Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

A Nagy Október vívmányainak védelmében ÍRTA: N. Ogarkov, a Szovjetunió marsnllja. a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese. Dicső és hősies utat tett meg a Nagy Október szülöt­te, a szovjet hadsereg, s most, hatvanadik születés­napján még erősebb és ha­talmasabb, mint bármikor. Születése első percétől édes gyermeke a népnek, megtes­tesítője a munkások és pa­rasztok szövetségének, a né­pek barátságának. A polgárháború, az inter­venció csatái szolgáltak ala­pul a honvédelem elmélete és gyakorlata további töké­letesítéséhez, a szovjet had­tudomány megteremtéséhez. A szovjet hadseregnek kö­szönhető, hogy a nép a kom­munista párt vezetésével az állandó katonai veszélyezte­tettség ellenére is sikeresen teljesítette széles körű társa­dalmi és gazdasági program­ját, s hogy a szovjet állam a szocializmus megdönthetetlen védőbástyájává vált. , 1041. július 22-én a fasisz­ta Németország hitszegő mó­don háborút kezdett a Szov­jetunió ellen. Azokban az években népünk számára a legkeményebb próbatétel ideje következett el. Mére­teit, földrajzi kiterjedtségét és kegyetlenségét tekintve még nem volt ehhez mérhe­tő háború az emberiség tör­ténetében. A szovjet nép kemény, sok áldozatot követelő küzdelem­ben becsülettel megvédte szocialista vívmányait és megmentette a világ civili­zációját, az emberiséget a barbár fasiszta megsemmisí­tés veszélyétől. E világtörté­nelmi jelentőségű győzelem meghatározó erejű foi\rása az SZKP vezető szerepe volt, a kommunista párté, amely minden erőt és eszközt moz­gósított az ellenség szétzúzá­sára. A lenini párt központi bizottsága a háború első órá­jától irányította a szovjet nép fegyveres harcát. A há­ború éveiben teljes nagysá­gában feltárulkozott a szov­jet emberek erkölcsi szilárd­sága. A Nagy Honvédő Há­ború frontjain véghezvitt hőstettekért 11 603 szovjet katona kapta meg a Szovjet­unió Hőse aranycsillagát. Természetesen nagy jelentő­ségű volt a fasizmus ellen vívott harcban a Hitler-elle- nes koalíció államainak, né­peinek és hadseregeinek, az ellenállási és a partizánmoz­galmaknak áldozatvállalása is. A német fasizmus és a ja­pán militarizmus szétzúzásá­val kedvező feltételek jöttek létre a forradalmak győzel­méhez Európa és Ázsia szá­mos országában, valamint a j nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti i felszabadító harcok Kibonta­kozásához. Mindez a szocia­lizmus javára változtatta meg az erőviszonyokat a nemzetközi küzdőtéren. Napjainkban változatlanul a legfőbb feladat egy új vi­lágháború veszélyének elhá­rítása, a tartós béke biztosí­tása. A Szovjetuniónak és a baráti szocialista országok­nak a nemzetközi ügyekben aktív és összehangolt tevé­kenysége eredményeként megszilárdultak a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének egyedül reális és ésszerű alapelvei. Olyan kedvezi változások ala­kultak ki, ame­lyek a feszült­ség enyhülésé­nek megteste­sítői. Ugyanak­kor nincs ok az elbizako­dottságra. A NATO milita­ristáival és a hadiipari komplexumok- kap kapcsolat­ban álló befo­lyásos imperia­lista körök ugyanis egyre erőteljesebben szorgalmazzák a fegyverkezési versenyt. Az USA-ban az utóbbi 25 év alatt negyvenszeresére emel­kedett a fegyvergyártás és a haditechnikai termelés. Az 1977-es gazdasági évben az USA katonai kiadásai 113 milliárd dollárt tettek ki, és ezt az összeget 1980-ra már 150 milliárd dollárra kíván­ják növelni. Szünet nélkül emelkednek az NSZK, Ang­lia, Franciaország és más NATO-országok fegyverkezé­si kiadásai. A reakciós imperialista kö­rök tevékenységéhez nyíltan felzárkózik Kína vezetésének szovjetellenes politikája. Pe­king ellenkezve saját népe érdekeivel, militarizálja az országot, fellép a feszültség enyhülése ellen, a Szovjetu­nió es a szocialista