Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
Ha! nappal hamarabb Csak hat nappal hamarabb? És már ezt Is érdemes szóvá tenni?. Igén: „csak” hat nappal hamarabb, és már ezt is érdemes szóvá tenni, mert van lehetőségünk bizonyos következtetések és megállapítások megfogalmazására. Amikor a gyöngyösi Fö téri fűszerüzlet bezárását az épület felújítása miatt már nem lehetett tovább halogatni, a város}, tanácson folytatott egyeztetés során abban állapodtak.még a lakosság ellátásáért felelős szervek az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalattal, hogy a porcelánbolt helyén február 6-án megnyitják ideiglenesen az átmenetileg kikapcsolt fü- szerüzletet. Ezt a február 6-át sem minden vita nélkül fogadták el. Nagyon rövid az idő, mert nem csupán az átköltöztetés gondját kell megoldani, hanem a szükséges átalakításokat is a fűszerüzlet követelményének megfelelően. Aztán gondoltak egyet a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Válla'at érintett brigádjai és elhatározták, lefaragnak még hat napot á határidőből, összedugták a fejüket, és szinte percre kiszámították, ha mindent jól szerveznek, mire mennyi idő szükséges, meg kell-e toldani a napi nyolc órát csak azért, hogv a lakosság ellátását megkönnyítsék az áthelyezett fűszerüzlet mielőbbi megnyitásával. Akik a statisztika nyelvén jól értenek, azok gyorsan kiszámították, hogy minden megspórolt. nap hány forint forgalmat jelent, ez a forgalom személyekre átszámítva hány vásárlót, tehát a város- központ ellátásában hány családnak az igényét tudják kulturáltabb körülmények között kielégíteni, ha...! Hat nappal hamarabb nyitották meg a porcelánbolt helyén ideiglenes jelleggel a külsőre is barátságos élelmiszerüzletet. Vajha az a szándék, amely ebben a megspórolt hat napban tetténér- hető, mindig ilyen módon nyilvánulna meg minden átalakításnál, építkezésnél.. .1 (—ár) * Évi 24 ezer pár cipő Hatvanból Az ember • három dimenzióban i. Mintha más képiét lenne Esztendőnként 24 ezer pár cipőt készítenek a munkaruházati kereskedelmi vállalat részére a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet hatvani üzemében. A kct meós. Kerékgyártó Béla és Juhász Ferencné munka közben. (Fotó: Szabó Sándor) Budaörsi gyógyszörpök Ezrével töltik a gyógyször-- pös üvegekét a Herbária Szövetkezeti Vállalatnál. Bőven van miből meríteni, hogy a meghűléses betegségek idején, főképp a fertőzések megelőzésére, az ellenálló képesség fokozására, hatásos vitaminkészítményekkel láthassák el az üzleteket. A budaörsi üzemben naponta mintegy 22—25 ezer üveget töltenek B-, meg C-vitamindús szörpökkel. Ezek közül' a "„Csipkeszörp” olyan mennyiségben tartalmazza az emberi szervezet számára _ szükséges C-.vitar mint,, hogy belőle egy-kél pohár fedezi az ember egynapi vitaminszükségletét. A „Viroma” elnevezésű csipke- szörpváltozatnak vérnyomás- csökkentő hatása is van, a „Diviroma” pedig a cukorbetegek számára mesterséges édesítőszerrel készül. A gazdag termésből nagymennyiségű „Csipkebogyó” és „Csipkehús” tea-alapanyagot is hoztak forgalomba. Az ezekből készíthető ízletes, tea ugyancsak hűléses megbetegedések megelőzésére ai'ánlá-’ tos. Hasonlóképpen hatásos s ... már haá.őőrfíányo'sán ' "aTRal- mázott természetes gyógyszer ilyenkor a hársfatea. Játsszunk a szavakkal: szélesség, hosszúság, mélység. Hogyan csengenek ezek a fogalmak az emberre vetítve? Ha nemcsak a felszín érdekel bennünket,, bár a látszatra legegyszerűbb szerkezetű forma is bonyolult összetevőket fejez ki, hordoz magán és értet meg azokkal, akiknek van érzékük a lényeglátásra Fontoskodunk vagy okoskodunk? Ügyeskedünk a kifejezésekkel egy-egy trükkös látvány céljából, vagy csakugyan a gubancok felíejté- sét kíséreljük meg? Majd minden kiderül. Ha igaz. O O O O Szinte mindenki ismeri Gyöngyösön. Horváth Gyulának hívják, a GELKA részlegének a vezetője. Ha egyszer találkozik vele valaki, akkor is megjegyzi maganak, eléggé hosszúra nyúlt termetéről, arról a forradásról a szája fölött, ami valami régebbi és szerencsés kimenetelű sebesülés jele. Talán csínytevésé, talán kisebb katasztrófáé. talán egy köny- nyebb baleseté — ki az, aki ilyen felől akár az első tíz perc után is érdeklődne. Általában higgadt beszédű; nem könnyen pergéti a szavakat egymás után, ezért a megfontoltság vonása kínálkozik első jegyként, ha karaktere felől is vizsgálódna bárki. Esetenként azonban őt is elhagyja a nyugalma, és bar a fegyelmezettsége ilyenkor is érzékletesen határozott. a hangját megemeli, a beszéd ritmusát is felperdíti. Ezek a felszíni jelenségek, amikhez tulajdonképpen “v<ffiindenki eljuthat, ha" egykét percet eltölt Horváth Gyulával. De hogyan lehet ennél továbbmenni, méghozzá azzal az igénnyel, hogy az Pályacüf — 70 évesen Különös ember. Hajlott kora ellenére napjai nagy részét ma is munkával tölti. Csakhogy most már nem a határban rója a kilométereket, mint valaha évtizedeken át, hanem a múlt, a letűnt korok gazdaságtörténeti emlékeit, gyűjti. Hetvenéves, de szellemileg teljesen friss és energikus. A tudománytörténet iránti szenvedélye, a múlt átmenthető, a mának is értéket nyújtó öröksége tölti be idős napjait. Kelecsényi György gyakori vendége a könyvtáraknak, a levéltáraknak. Gyűjtött már régi adatokat és feljegyzéseket Gyulán, Szarvason, Békéscsabán, Hajdúszoboszlón és rendszeresen Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban: 'Dunántúli, a Rába-közben, Kapuváron mezőgazdászcsaládban született. Valaha nagyapja és édesapja- is gazdatiszt volt Martonvásáron, illetve Fertődön. az Eszterházy-birto- kon. Ö maga is családi hagyományként folytatta ezt. Mosonmagyaróvárott, az egykori akadémián szerzett diplomát, majd 50 éve, 1929-ben. Nem lett gyakorlati gazda, mint sokan társai közül, hanem Szarvasra, a Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetbe ment tanárnak. Huszonegy esztendős volt akkor, és neve bekerült az intézet alapítóinak sorába, hiszen nem sokkal előtte, hogy odakerült, hozták létre. Aztán évekig dolgozott Kehidán. Deák Ferenc egykori birtokán, maid Pápa, Békéscsaba és Csorna következett, ahol már mint iskola'gaza tó tevékenykedett. Egerbe a felszabadulást követően. Abaúiszántóról jött. 1948-ban létesült ugyanis a • Dobó gimnázium mellett pgy mezőgazdasági gimnáziumi tagozat is. ■ Életének nehezebb része azonban ezután következett, ugyanis az ötvenes évék elején koholt vádak alapján elbocsátották tanári állásából, és faőr lett az erdőgazdaságnál. Kélecsenyi György azonban nem tört meg, hanem vállalta a nehézségeket, és az ötvenes évek közepén főme- zőgazdasznak ment a Füzes-, abonyi Állami Gazdaságba., — Több mint húsz év után a katedrát a gyakorlati gazdálkodással váltottam föl, — mondja emlékeit sorolva az idős férfi. — Nem bántam meg, hiszen mindig szívesen dolgoztam és az újra törekedtem. A gazdaság akkori igazgatójával, dr. Szalai Györggyel, aki ma a kom- polti kutatóintézet vezetője, elsőként dolgoztuk ki Magyarországon a fóliás és silótornyos kukoricatávólást. Azután, pedig, mert sok volt a lucernánk, komlószárítóval, miután nem volt más,- megvalósítottuk a forrólevegős lucernaszárítást. Nagy dolog volt az 1958-ban.. — Mikor kezdett írással foglalkozni ? — Még a harmincas évek elején Szarvason, a gazdasági tanintézetben. A Köztelek című akkoriban országosan, megjelent agrárgazdasági lapban írtam először. Aztán a szakcikkeket jegyzetekkel folytattam, melyeket közismereti tárgyakból írtam sokszorosítva ott Szarvason, a téli gazdasági tanfolyamok hallgatóinak. Kezdettől fogva az ál.lattenvésztés és a takarmányozás volt c) kedvenc témám, és lényegében ez foglalkoztatott egész életemben. Főien a lucernater- melés érdekelt. Ennek történetihez már évek óta gyűjtöttem az adatokat, amikor a Népújságban, felfigyeltem a Heves- megyei Múzeu-: mok Igazgatóságának legújabb kori történeti pályázatára. Akkor elhatároztam, hogy 200 évre