Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

a pedagógusok és a közélet Handevú a játékokkal — A játék nem csak játék. — A játékot nem »zabail pusztán gyermeki időtöl­tésként, szórakozásként ke­zelni. — A játék a gyerek egy­fajta munkája, amelyen át megismeri, birtokba veszi a világot, fölkészül a feinőtt- életre. — Ol yan eszközökéi kell a gyerek kezébe adnunk, amelyek segítik személyi­ségének harmonikus kiala­kulását és sem szellemi, sem testi kárt nem tesznek- bennük. (Már az ókorban is mondhatták volna.) Első kép: Az autóbusz­megálló felé idős hölgy igyek­ezik. Hóna alatt hatalmas já­tékautó. A karácsonyfa alá lesz az unokának. Amikor megvásárolta, a lehető leg­egyszerűbb megoldásként előbb megkérdezte a kicsit, minek örülne a legjobban. Az óhajt aztán, — mivel meg­tehette — teljesítette. A hu­szonötmillió játékból egy is­mét gazdára talált. Hogy mennyire szép, prak­tikus, tartós, hogy mennyire hasznos, észt, ügyességet fej­lesztő, s főleg érdekeset, jól lehet-e vele játszani... Nos, ezek a szempontok az imén­ti választásnál nem merül­tek föl. .- .-S vajon máskor? . ★ A szülök. . —..Ritk.án. veszünk játékot. Nagy a rokonság, inkább tő­lük kap Kriszti. Nem is tu­dom, mivel játszik a legszí­vesebben ... Nemrég kapott egy lépegetős kacsát, az el­romlott egy félóra múlva, 'azóta se néz rá. — Jönnek az ünnepek, bajban vagyok. Valami olyat szeretnék venni nekik, amit nem csak csodálni lehet, de rakosgatni, szétszedni, össze­illeszteni is. Sajnos hiába já­rom az üzleteket. Amit meg­vennék, azt a pénztárcám nem bírja. — Csak a puska, a tank, meg a kard: Nem elég, hogy még a vasárnap délelőtti rajzfilmek is „harcosak”, de a játékbolt is fegyvereket kí­nál. Ez nevelés? Legföljebb az erőszakra. A kedvenc ná­lunk a Gazdálkodj okosan . . a' lényege: gyújts pénzt, pénzt! Aztán ott vannak azok a csecsemőknek való csörgoíélék, hát... mintha a "kerti törpék rokonai lenné­nek. Második kép: a szoba kö­zepén játékkupac előtt, gön­dör hajú kisfiú. Körülötte kiesett' kerekű műanyag autók, egy szürke elefánt, guriíiállatok sora, széttépett képeskönyv, szétszórt koc­kák ... A kisfiú nekikesere­detten sír ... Unatkozik. LEHET STÁTUSZ- SZIMBÓLUM IS A pszichológus. Varga Lászlóné, az egri Heves me­gyei Nevelési Tanácsadó pszi­chológusa. — Sajnos hiába lehet ma Thur egyre több könyvet kap­ni az üzletekben a gyerekne vfelésről, mégis kevesen vá­sárolnak tudatosan játékot. Jómódú szülőknél legtöbb­ször az; .dönt, mi drágábö. mí'az,*ámi még a szomszéd gyéréknek nincs — egyfajta statusZszimbólum ez. Közis­mert az a szülő is, aki azt veszi meg, amiért gyermek­korában hiába, sóvárgott. " Még" a 'töpréngő ajándéko­zókban is sok' téves nézet él •Egészen -picik számára pél­dául -eteg annyi, ■ hogy egy egy..darab,színes, legyen, jól fogható, jól tisztítható, és ne sértse még a gyereket. ■ Aztán ugyanígy van ez a ‘fegyverekkel! Magam azon a véleményen vagyok, hogy nem. okoz akkora kárt, min1 CMmm mi. december 4.. vasárnap sokan föltételezik. A nevelés hibái sokkal inkább erősza kot váltanak ki, mint egy puska, vagy egy kard. Ső fölfoghatjuk úgy is a dolgos hogy ezek a játékok segítii a gyereket saját neménei fölismerésében, s az anna. megfelelő viselkedés kialakí­tásában. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a kisfiúkat lássuk el egy egész arzenál­lal, hiszen az kétségtelen, hogy az alkotó, vagy az egész családot egy asztal kö­ré ültető játékok mindennél többet érnek a nevelésben. FANTÁZIA HÍJÁN — DOBJ ÉS LÉPJ! Harmadik kép: A játéküz­letek kirakata. Az üveg mö­gött vasút és autó és baba és építő és kugli és társasjáték, és tank és majom és megint társasjáték és ... A pedagógusok. Zámbori Ferencné, az egri Széchenyi úti óvoda helyettes vezetője. — Most éppen nagycso­portosokkal foglalkozom. A gyerekek ebben a korban kezdik a felnőtteket utánoz­ni, Szeretnek papást-mamast játszani, sütni, főzni, fod- rászkodni, eljátsszák a dok­tor bácsit, a kalauzt, az épí­tőt ... Ezekhez a szerepjáté­kokhoz csak részben sikerül megfelelő eszközöket vásá­rolni. Szerencsére lelkesek a szü­lök. Segítenek az orvosi tál­kához műanyag dobozokat gyűjteni, a szakácskodáshoz kiskötényt varrni..., ma­gunk is készítünk itt bent játékokat. Az is biztos, hogy a házilag barkácsolt dolgok gyakran kedvesebbek. Na, de mindenben nem várhat­juk a szülők jóindulatát Szobai tornaszereket például elég körülményes lenne ösz- szeállítani. Ami jelenleg kapható, — német gyárt­mány — elég sok mindenre alkalmas, de nagyon nehezen kezelhető hatalmas darabok­ból áll. Könnyebb lenne, egyszerűbb, de mégis sokol­dalú. Hogy milyen pontosan, nem tudnám megmondani. A jelenleg kapható játékok nem nagyon mozdítják meg a fantáziát.. ■ Dr. Valentin Kálmánná, az egri Il-es számú Általános Iskola pedagógusa, több mint húsz esztendeje dolgo­zik napközis nevelőként. — A kirakatok valóban teli vannak játékkal. Mégis, amikor így év vége felé el­indulunk fölfrissíteni a kész­letet, elfacsarodik az ember szíve. Költeni muszáj, de nem nagyon van mire. Föl­sorolhatok én itt helyben tíz társasjátékot is — mindnek mát a neve —, de azonos a lényegük, egyforma szabá­lyok szerint kell őket játsza­ni. Dobj, és lépj! Hamar megunják. Ezeknél már ak­kor többet ér a sokat szidott Gazdálkodj okosan is, összes hibájával együtt. Negyedik kép: Az úttesten három kisgyerek szalad ver­senyt az autókkal. Néha megbotlanak, ilyenkor csiko­rog a fék. Jót játszanak! A JÁTÉKOT NEM A GYEREKEK VESZIK Brenner Hóbertné, a TRI­AL áruforgalmi főosztályá­nak vezetője. — Évente mintegy 25 mil­lió játék kerül az üzletekbe. Sok vád éri őket. Ám a ke- .eskedők csak abból vá­laszthatnak, ami van, és amire futja... A játékok majd fele külföldről — első­sorban az NDK-ból----szár­m azik, mivel hazai játékgyár sajnos nincsen. Több mint 50 olyan vállalattal, szövet­kezettel van kapcsolatunk, amelyek játékot gyártanak — valamennyien mellékága­zatként. Munkájukat a KÖ­JÁL és a KERMI ellenőrzi. Ha az igen kemény rostán átjutnak, akkor ugyanúgy, mint a külföldieket, legtöbb­ször óvodáknak, napközik­nek adjuk kipróbálásra, pszichológusokkal, pedagó­gusokkal vizsgáltatjuk: be­mutatón állítjuk ki, és ha siker, akkor forgalmazzuk. A játékok harminc száza­léka a legkorszerűbb gon­dolkodtató logikai készséget, szín- és formaérzéket fej­lesztő játékok közé tartozik. Sajnos ezeknek csak nagyon kis százalékai veszik a szü­lök. Hiába a szakszerű kíná­lás, ragaszkodnak a hagyo­mányoshoz. Ma átlagosan egy-egy gyerek 500 forintér­tékű játékot kap. Ezért a pénzért lehet alvó, járó, síró hajas babát is venni, de a legmodernebb dán Puzzle nevű készségfejlesztő játékot is. Szakemberekkel állítót­tunk össze olyan listát, amely minden életkorban a legmegfelelőbb játékszere­ket kínálja. Igaz, a mi há­romezer fajtából álló készle­tünket szinte sehol nem tud­ják -bemutatni az országban, mert szűkek az üzletek. De " azért választék van.,,1 Ötödik kép. A bolt előtt tíz év körüli kisfiú álldogál be­felé bámulva. Ki tudja há­nyadik randevú ez már a játékokkal! A kérdésre kész­séggel sorolja, miket szeret­ne. Bűvös kockát, bolgár dömpert, diavetítőt, és sok­sok Matchboxot... . Megkapja? Németi Zsuzsa Jobban szemügyre vettem a hozzám szegődött ebet. S míg ráérősen lépkedtünk a kapaszkodón, addig azt ál­lapítottam meg magamban: ez a Vakkancs nem is akár­milyen eb. Hogy úgymond­jam: tudja, mitől döglik a légy. És ha a testi felépített- ségét, az úgynevezett külle­mét nézem, azt kell monda­nom: ha papírja, törzskönyvi igazolása volna, még a kül­földi származását is el lehet­ne fogadtatni. Ez pedig nagy dolog, mert a külhoni ebek igen nagy tekintéllyel bírnak a minőségi kutyát kedvelők táborában. Az eb, mintha megérezte volna a bennem gomolygó gondolatok értelmét; kicsit hetykén mórikálta meg ma­gát. — Hát ami azt illeti — vál­tott kényeskedőre halk viny- nyogása—, a formámmal, a teljesítőképességemmel nincs is hiba! Hiszen a szomszé­dunk is — lódoktor az isten­adta — mindig azt duruzsol ta a gazdám fülébe: — Nézze Lajos — mindig magázták egymást —, ha az ebéneit megpróbálná - beszerezni á szükséges papírokat, isten -az atyám, mesés pénzért . bo­csáthatná áruba. Szomorkásán . ingatta meg formás fejét. .... — Végeredményben ez tette be az ajtót! — morogta. — Az egyik üriszoló-magasz­A TANÁR, a tanító hivatá­sából adódóan is fogékony a közösség, a társadalom gond­jai- iránt. Történelmünk ko­rábbi korszakaiban is jellem zö sajátossága volt e réteg nek, hogy nagy számban voi ták soraiban a nép sorsának jobbításán, fáradozók. S ez a tradíció — új tartalommal — tovább hagyományozódott a mába. A hatvanas évek vé­géről származó országos szo­ciológiai felmérés szerint a vidéki pedagógusok jelenté­keny része folytat közéleti tevékenységet, s a jelen évti­zedben ez a szám bizonyára nem csökkent, sőt, tovább fokozódott. Miként nem egy örvende­tes és kedvező folyamatnak, énnek is akadnak azonban bizonyos vadhajtásai, kedve­zőtlen kihatásai. Jelen eset­ben a tevékenység mértéké­vel vannak gondok. Itt is tet­ten érhető az az igazság, hogy ha mértéken felül túl­hajtanak egy folyamatot, ak­kor annak hatása a célzat el­lenkezőjébe csaphat át, s jó következmények helyett im­már rosszak származnak be­lőle. Márpedig nem egy pártszervezet, társadalmi szervezet túlzottan is épít a pedagógusok társadalmi cse­lekvőkészségére, s aránytala­nul nagy terheket ró válla­ikra, illetve ösztönzi, kezde­ményezi, helyesli, engedi ezek vállalását. Olyan mér­cékben, hogy az , már az is­kolai munka rovására megy, s az oktató-nevelő tevékeny­ség vallja kárát. Rangos párttestület ülésén támadt vita a közelmúltban erről a kérdésről. Az iskolai pártmunkát tárgyaló napi­rend, vitájában némelyik hoz­zászóló“ annak a véleményé­nek--adott-'hangot. hogy az adott területén-szükség len­ne a pedagógusok közéleti aktivitásának további erőtel­jes fokozására. A vita más résztvevői viszont — éppen ellenkezőlég — úgy foglaltak állást. hogy ebben a tekin­tetben immár nem a növe­kedést, hanem a csökkenést kellene előirányozni, célul tűzni. Példákkal támasztót­taló beszélgetésre a gazd- asszonyom is felfigyelt, aki aztan mindig a következő szöveggel zaklatta a gazdát: — Lajos! Mikor szerzed már be ennek a dögnek a papírjait? Hiszen ez a dög kétszer annyit zabái, mint a doktor úrék kutyája. Nem beszélve arról, hogy pedigré nélkül koncsórog a szomszéd­ságban. Márpedig, ahány törzskönyvezett kutya van a környéken, majdmindnek nagykutya a gazdája. Nagyon megsajnáltam a sorsüldözött állatot. Már bó­lintani akartam, hogy a feje ne fájjon, ha hozzám szegő­dik, mert nálam nem az ok­levél a fontos, hanem a szol­gálat. Igenám, csakhogy az eb is­mét megsejtette gondolatai­mat, mert máris bizalmatla­nul sandított rám. . — Uram! — kushadt le az alázattól — -jóhiszeműségé­ben nem kételkedem, de igazoló papírok nélkül az ön szolgálatában sem érezném magamat biztonságban. Mert gondolja el: ha a kedves-fe­leségének Is .. az jut. majd eszebe, hogy egy pedigrés eb sem eszik többet, -mint egy elfajzott, bizonytalan eredetű pórkutya, akkor mi lesz velem? Mert erről van itt szó, kérem! Az .