Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
A Nagy Október vívmányainak védelmében ÍRTA: N. Ogarkov, a Szovjetunió marsnllja. a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese. Dicső és hősies utat tett meg a Nagy Október szülötte, a szovjet hadsereg, s most, hatvanadik születésnapján még erősebb és hatalmasabb, mint bármikor. Születése első percétől édes gyermeke a népnek, megtestesítője a munkások és parasztok szövetségének, a népek barátságának. A polgárháború, az intervenció csatái szolgáltak alapul a honvédelem elmélete és gyakorlata további tökéletesítéséhez, a szovjet hadtudomány megteremtéséhez. A szovjet hadseregnek köszönhető, hogy a nép a kommunista párt vezetésével az állandó katonai veszélyeztetettség ellenére is sikeresen teljesítette széles körű társadalmi és gazdasági programját, s hogy a szovjet állam a szocializmus megdönthetetlen védőbástyájává vált. , 1041. július 22-én a fasiszta Németország hitszegő módon háborút kezdett a Szovjetunió ellen. Azokban az években népünk számára a legkeményebb próbatétel ideje következett el. Méreteit, földrajzi kiterjedtségét és kegyetlenségét tekintve még nem volt ehhez mérhető háború az emberiség történetében. A szovjet nép kemény, sok áldozatot követelő küzdelemben becsülettel megvédte szocialista vívmányait és megmentette a világ civilizációját, az emberiséget a barbár fasiszta megsemmisítés veszélyétől. E világtörténelmi jelentőségű győzelem meghatározó erejű foi\rása az SZKP vezető szerepe volt, a kommunista párté, amely minden erőt és eszközt mozgósított az ellenség szétzúzására. A lenini párt központi bizottsága a háború első órájától irányította a szovjet nép fegyveres harcát. A háború éveiben teljes nagyságában feltárulkozott a szovjet emberek erkölcsi szilárdsága. A Nagy Honvédő Háború frontjain véghezvitt hőstettekért 11 603 szovjet katona kapta meg a Szovjetunió Hőse aranycsillagát. Természetesen nagy jelentőségű volt a fasizmus ellen vívott harcban a Hitler-elle- nes koalíció államainak, népeinek és hadseregeinek, az ellenállási és a partizánmozgalmaknak áldozatvállalása is. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzásával kedvező feltételek jöttek létre a forradalmak győzelméhez Európa és Ázsia számos országában, valamint a j nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti i felszabadító harcok Kibontakozásához. Mindez a szocializmus javára változtatta meg az erőviszonyokat a nemzetközi küzdőtéren. Napjainkban változatlanul a legfőbb feladat egy új világháború veszélyének elhárítása, a tartós béke biztosítása. A Szovjetuniónak és a baráti szocialista országoknak a nemzetközi ügyekben aktív és összehangolt tevékenysége eredményeként megszilárdultak a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének egyedül reális és ésszerű alapelvei. Olyan kedvezi változások alakultak ki, amelyek a feszültség enyhülésének megtestesítői. Ugyanakkor nincs ok az elbizakodottságra. A NATO militaristáival és a hadiipari komplexumok- kap kapcsolatban álló befolyásos imperialista körök ugyanis egyre erőteljesebben szorgalmazzák a fegyverkezési versenyt. Az USA-ban az utóbbi 25 év alatt negyvenszeresére emelkedett a fegyvergyártás és a haditechnikai termelés. Az 1977-es gazdasági évben az USA katonai kiadásai 113 milliárd dollárt tettek ki, és ezt az összeget 1980-ra már 150 milliárd dollárra kívánják növelni. Szünet nélkül emelkednek az NSZK, Anglia, Franciaország és más NATO-országok fegyverkezési kiadásai. A reakciós imperialista körök tevékenységéhez nyíltan felzárkózik Kína vezetésének szovjetellenes politikája. Peking ellenkezve saját népe érdekeivel, militarizálja az országot, fellép a feszültség enyhülése ellen, a Szovjetunió es a szocialista közösség más országai békeszeretö kezdeményezéseivel szemben. A Szovjetunió alkotmánya kinyilvánítja, hogy a szocialista haza védelme az állam legfontosabb funkciói közé tartozik és az egész nép ügye. Ma a szovjet hadsereg a legkorszerűbb fegyverzettel és haditechnikával rendelkezik, anjiely lehetővé teszi, hogy megbízhatóan megvédje az állam szárazföldi, tenger; és légi határait és visszaverjen bármely agresz- sziót. A szocializmus, a béke és a népek biztonságának őrhelyén, a szovjet hadsereg harcosaival a proletár internacionalizmus eszméinek szellemében egy sorban állnak a varsói szerződés országainak katonái is. Borid Alajos o gyöngyösi járásba látogatott Egész napot töltött tegnap a gyöngyösi járásban Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, a megyei párt-vb tagja. A járási pártbizottságon Pethes István első titkár fogadta. Az itt kapott tájékoztatásban szerepelt, hogy a gyöngyösi járás ipari üzemei túlteljesítették tavalyi éves tervüket, kivéve a petőfibányai erdő- gazdasági ipari üzemet, ahol a gyártmányok változása miatt nem tudtak megfelelni a követelményeknek. A mezőgazdaság' üzemek is szép sikereket értek el. De itt is akadt kivétel, Nagyfüged, amelynek tsz-e nem tudott megbirkózni a feladatával. Gond még a Csányi. Állami Gazdaságban, az öntözésre. át-', kalmas hátárrész kis területe. Még a délelőtti órákban' Zagvvaszántóra ment tovább Barta Alaios ahol Tiliczki József seg'tségével szerzett ismereteket arról, hogy a három község területét egyesítő — Lőrinci, Apc, Zagyva- szántó — közős gazdaságban azokra az élelmiszeripari üzemekre építenek, amelyek a Zagyva völgyében sorakoznak Ezért a búza, a cukorrépa és a borsó a fő termény, de jelentős az állattenyésztés is. Délután az apci Qualitálban találkozott a megyei titkár és kísérete a gyár párt- és gazdasági vezetőivel, majd az üzemben érdeklődött a termelési feltételekről, az ott dolgozók munka- és életkörülményeiről. Tájékoztatást hallgatott meg a termelési feladatokról, amiket Veres István igazgató ismertetett, illetve a 'pártéletről, amiről 'Pataki Ferenc. a vállalati pártbizottság titkára szólott. A látogatással kapcsolatban megkérdeztük Barta Alajostól, hogy számára, aki a megyei pártbizottság titkáraként a termelési feladatokkal foglalkozik, mit nyújt egy ilyen egész napos látogatás. Nagyon fontosnak tartja, mondta többek között, mert a személyes tapasztalatokat, a közvetlen benyomásokat nem lehet semmiféle papírra rögzített jelentéssel pótolni. A különböző határozatoknak a végrehajtása alapvetően a termelőüzemekben történik. Egy-egv látogatás arra is jó alkalom, hogy a határozatok végrehajtásának adott szakaszát megismerje. Miután nemcsak a vezető beosztásban levő személvekkel találkozik, a termelőmunkát végző emberek véleményét is megtudhatja, és erre a különböző döntések előkészítésekor később alapozni lehet. A látogatás nyújtotta alkalmat fel lehet használni arra is, hogy gondjaikról is szóljanak. A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Határozottság, igényesség A külsőségeket tekintve ,ez a gyűlés is olyan, nvnt annyi más mostanában: az elnökség külön asztalnál néz szembe a többiekkel, akik hallgatják a titkári beszámolót, majd a városi pártbizottság véleményét tartalmazó összegezést, aztán megkezdődnek a hozzászólások. Majd végül a határozatokra kerül sor. Mégis, ahány beszámoló taggyűlés, annyiféle, annyi érdekesség, annyi megválaszolásra váró kérdés. Itt van ez a mostani is. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz több mint félszáz párttagja ül együtt. Ha csak a számukat tekintjük, akkor is a város egyik jelentős alapszervezete. De az is külön figyelmet érdemel, hogy mezőgazdasági dolgozókat, tsz-gazdákat fog egybe ez a szervezet. Miért lenne ez a tény érdemes a hang- súlyozásra? Kérdezhetnék. Pártszervezet — pártszervezet. Mindegyikhez kommunisták tartoznak, akiknek nemcsak a jogaik azonosak, hanem a kötelességeik is. Érdemes tehát nyomatékkai emlegetni azt, hogy ebben a szervezetben mezőgazdasággal foglalkozók szerepelnek? Érdemes, nem társadalmi rétegződés miatt, hanem a tartalmi vonások miatt. Akik évek óta figyelemmel kísérték ennek a pártszervezetnek a tevékenységét, érzékelhetően tapasztalhatták, hogy a tudat, a világnézet, az ideológia, az emberi karakter formálása mennyire időigényes munka. Még azoknál is, akik éppen a tagsági ho- vátartozásuk szerint már ki is nyilvánították pártállásukat. Ne tagadjuk. más dolog érzelmileg fűződni valamihez és megint más a tudat bizonyosságával is vállalni valamit. Ezért fordulhatott elő még a korábbi években olyan vita, hogy kell-e tagdíiat fizetni, kell-e taggvűlésekre járni, kell-e pártoktatásban részt venni annak, aki a tag- könyvét a zsebében hordja. Azt is kiemelték ezen a taggyűlésen, hogy nem elég csupán a munkában, a közösségi életben, a kö^eless^ek teljesítésében jó példával előljárnia annak, aki a pártnak’ a tagja, hanem az esetleges vitákban is a párt politikáját kell képviselnie, agitálnia kell a párt mellett és mindenben kezdeményezőnek kell lennie. Ezek a részletek csak jelzésként foghatók fel. Ar-a bizonyára alkalmasak, hogy nyilvánvalóvá tegyék : az évek múlásával a fejekben is tisztázódnak a gondolatok, és nem csupán érzelmi-hangulati elemek döntik el, hogy ki hová tartozik, kinek hol a helye. Amiért most ezt a néhány sort leírtuk, annak a lényege egy: a kommunisták sem elégedhetnek meg soha azzal, amit már elértek, ami tegnap még elég volt, mára már kevés. Ez az állandó fejlődés nemcsak személyekre bont'-a igaz és kötelező, hanem még egy alapszervezetre vonatkoztatva is. A határozottság, az igényesség alapvető követelmény a pártmunkában is. (gmf) A váróban szinte mellbe vág a meleg, poshadt levegő. A rendelési időnek már régen vége, ennek ellenére öten-hatan még mindig ott gubbasztanak a fehér padokon. Ki kellene nyitni az ablakot, mondja valaki félhangosan, de senki sem mozdul, a láztól csillogó tekintetekből egyértelműen sugárzik, hogy most nem a friss levegőre, hanem az orvos segítségére van nagyobb szükség. — Hirtelen nem is tudnám megmondani, hányán voltak már ma délelőtt. Talán százhatvanan, vagy száznyolcvanán. Az influenza ... — igazít egyet a nyakában fityegő sztetoszkópon, dr. Pápai Sándor, a füzesabonyi telepi rész körzeti orvosa, majd kiszól az ajtón: — Kérem a következőt! A vizsgálat idejére félrehúzódunk egy másik helyiségbe, a kívülállóknak nem illik kíváncsiskodniuk, ez zavarja a beteg és az orvos közötti őszinte kapcsolat kialakulását. Pedig mi valójában „kíváncsiskodni” jöttünk, igaz, nem a helyi influenza- járványról — lám, az At mégis belopta magát abbé a portréba —, sokkal inkább azokról az eseményekről, amelyek csaknem tizenkilenc esztendővel ezelőtt játszódtak le a fiatal orvos életében. Akkoriban tette le ugyanis büszkén és meghatottan az esküt a nem sokkal korábban alakult munkáső’-=zázad tagiai — többek köpött barátai, ismerősei — előtt. — Már tizenkilenc éve lenne? — számol utána hitetlenkedve. Bólogaf egy kicsit hozzá, aztán — felocsúdva a meglepetésből : „nahát, így telik az idő...!” — tölt egv pohánkával a valamelyik hálás betegtől kapott whiskyből. Szabálytalan portré — műhelytitkokkal Sztetoszkóp és acélkck egyenruha — Az évfordulóra...! • Koccintunk, majd aprókat kortyintva hátradőlünk az orvosi lakás kényelmes foteljában. Nem feszült ez a percnyi hallgatás, inkább töprengő. Igaz is, ha valakit váratlanul arra kérnek, hogy próbálja megvonni élete csaknem két évtizedének mérlegét, egy