visszamenően megírom a magyarországi lucernatermelés történetét. Több. mint egy évig járta a levéltárakat, a könyvtárakat és szorgalmasan jegyzetelt. — Lényegében Tessedik Sámuel munkásságával kezdtem. Ö volt ugyanis az első Magyarországon, aki 1766-ban lucernát vetett Szarvason. Az Országos Széchenyi Könyvtárban megtaláltam Tessedik 1792-ben kiadott könyvét, melyben erről ír. A könyv lapjairól fotó- kópiát készítettünk és ezt használtam fel a dolgozathoz. Aztán Nagyváthy János 1791-ben megjelent „Szorgalmatos mezei gazda” című müvét is átlapoztam, ami szintén segítséget nyújtott. Az egri Főegvházmegyei Könyvtárban pedig találtam egy ritkaságnak számító művet, Balázsházy János könyvét, „Elárult pályairat” címmel, melyet Debrecenben adtak ki. Ebben is olvasható néhány fejezet az akkori lucernatermelésről. Gyakran megfordultam a Károlvi Mihály Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban, ahol évtizedekre visszamenően megvannak a hazai lucernatermelés adatai is. Krónikámban az ' adott történelmi korok gazdasági, társadalmi jellegzetességein kívül bemutattam és emléket állítottam azoknak a jeles tudósodnak. nemesítőknek, akik nem kis szerepet vállaltak a lucerna hazai megho- nosítáqóhan. az úi faiták nemesítésében és elteriesztésé- ben. egészen naniainkig. az inarszorű termelés meemaló- sításáie TVT.jcrv élmény volt az anyaggvííités is, de különösen annak, a feldolgozása. (Fotó: Szántó György) Több mint 50 oldalas tanulmány született belőle. Noha nem kis munka volt, mégis .örültem, hogy elkészítettem, mert ezzel a témával így összefüggően még senki sem foglalkozott. Dolgozatával nemrég elnyerte a múzeumi pályázat megtisztelő, kiemelt első díját. A siker újabb munkára ösztönözte Kelecsényi Györgyöt. — Nemrég megírtam a szarvasmarha-fajtaváltás történetét Heves megyében, 1890-től napjainkig. Kéziratban pedig készen van Heves megye mezőgazdaságának 1945-től 1975-ig szóló 30 éves fejlődéstörténete is. Amit szeretnék még elkészíteni, és ez régi vágyam, a megye szarvasmarha-tenyésztésének és tejtermelésének történetét. Bizonyosan hosszú munka lesz, de ha egészségem engedi, szeretném megvalósítani, így én is hozzájárulhatok Heves, megye gazdaságtörténetének feldolgozásához. Mentusz Károly egyénben az általános is megmutatkozzék, hogy bizonyos kortüneteket jelezzen? o o o o — Nagyon elégedett vagyok — mondja a kérdésünkre minden fontolgatás nélkül, röviden ejtve a szavakat. — Valamikor arra gondoltam, nekem is kellene egy házat, egy nyaralót építtetnem — eleveníti fel hajdani vágyait, de most már a beszédének a ritmusa lelassult, à- szavak között is megnyúlik a szünetek időtartama. Senki sepi fogalmaz köny- nyen, ha .^titkosabb” rekeszekre kell lenyúlnia lelkének mélyére. — Aztán rájöttem, hogy ezt nem tudom tisztességes eszközökkel megszerezni magamnak a mostani helyzetemben, tehát le kell róla tennem. Még csak azt- sem mondhatom, hogy fájna ez a felismerés, konfliktust okozott volna, akár a családban is, mert fontosnak tartom, hogy az ember ismerje fel a lehetőségeit, mérje fel, mire képes, ne akarjon annál többet, mivel akkor már olyan konfliktusok keletkeznek benne, körülötte, ami nem éri meg. amire esetleg az egészsége is rámehet. de az egzisztenciája is, minden, amit korábban elért. , — Ebből az következik, hogy harmonikus körülmények között él, dolgozik? — Igen. Hiszen amire szükségünk van, mindennel rendelkezünk. Egy: a lakás. Az autó. Igaz, már hatéves a kocsi. A család. Ha nem is dúskálunk, de semmiben nem szűkölködünk. A harmónia a családban. A munkahelyemen pedig sikerélményeim vannak és lehetnek is még nagyon hosszú ideig, mert itt soha nem lehet eljutni a csúcsra. Szolgáltatás, a lakosság igényeinek a minél teljesebb kielégítése. Mondjam tovább? A fejlődés szinte kötelező, és ahhoz a lehetősége^ ink is adottak, ha nem is maguktól teremtődnek meg, de ha nem kellene miattuk erőfeszítéseket tenni, hogyan születhetne meg a