Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
Otthon, negyvennégy diáknak Az épületet — valaha a megyei tanács továbbképzési intézete volt — 1972. szeptember elsején vették birtokba a tanulók. A pétervásári általános iskolai diákotthon azért létesült, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit fogadja. A honfoglalók az egri járás kisközségeiből — töbSegítség a felkészüléshez. Aki egyedül is boldogul: Varga Tamás (Fotó: Szántó György) bek között Szederkénypusztáról, Ivádról, Szajláról, Ter- pesről — érkeztek. Azokról a településekről, ahol a körzetesítés révén a felső tagozat megszűnt. Nem kellett napi másfél— két órát tölteniük az utazással, s így szabad idejük zömét a könyvek mellett tölthették. Hat esztendő után az újságíró arra volt kíváncsi, hogy a jó ötlet, az ígéretes elképzelés miként valósult meg, azaz mit jelent az állandó, a fokozott törődés? Több lehetőség Szilágyi István igazgató arról tájékoztat, hogy az eredeti tervet az élet, a gyakorlat lényegesen módosította. — Kevés a jó képességű jelentkező, ezért arra is vállalkoztunk, hogy a gyengébbeket, a váltakozó szorgal- múakat is felkaroljuk. Pillanatnyilag ők vannak többségben, s előreláthatólag ilyen lesz az utánpótlás is. Nyilvánvaló: feladataink így erőteljesen gyarapodtak, hiszen a hátrányos helyzetűek sokkal körültekintőbb gondoskodást igényelnek. Jó néhány esettel kellett már megbirkóznunk- Sajnos, az is előfordul, hogy az igazgatók igyekszenek megszabadulni az egy-két tárgyból megbukott fiataloktól, a nehezen nevelhető fiúktól-lányoktól. Ott javul az átlag, itt sok- szorozódnak a gondok. Ezektől természetesen nem riadnak meg, s kihasználják a lehetőségeket. Az eredményeket statisztikai adatok igazolják. Évekig nem akadt se bukott, se osztályismétlő ifjú. Egyébként a 3.4—4-es szint se lebecsülendő. Ráadásul, aki ide kerül, megszokja a fegyelmet, kialakul benne a mások iránti felelősségérzet, a közösségi hangoltság. a vérévé válik a rendszeretet. Mindenkit ellenőriznek Acs György nevelőtanár feleségével együtt — mindketten negyedik éves főiskolai hallgatók — választotta ezt a nagy lekötöttséggel .járó, hivatásérzetet kívánó, egyáltalán nem könnyű pályát. Az emberformálás szépségét fedezték fel, s pillanatnyilag még nem fukarkodnak az erre szánt idővel. A fiatalember mindennapi L február 3-, péntek tevékenységük öröméről, alkotó jellegéről beszél. — A siker az állandó segítségnyújtáson és ellenőrzésen, valamint a folyamatos korrepetáláson múlik. Ha tudom, ki mire képes, kinél hol szorít a cipő, akkor világosan látom: mi a teendő. A kevésbé igyekvőket, a lazításra hajlamosokat figyelemmel kísérem, s a számonkéréskor elsősorban őket faggatom. Ha valamit nem értenek, megmagyarázom. Ezt otthon nem kaphatják meg, mivel szüleik elfoglaltak, s az általános iskolánál magasabb végzettséget nem szereztek. A fejlődés már néhány hónap alatt észrevehető. Mindehhez társul egyéb szellemi többlet is. A diákok vetélkedőket rendeznek, s ezeket maguk készítik elő, azaz önállósodnak. A házi szavalóversenyeken szeretnének jól bemutatkozni. Amíg közönség elé állnak, értékes prózai műveket, költeményeket tanulnak meg, s megkedvelik az irodalmat. Délutánonként eljutnak a könyvtárba, a művelődési házba, s maguk is szívesen vásárolnak könyveket. ízlésük formálódik, igényesebbé válnak. így is megszűnhet a hátrányos helyzet, ha nem is máról holnapra. Munkában az otthontanács A terpesi Nagy Ágota apja segéd-, anyja gépmunkás, ö azonban — most nyolcadikos — mindenképp tovább akar tanulni, s az egri közgazdasági szakközépiskolába pályázik. 4,8-as tanulmányi átlaga jelzi, hogy nem esélytelenül indul. Itt őt választották az otthontanács titkárává. A nyílt, szókimondó lány tényekkel bizonygatja, hogy az önkormányzat nemcsak a papírforma szerint működik. — Véleményünket kérik, javaslatokat várnak tőlünk. Beleszólhatunk abba is, hogy ki mennyi kimenőt érdemel. Ezt tesszük például azokkal, a közösségekkel, amelyek megszerezték a kiváló szoba címet. Számítanak ránk, s ezért nem húzódozunk, hanem kirukkolunk ötleteinkkel. Varga Tamás szintén a legjobbak közé tartozik, ő a légkört dicséri. — Amikor először beléptem. félszeg voltam, tartottam mindentől, s nagyon vágytam haza. Az idegenkedés azonban hamar eloszlott, mert barátokra leltem, s együtt kellemesebben teltek a napok. Otthon már nem panaszkodtam. A hetedikes Misztarka Ildikó szederkénypusztai. Kertelés nélkül mondja, hogy nem éppen rajong a tanulásért, s egyes tárgyakat különösképp nem kedvel. —- Nehezen boldogulok az orosszal és a földrajzzal. Magam nem sokra mennék, de itt foglalkoznak velem, s mindig megkérdik: mit nem értek. Az is megtörténik, hogy magam kérek tanácsot. Az órákon így nem izgulok, mert annyit tudok, hogy elérjem legalább a hármast. Íme a kudarcoktól mentesítő plusz, amiben máshol nem lenne része. Új szárny Ma negyvennégyen tanulnak, szórakoznak, pihennek itt. A körzetesítés azonban tovább folytatódik a járásban, s idővel Hevesaranyosról és Bátorból is kopogtatnak a jelentkezők. Ezért sürgető az intézmény bővítése. Az igazgató jó hírrel szolgál. Egy kétszintes szárny épül, s valószínűleg 1980-ra el is készül. Igaz, nagy összegbe, ötmillióba kerül, de ötvenneí több diákot fogadhatunk. Megszűnik a jelenlegi zsúfoltság: lesz társalgó, klubszoba — pillanatnyilag sajnos mindkettő hiányzik — s legalább két tanulószoba. Akkor már minden rajtunk, a nevelőkön múlik... Pécsi István A Hamlet monodrámaként — Lyukas óra, ahogy a humorista látja Két bemutató Egerben Véget ért a vizsgaidőszak, s így ismét megnyílik az egri tanárképzősök pinceklubja, amely év közben szinte majd minden estére kellemes programot kínál a főiskolásoknak. Két érdekes műsorral várja most, február elején is a félév zárásán szerencsésen túllévőkét. Elsőként ma este nyolc órai kezdettel Sándor György humoralista Lyukas óra című előadására kerül sor. Mint maga a szerző megjegyezte, e be- tatót akár „ős-főpróbának” is lehetne nevezni. A premierre ugyanis majd csak 20-án kerül sor Budapesten, a Várszínházban. A mai nap azonban Jó próbája lesz annak, hogyan is fogadja a legilletékesebb közönség, a diákság, az iskoláról szóló s ennek kapcsán természetesen komolyabb témákkal is foglalkozó produkciót. Kőváry Katalin, a budapesti Egyetemi Színpad fiatal rendezője figyelmet érdemlő módon dolgozta fel Shakespeare színművét, a Hamlatet. A darab mindössze egyetlen szereplőre épül, őt kiséri, az ő szavait értelmezi a zenekar. A monodrámát — amely szintén Egerben kerül először színre — a népszerű színész, Kozák András és a népszerű együttes, a Kaláka előadásában láthatják majd az érdeklődők szombaton a Hámán Kató Űttörőház színháztermében. Az előadások délután ötkor illetve nyolckor kezdődnek. VATHy ZSUZSA f MCtWIVI ii. — Nem is tudom — mondom. — Talán azért, mert én volnék képes három napig szótlanul feküdni. Te képes volnál? Begányl megfogja a karom, szemében köd és szomorúság. — Most a te nótádat! De én nem akarok énekelni, én Gorcsevről akarok beszélni. Bele akarok merülni Gorcsev fájdalmába. Abba a finom, fennkölt szomorúságba. A cigány már játssza is. Egye meg a fészkes feketefene, Es mi boldogok vagyunk, ütjük az asztalt, és remegnek a falak, ahogy rábömbölünk. , Még tart az éneklés, mikor kicsapódik az ajtó, és a nyikorgó lépcsőn ázott társaság jön be. Csurom víz a ruhájuk, friss esőszagot hoznak magukkal. Törzsvendégek lehetnek A pincérek kapkodva tolják össze az asztalokat, a cigány azonnal hozzájuk pártol. Nincsenek többen, mint mi, mégis elfoglalják az egész termet, összezsugorodunk, mintha félretoltak volna bennünket. A társaság nyomában, velük együtt, mégis tőlük leszakadva, két férfi érkezik. Az egyik ősz hajú, testes, a másik göndör hajú, vékony. Ez a vékony olyan furcsán simul a másikhoz. Az ősz hajú fogja a kezét, húzza maga után, befelé a másik terembe. A zenészeknek mélyen meghajolva köszönnek, a pincér- lánynak is. A lány elfordul. nem köszön vissza. A két férfi leül a sötét, belső terembe, karjukat összefűzik. — Hires buzihely — mondom. Begányi feje fölemelkedik a boros üvegek közül. — Ez buzihely! — Az. — Ne mondj nekem ilyet! A törzshelyem tíz év óta. Igaz, mostanában ritkán járok ide, de még három-négy évvel ezelőtt is minden hónapban itt voltam. A belső terem felé intek. — Láttad őket? Begányi elnéz a borok fölött, homályos a tekintete. — Egyszer, a Gellért-fürdőben odajött hozzám egy krapek, mindent ígért, csak menjek föl hozzá. Azóta nem megyek a Gellértbe. Brilsz- szélben, egy éjszaka az utcán szólitott meg valki. Nem is szólított! — Begányi megrázkódik. — Akármit mondasz, ez nem olyan hely! — Jó — mondom. — Nem olyan hely. Az asztal túlsó oldalán, hangos, széles gesztusokkal Kínai, igazi nevén Horácsek Tamás beszél. — a pénz, apukám, csak a pénz érdekel, semmi más. A mani. Azt mondja tavaly az első nejem, nem próbálnánk meg együtt, Tamás? Ut a gyerek. Ne folytasd, anyukám! Engem a mani érdekel. A pénz nem boldogít, de megnyugtat. Tudod jól, ha pénzről van szó, nekem se anyám, se apám. Kínai mindig ugyanezt mondja. Akkora a szive, Hat fröccs! Újsághír: Tóth Ignác ittas állapotban vezette motorkerékpárját, és elgázolta Kengyel Józsefné 68 éves lakost, aki súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett. Tóth Ignáccal a napokban találkoztam és beszélgettünk a balesetről: — Péntek volt és tizenharmadika! Hiába! Szerencsétlen nap. — Meg részeg volt... — Nem tagadom! Volt bennem néhány fröccs. Idegesen rágyújt, úgyszólván rágja a cigarettát és szemmel láthatóan bűnbánóan néz maga elé. — Még az a szerencse, hogy nem halt meg az asszony. — Meglátogatta a kórházban? — Már háromszor is! Vittem neki virágot, nagyon köszönte, és azt mondta, hogy nem haragszik rám. — Ez megnyugtatja? — Szó sincs róla! önhibámból elgázoltam egy szerencsétlen öregasszonyt. Ebben nem lehet csak „úgy” megnyugodni. Tóth Ignác alig múlt harminc esztendős, jósvádájú férfi, azok közül való, akikre azt mondják: „belemenős”. — Hol Ivott? — A haveroméknál. — Kínálták? | t — Erőltettek! — Mondta, hogy maga motorral van? — Azt mondták rá, hogy ne hülyéskedjek, igyák bátran 1 Keveset nem mutat ki a szonda... — Hány fröccsöt ivott meg? — Talán hatot. — Az nem kevés! — Igen, de nem így indultunk. Eleinte azt hittem, hogy bekapunk eggyel és kész. Aztán jött a második, harmadik.. : Később Tóth elmeséli a szerencsétlenség történetét, egészen a legapróbb részletekig. Az öregasszony véres arcát, a csattanást, a sikolyt, a mentőautó szirénázását. A tárgyalást is. — Milyen tanulságot vont le az esetből? — Egyetlen korty italt sem szabad inni motorozás, autózás előtt. — Ez így olyan szabályosan hangzik, mintha betanulta volna. Rám néz, megint