Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
Tud-e szorozni a gyerek? Vélemények az új matematikaoktatásról Várok a buszra, s akaratlanul is felfigyelek két édesanya beszélgetésére. — Harmadikos a fiam, de se a szorzás, se az osztás nem megy neki. Egyszerűen érthetetlen. Mi, ilyen korban, már könnyen boldogultunk az alapműveletekkel — panaszolja az egyik. Hamar kiderül, hogy a másik se túlontúl bizakodó, — Peti negyedikes, de ő is . csigalassúsággal számol. Tanárnője azt mondja: új módszerekkel oktat, s a gyerekek kísérletben vesznek részt. Ezt megértem. de hát az eredményt nem látom. A párbeszédet megemlítem egy igazgatóhelyettesnek, aki a megyeszékhelyen tevékenykedik. ö sokoldalúbban világítja meg a témát. A fiatalokat a jövőre készítjük fel. Érthető _ is, hiszen képességeiket elsősorban a huszonegyedik században kamatoztatják majd a társadalom javára. Az alapvetően megváltozó igényekre is gondolni kell. Gauss tudományát legalább kétszáz éve egyformán tanítják. Méghozzá úgy, hogy szabályokat bif- 1 áztatnak a fiatalokkal, s megfeledkeznek arx-ól, hogy értelmi adottságaikat kibontakoztassák, továbbfejlesszék, s a felfedezés örömével nem ajándékozzák meg őket. Az értetlenségért rossz jegy jár. Csoda-e, ha igen sokan gátlásosak lesznek, s megutálják ezt a tárgyat. Nos, a jövőre mindenütt bevezetendő, új tanterv épp az ellenkezőjét ígéri. A szorzás, az osztás? Ez kényesebb kérdés. Valljuk meg: a gyakorlás hiánya miatt mindkettővel baj van. Ma emiatt még méltatlankodunk, ám az is igaz, hogy a zsebszámológép — idővel mindenki használja majd — feleslegessé teszi ezeket a műveleteket. Akad tamáskodó pedagógus is. ő így vélekedik: — Az új szükséges, de a régivel sem szabad teljesen szakítani. A városiak büszkélkedhetnek a sikerrel, de falun minden nehezebb. Több a hátrányos helyzetű tanuló, s nem egy helyütt képesítés nélküliek foglalkoznak velük, akik maguk sem készülhettek fel erre a sajátos feladatra. íme, a különböző nézetek. Az újságíró arra keresett választ, hogy ki oldalán áll az igazság? A kételkedőkén vagy a rajongókén? Esetleg a középúton,.. ? 0 A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola II-es számú gyakorló általános iskolájának nevelői mindig az eddiginél hatékonyabb eljárásokat kutatták. Ezért vállalkoztak készséggel arra, hogy részt vesznek abban a komplex matematikatanítási kísérletben, amelynek alapelveit Varga Tamás, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa dolgozta ki. Ennek főbb elemeiből alakult ki a jelenleg még ideiglenes tanterv. Erdész Edéné 1968—89-ben kezdte egy első osztállyal. Egykori elképzeléseit igyekezett maradéktalanul megvalósítani. Emlékezése nyomán a korszerűsítés lényegét is megismerhetjük. g) Hmim £977. december 7., szerda — A számtant és a mér- tant felváltotta a matematika, hiszen csak így, egységben látva kapcsolhatjuk ösz- sze az alsó, a felső tagozat, valamint a gimnázium anyagát. A fogalmak korai kialakítására törekedtünk, s rögzítésükre nem fukarkodtunk az órákkal, vagyis jóval több időt biztosítottunk erre, mint régebben. A logikai készség, a gondolkodás fejlesztését tartottuk a legfontosabbnak. Lehetőséget adtunk arra, hogy a tanulók megízleljék az alkotás, a felfedezés örömét. Olyan légkör formálódott, amelyben mindenki feszélyezettség nélkül, bátran megnyilatkozott. Első hallásra kissé meglepőnek tűnik az, hogy a hatévesek — többek között — a halmazokkal. a relációkkal, a