pillanatra zavarba jön: mit is mondjon el, lehet egyáltalán választani, hogy mi volt a lényeges és mi a kevésbé fontos any- nyi esemény közül? — Azt hiszem, nincs ma olyan ember, aki ne tudná, hogy milyen nehéz időket követően alakult meg a munkásőrség. Az egységek felállításához minden olyan em berre szükség volt, akire azokban az években komolyan számítani lehetett — döccen ki a tönrengésbő] a ma már ..koridős” munkásőr, elindulva — mint a kezdő táncospár a kálvhától — a kezdet kezdeténél. — Megvallom őszintén, engem egész egyszerűen felkértek, hogy vállaljam a munkásőri szolgálatot. Mivel akkoriban pártonkívüli voltam, ugyancsak meglepett, hogy rám esett a választás. Gondolkodási időt kértem, aztán beléptem ... és íme, az előbb a, tizenkilencedik szolgálati évre koccintottunk. Ennyi az egész ... Egymásra nézünk a fotós kollégával : csupán ennyi lenne a csaknem két évtized „hordaléka”? Hirtelen eszembe jut egy tapasztaltabb munkatársunk mondása, miszerint a szerény emberek nehéz riportalanyok, ilyenkor, mondta, csak egy megoldás van: valami mással kell kiugrasztani őket a bokorból. Hát akkor, rajta ...! — Elnézést a témaváltásért, de láttuk a rendelőben, hogy milyen szeretettel simogatta meg az egyik kisgyermek fejét. Kedvelj az apróságokat, a fiatalokat? Az előbbi „hivatalos” arcvonások egyszerre megváltoznak, csupa mosoly az egész ember. Megvan a kulcs, kacsintok a kollégának, aki erre észrevétlenül készítgetni kezdi a fényképezőgépét. — Nagyon szeretem a gyerekeket. Képzeljék el, egy évtizede csupán egy-két gyerek született évente a telepi részen, most meg 70—80 kismama is jár tanácsadásra. Ma már több olyan srác is szaladgál az utcában, jár a feleségem osztályába, akiknek az „egészségügyi gondviselője” már én voltam. Sőt, nem eggyel közülük az ifjú egészségőr rajban is találkozom. vagy az ifjúgárdisták között... — ...és talán mint munkásőröket is oktathatja majd az egészségügyi ismeretekre. — Elképzelhető, mert a Hámán Kató önálló századr ban válóban ez a legfőbb munkám. Tény. hogy a mai fiatalok már a munkásőrségbe is felkészültebben, alaposabb ismeretekkel jönnek. Öröm velük dolgozni, nem is volt soha gondom az egészségügyi feladatok megoldásában. Jól összeszokott gárdánk van, amelyik minden körülmények között helyt tud állni.-----Mint például a nagy tiszai árvíz idején... — Az kemény munka volt. Nem is emlékszem már rá, hogy milyen időpontban riasztottak bennünket, de tény, hogy a megadott időben valamennyien ott voltunk a gyülekezőhelyen. Aztán irány Űjlőrincfalva és Sarud. Az iskolában szállásolták el bennünket, ott lett volna a pihenőhelyünk, de ki engedhette meg magának azt a luxust, hogy pihenjen, amikor annyi baj volt... Nekünk, egészségügyieknek, a mentési munkálatokon kívül,. szerencsére, semmi komoly munkánk nem akadt. Pedig ott az éjjel-nappali munkában senki sem nézte, hogy hová lép, hogy hideg-e a víz, vagy, hogy nem szakad-e a fejére valami. Szóval, férfimunka volt, de helytállt a gárda... .f Már nem is kell kérdezni, mesél, me«él a századról, amelyik 1964 óta ötször nyerte el a kiváló címet. Közben kattan a fényképezőgép. Amíg a kollégám a kamerával bíbelődik, gyorsan feljegvzem az acélkék dzsekin lógó kitüntetéseket íme: Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata, mellette a Kiváló parancsnok kitüntető jelvény, majd az 5. a 10 és a 15 évi szolgálatért (Fotó: Perl Márton) járó emlékérem, végül a Vö- röskeresztes munkáért érem arany fokozata... Lassan készülődünk. Búcsúzóul újra tölt a poharakba. Valami szépet kellene mondani, de hirtelen nem tudom, miként kezdjem: „Parancsnok elvtárs ..., vagy Doktor úr..., gratulálunk.” Végül ez lesz belőle: — Az évfordulóra!... Szilvas István ÜÉO 1973. február 23., csütörtök j