gyufát, cigarettát kapar elő, és ezt mondja: — Megtanultam! Sajnos, a magam kárán. — Beszélt-e azóta a haverjával? — Igen! I \ — Mit mondott? ' — Azt, hogy minek ittam! ő, igaz, szívesen kínált, de én ültem a motorra, nekem lehetett volna több eszem... — Szóval kibújt a felelősség alól? — Igen! De számomra ez a második tanulság. Megfogadtam, hogy én soha az életben nem kínálok meg itallal olyan embert, aki közli velem, hogy ő járművet vezet, vagy ezt szándékozik tenni. Tóth tehát tanult a saját kárán! Aki okos, nem várja be a bajt, és a más kárán tanul... Szalay István hogy az egész alak csupa kéz, láb, szív, semmi más, és hogy másnak tetesse magát, mindig a pénzről beszél. A pénz, a mani, a dohány. ^ — Te! — Begányi hangja a Kínaié mellett egészen erőtlen. — Ugye, nem igaz, hogy buzihely? — Megfogja a karom. — Itt ünnepeltem mind a két gyerekem keresztelőjét. Az összes barátom esküvőjét itt tartottuk. — Kezén számol. — Legalább öt esküvő, legalább tíz gyerek. Ha kiderül, bennem összetörik valami. Kopaszodó homlokán veríték, barna, pigmentes bőre furcsán fehér, összeszorul a torkom. — Hagyd már abba. Nem buzihely. Rosszul tudtam. — Akkor miért mondtad? — Tudom is én. Sokat ittam. A két férfi a belső teremben szótlanul ül, fogják egymás kezét. Pislákoló gyertya mellett ülnek. Szeretném róluk levenni a tekintetemet, de nem tudom. Esettek, ázot- tak, szomorúak. Begányi is őket nézi. Hallom a kapkodó lélegzésén, érzem mozdulatlan tekintetén. Hirtelen föláll, a szoros székeket lökdösi. Ki akar szabadulni a székek közül. Megfogom a karját, belekapaszkodom. Nem szabad kimennie. Begányinak baromi ereje van. Ha Begányi iszik! Érzem, hogy engem is kiver a veriték. Úristen, mit akar? Mit akar Begányi csinálni? De addigra már ott van Robicsek. Barátja háta mögé áll, megfogja a vállát és lenyomja. Észrevétlenül, mintha csak asztalhoz ültetné. Begányi feje félrecsuklik, kabátja furcsán lóg. — Ugye nem igaz? — kérdezi. Szeme véres, tekintete engem vádol. — Tudom, hogy nem igaz — motyogja. — Csak egy rossz vicc volt. Egy buta rossz vicc. Egy rossz, buta vicc. (VEGE) Tudományos és technikai megyei littörőszemle Az egri úttörőház februári programjából Kevés a hó, nyúlósak »ső- szagúak az idén a tél égi napok. Ilyenkor külön «en nehéz a gyerekeknek valami jó dologgal eltölteni a szobában az időt Az egri Hámán Kató Megyei Űttörőház ehhez kínál segiséget gazdag februári programjával, melyek közül négy ígérkezik különösen érdekesnek. A barátság nagykövete CIME A Viki. Ez a címe a 12-én, vasárnap délután 3- kor sorra kerülő műsornak, amelyet a népijáték-szakkör kisdobosai rendeznek a CI- MEA nemzetközi gyermek- szervezet megalakulásának 20, évfordulója alkalmából. A vendégek minden bizonynyal jól szórakoznak majd, hiszen különféle népek dalaival, játékaival ismerkedhetnek majd meg. Üttörőbarátság címmel egy héttel később kiállítás nyílik hat szakkör tagjainak munkáiból. A résztvevők közt lesznek többek közt a kézimunka, a képzőművészet, a textiles művészet barátai is. Szintén e napon mutatják be műsorukat a néptánc- a báb- és a fúvősegyüttes tagjai is. 20-án és 21-én, hétfőn és kedden kerül sor a már hagyományos tudományos és technikai megyei úttörő- szemlére, amelyen a járási és a városi vetélkedők legjobbjai vesznek részt. A győztesek továbbjutnak majd az országos döntőre, amelyet április 10-én rendeznek meg, ezúttal először szintén Egerben. 24-én, pénteken a színházkedvelőké az úttörőház nagyterme. — Népszínház előadásában Tamást Aron Bubos Vitéz című da«j rabja kerül bemutatásra, j