éb . és az eb tarló tekintélyéről. . Elképedtem az érveléstől,. — Ne csodálkozzék ezen: ták alá. hogyan akadályozza egyik-másik tanár iskolai te­vékenységét a folytonos má: irányú igénybevétel, s mi- hem okoz gondokat a túlzott közéleti megterhelés néme­lyik tantestület munkájában.. A vitában végül is az utóbb’ állásfoglalás bizonyult meg­győzőbbnek. s az elfogadott határozat a mértéktartásra, a megterhelés csökkentésére utasította az érintett párt- bizottságokat. pártszervezete­ket. TERMÉSZETESEN SZÓ SINCS ARRÓL, mintha az iskola falai közé zárkózó, a szélesebb közösség ügyeitől elhúzódó tanár, tanító lenne most már az ideálunk, s a pártszervezeteket ezután az. ilyen magatartás népszerűsí­tésére biztatnánk. Ellenkező­leg, az iskolai falak kitágí­tása, az iskola és a társada­lom sokrétű kapcsolatainak további szélesítése alapvető feltétele a hatékony nevelő­munkának. Hiszen a tanulók­nak az „életre”, a fejlett szo­cialista társadalom építésére — való felkészítése lehetet­len a tantestület sokrétű tár­sadalmi tapasztalata nélkül. Nem készíthet fel jól a jö­vendő társadalmi feladatok­ra az a pedagógus, akinek a dolgozó ember kizárólag mint „X apuka” vagy „Y anyuka” .jelenik meg, aki más össze­függésben nem ismeri életét, tevékenységét, problémáit. De szélesebb értelemben véve, a társadalom, a párt sem mond­hat le a különböző politikai, ideológiai, közművelődési fel­adatok megoldásában a jól felkészült, hozzáértő kommu­nista és párton kívüli peda­gógusok közreműködéséről. E közügyek intézésében részt venni nemcsak belső kötele­zettség, de természetes — a szocialista demokráciából fa­kadó — jog ?s számunkra. NEM E JOG KORLÁTO­ZÁSÁRÓL van szó, s nem a szocialista emberre jellemző közéleti tenni akarás fékezé­séről. Hanem arról, hogy a politikai szervezetek szemlé­letében sehol ne következzen be torzulás ebben a kérdés­ben. Vagyis, értsék világosan az iskolai munka, a tanítási óra fontosságát, s azt ne te­— állt meg egy pillanatra — manapság gyorsan fordul a kerék. És emlékezzék vissza csak a valamikori időkre! Amikor még alig néhány ku­tya dicsekedhetett a nemesi származással. Hogy azért mégsem volt kevés a szá­muk? Korántsem voltak any- nyian, mint amennyi kutya­bőrös nemes szaladgált e széles hazában. Elgondolkozva csóválta meg a farkát. — Ma pedig? Hajaj! Mos­tanában úgy tetszik, hogy a nemesi kutyabőr hiányát fajtiszta eb fitogtatásával próbálják pótolni az embe­rek. És amikor azt tapaszta­lom. hogy a városi melósból, a falusi prosztóból rekrutáló- dott rongyrázók hada a hiú­ságtól megkábulva sétáltatja a megrangosított ebét, ilyen­kor bánatomban levizelem a kapufélfákat. Dacos elszénással torpant meg a tempós loholóssal. — Bármennyire is hálával tartozom a fölpártolásért — helyezkedett a hátsó felére —, de mégis ki kell jelente­nem: Csak meghatározott ki­kötések mellett vagyok haj­landó szolgálatba állni. . — Igen?! — Igen — nézett el a város szélén csörgedező patakocs­ka irányába. — Szerződésbe foglaljuk, hogy a házőrzői tisztség ellátása