Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

Bemutatjuk a sportágakat Sokat jelent a világbajnok Neve: tájékozódási futás. Életkora: 7 év. Versenyzők száma: 4500. Kiemelkedő eredményei : 1—1 világbajnoki arany- és ezüst-, 2 bronzérem. Különös ismertetőjele: he­gyek futói: Nincs egyetlen más sport­ág sem, amely a tájékozódási futáshoz hasonlóan két kü­lönböző alapról indult volna el hódító útjára. Mert, amíg a múlt század végén a skan­dináv országokban a futóat­léták honosították meg, ké­sőbb Közép-Európában a ter­mészetjárásból vált ki, s lett önálló sportág. Skandináviánál maradva : kialakulása úgy történt, hogy a futóatléták mezei edzései­ket többnyire erdőkben, he­gyes vidékeken végezték a nagyobb megterhelés érde­kében. TV lefutandó távok út­vonala úgy történt, hogy megjelölték a fákat, s ezek mutatták az irányt. Közép- Eurónában viszont a térkép alapján tájékozódó turisták versenyre keltek egymással, s a rendezők ilyen jellegű feladatokat adtak nekik. De hogy ne csak célba érjenek, Nagy meglepetést keltett az a hír, amely szerint vég­leges: Günter Netzer az NSZK egykori válogatott lab­darúgója lett az SV Ham­burg menedzsere. A 33 éves sportember a héten írja alá szerződését. A hastingsi nemzetközi sakk versenyen jól szerepel a magyar színeket képviselő Sax Gyula nemzetközi nagy­mester. A 6. fordulóban az izraeli Simon Kagannal ült asztalhoz és ötórás játék után a sötét bábokat vezetve füg­gőben maradt játszmája győ­zelemmel kecsegtet, pozícióba ugyanis erős. 6 forduló után a mezőnyt Sax Gyula vezeti 4 ponttal. 1 függő játszmával és egy elhalasztott játszmá­val. A további sorrend az élen: Petroszjan (szovjet) 4 p., Dzindzihasvili (izraeli) 4 p., Speelman (angol) 3,5 p. Lord Killanin, a NOB el­nöke a jövő hónap közepén Lake Piacidba utazik. Killa- ninnak február 10—14-e kö­zött ez lesz az első látoga­tása az 1980. évi téli olim­piai játékok színhelyén, ahol a szervezők részletesen tájé­koztatják maid a versenyek előkészületeiről. A NOB el­nöke részt vesz az ebben az időpontban itt rendezendő gyorskorcsolyázó és négyes bob világbajnokságon is. Buenos Airesben január 15- én kezdődnek meg a Forma 1-es versenyautók 1978. évi világbajnoki versenysoroza­tának küzdelmei. Az argen­tin Grand Prix-re 24-en nevez­tek, ott lesz a mezőnyben többek között a múlt évi vi­lágbajnok osztrák Niki Lau- da, azután az amerikai Mario Andretti, az angol James Hunt, a brazil Emerson Fit­tipaldi, és az argentin Carlos Reutemann is. A rajtsorren­det eldöntő hivatalos edzé­seket január 13-án és 14-én tartják. A résztvevők 305 km-es távon mérik össze egymással tudásukat, azaz a municipal autópályán 53 kört tesznek meg. Montreal: a Szovjetunió nyerte a junior jégkorong világbajnokságot, miután utolsó mérkőzésén 5—2 (2—1, 2—1, 1—0) arányban győzött Svédország ellen. ÍÜMimsm , 1978. január 5„ csütörtök hanem minél gyorsabban is, futva igyekeztek megtenni az utat. Magyarországon a tájéko­zódási futás a harmincas években járt „gyermekcipő­ben”, az ötvenes években ka­pott nagyobb lendületet, s mint a természetjárás egyik szakága lett ismert és nép­szerű. S amikor 1970. január 1-én mega’akult az önálló Magyar Tájékozódási Futó­szövetség. már kézzel fogha­tó eredményei is voltak. Így az 1901-ben megrendezett Európa-bajnokságon Mon- spart Sarolta 5. helyével nagy meglepetést keltett, s idehaza egycsapásra megnőtt a sportág iránti érdeklődés. A folytatás sem maradt el, s az eddigi legsikeresebb esz­tendő 1972 volt: Monspart Sarolta világbajnok lett, a női váltó 4., a férfi pedig bronzérmes. — Ezekre az eredmények­re nemcsak mi vagyunk büszkék, hanem azt hiszem, az egész egyetemes magyar sport, mert egy korábban jó­formán alig ismert és kulti- vált versenyágban értük el sikereinket — mondta Sker- letz Iván, a szövetség főtit­kára. — S hogy mit jelentett Monspart Sarolta világbaj­noki címe, bizonyítja az az­óta eltelt öt esztendő is. Ö ma is sportágunk vezeregyé- nisége, óriási propagandistá­ja a tájékozódási futásnak, s hogy országosan 4500 a ver­senyzők száma, az az ő szép sikereinek is köszönhető. Budapest mellet elsősorban Pécs és Eger, de újabban Hódmezővásárhely is jelen­tős bázisa a tájékozódási fu­tásnak. A fiatalok, a termé­szetet kedvelők, az időseb­bek, a szabad levegőre vá­gyók egyaránt nagyon ked­velik. Bizonyítja ezt, hogy ma már tízévesek részvéte­lével is rendeznek versenye­ket, s az idei, XI. Hungária Kupa viadalon egy 63 éves sportember is starthoz állt. A sportág jellegéből fakad, hogy mindenekelőtt a hegyes vidékek nyújtanak otthont, s a március közepétől novem­ber közepéig tartó szezonban sokfelé járnak a versenyzők, a legjobbak például alig győznek külföldi meghívá­soknak eleget tenni. — Versenyprogramunkban négy szám szerepel; a férfiak és a nők egyaránt az egyéni és váltó-viadalon vesznek részt — folytatta a főtitkár. — A, táv természetesen nem azono.s: a férfiak általában 15—20 kilométert, a nők en­nek a felét teszik meg. Iz­galmas egy-egy verseny, amelyen nemcsak az atlé- tikus felkészültség, hanem a szellemi frisseség egyformán esik latba. A futók a rajtnál térképre berajzolva megkap­ják az ellenőrző pontok he­lyét. Ez adja a pálya vázát, mert a pontok közötti szaka­szokon a versenyző maga ha­tározza meg, hogy milyen útvonalon fut. A sok változat közül természetesen a leg­megfelelőbbet kell válasz­tania, figyelembe véve erőn­létét és szellemi frisseségét is. S aki mindkettővel jól gazdálkodik, az sikerre szá­míthat. ... Sokszor hangzott el, hogy a hosszútávfutók, a marathonisták a legmagá­nyosabb sportolók. Ez nagy tévedés. A tájékozódási fu­tóknál nincsenek „árváb­bak”, hiszen még az edzőjük­re sem számíthatnak a ver­senyek közben. Magukra van­nak utalva. Kezdődik a sakkszezon Vasárnap, január 8-án, Gyöngyösön, a Volán Kul- túrházban 9.30 órás kezdés­sel ül asztalhoz a megyei sakkszövetség, hogy az éves versenyprogramot megtár­gyalja. Ezen az értekezleten részt vesznek az új elnöksé­gi tagok mellet azok a meg­hívott szakosztályvezetők, intézők, járási, városi sakk- szövetségek elnökei is, akik a megye sakksportjának ügyében illetékesek. — Az új év küszöbén meg kell tárgyalni az éves prog­ramot — mondotta ezzel kapcsolatosan Dobroviczky Ferenc megyei szövetségi el­nök. — Ismertetni szükséges az új minősítő szabályokat, továbbá azt, miként kell be­vezetni a sportolók tagköny­vébe az azonosítási számo­kat, minősítéseket, hivatko­zási számokat az értékszá­mokkal együtt. A sportnap­tárban rögzítettek szerint időben meg kell- rendezni a sportköri, járási, városi egyéni és csapatversenyeket, mert ezek alapján kapcso­lódhatnak be a megyei szin­tű minőségi sakksportba. Nagy vita várható ezen a kibővített megyei szövetsé­gi értekezleten a megyei fér­fi-csapatbajnokság ügyében, mert egyes sportkörök sze­rint egy-egy csapat létszáma 12—12 főből állana, mely­ben egy ifjúsági és egy női sakkjátékos szerepelne. Más sportkörök azt szeretnék, ha az idén még nem történne változás, hiszen a csapatlét­szám-bővítésre, az elkészült szakosztályi költségvetések sem adnak lehetőséget A megyei szövetség azt szeret­né, ha a járási csapatbaj­nokságot nyert együttesek vezetői is nyilatkoznának, van-e költségük .tervezve a megyei csapatbajnokságra? — egyáltalán élnek-e a maga­sabb osztályba kerülés jogá­val? A megyei sakkszövetség az idén nem rendezi meg a vá­rosi, járási serdülő egyéni bajnokságok elődöntőit. Fon­tos tehát, hogy a területek illetékesei időben bonyolít­sák le ezeket a versenyeket, hogy a jegyzőkönyvek bir­tokában nevezni tudjanak a megyei döntőre. Vonatkozik ez az ifjúságiak versenyren­dezvényeire is, ezért kerül előtérbe a járási, városi sakkszövetségek és a megyei- szövetségi munka összehan­golása. Mivel pedig az új szabá­lyok — a csapatbajnokságok­ban — nem adnak módot egyéni minősítések megerő­sítésére, szerzésére, nagy súlyt helyez a megyei szö­vetség a sportnaptárban sze­replő egyéni minősítőverse­nyek helyes szervezésére, mezőnyeinek összetételére, lebonyolítására és a verseny­bíró küldésre. A megyei szövetség há­rom, az Eger SE egy orszá­gos versenyt rendez az idén. Fontos, hogy ezek a rendez­vények öregbítsék Heves me­gye jó hírnevét. Labdarúgás A tavaszi idényre készülnek megyei csapataink A megyei labdarúgó-baj­nokságban február 26-au kezdődik a bajnoki pontva­dászat. Ennek kezdete előtt tudósítóink segítségével meg­kerestük a csapatok vezetőit, akik a felkészülés menetéről a válozásokról és terveikről tájékoztattak. A SIROKI VASAS labdarúgói január 5-tól 15- ig előalapozáson ' vesznek részt Teleki Gyula vezető edző és Csáki Béla pályaedző irányításával. Január máso­dik felétől pedig napi két ed­zéssel készülnek a tavaszi nyitányig. Berta István sport­köri elnökhelyettestől meg­tudtuk, hogy a játékos ke­retben jelentős változás vár­ható. Pál László bevonult katonai szolgálatra. Abuczki porcműtétje sikerült, s a ru­tinos labdarúgóra ismét szá­míthatnak. Három salgótar­jáni és egy nagybátonyi lab­darúgó leigazolásával kíván­ják még ütőképesebbé tenni csapatukat. Az ősszel kiví­vott negyedik helyezésükkel teljes mértékben elégedettek. Tavasszal is szeretnék meg­tartani ezt a pozíciót a baj­noki táblázaton. A sportkör anyagi helyzete rendezett, s különösebb prob­léma nélkül készülhetnek labdarúgóik. Az ifjúságiakkal Zagyi István, a serdülőkkel pedig továbbra is Nagy Gyu­la foglalkozik. A MÁV HAC-NÄL edzőváltozás történt — új­ságolta Szuromi István a csa­pat intézője. Jávorka József, az NB III-as Ceglédi Vas­utas SC edzője lett. A sport­köri elnökség Tóth Sándort, a csapat Volt játékosát bízta meg vezető edzőnek, aki ezt megelőzően hét évig irányí­totta sikeresen az ifjúsági gárdát. A fiatalok edzéseit pedig Ecseri József vezeti a jövőben, aki a múlt évben fejezte be játékos pályafutá­sát, s jelenleg segédedzői tanfolyamra jár. A vasutasok tizennyolcas, változatlan játékoskerettel, január 10-től hazai környe­zetben kezdik meg a felké­szülést. A bajnokság kezde­téig tíz előkészületi mérkő­zést játszanak. Felkészülésük zavartalannak ígérkezik, mi­vel a füves és salakos játék­tér mellett edzőteremmel és 18 férőhelyes pihenőhelyi­séggel is. rendelkeznek. A szakmai munka színvonalá- ' nak növelése mellett a sportszerűségi ranglistán is— — pályabetiltás is' előfordult — előbbre kívánnak lépni. Világbajnoki döntőkre emlékezve 1970 Mexikó XV. A döntő tehát ismét Dél- Amerikába vonzotta a világ legjobb (legjobb?) tizenhat csapatát. Mind az öt világ­rész képviseltette magát az előkészületekben, a csoport- mérkőzések során, s mind az öt világrész élénk figyelem­mel fordult a döntő mérkő­zései felé. A mexikói világ- bajnokságon nagy, talán min­dennél nagyobb tét forgott kockán: a világ labdarúgá­sának a jövője! Hogy miért? Mexikó előtt a labdarú­gás nehéz napokat, sőt éve­ket élt át. Világszerte erősen csökkent á nézők száma. Ez azt jelezte, hogy a játék vonz­ereje egyre alábbhagy, s a futball az érdeklődők száz- meg százezrei nélkül nem él­het, nem „a világ játéka” többé. A kialákult nehéz helyzetről mindenkinek más- más volt a véleménye.. Sokan egyszerűen csak a televíziót okolták (nem teljesen alapta­lanul, de alapvető okként hi­básan) mások, a tisztábban látók magát a játékot. Emlékezzünk csak, hiszen nem nehéz, mert ami volt — még ma sem múlt el nyomta­lanul, különösen nálunk Ma­gyarországon nem. A Herre­ra kovácsolta „catenaccio”, a védekező futball vészes gól- szegénysége, a játék hai ál­unalomig eseménytelensége már-már zsákutcába juttat­ták „a világ szenvedélyét”. Ráadásul a keménységet felváltotta a durvaság a Dél- Amerika—Európa ta’álkozón vagy akár az európai „bel­földi’” mérkőzéseken is egyre gyakoribbá váltak a világot rengető botrányok ... Sokan a szabályok megvál­toztatását sürgették, nem ri-. adva vissza az olyan alapvető változások emlegetésétől sem, mint a játéktér három harmadra való felosztása, a les eltörlése és más hasonlók. Mert „a szabályai ölik meg a futballt !” ... hangoztatták felelőtlenül. A FIFA pedig ragaszkodott a régi szabályaihoz. Más országok, közöttük mi is, a válogatási rendszert vi­tattuk és vitatjuk ma is: mert a területi felosztás nem fel­tétlenül a világ legjobb ti­zenhat (a következőkben 24?) csapatát juttatta a világbaj­nokság döntőjébe. Sir Stanley Rous viszont kitart a területi felosztás el­ve mellett, mert szerinte egyedül ez segíti elő a labda­rúgás világméretű erősödé­sét és további népszerűsödé- sét. Volt tehát miről számot adnia a mexikói döntőnek. Érezték ezt jól nagyon so­kan. Mindazok, akik valóban felelősséget éreztek a játék további sorsáért. Ha Mexikó­ban a mérkőzések valamelyi­ke botrányba fulladt, ha Me­xikóban a catenaccio ese­ménytelensége uralkodik, ha Mexikóban „lustának” és gát­lónak bizonyulnak, a jó játék kialakulásához a régi szabá­lyok. egyszóval, ha a labda­rúgás nem tud „újítani”, va­lami egészen meglepőt, újat produkálni, ami újabb négy évre, vagy esetleg még hosz- szabb időre is megszabja fej­lődésének irányát — akkor a fu+ball megbukik! Nem bukott meg. Üjabb és minden eddiginél nagyobb, világméretű csatát nyert. Példamutatóan sportszerű mérkőzések folytak, lélegzet­elállító feszültségben és iz­galomban. Százhúsz perces drámák játszódtak le, szenzá­ciós tudású játékosokból álló, egységes csapatok között. Dél-Amerika (különösen a világbajnok Brazília) csillogó és látványos technikájához megtanult keményen, célra­törően játszav, Európa (Anglia, Olaszország, NSZK) pedig a maga játékának leg­jobb és legjellegzetesebb vo­násait felerősítve állta vele a harcot. Mexikó végül is határozot­tan megmutatta a játékban követendő utat. Azt, amelyen járva a játék minden eddigi­nél nagyobb magasságokba juthat el. Mexikóban nemcsak a győztes csapat, hanem maga a labdarúgás „a világ játéka” ülhetett győzelmi ünnepet. Es né feledjük el: a játék sorsá­nak alakulása Mexikóban igen sok szempontból a já­tékvezetők kezében volt. Raj­ták állt, vagy bukott sok minden. A döntőt a Német Demok­ratikus Köztársaság FIFA- birainak egyike Rudi Glöck­ner vezette. Jelölése megle­petés volt, hiszen fiatal (41 éves) játékvezető, viszonylag kevés nemzetközi tapasztalat­tal rendelkezett. Teljesítmé­nye azonban a jelölőket iga­zolta: egyöntetű elismerésben részesítették a mérkőzés után világszerte. Ő maga így írt: „A mérkő­zést megelőző csütörtökön kaptam meg a jelölésemet, levélben. Benne volt a mér­kőzésjelentési lap, a sárga, meg a vörös kártyák ... ugyanúgy, mint bármely más, egyszerű mérkőzésen. Semmi különös, sehol egy utalás, vagy valami különle­ges értesítés.... Számomra persze, megsem egyszerűen csak annyit jelentett, mint egy a sok másik közül. Nem is annyira fizikailag, mint inkább lelkileg készül­tem fel nagyon. Pénteken és szombaton sokat, pihentem, edzést már nem tartottam, de hogy mégis „készüljek”, végignéztem a tévében az NSZK—Uruguay mérkőzést. Legalább érezhettem egy ha­sonlóan fontos mérkőzés han­gulatát. A partjelzőim kijelölésével is szerencsém volt. A svájci Scheurer kitűnően beszél né­metül, sőt franciául is. Az argentin Coerezza pedig franciául tud, így közöttünk nagyon könnyű volt a fontos munkát összehangolni. A mérkőzés alatt sem volt sem­mi komplikáció. Könnyen és gyorsan értettük meg egy­mást. A kezdés előtt öltözőnkben kicsit túlfűtött volt a hangu­lat. Már a küzdelem foglal­koztatott bennünket. Gondo­latban már az Azték Stadion gyepén álltunk. A FIFA hi­vatalos megbízottja kivételé­vel egyedül voltunk, illetve velünk volt még a mexikói tolmácsunk. Rajtuk kívül más az öltözőbe nem léphe­tett. Aztán a mérkőzés ... A brazil—olasz mérkőzésen igén magas színvonalon ját­szott mindkét együttes. A sportszerűség szabályait hi­hetetlen energiával maximá­lisan igyekeztek betartani. Brazília válogatottja — úgy érzem — az egész világbaj­noki mezőnyben valóban a legjobb csapat volt, megér­demelten nyerte a döntőt is. A lélekölő küzdelem játék- vezetőileg nem volt túlzottan nehéz, de feszültsége és ma­gas színvonala miatt fárasz­tó. Amint befejeződött, szá­munkra már véget ért mín- 1 den izgalom, minden feszült ­ség, A játékosokra még nehéz munka várt. A szurkolók ilyen ostromát és a játékosok testi épségét is a legmeszebb- menőkig veszélyeztető „imá­datát” életemben még sona sehol nem láttam. Elsőnek két partjelző kollégám gra­tulált, aztán a belga Vitai Loraux, akit az én tartalé­komként jelölt a mérkőzés vezetésére a FIFA. Ha vala­mi bajom történt volna a mérkőzés előtt, azonnal ő lé­pett volna a helyembe. A döntő labdáját szerettem volna megszerezni és eltenni, de erre semmi reményem nem volt, mert az egyik bra­zil játékos, Paulo Cesar azon­nal megkaparintotta, és úgy vigyázott rá, mint a szeme fé­nyére. S egy brazil világbaj­noktól, még az ezüstérmes olaszoknak is csak nagy rit­kán sikerült elvenni a labdát. Hogyan sikerült volna éppen nekem? Természetesen ilyen udvariatlanság eszembe sem jutott volna. Újdonság volt ezen a vi­lágbajnokságon, hogy az el­lenőrzés világméretű térhó­dításával összhangban min­den mérkőzés előtt kötelező doppingvizsgálatot tartottak. Minden vizsgálat eredménye negatív volt! Amikor búcsúztunk, a FIFA-vezetők még egyszer megköszönték működésemet, es Sir Stanley Rous átadta az ezüstsípot. Az olasz vezetők egy ezüst cigarettatárcával kedveskedtek... Amikor hazaértem, tulaj­donképpen csak akkor érez­tem igazán, milyen súlya volt annak a mérkőzésnek, amit vezethettem. Jólesett az ál­talában elismerő bírálatokat, hallanom. de mindennél nagyszerűbb érzés volt ter­mészetesen családom szerete- te és érdeklődése. Először és még nagyon sokáig nekik tartottam beszámolót feled­hetetlen mexikói élményeim­ről.” (Folytatjuk) Somos István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom