Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-05 / 4. szám
Baráti hangon — mohban az Építők Heves megyei Kórusáról Hangszerjavítók A KOZMOSZ Szövetkezet hangszerjavító részlegében általát ban hagyományos hangszereket javítanak, de gyakran különleges instrumentumok is az itt dolgozó mesterekhez kerülnek. Ez utóbbiakat különös műgonddal kell újjávarázsolni. Képünkön: tubát javítanak a szakemberek. (MTI fotó — Ruzsonyi Gábor felv. — KS) Uj filmek A mai gyorsuló időben, amikor a legtöbb ember legtöbbet előforduló témája a hajsza és a fáradtság, amikor az emberek ebben a különös hajszában elfelejtenek élni, vagy legalább is önmagukra gondolni, mert rohanunk, amikor program, program sarkára lép, mert rádió van, televízió van, egyéb van, akkor akad néhány amatőr együttes itt, a megyében is. Köztük az Építők Heves megyei Kórusa, ez a hatvanfős baráti társaság, ahol a szabad idő feláldozott perceit- óráit nem forintra számítják ki, kilépnek a hajszás mindennapi életből, nem a ma- gamegfeledkezés, de a zenében való elmélyedés okából, s közben „csak” annyi a hasznuk, hogy ismét rájönnek: szeretnek énekelni, az éneklésben szeretik a barátságot, a közösséget, azt a szellemet, amely ezt az együttest életre hívta. Az önkéntesen és minden ellenszolgáltatás nélkül vállalt művészi munka nemcsak abban gyümölcsözik, hogy élményt nyújt a mindenkori hallgatóságnak, hanem abban is, hogy ez a kórus már hét esztendeje alkotó közösség, járja a megyét és az országot, elmegy esetenként külföldre, hogy itthon és távoli tájakon barátságokat hozzon létre; a közös ügy, az emberi hang és az emberi lélek „anyagából”. Lehet, hogy megint sorrendet vétek, mert elsőül is a mecénással kezdeném, azzal, hogyan válik mindez az öntevékeny kórusélet lehetővé. Ha nem is az egyes tagoknak juttatottan, de pénz kell mindehhez és az éves programok összeállításakor, azért mégis az tetszik ki, hogy az építők szakszervezete megyei vezetőinek és a vállalatoknak is ki kell nyitniok a bukszát — és elég szélesre, — hogy az együttes kottatára gyarapodjék, hogy az együttes mozoghasson, hogy külföldet járjon és vendégeket, barátokat fogadjon. Így van ez már évek pta, 1970-től, amióta megalakultak. A két karvezető, dr. Valentin' Kálmán és Ocskay György két egymást kiegészí9. Minden héten egy meghatározott napon a főmérnök úr raportot tartott. Ilyenkor nem csak a műszaki természetű kihallgatások kerültek sorra, hanem a bányászok, a telep lakói is különböző panaszokkal, kérelmekkel állhatták elő. A raportot a főmérnök úr az irodájában tartotta. Ezeken a napokon több tucat ember, férfi és nő álldogált az iroda előtt, várt arra, hogy a főmérnök űr elé kerülhessen. Mindenki arra törekedett, hogy az elsők között juthasson be az irodába. Ennek az volt az oka, hogy tartani kellett a főmérnök úr hangulatának megváltozásától. Ahogy fogytak a raportra jelentkezők, úgy válhatott a főmérnök úr egyre ingerültebbé, haragosabbá, Ha pedig a kérelmező ilyen hangulatban találta a főmérnök urat, eleve az elutasítás lehetett csak az osztályrésze. A raportra várók csoportjához először a bányamester úr lépett ki. Mindjárt közölte a jelenlevőkkel, hogy aki előleget akar kérni, az álljon külön, ök voltak mindig a legtöbben. Azt is megjegyezte, hogy akinek már tartozása van. az ne is várjon, menjen máris haza. mert újabb előleget nem kap. Azok se várakozzanak tovább, akik lakásügyben jöttek. Lakás nincs. * — Akiket mi rendeltünk kihallgatásra, azok jöjjenek előre — adta ki az utasítást a bányamester. Nem tudta tovább folytatni. mert megérkezett a főmérnök úr. — Na, hogy állunk? Ezek itt «ind előlegre várnak? tő egyéniség, ha úgy tetszik, más-más temperamentum, de az biztos, hogy mindketten olthatatlan szerelmesei ennek a műfajnak. Dr. Valentin jogásznak készült, de a kezdetektől eltekintve nem is gondolta soha komolyan, hogy neki aktákat kelljen gyártania. Középiskolában tanít éneket éppúgy, mint Ocskay György és amit ott elsősorban pedagógiai célokból végeznek el naponta a tizenéveseknél, ugyanazt felsőbb fokon és baráti társaságban gyakorolják az építők kórusánál. Nemegyszer kísértést éreztem, megkérdezni egvi- ket is, másikat is, mit jelent nekik, énekkarban gondolkodni”, amikor a külső és belső lehetőségeket számba veszik, megtervezik ezt vagy azt a műsorukat, a zenetörténet alkotásait hogyan is közelítik meg, mi a titka annak, hogy évről-évre töretlen ívben haladnak előre, hogy a kórus nem vált nyugdíjasok klubjává, mennyi a „kihordási ideje” egv-egy nagyobb szabású önálló hangversenyüknek, mint legutóbb a Kodály emlékére rendezett esetében is, ahol a Székely keserves mellett még a Kállai kettős is felhangzott? Sőt azzal is törődnek, hogy szólistákat neveljenek ki, mert Generál Judit, Pánczél Éva, Szabó Dénes hanganyaggal és fejlődéssel bírják ezt a szerepkört a kóruson belül és azon kívül is. Ám ez a két karvezető magáról beszél a legkevesebbet. Akkor is inkább azt mondja el mindkettő, hogy mit és hol csináltak jól, vagy sikertelenül, mivel és hol szerepeltek. Pedig ez a lista mennyiségileg sem kevés!Ha az óéven végigszaladunk: januárban rádiófelvételük volt, Salgótarjánban áprilisban mutatkoztak be az ottani közönségnek a szorosabb kapcsolatok kiépítésének szándékával; április végén hangversennyel ünnepelték a Tanácsi Építőipari Vállalatot, mint kiválót. Május végén a Könyvnap alkalmából adtak hangversenyt, június elején Miskolcon az építők napja hangversenyen vettek részt. A nyáron Budapest, Debrecen, HajdúszoIlyen sokan? Hová gondolnak maguk, emberek, hiszen tegnap volt fizetés. Megszólalt az egyik bányász asszony. — Az csak fizetési nap volt — mondta elkeseredett hangon. — Ami kis pénzt kaptunk, azt rögtön a tartozásba kellett befizetni, mert nincs már több hitelünk. A csoportban állt egy 50 év körül férfi is, most hozzá fordult a főmérnök úr, miután a bányász asszony megjegyzésére csak ingerülten legyintett — Hát maga mit keres itt? Két hete kért öt pengőt és már megint itt van? — Azért vagyok itt. nagyságos főmérnök úr, — válaszolta a bányász —, mert most levonták azt az öt nen- gőt és nem tudok mit adni a családnak. A bányamester ráripako- dott a kisöregre. — Mit gondol maga. azt szeretné talán, hogy mi gondoskodjunk a maga családjáról? Ki tehet arról, hogy magának kilenc gyereke van? Ha nem tudja eltartani őket, fogja meg a villanvdrótot. — Köszönöm a jó tanácsot, bányamester úr. majd megpróbálom — felelte a megalázott. Zsibongás tört ki, az asszonyok összesúgtak, ezért a főmérnök úr megpróbálta csillapítani őket. — Ide figyelienek. asszonyok! — fordult hozzájuk a főmérnök. — Lássák már be, hogy az előleggel csak ártunk maguknak. Azt vissza kell fizetni, és akkor megint nem lesz pénzük. Próbálták már meg elől°e né’kül kihúzni a hónanot. Ez a magok érdeke. Nem bánom, most még az egyszer mindegyikük íratboszló után lengyelországi szereplésük hozott sikert. Szeptemberben újabb rádió- felvételük volt, majd az őszi hónapokban hét alkalommal léptek a nyilvánosság elé, mert Egerben minden nagyobb társadalmi megmozduláson emelik az ünnep fényét az előadott kórusművek. Mozgalmasnak ígérkezik az új esztendő is. A heti két próbanap ismételten nagy programokat alapoz meg januártól március elejéig. Áprilisban az építőipar vállalatainak rendezvényein lépnek fel, májusban a bélapátfalvi nagyberuházás dolgozói részére adnak hangversenyt, majd Szilvásváradon az üdülőben, júniusban pedig múzeumi hangverseny keretében lépnek fel Budapesten. Júliusban fogadják a Lengyel Szimfonikus Zenekart, majd a besztercebányai építőknél vendégeskednek. Részt vállalnak az idei nyáron a Vid- róczki-operában is, amelynek keretét az egri vár adja. Nem