függvényekkel, az egyenletekkel, a negatív mennyiségekkel, a különböző alapú számrendszerekkel is foglalkoztak. Mégsem torpantak meg, s szinte valamennyien élvezték, ha önerejükből jöttek rá a megoldásfajtákra. Dr. Kovács Vendelné, kolléganőjével együtt, a harmadikosok számára országszerte használt munkalapokat is készített. Emellett mindketten társszerzői a tanítók számára írt kézikönyvnek is. összegezése épp ezért elméletileg is érdekes. — A játékosság sokat jelentett. A kisfiúknak, a kislányoknak tetszettek a színes korongok, rudak, a pálcikák, a számkártyák, szívesen bíbelődtek a szöges táblával, a térmértani modellezőkészlettel. Egyikük sem gondolt arra, hogy komoly munkát végez. Nemcsak a szabályt állapították meg, hanem arra is rájöttek: miért éppen így hangzik. Erre a tudásszintre később is építhetünk. Szerintem az Értelemhez jutottak közelebb. A jók gyorsan, a gyengébbek . lassabban, ám ők is célhoz értek. Nincs drukk, nincs félelem, s a magyarázat, a vita közben a szóbeli kifejező- készség csiszolódik. Jóval kevesebb a kedveszegett gyerek. mint azokban az osztályokban, ahol még a hagyományos úton haladnak. 0 Erről bárki meggyőződhet, ha belelapoz a harmadikos, a negyedikes tankönyvbe. A szöveg olvasmányos, az ábrák szemléletesek. A munkaeszközök is elismerést érdemelnek, hiszen a megértést könnyítik. Az új előnyeit kár lenne vitatni, ám a gondokat se helyes mellőzni. Erre utal a matematika— fizika szakos Pálos Ilona. — A tanár sokra képes, de csodára nem. Ugyanez vonatkozik erre a módszerregimentre is. Zöld jelzést kapott a logika, de cserében feladtuk a gyorsaságot. A mechanikus számolás készsége sajnos lassabban fejlődik ki. A gyakorlásra nincs idő, mert akad egyéb tennivaló. Itt a szülők segíthetnének. Szorozzanak, osszanak együtt — persze csak akkor, ha az órán már eljutottunk eddig — az apróságokkal. Én ezt javasoltam, s ez be is vált. — Jövőre minden iskolában, így a falusiakban is, az új tanterv szerint oktatnak. Milyen gondokra számíthatunk? — Nehéz határozott választ adni. Egy bizonyos: a hátrányos helyzetű, a gyengébb szellemi adottságú diákok nem egy-kettőre állnak majd helyt. Ott semmiképpen, ahol szakképzetlenek foglalkoznak velük. Az aggályokkal felkerestük dr. Pelle Béla főigazgató-helyettest, az egri főiskola matematika tanszékének vezetőjét. Véleményére azért is kíváncsiak voltunk mert az egykori kísérletet munkatársaival együtt irányítottá, patronálta. Mindjárt kiderült: a borúlátást nem tartja indokoltnak. — Kár nyugtalankodni. A jövőre előreláthatólag végleges tanterv alapvető erénye az, hogy lényeglátásra, gondolkodásra, önállóságra nevel. A biflázás elmarad, az értelem pallérozása a cél. A módszer természetéből fakad, hogy a számolási készség később alakul ki, mint valaha. Attól persze nem kell félni, hogy a tanulók nem sajátítják el a szorzás és osztás fortélyait. Kétségtelen: a nevelőkön sok múlik, ötven százalékuk még az ötvenes években szerzett diplomát. Akoriban szó sem esett halmazelméletről, matematikai logikáról. Nekik is pótolni kell — képesítés nélküliek ezzel egyáltalán nem birkózhatnak meg — ezt a hiányosságot. A siker nemcsak a lelkesedésen, hanem a sokoldalú továbbképzésen is múlik. Mindez kedvező hír a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt. A nehézségekre mégse borítsunk fátylat, mert egy esztendő alatt még ezeket is fel lehet számolni. Falun az eddiginél is körültekintőbben kell gondoskodnia megfelelő személyi és tárgyi feltételekről, nehogy épp a hátrányos helyzetű fiatalok jussanak tartós hullámvölgybe. Döcög majd a szorzás és osztás? A gyakorlásra — az új úton kevesebb a tilalomfa — a tanárok is szoríthatnak időt, s ha felvilágosítják a szülőket, akkor tőlük is segítséget remélhetnek. Áldozat ez a jövőért, de megéri, mert mi történik, ha csődöt mond a zsebszámológép ...? Pécsi István 7 izenöt év... Sikerekben gazdag évek tárgyi emlékeit mutatja be az a kiállítás, amelyet a Vidróczki együttes fennállásának tiszteletére rendeztek a gyöngyösi városi művelődési ház klub- presszójában. A kiállítást egy hétig tekinthetik meg az érdeklődők. Képünkön: serlegek, vázák egy- egy sikeres turné emlékei. (Szabó Sándor felv.) Változatos tartalom, színvonalas tanulmányok Megjelent a Hevesi Művelődés legújabb száma A megyéi pedagógustébor számára hasznos olvasnivalót kínál a Hevesi Művelődés legújabb száma. A színvonalas tanulmányok felölelik az oktatás — nevelés, a közművelődés, a pályaválasztás, a módszertan számos érdekes témakörét, s olyan tapasztalatokat ajánlanak, amelyeket a mindennapi munka során hasznosíthatnak a katedrán tevékenykedők. Dr. Csicsai József cikkében azt taglalja, hogy az esztétikai nevelés milyen szerepet tölt be a szakközépiskolai diákok személyiségének formálásában. Dr. Somos Lajos arról ír, hogy miként halad megyénkben a cigánytanulók szellemének és jellemének pallérozása. A televízió jelentőségét méltatja dr. Nagy Andor. A nőklub és a közművelődés sarudi összefüggéseit elemzi Bak Józsefné. Mit kell tenni az általános iskolai igazgatóknak és tanároknak a fiatalok helyes pályairányításáért? Erre válaszol Nagy Sándor írása. Dobóné dr Berencsi Margit az irodalmi érdeklődés és az anyanyelvi műveltség fontosságát hangsúlyozza. Milyen szerepet tölt be az ellenőrzés és értékelés egysége az iskolavezetés gyakorlatában ? Ezzel kapcsolatos meglátásait adja közre Sebők Gyulá- né, a siroki általános iskola igazgatója, özv. dr. Kovács Vendelné az alsó tagozatos olvasás és fogalmazás tanításához ad gyakorlati tippeket. A TIT újjáalakulásának 25. évfordulójára készül Jövőre ünnepi újjáalakulásának 25-ik évfordulóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társ illat. Az évforduló kapcsán Kurucz Imre, a TIT főtitkára az MTI munkatársának elmondotta: — Negyedszázada alakult újjá a Természet- és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat, amelyben először a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai jelentették a TIT bázisát. 1953. szeptemberétől megalakultak a TIT központi szakosztályai, majd később a megyei és városi szervezetei is. 1954ben a TIT keretei között merőben új tartalommal kezdődött meg a szabadegyetemi oktatás. Oly nagy volt az érdeklődés, hogy a vért néhány száz jelentkező helyett több mint 6800-an iratkoztak be. Az 1956—57-es tanévben a szabadegyetem nyelviskolája is megkezdte oktatását, mintegy 3100 hallgató részvételével. A TIT tevékenységét hathatósan elősegítő állomás volt az 1958—59- es tanév, amikor a művelődéspolitikai határozat szellemében kezdtünk dolgozni. Ettől a tanévtől kezdve működnek munkás- és tsz-akadémiáink is. A társulatunk taglétszáma napjainkban meghaladja a 27 600-at. Arra törekszünk, hogy a tudományos ismeretterjesztést állandóan továbbfejlesztve, lépést tartsunk a változó és növekvő társadalmi igényekkel. Nemzetközi kapcsolataink az egész világra kiterjedtek. Nem akarjuk magunkat ünnepelni. Csupán egy kibővített országos elnökségi ülésen emlékezünk meg az újjászervezésünk óta eltelt 25 évről, amelynek történetét saját kiadványban is megjelentetjük. (MTI) Akkor már több mint egy hónapja a Központi Kocsikenőcs és Kencefice Műveknél dolgoztam technikusként, amikor a főművezetőm megkérdezte tőlem: — Mondja csak, Kemencze szaktárs, nem rokona magának véletlenül Kemencze Jenő miniszterhelyettes, ágazatunk főnöke? — De igen, a nagybátyám — vágtam rá viccből, és ezzel a beszélgetés véget is ért, mert a főművezetőmnek felakadt a szeme és elhallgatott. — Adok maga mellé egy segédmunkást — mondta néhány nap eltelte után —, ne egyedül emelgesse ezeket a ménkű nagy kenceficéket. Nem tudtam eltalálni, mért ilyen jóindulatú hozzám a főművezető, mivel a kenceficék mindössze tíz- meg húszdekásak, nem nehéz azokat emelgetni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, minden világos lett. Futótűzként terjedt el a hír: miniszter- helyettes a nagybácsikám. Egy hét múlva, éppen a segédmunkásokkal sakkoztam, amikor a gyáregységvezető a vállamra tette á kezét: — Dolgozgatunk, dolgozgatunk? — Fejezzék be csak nyugodtan! Látom, remekül sakkozik — mondta. Aztán a segédmunkást átküldte a központi raktárba, ő meg leült, és új partiba kezdtünk. — Maga kis titkolódzó! — szólt hirtelen, amikor a bástyámmal leütöttem a futóját. — Másoktól kell megtudnom, hogy a nagybácsikája a miniszterhelyettes? Nem szép dolog ilyesmit eltitkolni előlem! Most jut eszembe, nem magának való hely ez a kencefice műhely. Holnaptól a laboratóriumban dolgozik. Fehér köpeny, kutatás, ötszáz forinttal több fizetés. Megfelel? Különben a bácsi- kája nagyon rendes ember. Egyszer már kezet fogott velem is és beszéltünk pár szót. A laboratóriumban jó dolgom volt. Reggel föltettük a kenceficét a keverőasztalra, egész nap nem volt rá gondunk, okos masinák keverték, fortyogtatták a masszát. Napközben, hogy kellemesen teljen az idő, a fehér köpenyes kollégák megtanítottak snóblizni, félkezes ultit játszani, pókerezni, túlórát csúsztatni. — Piros ász oszt, nem oszt — szólt a főnök, amikor letette a telefonkagylót. — Kemencze, hívat a főmérnök. Félóra múlva jelentkezz nála. — Kávét főzessek, vagy konyakot iszik? — fordult felém a főmérnök, amikor táncház nagyságú irodájában leültem az egyik székre. — Amíg főzik a kávét, kérek egy kis konyakot! Először az időjárásról beszélgettünk, meg a közel-keleti helyzetről, aztán témát váltva a főmérnök megkérdezte; , — Hogy van a bácsikája? Reumás még a kisöreg? Ijedtemben mély lélegzetet vettem, már-már szólni akartam, amikor így folytatta: — Figyeljen ide, illetve bocsáss meg, én vagyok az öregebb... Szervusz... Essünk túl ezen a kis formaságon!... Különben a bácsikáddal is tegezzük egymást. Egyszer együtt vadásztunk és megittuk a pertut... Kérlek szépen, én a jövő héten külföldre utazom. Ügy gondoltam, magammal viszek egy tehetséges fiatal szakembert, hadd ismerje meg külföldi partnereinket, szokja meg a tárgyalások légkörét. Rád gondoltam. Te jössz velem. A külföldi útról hazatérve én lettem a laboratórium főnöke. Egy szép napon megszólalt a telefon: — Kemencze szaktárs? Kapcsolom a vezérigazgató elvtársat. A vezér közölte, három nap múlva a gyárba látogat Kemencze Jenő miniszter- helyettes, és én is tagja vagyok a fogadóbizottságnak. Másnap kikértem a munkakönyvemet. Nem akartam a nagybácsikéval találkozni! / ____Kiss György Mihály J