jól végzett munka öröme? Bevallom, mindez így túlságosan szépnek tetszett. Mintha elszoktunk volna attól, hogy elégedett emberek szavait figyeljük. Mintha éz így — szóról szóra, minden célzatosság nélkül, minden felsejlő szándéktól mentesen — más képlet lenne, mint amit magunknak felállítottunk az emberről, az emberekről. a környezetünkről. o o o o — Mi az, amit nem sokra becsül, amit semmiképpen sem lenne hajlandó utánozni? — A felesleges, eredménytelen munkát. — De ha már munka, lehet felesleges? — Hogy világosabb legyen, mire gondolok: van egy íróasztal. Ha már íróasztal, akkor oda különböző iratok érkeznek. Akták, levelek, kérések, akár megrendelések is. Az íróasztalnál ül egy ember. Pontosan érkezik reggel, egy perccel sem megy el hamarabb délután. Nem Is lóg el egyetlen percet sem a nyolc órából. Állandóan végez valamit. Intézi, a reá kiszignált ügyeket. De semmit sem intéz el. A kérelmezőnek megválaszolja, miért nem lehet teljesíteni a kérését, a megrendelőnek megírja, miért nem kaphatja meg a kért cikkeket, anyagokat, eszközöket. És pontosan hivatkozik átiratokra, szerződésekre, válasz nélkül maradt megkeresésekre, felsőbb szervek által hozott döntésekre, miniszteri rendelkezésekre, ada tokkal, számokkal, paragra tusokkal. — Precíz ember. — Lélektelen ember. Egy fillér haszna nincs annak, amit csinál. — De ha egyszer ilyenek i körülmények, ha egyszer az átiratok, a rendelkezések, a szerződések, a paragrafusok... Maga mondta! — Ugyan! És mi van akkor, ha felveszi a telefont, odaszól valakinek, aki ugyanúgy ül egy íróasztalnál és azt mondja neki, nézd már meg, légy szíves, hogy az a szállítmány, az az alkatrész, az a szerszám és más egyéb hol akadt el nálatok, mikorra várható, esetleg ki tudnál-e segíteni. — Ez már protekcionizmus. —: Ha kivétel lenne, ha égy ötliteres okmánybélyeg kíséretében történne, ha másol; rovására menne. De nem erről van szó, csupán arról, hogy a mi esetünkben, annál a bizonyos íróasztalnál nem kötelező a telefont felvenni, nem munkaköri kötelesség a személyes érdeklődés, hanem elég csak a precíz, a lélektelen, a formális ügyintézés, amivel mindig fedezni tudja magát az illető, mert írásbeii munkájában senki semmiféle kifogásolnivalót, vagy hiányosságot soha nem fedezhet fel. Nem tudom, eléggé érthető-e, mit szerettem volna érzékeltetni. Én az ilyen munkát semmire sem becsülöm. Aki így dolgozik, aki így tölti ki a nyolc óráját naponta, azt semmibe sem nézem Ezek világos szavak. Nem lehet velük nem egyetérteni. Egyben arra is tökéletesen jók. hogy valakinek a jellemvonásait is jelezzék. o o o o — Akaratlanul ' is rá kell kérdeznünk a „másik oldalra”: mit tud becsülni, értékelni? Mi az, amit igazán nagyra tart? — Van a rokonságban egy orvos. Klinikán dolgozik. Aránylag fiatal ember. Mindent a maga erejéből ért el. Eljutott odáig, hogy a szakterületén már neve van. De itt sem állt meg. Állandóan képezi magát, minden érdekli, ami a szakmájára vonatkozik, bárhol történt is a világon, de egyáltalán nem szemellenzős. Több nyelvet megtanult, azonkívül az irodalom, a művészet, a társadalomtudományok, a politika, szinte minden érdekli. Amikor másokkal van együtt, mondjuk a rokonsággal, nemcsak szakmabeliekkel, nemcsak olyan műveltségű emberekkel, mint ő maga is, soha nem érezteti senkivel, hogy ő kicsoda, ő mit tud. neki milyenek a körülményei. Egyszerű, kedves, jó modorú, udvarias, intelligens. Majdhogy úgy mondom: csodálom. Egy pillanatra ' elhallgat Aztán ezt mondja: — Szerintem teljesen mindegy, hogy ki hol dolgozik. Vezérigazgató, főorvos, esztergályos, segédmunkás vagy bármi más: a kérdés, hogyan végzi el a munkáját. A címek, a rangok, a beosztások soha nem tudtak elkápráztatni. de a kétkezi munkást sem tartom kisebbnek csak azért, mert ott dolgozik, ahol dolgozik. Az ember érdekei csupán. Itt meg is állhatunk lélegzetvételnyi meditálásra. (Folytatjuk) ! G. Molnár Ferenc f M&MíQ 1978. február X, pen tét
