Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

... 3^<*yk$. (■■ ■'-. .<&mi$6 & !®í*y*g »««*? i'îÿ>-^S3^. SiitS: Hajnal Gabriella kiállítása Hajnal Gabriella textilművész munkáit mutatták be Budapesten a Műcsarnokban. Képeink a kiállításon ké­szültek. Jobbra Bizánc című alkotása látható, fönt pedig Kések című munkája. A vers születése Tandori Dezső: Személyes és személytelen szerkezetek Az alábbiakban szereplő versek Egy talált tárgy meg­tisztítása című kötetemben (1973. Magvető Kiadó) jer lentek meg. Keletkezésűk ideje 1969—70; alighanem személytelen szerkezeteket tartalmaznak, különben kép­telen volnék foglalkozni ve­lük: személyesen olyan mész- sze vagyok a hét év előtti időtől. Természetesen a sze­mélyes; szerkezetek is hosz- szú életűek lehetnek; nagy mesterem, az 1935—39-es ter­mésű Jékely Zoltán egykori költeményei mindmáig otte honosan-rejtélyesen eleve­nek, és a számára (Jékely- nek) konkrét eseménytörté­net az én képzeletemben át­alakulva általánossá válik. Más a helyzet az alábbi-' fajta költeményekkel, melyek' nem az élménytörténet köz­vetlen. anyagából szerveződ­nek. Például: A DAMASZKUSZI ÜT Most, amikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy. Ez a Talált tárgy-kötet el­ső verse. Még a cím is csak utalás: az átalakulás útjára (Saulus). Míg azonban az „ős”-történetben határozott innen-oda változás, ebböl- azzá alakulás zajlott le, itt ennek a párlatáról van szó: bármikor bármiféle végletes változás végbemehet ben­nünk (nem is sorolom az em­beri vetületeket, melyek ilyen átalakulás síkjai lehet­nek). Hanem ez a három sor (mert a cím nálam is fontos része, sora már a versnek) nem kiszolgáltatottságot je­lez, hanem belső felszólítás­félét utal Rilke „torzójára”, az archaikus Apollóra, en­nek sugallatára: „Változtasd meg élted!” Ha ehhez hozzá­vesszük a Beckett-hatást, a Gódot-felhángokát (várako­zás; erre utalhat a „legfőbb ideje, hogy”), a remény moz­zanatát, hármas tartalma, van ennék a rövid versnek: 1­elismeri minden pillanat po­tenciális egyenlőségét, az idő demokratizmusát vallja; 2. a változás lehetőségének tu­datát fejezi ki (és itt a kafkaí rovarrá-alakulásról nincs szó-! aki idáig követett, érzi, miért nincs; ennek a versnek a képzetköre nem tágítható tetszés szerint), továbbá 3. bizakodást, várakozást jelöl. Az „út” képzete csupán azért szükséges, hogy maga a vers kizárólag „viszonyításokból” állhasson, (már akkoriban is szükségem volt egyértelmű­ségre, konkrétságra ; - • sőt, ezek a verseim, kizárólagos megoldhatóságukkal, ponto­sabbak, mint az azóta írottak ; ' lecsupasztottságuk természe­tesen nem értékhordozó; a vállalkozás ’ ‘ jellegé más, ha anyagszerűbb a szerkezet ; itt, leszögezem, a Talált tárgy-kötetnek ezekben a verseiben valóban szélső helyzetig jutott a költészet, nem is folytathattam tovább, hagyományos eszközeivel — számomra — nem adódott ilyen kombinációk újabb út­ja). A kizárólag viszonyítá­sokból álló vers nemcsak a „komoly” alaptéma (a Sau- lus-utalás) miatt nem „vicc”, nem mulatságos. Aligha hin­ném, hogy egy vurstlin ke­resztüllőtt golyó útja „tré­fás” lenne pusztán azért, mert olyan kacagtató részle­teket üt át. Szerintem azok­nak a verseknek a legna­gyobb megközelítési nehézsé­ge még mindig bizonyos „egye­di” műveltséganyag; ez itt nem, de a TEDDY ÉS JO­HANNA címűben igencsak kitetszik: TEDDY ÉS JOHANNA T. Találós kérdés : — Mi az?” II. „—■ Nem hallod?” y» M ' » Mit csinálsz he­lyette?” A kötetben a „hallod” saj­tóhibával jelent meg: halód­ként; ez a vers egész értel­mét lerontja. Mert: Teddy a Salinger-novella címszerep­lő a világ minden jelenségét a maga adottságában csak önmagának — egy almát egy almának, a szaxofonozást szaxofonozásnak stb. — te­kinti-és éli, semmiféle teore­tikus megjegyzést nem éhge- délyez semmiről, ám ezzel nem holmi „töredékes anyag- elvűséget” hirdet, hanem a megnevezés szükségét is megkérdőjelező tényérzéke- lést; „szemben” áll vele Jo­hanna a szent, aki „hango­kat” hallott, s neki ezek je­lentették a legtöbbet az ab- szolutumot; ő úgy érezhette, hogy ha valaki nem „hall”, akkor — nem is él igazán! Mit lehet ahelyett „csinálni”, hogy hallunk? És így tovább. Mindkét álláspont — Teddyé és Johannáé .— végletes, és nem azonos az én álláspon­tommal ; mégis említésre, megcsodálásra érdemesek, mert nem langyosak, nem középutasok, nem manipulál­tak. Igyekeztem magam sem manipulálni őket, amikor hidegvágással — egymás mellé tettem a két „végső mintát”. A cselekvés és a létezés iránti hódolatul. A fáraómaszkok titka 1975 nyarán a Moncame nevű mongol hírügynökség két olyan egyiptomi maszk­ról szóló jelentéssel és fény­képpel lepte meg a közvéle­ményt, amelyekre az egykori mongol főváros, Karakorum ásatásainál bukkantak. Mon- golóiában mindeddig egyet­len tárgyat sem találtak, amely bármilyen kapcsolat­ban állt volna Egyiptommal. Ami a maszkokat illeti, a tudósok egyetértenek abban, hogy fáraómaszkokról van szó, amelyek fekete, porózus, nagyon könnyű és nyilván durva, mindeddig ismeretlen összetételű anyagból készül­tek. Minthogy a két maszk teljesen egyforma volt, csak­is öntvényekről lehet szó. Hogyan kerülnek azonban egy XIII—XIV. században élt mongol nő sírjába? Első változat: a maszkokat Egyiptomból hozták. De ho­gyan? A történelemben nin­csenek utalásuk a két ország kapcsolatára, ha eltekintünk attól, hogy a mongolok hódí­tó hadjárataik során a XIII. században egészen Bagdadig nyomultak előre és a ma- melukokkal is hadat viseltek, így nem lehet kizárni, hogy a hadjárat valamelyik részt­vevője magával hozta a maszkokat, később pedig egy nőnek ajándékozta őket. A lelet ponttos vizsgálatakor azonban a maszkokon lehe­letvékony erezetet fedeztek fel, amely attól a falemez­től származik, amely az ön­téskor présül szolgált. A fa eredete cédrusra vagy erdei fenyőre utal. Ilyen fák Egyptomban nem nőnek, az akkori mongol flórában azonban a legelterjedtebb tű­levelűek voltak. így tehát van valami való­színűsége a második válto­zatnak is, amely szerint a maszkok valamilyen elfogott kézműves alkotásai. Homályból homályba Németh László életrajzi írásai Két szép és páratlanul értékes kötettel gazdagodott s méltán népszerű Németh László életmúsorozat. Homályból homályba címen jelentek meg életrajzi írásai. A döbbenete­sen izgalmas, kétkötetes gyűjtemény egy rendkívül bonyo­lult kor sajátos, dokumentumértékű panorámáját és egy kivételes géniusz szellemi önjellemzését tartalmazza. A Tanú-években írta első önéletrajza munkáját, az Em­ber és szerepet. A Magam helyett későbbi fejezetei egy majdnem hiánytalan életrajzot adnak. Az emlékezésihlet válik írói témává. Egyéniségének kibontakozását, fejlődés­ívét jeleníti meg vallomásos, elemi erejű, lenyűgözően mély őszinteségű nagymonológjaiban. Eredeti szándéka szerint nem az írói én lélektani gyökereit, szövevényét akarta fel­tárni. Közéleti szereplésének melléktermékeként, majd ha­lálra készülőén „köztanulságot mentő szándékkal” rögzíti önelemzéseit. Végül pedig a közösségben a szociális és nem­zeti gondolat egyesítésével helyét és küldetését megtaláló író hajol a múlt kútjába sűiyosodó lélekkel élete fölé, hogy az emlékezés és elmélkedés hosszú, sajkodi csendjében —* az emlékezés boldogságát is meglzlelve — írja tovább val-j lomásait. A gyűjtemény nem az írások keletkezéstörténetét, ha.« nem az életút időrendjét követi. A Naplókról írja: „Bár nem mások számára, hanem1 a magam megkönnyebbedésére ké­szültek, mint írásműveket forróságuk, mint dokumentumo­kat a korba bevilágító tartalmuk méltóvá teszi, hogy közre­adjuk.” A legmodernebb elemző módszert, a kegyetlen és könyörtelen viviszekciót, az élveboncolást alkalmazza. A személyes önismeret mélységes valóságismerettel párosul, ■ Az, önéletrajzi epika lélekrajza több dimenziós önportréva, szellemi természetrajzzá bővül, korjellemző társadalomképét bontakoztat ki egy racionális világkép alapján. Életének kabalisztikus számát, a kilencest már az Égető Eszter szerkezete előrevetíti, önéletírásait is háromszor há­rom részre: tervezte. Nyolc elkészült. A kilencre kerekedéit á hipertóniával vívott laokoöni küzdelem akadályozta, Dár ennek, a nyomait, is őrzik a hipertónia-levelek. így nyúlik! az életút elemzése a szülők'és nagyszülők világától egészén 1956-ig. A tudatos életműépítés talán a kilencedik fejezet előkerülését is ígéri. Megismerhetjük a családi származás, átöröklés tényeit, a gyermekkor élményeit, az apai példát, a meüikusévek eszméltető hatását, a család léthelyzetét,. ; Átmeneti műfaj , jön így létre a folyamatos életrajz és aa írót jellemző szemelvényekből összeálló élettörténet közt. À megölt költő címen a második nagy fejezetben ver­ses kísérleteit, a későbbi íróság lirai vázlatát adja. Ady mellett Móricz volt az igaz eszméltető, feladatkijelölő. Róla, szól a harmadik rész, amely csak a legnagyobb esszékhez hasonlítható, kiemelkedő értékű és érvényű vallomásokat, tartalmaz. A Naplók feljegyzésfűzére zárja ezt a bensőséges monológsort Megkapóak az emberi tisztaság, erkölcsi jellemegye­nesség sugárzó példái. A kisebb írások perc sugallta meg­állapításait cáfolják néha a későbbi tanulmányok eredmé­nyei. Németh László mégis javítás nélkül vállalja őket. Ő tudja, hogy az ellentmondás bevallása nem szünteti meg, hanem növeli a művészi hitelt, a gondolkodó igazságának meggyőző erejét Nem a tévedésékkel, hanem a teljesítmény nagyságával mérjük az írót és gondolkodót.­A hiánytalan és változatlan közlést fontosnak tartotta,' legyen szó a családi, baráti intim szférákat bemutató írá­sokról, vagy irodalomtörténeti jellegúekről : „De a szerkesz­tő, mint egykor az író. ha nem is engedett exhibicionista hajlamoknak, rejtenivalót sem akart hagyni az életében,, nem azért, mért tökéletességében bízik, hanem ínért igaz preparátumot akar a tanulságkeresők kezébe juttatni.” Németh László felelősségteljes gondolkodóként, vészelt át .annyi rászakadó időt. Megszenvedett, realista látáshoz j ütött el, amely kívülről „sötéten latás”, de lényegében nem élettagadó pesszimizmus, hanem olthátatlan katarziskeresés, emberi, szakmai minőségi igény, lelki heroizmussol páro­suló 'életigehlés. Uzöttnek, hajsiöltraak érezhette magát oly sokszor. Mégis, irodalomtörténetünk szerencséje, hogy ez a kivételes lángelme nem nagy szándékokban, hanem-nagy művekben gazdagon távozott élő irodalmunkból. Nagy mo­ralista tanítóként a szenvedésnek meghatározó jelentőséged tulajdonított A görögök áldáshozónak tartották: az ember- felettit szenvedő Oidipusz maradványait. Németh László an emberi méltóság szószólójaként művekbe örökítette eszméit; Külön történelmi érvényű érdem, hogy ez a nagy író és gon­dolkodó nem gondolkodási hibákkal zárta életművét. Neki sikerült az, ami csak a legnagyobbaknak — közülük is csak talán hozzá hasonlóan Eluard-nak —: a szociális és nemzett gondolat egyeztetését evilági célzatú folytonos „lelkigyakor­lattal” tudta összekapcsolni. Könyvkiadásunk elévülhetetlen érdeme, hogy szinte változtatás nélkül jelentette meg 77 ezer példányban Né­meth László életrajzi írásait. A Homályból homályba lépő iró eszméi, a valósághoz érintőnek szánt művekben megfo­galmazott gondolkodói felismerései, tapasztalati tanulságai hajszálereken, bővülő csatornákon juthatnak el a legszélesebb rétegekhez, szivároghatnak le a szellem és lélek mélyébe. CS. VARGA ISTVÁN VWVAAAAAAAAAA/WWVMAAAAAAAiWiAÖAAAAAA/VNAAAA/SAlVWSAAAWVVWWVS/WS^ tA/VVWSAAAAAA*'VVAA^WWV\A'WtAAA/V>AAAAAAA/SAAAAAt AAAAAA/VU<VW^AAAAA*AAAAAAa \^AAAAAA^VWSAA^SAAA^AAAAAAAAA^VWVWWWW\A^ M icsodaaaa??!!! — üvöltött Bodrogi a telefonba. — Hogy én... ? — mély léleg­zetet vett — Nahát, majd en meg­mutatom... Ez is csak egy tisztes­séges munkásemberrel történhet meg... Disznóság! Tiszta fejjel ál­lok minden vizsgálat elébe! Lecsapta a telefont, arca lassan visszanyerte eredeti, ciklámenvö­rös színét. Amíg telefonált, püs­pöklila volt Maga elé bámult a földre, gondolkodott. Húsos füle mozgott. „Tiszta fej?” gondolta, „vagy emelt lélek?” legyintett, „valamit összekevertem megint, az biztos”. Száznegyven kilóját. meghazud­toló fürgeséggel"felkélt és kiabálni kezdett. — Fülest kaptam fiacskám a Robitól, jön a KÖJÁL, meg az élelmiszervizsgáló.. . Még ma ! Megbántott- tónusú, mély hang­ja leesett a földre és kigurult egy nyitott ajtón. Kintről zörsés hal Kampis Péter Kuti/akolbász látszott, mintha egy lábasra tették volna rá a fedőt s az ajtóban megjelent egy vékony, csúnyácska nő. — Mit nézel — förmedt rá Bod­rogi — jól hallottad... — Honnan tudták meg? — kér­dezte halkan az asszony. — Megtudták, megtudták, mit tudtak meg? Te is csak nyöszögsz itten, megtudták, mit tudtak meg? Valami barom reggel kolbászt za­báit a kettesben, nem Ízlett neki és : kitalálta; hogy kutyahúsbói van... .X disznó! Maid én rnegniu­B odrogi arca újból püspöklila lett. Részben indulataitól, amelyek éppoly vastagok és húso­sak voltak, mint ő maga, részben a megerőltetéstől — Bodrogi Jó­zsef pecsenyesütő volt, három bó­dé karmestere (egyik a saját, má­sik a felesége, harmadik a testvére nevén) és csak paufleckben volt képes huzamos ideig gondolkodni. A telefon a kereskedelmi osztály­ról érkezett és annyira felkavarta, hogy kétszer is elmondta: majd én megmutatom, és hogy disznó. Egy: szer eszébe jutott a varázsige is: "z is csak egy tisztességes raun- ásemberrel történhet meg. De za- arodottságát mi sem bizonyította abban, hogy összekeverte a tiszta lelket és az emelt. főt. ■ Na, mindegy. Tenni kell vala­mit Bodrogi, mint egy vadkan, becsörtetett a szobába, zsírpecsé­tes, vonalas irkát tett maga elé, zsebéből előkerült egy csökött ce­ruza. „Bemenni Pityuhoz” — írta először. Aztán alá sorban „bemen­ni Fityó elvtárshoz” — itt rágott egyet a ceruzán — „bemenni a megyére”, és végül: „bemenni Lacza cimborához”. Bodrogi József délelőtt tízkor kezdte- a bemenést., Délután kettő­kor rajtaütésszerűen meglepiék bódéit az ellenőrök, lefoglalták a kolbászkészletet, mintákat vet­tek, szimatoltak és vegyelemeztek. Bodrogi estére püspöklila fejjél és galambfehér lélekkel állt a szobá­ban a: telefonnál. ­— Köszönöm, cimbora. Hát per­sze, hogy nein találtak. Hogy is találhattak ott, ahol nincs, hehehe. Még ilyet! Csak: egy tisztességes munkásemberrel..-.­Nyolc ’egyforma telefonbeszélge­tést bonyolított le. Megizzadt Az­tán betúrt az ing nyakába és kia­bált. — Készítsetek elő, nincs áru, holnap nem tudunk indulni. Gye­rünk, gyerünk, legalább ötven ki­ló kell. ■ assan átöltözött. Felhúzta a ■■ valamikor fehér, zsírpac- niktól és vércsimbókoktől megke­ményedett henteskötényt, hosszú kést fogott a kezébe és kiment az udvarra. Alkonyodott. Hátul, egy deszkából tákolt fáskamraféle előtt megállt és a torkát köszörül­te, Bentről valami kaparászás hallatszott, Bodrogi kinyitotta a reteszt, benyújtotta fejét a félho­mályba. Nagy, virsliujjú jobb-ké­zévé! diszkréten csapkodni kezdte a combját. — Na gyere ide — mondta hal­kan és megmarkolta a kést. Arca piros volt most mint a hóhér sü­vegje. — Gyere szépen...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom