Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A bét címszavakban? Hétfő: Az olasz kormány hivatalosan is bejelenti lemondását — Visszatér a Földre a Szojuz 27. űrhajó személyzete — Népszavazás Equadorban Kedd: Belgrádban. a téli szünet után folytatódik a 35 ország képviselőinek találkozója — Jeruzsálemben, egynapos halasztással, megkezdi munkáját az egyiptomi-izraeli—amerikai politikai bizottság — Tárgyalások Ciprusról — A Kekkonen-front sikere a finn elnökválasztásokon Szerda: Az egyiptomi külügyminiszter hazarendelésével megszakadnak a jeruzsálemi megbeszélések — TASZSZ nyilatkozat az ,,Afrika szarvánál” kialakult helyzetről — Vietnami tiltakozás az újabb kambodzsai provokációk miatt ; Csütörtök: Portugáliában Soares egy jobboldali párt közreműködésével alakít kormányt — A JNDK kormányfője Budapesten — Az SZKP küldöttsége a Koreai Munkapárt képviselőivel tárgyal Phenjanban Péntek: A Szovjetunióban felbocsátják az első teherszállító űrhajót — Carter elnök évi üzenete az unió helyzetéről — NDK— NSZK tárgyalások — Budapesten megnyílik az európai ifjúsági szervezetek leszerelési értekezlete Szombat: Afrikai körútja során Púja Frigyes külügyminiszter Angolában folytat megbeszéléseket — A Holland Kommunista Párt kongresszusa A hét 3 kérdése Ha a világűrben csúcsforgalom voit a héten, hiszen a Szojuz 27. legénysége visszatért a Földre, méghozzá a Szojuz 26. űrhajón, s felbocsátották az első, utánpótlást szállító „kozmikus kamiont” — a nemzetközi politika porondján meglehetősen változó módon alakultak az események. Európát, legalábbis kontinensünk nagy részét afféle várakozó álláspont jellemzi: Belgrádban a hoszszabb téli szünet után újrakezdődtek a viták; Olaszországban kormányválság; Portugáliában és Törökországban két új, bizonytalan koalíció teszi első lépéseit; Franciaor- z.ágban élénkül a választási csata: s a különböző utazások azt jelzik, hogy talán történik valami Ciprus körül. Ugyanakkor sűrűsödtek a jelenté- . :a’.c a Közei-itéleten. Afrikában és Ázsiában kialakult .forró pontokról,,.” I. Mi az oka a közel-keleti diplomáciai idegháborúnak? A meglepetésekben ugyancsak edzett közel-keleti szakértők is kapkodhatták fejüket a héten: szinte naponta zajlottak az ütközetek a diplomáciai idegháborúban. A hét kezdetén. Egyiptom és Izrael éles szóváltásai kavarták a kedélyeket s az amerikai külügyminiszter váratlanul lemondta utazását, nyilván azért, hogy lecsendesítse a szembenálló feleket. Némi késéssel azután mégis útrakelt, Y úgy tűnt, hogy képesek lesznek megállapodni egy kompromisszumos napirendben. A jeruzsálemi politikai bizottság nyitó ülését követő 'banketten, Begin izraeli miniszterelnök azonban szokatlanul kemény hangot használt, mire az egyip tömi külügyminiszter elállt eredetileg tervezett udvarias pohárköszöntőjétől. Néhány óra múlva Szadat visszarendelte az egyiptomi delegációt, bizonytalanná vált a katonai tárgyalások folytatódása is, a konferencia megmentése érdekében új amerikai közvetítési kísérletek indultak. Tulajdonképpen nem a kudarc jelentett váratlan fordulatot, hiszen a Kairóban és a Jeruzsálemben kifejtett álláspontok — szavakban! — fényévnyi távolságban vannak egymástól, hanem inkább áz értekezlet ilyen gyors fél- beszakadása. A szavak viszont nem mindig fedik a tetteket, s a valóságos ellentétek kétségtelenül keverednek a dramatikus szinjáték- kal. Ügy tűnik, hogy Washingtonnak, Izraelnek és a jelenlegi egyiptomi vezetésnek közös érdeke az igazi rendezéshez vezető genfi utak elkerülése, közben azonban kölcsönös zsarolás és pozícióharc folyik. Izrael a békésebb kifejezések hangoztatása mellett folytatja erőpolitikáját; Kairó a keménykedés mögött hajlandó további en- ' gedményekre, csak elfogadható formákat szeretne találni; az Egyesült Államokban pedig kettős nyomás nyilvánul meg, az Izrael-lobby és az arab olaj-lobby egyaránt tevékeny. Amennyiben a Közel-Keleten lehet egyáltalán politikai időjárási előrejelzést adni. valószínű, hogy ez a „hideg-meleg” klíma folytatódik. Egyelőre nem látni olyan pontokat, ahol igazi megegyezést köthetnek, viszont túl sokat kockáztattak már eddig is, semhogy be lehetne jelenteni a teljes eredménytelenséget. Ez a látványos helyben járás tovább bonyolítja a helyzetet, s változatlanul eltéríti a közel-keleti fejleményeket a kibontakozáshoz vezető utakról tév- utakra és zsákutcákba. 2. Mi történik „Afrika szarvánál”? A gyéren érkező, s néha ellentmondásos hadijelentések arra engednek következtetni, hogy új helyzet van kialakulóban az ogadeni háborúban. Megtört a szomáliai támadás lendülete, állóháború bontakozott ki, s ahogyan időt és lélegzetet nyer az etiópiai haladó rendszer, kedvező feltételek teremtődnek az ellentámadáshoz, a behatolt külföldi csapatok kiszorításához. Mindez látható idegességet, helyenként már valóságos fej- vesztettséget keltett a térség imperialistaharát köreiben. A Szomáliái elnök egyik fővárosból a másikba utazik, mind aktívabbá válik Szaúd- Arábia, s megkezdődött az álhírek terjesztése. Olyan közlemények láttak napvilágot, hogy a szovjet honvédelmi miniszter Etiópiában tartózkodna, a „varsói szerződés inváziót tervez Szomália ellen”, s hasonló képtelen ki- talációk. A TASZSZ határozott nyilatkozatban tette helyére a dolgokat, megcáfolta a hazugságokat, ugyanakkor megerősítette az ismert tényt : a Szovjetunió támogatja Etiópia igazságos, önvédelmi harcát. Ilyen körülmények között zajlott — zárt ajtók mögött — öt nyugati hatalom válság- tanácskozása Washingtonban, de a jelek szerint nehéz lenne vállalni egy nyílt beavatkozást Szomália mellett, így marad a közvetett segítségnyújtás és változatlanul az áttételes módszer — Szaúd- Arábián át érkeznek amerikai, s egyes értesülések szerint Pakisztánon át kínai fegyverek Mogadishuba. Etiópia fellép minden veszélyes, külső manőver ellen, s változatlanul lehetségesnek tartja a békés megoldásokat. Hajlandó elfogadni az afrikai egységszervezet közvetítő tevékenységét (ugyanakkor jellegzetesen afrikai ügy lévén, nem tartja a Biztonsági Tanácsot illetékesnek ebben az ügyben), nincs semmifajta területi követelése Szomáliával szemben, viszont jogosan követeli, hogy a szomszédos ország csapatai hagyják el Etiópiát. A megoldás kulcsa most minden eddiginél inkább Szomália és támogatóinak kezében van: a kalandok és a hamisítás helyett menynyiben hajlandók a kijózanodásra, a végső soron kölcsönös érdekeken alapuló békés rendezésre. 3. Mi jellemzi a szocialista Vietnam diplomáciai aktivitását? A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelyet érthetően elsősorban a belső feladatok, az újraegyesítés, valamint az újjáépítés foglaltak el, az utóbbi hetekben mind tevékenyebb békediplomáciát folytat. A VSZK külügyminisztere több délkeletázsiai országot keresett fel, új kezdeményezések történtek Vietnam és az ASEAN- országok kapcsolatainak fejlesztésére — így széles körű együttműködési programot dolgoztak ki Malaysiával és a Fülöp-szigetekkel, rendeztek számos vitás problémát Thaifölddel. Bejelentették a vietnami kormányfő közeli, indiai utazását, s gazdasági jellegű tárgyalások folynak Japánnal. Újabb vietnami lépések történtek Kambodzsa irányába is; az év kezdete óta immár a harmadik indítvány Hanoi részéről, hogy rendezzék békés úton a súlyos ösz- szeütközéseket kiváltó határvitákat. Kambodzsa sajnos még mindig nem hajlott az ésszerű figyelmeztetések megfogadására, fegyveres erői a hét derekán nyolc helyen hajtottak végre újabb határprovokációkat, s 23 vietnami polgár életét vesztette. A VSZK részéről természetesen nem maradhatott el a megfelelő válasz, de a határozott intézkedésekkel egy- időben újabb javaslat hangzott el — ihint már korábban annyiszor — a kétoldalú tárgyalásokra. A haladó világ messzemenően szolidáris Vietnammal, támogatja békediplomáciáját, és őszintén reméli, hogy mielőbb sikerül megoldást találni az újabb délkeletiázsiai ellentétvonal felszárpűlására, amelynek léte árt a sokat szenvedett Indokína népeinek s csak azoknak használ, akik nem törődnek Vietnam és Kambodzsa igazi érdekeivel. Réti Ervin Politikai plakátok Lakner—Ga- dányi: Európa. (Eení) R. Szurjanyl- nov: Békét és boldogságot kívánunk. diadalmas Vietnam. (Jobbra.) (KS Fotó — Hauer Lajos felvétele) Nemzetközi politikaiplakát-kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállításon hét ország neves művészeinek mintegy száz alkotása látható. Carter a jeruzsálemi szünetről Carter amerikai elnök, utón Atlanta felé, a repülőgépen adott nyilatkozatában rendkívül súlyosnak nevezte a jeruzsálemi "tárgyalások megszakítását. .Hozzáfűzte azonban, hogy az egyiptomi —izraeli katonai tárgyaiáso-, kát Kairóban megkezdik. E megbeszélések időpontját , az amerikai elnök nem közölte. Kifejezte azt a reményét, hogy csupán rövid szünetről- van szó, és a poli1978. iáUMM imm VOSÍIU*» tikai tárgyalások is folytatódnak majd. Az újságírók kérdésére Carter azt is elmondta, hogy nincs tudomása Szadat washingtoni utazási terveiről. (A jeruzsálemi tárgyalások egyiptomi részről történt megszakítása óta kialakult .feszült helyzetben — számtalan találgatás mellett — az is több ízben elhangzott, hogy az egyiptomi elnök néhány napon belül az Egyesült Államokba utazik. Car- erről a kérdésről óvato- ■ítl nyilatkozott: csupán nnyit mondott, hogy ilyen er vek nincsenek, de nem zárta ki hatánj&vttan ezt a lehetőséget. _____ Bizonytalan Talán még soha nem volt olyan választás Nyugat-Euró- pában, amelynek ennyire bizonytalan kilátásai lennének: A bizonytalanság nem is any- nyira a győztes pártokkal kapcsolatos, mint magának a választásnak megrendezésével. Az előzetes döntés alapján ugyanis 1978 júniusában közvetlen szavazással kellene megválasztani a Közös Piac parlamentjének tagjait. EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK? Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó „alapító atyák” két évtizeddel ezelőtt az úgynevezett „Római szerződésben” megfogalmazták azt az elképzelésüket, amely szerint az Európa-parlament az idők folyamán egyfajta „nemzetek feletti” szerepet vesz fel, s elvezeti a Közös Piac országait a szorosabb unióhoz, a korábbi politikusok által már oly sokszor megálmodott „Európai Egyesült Államokhoz”. Ez az elképzelés azonban mind ez ideig nem jutott el még a megvalósulásnak küszöbéig sem. A „hatok”, majd a „ki- lencek” viszonyában nem a „nemzetek feletti” vonások uralkodnak, s a döntésekben az egyes államoknak továbbra is összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepük van. mint a közös szerveknek. így aztán a Közös Piac parlamentje is csupán konzultatív testület, amelynek nincs törvényhozási joga. Az Európa-parlamentet egészen mostanáig az egyes tagországok törvényhozásainak küldötteiből alakították, az egyes nemzetgyűlésekben AGGÓDÓ EURÓPA: Vajon tényleg felépül itt a parlament? (A Weltwoche karikatúrája — KS) választások képviselt pártok arányában. Ezt a jelenleg is érvényes állapotot azonban ideiglenesnek tekintették, s már 1962- ben megfogalmazták azt a követelményt, hogy közvetlen választásokat tartsanak a Közös Piac országaiban. Végül is 13 év telt el, mire a „kilencek” vezetői döntést hoztak arról, hogy 1978 júniusában megrendezik az eddig még soha nem volt választásokat az Európa-purlament- be”. TÖRVÉNYHOZÓ JOGKÖR Két éve folyik már a különböző szintű vita arról, miképpen, milyen rendszer alapján rendezzék meg a 78 júniusi választást, mennyi mandátumot kapjanak az egyes tagországok. Ugyanakkor, mint erre a megfigyelők rámutatnak, a parlament politikai, hatalmi kompetenciájának kérdését általában megkerülik. Lapvélemények szerint a „kilencek” kormányai azért szorgalmazzák az EGK politikai integrációját, mert ebben látják a válság által megrendített gazdasági integráció eredményei megóvásának biztosítékát. A nyugat-európai politikai egység egyik legharcosabb híve Tindemans belga miniszterelnök 1976-ban több dokumentumot gerjesztett az EGK tanácsa elé. Ezek egyikében megfogalmazta azt a követelményt is. amely az Európa-parlamentnek kezdetben kezdeményező, majd törvényhozó jogkört is szán. A Tindemans-javaslatok viharos politikai vitát váltottak ki az -egyes országokban. A- polémia tárgya mindenekelőtt a nemzeti szuverenitás kérdése volt. A belga kormány javaslatai Franciaországban és Nagy-Britanniában találtak leghevesebb ellenzőkre. Párizsban a kommunisták és a gaulleisták egyaránt visszautasították a francia nemzeti döntések korlátozásának lehetőségét, Londonban pedig a parlament nem járult hozzá, hogy a brit szigeteken el-' fogadott többségi választási rendszer helyett a Brüsszelből javasolt arányos módszer szerint rendezzék meg a júniusi választásokat. A képviselői helyek országonkénti elosztásáról végül is sikerült megegyezniük. Eszerint a, 410 parlamenti helyből a „nagyok” (Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország és Olaszország) egyenként 18-at kapnak. Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15, Luxemburg pedig 6 képviselőt választhat, „EURÓPAI PÁRTOK” A megválasztott képviselők a jövendő parlamentben nem országaik, hanem pártállásuk szerint szerveződnek frakcióba. Ez a folyamat már ■a jelenlegi helyzetbén megindult: megalakult már az úgynevezett „Európai Néppárt”, azaz a kilenc közös piaci ország kereszténydemokratáinak szövetsége .1976. márciusában zászlót bontottak a liberálisok is. Valamivel korábban, még 1974-ben létrehozták az „Európai Közösség szociáldemokrata pártjainak szövetségét”, amely a Szocialista Internacionálé kereteiben működik. Már a jelenlegi Európa-parlamentben is tevékenykedik az ólasz és francia képviselőkből álló kommunista frakció, amely méltán számíthat arra, hogy a júniusi választásokon tovább erősödik. A szocialisták és a; kommunisták előretörése .magyarázza elsősorban, hogy kontinensünk nyugati felének konzervatív erői ma már korántsem oly lelkes hívéi a "politikai integrációnak, mint a 60-as években. Az. egyik leglelkesebb „európai” ', Tinóé .-nans így nyilatkozott erről: „A legégetőbb kérdés az, hogy vajon együttműködnének egy szocialista—kommunista többségű parlamenttel azok a kormányok, melyeket más politikai erők vezetnek? Én a magam részéről" kételkedem ebben.” M. a.
