Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Szokolay ősbemutatóval, Kocsis Albert vendégszereplésével ünnepelte Eger felszabadulási évfordulóját *sger város 33 évvel ezelőtt szabadult fel, s ebből az alkalomból, a hagyományokhoz híven az Egri Szimfonikusok adtak hangversenyt kedden este a Gárdonyi Géza Színházban. A műsor bevezető számaként hangzott el Szokolay Sánaor Kossuth-díjasnak, a Vérnász és a Hamlet című operák szerzőjének Archaikus nyitánya, amely az egri hősöknek kíván emléket állítani. Ez a viszonylag nem nagy terjedelmű zenei alkotás a nemzeti érzés tisztességét hirdeti, a hazaszeretetet énekli azzal a belső hevülettel, amely annyira jellemző a drámákban, az emberi küzdelmekben gondolkodó Szo- kolay Sándorra. A nyitányban érzést és szeretetet hirdet a zenész. Azt a titokzatos kapcsolatot érinti, amely a szülőföld védelmére kelőket olykor a legnagyobb áldozatokra is készteti. A hazaszeretet nemcsak azt jelenti ebben a tömör és nagyon fegyelmezett gondolatvilágban, hogy csak a földet szeretjük, hanem azt is, ami a haza fogalmában bennerej- lik, csak nem mindig idézzük meg tudatosan: a hazát a föld, a táj, a társaink, rokonaink, barátaink, a múltból és jövőből idenéző generációk egysége is meghatározza; ezért elmélyülten kell ezt a kapcsolatot ápolni, és nemcsak ünnepi órán, de a cselekvés hétköznapjaiban, a szükség szorításában is kell tudnunk róla. Szokolay Sándor archaikus nyitánynak nevezi művét, kissé védekezőén a már túl modernek^ ellen, aki a zenének ebben a mindent megváltoztatni, mindent leépíteni, átépíteni és a hagyományokat lebontani kívánó korszakában mer és akar a hagyományokhoz ragaszkodni. Tudatosan visszanyúl a kuruc idők és a barokk kor dallamaihoz; korátokból épít áhítatot az egri hősök ünneplésére. A nyitány első részében a fuvolától a rezekig végigvándorol a dallam; a dobok is fontos szerepet kapnak az érzések és gondolatok hang- súlyozásában, mert ezt a határozott és tiszta rendet töri meg, a nemzeti érzést és a hazájukat, övéiket szerető hősöket támadja meg az erőszak, amely hódítani, leigáz- ni akar. A nyitány ezt az összeütközést drámai erővel jeleníti meg, hanghatásokkal is visszaidézve a megbomlott rend, az öldöklést programmá tevő zűrzavart, amiben az emberi érzés és az emberi élet értéke kérdésessé válik. A nyitány érzékelteti a dallamok visszahozásával, hogy a hősök a diadal után — ha már megpróbáltan is — ugyanazzal a lélekkel hűek a hazához, mint voltak a tettben, mert a haza, és annak szeretete csak egyféle és örökös lehet. A nyitány záró részében a hősök emlékének kijáró csendes elmélkedést kényszeríti ránk a zeneszerző. Mindén pátosz, minden magasra törő hangzás nélkül — itt már fontosabb szerephez jutnak a vonósok is —, mert az elmélkedéshez ma is és mindig kell a csendesség, a befelé tekintés. A művet maga a szerző vezényelte. A fúvósokkal megerősített Egri Szimfonikusok kitűnően oldották meg a feladatot. Nemcsak Szokolay nyilatkozatából tudjuk, de ez az előadás is megerősítette bennünk az érzést, hogy az Egri SzimfoA szerző — Szokolay Sándor — az ősbemutatót vezényli Megyei tudománypolitikai aktíva Egerben Megyei tudománypolitika aktívaülést tartottak szerdán Egerben, a megyei pártbizottság székházában. Rakusz La jós, az MSZMP KB tudomá nyos közoktatási és kulturá lis osztályának munkatársa tartott előadást, amelynek keretében tudományos életünkről, a tudományos kutatások fejlesztésének mai és távlati feladatéiról beszélt. Az aktívaülés jelentőség* dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára méltatta összefoglalójában. A Központi Bizottság munkatársa a délutáni órákban a kompolti kutatóintézetbe látogatott, ahol dr. Szálát György igazgató nyújtott tájékoztatást az intézet munká-j járói. Hiánycikk Lenin válogatott írásai Fokozódik az érdeklődés a politikai irodalom iránt Kocsis Albert hegedűművész és Farkas István, az Egri Szimfonikusok karnagya (Fotó: Szántó György) nikusok előrevivő barátságot kötöttek a zeneszerzővel. Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét Kocsis Albert Liszt-díjas művészünk adta elő, az Egri Szimfonikusokat Farkas István vezényelte. A hegedűverseny a leghatásosabb pódiumművek egyike. Csajkovszkij első rangú virtuózok számára írta ezt a művet, televan csillogással, parádés megoldásokkal; a hallgatóság csak figyeli, hogyan lehet ezeket a futamokat ekkora sorjázásban hibátlanul végigcsinálni. S közben élvezni is, végigélni- is igyekszik azokat az áradó, szélesen átölelő dallamíveket, amikkel Csajkovszkij közli velünk érzéseit. És mennyi árnyalat, s mintha mindezt a nép muzsikai teremtő ereje ihlette volna. És mennyi líra, mennyi pasztellszín, mennyi finoman elkötött sóvárgás! Ezen az estén Kocsis Al- bertben a technikai bravúrokon túlemelkedő művészt ismerhette meg az egri közönség. Előbb talán csak az előadás eleganciájára ügyel, arra, hogy a csillogó hangok valóban megfogják a közönséget, áramkör létesüljön a pódium és a hallgatóság között. Majd a mű második tételénél, éppen ezeknél a mélyen szántó lírai részeknél lehámlik róla és játékáról minden külsődlegesség, a hegedű hangja átforrósodik és egyetlen iramban, folyton felfelé ívelően fut a játék, a végső akkordokig. A művész nagyszerű játékát igaz lelkesedéssel köszönte meg az egri közönség. De ebben a teljesítményben része van az Egri Szimfonikusoknak is, hiszen Csajkovszkij a szólóhangszer minden virtuozitása ellenére is komoly feladatot ró a zenekarra: ezt az Egri Szimfonikusok kitűnően megoldották. A műsor második felében az egri tanárképző női és vegyes kara adott ízelítőt értékes repertoárjából. A női kar Tar Lőrinc karnagyi közreműködése mellett Lendvay Kamilló egyik dalát szólaltatta meg, és orosz népdalcsokorral kedveskedett. A vegyes kart Csikós Andor vezényelte. Novikov, Karai és Szvesnyikov művei után egy volgai leánydalt énekeltek. Váry Ferenc Büszke vörös zászló című kórusművét az egyesített női kar adta elő Tar Lőrinc dirigálása mellett, míg a műsor zárótételeként Balázs Árpád Himnusz az ifjúsághoz című művét az egyesített karok adták elő; Szécsényi Olivér vezényelte ezt a számot. A műsorban közreműködött Lorenzné Marik Erzsébet és Ary Tibor, a szólókat Lányi Judit és Fodor Gyula énekelték. A műsorközlő szerepét Borsó Ferencné látta el. Az ünnepi hangverseny hűen fejezte ki azokat a dinamikus törekvéseket, amelyek az utóbbi években jellemzőek az egri zenei életre. Farkas András A politikai irodalom iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy a politikai könyvnapokon megjelent újdonságok közül többnek az utolsó példánya is gazdára talált már. Különösen keresettek a Marx—Engels, valamint Lenin válogatott írásait közreadó kötetek, amelyekből sok helyütt minden példány elkelt már. Elfogyott a pultokról Vlagyimir Kanyivec „Az Uljanov család” című műve, amely Leninnek és családjának életútját dolgozta fel. Több ezer példány kelt el eddig Leonyid Brezs- nyev, Kádár János és Luis Corvalán új köteteiből is. Nagy érdeklődést keltett a nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumait 1945-től 1976-ig közreadó munka is. Az Ady-centenáriumra jelentette meg a Kossuth Kiadó Varga József tanulmányát Ady és kora címmel, amely ugyancsak sikerkönyv lettj Nagy az érdeklődés Köpeczt Béla „A magyar kultúra harminc éve” című tanulmánya iránt is. A négyezer címszavas „Esz-í tétikai abc” és a harmadik kiadásban megjelent, átdolH gozott Közgazdasági kislexi-J kon is rendkívül keresett. A1 politikai könyvnapok nagy, példányszámban eladott kötetei közé tartozó Radó György „Moszkvától Moszkváig” című írása is. (MTI) Kultúrfelelősök klubja Ajkán, a Timföldgyár művelődési házában létrehozzák a Szakszervezeti Kúlturfele- lősök Klubját. Tagjai szak- szervezeti és KISZ kúlturfe- lelősök — több mint nyolcva- nan — havonta egy-egy alkalommal találkoznak, s megismerkednek a város kulturális életének időszerű feladat taival. A kultúrfelelős üo fóruma az önképzésen kn ul lehetőséget ad majd a tapasztalatcserékre, vitákra, a közművelődés tartalmi éa módszertani kérdéseinek megbeszélésére is. Boldog! siker lengve! földön Tegnap hajnalban hazaérkezett Lengyelországból az újjászervezett, negyventagú boldogi népi együttes, amely a Przemysl vajdaságban november 24—27. között rendezett „Magyar napok” művészeti eseményeit gazdagította másfél órás műsorával. Négy nap alatt négy helyen — Przemysl, Przeworska, Jaros- law, Luavzow — szerepeltek a boldogiak, s mindenütt tetszéssel, szeretettel fogadták programjukat. Különösen szép sikert aratott lengyel barátaink körében a Kállai Miklós vezette népi zenekar dalcsokra, min6) Nwiiw 1977. december L, csütörtök dig viharos taps fogadta Zsámboki Marika népdalait, amelyek között lengyel dallam is szerepelt, s osztatlan elismeréssel adóztak a nézők, hallgatók a boldogi női népdalkórusnak Persze a táncosok se sokkal adták alább, bizonyságaként annak, hogy a Vidróczki-együttes művészeti vezetője, Zeltner Imre gondos ‘munkát végzett a csoport felkészítése során. 5 mit mondanak, hogyan vélekszenek a népi együttes tagjai a lengyel útról? A tánckar egyik tehetséges tagját, Tóth Évát idézzük: Először szerepeltünk külföldön, s mind a vendéglátás, mind a műsorok fogadtatása arról győzött meg valameny- tyiünket, hogy érdemes szív- vel-lélekkel dolgozni népi értékeink megmentése érdekében. OEYGE-N CsUZ-ALO VbLT I. A háború véget ért. Az apák és a fiúk, akik életben maradtak, lassan-lassan hazatértek. Az állomás messze volt a falutól, a Kék-erdő mögött, ahová a mezőn keresztül kellett elgyalogolni, a hazatérők elé. Anyáink és nővéreink ott talpaltak, naponta, a mezőn ót, — ahová elhallatszott a tölgyes suso- gása. ... A határban hullámzott a rozs. Kékeszöld hullámai szinte muzsikáltak. A vetés fölött hollók csapata. És a vetésben, a rozstábla szélén, ott feketéllett egy ágyú. Némán, súlyosan, rozsdásan. Egy ágyú csövével az égre meredve, mintha a távoli kékséget célozná. És távolabb, a rozstábla mögött, parlagon hagyott területek. Nem volt elég ember, hiányoztak a munkáskezek, hogy felszántsák, megműveljék. A gyomok között Jevgen Guzalo 1937-ben születeti A pedagógiai főiskola elvégzése után kezdett Intenziven az irodalommal. illetve az írással foglalkozni. Első Írásai 1961-ben jelentek meg. A következő évben „Ember az emberek között” címmel elbeszéléskötete jelent meg. azóta több kötete látott napvilágot. pedig még a háborúból visz- szamaradt aknák lapultak ... A faluban, a kis udvarokban, csupasz kémények me- redeztek. Feketék, kormosak, égettek voltak. És mellettük sárból, vályogból rakott, rő- zsével és napraforgókóróval borított kis kunyhók. De az agyagfalak hófehérre voltak meszelve, és olyan is volt, amelyiknek a falára a katonafeleség virágokat festett, hogy egyszer valóban kivirágozzék, ha a férje Hazajön ... ... A kis csapat mezítláb talpalt az út porában, a vasútállomáshoz. Híre jött, hogy Sztyepan Galaida is megérkezett. Valaki látta is már. A felesége mindent azonnal ott hagyott és futott az utcán, végig a falun és talpalt a rozsföldön keresztül. Gyermekek futottak előtte. Voltak közöttük olyanok, akik Sztyepanra úgy emlékeztek, mint egy jóságos, széles vállú óriásra, aki mindig szép dalokat énekelt. De voltak olyan gyerekek is, akik nem emlékeztek még az arcára sem. Sztyepan anyja, az öreg Galaida néni is ott igyekezeti, sántikálva, a többiek között. Törékeny, pici öregasszony volt, akit sok baj ért az életben, es a háborúban egy repülőtámadás során gránátszi- lánk" találta el és az egyik karját le kellett amputálni. Apró léptekkel igyekezett, segítettek is neki, ő pedig egyre hajtogatta: Megjött Sztyepan... Sztye- pankám... Egyszer csak egy katona alakja tűnt fel a parlagtáblák felől, már messziről felismerték, ő is látta a feléje igyekvő csapatot. Egy pillanatra megtorpant, szél fújt a rozstábla felől, a fiú gim- nasztyorkáját meglibbentet- te, és a pillanatnyi megtorpanás után a katona futni kezdett a mezítlábas csapat felé ... Körülvették, csókolgatták. Sztyepan hallgatott. Csak akkor szólalt meg. amikor az anyját átölelte és észrevette az üresen lógó ruhaujjat. — Ez mi, édesanyám...? — és megmarkolta a lelógó ujjat. Az anyja elmosolyodott, könnye megcsillant, de nem szólt semmit. Elindultak hazafelé a hullámzó rozstáblák között. És feltűnt a fekete ágyúcső, az égre meredve, és feltűntek a kéménycsonkok a kis udva-í rokban. Már senki sem sírt. Gálái-! da néni sem, pedig nem tudott betelni a fia látásával. Hazajött, élve, a pokolból! Akkor miért kellene sírnia ...? Sztyepan alig ismert rá a falura. Megérkezvén, Galaiaa néni halk hangon szólt a körülállókhoz: — Legyetek mindannyian a vendégeim ... A meghívást senki sem utasította vissza. De mindenki hozott valami apróságot hazulról, ami éppen akadt. Kiterítettek a meggyfa alatt egy gyékényt, és arra raktak az élelmet... Akkor... éhesen, mezítláb, rongyosan jártunk, a lábunk és a kezünk csupa seb voit. Legtöbbször csak iaboaa u- tott a levesbe, esetleg néuaiiy szem krumpli, egy csipetnyi liszt, vagy marharépa. A sok víztől olyan volt a hasunk, mint a póké, mégis mindig éhesek voltunk. Emlékszem, egyszer Zója nénitől egy tyúkot loptunk. Ott szemeigetett a krumpli- földön és vidáman kotyogott. Egyik barátom, aki nagyobb és erősebb volt nálunk, akit mi egyszerűen csak Töknek hívtunk, mint valami héja, csapott le a tyúkra. Amikor már a kezei között volt, megsimogatta a baromfi begyet; — Megsütjük... — Engedd el, nem a mi- énk... — tiltakoztunk. — A temetőben sütjük meg, nem tudja meg senki... (Folytatjuk)
