Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Szent a béke—remélhetőleg...! Jubileumi kiadvány ij-Haívanbao Mérlegen egy iskola tízéves munkája Ott ülnek a padokon, vá­rakoznak, aztán a hangszóró­ba bemondott nevek halla­tán ketten elindulnak a tár­gyalóterem ajtaja felé. Sem­mi udvariasság, az arcokon dac és öntudat; az lép be először, aki hamarabb ér az ajtóhoz. Még várok, s közben fi­gyelem a többieket. Két-két embert itt könnyű „párosíta­ni”, ahogy nézik, illetve ahogy feltűnően nem nézik egymást. Tárgyalásra jöttek, egyikük valamiért beperelte a másikat, vagy esetleg köl­csönösen nyújtottak be kere­setet. Körülbelül tíz perc telt el. amikor az imént bevonult felek kiléptek az ajtón, egy­mást tessékelve, és zavartan elmosolyodva, ha tekintetük egy pillanatra találkozott. Csupa udvariasság a két em­ber; ha Picasso nem sieti el a dolgot, róluk lehetett vol­na megmintázni a béke szim­bólumát. Odabent a pulpitusnál Ku- harik János népi ülnök elé­gedetten mosolyog. Ö vezeti sokszor az Egri Járásbíróság­nál a békítő tárgyalásokat, s mint régi, gyakorlattal ren­delkező társadalmi munkás — harminc esztendeje ülnök —, a legjobban tudja, mit je­lent a békesség, a kibékülés. — Nem egyszerű rábeszél­ni az embereket, hogy hagy­janak fel a fölösleges peres­kedéssel. Állítom, hogy bár­milyen elszántan is érkeznek ide vélt, vagy valódi sérel­mekkel, meggyőzhetők, hogy más ütőn, ember módra is -el lehet simítani a nézeteltéré­seket. De hát miért is kell mindenért a bírósághoz for­dulni, s itt keresni az orvos­lást? Nem először hallom ezt, s igazat kell adnom. Az ilyen — más ügyekkel összehason­lítva — apró-cseprő perpat­varok időt, energiát kötnek le. Ezért is van nagy jelen­tősége az első lépcsőnek, a békítő tárgyalásnak. Jelentő­ségét és értelmét az ered­mény adja, s ez nem is akarmilj’en! — A magánvádas ügyek hatvan-hetven százaléka már a békítő tárgyalások során megszűnik, illetve befejező­dik. Jó volna — teszi hozzá Kuharik János —, ha az a 30—40 százalék is a minimá­lisra csökkenne. Beszólítja a ..következőt”. Két asszony sorjázik be a tárgyalóterembe, s áll a pul­pitus elé. Az egyik — fiatal menyecske — úgy tudia. hogy idősebb szomszédnője becsületbe vágó dolgokat ter­jeszt róla — Kérem, ez nem igaz — mondja az idő« asszony. — Amióta oda költöztek a szomszédba, jóban voltunk, mert szerettem őket. Dolgos asszonyka, s a férje is min­dig kedvesen köszön. Egyedül élek. bíró úr ... — Elpityere- dik, zsebkendőt vesz elő. az­tán sóhajtva folytatja: — So­kat segítettek ... hát miért bántanám őket? Már a gye­rekeket is zavarják tőlem, pedig azok szeretnek... — s ömlik a panasz, meg könny. — Mit szól ehhez? — for­dul az ülnök a fiatalasszony­hoz. — Igen — mondja —, jó­ban voltunk vele. S aztán azt hallom, hogy mindenfélét terjeszt rólam. — Hallotta... s el is hi­szi? — Kérem — kezd bizony­talanná válni a folyosón még a kérlelhetetlenség pózában ülő menyecske —, én is cso­dálkoztam, de a Piros mond­ta, hogy... Kiderül, hogy Piroska a néni lánya, aki évek óta fe­léje sem néz az egyedül élő anyjának, s ha a boltban meglátja, visszafordul. A levegőben már érezni, hogy oldódik a feszültség, s a harag más tárgyat keres. Kuharik János jó emberis­merő, ki is használja a han­gulat enyhülését. Röviden, de meggyőzően beszél, s amikor felteszi a kérdést: — Fenntartja még a vá­dat? Akar ezek után is pe­reskedni? — megrázza a fe­jét, mert szólni még nem tud, s bocsánatkérően, sírva a néni nyakába borul. Az idős nő magához szorítja a menyecske fejét, s szemében ott tükröződik az öröm, hogy mégsem lesz egyedül. — Sajnos sokszor előfor­dul — mondja később az ül­nök —, hogy valamilyen har­madik személy miatt ugra­nak össze a felek, s csak itt, a bíróság sajátos légkörében döbbennek rá: semmi értel­me nem volt a haragnak. Megmondom őszintén, hogy az ilyen „kívülállókat” nem szeretem, s komoly kétsége­im vannak a jó szándékukat illetően... Ezernyi kérdésben támad­hat nézeteltérés az emberek között a telekvitától a ferde pillantásokig, a becsületsér­téstől a rágalmazásig, a csa­ládi perpatvartól az oktalan féltékenykedésig; s végtelen türelemre van szükség, amíg eloszlik a harag felhője. Per­sze nem mindig sikerül, de ha igen, annak többen is örülnek! — Amíg csak két ember él, vita mindig lesz; ez a ter­mészetünkből adódik. Oly­annyira — teszi hozzá Ku­harik János elmosolyodva —, hogy ha egyetlen ember ma­radna a földön, igen hiányol­ná ezt a „lehetőséget” is ... Egymás nélkül sem boldo­gok, sem boldogtalanok nem lehetünk. — Veszekedett már? — ju­tott hirtelen az eszembe. Elgondolkozva, kissé cso­dálkozva néz: — Hát persze. De igyekez­tem mindig a „megengedett” határokon belül maradni. Türelemre nemcsak itt, ha­nem másütt is szükség van! S mindig azt kerestem, ho­gyan lehet valamit békesség­ben, fölösleges lárma, ideges­kedés nélkül megoldani. — Ezek után: mi a véle­ménye a békéről? — Egyszerű. Ne csak álmo­dozzunk róla, hanem te­gyünk s érte valamit. Kátai Gábor Ízléses, jól szerkesztett könyv látott napvilágot nem­régiben az új-hatvani gim­názium és közgazdasági szak- középiskola kiadásában. Tíz­éves az intézmény, s ez adott módot arra. hogy az eltelt időszak munkáját, tevé­kenységét mérlegre tegyék a tantestület tagjai. A kötet alaphangját dr. Máté József bevezető tanulmánya adja meg. A nevelő-oktató mun­ka kapcsán a középiskolai közgazdászképzés legfonto- tosabb vonásait villantja fel a szerző, mintegy a múltból bontva ki az elkövetkező idők gyakorlatát. Továbbiak­ban hely jut az osztályfőnö­ki ténykedésnek, fölmérő eszmefuttatást olvashatunk a világnézeti nevelés helyze­téről. Nyitrai Zoltán a hon­védelmi ismeretek elsajátí­tását célzó munkát vizsgálja, a teljesen tájékozatlan olvasó előtt is érzékletesen bonta­koztatja ki a szakmai kép­zést szolgáló ügyviteltechni­ka, üzemszervezés lényegét Misinszki Józsefné dolgozata. A kötet hűséggel tudósít az intézetben folyó mozgalmi életről is, légyen az a párt- szervezet, a KISZ, a szak- szervezeti bizottság, vagy a szülői munkaközösség tíz esztendős munkája. S ami­kor például fejezetet szentel Petrik Ágnes tollából a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­Lőrinciben, az iskola szom­szédságában, tető alá került az új, száz személyes óvoda, s ahogyan a Petőíibányán működő vegyesüzem, a kivi­telező vállalat vezetői mond­ják: jövő ősszel birtokba ve­hetik a kicsinyek. Terven felül, az üzemek és különbö­ző társadalmi szervek ösz- szefogásával, Petőíibányán ötven személyes óvoda épül. Munkálataihoz elsősorban a Csőszerelő Vállalat, a selypi cukorgyár, az egyesült ter­melőszövetkezet és az áfész nyújtott jelentős anyagi tá­mogatást. ság tagcsoportja gazdag kapcsolatainak, olyan speciá­lis, időszerű ténykedés, öl sem feledkezik meg. mint a két­éves komplex filmesztétikai továbbképzés, amelyről — Gábor Pál „Járvány” című művének kritikai fogadtatá­sa nyomán — Tözsér Ferenc publikál kiemelkedően 'ér'"- kes, izgalmas felmérést. Itt kíván említést több olyan kis írás, amelyek mindegyike a tanulók szakkörön ,kivö*; hasznos időtöltését . ' veszi számba S nem feledkezhe­tünk meg Bocsi Lászl" • statisztikai kistükréről, ame” a kétirányú képzést nyújtó intézmény gazdasági fejlődé­sét tárja elénk. A kis könyv oktatást ö-t»- neti jelentőségét jól égé?'’' ki az írásokhoz mellékeli fo­tók, táblázatok. S minden zonnyal kedves emlékét je­lent a mű mindazon -fiatal vagy „öregdiákoknak”, akik megtalálják nevüket a kü­lönböző években sikerre1 vizsgázottak listáján. Hogy hiányoljunk is valamit: akár a fedélen, akár a belső cím­lapon elkelne végre a titu­lus! Akiknek nevét az iskola viseli, akinek emlékét; az in­tézmény nevelői, diákjai ápolják. Kar, hogy a jubileumi esz­tendőben még mindig „név­telen” az új-hatvaniak kö­zépiskolája! (m. gy.) Az építkezés kapcsán meg­tudtuk, hogy a két óvoda „belépése” lehetővé teszi va­lamennyi helyi igény kielé­gítését. S ugyancsak el kell mondanunk, hogy a petőfi- bányai új óvodánál létesülő 300 személyes konyha meg­oldja az egész település nap­közi otthonainak ételellátá­sát. éspedig a legkorszerűbb körülmények között.' A két óvoda; valamint ö napközis konyha beruházási összege megközelíti a tízmillió forin­tot, amiben a helyi anyagi forrásokon kívül a megyei tanács támogatása is benne foglaltatik. Megoldódnak Lőrinci óvodagondjai Napközis konyha is épül Egy idős bányász gyűjtötte össze és nyújtja át emléke­it, kezdve a gyerekkortól, befejezve a nyugdíjba me­nés időpontjáig. A szándé­ka nem több és nem keve­sebb, mint idézni a múltat, hogy eljuthassunk a jelen­1 Az én legjobb gyerekkori barátom Andris bácsi volt. O már nyugdíjas, tele idővel, én mint gyerek szintén nagyon ráértem. Andris bácsi roko­nom volt, az ő gyermekei az én unokabátyáim voltak, már valamennyien felnőttek, így hát én voltam a család kifutója és mindenese. Az öreg haláláig sem tanult meg rendesen magyarul. Amikor csak lehetett, együtt töltöttük a napot. Egyik reggel így szólt: — Holnap gombázni me­gyünk, Pepi, ha az anyád el­enged és korán felkölt. De orvosság nélkül nem lehet elindulni ezért menj Tini né- nődhez, kérj tőle két hatost, ha nincs neki, akkor adja ide a kontós-könyvet, meg a porciós üveget és hozzál bo­rovicskát Keszlertől Mondd neki, hogy a jobbikból ad­jon. A lakásunk tulajdonképpen az erdő alján volt, a gombá­ért nem kellett messzire menni. Akár a Bükkbe, akár a Káliba vagy a Csókásba mentünk, egy jó negyedóra alatt elértük a célunkat. Ezen a napon szerencsénk volt. Hamar megteltek a kendőink szép. egészséges, fi­atal gombával. Még azt i? megtehettük, hogy dúskál­junk köztük. A gvanúsakat O JlMkM 1977. úKcmber 25* vasárnap Ursitz József: A mé’vboi a nagyvilágra egyik völgyből a másikba. A faluban egyetlen kocsma volt. ahol ma is Lusztig méri az italt, meg hetenként egyszer a húst. A kocsma régi tulaj­donosa úgy biztatta megál­lásra az utasokat, hogy egy táblára kiírta: etes, ami azt akarta tudatni, hogy itt aztán már etetni kell a lovat. Csak az egyik „s” le maradt. Mind a ketten kuncogtunk a furcsa elnevezés történetén. Andris bátyó máris mondta tovább: — 40 évvel ezelőtt, itt alattunk', a Bükkben még bányák voltak. Szép, fényes szenet hoztak onnan fel a napvilágra. Akkor még dol­gozott a nagy sachta, az Amália-akna. Kis stollnákat (tárókat) hajtottunk a hegy alá. Ezekből a szintes vága­tokból csak felfelé tudtunk vágatokat hajtani, mert így a víz magától kifolyt a bányá­ból és a tele csillék is min­dig lefelé gördültek. A mé­lyebb szintekre nem tudtunk lejutni, pedig ott volt csak a sok jó szén. A föld alatt csu­pán a ló segített rajtunk. A csákány, az ék, a bunkó (ka­lapács), a fejsze és a fűrész volt a szerszámunk. A vilá­gításhoz olajmécsest használ­tunk. A szenet innen pa­rasztszekerek szállították a környező falvakba, malmok­ba. páHnkafőrd^-be. nyaran­ta pedig a csénlőo épekhez. A lakosság is ezzel a szénnel tüzelt. Amikor végre meg­évült a vasút Salgótarján és Budapest között. egyszerre nagy keletie lett a szénnek. Alagutat hajtottunk a hegy alatt, ezen át vitték a kis gőzmozdonyok, a masinák a és törötteket eldobtuk. Ami­kor készen lettünk, leültünk a Hármashatár-hegyen, a csúcsot jelentő háromszögelé­si pont faállványa alá. A szép, tiszta levegőben jól lát­hattuk a környező falvakat, sőt még a távoli hegyeket is. Szinte csak a karunkat kel­lett kinyújtani értük. — Tudod-e, miért hívják Hármashatárnak ezt a he­gyet, ahol ülünk? — kérdez­te Andris bácsi. Nem is várt a válaszra, már folytatta. — Azért, mert itt három birtok határa találkozik. A Bükk Eteshez tartozik, balra tőlünk Páli, egy báró birtoka, mö­göttünk a Kandó nagyságos úr erdeje terül el. Etes mel­lett az, ott Kotrocó-puszta, aztán a Baksaháza követke­zik, majd Karancskeszi és Gerge. Látod, ott balra, az Kishartyán, Sóshartyán és Karancsság. Amit csak sej­tünk ott, arrább, messzebb­re, az Szalmatercs, Piliny, Endrefalva és Szécsény. Mö­göttünk Salgótarján terül el vagy 10 km-re tőlünk, köze­lebb van Baglyasalja. Az ott a Szánas, aztán Zagyvapál- falva és a Frigyesakna. A tekintetem egyre csak Andris bácsi kinyújtott kar­jának mozgását követte. Mintha magam is végigjár­tam volna gondolatban a fel­sorolt helyeket Közben va­lami szöget ütött a leiemben. — Mondja már, Andris bá­tyó. miért hívják Etest Etes- nek? Az öreg elmosolyodott. ■.. ~r Története van annak, ácséin. A karanrsele -Hlgy- böl a szécsényi völe, Vi itt vezetett keresztül az út ezen jártak át az emberek az eugot (vonatot) Tarjánba és a Jakobi-rampára. Mintha a szemeim előtt megelevenedett volna a múlt. Szinte előttem pöfögtek a kis gőzmozdonyok. A képzelete­met segítették az ott felej­tett, elhasznált, elgyomoso­dott, szénporos rámpák, a még meglevő hidak, a félig eltűnt utak. Mielőtt még elmerülhettem volna a régi idők játékos fel­idézésébe, lépteket hallottam a hátam mögül közeledni. Bal félé fordultam. Először Francit láttam meg. aki ve­lem egvkorú, mezítlábas gye rek volt, iskolába Is egviif jártunk. Mögötte Náci bá'- hajlott hátú alakja tűnt A botjával piszkálta a *v rasztot, minden lépésnél üt« mesen szúrva bele a lehűl lőtt levelek halmába, hath; kibukkan valahol egy-egy szép gomba. Meglepődve vett észre bennünket. — Jó szerencsét, Aridról Hát ti? — nézett ránk, mint­ha nem akarna hinni a sze­mének. — Ti itt ültök, ami­kor az erdő tele van gombá­val? Mit visztek haza vacso­rára? Az üres kendót? — Ha üres lenne a ken­dőnk — válaszolta Andris bátyám —, nem ülnénk ilyen nyugodtan. Mi már felpakol­tuk magunkat. Most nézzük az eget meg a tájat, és ennek a gyereknek magyarázom, hogy volt. mint volt itt ré­gen. — Üveget azt látok a zse­bedben — szippantott egyet az orrán Náci bácsi —, esdntusz maradt-e benne? Mosolyogva, vidám arccal vette át a kis bütyköst, és ilyan áhítattá! emelte a szá- ához Franci bácsi, mintha •alami isteni nektárt sejtene one Két korty után kéz«' : ível törölte szó* i ou is/, ■ o'vn kösz"oi-„ -r* ilíiit — Jó neked le Ná‘-< iem kerültél messzire oil ’iónról. Akar haza is kiabál­hatsz innen, a hegyeken túl ra. De én nem győznék ak­korát kurjantani, hogy az cl- hallatsszák Stájerrországig. Andris bátyó hümmögve bólogatott, mert ő, az ő ősei az Osztrovszki Veportból szakadtak ki valamikor, és jöttek el egészen Etesig.' Ezek a bányák az 1800-as évék vé­gén alakultak ki. A régiek helyett elkészült az Amália- akna, amely már t/öbb mint 300 méter mélységbe vezeteti be a földbe. Az idő elszállt a régi bányák felett is. — Látod azt a. magányos házat ott? — kérdezte Náci bácsi. — ' . Abban laktok most ti. Az volt valamikor a bányatelep iskolája. Fölötte az a hegybe vájt, féltetős barakk, ahol most Haázer néni él, és a következő, ehhez hasonló ba­rakk fogadta be régentc a bányászokat. Most Vernicsek néni, meg Cscrvenkáék élnek ott, arra tovább pedig Tep- liczkiék, Blendovszkiék., OV tovecék, Potocsárék. Czvzlir. Mind-mind öreg bányászok lakják ezeket a régi házakat. Abban az egyszobás be i a mozdonyvezető lakott. Most Kovács gépészeké a lakás, is a másik pedig Gibné éké. Te, Andró, ugye tudod hogy a ti lakásotok helyév oit valamikor a magazin .‘lés- tár) és a magazinos lakása is. Ott fönt pedig az üzemveze­tő élt a családjával az iro­da is abban az épületben volt. Ezekben a bar.a’'•f okban hat meg nyolc család lakott, mindegyiknek egy szoba ju­tott csak. Amit így elmond­tam. az együtt tette, ki ma­gát a bányatelepet Itt a kör­nyéken minden bányatelep no?janilven volt. Mintha vezényszóra történi \ olna, a hátunk mögül ének­zó harsant fel. Egy gyerek- ?soport közeledett a Rozs- nvai tanító úr vezetésével. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom