Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

Rácz István gépesítési ága­zatvezető: „...az elmúlt év gazdasági eredményei elkép­zelhetetlenek lennének a 22 szocialista címért küzdő bri­gád nélkül.” Érdek és érdekeltség BGY Évtizedre visz­SZATEKINTVE, ugyan nem meglepő, de figyelemre alig méltatott adatokra bukkan­hatunk az állami ipar önálló egységeinek számáról. Ebben az időszakban a száz mun­kásnál kevesebbet foglalkoz­tató vállalatok aránya az ál­lami iparon belül 15,7 száza­lékról 7,4-re csökkent, ugyan­akkor az ipartelepek számá­nak apadása szerény, már- már elhanyagolható. Az tör­tént tehát, hogy a korábban önálló kisebb vállalatok többsége beolvadt egy na­gyobb szervezetbe. Ez nem baj, sőt, esetleg előnyt kínál­hat mind az érintetteknek, mind a népgazdaságnak, ám a jogi, formai beolvasztást legtöbbször nem követte szerves egybeépülés. A be­kebelezés úgy zajlott le, hogy a létszám, a termelői képes­ség, azaz a kapacitás bővülé­sét tárt karokkal várta az új gazda, cserébe azonban — tisztelet a ritka kivételnek — nem adott semmit, már ami az érdekek összehangolását, egészséges differenciálását il­leti, Márpedig kézenfekvő: a több egységre tagolódó vál­lalatoknál az össztársadalmi, valamint a csoportérdekeket .csak akkor lehet igazán jól érvényesíteni, ha hathatósan serkent itt is, ott is az érde­keltség. A vállalati belső szervezet tökéletlensége, az elmaradó követelményektől általában akadálya a hala­dásnak, s még inkább igaz ez a több gyárra, gyáregy­ségre tagolódó cégeknél. Decemberben fogadta el az országgyűlés az állami válla­latokról szóló törvényt, amely — gyakorlati tapasztalatok­ból leszűrt intő jeleknek en­gedve — a vállalatok belső irányítási, elszámolási, érde­keltségi rendszerének előírá­sain kívül kitér a területileg más helyen levő vállalati egységek helyzetére. Csupán érzékeltetésül a két alapvető adat: az állami ipar vállala­tainak száma — 1976-ban — 737 volt, ám ezek 5250 ipar­telepet működtettek! Durva számtani átlagban ez vállala­tonként hét telephely, azaz — mert ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy két vagy kilenc gyáregysége van a cégnek — fontos és érzé­keny helyet tapintott ki gaz­daságunk szervezetében a törvény. Az, ami eddig csupán óhaj volt, most törvény előírta kötelezettség; a vállalatok­nak, működési és szervezeti szabályzatukban, valamint Kollektív szerződésükben a területileg másutt elhelyezke­dő, azaz nem egy telephelyen levő egységeik számára kü­lön elszámolási és ösztönzési rendszert kell megállapfta­niok. Ennek a kikötésnek az a célja, hogy közvetlenné te­gye az eddigi, közvetett, s ezért sűrűn elmosódó érde­keltséget, véget vessen az eredményektől függetlenített egyenlősdinek. Célja a tör­vénynek ugyanakkor az is, hogy megfelelő gazdálkodási önállósághoz — és felelős­séghez! — juttassa a szóban forgó gazdasági egységeket. HASONLÓ UTAT JELÖLT KI a törvény a tröszti kerete­ken belül tevékenykedő válla­latok számára is, azaz kívána­tosnak tartja az eddigi, me­rev, sok tekintetben vissza­húzó erőkkel terhelt szerve­zeti formák, érdekeltségi rendszerek tágabbá tételét. Az érdek természetesen — alapvetően — a vállalati, tröszti szervezet egészében azonos: a hatékonyabb, na­gyobb vállalati eredményt hozó munka. Most az érde­keltség olyan módszereit kell megtalálni, amelyek ötvözik a konkrét telephely, s a vál­lalat, valamint ezek együtte­sének és a népgazdaságnak érdekviszonyait. A törvény ezt — hangsúlyozni szüksé­ges — csak lehetővé teszi, de nem teremti meg: ez a ter­melőhelyek dolga, kötelessé­ge. Lázár Gábor Megjelent a megyei Műszaki Híradó A tudományos egvesületek országosan ■ is elismert lap­ja lett az.« elmúlt .évek alatt a Heves megyei Műszaki HtrsdtK—X' Gépipari Tudo­mányos Egyesület egri, gyöngyösi és siroki szerve­zetének időszakos kiadvá­nyát elismerően értékelték az egri szervezet legutóbbi taggyűlésének vendégei. A napokban megjelent leg­újabb szám is az üzemek­ben, vállalatoknál dolgozó szakemberek növekvő akti­vitását bizonyítja: cikkeket, tudományos dolgozatokat ol­vashatunk a Finomszérel- vénygyár, a KAEV egri gyá­ra, a VILATI műszaki fej­lesztési tevékenységéről. Az egyesületi élet rovatában a Műszaki Híradó pályázatára érkezett dolgozatok győztes szerzőit mutatja be a lap: Szeniczey Tamást, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat mérnökét, Demeter Pált, a Csepel Autógyár eg­ri gyárának igazgatóját, és Sinkovics Kálmánt, a Fi- nomszerelvénygyár mérnö­két. A kiadvány egyúttal új­ra pályázatot hirdet szak­cikkek készítésére. A beszámoló taggyűlésekről Jelentjük Középpontban : a szocialista brigádtnozgaiom Katona György párttitkár: . a szocialista brigádmoz­galom kimeríthetetlen tarta­lék a pártépítéshez.” Négy község, egy termelő­szövetkezet: egy pártszerve­zet. Negyvenkét kommunista ült össze Detken, hogy a négy községet magába ölelő nagy termelőszövetkezet sor­sát, doigát, ezen belül a párt­tagság tevékenységét megvi­tassa: mérlegre tegye az el­múlt esztendőt, megjelölje a tennivalók rendjét az idei évre. Ki a határból érkezett, ki a gépműhelyből, volt ki az imént még a tehenészetben szorgoskodott, sőt olyan is, aki vagy háromszáz kilomé­terről sietett haza — anyag- beszerzője a szövetkezetnek —, hogy itt lehessen a kom­munisták számadásán. Egy hónap sem kell talán és a nagy termelőszövetkezet egész tagsága tartja meg majd zárszámadó közgyűlé­sét, mérleget vonva és számot vetve az elmúlt év gazdálko­dásának eredményeivel. Annyit már most előre lehet tudni, sőt le is lehet írni, hogy a gondok, bajok elle­nére is, itt Detken és a társ­községekben gyarapodó életet biztosított az elmúlt eszten­dőben is a termelőszövetke­zet. S azt is el lehet monda­ni és leirni is bízvást — mint ezt Katona György párttitkár által beterjesztett beszámoló is aláhúzta —, hogy a kom­munisták motorjai voltak az esztendős munkának. És a pártszervezet meg motorja, szervezője a szocialista bri­gádmozgalomnak, mint a szö­vetkezet minden munkasike­rét előseg'tő alkotó munka­mozgalomnak. Hogy a detki szövetkezet a nem éppen és nem minden­ben kedvező időjárás ellené­re is kereken kilenc százalék­kal tudta növelni termelését, hogy például a tejhözam te­henenként 300 literrel emel­kedett, abban nagyon nagy érdeme van a 22 (!) szocia­lista címért küzdő brigádnak. Nem volt véletlen, hogy a felszólalók — például Antal Alajos gépcsoportvezető, Rácz István, a gépesítési ágazat vezetője, Fenyő István, aki e mozgalom fő szervezője, vagy Szánkó János növényvédő agronómus — szinte kivétel nélkül mind részletesen is foglalkozott a szövetkezeten belüli szocialista brigádmoz­galommal és e mozgalom eredményeivel. — Ezekből a brigádokból, az itt dolgozók legjobbjaiból kell kikerülniök az új pártta­goknak. A szocialista brigád­mozgalom kimeríthetetlen tartalék a pártépítéshez — mondta Katona György párttitkár, és aligha lenne ér­telme vitatkozni e megálla­pítás alapvető helyességével. Nem is vitatták, inkább erő­sítették ezt a hozzászólók, ajánlva, hogy az alapszerve­zet kommunistái egyenkint is vállaljanak egy-egy jelöl­tet, akinek munkája, maga­tartása, politikai eltökéltsége a vele való rendszeres foglal­kozás nyomán alkalmas alap lehet arra, hogy a párttagság sorait gyarapítsa. Bányászok párttitkára (Foto: Szabó Sándor) Kaszás János keményköté­sű, derűs arcú ember — fel nem tűnne rajta, hogy vi­szontagságos körülmények között tölti az életét. Tizenöt esztendős kora óta, 1943-tól járja a mátraalji bányákat. Föld alatt és föld felett. Víz­ben, szélben, esőben, hóban, sárban. Jelenlegi munkahelyén, a nisontai Thorez Bányaüzem­ben szintfelelős aknász — és o termelési szakág pártalap- szervezetének titkára. Mind­két posztja felelősségteljes, fárasztó megbízás önmagá­ban is Ha pedig még hozzá­számítjuk azt is, hogy folya­matos a munkarendje, s mű­szakjaiba — amelyekben, mint például legutóbb, még a karácsony sem jelent teljes pihenőt — Rózsaszentmár- tonból jár nap nap után, iga­zán csak csodálni lehet fris­sességét. — Ugyan, — legyint moso­lyogva — nincs ebben semmi csodálatos. Hiszen, még öt­venéves sem vagvok ! Nem teher az, amit csinálok, mert szeretem. Mondhatom, hogy beleszülettem a bányába. maradt rám a szak­ma. Családtagokkal, roko­nokkal, régi barátokkal osz­tozom az örökségen. Bányász volt a bátyám, aki, szegény, negyvenhétben lenn is ma­radt a szén alatt, petőfibá- nyai körletvezető az öcsém, s fiam, öt sógorom sem vá­lasztott más pályát. Renge­teg az ismerősöm a vállalat­nál, sok-sok élmény, emlék köt hozzájuk. Miért vágyód­hattam volna máshová.. ? A szintfelelős aknászhoz — Kaszás János bányatech­nikushoz többszörösen kitün­tetett kiváló dolgozóhoz — a visontai üzem I-es és III-as meddőeltávolító gépláncai és a „0”-s széntelep jövesztő kisgépei tartoznak, de mun­kájában szemmel tartja már a geológiai feltárásokat is. S miközben sorra veszi felada­tait, műszakonként 8—10 ki­lométert is gyalogol a hatal­mas bányában. Felkaptat minden gép lépcsősorán, tá­jékozódik, és utasításokat ad. Tárgyal és beszélget — mert természetesen : a parancsnok is ember. — Nyolc szocialista brigád van a harmadunkban — ma­gyarázza — csupa „harced­zett” csapat. Egyikük — Ko­vács János gárdája a vállalat legjobbjának bizonyult ta­valyelőtt. S tavaly is szépen helytállt: a félszáz ember a négy „szak” közül a legtöbb szenet küldte az erőműnek! Ilyen társaságban: öröm dol­gozni ! Most már nyugodtan be­szél az elmúlt évről, de meg­van ja: korábban azért ő is ideges volt egy kicsit. Izgult. A tavalyi esztendő ugyanis rosszul, kellemetlenül kezdő­dött. A téli vizek meg a ta­vaszi esőzések olyan akadá­lyokat gördítettek munkáik elé, hogy teljességgel felbo­rult a program. Akkora volt a lemaradás az első négy hó­napban, hogy a termelési ki­esések pótlására a legkisebb reményük lehetett. Ám, még­is sikerült a tervek teljesí­tése. Sőt, túlteljesítéssel zár­ták a Thoreznál az évet! — Mint párttitkárnak is elsőrendű kötelességem, fel­adatom volt az emberek moz­gósítása közös tennivalóink végzésére — emlékezik a kommunista Kaszás János. — A megmásíthatatlan hát­rány behozása, alapszerveze­tünk cselekvési programjá­nak legfontosabb feladata lett. Csak a legnagyobb elis­meréssel szólhatok párttagja­inkról, munkatársaimról, akik nemcsak megértették, hogy mit kell tenniük, hanem valóban mindent el is követ­tek a cél érdekében. Így az­tán már májustól szemmel láthatóan javultak eredmé­nyeink, a következő hóna­pokban pedig egyenesen ie- kordok születtek. No, de megírták már ezt, ne beszél­jek róla még egyszer! Párttitkárként az üzem Il­es szintjéért, az MT ô-çs kotrógép kollektívájáért, a keleti és nyugati bánya mun­kájáért, dolgozóiért is felel. Mi több: a mechanikusok, villamosságiak és a segédgé­pészek bizonyos fokú nevelé­sét, mozgós‘tásat sem hagyja másokra. Kitágul így a 27 tagú alapszervezet, felöleli az üzem jelentős részét. Kaszás János elégedetten mondja, hogy meglehetősen mozgalmas, tartalmas szer­vezeti életük is. Kéthavonta tartanak taggyűlést, előtte a pártcsoportok tanácskoznak, mindenekelőtt pedig a bizal­miak megbeszéléseire kerül sor. A taggyűlések látogatott­sága általában 90 százalékos, igazolatlan hiányzás tavaly mindössze egyetlen esetben fordult elő, s a távol maradót felelősségre is vonták. A ta­nácskozásokat élénk figye­lem kíséri, jellemző az akti­vitásra, hogy az elmúlt év­ben, a hat alkalommal példá­ul összesen 58 hozzászóló volt. S valahogy még eleve­nebbek a párt-csoportérte- kezletek, a kisebb közösségek megbeszélései. Közvetleneb­bek, őszintébbek az emberek, mivel közelebb állnak egy­máshoz. Iparkodik a . vezetőség, programjában például nagy figyelmet fordít a tagság ide­ológiai formálására, az okta­tásra. S hogy a bejáró dolgo-. zókhoz jobban igazodjék: ki­helyezett tanfolyamot is szer­vezett Rózsaszentmártonban. A hivatalos üléseken túl is rendszeresek a párttagokkal történő találkozások, beszél­getések, úgyszólván a legki­sebb hibát, problémát sem hagyják szó nélkül. — Sok segítséget kapok, kapunk a titkári értekezlete­ken s az üzemi pártbizottsá­gon bármikor, amikor csak felmegyek — beszéli Kaszás János. — S úgy érzem: hasz­nosítjuk is ezt a támogatást. Számos szép elképzelésűnk, tervünk van erre az évre is. S remélem, sikerül majd eze­ket is megvalós tanunk. Fő­leg, hogy az idén már +öbben leszünk: a közeljövőben '•orra kerülő beszámoló taggyűlé­sünkön ugyanis két új párt­tag felvételére is javaslatot teszünk. Gyónj Gyula Természetszerűleg több más, a pártszervezet egész életét, a gazdaság egész tevé­kenységét érintő kérdések is felmerültek a beszámolóban és a vitában is itt Detken. Hogy mi most mégis elsősor­ban és hangsúlyozottan a szo­cialista brigádmozgalommal kapcsolatos megállapításai­val foglalkoztunk a taggyű­lésnek, tettük ezt a dolgok súlyánál, jelentőségénél fog­va, az ebben elért oly fontos eredményeket méltatandón. Hogy a jövő, a szövetkezeti gazdálkodás további erősödé­se szempontjából milyen je­lentős e brigádmozgalom sze­repe, mi sem bizonyítja job­ban, mint az a téma, hogy önmaguk a brigádok ismer­ték fel: a mozgalomban nincs megállás. Fenyő István jogos büszke­séggel jelentette hát be, hogy a Tyereskova brigád, csatla­kozva a Láng-gépgyáriak felhívásához, valamennyi helybéli brigádot versenyre szólított, s a kihívás nyomán eddig már 14 vállalás futott be. Köztük például a nagyút i Erdei Ferenc állattenyésztési brigádé, amely például 100 ezer liter tej többlet termelé­sét vállalta erre az esztendő­re. A négy község kommunis­táit egyesítő pártszervezet ta­nácskozása, a meghozott, ha­tározatok, az elkövetett hi­bák kijavítására tett határo­zott ígéret feljogosíthatja e taggyűlés krónikását arra, hogy leírhassa: az új.- esz­tendő mérlegkészí ipsekor még magasabb fokón áll majd a detki szövetkezeti pártszervezet munkájának színvonala. (gyurkó) Antal Alajos gépcsoport­vezető: ......gyakrabban kel­l ene megbeszéléseket tartani a szocialista brigádok veze­tői részére.” Fenyő István verseny fele­lős: ..... önmaguk tói kockás kis füzetlapra írták meg a versenyfelhívásokat a Tye­reskova brigád tagjai.” Szánkó János növényvédő agronómus: „...a téli poli­tikai oktatás jól megfelel t> mezőgazdaságban dolgozói mur*'-’ rendszerének.” (Fotó; Gyurkó Géza) 1973. január 'it., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom