Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
Elavult újdonságok Molilóvolr nzgy uilapsziß A LAMfART Vegyipari Gépgyárában autoklávokat Is gyártanak a vegyipar, a gyógyszer- ipar és az élelmiszeripar számára. Termékeiket négy világré a számos országába exportáljak. Szállítanak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Lengj el jószágba, valamint Jugoszláviába, Svájcba, Olaszországba és több dél-amerikai országba is autoklávokat. (MTI fotó — Fehér József íelv. — KS) Napirenden; Az ár@Uenőr?és, a bikavér-program és a háztáji gazdaságok BECSLÉSEKKEL KELL BEÉRNÜNK arra vonatkozóan, vajon mennyi új termék gyártását kezdik meg egy-egy esztendőben a hazai termelők. Hiszen természetes. a divathatásoknak kittett ruházati .vagy cipőiparban sokkal gyorsabban bukkannak fei és tűnnek el az újdonságok, mint az energetikai gépgyártásban, a kohászatban. a közúti járműiparban. Amiből kézenfekvő igazságként vonhatjuk le a következtetést:- a gyártási ágak, részterületek jellege, technológiája stb. egyben meghatározza azokat a kereteket is, melyek között létrejön az új termék. Valami mást kínálni, mint a meglevők, a korábban konstruált áruknál jobbat, esetleg tetszetősebbet. sokoldalúbban használhatót — eredmény. Gyakorlati értékké viszont csak akkor válik, ha kereslet mutatkozik az újdonság iránt, ha van kinek eladni, s ezért van kinek gyártani. Olyan, mint egy anekdota, ám sajnos igaz történet. A divat hulláma hátára kapta a díszes, mázas kályhacsempét. Nosza, az egyik cég úgy vélte, hiba lenne elsza- — Qrömdoboz Azok, akik készítették, nem igy nevezik, hanem egys.e- r„j;i ajándékdoboznak. Azok, akik készítették, a kereskedelemben dolgozók legkiváló jbjai közé tartoznak, és lényegében az év minden szakában azon törik a fejüket, azon fáradoznak, hogy ne csak üzleti fogadtatásban részesítsék a vevőkefrr-:r hanem ennél lehetőleg jóval, többet adjanak, többet:, hónaljának. Mi sem természetesebb, hogy a téli ünnepekre különbjén nagy gonddal készültek — készülnek, hiszen ilyenkor valósággal egymásnak adják a kilincset különböző ünnepeik, melyeken mindazok, akik szeretik egymást, lehetőségeik függvényében kisebb-nagyobb meglepetésre készülnek. Időtlen idők óta így van ez, mert az ember már olyan, hogy nagyon tud örülni, ha valami „váratlan”, kedves ajándékot kap, és ennél ■csak akkor nagyobb az öröme, ha az általa ajándékozott dolog szerez szép örömet Ezek után mondhatni: természetes, hogy nagyon készült a decemberre a kereskedelem, hiszen minél többen vásárolnak, annál eredményesebb lesz az év, nyereségesebb az áruház, az üzlet. Kétségtelen, ez így igaz, illetve így is igaz, és jó kereskedelempolitika is egyben. Akik ezt állítják, azoknak igazuk van — majdnem igazuk. Azért csak majdnem, mert itt többről van szó. Nem egészen helyes kifejezéssel élve: példás emberi „hozzáállásról”. Arról, hogy nem egyszerűen csak munkaköri kötelességük a kínálat magas szinten történő megvalósítása, hanem kinelc-kinek szívügye, amely nem ismer tói ig való munkaidőt, de hivat Issá emellcedik a kereskedelmi dolgozók, eladók, vezetők, de":orációsok számára, hogy örökös „ellen, elüket”. a vásárlót úgy szolgálják ki, ágit segítsék a sokféle venni- való közötti eligazodásban, hogy az elégedetten, a „máskor is ide 'övök" gondolatával távozzék. A Centrum lényegében egyszerű, de nagyon ízléses, kedves kis ajándikdobozai ennek *egyében készültek, és már eddig is bebizonyosodott, hogy a nagy téli vásárlási lá-'ban sikert arattak. Kettős sikert mert nemcsak a vevők számára öröm ez, hanem nagy öröme azoknak akik eltervezték megalkották — tehát a kereskedelem dolgozóinak. így vált. így válik örömdo- bo.zá az ünnepi meglepetések kis ajándékdoboza. iku-ttí lasztani az alkalmat. Gőzerővel készültek a tervek, nekiláttak a rekonstrukciónak, új gyártósorok és rajtuk új termékek formálódtak. így azután többfajta újdonsággal egyszerre rukkoltak ki a vevők ele, de bekövetkezett az, amire nem számítottak: egyetlen megrendelő sem akadt! Hogyan? Ta'án csúf volt az áru. s drága? Túl sokára vállalták a szállítást? Ilven okok szóba sem intettek. az eladás minden feltétele rendben levőnek bizonyult. Csak éppen a megnövekedett kereslet észlelése, a fejlesztés elhatározása és befejezése, az újdonságok piacra vitele között hosszú évek teltek el, azaz elavult lett az új — képtelenség nyelvi értelemben, sajnos gazdaságilag ismétlődően igazolódó eset —. már nem mutatkozott iránta érdeklődés. A fejlesztésre költött milii-’ ók kidobott pénznek bizonyultak. a becsvágyó — de araszolva végrehajtott — tervek veszteséget fiadztak, holott gvors megvalósításuk tisztes jövedelemmel kecsegtetett. S történt mindez azért, mert egy valamit az érintettek kihagytak a számításból: az időtényezőt. ÉRZÉKELTETI TALÄN az újdonságok növekvő szerepét, ha leírjuk; másfél évtized alatt a forgalomban levő vegyes iparcikkek száma 9500- ról 32 500-ra növekedett, s a belkereskedelem napjainkban 200—220 ezer féle árut kínál — ennek 85—88 százaléka belföldi gyártmányú termék — rendszeresen a velőknek. A megfogható adatoktól a tények elvontabb rétegéhez ásva: a Gazdaság- kutató Intézet friss fölmérése szerint — a vállalatok 1978. évi előrejelzéseit ösz- szegezték —, szinte valamennyi termelőhely elképzelései között szerepel új áruk gyártása. (Most ugyan zárójelbe tesszük, bár korántsem oda kívánkozik, hogy ezzel Ezekben a napokban tartják Párizsban a ciganológu- sok nemzetközi konferenciáját, aho[ hazánkat, pontosabban a honi cigányku tatokat Mészáros György, Heves megyei „amatőr” tudós képviseli. Civilben a Heves megyei Vízmű Vállalat dolgozója, de évtizedek óta foglalkozik elsősorban nyelvészettel. Elutazása előtt beszélgettünk veié. — Az utóbbi években egyre többet hallunk negatív vagy pozitív előjellel a cigányokról. Ügy tűnik, divatos ez a téma. — Azzal kezdeném, hogy valamikor régen, falusi házunk kertjének végén már a cigánytelep kezdődött. Kapcsolatom itt kezdődött velük. Nvelvüket azonban csak később tanultam meg alaposabban. A cigányku ta‘ással komolyan 1982-től foglalkozom. Szerencsésnek tartom magam, mert ahhoz a tudományos kutató kis csoporthoz tartozom, amely Csenki Sn/ndo* és Erdős Kamill után. dr. Vekerdi József irá- nvításával. a magyarországi cigánykutatást európai rangra emelte Evek ó*a clo’gozom oamitt "eV: 1967-ben a lovári cigánydialektus leíró nyelvtana. 1974 ben a magyarországi oHhcigány nyelvjárás mondattana és még ugvanebb°n az évben — dr. Vekerdivel közös for- áííásbaa — A Cigány, meg a szemben a gyártásból kivont, tehát megszüntetett termékek aránya elenyésző, továbbra is nyúlik tehát a gvártmány- skála ennek minden hátrányos következményével.) Egy másik vizsgálódás ugyanakkor föltárta a gyártás megkezdése előtt álló árucikkek többsége — úgynevezett konstrukciós korát tekintve — meglehetősen öreg. két-, négvesztendős de akad olvan is. amivel hét évvel ezelőtt már foglalkoztak a tervezők ... Ennek ismeretében nem meglepő — annál inkább elgondolkodtató —, hogy hazánkban, a nemzetközi átlaghoz mérten, s iparterületektől függően, kétszer, ötször annyi időt vesz igénybe az új termékek kidolgozása — értve ezen az ötlettől a tervezésen át a kísérleti gyártásig, majd a sorozatszerű. illetve üzemszerű előállításig terjedő szakaszt —, mint az iparilag fejlett országok hasonló szakosodású cégeinél. KÜLÖNÖSEBBEN NEM SZÜKSÉGES BIZONYGATNI, mennyire fontos a népgazdaságnak az újdonságok — a versenyképes, folyamatosan továbbfejlesztett termékek — arányának növekedése a teljes termékválasztékon belül. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített elemzésből származó adalék: a hazánkban gyártott ipari árucikkek 10—15 százaléka felel meg ma a nemzetközi versenyképesség követelményeinek. Ha azt nézzük, hogy e százalékos arány jóval nagyobb, mint volt évtizede, akkor örvendhetünk, ha viszont azt tekintjük viszonyítási alapnak, hogy a termékek 85—90 százaléka nem éri el a határokon túl is jól értékesíthető áruk mércéjét, akkor külkereskedelmünk szerepének ismeretében, könnyen elképzelhetjük az elavult újdonságok veszélyeit, terheit sárleány című, eredeti mese- fordítás-kötet jelent meg. A jelentősebb művek mellett több szociográfiai tanulmá- nyom is naovilágot látott itthon és külföldön. Egy-két színházi produkcióval - is dicsekedhetünk. Az iroda'mi színpadon 150 előadást ért meg a Hej, cigányok című, eredeti folklórprodukció és hasonló anyag került bemutatásra az Egyetemi Színpadon is, Ének a cigányokról címmel. Az elmúlt három évben a magyarországi, úgynevezett szinto vagy német ci- gánvdialektust gyűjtöttem, amely 1978-ban magyar nyelven Weeik mes. — Hazánkban több szerv is foglalkozik a cigánykérdéssel. sőt: már-már a vélt mego1dússal. A párizsi rendezvényen hazáikat ön képviseli. Milyen útravalót visz magával? — A kormány mellett tárcaközi bizottság foglalkozik a cigányüggyel, a megyei tanácsoknál nedig koordinációs bizottságok dolgoznak. Heves megyében a megalakulástól kezdve, én is tagia vagyok ennek a bizottságnak. Vé'eméu vem szerint. a szociális körülményeknek rr*íg nem fe'elő te- ’epek fetc-^órnolása tói halad «jók iie’»itt találkozunk gondokká i*. A notriból egyenesen a lakótélén1 modern lakásba va’ó tele«‘és tö’»'°t árt. mint használ. A primitív könayeaetoői kiszakított Barta Alajosnak, az MSZMP Heves megyei Bizottsága titkárának elnökletével csütörtökön délután Egerben tartotta idei utolsó ülését a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága. A tanácskozáson részt vett Poden Gyula, az Ma még kevés azoknak az üzemeknek a száma, ahol szakmunkástanuló brigádok működnek. A munkahelyi beilleszkedést segítő kezdeményezés néhány évvel ezelőtt az egri Finomszerelvény- gyárból indult, ahol a napokban értékelte a vál’a!at vezetősége a szakszervezettel és a KISZ-szel közösen a tanulóbrigádok egész évi munkáját. cigány az anyagi kultúrával semmit nem tud kezdeni, mondhatnám, pokollá teszi az életét, ő pedig ugyanígy nem cigány környezetének minden percét. Vigyáznunk kell, hogy akár az iskolákban, akár a lakótelepeken, ne valamiféle diszkrimináció alakuljon ki, mert azzal szerintem nem érünk el semmit. A cigányügyi bizottságoknak, azt hiszem, a legnagyobb érdemük, hogy ébren tartják, sőt rendszeresen foglalkoznak a kérdéssel, ösztönzik az alsóbb szerveket a cse’ekvésre. Ugyanakkor féltem is ezeket a bizottságokat az „elringatástól” és a valóságos helvzeifehsmerés helye** az elszakadáséi — Milyen megoldásról beszélhetünk? — A cigánykérdés* Európában rca-vo-ság sok^’-vón- pen próbálják megoldani. Ahány ország, annyi gyakorlat A kiutat nehéz egy mondatban m“cfogalmazni. hiszen Európában oára+lanul heterogén ö'szet^te’ű cigányság él. szociális és nvelvi értelemben is. Szerintem az egyetlen kiút — első lépésben _ a tgiies integereid és c sak azután bé«T4U,efiink az essz'miirc-'d előkészítésévé]. Mindezekhez türelem, nénz 4s isen konco-trált egvütt- múkcdr« «W'-rges a cieá- nyo'vVnl Véleményem szerint az állem^vzga*-5«:; és eevéb |ntÓ7mívv«k gveVcriatának erőteljesebben, kellene táMSZMP Központi Bizottságának munkatársa is. A testület elsőként dr. Varga Józsefnek, Heves megye Tanácsa elnökhelyettesének előterjesztésében meghallgatta a kereskedelemben folytatott árellenővzések tapasztalatairól szóló beszámolót. Másodéves forgácsolók és géplakatosok számoltak be a véglett társadalmi munkáról, tanulmányi eredményük javulásáról, a szakmai versenyeken elért helyezésekről. A győztes Salvador Allende brigád például a gyárterület fásításában vett részt, ott voltak a ..Mi iskolánk” tévévetélkedőn, de a tanulásban sem engedtek „lazítást” a támaszkodnia a cigánykutatás mai eredményeire. Még valamit. Az utóbbi években több szervezet rendezett látványos ankétot a cigánykérdésről, azonban a legtöbb helyen a műhelymunka mellett főleg a cigány származású írók és költők ismertették műveiket, illetve mesélték el élményeiket. Természetesen ez is kell, de más a szórakoztatás és más a munka. Az aránytévesztés sajnos az utóbbi időkben több kulturális intézményünkre is jellemző volt, — Ezt hogyan érti? — Csak egy példa: Magyarországon a mintegy félmillió cigányból csak 92 ezer beszél öt-hat (egymástól erősen eltérő) cigánydialektust. Ugyanakkor viszont minden cigány jobban beszél magyarul. mint cigányul. Idegenből pótoliuk a hiánvzó szavakat? A kiadók elfeleitik. hogy ez a nvelvú.jítási kísértet csak lidérces álom lehet a cigány értelmiségiek körében. am°lv az irodrlmi ambíció kiéié«én kívül, esetleg biztos megélhetési forrást ie- lénfhetne. A feladat így megoldhatatlan. Már csak azért is. mert a cigány nyelv a történelem folnAnán szegényessé vált. nem fejlődött szinkronban a körm/ezet anyagi és szellemi kultúrájával, illetve az egyes dialektusok egymást meg sem értik. Sajnos Magyarországon a fejlesztése Ezután a vörösbortermelésről; a bikavér-program megvalósításáról és a fejlesztési feladatokról szóló jelentést ár- gyalták meg. A bizottság végül elfogadta a háztáji, illetve a kisegítő gazdaságok támogatására vonatkozó tennivalókat goknak. Az értékelők elmondták, hogy különöser xz önállóság, az öntevékenység terén fejlődött sokat a tanulók brigádversenye, amit főként a vállalások, s azok teljesítése mutat. Itt hangzott el az is, hogy a jövőben a harmadéveseket ugyancsak bevonják a mozgalomba. cigánykutatást konkrétabban egyetlen intézmény, egyetlen szerv sem fogja össze. \ magyarországi cigánykuta.o.c. magamat is beleértve, szabadúszóként tevékenykednek. Saját szabadságunk terhére és saját költségünk-e utazunk ide-oda az országban gyűjteni, feltérképezni a még fehér foltokat. Ami a párizsi konferenciát illeti, megtiszteltetésnek érzem a meghívást és a megbízatást. Ezen a rendezvényen igen fontos kérdések egyeztetésere kerül sor. Magyarország Európában azon kevés országok közé tartozik, ahol a. cigánykérdés rendezését nem nemzetiségi alapon oldják meg. Ennek,' a szerintem igen helyes politikának a megvédésére és bizonyítására kellett felkészülni. A Magyar Népköztársaságot képviselem még akkor is. ha a kiutazásom költségeit magam fedezem. Véleményem szerint ilyen jellegű konferneián feltétlenül hasznos részt venni azért is, mert módom van találkozni sok, eddig csak a munkáján keresztül ismert európai és Európán kívüli cigánykutatóval. És még egyeld ezt a munkát, ha. komolyan vesszük a célt, csak önzetlen nül, és az esetleges lemaradással lehet végezni. Ha oe- dagógus lennék, azt monda* nám: erre hivatástudat kelt, Katai Gábor kémisis O 1977. december 9., péntek . Veress Tamás Asszimiláció vagy együttműködés Egri ciganológus Párizsban TanuloSsrigadokat énékeltek a ßeruäban
