmusra jellemző alapvető osztályokon belül is sajátos, szélsőséges rétegződést találhattunk. A hazai tőkés fejlődésen belül megtalálható volt az imperializmusra jellemző szűk monopolista csoport éppúgy, mint az elmaradott paraszti viszonyok között élő, a tőkés és a feudális kizsákmányoló módszereket összekapcsoló birtokos paraszti réteg. A magyar munkásosztályban fellelhetők voltak részben a modem technikát, műszaki rajzot ismerő, kulturált, szervezett nagyvárosi gyáripari munkások csoportjai, a nagy rutinnál és általános műveltséggel rendelkező kisipari munkásrétegek, s részben az esetleg még'analfabétizmusra kárhoztatott agrárproletárok, napszámosok, alkalmi munkások nagyszámú rétegei is. Hozzá kell azonban mindehhez tennünk, hogy Magyarország a középkelet-eu- rópai országok között fejlettség tekintetében egyáltalán nem állt az utolsó helyen. Ez a magyar munkásság egy részének szervezettségében, összetételében, szakmai és szakképzettségi szintjében, kulturális színvonalában is megmutatkozott. Sajátos volt Kelet-Európábán Magyarország helyzete abban is, hogy nálunk a mező- gazdaságban foglalkoztatottaknak csak felét tették ki a kisárutermelők: igen nagy volt az agrárproletárok aránya. Ez az aprárproletariátus Pedig egyaránt magába foglalt proletár tradíciójú, munkás orientációjú rétegeket és tanulatlan, paraszti elzártságban élő gazdasági cselédeket. (Legnagyobb számban a két véglet között elhelyezkedő, részint már nem paraszt, részint még nem munkás napszámosokat.) Az előbbiek jó része a háborús készülődés miatt fejlődő iparba került át és így még közelebb került az ipari munkássághoz. Mindez azonban alapvetően nem változtat azon, hogy a felszabadulás után meginduló társadalmi fejlődésnek egyszerre kellett megoldania a kelet-európai fejlődésből adódó elmaradottság felszámolását és a szocialista társadalmi átalakulást. AZ EIJ5Ö ÁTALAKÍTÓ LÉPÉSEK A társadalmi struktúra átalakításában a felszabadulás után az első nagy jelentőségű lépést a földosztás jelentette. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 18-i rendeleté alapján megszűnt a feudális eredetű nagybirtok- rendszer és több mint 600 000 család földet kapott. A földhöz jutottak 90 százaléka a korábbi agrárproletariátusból került ki. Az agrárproletariátus földigénye is alátámasztja azt a korábban említett tényt, hogy a lényegi bérmunkás osztályhelyzet mellett az agrárproletariátus egy része paraszti orientációjú volt. A földhöz jutottak másik része azonban egy, a munkásosztályhoz már korábban erősen kötődő rétegből került ki, és így ők — a gazdaságpolitika átalakulásának és rossz gazdasági helyzetüknek megfelelően — viszonylag gyorsan váltak meg később földjüktől, lettek ismét munkássá, vagy léptek be az elsőként megalakuló szövetkezetekbe. A földosztás eredményeként 1949-ig a mezőgazdasági munkások aránya 23 százalékról 8 százalékra csökkent és a paraszti kisárutermelők aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt. A magyar társadalom legszámosabb csoportjává ismét a parasztság vált. 1945—48 között a másik nagy jelentőségű átalakulást az állami beavatkozás egyre erősebben kibontakozó folyamata jelentette. Berend T. Iván a korszakot elemezve mutat rá, hogy a stabilizációs politika során a népi demokratikus forradalom első szakaszában az MKP gazdaságpolitikai koncepciója a tőkés szektor fokozatos államosítása volt, amelyet az állami beavatkozás kiépült rendszere tett lehetővé. E folyamat lezárása volt 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, és így az ipari munkáslétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott. (Ez az arány 1946- ban még csak 22 százalék volt.) Magyarországon igen nagy volt a kisipar súlya. Az ipari munkásságnak közel felét 1947 végén még a kisipar foglalkoztatta, a nagyipar munkássága 1947—48 fordulóján a foglalkoztatottaknak még csak mintegy 13—15 százalékát alkotta és 1947 végén még közel 100 000 fő volt az ipari munkanélküliek száma. így az 1948-as fordulat tehát nemcsak az államosítások betetőzését, hanem az ipari munkásság szerkezeti átalakulásának a kezdetét is jelentette. Kolosi Tamás (Következik: 2. A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN) ló kommandó egyik tagját,' aki egy évvel ezelőtt megJ szökött börtönéből. Hivatalos forrásból'a hírt sem megerő4 síteni, sem cáfolni nem vol-j tak hajlandók. v Gerardo Chiaromonte, aa OKP titkárságának és vezetőségének tagja, a párt politikai-elméleti hetilapjának; a Rinascitának hasábjain utal a nyomozás bizonyos groteszk epizódjaira: arra, hogy a Moro elrablását követően közzétett fényképeken szereplő húsz körözött ember közül kettő már hónapok óta rács mögött volt; hogy az emberrablók immár két gépkocsit vittek vissza abba a kerületbe, amelyben végrehajtották merényletüket, s hogy miután „alapos gyanúval” őrizetbe vettek egy „cinkost”, megállapították róla, hogy teljesen ártatlan. MOSZKVA: Aldo Moro sorsa nyugtaJ lanságot kelt a Szovjetuniód ban is — írja csütörtöki számában a Pravda, az SZKP KB lapja. A lap nyugtalanítónak tartja az Olaszországból érkező híreket, azt, hogy nincs megbízható értesülés a volt olasz miniszterelnökről. „Országunkban Morót úgy ismerik, mint a Szovjetunió és Olaszország baráti kapcsolatai fejlesztésének te„ vékeny hívét — hangozta a a Pravda. Aláírása ott van az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányán. A szovjet közvélemény politikai bűntettnek tekinti, ami Rómában történt.“ „Olaszországban azonban most olyan nyíltan provokatív, országunkkal szemben ellenséges nézeteket dobtak be a köztudatba, hogy Moro elrablásában „a szovjet tit- kossszolgálatnak” is szerepe van. Abszurd hírt Teljes egészében. Mégis, a burzsoá sajtó azt rendszeresen terjeszti. Ez egyébként régi fo-í gása a szélsőséges reakciói erőknek, amelyek a rágalmar kát arra akarják felhasználJ ni, hogy saját sötét dolgaikról eltereljék a figyelmet. Jól ismert fogás ez — írja a szovjet lap.