ellenében, gondoskodni fog a számomra annyira fontos igazolások be szerzéséről. Vakarózhatnékom támadt — Na, de Vakkancs! — ■nakacsoltam meg magamat — Elvárnád, hogy törvény­telen dolgokba keveredjem ? Okmányhamisításra bírjak rá embereket? Hogy... — Bocsánat — kaffogott hintsék másodrendűnek kü­lönböző más lkotokhoz: ren­dezvényekhez .. viszonyítva. Legyen egyértelmű számuk­ra, hogy — az MSZMP. Köz­ponti Bizottsága ■ - ev júniu­st ülésén elhangzói f • ■ •. -yarix' i ■eszéd szavait idézve ,-o a »etíagogusoK tá r saruit' n i- zempon > ból legfon tosabb"tje - zékenyaege az iskolai. nn,o. a r invonalas ellátása. \z egyéb irányú társadalma vékeuységet úgy kell «..'.el­vezni, hogy. az ne hereiréz­zé. hanem előmozdítsa .o. fe'- adat megoldását, á1 pedagó­gusok munkaköri, hivatásbe­li kötelezettségeinek teljesí­tését. Erre meg is van minden, le­hetőség. Csupán nem szabad engedni a legkönnyebbnek tűnő út csábításainak, az olyan gondolatoknak, hogy bármely feladat esetében a legkönnyebb az iskolákhoz fordulni, hiszen ott, — úgy­mond — „úgysem esik ki az az idő a termelésből.” Sókat segíthet, a feladatok arányo­sabb megosztása. Nemegy­szer tapasztalható,. hogy .‘míg egyesek hat-nyolc tisztségnek is gazdái, más tanárok, taní­tók hiába kérnek megbízatá­sokat Amellett az értelmi­ség egészén belüli kötelesség­megosztás arányosítása is kí­nál lehetőségeket, A közmű- velődési párthatározat meg­születése után számos párt- szervezet fogalmazta meg feladatként, hogy a pedagó­gusok mellett más értelmisé­gi rétegeket is az eddiginél jobban be kell vonni a mű­veltség terjesztésébe.. Vitat­hatatlanul születtek is eb­ben eredmények, ám az elő­rehaladás még határozottan fokozható lenne. A KÖZ ÜGYEIBEN FÁRA­DOZÓ pedagógusokat ott ta­láljuk a politikai, társadal­mi, kulturális '.'élet vala­mennyi fontos területén. Kö­zös érdek — és a pártszerve­zetek felelőssége! , hogy energiájuk ésszerűen hasz­nosuljon, közösségi fáradozá­suk ne menjen hivatásuk tel­jesítésének, szakmai tevé­kenységüknek a rovására, ha­nem legyen közöttük meg­felelő, ésszerű összhang. Gyen es László közbe, némi ingerültséggel a leendő házőrző —, még sze­retném valamire megkérni. — Tessék. — Kérem — fintorgatta meg feketén fénylő, nyirkos orrát —, ne vegye személyes­kedésnek, de valahogy rü­hellem a Vakkancs nevet. Hogy úgy mondjam: túlzot­tan pórias név. Ilyen közön ­séges névvel szerepelni törzs- könyvben, nem valami sze­rencsés ajánlólevél. Ezért szívesen venném, ha mal­most tisztáznánk ezt a kér­dést is. Már azt akartam mondani: rendben van, találjunk ki valami előkelőbb, jobb hang­zású nevet, de aztán idejé­ben visszanyeltem a kikíván- közó szavakat. Mert az elsie­tett dolgokból ritkán szület­nek hasznos cselekedetek. Lassan bandukolva értünk haza. A megállapodást ugyan nem rögzítettük írásba, ne a Magas Szerződő Fél máris szolgálatomba állt. S minden este, amikor megjövök a munkából, már a- kiskapu­ban fogad, az ideiglenes ház­őrzői tisztségének teljes tu­datával, miközben szemrehá­nyóan tekint föl rám. És szemrehányó tekintetéből azt vélem kiolvasni, hogy nehezményezi a szerződéskö­tés idejének elodázását. A kialkudott törzskönyvezési papírok beszerzését. Amire hallgatólagosan ígéretet tet­tem. Most aztán főhet, a fgjém Mindent el. kell követnem, hogy a portámra szegődött kutya elismert kutya lehes­sen. Még annak az árán is, hogy a kutyane sségét iga­zoló papírok megszerzése közben, saját jó hírem jut­hat nemtelen helyzetbe. Püspöki Mihály: Ebnemesi törekvések

Next

/
Oldalképek
Tartalom