közösség más országai békeszeretö kezdeményezéseivel szem­ben. A Szovjetunió alkotmánya kinyilvánítja, hogy a szocia­lista haza védelme az állam legfontosabb funkciói közé tartozik és az egész nép ügye. Ma a szovjet hadsereg a legkorszerűbb fegyverzet­tel és haditechnikával ren­delkezik, anjiely lehetővé te­szi, hogy megbízhatóan meg­védje az állam szárazföldi, tenger; és légi határait és visszaverjen bármely agresz- sziót. A szocializmus, a béke és a népek biztonságának őrhe­lyén, a szovjet hadsereg har­cosaival a proletár interna­cionalizmus eszméinek szel­lemében egy sorban állnak a varsói szerződés országai­nak katonái is. Borid Alajos o gyöngyösi járásba látogatott Egész napot töltött tegnap a gyöngyösi járásban Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, a megyei párt-vb tagja. A já­rási pártbizottságon Pethes István első titkár fogadta. Az itt kapott tájékoztatásban szerepelt, hogy a gyöngyösi járás ipari üzemei túlteljesí­tették tavalyi éves tervüket, kivéve a petőfibányai erdő- gazdasági ipari üzemet, ahol a gyártmányok változása mi­att nem tudtak megfelelni a követelményeknek. A mezőgazdaság' üzemek is szép sikereket értek el. De itt is akadt kivétel, Nagyfüged, amelynek tsz-e nem tudott megbirkózni a feladatával. Gond még a Csányi. Állami Gazdaságban, az öntözésre. át-', kalmas hátárrész kis területe. Még a délelőtti órákban' Zagvvaszántóra ment tovább Barta Alaios ahol Tiliczki József seg'tségével szerzett ismereteket arról, hogy a há­rom község területét egyesí­tő — Lőrinci, Apc, Zagyva- szántó — közős gazdaságban azokra az élelmiszeripari üze­mekre építenek, amelyek a Zagyva völgyében sorakoz­nak Ezért a búza, a cukorré­pa és a borsó a fő termény, de jelentős az állattenyésztés is. Délután az apci Qualitál­ban találkozott a megyei tit­kár és kísérete a gyár párt- és gazdasági vezetőivel, majd az üzemben érdeklődött a ter­melési feltételekről, az ott dolgozók munka- és életkö­rülményeiről. Tájékoztatást hallgatott meg a termelési feladatokról, amiket Veres István igazgató ismertetett, illetve a 'pártéletről, amiről 'Pataki Ferenc. a vállalati pártbizottság titkára szólott. A látogatással kapcsolatban megkérdeztük Barta Alajos­tól, hogy számára, aki a me­gyei pártbizottság titkáraként a termelési feladatokkal fog­lalkozik, mit nyújt egy ilyen egész napos látogatás. Nagyon fontosnak tartja, mondta töb­bek között, mert a személyes tapasztalatokat, a közvetlen benyomásokat nem lehet sem­miféle papírra rögzített jelen­téssel pótolni. A különböző határozatoknak a végrehajtá­sa alapvetően a termelőüze­mekben történik. Egy-egv lá­togatás arra is jó alkalom, hogy a határozatok végrehaj­tásának adott szakaszát meg­ismerje. Miután nemcsak a vezető beosztásban levő sze­mélvekkel találkozik, a ter­melőmunkát végző emberek véleményét is megtudhatja, és erre a különböző döntések előkészítésekor később ala­pozni lehet. A látogatás nyúj­totta alkalmat fel lehet hasz­nálni arra is, hogy gondjaik­ról is szóljanak. A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Határozottság, igényesség A külsőségeket tekintve ,ez a gyűlés is olyan, nvnt annyi más mostanában: az elnök­ség külön asztalnál néz szem­be a többiekkel, akik hallgat­ják a titkári beszámolót, majd a városi pártbizottság véleményét tartalmazó össze­gezést, aztán megkezdődnek a hozzászólások. Majd végül a határozatokra kerül sor. Mégis, ahány beszámoló taggyűlés, annyiféle, annyi érdekesség, annyi megvála­szolásra váró kérdés. Itt van ez a mostani is. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz több mint félszáz párttagja ül együtt. Ha csak a számukat tekint­jük, akkor is a város egyik jelentős alapszervezete. De az is külön figyelmet érde­mel, hogy mezőgazdasági dol­gozókat, tsz-gazdákat fog egy­be ez a szervezet. Miért len­ne ez a tény érdemes a hang- súlyozásra? Kérdezhetnék. Pártszervezet — pártszerve­zet. Mindegyikhez kommu­nisták tartoznak, akiknek nemcsak a jogaik azonosak, hanem a kötelességeik is. Ér­demes tehát nyomatékkai emlegetni azt, hogy ebben a szervezetben mezőgazdaság­gal foglalkozók szerepelnek? Érdemes, nem társadalmi rétegződés miatt, hanem a tartalmi vonások miatt. Akik évek óta figyelemmel kísérték ennek a pártszerve­zetnek a tevékenységét, ér­zékelhetően tapasztalhatták, hogy a tudat, a világnézet, az ideológia, az emberi karak­ter formálása mennyire idő­igényes munka. Még azoknál is, akik éppen a tagsági ho- vátartozásuk szerint már ki is nyilvánították pártállásu­kat. Ne tagadjuk. más dolog érzelmileg fűződni valamihez és megint más a tudat bizo­nyosságával is vállalni vala­mit. Ezért fordulhatott elő még a korábbi években olyan vita, hogy kell-e tagdíiat fi­zetni, kell-e taggvűlésekre járni, kell-e pártoktatásban részt venni annak, aki a tag- könyvét a zsebében hordja. Azt is kiemelték ezen a taggyűlésen, hogy nem elég csupán a munkában, a közös­ségi életben, a kö^eless^ek teljesítésében jó példával elől­járnia annak, aki a pártnak’ a tagja, hanem az esetleges vitákban is a párt politiká­ját kell képviselnie, agitálnia kell a párt mellett és min­denben kezdeményezőnek kell lennie. Ezek a részletek csak jel­zésként foghatók fel. Ar-a bizonyára alkalmasak, hogy nyilvánvalóvá tegyék : az évek múlásával a fejekben is tisztázódnak a gondolatok, és nem csupán érzelmi-hangula­ti elemek döntik el, hogy ki hová tartozik, kinek hol a helye. Amiért most ezt a néhány sort leírtuk, annak a lényege egy: a kommunisták sem elé­gedhetnek meg soha azzal, amit már elértek, ami teg­nap még elég volt, mára már kevés. Ez az állandó fejlődés nemcsak személyekre bont'-a igaz és kötelező, hanem még egy alapszervezetre vonatkoz­tatva is. A határozottság, az igényes­ség alapvető követelmény a pártmunkában is. (gmf) A váróban szinte mellbe vág a meleg, poshadt leve­gő. A rendelési időnek már régen vége, ennek ellenére öten-hatan még mindig ott gubbasztanak a fehér pado­kon. Ki kellene nyitni az ab­lakot, mondja valaki félhan­gosan, de senki sem mozdul, a láztól csillogó tekintetek­ből egyértelműen sugárzik, hogy most nem a friss leve­gőre, hanem az orvos segít­ségére van nagyobb szükség. — Hirtelen nem is tud­nám megmondani, hányán voltak már ma délelőtt. Ta­lán százhatvanan, vagy száz­nyolcvanán. Az influenza ... — igazít egyet a nyakában fityegő sztetoszkópon, dr. Pápai Sándor, a füzesabonyi telepi rész körzeti orvosa, majd kiszól az ajtón: — Kérem a következőt! A vizsgálat idejére félre­húzódunk egy másik helyi­ségbe, a kívülállóknak nem illik kíváncsiskodniuk, ez za­varja a beteg és az orvos közötti őszinte kapcsolat ki­alakulását. Pedig mi valójá­ban „kíváncsiskodni” jöttünk, igaz, nem a helyi influenza- járványról — lám, az At mé­gis belopta magát abbé a portréba —, sokkal inkább azokról az eseményekről, amelyek csaknem tizenkilenc esztendővel ezelőtt játszódtak le a fiatal orvos életében. Akkoriban tette le ugyanis büszkén és meghatottan az esküt a nem sokkal koráb­ban alakult munkáső’-=zázad tagiai — többek köpött ba­rátai, ismerősei — előtt. — Már tizenkilenc éve lenne? — számol utána hi­tetlenkedve. Bólogaf egy ki­csit hozzá, aztán — felocsúd­va a meglepetésből : „nahát, így telik az idő...!” — tölt egv pohánkával a valamelyik hálás betegtől kapott whis­kyből. Szabálytalan portré — műhelytitkokkal Sztetoszkóp és acélkck egyenruha — Az évfordulóra...! • Koccintunk, majd aprókat kortyintva hátradőlünk az orvosi lakás kényelmes fotel­jában. Nem feszült ez a percnyi hallgatás, inkább töprengő. Igaz is, ha valakit váratlanul arra kérnek, hogy próbálja megvonni élete csaknem két évtizedének mérlegét, egy pillanatra za­varba