fog hiányozni a minősítő hangverseny sem, mert a már kétszer elért fesztiválfokozatot legalább megtartani akarják. Adnak majd hangversenyt a szocialista brigádok részére is, mert az eleven társadalmi kapcsolatok nélkül nem is tudják elképzelni működésüket. Az „ingyenmunkát” vagy pontosabban azt, amiért fizetséget nem is kívánnak, csakis lelkesedéssel, hittel és tárgyszeretettel lehet mérni. Ennek a lelkesedésnek, ennek a munkába vetett hitnek, ennek az értékrendnek és ennek az ügyszeretetnek adtunk most hangot. Nem azzal, hogy felidéztünk egy pompásra sikeredett hangversenyt, egyes számokat, amelyekben ez a kórus valóban jelentősei és egyénit alkotott. Csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy az áldozatkészség, a nemes szenvedély hogyan járul hozzá és hogyan teszi élővé mindazt, amiről a közművelődési törvény szövege olyan száraz tárgyilagosággal és megfontoltsággal beszél. hat 5—5 pengő értékű é'le- lemtári előleg-utalványt. De ezentúl csak nagyon indokolt esetben kaphatnak és csak kérvényre. Megértették? Most pedig jöjjön be Púd Alajos. Előlépett egy középkorú, szikár férfi. — No jöjjön csak. Maga dolgozik a Szánas—I. lejtősaknában? Mintha az asszonyok ott sem lettek volna, mintha nem is találkozott volna velük, úgy viselkedett a főmérnök. — Igen, ott dolgozom — válaszolta Púd Alajos. — Vitlakezelő vagyok a zatkói ereszke-tetőn. Közben a főmérnök kinyitotta az iroda ajtaját, bement, utána a bányamester, majd őket a megszólított Púd Alajos követte. A beszélgetés többi része már az irodában zajlott le. — Magára sok a panasz Púd. Tisztelet'énül viselkedett a mérnök úrral, ez az X Szovjet Irodalom januári száma Borisz Vasziljev Ne lőjetek a fehér hattyúkra című drámáját közli a Szovjet Irodalom januári száma. Vasziljev nevét a Csendesek a hajnalok című kisregénye, illetve a Taganka színház világhírű előadása és a magyar feldolgozások alapján jól ismeri a hazai közönség is. Űj müve már az író eredeti szándéka szerint színpadra íródott. Vasziljev történetei „egyszerű, tanulságos és emberi történetek” — írja róla a darab magyarországi bemutatójának rendezője, Igló- di István. S éppen ez a mély humanitás teszi alkalmassá arra, hogy bonyolult korunk bonyolult problémáira választ próbáljon adni. A válasz pedig hittől és emberszeretettől sugárzik Vasziljev drámájában. A líra rovat a szovjetorosz költészet háborús nemzedékének egyik tagját, Mihail Lvovot mutatja be. A tatár származású költő életének legjelentősebb fordulóit Borisz Szluckij, a nemzedéktárs írja le értő szeretettel, verseit pedig Garai Gábor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Mezey Katalin, Rónay György, Szalai Csaba és Tamás Menyhért fordításában olvashatjuk. Érdekes alkotói vallomásokat tartalmaz a közös dolgaink és a művészetről rovat. Bulat Okudzsava és Páskán- di Géza beszélgetéséből a történelem és az író kapcsolata bontakozik ki. A két vallomás lényege közös : „...a múlt valamilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladjuk, vagy azért, hogy például szolgáljon”. De az író számára nem lehet ürügy, egyszerű alluzi- ós lehetőség. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének színpadra-;áUíiiójával> Jurij Lju- bimovval budapesti tartózkodása alkalmából Nádasy László készített interjút. (KS) egyik. Szemtelen volt a bányamester úrral, ez a másik. Megfenyegette az aknász urat, ez a harmadik. Hová gondol maga? Most 1932-őt írunk és nem 1919-et. — Tekintetes, főmérnök úr — kezdte halkan, de határozottan Púd Alajos. — Engem kihallgatásra rendeltek, ezért kérem, hogy hallgassanak is meg. A főmérnök felkapta a fejét. Meglepetten nézett az előtte álló emberre. — Igen? Na jó, mondja. Maga szerint hogy történt a dolog? — Az úgy volt, főmérnök úr — kezdte Púd Alajos —, hogy amikor jött a mérnök úr, ment a vitla. Én mint gépkezelő ott tartózkodtam a gépházban a kapcsoló mellett. A karbidlámpám a főiébe volt fölakasztva és gyéren világított. A mérnök úr bejött a gépházba, leállította a gépet és rám kiabált, hogy miért nem világít jobban a lámpám. Én azt válaszoltam, hogy a lámpa az enyém, a karbidot is én vessem bele, ezért takarékoskodnom kell a lánggal. Mire a' főmérnök úr így válaszolt: és mi lesz akkor, ha a rossz világításban baleset ér, a fogaskerekek közé esek. vagy agyonüt ú? Az év első négy premiernapján 12 filmet mutatnak be a filmszínházak. Az újdonságok között kettő — Mészáros Márta „Ök ketten” és Szijj Miklós „Dübörgő csend” című alkotásai ..t-> .a hazai filmművészet legújabb termését reprezentálják. áram? Erre én azt válaszoltam, hogy akkor lesz majd egy szép bányásztemetés. A mérnök úrnak pedig inkább azt kellene segítenie, hogy az ilyen sötét helyre villanylámpát szereltessenek be. Hát ez így volt. Púd Alajos bólintott a mondat végén, mintegy hangsúlyozva, hogy; az első vádponttal szemben elmondta a magáét. Most következik a második eset. — A bányamester úrral pedig úgy volt, hogy azt mondta nekem — folytatta az elbeszélést Púd Alajos —, menjek és segítsek a fraj- csilléseknek, mert az időmből kitelik az is, hogy háromnégy csillét letoljak a lejtakna alá. Én erre azt válaszoltam, én gépkezelő vagyok, engem a géphez telepítettek, nekem az a dolgom, hogy a jelzésnek megfelelően indítsam vagy állítsam le a gépet. Emellett még a hatszáz méter hosszú alapközién csil- lézni is nem tudok. A munkáért, a gépkezelői munkáért három pengő hét fillért kapok műszakonként, és csak ezért a munkáért fizetnek. Erre a bányamester úr nagyon dühös lett és azt mondta, majd gondja lesz rám, majd elintéztet az aknász úrral. Erre én azt válaszoltam: maga már nem igen tud engem jobban elintézni, mint ahogy el vagyok intézve. De magán még van elintézni való. Magának se kutyája, se macskája és ötször annyi a fizetése, mint nekem. Azzal szokott dicsekedni, annyi a ruhája, amennyi ünnep van egy évben. És mindegyikhez külön kalapja és sétabotja van. Nekem pedig csak egy ünneplőm van, és ha az se lesz, akkor leveszem a bányamester úrról. — Ezt mondta — erősítette meg a bányamester. — Mit tetszik hozzá szólni, főmérnök úr? (Folytatjuk) A szocialista országok filmművészetét két szovjet, egy román, egy NDK film. és egy csehszlovák—bolgár koprodukcióban készült alkotás képviseli. A „Zsebpénz“ című, színes szinkronizált francia filmvígjáték érzelemmel, bánattal, örömmel és őszinteségI gel teli gyermekportrékaí mutat be. Annio Dorenzini olasz rendező „Milyen szép a meggyilkolt halála” című filmje, egy sikertelen népfelkelés történetéről szól. Elsősorban a bűnügyi történetek kedvelőinek körében számíthat érdeklődésre a „Túl a félelmen” című feszült hangulatú, izgalmas krimi. „A macskás öregúr” című színes amerikai film nyugdíjas tanára függetlenségét féltve sehol sem találja helyét Januárban a filmbarátok köre hálózatban két új filmet is bemutatnak: A komédiás című színes ame> kai és „Az idealista” című jugoszláv filmeket. Malommúzeum Malommúzeumot létesít Kőszegszerdahelyen a Vas megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A viszonylag jó állapotú, kőszeg- szerdahelyi vízi meghajtású malmot az 1800-as évek első felében építették, s az 1952- ig üzemelt A vállalat az épületet megvásárolja és eredeti állapotában állítja helyre. Az ipari műemlék rendbehozására a vállalat dolgozói, nyugdíjasai társadalmi munkát ajánlottak fel. Elhatározták továbbá, hogy Vas megye régi malmaiból a még épségben fellelhető ipari emlékeket — gépeket, írásos anyagokat, működési engedélyeket, segéd- és mesterleveleket s egyéb, a malomiparral kapcsolatos tárgyakat — összegyűjtik, s a felújított vízimalomban kiálíit]á<'- Ál gyűjtést megkezdték. Farkas András Ursitz József: H mélyből a napvilágra