jön: mit is mondjon el, lehet egyáltalán válasz­tani, hogy mi volt a lényeges és mi a kevésbé fontos any- nyi esemény közül? — Azt hiszem, nincs ma olyan ember, aki ne tudná, hogy milyen nehéz időket követően alakult meg a munkásőrség. Az egységek felállításához minden olyan em berre szükség volt, akire azokban az években komo­lyan számítani lehetett — döccen ki a tönrengésbő] a ma már ..koridős” munkásőr, el­indulva — mint a kezdő táncospár a kálvhától — a kezdet kezdeténél. — Megvallom őszintén, en­gem egész egyszerűen fel­kértek, hogy vállaljam a munkásőri szolgálatot. Mivel akkoriban pártonkívüli vol­tam, ugyancsak meglepett, hogy rám esett a választás. Gondolkodási időt kértem, aztán beléptem ... és íme, az előbb a, tizenkilencedik szol­gálati évre koccintottunk. Ennyi az egész ... Egymásra nézünk a fotós kollégával : csupán ennyi lenne a csaknem két évtized „hordaléka”? Hirtelen eszem­be jut egy tapasztaltabb munkatársunk mondása, mi­szerint a szerény emberek nehéz riportalanyok, ilyen­kor, mondta, csak egy meg­oldás van: valami mással kell kiugrasztani őket a bo­korból. Hát akkor, rajta ...! — Elnézést a témaváltá­sért, de láttuk a rendelőben, hogy milyen szeretettel si­mogatta meg az egyik kis­gyermek fejét. Kedvelj az apróságokat, a fiatalokat? Az előbbi „hivatalos” arc­vonások egyszerre megvál­toznak, csupa mosoly az egész ember. Megvan a kulcs, kacsintok a kollégá­nak, aki erre észrevétlenül készítgetni kezdi a fényké­pezőgépét. — Nagyon szeretem a gye­rekeket. Képzeljék el, egy évtizede csupán egy-két gye­rek született évente a telepi részen, most meg 70—80 kis­mama is jár tanácsadásra. Ma már több olyan srác is szaladgál az utcában, jár a feleségem osztályába, akik­nek az „egészségügyi gond­viselője” már én voltam. Sőt, nem eggyel közülük az ifjú egészségőr rajban is ta­lálkozom. vagy az ifjúgárdis­ták között... — ...és talán mint mun­kásőröket is oktathatja majd az egészségügyi ismeretekre. — Elképzelhető, mert a Hámán Kató önálló századr ban válóban ez a legfőbb munkám. Tény. hogy a mai fiatalok már a munkásőrség­be is felkészültebben, alapo­sabb ismeretekkel jönnek. Öröm velük dolgozni, nem is volt soha gondom az egész­ségügyi feladatok megoldá­sában. Jól összeszokott gár­dánk van, amelyik minden körülmények között helyt tud állni.-----Mint például a nagy ti­szai árvíz idején... — Az kemény munka volt. Nem is emlékszem már rá, hogy milyen időpontban ri­asztottak bennünket, de tény, hogy a megadott időben va­lamennyien ott voltunk a gyülekezőhelyen. Aztán irány Űjlőrincfalva és Sarud. Az iskolában szállásolták el bennünket, ott lett volna a pihenőhelyünk, de ki enged­hette meg magának azt a luxust, hogy pihenjen, ami­kor annyi baj volt... Ne­künk, egészségügyieknek, a mentési munkálatokon kívül,. szerencsére, semmi komoly munkánk nem akadt. Pedig ott az éjjel-nappali mun­kában senki sem nézte, hogy hová lép, hogy hideg-e a víz, vagy, hogy nem szakad-e a fe­jére valami. Szóval, férfi­munka volt, de helytállt a gárda... .f Már nem is kell kérdezni, mesél, me«él a századról, amelyik 1964 óta ötször nyerte el a kiváló címet. Közben kattan a fényképe­zőgép. Amíg a kollégám a kamerával bíbelődik, gyorsan feljegvzem az acélkék dzse­kin lógó kitüntetéseket íme: Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozata, mellette a Kiváló parancsnok kitün­tető jelvény, majd az 5. a 10 és a 15 évi szolgálatért (Fotó: Perl Márton) járó emlékérem, végül a Vö- röskeresztes munkáért érem arany fokozata... Lassan készülődünk. Bú­csúzóul újra tölt a poharak­ba. Valami szépet kellene mondani, de hirtelen nem tudom, miként kezdjem: „Parancsnok elvtárs ..., vagy Doktor úr..., gratulálunk.” Végül ez lesz belőle: — Az évfordulóra!... Szilvas István ÜÉO 1973. február 23., csütörtök j

Next

/
Oldalképek
Tartalom